Fuvolások – időtábla

See english below.

Már régóta készítgetem ezt a táblát, és a dolog természeténél fogva ez a változat sem lehet még végleges, de tökéletes sem. Ám mindenképp meg akartam csinálni a magam számára, hogy összefüggésében lássam a hazai és nemzetközi fuvolásokat a 19-20. század folyamán – ki mikor élt, mennyire fedték át egymást az egyes életpályák…

Ha két zászló van a név után akkor az első a született nemzetiséget jelenti (ahogy ezt a mai nemzetközi kutatás látja), a második zászló a választott országot, ahol a művész tevékenységének jelentősebb időszakát kifejtette. (Jó példa erre Burose Adolf). Ha a magyar zászló zárójelben van az két dolgot jelent: egyrészt a fuvolás nemzetisége nem egyértelmű, másrészt a művész tevékenységénél fogva mindenképp a magyar fuvolakultúrát gazdagította. (Ilyen volt például Kohler/Kohlért Gyula, aki valószínűleg a mai cseh területekről származott, de Operaházunk első fuvolása és a Zenede fuvolatanára volt).

Helyet kapott a táblázatban Nagy Jakab, az 1848-49-es szabadságharc székely huszárkapitánya, aki magát “tilinkó-virtuózzá” képezte a tíz évig tartó várfogság alatt. A jobb tájékozódás okán beleírtam Erkel Ferencet – hiszen a Doppler-testvérek pályatársa volt, és együttműködésük jelentős – a piros, függőleges vonal pedig az 1848-49-es magyar forradalmat és szabadságharcot jelenti. Klikk a kép alatt az ikonra…

null

This timetable was made by me for a while, and of course not flowless. We can see here flutists together from 19 century, lot of them are famous today as well, and others from Central Europe, specially from Austro-Hungarian culture region, and they are not well known.

First flag means the nationality of the flutist, as the internationl resercher know today.

The second flag means the chosen country/territory where the flutist lived and made most part of his activity. A clear example is Adolf Burose, whom was born is German and made his carrier in Budapest as first flute professor of Franz Liszt Academy of Music. Also Kohlért, who was born in Czech territory, was a student of Ferenc Doppler in Wien, and was theacher in music conservatory, Budapest (so called Zenede), and was the first flutist in the Opera.

Flag in bracket – the flutist nationality is not clear or sure. For example Terschak who was born in Prag, grown up in Transilvania, graduated in Wien, and travelling almost in his whole life.

The vertical red line shows the revolutions in 1848.

You may find some unkonwn names as ERKEL (not flutist), who was a important composer in Hungary and friend of Doppler brothers. Also here Jakab NAGY, who was not flutist as well, but on his special instrument he was an important figure in this times. See artice by Tom Moore.

Click on the photo-icon above.

Updates will come…

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Caruso, a gramofon és a fuvola

A nápolyi születésű Enrico Caruso (1873-1921), az újkori történelem első igazi klasszikus zenei sztárja volt. Élete minden olyan elemet tartalmazott, ami szükséges egy sztár “meséjéhez” – szegény családból indult, a lehető legmagasabbra jutott, és milliók imádták.

Caruso dedikált fényképe 1910-ből. Forrás: icollector.com

Már életében anekdoták sora született róla, de arra nem számítottam, hogy fuvolával kapcsolatos történetet találok, olyat amiben ő maga fuvolázik. A kis epizód tizenkilenc nappal a művész halálát követően jelent meg nálunk, és érdekes, hogy a magyar sajtó éppen fuvolával kapcsolatos anekdotával emlékezik a hallhatatlan tenorra. És ne felejtsük: a hangrögzítés hőskorában járunk, Caruso elsősorban a Viktor (azaz Victor Talking Machine Company) hanglemez céggel készítette felvételeit a lemezkészítés hajnalán, a történetben az új találmány, a gramofon is megjelenik.

Forrás: Arcanum

Forrás: Arcanum. Jövő, 1921.08.21, 153. szám

Forrás: Arcanum

Rossini – “La Danza”


Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Allemande

Rendezgettem a zongorakottáimat és legnagyobb meglepetésemre a Bartók Mikrokozmosz III. kötetének utolsó oldalán ceruzás jegyzeteket találtam. Nyilván a főiskolán készítettem valamelyik fuvolatörténeti órán (a tárgy neve nem ugrik be…), amelyet Dr. Szabó Antal tartott. Ezt abból gondolom, hogy évszámok és nevek mellett még volt ott néhány bejegyzés a Böhm-rendszerrel kapcsolatban is. Nyilván nem volt nálam a füzetem és gyorsan a zongora kotta végére jegyzeteltem, és itt talál meg Zdenek Bruderhans nevét.

Nem volt teljesen ismeretlen számomra ez a név, de nem tudtam mihez kötni, így utána néztem. Az első találat Bach a-moll Partitájának első tétele, a híres-neves Allemande, amelyről már írtam régebben egy hosszabb összevetős posztot itt.

Zdenek Bruderhans 1934-ben született és csak 15 évesen kezdett fuvolázni, de 20 évesen már a Prágai Nemzeti Színház fuvolása lett. 1959-ben megnyerte a Prágai Nemzetközi Verseny nagydíját öt kategória felett. 1968-ban Svédországba emigrált, majd a későbbiekben az ausztráliai University of Adelaide-n tanított. A művészt elsősorban a fuvola szóló-és zongorakíséretes repertoárja kötötte le, jelentős szólókarrierje mellett írt három könyvet is (kettő angolul is olvasható) a fuvolázásról.

A felvételről annyit el kell mondjak – arra az esetre ha valaki nem lenne maradéktalanul elégedett – hogy ez koncertfelvétel, éspedig a fuvolaművész utolsó szólóelőadása 73 éves korában! Nagyon boldog lennék, ha ebben a korban majd én is így tudnék játszani. A felvétel 2007-es Nemzetközi Fuvolafesztiválon készült a csehországi Hlucin-ban, a hangszer egy Jacques Levefre fuvola.

Ami az Allemande megoldását illeti a felvételt többször is meghallgattam, fejhallgatóval is. Zdenek Bruderhans meditatív módon nyúl a tételhez, bár tempóválasztása nem is gyors, de nem is lassú. Ahogy írja a tétel tagolás egyszerre jelent intellektuális és technikai kihívást. Még most teljesen egyértelmű számomra, hogy használ e benne cirkulációs légzést, mindenesetre Bruderhans elég korán megismerte és alkalmazta is ezt a technikát, egy 1992-ben készült felvételen így játsza Paganini Moto Perpetuo-ját. Végül arra a feltételezésre jutottam az Allemande-al kapcsolatban, hogy a fuvolaművész – bár cirkulál is – de nem mond le a természetes levegővétel adta tagolási lehetőségről sem! Ha valóban így van akkor Bruderhans egyrészt tökélesen birtokolja ezt a technikát, másrészt az általa kialakított végeredmény rendkívül meggyőző.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

2022

David Chu két grenadilla fuvolafeje idén is várja a kíváncsi fuvolásokat, vevőket.

Side Blown Technologies

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Harta Ferenc kevéssé ismert felvételei

Az Országos Széchenyi Könyvtár új, digitalizált felvételei között található Hartai Ferenc (1895-1970) vélhetően kereskedelmi célú lemeze, amelyen két művet játszik. Az “A” oldal műsorszáma Szántó Jenő Hópelyhek táncavalse triste című kompozíciója, míg a “B” oldalon Jean-Philippe Rameau Tambourin-ja csendül fel. Mindkét darabot zenekari kísérettel halljuk és a fuvola kiemelt, szolisztikus szerepet játszik. A felvétel valamikor 1945-49 között készülhetett, közelebbi adat nem ismert.

A negyvenes éveiben járó Hartai igen magas szinten oldja meg a nyilván szórakoztató célú művek előadását. Abszolút könnyed technika, hangi hajlékonyság és életteli, kiegyenlített hang jellemzi játékát, vitán felül élvonalbeli, világszínvonalú a fuvolázása. A képre kattintva az OSZK oldalára jutva hallgathatjuk meg

A lemez - katt a képrehttps://hangtar.oszk.hu/gramofon/hopelyhek-tanca/

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Népi haránt

Ha a magyar népi hangszerekre gondolunk aligha jut eszünkbe a harántfuvola. Így voltam ezzel én is egészen a legutóbbi időkig, amíg elém nem került Sárosi Bálint gyűjtéséből néhány adat. Majdnem 60 éve, 1961 decemberének utolsó napján a híres népzenekutató Zádor (Baranya megye) községben tartózkodott, ahol Német Vincétől gyűjtött adatokat. Az egyik felvételen a 70 éves nyugalmazott kanász – ahogy Sárosi Bálint feljegyezte – egy “magakészítette flótán” játszott, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy harántfuvola. Meg kell jegyezni, hogy a felvétel végén maga Német Vince adja meg a hangszer nevét, és – bár Sárosi megjegyzi, hogy a flóta “oldaltfújós”, azaz haránt – ezt az adatközlő nem tartja annyira fontosnak, szerinte “csak flóta“. A népzenekutató fotóin teljesen egyértelműen látszik, hogy ez barokk-jellegű fuvola, mindössze a disz-billentyű nem jelenik meg rajta. Sajnos a hozzáférhető adatbázisokból nem derül ki, hogy Német Vince hol és mikor készítette az egyetlen darabból készült fuvolát, illetve kitől leste el a készítés fortályait. Mellékeltem lejjebb egy nagyítható képet is, amelyen látható, hogy eléggé precíz munkáról van szó.

A nagyítható képe:

Az általa játszott zene – amely a Zenetudományi Intézet állományában található itt – nem más, mint a Kicsi nekem ez a ház kezdetű népdal. Sajnos a zenét nem lehet beágyazni, tehát új ablakban nyílik meg. Érdemes közben a kottát figyelnünk – szintén a Zenetudományi Intézet adattárából vettem le – mert Német Vince, ha az általa játszott hangnemben és hangterjedelemben nem jön ki a dallam egyszerűen túlfújja a hangszert. Sajnos csak ez az egy felvétel lelhető fel ezen a fuvolán.

A kotta linkje itt található.

A fenti sajátkészítésű hangszer valóban nagyon érdekes, de Sárosi Bálint adatai között még akad fuvola bőven, igaz inkább gyári modellek. Néhányat belinkeltem ide, mert érdemes a nagyítható képeken jobban is megvizsgálni őket. Közben azt sem haszontalan megfigyelni mennyire avatottnak tűnik néhány játékos testtartása, némelyik fotó akár egy fuvolaiskola illusztrációja is lehetne.

Egy Recskről (Heves megye, 1961) származó képen Zsidai József (79) “balkezes fuvolán játszik” – ám maga a C-lábas hangszer, amely nyilvánvalóan gyári készítésű – nem tűnik balkezesnek. Zsidai József ugyan úgy használja, ahogy sok mai ír fuvolás, aki ír tradicionális zenét játszik, testtartása laza, már-már “jazz-es” benyomást kelt.

Nagyítsuk maximumra a fenti és az itt következő képet, mert a fuvola végén található zárógyűrű nagyon hasonló mindkét hangszeren. Itt a fuvola d-lábas, de könnyen lehet, hogy a gyártó ugyan az, viszont erről Sárosi nem közöl adatot. Az adatközlő a perbete-i Dobi Mihály (66), aki meglepően szabályosan tartja a hangszert.

A következő képen egy összetettebb modellt láthatunk, a zárógyűrű itt is hasonló az előzőekhez. A fuvola a lakitelki (Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye) Zámbori Lajos (77) kezében van. A kéz- és szájtartás itt is meglehetősen avatottnak tűnik, különösen a bal kéz tekintetében.

Egy viharvertebb darabot láthatunk Bagoly Lajos (60) kezében (Sáránd, Hajdú-Bihar megye, 1961.). Erős nagyításban a fuvolán saját javítások nyomai látható és a lábrész is megviseltebb.

Vámosi János (72) Pestről hozatta azt a piccolo-féleséget, amelyet Öreglak-on (Somogy megye) kapott lencsevégre Sárosi Bálint. Mintha fém záró gyűrűk lennének a hangszer mindkét végén.

Egy másik piccolo-féleségget zárjuk a sort, ezzel kicsit visszautalva az első képre, illetve fuvolára. Az adat ezúttal Vikár László gyűjtéséből való, 1954-ből. A helység Karád (Somogy megye), a játékos Miklai Mihály (52), foglalkozására nézve iskolamester és harangozó. A legnagyobb nagyításban nézve nincsenek fém gyűrűk a hangszeren, amelynek lábrésze kissé furcsán néz ki, mintha hiányozna róla valami. Mindenesetre nehéz eldönteni még maximális nagyítás mellett is, hogy a piccolo-féleség fej részének a vége esztergált, vagy inkább egy dugó zárja le. A lábrésznél látható kiszélesedésnél is felmerül az esztergálás lehetősége. Mindezekkel egybevetve a hangszer kialakítása közel sem olyan “míves”, mint az előző esetben, vagyis nem tűnik gyári darabnak, talán népi készítésű lehet…

Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy a “harántfuvola magyar népi hangszer” lenne, de jelenléte a népi kultúrában mindenképp meglepő, még akkor is, ha valószínűleg a műzenéből ismert modelleket másolták. Tehát izgalmas elfoglaltság lehet ha a Zenetudományi Intézet rendkívül jól kialakított adatbázisaiban böngészünk fuvolás szemmel és füllel.

Posted in Napról-napra, mp3 | Tagged , , | Leave a comment

Kitty of Corlean

Tudom, hogy kicsit be vagyok sózva a barokk fuvolával, meg nem is az én asztalom ez, de itt egy otthoni felvétel 2019 szeptemberéből – Kitty of Corlean. A tradicionális ír dallam Rudolf Tutz barokk fuvoláján szólal meg, a feldolgozás Thomas Lindsay Elements of Flute-playing (1828-30) című munkájából való.

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Sir James Galway születésnapján

Végre… a koncert, amire egy életet kellett várnom. Az Ibert Fuvolaverseny volt az a felvétel James Galway-tól, amit rongyosra hallgattam lemezen és kazettán is. Volt olyan időszak, hogy szó szerint minden nap meghallgattam, de előben – bár sokminden mást hallhattam vele – ezt a darabot soha nem hallhattam. Most végre itt a lehetőség egy egészen kivételes, 1975-ös felvétel formájában, azokból az időkből, amikor Galway világszintű szóló-sztár karrierje elkezdett kibontakozni.

Ami a felvétel egészén nagyon feltűnő mennyire kiforrott megoldásokkal, megformálással szólaltatja meg a darabot az ekkor 36 éves Galway. A második tétel muzikalitása, intonáltsága utolérhetetlen, teljesen egyedülálló ma is. A harmadik tétel utolsó oldalán a rettegett kadenciát egészen kivételes magabiztosággal teszi oda. Aki játszotta a darabot – mindhárom tételt együtt – az pontosan tudja mekkora kihívás ez.

ISTEN ÉLTESSEN, Sir James Galway!

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Yan Maresz – Circumambulation (1993)

Yan Maresz, az 1966-ban Monacóban született francia zeneszerző előbb John McLaughlin-nál tanult jazzgitárt, eztkövetően pedig a bostoni Berklee College of Music-ban folytatta tanulmányait. Zeneszerzést a new york-i Juilliard Schoolban és az Ircam számítógépes zenetanfolyamán tanult. Munkásságáért különféle díjakat nyert, jelenleg a párizsi Conservatoire National Supérieur de Musique elektroakusztikus zeneszerzés professzora.

Szólódarabja egyetlen gondolatot jár körül – maga a cím is körüljárás, körbejárás – nevezetesen egyenletes pulzációra/köré fűzi fel az egyes motivikus anyagokat. A pulzációt egy perkusszív, nyelv- és billentyűütéses hang biztosítja:

Az ötperces mű alaposan próbára teszi az előadót és némi csalódottsággal vehetjük tudomásul, hogy a szerző semmi mást nem írt fuvolára, leszámítva egy kamaraművet.

A mű első verziója 1993-as keltezésű és némiképp meglepő, hogy egy hasonló ideát felhasználó, szintén szólófuvolára írt kompozíció ebben az évben volt a Conservatoire kötelező vizsgadarabja. Ez a mű a spanyol zeneszerző, az 1930-ban született Cristóbal Halffter Debla (1980) című kompozíciója, amely egy időben igen felkapott darab volt, különösen versenyek alkalmával. A Debla előadásideje több, mint 10 perc, és a nevezetes pulzációs szakasz a hetedik perc körül kezdődik.

Most mindkét művet meghallgathatjuk – a Circumambulation-ból két előadást tettem fel, az egyik stúdiófelvétel, a másik élő.

Yan Maresz: Circumambulation (1993), Manuel Zurria – fuvola

Yan Maresz: Circumambulation (1993), Anat Nazarathy – fuvola, 2018. november, Bázel.

Cristóbal Halffter – Debla, para flauta sola (1980), Ana Mainer Martin – fuvola

https://yanmaresz.com/

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment

Aki utolsó óráiban fuvolázott…

Az aradi vértanúk utolsó óráiról több történetet is megőrzött az utókor emlékezete. Az egyik történet, Láhner György tábornokról szól, aki Pestről Nagyváradra telepítette át a fegyvergyártást az előrenyomuló osztrák csapatok elől.

Láhner György tábornok

Láhner Besztercebányán született  Zólyom vármegyében 1796. október 6-án, a szabadságharc alatt ő volt a hadiipar felelőse. Ötvenhárom évesen végezték ki a születésnapján, és gyóntatópapjától tudjuk, hogy utolsó éjszakáján Donizetti Lammermoori Luciá-jából  a haldokló Edgar búcsúáriáját játszotta fuvoláján.

Bell'alma innamorata

Fehérvári Hiradó, 1883. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám), 1883-10-14 / 41. szám -

Forrás: Arcanum

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment