Tematikus posztok

A Tematikus posztok oldal bővebb betekintést nyújt egy helyen a blogon visszatérő témákba.

Posted in Napról-napra | Leave a comment

Bővülés

Új interjúval bővültek A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása című könyvünkről készült betekintések és promóciós anyagok. Itt a Papageno oldalára mutató link. Szilágyi Szabolcs: „Nem született még ilyen átfogó munka a hazai fuvolakultúráról”

“Nem volt prekoncepciónk arra vonatkozóan, hogy a kötetet pontosan kinek írjuk. Erre egész egyszerűen azért nem volt lehetőség, mert a magyar fuvolázás történetében eddig még nem készült olyan összefoglaló munka, amely vizsgálja a fuvola magyarországi megjelenéseit, ráadásul mindezt több, mint két évszázadon át. Nem arról volt szó tehát, hogy egy bizonyos réteget ellássunk többlet információkkal, építsünk bizonyos tudásbázisra, hanem egész egyszerűen azok az információk, amiket a kötet tartalmaz lényegében a mai napig még semmilyen formában nem álltak rendelkezésre magyar nyelven, sem a fuvolások, sem mások számára”.

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Galway és én – no.1

Már rég óta tervezek egy posztot, amelyben Sir James Galway-al való kapcsolatomat szeretném megörökíteni. Ahogy látom az anyag minimum két részes lesz, ez a mostani időrendben a későbbi, kifejezetten a Galway Seminar-ról szól – vagyis a találkozás, amely korábbi esemény egy másik posztba kerül.

1993 Sir James Galway Szemináriumát három egymást követő évben (1993, 1994, 1995) látogattam, minden alkalommal aktív résztvevőként. Erre egészen banális módon került sor. Nem sokkal azután, hogy életemben első alkalommal voltunk a koncertjén (ez lesz majd a másik történet) észrevettem egy rövid hirdetést a német fuvolás újságban, amely a Szemináriumot reklámozta. Már korábban is láttam, de most valahogy az fogalmazódott meg bennem, hogy oda kéne menni. Természetesen 1993-ban a svájci frankban megadott összeg őrült drága volt itt nekünk a kommunizmus utáni Magyarországon. De mégis, mivel most már volt személyes ismeretség – sőt Jimmy invitált is a koncertet követően a nyári akadémiára – arra gondoltam egy próbát megér. Természetesen ez nálam nem szakmai kérdés volt, hiszen az vitán felül állt, inkább a látogatás kivitelezhetőségére vonatkozott.

Megindult tehát a szervezkedés az akkori eszközök segítségével, azaz faxon, postai levélben, de ez csak technikailag volt nehézkes a maihoz képest, a dolgok jól alakultak. Kaptam kedvezményt úgy, hogy aktív hallgató lehettem, plusz szállásban is segítettek. Bármit játszhattam, én választottam. Az utazás bizonyult a keményebb diónak. Két barátommal mentem Skoda személygépkocsival, akik szintén aktív részvételt kaptak. Végh Márton és Unyi Anita nemsokkal később, egy Galway-tanítvány, Roswitha Staege osztályába nyertek felvételt. Ott is végeztek, és a mai napig Németországban élnek. (Azok számára akik nem ismerik őket lesz majd egy poszt a munkásságukról, mert érdemes tudni róluk). Évtizedekkel később Galway egyik életrajzi könyvében meglepve olvastam, hogy hosszan megemlékezik a hölgyről, aki egyébként az első nő volt a Berlini Filharmonikusok fuvolaszólamában, amikor James Galway szólófuvolás volt ott. Roswitha természetesen Galway tanítványa volt akkor, illetve a látogatásom körüli években jártam is nála mesterkurzuson aktív résztvevőként. Egyébként lehet, hogy mi voltunk az elsők, akik Magyarországról – de az is lehet, hogy az egész keleti-blokkból – ellátogattunk a Szemináriumra.

Kimerítő autós út után érkeztünk a svájci Weggisbe. Őszintén szólva kizárólag tapasztalatlanságomnak tudható be, hogy vállalkoztam erre a látogatásra, mert ha tudom előre mi vár ott rám lehet bele se kezdek. A Galway-Seminarnak akkor már nagy nemzetközi híre és több évre visszanyúló múltja volt, ennek megfelelően a világ minden tájáról voltak fuvolások. Nem volt olyan kontinens (csak talán az Antarktisz…) ahonnan ne jött volna több fuvolás is. Az amatőr idős hölgyektől kezdve a világ vezető szimfonikus zenekarainak szólófuvolásaiig teljes kitekintést lehetett kapni ott a Föld nevű bolygó fuvolaművészetéről. Kissé nyomasztó, de ugyanakkor rendkívül inspiráló volt ebben részt venni első alkalommal. Máig is úgy gondolom nincs ennél nagyobb, jelentősebb – most már – fesztivál a világon fuvola-témában. Gyakorlatilag bárki játszhatott Jimmy Galway előtt, nem lehetett tudni előre, hogy egy tízéves dél-amerikai fiú után nem éppen a New Yorki Filharmonikusok szólófuvolása megy fel a pódiumra. Ennek megfelelően az előadóteremben legalább nyolcvan-száz fuvolás ült a világ minden tájáról. Mindezzel természetesen csak akkor és ott szembesültem, elképzelésem se volt róla, hogy hogyan zajlik az esemény. De ha tudtam volna előre akkor sem lehetett volna modellezni milyen, amikor a színpadon Jimmy Galway két méterről hallgatja mit művelek és ezt másik száz ember figyeli, akik mind fuvolások… Hiába voltam előtte másoknál kurzusokon – ez ott teljesen más volt. Egy Galwaynak ajánlott művet, Lennox Berkeley Szonátáját játszottam – ugyanis nem csak a kotta volt meg, hanem egy kazettás felvétel is a műből, természetesen Jimmyvel. Pár évvel korábban ezt a művet bemutattam a Rádióban is, egy koncert keretében. Azóta se láttam, hogy elhangzott volna nálunk máshol. Marci Dutilleux Szonatinát játszott, Anita darabját sajnos már nem tudom. Fontos még, hogy ott mindent kotta nélkül kell játszani.

1994 Minden olyan jól sikerült, hogy mindenképp akartam menni a következő évben is, márcsak azért is, mert a Szeminárium óriási hajtóerőt adott az itthoni sivársághoz képest. Egyébként akkoriban meglehetősen erős benyomások értek szakmailag gyakorlatilag folyamatosan. A külföldi kurzusok mellett Elek Tihamér osztályába jártam a főiskolán, és közben Jochen Gärtnerhez készültem Németországba (ez meg is valósult az első Galway-Seminar utáni évben). Ezek külön-külön is olyan erős hatások, amelyből akár egyet is több évbe kerül feldolgozni….

Tehát 1994-ben visszatértem, vagyis visszatértünk Szilágyi Szabolcs barátommal, aki akkor már a londoni Royal Collage felé kacsingatott, hogy Susan Milanál tanulhasson. Ezúttal vonattal mentünk, ami még megterhelőbbnek bizonyult, mint az autó. A vonaton aludtunk, átszálltunk és a végső szakaszt hajón tettük meg a Vierwaldstättersee. Ahogy egyre közeledtünk a helyszín felé, egyre több lett a fuvolás körülöttünk – innen lehetett tudni, hogy jó az irány…. Ezúttal már sokkal jobban tudtam mi a helyzet, a darabot is Jimmy jelölte ki számunkra – Stamitz G-dúr fuvolaversenyét játszottam, Szabolcs Air Valaques-t Dopplertől. Az akkori lehetőségeinkre jellemző, hogy egy asztalosüzemben szereztek nekünk szállást a szervezők, jelképes összegért – nekünk Magyarországról a szálloda anyagilag kivitelezhetetlen volt. Nem volt messze a helyszíntől és a hatalmas műhelyben jól tudtunk gyakorolni is – mivel éppen akkor szabadságolás volt ott. Az étkezést is hozott anyagból kellett megoldani, ott vásárolni reménytelen volt, egy kiló kenyér 1000 forintba került, amin jót mulattunk akkor…. (Ma már itt is annyi…). Mindkettőnknek jól sikerült a nyilvános fuvolaórája, és ezúttal már barátokat is szereztünk. Találkoztunk egy litván lánnyal – ekkor már többen is voltak a keleti blokkból – akinek a nevére nem emlékszem, de később saját hazájának fuvolázásában fontos szerepet játszott és játszik. A fuvolája nyitott giszes volt, de oly módon, hogy egy jó minőségű márkás (a típusra már nem emlékszem) fuvola volt eléggé drasztikusan átépítve. Használója elmondta, hogy Litvániában minden fuvolát átépítenek ilyenre, ami belép az országba… A fuvolákról még annyit, hogy a mi hangszereink szánalmas piszkavasak voltak ahhoz képet amivel a legtöbb vendég érkezett. Sokan vizsgálgatták a fuvoláinkat hogyan tudunk egyáltalán játszani rajtuk… Egyébként volt egy új elem is, mert ebben az évben Jeanne Galwaynak is előjátszottunk és benne is rendkívül felkészült tanárt ismerhettünk meg. A következő évben sem hagytuk ki az óráit. Itt ismerkedtünk meg Masahide Kuritával, aki akkor William Bennettnél tanult Londonban – ő később többször is járt nálunk fuvolástalálkozók alkalmával, valamint vele koncerteztem később Japánban. Minden évben jelen volt az olasz fuvolás, Raffaele Travisani is, És persze találkoztunk az akkor még gyermekkorú Denis Bouriakoval is, aki már akkor is csodálatosan játszott. Hosszú évtizedek távlatából nem csak szakmailag volt kiemelkedő élmény volt ott lenni, hanem kapcsolatépítés szempontjából is meghatározóak voltak ezek a látogatások.

1995 Természetesen harmadik alkalommal is mentünk és újra Szilágyi Szabolcs tartott velem, aki már Londonban tanult ezúttal és repülővel érkezett. Megjegyzem a hazaiak közül senkit sem sikerült meggyőznöm, hogy esetleg tartson velem. 1995-ben Reinecke Ballada és Liebermann szonáta volt a menű. Én voltam a Reinecke, a darabokat ezúttal is Jimmy hagyta jóvá, és a kotta nélküli játék továbbra is alapértelmezett volt. Egyébként egészen elképesztő pillanatoknak lehettünk tanulni szinte minden nap, nem csak akkor, hanem mindhárom évben. Például Jimmy ebéd előtt megállította a szedelőzködő társaságot, hogy várjanak még. Miután reggeltől délig tanított úgy érezte egy kicsit neki is szüksége lenne gyakorlásra és eljátszotta az a-moll partitát szőröstől-bőrőstől, minden ismétléssel, kotta nélkül… minden hiba nélkül. És persze ott voltak Jimmy bemutatásai, amelyek mindig tökéletesek és kimunkáltak voltak. Volt, hogy megkért valakit a közönség soraiból, hogy játszanak duót együtt. Ilyenkor általában valamelyik prominens fuvolás jött fel a színpadra és többnyire Kuhlau duóiból játszottak, ami annál érdekesebb, mert Jimmy – úgy tudom – ezeket soha sehol nem rögzítette, pedig valamennyit meglehetősen alaposan ismerte.

Érdekesek voltak a vendégek is. Itt ismerkedtem meg – Szabolcs is – az Alexander Technique-el, hogy aztán évtizedek múlva újra elővegyem. Teljesen autentikus volt a forrás, mert egy ausztrál fuvolatanár, Brian Warren foglalkozott mindkettőnkkel De meghatározó volt az énektanár is (Philip Moll felesége), aki vibrátót és éneket tanított a csoportnak. A vendégek között megfordult J. Rainer Lafin és Robert Dick is tartott koncertet. A nap közös befújással kezdődött 8.30-kor. Ez alapvetően skálázás volt a francia fuvolaiskola tematikája szerint. Első pillanatban mindig iszonyú káosznak szólt, de Jimmy iránymutatása útján fokozatosan kitisztult a kb. száz fuvolás unisono-ja. De Jimmy hozott saját készítésű vokalizálós gyakorlatokat, amelyeket jellemzően aznap, vagy előzőnap vetett papírra kézzel. Ezeket máig használom, és amikor a Bartókban dolgoztam ott is tanítottam.

De volt balszerencse is. A harmadik látogatást követően szünet következett a szemináriumok sorában, úgy emlékszem hat év. Ez alatt már elkezdtem dolgozni és annyira más irányba ment az élet, hogy amikor újra elindultak a képzések sem én, sem Szabolcs nem tudtunk visszacsatlakozni, pedig évente tervezgettük. Szabolcsnak végül sok év után ismét sikerült, de ez már egy másik történet és kapcsolódik Sir James Galway magyarországi látogatásaihoz.

Folytatás hamarosan…..

Posted in Napról-napra | Tagged , , , , | Leave a comment

“A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve” – a Roadshow

Ahhoz képest, hogy döntő részt vállaltam egy könyv – A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása – munkálataiban ezen a blogon még alig volt időm foglalkozni vele. A munkálatok közben direkt módon nem akartam írni róla (indirekt módon viszont voltak megjelenések), nem is lett volna rá idő, most, hogy kész a könyv – és már javában folynak a promóciós bemutatók – megint nincs elég idő arra, hogy foglalkozzak vele itt, ezeken az oldalakon. (És közben természetesen dolgozom is…)

Szegedi látogatásunk utána a kötet bemutatói új állomáshoz érkeztek, mert májusban két alkalommal is előadást tartunk belőle Szilágyi Szabolcs alkotótársammal. A szegedi eseményhez hasonlóan most sem két külön lecture lesz, hanem egyszerre, felváltva beszélünk a kötettel kapcsolatos érdekességekről, ismeretanyagokról, tartalmi felépítéséről. Május 19-én, pénteken a budapesti Galambos János AMI-ban lesz csaknem egésznapos fuvolásrendezvény, amelynek nyitóprogramja a kötet bemutatása lesz (1239, Budapest, Grassalkovich út 169). A délelőtti könyvbemutató mellett délután gálahangverseny is várja érdeklődőket. Várakozás sál tekintünk az esemény elé, hiszen a rendezvény alighanem megidézi majd a régi, nagy fuvolás találkozók hangulatát.

Másnap, május 20-án Sopronban kerül sor a bemutatóra, amelynek helyszíne a Sopron Egyetem LIGNEUM (Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4.) épülete. A könyvbemutató mellett mesterkurzusok – Varga Laura (Szeged) és Szilágyi Szabolcs (Concerto Budapest) – hangszerbemutatók és fiatal tehetségek koncertje várja az érdeklődőket. A rangos esemény szinte teljesen felöleli a teljes nyugat-magyarországi régió nagyobb intézményeit, fuvolásait.

.

.

Posted in Napról-napra, könyv, könyvajánló | Tagged , | Leave a comment

Akik könyvre vágynak…

Akik könyvre vágynak, de nehezebb nekik Budapestre jönni könnyen hozzájuthatnak, ha felveszik velem a kapcsolatot (messenger), mert Foxpost-on keresztül könnyedén tudok küldeni a kiadványokból.

Posted in Napról-napra, könyv, könyvajánló | Tagged , | Leave a comment

Nagypéntekre

Még soha nem kerestem rá a fuvola-zongora kompozíciók és a kopt egyház kereszthivatkozására, tehát ez a darab véletlenül került elém. A DUO DELTA Δ előadásában Régi Kop Éneket (Chant Antique Copte, n°3 ) hallhantunk “Golgotha” címmel, a zongorista, Etienne Champollion hangszerelésében. A DUO DELTA fuvolás tagja, Mina Ghorial, valóban igényesen szólaltatja meg a kopt hívők szerint már évezredek óta érintetlen himnusz, amelyet a fáraók temetésén is előadtak. A kopt egyház tehát nagyon ősinek tartja ezt a dallamot, amely jó felismerhető az ABABA formájú műben. Napjainkban Nagypéntek tizenkettedik órájának végén éneklik a kopt hívők.

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment

A magyar fuvolázás története – a Papageno-blog eddigi cikkjeinek linkjei

A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása című könyvünkről készült betekintések és promóciós anyagok linkjei a Papageno oldalán, a megjelenés sorrendjében (legújabb lent).

Szilágyi Szabolcs: „A fúvósok sokkal kisebb szerephez jutnak”

Czeloth-Csetényi Gyula: Egy elfeledett európai hírű fuvolavirtuóz – Amtmann Prosper művészete

Czeloth-Csetényi Gyula: A reformkori Pest-Buda fuvolaművészei – Pfeiffer Antal és Pfeiffer Adolf

Czeloth-Csetényi Gyula: Doppler Ferenc és Doppler Károly, a fuvolás fivérek

Czeloth-Csetényi Gyula: Nikolits Sándor, aki patikustanítványból lett fuvolaművész

Czeloth-Csetényi Gyula: Szibériát is meghódította Erdély csalogánya, Terschak Adolf fuvolaművész

Czeloth-Csetényi Gyula: Mit üzen a 19. századi fuvolásaink arcszőrzete?

Czeloth-Szilágyi: Két világrész kalandora – Kohler Gyula fuvolaművész

Szilágyi Szabolcs és Czeloth-Csetényi Gyula:„Tévhiteket akartunk tisztázni” – Szilágyi Szabolcs és Czeloth-Csetényi Gyula a magyar fuvolázás történetéről

Szilágyi Szabolcs: Egy meghatározó workshop története – Susan Milan Kecskeméten

Czeloth-Csetényi Gyula: Egy fuvolakultúra és egy könyv fejlődéstörténete

Szilágyi Szabolcs: Nem született még ilyen átfogó munka a hazai fuvolakultúráról ÚJ!

Posted in Napról-napra, könyv, könyvajánló | Tagged , | Leave a comment

Fukushima – Requiem (újra)

Vannak helyzetek, hogy újra elő kell vegyek bizonyos régebbi posztokot. Most az a kétrészes anyag kerül újra terítékre, amely Kazuo Fukusima (magyarosam is lehet írni a nevét) Requiem című szólódarabjával foglalkozik. Néhány hete azt a kérdést kaptam hogyan oldom meg a 43.ütem üveghangjait. A kétrészes műelemzésben nem foglalkoztam ilyen gyakorlati kérdésekkel, de most megteszem. Egyébként itt a két cikk elérhetősége, aki még nem látta – vagy régen olvasta – annak érdemes újra rápillantani:

1. http://www.czeloth.com/blog/?p=1136

2. http://www.czeloth.com/blog/?p=4001

A szóbanforgó rész a darab vége felé van, itt látható. A notáció 3 üveghangot jelez, mégis négy hangot jelölte meg piros kerettel. Eredetileg tehát az egyvonalas C hang átfújásairól van szó.

A kérdéses ütemre a pp dinamika érvényes, ilyen módon még az egyvonalas C átfújása is kérdéses lehet. Ám a pp hangzáson belül a cisz külön dinamikát kap: ppp – így előfordulhat, hogy kissé kilóg a hangzásból. A szerzői szándék meglehetősen nyilvánvaló: egy homogén, vékony hangzó területet hoz létre egy teljes ütem terjedelemben.  Tehát  – ami a saját megoldásomat illeti – sehol sem játszok valós üveghangot, helyette piano fogásokat alkalmazok. Ezek – mivel túlintonáltak felfelé – lehetővé teszik az extrém befordítást, ezáltal a stabil és egységes vékony hangzást eredményeznek minden hangra ebben az ütemben. Tehát az alábbi fogásokat javaslom a kérdéses hangokra ( C lábas fuvolára):

Vagyis a kérdés örök, nevezetesen, hogy mit is kell megszólaltatni: a notációt, vagy a szerzői szándékot…

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Jean-Louise Tulou ~ 13 és 9 Grand Solo

Ami a 13. Grand Solot-illeti már nagyon vártam, ugyanis ez az a mű amit nálunk mindenki ismer Kovács Lóránt jóvoltából, aki beletette a művet a Romantikus Virtuózok 2. kötetébe a 300 év fuvolamuzsikája sorozatban. A megjelenés éve 1989, de ehhez képest eléggé ritkán hallható ez a Tulou mű, pedig nagyon szép feladat.

Forrás: EMB

Napjainkban (2021) – ahogy arról korábban írtam – Anna Pustlauk továbbra is szorgalmasan játsza fel a Conservatoire vizsgadarabjait és most ért a tizenharmadikhoz – erre utaltam a poszt kezdetén. A művésznőt egyre csak csodálom, mert elképzelni is nehéz hogyan tud alkalmazkodni egy-egy műben az adott fuvolához és billengyűszámhoz, amely nyilván meglehetősen spacifikussá teszi egy-egy technikai állás kivitelezését.

Következzen tehát az op. 96-os Grand Solo (cca.1840), a zongoránál most is Toby Sermeus játszik, a hangszer egy 1854 Pleyel zongora, a fuvola Claire Genewein gyűjteményéből került a fuvolaművésznő kezébe.

J.-L. Tulou: 13e Grand Solo op. 96

Egy másik Jean-Louise Tulou (1786-1865) Grand Solo-t is választottam, egy eléggé különleges darabot, az Esz-dúr hangnemű kilencediket, amely az op. 91-es.

A művésznő így ír erről a különleges koncertről:

Tulou 1843-ben komponálta a 9.Grand Solo-t a Conservatoire szokásos versenyére. A darab ez egyik leghosszabb vizsgamű és abban is különleges, hogy bés hangnemben íródott – mindössze öt ilyen van a húsz között. Ez már önmagában nehézséget okoz a D-dúr jellegű, egyszerű rendszerű hangszereken, de Tulou még egy Cisz-dúr passzázst is beiktatott a műben, amely így komoly fejtőrést okozhatott a három pályázónak. Gustave Lemou, François-Émile Lascoretz és Gustave Bruyant hiába gyakoroltak szorgalmasan, egyikőjüknek sem sikerült első díjat szerezni. A tizennégyéves Lemou második díjat kapott, (Anna Pustlauk az ő fuvoláján játsza a 10. Grand Solo-t ), Lascoretz pedig “megfelelt”. Ő tanulmányai végeztével visszatért szülővárosába, Troyes-be és fontos szerepet töltött be a város zenei életében. Bruyant nem kapott díjat és a vizsgát követően hangszert váltott, áttért oboára. Tulou tehát – úgy tűnik – eléggé próbára tette a tanítványokat az Esz-dúr hangnemmel… A fuvolaművésznő sok fuvolát kipróbált míg talált egy megfelelőt erre a műre, amely nem más, mint lyon-i Jean-Baptiste Tabard ötbillentyűs hangszere (cca. 1840), amely vélhetően katonazenekari fuvolának készült és ezért jobban illeszkedik a bés hangnemhez. A zongorista személye itt sem változik, a Pleyel zongora ezúttal 1843-as.

Tulou 9e Grand Solo op. 91

Jean-Louise Tulou

Azthiszem Anna Pustlauk még nem rögzítette a kedvencemet, amely – ha jól emlékszem – nem más, mint a 11. Grand Solo. Legalább még egyszer hallunk tehát az előadókról, amikor ez a felvétel is elkészül.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Két magyar fuvola bemutatása cca 1830 ~ Mihály György gyűjteményéből

see english below…

Régi magyar fuvolák jártak nálam Mihály György gyűjtő jóvoltával, aki kiemelkedő fúvóshangszer-gyűjteményt tudhat magáénak. Kettővel felvételt is készítettem – kissé kapkodva – sajnos a többivel nem tudtam elmélyedni igazán, illetve nem voltak igazán játszható állapotban. A hangszerek egy fotózásra érkeztek Budapestre, ahol a “Magyar Fuvolázás 200 éve” című kötet borítóján jelennek majd meg.

Scheily egybillentyűse

A két fuvola két pesti mester munkája, cca 1830 körüliek. Az egyik Scheily/Schaily műhelyéből került ki – ez az egybillentyűs. A másik Bleszner Antal munkája, aki a Scheilynél sajátította el a fuvolakészítés fortélyait. Egyik fuvola sincs teljesen jó állapotban, de meglepő mennyire karakteres hangi adottsága van mindkettőnek ilyen állapotban is, ezért ugyan az a művet – Lewis Granom Siciliano-ját – játszottam mindkettőn. Nagy kérdés és fehér folt is, hogy vajon milyen minőséget képviseltek a 19. század első felének pest-budai fuvolakészítői, de e fuvolák alapján talán nem túlzás kijelenteni, hogy a kitűnő minőség mellett még egyfajta egyéniséggel is rendelkeznek.

Bleszner ötbillentyűse

I had old Hungarian flutes courtesy of the collector György Mihály, who has an outstanding collection of wind instruments. I also made a recording with Kett – a bit hastily – unfortunately I couldn’t really go into depth with the others, and they weren’t in a really playable condition. The instruments arrived in Budapest for a photo shoot, where they will appear on the cover of the book “200 Years of Hungarian Fluting”. Scheily’s one-keyboard The two flutes are the work of two masters from Pest, circa 1830.

One of them came out of the Scheily/Schaily workshop – this one-keyed. The other is the work of Antal Bleszner, who learned the tricks of flute making at Scheily. None of the flutes are in perfect condition, but it is surprising how much characterful voice they both have in this condition, so I played the same work – Lewis Granom’s Siciliano – on both. It is a big question and a white spot as to what quality the Pest-Buda flute makers of the first half of the 19th century represented, but based on these flutes, it is perhaps not an exaggeration to say that in addition to excellent quality, they also have a kind of individuality.

Posted in Napról-napra, videó | Tagged , , , | Leave a comment