Ibert – Concerto, 3. Allegro scherzando, 1998

2025 karácsonyára meglepett a sors egy régi VHS felvétellel. Meglepett, mert nem tudtam róla, hogy rögzítve lett ez a bizonyos hangverseny. Az előadásra természetesen emlékszem, a felvétel valamikor 1998 körül készülhetett a XII. kerületi Zeneiskola Széll Kálmán téri épületében. Az előzmények is különösek voltak. A diploma után teltek az évek és szerettem volna valamilyen kihívást találni és szerettem volna tartani a formámat jövőbeli, nagyobb fellépések érdekében. Jaques Ibert fuvolaversenyétnek első két tételét még a Főiskolán tanultam meg Elek Tihamér irányításával, de akkor a 3. tétellel nem foglalkoztunk. Tehát elővettem a harmadik tételt, hogy ez jó feladat lesz technikailag és memoriterben is.

A kompozíció egyértelműen a nálam idősebb generáció “Szent Grál-fuvolaversenye” volt, és ma is talán a legtöbbet játszott 20. századi fuvolaverseny. (Gyakoroltam mást is, köztük Jolivet koncertjét, a Hacsaturján koncertet – ezt Sir James Galway változatában , 2 oktávval feljebb az első tétel indítása, de maga a mű sohasem tetszett igazán. Foglalkoztam a Rodrigo Fuvolaversenyét, – amelyet Sir Jamesnak ajánlott mű – valamint a Reinecke koncertet is gyakoroltam). Végül az Ibert műre került a fókusz a Rodrigo kompozíciót egy időre félre tettem (…hogy majd az ezredforduló után újra intenzíven gyakoroljam). Emlékszem nagyon sokat gyakoroltam, tudvalévő ugyanis, hogy a visszatérés egy félhanggal feljebb van – ezt a szakaszt gyakran mellőzik előadáskor – tehát ezt újra teljesen meg kell tanulni technikailag, noha senki sem hallja, hogy ez feljebb van hiszen a zenei anyag ugyan az. Érdekesség még, hogy a tételt kétszer játszottam el koncerten néhány órán belül, előbb a Moszkva téren (Széll K. tér) és utána a munkahelyemen, a Patrona Hungariae iskolában, tanári koncerten. Sőt, emlékszem alig értem át egyik helyről a másikra. Emlékezetemben úgy élt, hogy a második előadás volt a jobb, a felszabadultabb, de erről nincs felvétel. Úgy egészében az maradt meg bennem, hogy, mondjuk “elég jól lement”. Ehhez képest meglepődtem most , amikor ennyi évtized távlatából visszanézem az anyagot – abszolút vállalható…

Sajnos a hangminőség nem túl jó, de talán még élvezhető. A felvételen azt hiszem Román Henriett zongorázik, míg a másik hangversenyen Vitányi Jelena volt a kamarapartner. De végül nem adtam elő a Ibert művet zenekarral és máskor már nem játszottam.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Ma két éve velünk a könyv

A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása

~ esszé- és tanulmánygyűjtemény ~



ALKOTÓK

© Szerzők: Czeloth-Csetényi Gyula, Szilágyi Szabolcs, Kusz Veronika, Ozsvárt Viktória, Riskó Kata. 2022. (495 oldal terjedelem).

Előszó: Dalos Anna

Szerkesztő: Csengery Kristóf

Kiadó: Papageno Consulting Kft.

A kiadvány a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Minden, ami könyvünkkel kapcsolatos. Folyamatosan bővül.

a Papageno FuvolaMűvészet blogjának linkje
Két magyar fuvola bemutatása
Egy muzeális Karl Scholl gyűjtemény
Fuvolások életének összevetése.
Kísérlet a Doppler testvérek metodikai gondolkodásának rekonstrukciójára.

Posted in Napról-napra, könyv | Tagged , | Leave a comment

Tromlitz 300

Forrás: Wikipedia

Kép forrása: https://www.tromlitz300.com/

Ma van Johann George Tromlitz (1725-1805) születésének 300. évfordulója. A fuvolaművész és konstruktőr írta a Quantz utáni időszak legfontosabb metodikáját Ausführlicher und gründlicher Unterricht die Flöte zu spielen címmel. A mű 1791-ben jelent meg először és máig fontos támpontja azoknak, akik a több-billentyűs egyszerű rendszerű fuvolákat tanulmányozzák. Köszönjük, Herr Tromlitz!

Az AI alapú keresés érdekes eredményt hozott, itt alább bemutatom:

Clara Schumann dédapja Johann Georg Tromlitz volt. Unokája, Marianne Tromlitz, 1816 és 1824 között Friedrich Wieckkel kötött házasságot, aki Clara Schumann édesanyja volt. Marianne Tromlitz és Friedrich Wieck 1824-ben váltak el.

A kerek évforduló alkalmából Michael Lynn adja elő – a kovid idején – Johann George Tromlitz (1725-1805) 6 Fuvola Partitájából a C-dúr hangneműt. A művész-tanár a teljes sorozatot előadja, a partiták minden darabját gyűjteményének más-más hangszerén szólaltatja megg, amelyeket röviden be is mutat a videó elején.

Michael Lynn a no.6-os,  C-dúr partitát egy August Genser (1720-1807) fuvolán játsza, ami egy  (c.1760) Martin Wenner másolat.

A tételek:
Allegro, Andante Molto, Un Poco Presto, Menuet I, Menuet II, Menuet I, Polonaise


Kotta: https://imslp.org/wiki/Special:ReverseLookup/92186

A teljes sorozat linkje itt található.

Posted in Napról-napra | Tagged , , , | Leave a comment

A FuvolaMűvészet interjúja Móré Irénnel


A kép forrása:
filharmonikusok.hu

Ma ünnepli születésnapját generációnk talán egyik legfontosabb fuvolása, Móré Irén, a Nemzeti Fiharmonikusok fuvolaművésze, a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének fuvolatanára. Ebből az alkalomból készített vele interjút Szilágyi Szabolcs a Papageno felületén, az általunk vezetett FuvolaMűvészet blogon. Különleges pályafutás talán kevesbé ismert a fiatalabb generáció számára.

https://papageno.hu/blogok/magyar-fuvolatortenet/2025/10/more-iren-ez-az-a-terulet-ahol-a-legfelszabadultabb-es-a-legkreativabb-vagyok/

Posted in Napról-napra, születésnap | Tagged , | Leave a comment

Fa

Régi tervemet valósítottam azzal, hogy elkészítette, “szakmai családfámat”. Még a 90-es évek elején, amikor Gärtner-nél tanultam Münchenben láttam egy hasonlót a termében, amit akkor (analóg) géppel le is fényképeztem. A kép használhatatlan lett, de arra emlékeztem, hogy ő Blavet-ig vezette vissza magát, ami a Nicolé-val való kapcsolata miatt volt lehetséges (az ábrán is jól látható). Nem volt türelmem a nulláról “családfát” szerkeszteni, így meglévő anyagokat is felhasználva hoztam létre az itt látható táblát. Érdekesség, hogy a francia iskolát Sir James Galway révén és Gärtner révén is megkaptam – ez utóbbi tanárom német volt, sőt porosz. De a német iskola apám miatt is képviselve van, aki hosszabb időn át tanult E. List-nél Lipcsében. Gärtner hozza be a histórikus vonalat Scheck által, aki a régizene játszás egyik úttörője volt. Scheck esetében nem tudtam jobban visszamenni az időben, mint az ő tanára, így azt, hogy a német iskola melyik ágába csatlakozik egyelőre nem lehet tudni. Ugyan ez a helyzet a magyar ág esetében is, ahol Burose Adolfot megelőzően egyelőre nincs több adat, de apámon kívül Elek Tihamér is összeköttetést ad a Hartai-féle ághoz. Érdekes lehet még, hogy a Theobald Böhm által indított ághoz nincs kapcsolatom – ezt kicsit sajnálom. Mindig nagy kérdés, hogy az intézményes tanulást legyen e a családfa képzés alapja (a nemzetközi gyakorlatot látva ez a meghatározó), vagy bármilyen tanulás számíthat. (Itt most az intézményes vonal volt inkább előtérben, de még bővíteni fogom az ábrát és feltüntethetném barokk fuvolás tanulmányaimat is, amely által – Csalog Benedek révén – Barthold Kuijkent is megjelölhetném). Még annyit tennék hozzá, hogy a “szakmai családfa” elkészítésének külföldön nagy hagyománya van, ami teljesen logikus, hiszen ki ne szeretné tudni, számon tartani a nagy elődöket. Ilyen tehát mindenkinek van – javaslom elkészíteni még akkor is ha eléggé időigényes, mert izgalmas kutató munka.

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment

Flute Almanach – “The General Who Stole Frederick the Great’s Flute”

My article in the latest issue of the global flute magazin, Flute Almanac.

The General Who Stole Frederick the Great’s Flute by Gyula Czeloth-Csetenyi

A kapcsolódó magyar nyelvű bejegyzések itt érhetők el.

Posted in Napról-napra, könyv, link | Tagged , | Leave a comment

2025 közepén

Képforrása: img3.stockfresh.com

Nem szoktam számvetést csinálni a blogon, de mivel most több időm van felvázolok pár gondolatot mi történt idén eddig. Talán azoknak is hasznos lehet, akik lemaradtak pár érdekes információról mostanában, ezért több linket is elhelyeztem a szövegben.

Tovább folytattuk a könyv köré épült előadássorozatainkat. A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása továbbra is a szakmai érdeklődés előterében van és igény mutatkozik ezekre az előadásokra, amelyeket Szilágyi Szabolccsal közösen tartunk, általában kettőt külön – viszont ezek egymáshoz kapcsolódnak.

○ István Gimnázium – szakmai nap.
○ Kecskemét – szakmai nap.
○ Szegedi Tudomány Egyetem, Bartók Béla Művészeti Kar – szakmai panel-beszélgetés, vezető előadó Détári Anna (egészséggondozás, nemzetközi kutatás, tapasztalatok, Royal Collage of Music, London).
○ Sopron – szakmai nap a Kiemelt Tehetség Ponton – ○ A Doppler testvérek metodikai gondolkodásmódjának rekonstrukciója. Előadó: Czeloth-Csetényi Gyula. Részletek “A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása” című könyvből. (Az előadás videóanyaga a címre kattintva érhető el).

Nem írtam erről eddig, de talán most már itt az ideje. Édesapám nyomán “megörököltem” egy projektet, amely nem más, mint egy Doppler testvérekről szóló dokumentumfilm munkálatai. Ez egy rendezői film, de szakmai alapja Dr. Csetényi Gyula 2002-es DLA Doppler-dolgozata. A film munkálatai majdnem ugyanilyen régre nyúlnak vissza, ám most az NKA támogatásának köszönhetően érezhető közelségbe került a befejezés. A film anyagaihoz több magyar fuvolaművész is hozzájárult, de felvételeket rögzítettünk zeneiskolai tanárral és diákokkal is. Meglehet, hogy én is felbukkanok majd a filmben… Ebben a pillanatban a végső vágást és tartalmat még nem ismerem. A rendező, Siklósi Szilveszter filmográfiájában megtaláljuk a világ egyik első áldokumentumfimjét, Az igazi Mao-t is, amely e műfaj kiemelkedő és nemzetközileg elismert darabja. A producer Szederkényi Miklós, vezető-operatőr pedig Jancsó Miklós (Jancsó Nyika, a neves rendező fia), mindkettőjük neve szakmai garancia a film értékére. Természetesen a megjelenésről be fogok számolni.

Vannak pillanatok, amikor a felém szálló szakmai labda elöl nem tudok kitérni és megpróbálom leütni, amennyire tőlem telik. Ilyen váratlan momentum volt a tél vége felé az MTA könyvbemutatója, amelyen Kozma László gitáros kollégám volt a segítségemre. A hamarosan 200 éves intézmény ünnepi eseménysorozatához kapcsolódó Széchenyi könyvbemutató alkalmából arra kaptunk felkérést, hogy megszólaltassunk egy, a grófnak ajánlott művet, amely nem más, mint Ernst Krähmer (1795–1837) Variations brillantes, op. 18. című kompozíciója. Ez a mű csákányra készült, ami annyit jelent, hogy a csákány írott C-dúrban van a kíséret pedig hangzó Ász-dúr. Ennek következménye képpen – hogy a mű barokk fuvolán szólalhasson meg – átírtuk D-dúrba, hogy mindkettőnknek komfortosabb legyen, már csak a rendelkezésre álló igen rövid felkészülési idő miatt is. Az átiratot Kozma László kollégám készítette el, mert kettönk közül ő ért a gitárhoz, illetve gyorsabban dolgozik, mint én. Így a mű, illetve műrészlet végül hangzó D-dúrban szólalt meg barokkfuvolán és modern gitáron, modern hangmagasságban. Szintén részlet hangzott el nyitányként egy másik Krähmer műből, a Magyar fantáziájából, op. 28. Mindkét darab igen ritkán szólal meg koncerten, barokk fuvolán szinte soha, inkább furulyások játszák ma.

Tovább folytatódott barokkfuvolás “kalandozásom”, ami most már sokkal több, mint múló érdeklődés. Idén is csatlakoztam Csalog Benedek mesterkurzusára, amelyen – Benedek meghívására – ezúttal a kiváló romantikus fuvolás, Anne Pustlauk is oktatott, előadást és koncertet tartott. Természetesen – a kurzus többi résztvevőjéhez hasonlóan – én is mindkét tanárhoz jelentkeztem. Ezzel viszont kissé túlterheltem magam hiszen a barokk hangszer mellett romantikus fuvolával is készültem, ráadásul két külön típussal (egyiket Benedek adta nekem kölcsön és francia típus volt, míg én egy pesti Schunda fuvolával is gyakoroltam…).

Ezzel kapcsolatban nagy örömömre szolgált, hogy kitűnő interjút készíthettem Csalog Benedekkel a FuvolaMűvészet blogon, a Papageno oldalán. A beszélgetés jól illeszkedik a FuvolaMűvészet eddig megjelent anyagaihoz, amelyekből egy másikat, a Dratsay Ákossal készült interjút is én készíthettem el a tavasz folyamán. Szilágyi Szabolcs jegyezte a Juhász Ildikóval, Détári Annával valamint Mark Spark-al készült anyagokat, míg az én munkám – az említetteken kívül – a Juhos Józseffel foglalkozó cikk. Természetesen további anyagokat készítünk jelenleg is, ezek a következő hónapokban látnak napvilágot. Addig is az eddig elkészült összes anyag itt érhető el a Papageno FuvolaMűvészet blogján

Bár eddig keveset írtam erről itt, de idén újabb vendégek érkeztek hozzám lóasszisztálta önismereti coachingba. Itt is hangsúlyozom, hogy egyelőre ez a lehetőség ingyenes, hiszen még tanulom azt a műfajt. Az zenészek számára készült lóasszisztálta önismereti folyamatról szóló videó itt érhető el. Ebben kicsit bővebben elmagyarázom miről is van szó, hiszen ez a terület sokaknak még homályos lehet. De, hogy egy idei példát mondjak nem rég egy igen érdekes problémával dolgoztunk az egyik ügyféllel. Ez nem kifejezetten zenész coaching volt – bár a vendégünk fuvolaművész múlttal rendelkezett – mert alapvetően a lótól való félelmén dolgoztunk, eléggé sikeresen. Szerencsére ő mondta ki azt a szót, ami belőlem is kikívánkozott volna, de sokkal jobb, ha ezt az ügyfél mondja ki – “áttörés”, ez lett a látogatás végegyenlege, ami egyalkalmas foglalkozást figyelembe véve valóban figyelemre méltó. Számomra is meglepő ez az eredmény és továbbra is várom a vállalkozószellemű zenészeket, tanárokat, fiatal művészeket, akik szeretnének valamilyen problémával dolgozni, vagy újszerűen tekinteni önmagukra.

Körülbelül ennyi az elmúlt bő hat hónap egyenlege, természetesen a napi tanári, zeneiskolai munka mellett, benne a vizsga, kamara és együttes szereplésfelkészítéseket beleértve. Természetesen – és szerencsére – most a pihenésé a főszerep, hiszen, ahogy említettem épp ezért tudtam megírni ezt az összegzést. Már csak az a kérdés mit tartogat a következő hat hónap…..

Posted in Hangverseny, Napról-napra, fuvola-gitár, interjú, könyv, könyvajánló, link, repertoár | Tagged , , | Leave a comment

A FuvolaMűvészet interjúja Csalog Benedekkel

“….mert a világnak nincs szüksége még egy hamisan játszó barokkfuvolásra.”

A Papageno égisze alatt működő Fuvolaművészet blog legutóbbi interjúját Csalog Benedekkel készíthettem el. Nagy örömömre szolgált elkészíteni az anyagot, amelyből itt mutatok be néhány kiragadott gondolatot.

“Közben készültem a budapesti főiskolai felvételire és nagy szerencsémre, első barokk fuvolám készítőjéhez, Elek Tihamérhoz kerültem, a felvételin Prokofjev szonátáját játszottam.”

“Szerencsés pillanat volt ez, mert a Hungaroton nagy példányszámban forgalmazta a felvételt külföldön, Japánban és Észak-Amerikában is. Talán ennek a kiadványnak is volt része abban, hogy a fuvolások egyre inkább játszani kezdték Quantz kevésbé ismert műveit.”

“Quantz képzett, művelt, invenciózus muzsikus volt, aki minden tudott a zenéről, a hangszerről, és fuvolákat is épített.”

“A jól intonált, tiszta játék abszolút a legfontosabb szempont, még a hangminőségnél is előbbre való, mert a világnak nincs szüksége még egy hamisan játszó barokkfuvolásra.”

“Már jó ideje kizárólag csak különböző mai készítők Quantz-kópiáin játszom, és úgy hiszem, ha valakit érdekel ez a zene, akkor hozzá tartozó hangszer is kell, hogy érdekelje.”

“Quantz hangsúlyozza könyvében, hogy a fuvola hangjának sokkal inkább egy alt, mint egy szoprán énekes hangjához kell hasonlítania.”

“Ez azt is jelenti, hogy mindig inkább a nehezebb, de „autentikusabb” megoldást választom, még akkor is ha ez néha tízszer több munka, és a mai hallgató számára nem is feltételül tűnik egy modernizált megoldásnál jobbnak az eredmény.”

“Ehhez a zenéhez az is hozzátartozik, hogy a 17-18. században még nem volt Európában strukturált zeneoktatás, persze léteztek különféle, zeneoktatással foglalkozó intézmények.”

A teljes beszélgetés az alábbi linken olvasható:

https://papageno.hu/blogok/magyar-fuvolatortenet/2025/06/csalog-benedek-interju/

Posted in születésnap | Tagged , , , | Leave a comment

Kísérlet a Doppler testvérek metodikai gondolkodásának rekonstrukciójára

Sajnos sokszor elfelejtem felvenni a könyvhöz kapcsolódó előadásaimat, de Sopronban, idén áprilisban mégis sikerült rögzítenem. A téma a magyar fuvolametodika története, különös tekintettel a Doppler testvérekre. A cím szó szerint a könyvből lett kölcsönözve, lényegében az egyik általam írt fejezetet dolgoztam fel kicsit tágabb összefüggésekbe helyezve, vagyis: hogyan készül variáció-sorozat egy populáris dallamra variáció-idiómák és technikai patternek felhasználásával, illetve hogyan lesz ezekből – idővel – önálló etűd.

A Doppler testvérek metodikai gondolkodásmódjának rekonstrukciója. Előadó: Czeloth-Csetényi Gyula. Részletek “A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása” című könyvből.

Az előadás Youtube linkje.

Elhangzott – Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola szakmai napján (Kiemelt Tehetség Pont), Sopron – 2025. Április 5.

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Lusta fiúk – szorgos lányok

Nemi sztereotípiák

A fenti címmel írt kitűnő tanulmányt a közelmúltban kollégám,  Kéringer Gábor. Valóban így van, ahogy a címben olvashatjuk? – a lányok szorgalmasak, míg a fiúk lusták? Már régóta tervezem az anyag közlését, de most érkezett el az idő. Mint oly sok más esetben kellett egy végső impulzus, hogy itt hívjam fel a figyelmet kollégám munkájára, amely már megjelent a Parlando 2024/2-es számában.

Ez az impulzus egy, a közösségi média felületén megjelent személyes bejegyzés volt, amelynek mégis közérdekű vonatkozása van. A szerző szerint (idézem) “leginkább a lányok születnek művészi adottságokkal és írói fantáziával”. Mivel a szerző sokáig fuvolaművészetet tanított hozzátehetjük, hogy nyilvánvalóan fuvolásokra is gondolt, amikor ezt a sort leírta. Úgy érzem ezt a kijelentés minimum vitatnom kell. Elképzelhető, hogy valaki számára a fuvolázás egy feminin megnyilvánulás és tanárként ezt az esztétikát részesíti előnyben. Ennek természetesen az lesz a következménye, hogy lányokat fog felvenni a tanszakára, hiszen – nem nehéz belátni – a feminin fuvolázás esztétikáját egy nőnemű fuvolás könnyebben  teljesíti be, mint egy fiú, vagy férfi. Ha valaki ezt egy országosan vezető intézmény tanáraként teszi évtizedeken át akkor annak az lesz a következménye, hogy az egész fuvolázás összeképe nőies lesz – kezdve a hangi koncepciótól a zenei megoldásokig, értelmezésekig. Tehát nem csak arról van szó hogy 95%-ban nők lesznek a fuvolás szakmában, hanem végzetes esztétikai egyensúlyvesztés is bekövetkezik, bekövetkezett. Ezek után végtelenül hamisan cseng az érvelés, amely szerint mindez a női egyenjogúság nevében történt. Nem, egyszerűen arról van szó, hogy adott személy, adott időszakban egyszerűen a lányokat részesítette előnyben, a fiúkat pedig lehetőleg kerülte. Az, hogy ma szinte alig találunk fiúkat a fuvolaművészet bármely szintjén és területén ennek a végzetes iránytévesztésnek a következménye. Tehát szögezzük le: szó sincs egyenjogúságról (ha mégis akkor a fiúk egyenjogúságának a hiányáról kellene beszélnünk), szó sincs arról, hogy a lányok tehetségesebbnek születnek, ha művészetekről van szó. Pusztán erről van szó, hogy ők kaptak több lehetőséget és bizalmat. És ez természetesen ez ízlés dolga.

Kéringer Gábor teszi fel a pontot abban a tekintetben, hogy végez azzal a mítosszal mely szerint a lányok szorgalmasak, a fiúk pedig lusták a hangszeren. Nagyon jó lenne ha minél többen megismernék ezt az anyagot és összefüggésében is rálássanak a hazai fuvolázás egyik sajátosságára.

https://www.parlando.hu/2024/2024-2/Keringer_Gabor-Lusta-fiuk.pdf

(…) “A fiúk minden vizsgált elemben jelentősen nagyobb aktivitást mutattak.“(…) Kéringer

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment