Sofia Gubaidulina (1931-2025) ~ Az öröm és bánat kertje

…és más fuvolás művei

(A poszt újraközlésének szomorú aktualitása, hogy március 13-án elhunyt a zeneszerzőnő. Itt alább olvashatjuk mit írtam róla 2017. november 25-én).

A címhez képest Szófia Gubajdulina négy, egymástól sok tekintetben különböző, de fuvolával igencsak kapcsolatos művét helyezem ma a figyelem középpontjába, teszem ezt annak okán, hogy az idei Hallgatás Napja kicsit ráirányította a figyelmet erre a szerzőre is. Ebből az igen apró bepillantásból vélhetően látni fogjuk, Gubajdulinával kapcsoltban is még sok törleszteni valónk van.

Kép forrása: itt

Az alábbi művek következnek majd, a darabok jobbára évtizedenként követik egymást:

Allegro Rustico: Klänge des Waldes(1963-1993)
Sonatina for flute solo (1978)
Garden of Joy and Sorrow (1980)
The Deceitful Face of Hope and Despair for flute and orchestra (2005)

A zeneszerzőnő 1931-ben született a Szovjetunióban, édesanyja orosz és tanárnő, édesapja volgai tatár, mérnök. Zenei tehetsége már 5 éves megmutatkozott, de zeneszerzői pályája csak sokkal lassabban tudott kibontakozni. Zenei képességeit elsősorban filmekben tudta megmutatni, ő írta a Dzsungel könyvének szovjet verziójú rajzfilméjhez, a Maugli kalandjai-hoz a zenét. A 70-es években egy népzenei improvizációs együttes alakított, de az évtized végén tiltólistára kerül, mert engedély nélkül adták elő műveit nyugaton. Az áttörést a 80-as évek vége felé érte el, amikor Gidon Kremer bemutatja a hegedűversenyét, az Offertorium-t. 1992-ben Hamburg-ba költözött.

Gubajdulina művészete spirituális alapú, amelynek sokszor az egyén és az Abszolút kapcsolata a témája. Kompozíciós rendezőelvei között szerepel a Fibonacci-számsor és az Aranymetszés is, de kedveli a zenei anyag improvizáció-szerű kibontását is.

duó

Az először 1963-ban felvázolt Allegro Rustico a későbbiektől eltérően egy meglehetősen tonális, de erőteljes karakterdarab.

Sofia Gubaidulina ~ Allegro Rustico
Olga Ivusheikova – fuvola, Anna Grishina – zongora

szóló

A 70es évek végéről származó, bő 5 perces, de még is megragadó szólószonatina ritmikája gyakran improvizációs hatást kelt.

Sofia Gubaidulina ~ Sonatina for flute solo (1978)
Antonella Bini – fuvola

trió

Az Öröm és Bánat kertje lényegében egy trió, amelynek összeállítása megegyezik Debussy triójáéval – noha Gubajdulina a hárfa különleges megszólaltatáséval egyedi hatást ér el. Ez az egyik legtöbbet előadott és lemezre rögzített műve.

Garden of Joy and Sorrow for Flute, Harp and Viola (1980)
The Walden Chamer Players
Marianne Gedigian – fuvola
Christof Huebner – brácsa
Franziska Huhn – hárfa

versenymű

Az ezredforduló után, 2005-ben keletkezett Gubajdulina legnagyobb szabású, fuvolával kapcsolatos műve a A remény és Kétségbeesés csalóka arca, amely Sharon Bezaly felkérésére készült. A mű lényegében közel harmincperces, egytételbe komponált versenymű, de tartalmilag sokkal több annál – ennyire drámai, sőt komor hangvételű fuvolaversenyt talán még nem komponáltak soha. Gubajdulina a fuvola (ill. altfuvola) teljesen más arcát mutatja meg, mint amit eddig ismertünk, maximális kiaknázva és próbára téve a szólista képességeit is.

Sofia Gubaidulina ~ The Deceitful Face of Hope and of Despair, fuvolára és nagyzenekarra

Sharon Bezaly – fuvola
Göteborgs Symfoniker, vezényel Mario Venzago.

Posted in repertoár, videó | Tagged , | Leave a comment

9 metodikai félreértés I.rész

(1-5)

Igazából az elmúlt (ritka) időszak inspirációi adták az ötletet ennek a posztnak a befejezéséhez, tudniillik az anyag már egy ideje parkolóban volt, nem fejeztem be. A blogom technikai sajátosságai miatt (karakterkorlát) két részre kellett bontanom az anyagot, de talán jobb is így. Nézzük az első ötöt!

Jobbkézzel meg kell tudni tartani a fuvolát
Ez ma már egy elavult elképzelés, de az én generációm még így tanult fuvolázni. Egészen biztosan ki merem jelenteni, hogy ez az egyik legkárosabb metodikai gyakorlat, amit a hazai fuvolametodika produkált és generációkon átívelve alkalmazott.  Semmilyen metodika-történeti alapja nincs, fizikailag sem állja meg a helyét. Nem szívesen taglalom ennek a gyakorlatnak a részleteit, de mégis tanulságos lehet a fiatalabb generáció számára. A gyakorlat során a zeneiskolai(!) növendéktől a tanár azt a kéri, hogy a fuvolát (a teljes hangszert!) tartsa meg pusztán jobb kézzel úgy, hogy lényegében a hangszert a jobb kéz kisujj és a jobb kéz hüvelykujj egyensúlyozza. A gyakorlatot érdemes volt párna, vagy ágy felett végezni, hiszen 100%, hogy első alkalommal a fuvola ki fog fordulni a tanuló kezéből… Ha valaki ma mégis kipróbálja azt a feladatot azonnal tapasztalni fogja, hogy a kisujjra extrém erős nyomás nehezedik, pedig a cél éppen a kisujj felszabadítása lenne, ami csak akkor lehetséges ha a balkéz is bekapcsolódik a tartásba. Ám a kisujj addigra már kapott egy eléggé hamis képet arról mi is lenne a feladata. További probléma, hogy a pusztán balkezes tartás csak úgy valósítható meg, hogy a hüvelyujj a hangszer alá kerül. Ez is hamis elképzelés, hiszen hosszabb távon sokkal célszerűbb ha ez az ujj nem csak a fuvola alatt van, hanem kissé mögötte is.

Légzés
Ezeken az oldalakon már többször írtam erről. Most Détári Anna előadásai során újra felszínre jött a kérdés és úgy tűnik a szemlélet változott, de az egészen biztos, hogy a hasi légzés és a rekesz légzés összekeveredett a hazai metodikában, és kibogozása ma is feladat. Ennek számos következménye lett, ami generációkon át öröklődött többek között úgy, hogy a muzsikus nem tudja helyesen elhelyezni, meghatározni hol van a tüdeje, rekeszizma, gyomra… Tehát egy hibás testkép (body mapping) lett a következmény, ami ma is kimutatható. Ezzel kapcsolatban teljesen hibás az a gyakorlat, amit tőlünk vártak el. Ennek során a “helyes” légzés ( amit hasi ként azonosítottak – “a hasadba vedd a levegő”) kritériuma az volt, hogy a vállak ne emelkedjenek meg. Ez rekesz légzés esetén nem reális elvárás, és hibás megéléshez, zavaros funkcióhoz vezet. (Annak idején nem is tudtam megcsinálni és nem is csoda hiszen lehetetlen…) Nyilvánvaló, hogy egy olyan fundamentális funkcióba beavatkozni, mint  a légzés óriási felelőséggel jár, arról nem is beszélve, hogy ennek – a zeneiskolától a diplomahangversenyig – egy több tanáron átívelő feladatnak kell lennie. Ezen a ponton (is) nagyon fontos, hogy egységes szemlélet legyen egy metodikán belül és ne egymás megkérdőjelezése vagy éppen hamis validálása legyen a tanári gyakorlat, hiszen ennek a borítékolható következménye a tanuló fejében kialakult totális káosz lesz.

Kortárzenén tanuljunk fuvolázni
Ez már nem a múlt metodikája, hanem a jelené.  Számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy a hazai szemléletben Böhm modern fuvolája a modern/kortárs/avantgard zene eszköze lenne, és ennek mentén rendeződik a metodikai szemlélet is. Ez egyrészt igaz – másrészt meg hamis. Kétségtelen, hogy a modern hangszernek közege a modern zene – az egyik közege -  de metodikai oldalról szemlélve végképp nem kizárólagos közege. Olyan ez, mint amikor a mi időnkében nagyrészt barokk zenén tanultunk fuvolázni. Aránytévesztés ez is, az is, de az előbbinél annyival jobb a helyzet, hogy van egy a hangminőség szempontjából adekvát elvárás. Mondhatnám úgy is, hogy avanatgard technikát gyakorolva sok értékes tapasztalatot lehet szerezni hangszeres és fiziológiai vonalon is, de cantabilitást, legatot, stb. csak melodikus zenével lehet tanulni.

A fuvolának nem szabad hangosan szólnia
Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy egész ifjúságom ennek jegyében telt el. Számomra teljességgel érthetetlen, hogy a Böhm hangszerén miért ekkora mumus ez, hiszen a Mester deklaráltan ezért építette ilyenre a modelljét mert növelni akarta a fuvola hangerejét. Továbbá nem kérdés az sem, hogy ebben döntő szerepe volt az Angol Iskolának, egész konkrétan Nicholsonnak, aki Böhm számára fundamentális élmény volt.  Modern fuvolán kifejezetten jól szól a forte, és nagyon jól illeszkedik a mai zongorák hangjához. Hangerőről beszélek, tehát volumenről – és nem a hang projekciós tulajdonságáról (ami hangszín kérdés is). Ide is kívánkozik egy történet… főiskola, kamarazene óra… Előttem fiatal hölgy pályatársam Moquet Pan-szonátáját játszotta, gyakorlatilag az egész kompozíciót mezzoforte tartományban salakmentes hangon, gördülékeny technikával. Én következtem, de a konkrét darabot már nem tudom, klasszikus mű lehetett, és előfordult benne piano, mezzofore és (“uram bocsá”) forte is (talán még sforzato és fp is…). A tanárunknak mindkettő előadás nagyon tetszett, bár megjegyezte, hogy az enyém  kissé modoros volt…

A muzikalitás nem más, mint sok-sok mozgás
További alapélményem a múltból… Tanulmányaim során úgy érzékeltem, hogy az muzikális, aki sokat mozog miközben fuvolázik – ergo aki keveset mozog fuvolázás közben az kevésbe, vagy (ó, borzalom) egyáltalán nem muzikális. Ha valaki még a haját is dobálta az nagyon muzikálisnak volt megjelölve. Ez nem vicc, tényleg így volt – és csak remélem, hogy ma nem így van. Számomra a mai homályos mi az, hogy “muzikális” . Arra elég hamar rájöttem, hogy a mozgástól senki nem lesz muzikálisabb. Elég volt az illetőt behunyt szemmel hallgatnom néhány percig, a legtöbb esetben nagyon hamar kiderült, hogy semmi figyelemreméltó nem történik értelmezés vagy kifejezés szinten, sőt az előadás legtöbbször unalmas volt. Szóval nem tudom mi a muzikalitás, de az biztos, hogy ha tényleg van ilyen, attól lesz a zenei produktum az, ami. Lehet ez helyes értelmezés, jó tempó, színes játék, jó technika – vagyis nézetem szerint értelmi és érzelmi dolgok elegye. De méginkább a játékos személyes jelenléte, egyénisége, vagyis végső soron az előadó személyiségével hat. Ezért fontos az önismereti munka, mert minden ide, a személyiséghez fut ki és éppen ezért hoztam létre a lóasszisztálta, zenészekre szabott önismereti foglalkozásokat.

Folytatás következik…

Posted in Napról-napra, metodika | Tagged , | Leave a comment

Détári Anna – „Felül kellene vizsgálni a zenetanítási módszereinket”

Régi ismerősünkkel, Détári Annával készített interjút Szilágyi Szabolcs, amely a Papageno FuvolaMűvészet blogján – az új fuvolás folyóiratban – jelent meg.

“Annával 30 éve ismerjük egymást. A főiskolán gyakorlati tanításból vele államvizsgáztam. Később amikor a Budapesti Fuvola Akadémia útjára indult, Anna szeretett volna egy számára fontos, és mint kiderült, Magyarországon is sokakat érintő problémával kapcsolatos kutatásáról beszámolni. Én akkor nem adtam ennek teret, mert azt gondoltam, hogy érzelmileg a hazai fuvolás társadalom még nem áll készen arra, hogy egy ilyen súlyos problémával szembenézzen. Más vonatkozásban ezek a félelmeim a Fuvolás Könyv megjelenésével részben beigazolódtak. Ma, a 21. század első negyedének végén azonban már felelőtlenségnek tartom, ha nem mutatunk meg olyan példát, ami azt bizonyítja, hogy van megoldás a felmerülő problémák leküzdésére. A Royal College of Music, London, Performance Science tanszékének oktatójával, Dr. Détári Annával beszélgettem”.

Folytatás itt.

Posted in interjú, link | Tagged , | Leave a comment

FuvolaMűvészet

Létezett valaha egy nyomtatott újság “Fuvolaszó” néven, amely a hazai fuvolás közösség kedvelt lapja volt. Ez a kiadvány most, 2025-ben új, korszerű, online formában születik újjá FuvolaMűvészet néven.

A Budapesti Fuvola Akadémia és a The Flute Blog tovább folytatja együttműködését a Papageno Consulting Kft-vel, így a FuvolaMűvészet blog hivatott betölteni azt a hatalmas űrt, melyet a Fuvolaszó – a korábban már megszűnt Magyar Fuvolás Társaság egykori nyomtatott folyóirata – hagyott maga után.

A Papageno internetes felülete biztosítja, hogy ne csak egy szűkebb szakmai közönséghez jussanak el a fuvolázással kapcsolatos értékes tartalmak, hanem a fuvolázás iránt érdeklődő szélesebb rétegek is tájékozódhassanak művészetünkkel kapcsolatos legérdekesebb témákról.

A FuvolaMűvészet blog főszerkesztői, Czeloth-Csetényi Gyula (jómagam) és Szilágyi Szabolcs fuvolaművészek. Törekvésünk, hogy a jövőben interjúkkal, tematikus írásokkal és aktuális tartalmakkal jelentkezzünk a hazai fuvolásközösség, valamint az Olvasók felé. Szándékuk egy friss, korszerű, informatív felület létrehozása, valamint a hazai és nemzetközi fuvolázás azon szereplőinek bemutatása, akikre számottevő tevékenységük ellenére kevesebb figyelem jut.

A felületen a legújabb anyag Juhos Józsefről szól:

https://papageno.hu/blogok/magyar-fuvolatortenet/2025/01/juhos-jozsef-fuvola-usa/

Posted in Napról-napra, cikk, link | Tagged , , | Leave a comment

Légzés – hányféle is…?

Almásy Csilla – gyógytornász-fizioterapeuta BSc, egészségügyi tanár MEd - Gerinckoncepció című oldaláról vettem a mai poszt alapját, az eredeti anyag szerzőjének engedélyével. A légzésről van szó. Nagyon érdekes, gondolatébresztő ez a rövid írás, mert ahogy olvastam régi emlékek törtek elő bennem. De olvassuk el az eredeti anyagot és nézzük meg a mellékelt ábrát is:

Eredeti link:
https://gerinckoncepcio.hu/facebook/legzesmintak-hasi-legzes-a-biomechanikailag-helyes-legzesmintank-a-rekeszlegzes-ez-az-mellyel-a/

Facebook link:
https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=680087450831815&id=100064916971648

Almásy Csilla lényegében háromféle légzésről ír. A képen a bal oldalon láthatjuk ábrázolva őket. Fúvós szempontból evidens, hogy az első, a mellkasi légzés nem jöhet szóba (a nyilak a tágulás irányát jelzik). A másik két légzésfajta már ismerősebb lehet: zöld pipa jelzi a rekesz légzést, és pirossal van bekarikázva a hasi légzés. Nézzük mit ír a szerző, az első mondat rendkívül fontos:

A biomechanikailag helyes légzésmintánk a rekeszlégzés. Ez az, mellyel a legnagyobb mértékű tágulást tudjuk elérni a mellkasban, s általa a tüdőben, tehát a legnagyobb mértékű gázcsere így történik.
A kevésbé jó légzésminták egyike a hasi légzés.
Természetesen a levegő itt is a tüdőbe áramlik, nem a hasba, csak a has területén történnek jelentősebb elmozdulások. Lássuk, hogy miként!
Ennél a légzésmintánál a rekeszizom lesüllyedésekor a hasfal semmilyen ellenállást nem ad, teljesen kontrollálatlanul tágul a hasüreg (mivel a rekeszizom ugye tolódik lefele). Mivel nincs hasi ellenállás a renyhe hasizmok miatt, a rekeszizom a normálisnál mélyebbre süllyed, így a bordákat oldalra kiemelő funkciója nem tud megvalósulni. A bordakosár nem nyílik kellően tágra, sőt, van, akinél teljesen mozdulatlan marad. Ezáltal a tüdő sem tud oldalirányba nyílni. A belső hasűri nyomás értéke csökken.

Nincs rálátásom, hogy légzésmetodika tekintetében ma mit mutatna egy országos körkép, de emlékeim szerint a hasi, illetve rekesz légzés tekintetében nálunk komoly félreértés mutatkozott – a fogalmak használata területén mindenképpen. Tehát háromféle légzés lehetséges, ebből a mellkasi soha nem volt elfogadott a fúvósoknál. A zavar a másik kettővel van, mert a hasi- és a rekeszlégzés nem ugyan az, illetve az én tanuóéveim alatt – és nyilván azt megelőzően is – ez a két légzésnem össze volt mosva, ami metodikailag óriási félreértés. Pontosabban fogalmazva – bár több esetben a rekeszlégzés helyesen lett körülírva – a rekeszlégzés hasi légzésnek volt fogalmilag elnevezve. Saját emlékeimet tekintve egyértelműen kétféle légzésről hallottam, a mellkasiról és a hasiról, amely utóbbi egy kalap alá volt véve a rekesszel, pedig a különbség biomechanikailag és más tekintetben is óriási. Hasi légzésnél a nyomás és a kapacitás értéke is alacsonyabb, mint a rekeszlégzésnél. Emlékeim szerint a “jó” légzés az volt, amikor a bordakosár nem emelkedett meg és a rekesz a hasfelé tágult. Már bőven főiskolás voltam, amikor először hallottam arról, hogy a bordakosár is tágulhat a hát alsóbb területén… Az alapélményem viszont az volt, amit Almásy Csilla fentebb ír, vagyis ezzel – a hasi légzéssel – nem tudtam annyi levegőt venni, mint amikor a bordakosár (rekeszlégzés) is emelkedett. Ezzel összefüggésben nagyon érdekes az is, hogy – amennyire érzékelem – a hazai fuvolametodika nagyon szereti a légzést tanítani, míg a szájtartásról (Ansatz) eléggé kevéssé értekezik. Szerintem döbbenetes, hogy a légzéssel kapcsolatos félreértések évtizedeken tarthatták magukat úgy, hogy közben a zenei képzés egy eléggé centralizált rendszernek tekinthető.

Még ide kívánkozik egyik tanárom, az orvosi diplomával rendelkező Jochen Gärtner meglátása, aki úgy vélte tökéletes (rekesz) légzést kialakítani egy fiatalnál nem lehet, mert az izmok még túl tónusosak, feszesek. Még viccelődött is vele, hogy az ötvenéves professzor a saját légzését szeretné viszontlátni a húszéves tanítványnál. (Persze gyakorolni ettől még lehet, sőt kell is!) Gärtner úgy vélte, hogy az izmok negyven év körül kerülnek abba az állapotba, ami egy fuvolás számára ideális. Ilyenkor már elég lazák az izmok ahhoz, hogy kellően gyors belégzés lehetséges, viszont még a munkához is megfelelően erősek. Való igaz, hogy a fuvolások valahol 35 és 55 éves korukban vannak hangszeres teljesítményük csúcsán. Az elmúlt évtizedek tükrében saját hangszeres és tanári tapasztalatom ugyan ezt támasztja alá, amit Gärtner mondott – vagyis jobban veszem a levegőt, de semmit sem tettem érte, pusztán idősebb lettem. Gärtner szavai pedig azért elgondolkodtatóak, mert perspektívában szemléli a légzés kérdését.

A fenti kis történet talán rávilágít arra miért mosódott össze a hasi és a rekeszlégzés meghatározása nálunk. A helyes, metodikai természetű válasz pedig az lehetett volna – az adekvát légzés-definíción kívül – hogy hogyan alakítsunk ki “helyes” légzést egy tíz, tizenöt, húszéves fuvolásnál, illetve hogyan törekedjünk rá perfekcionizmus feladása nélkül úgy, hogy akár több tanáron átívelő időt hagyunk rá. A légzés kérdése jó példa arra, hogyan lehet(ne) felépíteni egységes metodikával egy hosszabb távon kibontakozó készséget.

Könyvünkben (A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve) a Zárszóban érintjük ezt a metodikai kérdést is, és megemlítjük az elmúlt évtizedekben e félreértés felszámolására tett erőfeszítéseket is.

Almásy Csilla további linkjei:

www.gerinckoncepcio.hu
www.facebook.com/gerinckoncepcio
www.triplextraining.hu
www.fitmummy.hu
www.orszaggerinctornaja.hu

Első megjelenése: 2024.03.20.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Ma Kecskemét


Fuvolás Szakmai Nap a kecskeméti Kodály iskolában.
KECSKEMÉT, 2024.11.28.

10.00-11.00
○ A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása – könyvbemutató. Előadó: Czeloth-Csetényi Gyula és Szilágyi Szabolcs

11.15-12.30 (két előadás)
○ A Doppler testvérek metodikai gondolkodásmódjának rekonstrukciója. Előadó: Czeloth-Csetényi Gyula
○ A fuvola evolúciója a 19. században. Előadó: Szilágyi Szabolcs

○ 12.30 ebéd szünet

13.00-15.00
○ TANITÁSOK: Pulius Emese, Dratsay Ákos, Szilágyi Szabolcs bemutató tanítása, kurzusok.
○ Köznevelési Fórum. Fórumbeszélgetés a fuvolaoktatás jelenlegi helyzetéről.
15.00
○ A fuvola és fajtái. A fuvolaválasztás lehetőségei. Előadó: Thomas Miklós, a Hangszerklinika tulajdonosa.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Budapest – Kecskemét

Két Fuvolás Szakmai Nap, az egyik már megtörtént a Szent István Gimnáziumban,
a másik hamarosan következik a kecskeméti Kodály iskolában.

KECSKEMÉT, 2024.11.28.

10.00-11.00
○ A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása – könyvbemutató. Előadó: Czeloth-Csetényi Gyula és Szilágyi Szabolcs

11.15-12.30 (két előadás)
○ A Doppler testvérek metodikai gondolkodásmódjának rekonstrukciója. Előadó: Czeloth-Csetényi Gyula
○ A fuvola evolúciója  a 19. században. Előadó: Szilágyi Szabolcs

○ 12.30 ebéd szünet

13.00-15.00
○ TANITÁSOK: Pulius Emese, Dratsay Ákos, Szilágyi Szabolcs bemutató tanítása, kurzusok.
○ Köznevelési Fórum. Fórumbeszélgetés a fuvolaoktatás jelenlegi helyzetéről.
15.00
○ A fuvola és fajtái. A fuvolaválasztás lehetőségei. Előadó: Thomas Miklós, a Hangszerklinika tulajdonosa.

2024. november.12. – Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola.

12:00-12:45 A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása – könyvbemutató. Előadó: Czeloth-Csetényi Gyula és Szilágyi Szabolcs

13:00-13:45 Az alsó regiszter hangképzésének problematikája. Előadó: Böröcz Katalin

14:00-14:20 A Doppler testvérek metodikai gondolkodásmódjának rekonstrukciója. Előadó: Czeloth-Csetényi Gyula

14:25-14:45 A fuvola evolúciója  a 19. században. Előadó: Szilágyi Szabolcs

15:00-15:45 Köznevelési Fórum. Fórumbeszélgetés a fuvolaoktatás jelenlegi helyzetéről.

16:00-16:45 A fuvola és fajtái. A fuvolaválasztás lehetőségei. Előadó: Thomas Miklós, a Hangszerklinika tulajdonosa

.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Aki utolsó óráiban fuvolázott…

Az aradi vértanúk utolsó óráiról több történetet is megőrzött az utókor emlékezete. Az egyik történet, Láhner György tábornokról szól, aki Pestről Nagyváradra telepítette át a fegyvergyártást az előrenyomuló osztrák csapatok elől.

Láhner György tábornok

Láhner Besztercebányán született  Zólyom vármegyében 1796. október 6-án, a szabadságharc alatt ő volt a hadiipar felelőse. Ötvenhárom évesen végezték ki a születésnapján, és gyóntatópapjától tudjuk, hogy utolsó éjszakáján Donizetti Lammermoori Luciá-jából  a haldokló Edgar búcsúáriáját játszotta fuvoláján.

Bell'alma innamorata

Fehérvári Hiradó, 1883. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám), 1883-10-14 / 41. szám -

Forrás: Arcanum

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Két dolgozat – egy korszak

Egy régi sorozatom újítom fel, amelyben hazai, fuvolával kapcsolatos dolgozatokból tallózom a teljesség igénye nélkül. Úgy esett, hogy két anyag is hasonló korszakot fed le, sőt mindkettő a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán készült. Ám a két dolgozat teljesen más témát taglal, a maga nemében mindkettő hiánypótló.

Illés Eszter – II. Frigyes szerepe a fuvola irodalomban, a kultúra-mecenatúra jelentősége a porosz királyi udvarban (klikk az ikonra)

Lázár Zsófia – 18. századi egybillentyűs fuvolán alkalmazott artikulációs technikák – Szimpla-, dupla- és triplanyelv korabeli francia, német és angol források alapján. (klikk az ikonra)

Ugyan itt található dr. Drahos Béla dolgozata is, amelynek témája a klasszikus fuvolhang – de erről korábban már írtam.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

San Antonio

Most már biztos és nem titok, hogy könyvünk az Egyesült Államokba utazik. Szilágyi Szabolcs már képviselhette a kötetet tavaly ezen a kontinensen, most National Flute Association éves, szám szerint 52. konvencióján vesz részt több féle megjelenési formában. Szólókoncertje mellett egy egyórás prezentációt ad kötetünkről – amely példátlan érdeklődést jelez, hiszen a könyv ebben a pillanatban angolul nem elérhető – valamint bemutatja Johannes Brahms Magyar táncok sorozatának teljes fuvola-zongora átiratát a Wm. S. Haynes standján, az Universal Edition gondozásában, illetve részt vesz a NFA legjelentősebb versenyének, a Young Artist Competition zsűrijében.

Itt olvashatjuk a Papageno adott interjúját:

https://papageno.hu/blogok/magyar-fuvolatortenet/2024/07/szilagyi-szabolcs-interju/

Kedvcsinálóként kiragadok néhány, számomra érdekfeszítő gondolatot az fenti anyagból:

Észre kell venni, hogy a történeti kutatások csak kontextusba téve értelmezhetők, máskülönben száraz, leckefelmondásszerű felsorolással találkozunk, még csak gondolatkísérletet sem téve az összefüggések felismerésére. A cél pedig nem ez, hanem egy komplex látásmód kialakítása volt. Ez, a külföldi fuvolakultúrák szemszögéből nézve értelmezhetetlen helyzet mutatja, hogy létezik egy érzelmi szál.

Ki merem jelenteni, hogy a kötet fogadtatása generációnként eltérő. Egyfelől pont az ilyen jellegű anyagok hiánya magyarázza, hogy kitapintható egyfajta apátia. A szakirodalom oly mértékben hiányos itthon abban a szegmensben, ami a könyvünk fókuszát jelenti, hogy szinte már fel sem tűnik. Talán ennek lehet a következménye, hogy ma sok fiatal számára a fuvolázás pusztán önmegvalósítást jelent.

Én úgy látom, hogy a kötetnek ma nincs itthon alternatívája, és a következő generációk már sokkal több információ és tudás birtokában fognak a pályára kerülni. Lesz talán egy átmenet, de hiszem, hogy szignifikáns különbséget mutat a kötet tartalmának ismerete. Gyulával sokszor felemlítjük, hogy bárcsak a mi időnkben is lett volna valami ehhez hasonló anyag. A könyvet egyébként biztosan nagyon sokan forgatják, hiszen a tartalmával rendszeresen találkozunk közösségi platformokon, egyelőre forrásmegjelölés nélkül.

A konvenció másik magyar résztvevője Ittzés Gergely, aki fellépése és zsűrizése mellett bemutatja új, a Schott kiadónál megjelent (The Flute Expedition) sorozatának néhány darabját.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment