Kissé megkésve, de megérkezett az eheti hallgatnivaló. Dr. Jochen Gärtner tanulmányaim meghatározó alakja volt. De sokan emlékezhetnek rá itthon is, mert annak idején – talán 1988ban – előadást tartott a debreceni fuvolás találkozón Matuz István meghívására. Mindösszesen ketten tanultunk nála magyarok – Bene Szelim és később én. Sajnos ma már ő sincs az élők sorában, akkor én sem fejezhettem be nála a tanulmányaimat, még is, a nála töltött idő meghatározó volt. Közelítőleg sem találkoztam hasonló tanárral, akinek ennyi átadni való, még is egyedi és pontos tudása lett volna. Ráadásul Gärtner-nél minden fuvolaóra rendkívül intenzív és alapos volt. Olyan nem volt, hogy neki mondjuk kevesebb kedve, vagy energiája lett volna éppen aznap. Rengeteg olyan dolgot lehetett tőle tanulni amit csak ő tudott.
A alábbi felvételen Helmschrott – Atmosphere című darabját játsza: fuvolára és szopránhangra. Semmi közelebbit nem tudok a darabról, amely igen szellemes, zenei humort sem nélkülöző, modern kompozíció. Kattintsunk a gramofon ikonra!
Jochen Gärtner egy másik felvétele ~ Varése – Density 21.5
Egyébként meg kell jegyeznem, Gärtner minden stílust kiválóan játszott, – lehet, hogy még rakok fel tőle mást is – noha inkább tanárként működött, mint koncertező művészként. Ezen kívül az alább látható könyvel, illetve a témával kapcsolatos kutatással szerzett magának hírnevet – ennek apropóján járt nálunk is, de sok más országban is. Annál azonban kreatívabb személyiség volt, hogy megállt volna a vibrátó-témánál, amikor én hozzá jártam teljesen más kérdések foglalkoztatták. Kár, hogy szinte semmilyen anyag nincs tőle a neten, még egy arckép sem (a fenti képet egy régi Fuvolaszó számból vettem) pedig rengeteg írásos anyaga is volt, amelyiket előadásaira készített, de – amennyire tudom – soha nem lettek publikálva.
Az itt következő cikk teljes egészében átvétel a Parlando folyóirat alább megnevezett számából, ez az eredeti link. És ezzel folytatom a megkezdett cikksorozatot a dugókat illetően. Ez alkalommal van némi személyes érintettségem is, mert a különféle típusok nálam is megfordultak kipróbáláson. Sajnálom, hogy Kovács Kornél-féle dugókról nincs képem, illetve nem találtam a neten sem. Sőt azt sem tudom történt-e előrelépés az ügyben. Kár lenne, mert az ötlet remek volt. Most pedig lássuk a cikket (kiemelések tőlem):
Lapunk2006/1. számában Barth István könyvismertetőt írt Szabó Antal: Theobald Böhm és fuvolája munkájáról. Ez adta az inspirációt, hogy megjelenjen Kovács Kornél leírása, találmányáról. A leírtaknak több évtizedes kutatás, gondolkodás, tapasztalat az alapja. A híres hangszerépítő, Albert Cooper is elismerőleg nyilatkozott újításáról. Magyarországon is egyre több Kovács Kornél fuvoladugóval találkozhatunk, a szakma nagy örömére. (Gyöngyössy Zoltán)
A BÖHM-RENDSZERŰ FUVOLA JÖVŐJE
A fuvola fejének megújítása a fejben működő rezonátor kialakításával. A fuvola hangi adottsága elsősorban a hangszer fejének minőségétől függ. A fuvolának ezt a jelentős darabját ami a hangszer legfontosabb jellemzőjét, hangi minőséget meghatározza a fontos, de nem lényeges több apró újítás alapvetően nem tudta megformálni. A különböző mesterek a fuvola fejlesztése folyamán a fej jobbítása céljából napjainkban az egyéni igények kiszolgálását tartják célravezetőnek (ezek a fej anyaga, a kémény és Mundstück változatai), ezért a nagyobb gyárak az adott hangszerhez fuvolafej változatokat kínálnak kiválasztásra. További lehetőség: vannak csak fuvolafej készítő mesterek (A. Cooper, Lafin ) a legmagasabb igények kielégítésére.
Az elmúlt évek két kiemelkedő eredményt hoztak a fuvola fejlesztése terén. Az egyik az Albert Cooper által kifejlesztett Cooper Skála szisztéma, amely a hangnyílások helyét és nagyságát megváltoztatva tisztább, homogénebb hangsort eredményezett. A másik a Straubinger párnázás. A párna anyagának és kialakításának, valamint a nagyon szigorú technikai paraméterek megkövetelésének eredménye, hogy a hangszer tökéletes takarása a megbízhatóságot és az adott hangszer maximális szintű működését eredményezi. Nem elhanyagolható szempont a megduplázódott élettartam sem.
A most bemutatásra kerülő harmadik, egyben legújabb újítás egyedül csak a fuvola hangját célozza meg, és a fentiekhez hasonlóan hosszú kísérletezés után jutott el a megoldásig. Ez a szisztéma alapvető változást hoz a hangszeren. Bármilyen modern fuvolára alkalmazható, nem drága, bármikor visszaállítható a régi állapot. Jelen újítás az előző kettővel együtt azt is jelentheti, hogy a Böhm fuvola, amely 150 évig alig változott, most a következő évezred küszöbén lényegét megtartva, de jelentősen megújulva léphet át azon.
Th. Böhm a modern fuvola megalkotásakor szinte mindent megújított a hangszeren, de változás nélkül továbbvitte a fejet lezáró parafa dugót. Igaz, ennek helyét eltérően az addigi gyakorkattól-17 mm-re fixálta a befúvónyílás középpontjától. A fuvolafej bal oldala a dugó miatt akusztikailag nem működő, néma csőszakasz. A hangszer szíve a hangkamra, a fejnek kb. 4cm-es területe, központjában a nyitott csővég felé terjedhet. A hangszer ezért előre és jobb oldalon sugároz hangot. Ezt a létrejövő hangot a játékos kezeli. Anatómiai felépítése, hangkezelési szintje, valamint a hangszer adottságai együttesen határozzák meg a kapott hangminőséget.
A hangképzés a legfontosabb stúdium és gyakorlat, ami egy életen keresztül állandó csiszolást és gyakorlást igényel. Az e stúdiumok közé tartozó feladatok egyik specifikuma a képzett hang felerősítése az emberi fej üregeinek segítségével. Ezt a technikát az énekesek használják, tőlük tanuljuk el. Eredménye egy vivőbb, dúsabb hang, lényege a hangszer hangjának rezonátor üregek által való felerősítése. Nagy termekben, zenekari kíséret mellett nagy segítséget jelent a fenti technika alkalmazása.
Újításom lényege szintén rezonátor üreg alkalmazása, de most a fuvola fejében. Ha a fejben lévő parafa dugót kiveszem, egy üreget kapok közvetlenül a hangkamra mellett, azzal szoros csatolásban-nem úgy, mint a fenti technika, ahol az arc-fej üregek jóval távolabb vannak a hangforrástól. A 17 mm-en lévő ponton egy vékony aranylemezzel zárom le a csövet, amely egyben továbbadja a rezgést az utána lévő üregnek ill. üregeknek. A fuvolafej bal végén újabb lemez zárja a csövet, ami hangot sugároz: a fuvola baloldalon is szól. A fenti alakítás percek alatt elvégezhető, az eredeti állapot bármikor visszaállítható. Variálható, egyéni beállítás lehetséges. A módszer további kísérleteket igényel a piccoló, altfuvola és basszus fuvolák irányában. A FENTI MÓDOSÍTÁS A FUVOLAFEJBEN KÉPZŐDŐ HANG SZINTE MINDEN TERÜLETÉN POZITÍV VÁLTOZÁST EREDMÉNYEZ.
A fuvolafej teljes hosszában rezonál. Az újonnan kialakított rezonáló rendszer alapvetően megváltoztatja a hangot. A fej szinte önálló életet él, függetlenül a hangszer testétől, az előzőnél sokkal intenzívebben sugározza a hangot. A baloldalon is szól a fej, oly módon, hogy a fej bal oldali záró lemezénél a képzett hang csengése jól hallható, annak intenzitása szabályozhatóan jelenik meg. Ez a jelenség a középregisztertől kiindulva egyre markánsabb, a felső regiszterben intenzíven működik, megadva a hangok fényét, és olyan csengést és kiegyenlített hangszint adva annak, amivel a regiszter kényes pontjai megszűnnek.
A játékos új élménye a bal füllel jól hallható tiszta, csengő hang, amely szabályozható és gyönyörű, homogén hangokat ad. A hangok intenzitása a teljes hangterjedelemben megnő, feltűnő az alsó regiszter G-C közötti mély területe: itt mintha egy rásegítő működne, erőltetés nélkül nagy hangok képződnek. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezen a hangszeren a hagyományos hangképzést át kell értékelni. Több kényes és nehéz terület megszűnik, viszont új lehetőségek kikísérletezése várható, ami egy teljesen új típusú hang kialakulását eredményezheti.
A fuvola hangja nagyon labilis. A hang a befúváskor egy szűk területen szól optimálisan, ettől eltérve torzul. Nagyon nehéz pontosan eltalálni a befúvás szögét, a levegősugár sebességét. Ha erősebben fújod, a hang felfelé megy, ha a hang magasabb lesz és fordítva. Ha kifelé fordítod a fejet, felfelé hangolódik viszont.
Ennek a labilitásnak a kivédésére a szájnyílás és a befúvás szöge állandó korrekciós igazításával tudunk beavatkozni, és talán ez igényel legtöbb figyelmet és időt a hangképzés területén. Állandó gyakorlás és jó hallás szükséges a fuvola alapvető problémájának a kiküszöböléséhez.
Újításommal a fenti problémák szinte teljesen megszűnnek . A hang pontosan ott szólal meg, ahol a legjobb a helye, onnan sem dinamikai, sem befúvási szög-változással nem mozdul el. Piano vagy fortissimo, ki-be forgatás, teljesen mindegy, ugyanott szól, és a legjobb hangon. Extrém esetben torzul a hang, de csak durva beavatkozásnál. Ugyanakkor megmarad némi korrekciós lehetőség, pl. zenekarban. Az eddigi anzatzolási problémák megszűnnek, az eredmény egy szokatlanul homogén játék a partnerekkel. A vibrátó is máshogy működik, az eddigi hangmagasság-változás helyett marad a dinamikai lebegés. A beépített rezgő aranylemezek hatására az ezüst fuvolafej is arany hangszínt kap.
Az nyilvánvaló, hogy a fixált 17 mm-en le kell zárnom a fejet, mert csak akkor szólal meg a fuvola. Ezt a lezárást egy nagyon vékony arany lemezzel oldottam meg, ami a közvetlen mellette képződő hang rezgését átveszi, és továbbítja a lemez mögötti rezonátor üregbe. Ez a rezonátor visszahat a fuvola eredetileg képzett hangjára, azt megsegíti oly módon, hogy felerősíti a felhangokat. Ezzel tömörebb, nagyobb, hajlékonyabb, hangolás szempontjából konkrétabb hangot eredményez úgy, (és ez az új az eddigiekhez képest!), hogy az már a kialakult fuvola hangot manipulálja. Ellentétben az eddigiekkel, ahol az összes változás a fejen, mind a hang megszólalását segítette elő. Már így is szól a fuvola, de a rezonátor kialakítása végett a cső végét hasonlóan lezárom egy másik arany lemezzel. Van olyan fuvolafejem, amibe egy vagy akár két új lemezt tettem. Ebben az esetben egy rezonátor üreg helyett kettő vagy három is működik a fejben
Egy azonos kvalitású arany fuvola ára majdnem négyszerese egy ezüst hangszerének. A különbség, amit kapunk, és ami hangszínben jelentkezik, nincs arányban ezzel. Zenekari használatában vitatott az arany fuvola előnye.
Szisztémám egy olcsó, eredményes, variálható és bármikor az eredetire visszaállítható megoldást jelent. Az aranylemezek biztosítják az arany fuvolák hangszínét, mégis megtartva az ezüst fuvola karakterét, kiegészítve a fenti újdonságokkal.
Az átlagos szintű hangszerek jól demonstrálják a fuvola alapvető hibáit. Ha alap- és középregisztert nézünk, a G- hangtól lefelé haladva egyre színtelenebb és egyre alacsonyabb, míg G-től felfelé egyre élesedik és magasodik a hang. A regiszterváltásnál a D-Disz-nél zökkenő van. Közismert a két szélső hang E-Cisz-problematikája. Az alapregiszter mély hangjait rendszeresen kell gyakorolni és speciális befúvást igényel ennek beállítása.
A felső regiszter teljesen más problematikával rendelkezik. A D alacsony, Disz-E magas, Fisz- Gisz- E- a biztos, tiszta intonálás miatt speciális mechanikai megoldást igényelne, ami csak az E hangnál valósult meg. B alacsony, C magas. Az egész felső oktávra jellemző a labilitás (más szóval hamisság), a hangszín kiegyenlítetlensége.
Egy minőségi fuvola elsősorban ezek javításában mutat előnyt.
Ezek a jellegzetes problémák most megszűnnek. A teljes hangterjedelemben a hangok tiszták és homogének. Minden hang optimális a hangszín, tömörség, tisztaság tekintetében, ezért nincs hang, ami más lenne, mint a többi. A legalsótól a legfelsőig teljes homogenitás a jellemző. A fuvola dinamikai adottságai megnőnek.
A megjavult és megerősödött felhangrendszer eredménye, hogy a hangszer szinte magától szól. Lecsökken a hang beindulási tehetetlensége, hamarabb gerjeszti a hangot, ezért az indítás jobb. Ez kihat a staccatókra. A nyelvindítás mellett további lehetőségek vannak a rekesz-, torok- és szájindításokra, amik az előadói eszköztárt színesítik. A megjavult hangviszonyok takarékosabb levegő felhasználást tesznek lehetővé, és az így megspórolt levegőt a hangszer megnövekedett dinamikai lehetőségének kihasználására van mód felhasználni.
A fej bal oldali végét lezáró aranylemezre jól illeszthető a megfelelő nagyságú tapadó mikrofon. Ezt egy hangoló géppel csatlakoztatva a külső hangoktól függetlenített, állandóan ellenőrizhető kontrollt kapunk a hangtisztaságra.
Ideje volt már, hogy hazai felvételekből is válogassak. Ma Hartai Ferenc került sorra, akit már az én generációm egyáltalán nem hallhatott. Ma hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy fuvolázni csak most tudnak az emberek, még is, amikor előkerülnek a régi felvételek alaposan rácáfolnak az ilyen gondolatokra. A beszámolok szerint Hartai igazi virtuóz volt, képességét egész életében megőrizte, emellett még a hazai fuvolaoktatás meghatározó alakja is volt. A felvétellel kapcsoltban külön felhívnám a figyelmet a kadenciákra, amelyek önmagukban is szép, megoldandó feladatot jelentenek. Nézzük most a lexikális adatokat: Hartai Ferenc [Hochstrasser] (Nagyzsám, 1895. ápr. 2. – Budapest, 1970. máj. 5.): fuvolaművész, főiskolai tanár, érdemes művész (1954). A budapesti Zeneakadémián tanult, 1921-ben az Operaház s egyben a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarához került. Számos sikeres szólókoncertet adott hazánkban és külföldön is. 1949-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. Mindkét működési területén éveken át nyugalomba vonulása után is dolgozott.
Hartai Ferenc bélyegzője és aláírása Chamus: Chanson et Badinerie kottáján
Úgy tűnik lesz egy legalább három részből álló sorozatom a fuvolafej dugójával illetve koronájával kapcsolatban. A téma azért is rendkívül izgalmas, mert nagy cégek és kisebb műhelyek hosszú évek óta keresik az optimális megoldást. Mindenki ismeri a fuvola fejében lévő dugót, amiről annyit tudunk hogy néha nem árt ellenőrizni a helyzetét, különben gondokat okozhat, már csak azért is, mert ha hosszabb ideig nem nézünk rá akár bele is rohadhat a fejbe… A dugó maga, régebben egy egyszerű parafadugó volt – mint a boros üvegekben… – de manapság inkább műanyag dugót használnak a fuvolában és a boros üvegekben is. A korona pedig egy, a fuvolafej lezárására szolgáló díszítő elem. Így volt ez eddig, de ez hamarosan megváltozhat.
A témában való elmélyedéshez és kedvcsinálásként is következzen itt egy rövid hír a Nagahara által kínált dugókról. Ők voltaképpen minden fejet felszerelnek már egy, a James Galway-al közösen kialakított dugóval és koronával. Ezüst fejhez ezüst dugó/illetve nehezék jár, aranyfejhez ugyan ez aranyból. Egyébként – kissé előreszaladva a témában – úgy tűnik minden fejlesztő alkalmaz egy nehezéket is (magán a dugón és a koronán kívül), amelynek súlya variálható. A nehezék súlyát a vásárló választja ki saját, egyedi igényeinek megfelelően.
Ugrás a Nagahara oldalára – klikk a képre.
A szett alapvető feladata, hogy magát a dugót stabilan rögzítse a helyén, illetve ne engedje zörögni. A gyártó szerint a fuvolások tapasztalat azt mutatja, hogy könnyebbé válik az artikuláció, a pianissimo hangok indítása, valamit a magas hangok intonációja és magvassága. További előnye, hogy a hangminőség a középregiszerben és a mélyregiszterben is csillogóbb lesz.
Idekívánkozik még néhány ismeret a Nagahara céggel kapcsolatban. A kis műhely 1990 óta nötte ki magát meghatározó céggé, és – nem mellesleg – Sir James Galway jelenleg Nagahara fuvolán játszik. Modelljeiket több saját szabadalommal szerelték fel (erről is érdemes lenne egyszer hosszabba írnom…) és áraik a csillagos égig terjednek, legdrágább hangszerük ötvenezer dollár körül van… .
Az eheti két archív szereplőt nem kell különösebben bemutatni:
J.P.Rampal – fuvola
Robert Veyron-Lacroix – zongora
Közel 20 évvel ezelőtt vettem ezt a bakelitlemezt, ami már akkor is akciós volt. Még is életem vásárlása lett, mert Rampal-t fuvolázásának teljében igazából soha sem hallhattam – legalábbis élőben nem. Ez a felvétel volt az, ami maximálisan meggyőzött fuvolázásának erényeiről. Sokat gondolkodtam melyik darabot tegyem fel a lemezről, mert minden felvétel kiváló. Az egyik mű Schubert Trockne Blumen-je kiemelkedően pompás előadás, Schumann Három Románca nemkülönben. Ráadásul a a Schubert műben Robert Veyron-Lacroix (Rampal állandó és örökös kamarapartnere) is eléggé felhívja magára a figyelmet. Végül mindkettőt feltettem. Nem tudom mikor készült a lemez, de nyilvánvaló, hogy “in floribus” fuvolázást hallhatunk, – gyanítom, hogy valamikor az ötvenes évek végén, vagy a 60as évek elején készült.Kattintsunk a gramofon ikonra!
Azt hiszem rövidesen új szót kell megtanulnunk – hála Ittzés Gergelynek. Előkészületben a elnevezésű szoftver, amely a fuvola kettősfogásait teszi könnyebben elérhetővé és alkalmazhatóvá a fuvolások és a zeneszerzők számára egyaránt. A program a Gergely által már sok évekkel korábban publikált kettősfogástáblázat elektronikus és bővített változata. (Amennyire tudom ez az egyetlen ilyen fejlesztés a világon; az egyedüli, célját tekintve hasonló a “The Virtual Flute” , Andrew Botros fejlesztése, amely az ausztráliai “The University New South Wales” oldalán fut ). Ittzés Gergely éppen ezekben a hetekben tart előadásokat a szoftverről külföldön több helyen is. Az új programmal kapcsolatos előadás írásos anyaga az ő oldalán érhető el:
Vannak, akiknek a tavasz szó szerint az újjászületést, valami újnak a kezdetét jelenti. Ilyen lehet például egy jól időzített, nemzetközi szintű versenygyőzelem is. Ha valaki elég messzire üti el az ilyenkor felkínálkozó labdát sokáig táplálkozhat az elér eredményből – és további sikereket érhet el. Az, hogyhazai fuvolások rendszeresen dobogós pozícióba jutnak egy-egy nemzetközi szintű versenyen, nem újdonság. Az viszont igen, hogy elsőként én készíthettem beszélgetést a két érintettel, akik voltak olyan kedvesek és vállalkoztak egy blog-interjúra. A fuvoladuó két tagjával, Nagy Etelka Rózával és Barta Ágnessal beszélgettünk friss, olaszországi versenyélményükről.
A lányok nem pezsgőznek, mint hittem – ezek a serlegek.
- Tulajdonképpen milyen verseny volt ez, és mikor kezdtétek el a felkészülést? A „18. Concorso Nazionale di Musica da Camera” – ez a hivatalos neve a versenynek. A helyszín a „Villa Rospigliosi-Lamporecchio” volt, és 2012 március 23-25 között került megrendezésre. A zsűri tagjai voltak: Daniela De Santis (zongorista , előadóművész és kamarazene docens, a „Cherubini Conservatorio”-ban, Firenzeben), Antonio Fornaroli - klarinétművész, és docens, a „Scontrino Conservatorio”-ban, Trapani-ban, Rieko Okuma – fuvolaművész, a verseny szervezője, Francesco Pepicelli - gordonkaművész, kamarazene docens, a „Morlacchi Conservatorio”-ban, Perugia-ban, Maurizio Valentini – fuvolaművész, docens, „Accademia Internazionale Incontri con Maestro, Imola-ban, műveszeti vezetője az „Accademia Internazionale di Musica di Novarra”-nak, Joseph Vella – zeneszerző, és karmester, a Máltai Egyetem docense.
- Régóta játszotok együtt? Ágival még a Miskolci Főiskoláról ismerjük egymást, ahol hobbiból játszottunk együtt. Ági 2008 novembere óta tanul Trento-ban, és mióta idéntől én is itt tanulok, komolyabbra fordítottuk a kamarazenélés iránti vágyunkat. Ahogy kijöttem novemberben, rögtön elkezdtük gyűjteni a darabokat, mostanra egész komoly repertoárunk gyűlt össze, és továbbra is szeretnénk bővíteni programunkat.
- Így együtt voltatok már hasonló versenyen? Ez volt az első versenyünk, és innentől amire tudunk elmegyünk majd.
- Mennyi időtök volt felkészülni? Erre a versenyre kb. februárban kezdtünk el konkrétan felkészülni. Az egyik darab – Antonio Casagrande: Bagatelle per due flauti – , utolsó tétel január 31-én lett kész…
A versenyen 30 percnyi szabadon választott programot írtak ki. A mi müsorunk ez volt:
- W.F. Bach: e-moll szonáta 2 fuvolára
- Petrassi: Angyalok párbeszéde
- Omar Acosta: El Diablo Suelto
- Antonio Casagrande: Bagatelle per due flauti
- Ez utóbbi darabot pont erre az alkalomra készült? Antonio Casagrande nekünk írta a darabot, de nem a versenyre hisz meg akkor nem is tudtunk erről a lehetőségről. Egyébként októberben kezdte el a darab komponálását, amikor már tudta, hogy ketten fogjuk előadni. Mint már említettük, a művet január 31-én fejezte be, és a már meglévő tételeket szorgosan gyakoroltuk. Februárban pedig komolyra fordítottuk a verseny kérdését.
Kik segítettek a felkészülésben? A felkészüles során többen meghallgattak: Emilio Galante, akinél Ági végzett, és akinél én jelenleg is tanulok. Az El Diablo Suelto kottáját is tőle kaptuk. Giancarlo Guarino, aki kamaratanár itt a Conservatorio-ban, Andrea Dindo, akinél az “Steinway” Akademián tanulunk Veronában mindketten, kamarazene szakon. Egy alkalommal eljatszottuk a műsorunkat a fuvola tanszaknak, egy másik alkalommal pedig a barátainknak adtunk házi koncertet. Antonio, a zeneszerzőnk jóvoltából lehetőségünk adódott egy cd-felvételre, amin hallható lesz a programunk. Rengeteget számított, hogy mindketten Csetényi Gyula tanár úrnál tanultunk Miskolcon, közösek az alapjaink, és sokat tanultunk Gyöngyössy Zoltán bélapátfalvi kurzusain is. Még meg kell említenünk persze a Flautanduó-t (Illés Eszter és Fábián Tímea) is, akik nagy hatással voltak ránk. Sem azelőtt, sem azóta nem láttunk ilyesmit, hogy egy fuvoladuóból ennyi mindent ki lehet hozni. Ők mindig példaként állnak majd előttünk.
Hány résztvevő volt és milyen volt a mezőny? 19 duó volt, 2 kvártett, és 1 trió. Az együttesek 90%-a zongoraduó volt, valamilyen szólóhangszerrel, rengeteg volt a hegedű-zongora duó, de volt szaxofon-zongora, egy fuvola-zongora, egy cselló-zongora, egy gitár-fuvola összeállítás is. Mi voltunk az egyetlen fuvoladuó.
- Milyen jutalmak jártak a díjhoz? A díjjak különféle kategóriákba voltak sorolva: I,II, III, IV díj volt. Az első díjon belü pedig 100/100 pont volt a „Premio Assoluto” és 100/95 „Primo Premio” ez utóbbit nyertük mi. A „Premio Assoluto”-t elnyert duók 1500 illetve 400 Euro-t nyertek, és koncertezési lehetőségeket. Mi diplomát kaptunk és egy serleget.
- Milyenek voltak a körülmények? (szállás, szervezés) A villa , ahol a verseny megrendezték, 17. században épült . A Rospigliosi család használta az 1900-as évek elejéig, kesőbb a Sweiger család birtokába került, most különféle rendezvényeknek ad otthont. A terem ahol játszottunk fantasztikus volt, freskókkal teli, kupolás, ami elősegítette a jó akusztikát.
A szállás egy mókás történet. A szervezők 4 hotelt ajánlottak, de mi nem éltünk a lehetőséggel, ezért a coachsurfing.com oldalon kerestünk szállást. Az első éjszakát egy hegyi faluban töltöttük, két kutya társaságában, a második két éjszakát pedig egy újságíró lány házában. Mindketten nagyon kedvesek voltak, fantasztikus élményekben volt részünk. Megismerkedtünk sok új emberrel, soha nem fogjuk elfelejteni.
Az utolsó este volt a gálakoncert, amikor a „Premio Assoluto” díj sorsáról is döntöttek. A koncert után a zsűri még egyszer külön gratulált nekünk, és meghívtak csak kettőnket a záró vacsorára. Itt lehetőségünk beszélgetni a zsűri elnökével, és a bizottság többi tagjával is, akik elmondták, hogy egyhangúlag szavazták meg nekünk az első díjat.
Összességében ez a verseny egy pozitív lökést adott mindkettőnknek, hogy továbbra is folytassuk, és megmutassuk, hogy mit tudunk. Valamint bebizonyosodott az is, hogy a sok hegedű-zongora duó között egy fuvola duó is remekül megállja a helyét.
- Mikor éreztétek, hogy van esélyetek egy olyan mezőnyben, ahol ennyire uralkodó a vonós „jelenlét”? Ez egy nehéz kérdés. Ahogy eljátszottuk a műsorunkat, pozitív volt az élményünk. Éreztük jól sikerült, de nem tudhattuk, hogy ebben a mezőnyben mennyire álltuk meg a helyünket… Amikor már az eredményhirdetésre vártunk, akkor találkoztunk egy ismerős gitártanárral, aki megemlítette, hogy a verseny utáni vacsorán a zsűri elégedetten beszélt rólunk. De igazából még akkor se hittük el, hogy nyertünk, amikor kimondták a nevünket. A bátorsággal egy percig nem volt gond, mert mindketten éreztük, hogy végre eljött a nap, amire már régóta vártunk! Nem tántorított el az sem, hogy a sok Beethoven, Schumann, Brahms…stb. szonáták mellett bevállaltuk a mi kis frappáns műsorunkat. Igyekeztünk különböző stílusú és érdekes műsort összeállítani. Szerintem sokat számított felkészültségünk mellett a magabiztos kiállásunk is, amit utóbb a zsűri meg is említett.
- Esetleg lesz a duónak állandó neve, vagy ilyet még kori kérdezni?
A duó nevén még gondolkozunk. Van egy szentimentális elképzelésem, de még nem találtunk ki semmi konkrétet…
- Így a beszélgetés vége felé megszokták kérdezni, hogy mik a további tervek, de már elmondtátok, hogy szeretnétek más versenyeken is elindulni. De addig is mikor és hol hallhatunk Titeket itthon? Elég kevésszer jutunk haza, de ha lenne alkalom, állnánk elébe. Koncertre nagyon szívesen vállalkoznánk bármikor, mi örülnénk a lehetőségnek!
