Bach ~ a-moll Partita BWV.1013

Bravissimo

Csalafinta dolog a halláspszihológia – ezt már néhányszor megtapasztaltam úgy, ahogy pár napja az autómban ülve, zenét hallgatva. Ahogy bekapcsoltam a rádiót az a-moll Partita második tétele ment műsoron és természetesen ilyenkor azonnal elkezdtem találgatni ki játszhatja. Ilyenkor a megformálás és a hangszín a fő nyomravezető, illetve az ha a konkrét felvételt már ismerem. Itt ez nem müködött, mert hallhatóan koncertfelvételről volt szó. Sok esetben eredményesen szoktam találgatni, de ez a felvétel kifogott rajtam. A hang alapján arra jutottam, hogy szinte biztos, hogy férfiről van szó, de a megformálás már keményebb dió volt. Voltak benne megszokott, de egyedi megoldások is, olyanok amelyek más fuvolakultúra hatását mutatták. Ki kellett zárnom a mai és régebbi nemzetközi un. nagy neveket is. A darab végére mindössze annyit tudtam összerakni, hogy a fuvolás férfi és, ha hazai annyira fiatal, hogy nem ismerem, vagy olyan fuvolás, aki külföldön tanult. El nem tudtam képzelni ki lehet, már csak azért is mert a nagyon profi előadás ban egy-egy apró bizonytalanság is feltűnt, ami arra utalt, hogy a fuvolás még diákéveit töltheti. Nos, a lekonferálásnál derült ki, hogy semmi esélyem sem volt: a fuvolás nem volt más, mint Bodoky Gergely, de 1994-ben!!! Annyiból tehát igazam lett, hogy férfi és külföld, mert Gergő ekkor már – azthiszem – müncheni tanulóéveit töltötte Paul Meisen osztályában, de az egyedi megoldások saját egyéniségét tükrözték. Mindenképp kiváló koncertfelvétel egy fiatalembertől, hallgassuk amíg eléehető!

Johann Sebastian Bach: a-moll partita BWV. 1013. (Bodoky Gergely – fuvola, Óbudai Társaskör, 1994. március 5.),

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Ritka felvételek No.2. ~ Werner Tast

Werner Tast

null

A mai napra rendelt archív felvétel nem is túl régi. Werner Tast ma is él bár már idős, a “Hanns Eisler” Hochschule für Musik professzora Berlinben, fuvolát és kamarazenét tanít. Egyébként a Komischen Oper szólófuvolása, valamint a Bayreuth-i Fesztivál Zenekarának szólófuvolása. A “14 Berliner Floetisten” alapító tagja és hangszereléseket is készített az együttesnek. Nálunk kevesen ismerik, de saját hazájában is nagyobb sztárok árnyékában tevékenykedett, noha kiváló fuvolás. Rengeteg felvétele van, például a Spotify rendszerében találhatunk vele anyagokat, úgy mint Mozart, C.P.E.Bach és természetesen Quantz versenyműveit – de készített francia tematikájú (1984) lemezt is. Ez utóbbin Ibert Szonatinája a kezdő darab, ami azért érdekes, mert ezt a művet még lemezen kezdő számként máshol soha sem hallottam. Érdemes felkeresni ezt a lemezt is, mert úgy tűnik kitűnően állnak Werner Tast fuvolázásának a francia darabok. Nekem sajnos csak ez az egy korongom van tőle, amiről a Stamitz művet digitalizáltam – ennek alapján mondom, jó lenne ha több lenne.

A közismert Stamitz G-dúr fuvolaversenyt szinte franciás könnyedséggel, de német pontossággal, különleges hangszínnel játsza. Kattintsunk a gramofon ikonra!



.

Kategória: Napról-napra, kép, mp3 | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Tavaszi eső

Spring Rain – Louis Anthony deLise kompozíciója

Megérkezett a sorozat harmadik darabja és remélem mostanra már mindenki tudja mit kell tennie. (Aki most először találkozik ezzel a témával itt megtudhatja a letöltés mikéntjét). Még annyit tennék hozzá, hogy egy új tapasztalattal lettem gazdagabb – vagyis hiába próbálkoztam a letöltéssel hétfőn reggel (az új darab minden hónap 11.-én jelenik meg, ill. válik letölthetővé) az anyag még nem volt elérhető, mert… csak az én időzónámban volt még hétfő, az USA-ban még nem. Márpedig az új tétel mindig 11.-én 11 órától lesz letölthető és nem előbb – természetesen ottani idő szerint.

Az új tétel talán ritmikailag egy kicsit összetettebb, mint a korábbiak – de maga a kompozíció kellemesen ázsiai hangvételű.

Kategória: Napról-napra, fuvola-hárfa, link, mp3, új kotta | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Sir James Galway – Masterclass

LIVE ~ Sir James Galway – Masterclass at the Frost School of Music

Ismét egy jó Sir James Galway-féle mesterkurzus. A szereplők nevét most nem írtam ki külön, a videó állóképén is megnézhetjük őket. A menetrend a következő:
~ Alapok
~ Godard – Suite ~ Valse
~ Debussy – Egy faun délutánja
~ Nielsen – Koncert
~ Chopin - Ballada, op.52

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

♪ Március…


Fuvola/Flute – Celoth Csetényi Gyula
Zongora/piano – Vitányi Jelena
A Vörösmarty-szimfónia 2. tételének fuvola-zongora változata.
Koncertfelvétel 2003 / Live recording, 2003.

Kategória: Napról-napra | Címke: | Szóljon hozzá most!

Egy kis közreműködés…

2019.03.02. szombat, 10.30. Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium – Budakeszi

A hangszerbemutatót Balogh Vera, barokkfuvola-művész tartja – itt hallhatunk vele egy felvételt.
Jacques Martin Hotteterre ~ Echos


Kategória: Napról-napra, videó | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

♪ Lorenzo ~ PAN

♪ Felvételem érdekessége, hogy a mikrofonozást és az utómunkát is én csináltam néhány évvel ezelőtt, otthoni körülmények között. ♪

Kategória: Napról-napra, mp3 | Címke: | Szóljon hozzá most!

Ingyen kotta…

A második tétel megérkezett

Megjelent a következő darab abból a sorozatból, amelyről már írtam itt. Most is mindössze annyit kell tennünk, mint legutóbb tehát elmenni a megadott címre, azaz ide, és és máris minénk a kotta – és nem győzőm hangsúlyozni, hogy ingyen. A mű ez alkalommal is Louis Anthony deLise kompozíciója, hangneme c-moll (In the Edge of the Water címmel), és olyan rövid darab, amely akár zeneiskolában is jól használható. Mindössze annyit érdemes még tudni, hogy ezúttal valami apró porszem kerülhetett a gépezetbe, mert a fuvolaszólam nem volt része a kottának, viszont a bolt fél percen belül utánam küldte egy külön emailben, kérés nélkül. Lehet, hogy azóta már orvosolták is a hibát…

Kategória: mp3, új kotta | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

The Work

Alexander Technique

Viszonylag ritkán írok saját Alexander Technique-os tapasztalataimról, pedig bőven lenne miről beszámolnom. Arra gondoltam – mivel a Maestro, Frederick Matthias Alexander idén 150 éve született -  változtatok ezen és több olyan bejegyzést is megejtek, amelyek az Alexander Technique gyakorlatával kapcsolatosak. Annyit előrebocsájtok, hogy nem a hangszeres tapasztalatokkal kezdem – ez talán némi csalódás lesz a szakmai Olvasóknak – hanem az általános, mindennapos élményeimmel. Ugyanis úgy gondolom nincs olyan, hogy “Alexander Technique fuvolásoknak” (mint ahogy nincs Alexander Technique lovasoknak sem), hanem általános, minőségi testhasználatról kell beszélnünk (illetve az ezzel összefüggő belső tudatosságról) – amelynek a fuvolázás ill. hangszerhasználat is része. Most is ahogy ezeket a sorokat gépelem (korábban kézzel vázoltam fel – igen kézírással…) ezt is tudatos testhasználattal teszem, tettem.

Az én Alexander Technique történetem  – ha jól számolom – kb.27 évvel korábban kezdődött, amikor Sir James Galway képzésén – akkor Flute Seminar-nak nevezték – találkoztam egy ausztrál fuvolatanárral, név szerint Brian Warren-el, akinek életem első, személyre szóló Alexander Technique foglalkozását köszönhetem. Akkor én és Szilágyi Szabolcs barátom csak az un. asztali munkáig jutottunk el, de mindketten nagyon meglepődtünk a foglalkozás áldásos hatásán.

Az ausztrál művész és konzervatóriumi tanár biztatott minket, hogy otthon is folytassuk azt amit elkezdünk. Egy dologgal egyikünk sem számolt – akkor Magyarországon az Alexander Technique még ismeretlen volt, illetve azokban az években kezdte megtenni első lépéseit a tanárképzést illetően, Magyari-Beck Anna irányításával. Zenei vonalon az Alexander Technique gyakorlatilag ismeretlen volt, elvétve akadt ugyan egy-két zenész aki külföldön járva hallott róla, így gyakorlati megközelítésről nem lehetett szó.

A következő “jelenetre” csaknem 20 évet kellett várni, amikor is Gary Schocker-t valahogy meghívtam és Pomázon, a TWMI-be adott koncertet illetve mesterkurzust. Nem tudtam, hogy Alexander Technique-os fuvolás és ez újra felkeltette az érdeklődésemet, mert tanításában is megjelentek a technique elemei. Nem sokkal később kerestem és találtam egy igen kiváló Alexander Technique tanárt, akivel több évet dolgoztam együtt, ma is kapcsoltban vagyunk. Így talán nem túlzás azt mondhatom, hogy az Alexander Technique-al kapcsolatos tapasztalataim sokkal szélesebbek, mint azoknak akik 6-10 leckét vettek összesen.

Száz szónak is egy a vége, a AT alaposan beépült az életembe, túlzás nélkül állíthatom, hogy magasabb életminőséget lehet vele elérni.

Mint mondtam, nem hiszek abban, hogy “Alexander Technique fuvolásoknak”, mint ahogy abban sem, hogy mindenkit (mármint fuvolásokat és más hangszereseket) mindenképp meg kell “alexanderozni” – és főleg Isten ments! kötelezővé tenni. (Mondjuk ilyen “veszély” jelenleg nincs…). Mert az is túlzás, és másik véglet ami most van, mert legjobb tudomásom szerint a színészek nálunk még mindig magánúton tanulják az Alexander Technique-t. Tehát ott tartunk, hogy a művészképzésben – nem csak zenészekre gondolok – az Alexander Technique nem jelenik meg hivatalosan.

Ennyit elöljáróban, most pedig jöhet végre a konkrét történet, ami lényegében egy jelentéktelen apróságnak tűnik, de jól mutatja az Alexander Technique mindennapi használatát – és ahogy ígértem direkt nem hangszeres példát hozok.

Az utóbbi néhány hónapban észrevettem, hogy gyakran állítgatom az autóm ülését vezetéskor. Nem a kormánytól való távolságot, hanem az ülés támláját döntöttem hol hátrébb, hol pedig előrébb. Nem értettem mi akar ez lenni, arra gondoltam azért történik ez, mert már régi az ülés, vagy  mert télen kabátban ülök és mást érzek kényelmesnek. A dolog mindenesetre volt annyira gyakori (szinte minden beszálláskor állítgattam) és kissé bosszantó is, hogy elkezdtem megfigyelni tulajdonképpen miről is van szó. Mindössze annyit tettem, hogy minden alkalommal amikor beültem a kocsiba vártam egy pár pillanatot és feltettem magamnak a kérdést: jó-e így az ülés? És beállítottam ha úgy éreztem. És közben figyeltem miről van itt szó egyáltalán testi szinten. Nem kellet sokáig kutakodnom.

Meglepve tapasztaltam ugyanis, hogy ez nem testtartás vagy ülésbeállítás kérdése, és nem is az öltözéké. Ez egy belső állapot, attitűd.  Ha nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok és nem kell sietnem a hátradöntöttebb üléstámlát érzem kényelmesebbnek, egy feszítettebb, sietős napon a függőlegeshez közelítő támlát részesítem előnyben. És nem elhanyagolható az sem, hogy a kétféle állapotban másképp is vezetek. A különbség persze minimális, de észrevehető.

Innen már egyenes úton juthatunk a megfigyelés hangszeres vetületéhet, már csak azért is, mert a vezetés és a hangszeres játék több pontos is kapcsolódik – fixált tekintet (ha kottából játszunk), ülünk (ha kamaraegyüttesben vagy zenekarban játszunk),  statikus tartás (még ha mozgunk is a tartásunk a tevékenységünkből adódóan lényegében nem változik).

Könnyű belátni és megfigyelni, hogy ezek a finom különbségek a napi gyakorlásban is megjelennek. Amikor kicsit másképp állítjuk be a hangszert – a fejet, vagy a lábrészt – vagy sokszor állítgatjuk a fuvola darabjait (a zongoristáknál a zongoraszék notórius állítgatása lehet hasonló) a gyakorlás folyamán egy bizonyos érzetet keresve szinte biztosra vehetjük a belső hozzáállásunkban van leheletfinom (vagy nem is annyira leheletfinom) eltérés. És ami a lényeg: ez az eltérés hatással van a munkavégzésünkre, hatékonyságunkra is – pozitív, de akár negatív előjellel is.

Ha legközelebb valami olyan keresgélést veszünk észre magunkon a hangszerrel kapcsoltban (vagy bármivel kapcsoltban), amit a fenti példákban leírtam érdemes utána menni. Első lépésként figyeljük meg mi történik, és  – ez nagyon fontos – ne változtassunk semmit. Tegyünk fel a kérdést hol érzünk diszkomfortot, mi az amit hiányolunk. Maradjunk egy kicsit még mindig ebben az állapotban, semmit sem változtatva és próbáljuk meg belső érzésünket is megfogalmazni. Ha sikerült megragadni valamit – akár milyen kicsi apróság is – az jó. Ha nem, az sem baj, a következő lépésként tegyük meg azt az átállítást, amit szükségesnek érzünk és figyeljük meg ugyan úgy  magunkat, ahogy az előbb. A testi és lelki komfort/diszkomfort területé valószínűleg érdekes felfedezéseket tehetünk.

Ezekkel a megfigyelésekkel és változtatásokkal a végső cél az lenne, hogy utána járjunk mi hat a gyakorlásunk minőségére. Azt mindenki ismeri, amikor 15 perc is elég, hogy jól haladjon valamivel, máskor meg egy óra is kevés a hatékony gyakorláshoz. A rejtett, finom különbségek mindenképp érdemes felderíteni.

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Popp ~ Vadász galopp

Galop Brillante for Flute and Piano

Egy időben kutattam, hogy léteznek e lovaglással kapcsoltban fuvola darabok, de mindössze ezt az egyet találtam. Aki tud másról is tudassa velem…. Gyanítom, hogy az eredeti kottát én hoztam be az országba és a mű tőlem terjedt el mindenfelé.

A szerzői szándék nyilvánvaló: ügetést követően (ez a Bevezetés) vágtatunk és még ugrunk is közben. De a programzenei magyarázatnál talán fontosabb, hogy a második percél kezdődő “lassú rész” tempóváltása nincs jelezve a kottába – ez a mi önkényes, előadói hozzátételünk. Érdekes módon – talán e felvétel nyomán – mások is így kezdték el játszani a darabot…

A saját felvételem túl egy másikat is mellékeltem – egy videót – ahol az előadok szintén élnek ezzel a rejtett lehetőséggel.

Elő felvétel – Vitányi Jelena ~ zongora

Karen és Chris Romig előadása

Kategória: Napról-napra, mp3 | Címke: | Szóljon hozzá most!