TWEET

Pikkolós gyöngyszemek ~ Kanyó Dávid sorozata

Folytatódik Kanyó Dávid sorozata, amelyben pikkolós darabokat mutat be, ha jól számolom ez a második hangverseny. A sok csillag a művek mellett nem az éjszakai üzemmódot jelenti, hanem pontosan azt amit jelent, vagyis valamennyi mű bemutató, de legalábbis magyarországi bemutató.  Ez is jelzi, hogy a pikkoló irodalmat illetően van még mit behoznunk itthon, tehát itt az alkalom! A képre kattintva a BMC honlapján is megnézhetjük az esemény részleteit.

Ott Rezső: Sonata Fantasy *
Daniel Dorff: TWEET **
Horváth Márton Levente: Átváltozás *
Pánczél Tamás: Szeretet himnusza – kísérőzene *
Barry McKimm: AIR **
Dobszay-Meskó Ilona: Pezzo per ottavino e pianoforte *

* ősbemutató
** magyarországi bemutató


Közreműködik:

Kanyó Dávid – pikoló, fuvola
Réti Balázs – zongora
Onczay Zoltán – gordonka

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Természetes fény

Louis Anthony deLise

Megérkezett az újabb tétel, ha jól számolom a negyedik. Én már le is töltöttem – ingyen… Az évszaknak megfelelő, tavaszias a cím és a hangvétel is. Erről a témáról itt olvashatunk többet. A letöltő link itt található.

Kategória: Napról-napra, mp3, új kotta | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Dömötör Johanna és Simon Dávid ~ kettős interjú

Mesterkurzus, BMC, 2019.április 27-28

Hamarosan kettős mesterkurzusra kerül sor a BMC-ben, ahol két magyar, de mégis nemzetközi művész osztja meg tapasztalatait és tudását a hazai és nemzetközi résztvevőkkel. Két régi kedves ismerősömről van szó (volt szerencsém őket anno picit tanítani is)Dömötör Johannát (2012 óta a linzi Anton Bruckner Egyetem professzora) és Simon Dávidot (2018 márciusa óta a dél-koreai Kangnam University fuvola professzora) egy közös interjúban szólaltattam meg. Az interjú végén pedig a jelentkezéssel kapcsolatos információkat is megtalálhatjuk – még van néhány szabad hely, de a jelentkezés április 13-án zárul! (A jelentkezési információk a Papageno oldalán is megtalálhatóak itt).

- Dömötör Johannával már régóta ismerjük egymást, de erre kérlek egy kicsit mesélj arról, hogyan kerültél kapcsoltba a fuvolázással?

Dömötör Johanna: Körülbelül 6 éves voltam, amikor a két nővérem elkezdett fuvolázni, és nagyon el akartam őket kíserni fuvolaórára, nem akartam lemaradni semmiről amit csináltak. Egy nap aztán én is belefújtam a hangszerbe, akkor dőlt el hogy én is fuvolázni fogok. Ugyanígy történt ez a kis húgommal is, végül már mind a négyen fuvoláztunk.

- Felmerült, hogy a Zeneakadémia régi fuvola professzorának, Dömötör Lajosnak vagy a leszármazottja – mondanál erről valamit?

Dömötör Johanna: Ez még nem bizonyosodott be, de nem csodálkoznék… De a krefeldi szaxofon professzor, Dömötör László professzor úr és az édesapám családja között bizonyos rokoni kapcsolat fennállt.

- Ha jól tudom a Bartók Konzervatórium után lényegében külföldön tevékenykedtél. Kérlek mesélj arról, hogyan alakultak a pályád ezután és arról is kik voltak azok a fuvolások, akik meghatározóak voltak számodra!

Dömötör Johanna: A legelső és a legmeghatározóbb hatást Csetényi Gyula professzor úrtól kaptam. Ő támogatta, hogy tanulmányaimat a Bartók Konzi után Stuttgartban, Jean-Claude Gérard professzornál folytassam. A diplomámat Andrea Lieberknecht professzornőnél szereztem meg, végül a szólista diplomámat Davide Formisano professzornál kaptam meg. Utána a milánói Scalaban Zenekarában játszottam, néhány hónap múlva pedig a Bázeli Szimfonikus Zenekarának szólófuvolása lettem. 2012 óta a linzi Anton Bruckner Universität-en fuvola professzorként tanítok.

- Igaz, hogy német nyelvterületen Te vagy a legfiatalabb fuvola-professzornő?

Dömötör Johanna:2012ben – 26 éves koromban – ez igaz volt. Azóta eltelt hét év. Ki tudja…

- Nem ez a mesterkurzus lesz az első találkozásod a magyar fuvolásokkal. Milyen tapasztalataid voltak eddig az itthoni fuvolásokkal kapcsoltban?

Dömötör Johanna:Feltűnő számomra, hogy a magyar fuvolások technikai és zenei színvonala magas, ezért is szívesen látom hogyha magyar fiatalok felvételiznek az osztályomba, mert emelik a nívót.

- Egy mesterkurzuson vagy a főiskolán melyek a legfontosabb pontok a tanításodban?

Dömötör Johanna:A hangképzésre nagy súlyt fektetek, ezen a téren igen jó eredményeket értem el. Sokéves tapasztalatom során bebizonyosodott, hogy milyen nagy szerepe van a test különböző izmai feszültségének vagy lazításán való apró változtatásoknak. Ezek a kis különbségek, változtatások automatikuson a technikára is nagy hatással vannak.

- Egy kurzus-szituációban szerinted a fuvolajáték milyen aspektusait lehet eredményesen feldolgozni?

Dömötör Johanna: Egy kurzus egy jó tanárnál szinte mindig egy AHA-élmányt eredményez. A kurzus tanítványaival megoldásokat találunk a gyenge pontok korrigálására. Legtöbbször kiderül, hogy nem új, amit hallanak, csak kell nekik néha egy másik megközelítés.

- Milyen terveid vannak a jövőben?

Dömötör Johanna: Pillanatnyilag egy szóló cd felvételén dolgozom. Több mint a felét már felvettük és nem sokára megjelenik. A távolabbi terveim között szerepel egy könyv megírása, de ezzel kapcsolatban pillanatnyilag nem akarok elárulni semmit…

Simon Dáviddal már régen találkoztam utoljára.

- Arra kérlek, Dávid mutasd be kicsit – számomra is – a pályádat hiszen utoljára konzis korodban voltunk szorosabb kapcsolatban és felnőtt közben itthon egy olyan generáció , aki nem feltétlenül tud Rólad!

Simon Dávid: Akkor kezdjük az elején. Talán sose lettem volna zenész, ha nincs egy csodálatos és szigorú zeneiskolai tanárom, Kováts Krisztina. Majd a Bartók konziba kerültem Dr. Csetényi Gyulához, ekkor kezdett el kiforrni számomra egy hangideál. Utána négy évig Pesten maradtam még, a főiskolán, Szabó Antal osztályában. Az ott megszerzett technikai tudásért nagyon hálás vagyok. Elképesztő mennyiségű skálázás, etűdözés volt. Volt külön trillaskála vizsga is (ilyen pl. van még vajon?). A mai napig rendszeresen végig játszom az összes dúrt, mollt, egészhangú és kromatikus skálákat kiegészítve a szűkített, bővített akkordokkal, kis – és nagy tercmenettel. Ez tíz perc, de ez az alapja mindennek. Máris elkalandoztam, bocsánat!
De visszakanyarodva…az itthoni diplomám után felvettek a müncheni főiskolára Bajor Állami Ösztöndíjjal. Három évig tanultam a világhírű Adorján- házaspár irányítása alatt, közben beleszagoltam kicsit a barokk fuvolázásba is, amit már rég nem művelek, hasznát azonban a mai napig érzem. A tanulmányaim után még három évig maradtam kinn. Akadémiai állást nyertem a Müncheni Rádiózenekarnál és a Müncheni Szimfonikusoknál, majd a Passaui Opera szerződtetett tagja lettem. Innen tértem haza, amikor hat évvel ezelőtt próbajátékot nyertem a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarába. Tavaly pedig Dél- Koreában kaptam egy megtisztelő lehetőséget, hogy a szöuli Kangnam Egyetem fuvola professzora legyek, ahol immáron a harmadik szemesztert “taposom” tanárként.

- Hosszú ideig tartózkodtál külföldön, az ilyesmi nem múlik el nyomtalanul. Mik voltak azok a markáns hatások, esetleg személyek, akik hatottak Rád?

Simon Dávid: Sőt, ahogy említettem, jelenleg is külföldön vagyok, Koreában. A hat év Németország valóban nagy hatással volt rám. A legelemibb élmény talán az volt, hogy úgy éreztem, leveszik a vállamról a terhet. Ebben a pozitív szemléletű környezet nyilván fontos szerepet játszik, oldott hangulatban könnyebben sikerülnek a rázós állások is. A mai napig képes vagyok azonban hatalmas elvárásokat támasztani magammal és bárki mással szemben, ezzel aztán néha csak önmagát gátolja az ember. Másfelől a szakmai igényességről nem tudok lemondani. Ezerféle módon meg lehet szólaltatni egy hangot, de a képzetlen vagy igénytelen hangszerkezelést nem fogadom el se magamtól, se a növendékeimtől, ebben nincs komprumisszum. A hangnak van egy élete. Eleje, közepe, vége, hogy hova tart és azt fizikailag miként valósítom meg… ezeknek a tudatos kezelése az, amivel azt hiszem, több lettem ott. Szerintem egy szint felett a görcseink hátráltatnak leginkább. Például ha a vizsgán bejön a diákom és látom, hogy hófehérre van sápadva, miközben baromi tehetséges, akkor sokat tud segíteni egy kedves köszönés, egy biztató pillantás. Néha nem hisszük el, hogy milyen sokra vagyunk képesek és egyetlen korlátunk a fejünkben van. Ilyenkor a külső megerősítés szárnyakat adhat.

- Egyszer egy interjúban azt mondta (Papageno – 2017) , hogy a németeknél a zenekari képzés “mindent visz”. Erre felkaptam a fejem, mert a saját tapasztalatom is ez volt anno, amikor Németországban tartózkodtam. Kifejtenéd ezt egy kicsit bővebben? (Én ugyan is a német fuvolásképzés komoly hátulütőjének tartom, hogy ennyire egyirányú a szemlélet).

Simon Dávid: Egy Brahms szimfóniában az ellenszólamot második fúvósként bejátszani teljes szívből, de figyelve az intonációs és hangi környezetre, szerintem ez sokkal többet jelent, nemesebb feladat mint mondjuk a Carmen-fantáziát végig gurgulázni. Egyszerűen magasabb zenei értéke van. Nincs egyetlen fuvolista se, aki csak szólistaként meg tudna élni, ugyanakkor a szólisztikus feladatok nyilván nagy motivációs erővel bírnak. A zenekari zenélés egy szakma, meg kell tanulni, a képzés részének kell lennie. Németországban van a legtöbb zenekar, biztos egzisztenciát jelent egy állás, szóval érthető a célirányos képzés. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellett volna a legnehezebb darabokkal ugyanúgy kiállnunk, de jellemző az a szemlélet, hogy amíg nincs állásod, nincs útleveled.
Ami érdekes, hogy a németeknél jóformán nincs konzi. Bekerülnek a fősulira csetlő-botló fuvolistaként, viszont a profi és nagyon tudatosan felépített szakmai felkészítésnek köszönhetően aztán óriásit fejlődnek, és akár öt év múlva már van egy szuper állásuk. Hogy ez egész pontosan miért van, csak ötleteim vannak, biztosan nem sikerült megfejtenem. Viszont nyilván van egy kontinuitása a dolgoknak. Megvannak a lépcsőfokok: zenekari állások minden héten közös órán, pikoló óra, próbajáték- szimulációk, aztán a zenekari akadémiák, praktikumok rendszere segíti a minél könnyebb és gyorsabb tanulást és beilleszkedést.

- Magyarországi tanulmányaig óta eltelt több, mint két évtized. Hogyan látod a magyar fuvolázás helyzetét akkor és most nemzetközi mércével mérve?

Simon Dávid: Mármint a konzis tanulmányaim kezdete óta telt el pont húsz év. Nyilván nem nekem kell 34 évesen a magyar fuvolázást kiértékelnem, nálam sokkal nagyobb karriert befutott emberek megteszik ezt.
Az elmondható, hogy komoly német zenekarokban játszanak magyar fuvolisták, és jóformán alig hallani itthon róluk, ezt egy kicsit sajnálom, mert remek hangszeresekről van szó, akiktől tanulhatnak a fiatalok, akik példaképek lehetnek.
Bár nem vagyok nagy híve, de a nagy versenyeken is rendre van magyar fuvolás a döntőkben, szóval nem állunk ilyen téren rosszul.
Zenészként nem kell sehol magyarként szégyenkeznünk, a múltunk és a jelenünk is magabiztosságra kell, hogy okot adjon, ez biztos. Ugyanakkor szerintem magyar fuvolaiskola tulajdonképpen nem létezik. Ez nem feltétlen hátrány, de nincs egy olyan egyértelmű szemlélet, mint mondjuk a franciáknál vagy a németeknél. Nálunk talán a magas technikai követelmények a leginkább általánosnak mondhatóak. A világ lassan minden részén vannak elképesztően jó fuvolások, a legmagasabb szinten pedig legyünk őszinték, nincs sok magyar. Pár napja voltam például Szöulban Denis Bouriakov koncertjén, ami után egy óráig úgy éreztem, hogy akár el is adhatom a fuvolámat, mert ezek a kvalitások elérhetetlenek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne egy rakás remek magyar fuvolista, sőt, elképesztő, mennyien tudnak ma már jól játszani, sokak azonban még így se tudnak megélni belőle. Amit hiányolok Magyarországról, az a kitekintés, kicsit belügy, ami nálunk történik. Ezért is örülök, hogy hamarosan Budapesten tart kurzust Dömötör Johanna, egy kiváló magyar fuvolista, és megtisztelő, hogy én is részese lehetek a projektnek.

Az esemény támogatójaó: YAMAHA Music Branch Europe, Ausztria

AZ esmény linkje a BMC honlapján (amely a kéek forrása is): https://bmc.hu/programok/doemoetoer-johanna-es-simon-david-mesterkurzusanak-zarokoncertje

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Ritka felvételek No.3 Jean-Pierre Rampal

Budapest, Zeneakadémia ~ 1968

Ez a felvételtöredék, amely Jean-Pierre Rampal első magyarországi koncertjéről való. Nem volt könnyű kideríteni mikor volt a koncert, többeket is megkérdeztem, végül Kovács Lóránt adta meg a választ, sőt azt is, hogy Szűcs Lóránt volt a művész zongorista partnere. Ez nyilvánvalóan nem lehet a teljes anyag, egyrészt túl rövid (mindössze 24 perc) más részt – úgy tudom – többek között a Poulenc szonátát is játszotta akkor. A felvétel historikus jelentőségét aligha lehet eléggé hangsúlyozni és rövidsége dacára rendkívül becses, ugyan is néhány nagyon fontos művet fogunk hallani. Még annyit tennék hozzá az anektodázás kedvéért, hogy egyesek tudni vélik (a közlő Elek Tihamér volt) hogy, Rampal nyaralásból érkezett Budapestre (Korzikáról…?), úgy, hogy előtte nem járt Párizsban és a Poulenc szonáta zongoraszólamát nem hozta magával – természetesen örült hajsza indult a stimmért, mert akkor még nálunk ez a darab nem volt annyira ismert, kotta is alig volt belőle…

A következőket műveket halljuk:

00:00 Beethoven – Serenade, op.25
17:09 Debussy – Syrinx
19:44 Honegger – Le Danse de la Chèvre
23:23 Ibert – Entr’acte (befejezetlen)

Jean-Pierre Rampal – fuvola
Szűcs Lóránt – zongora

Rendkívül kidolgozott fuvolázást hallhatunk a 46 éves Rampal-tól, aki nyilvánvalóan csúcs formában volt akkor. A fuvolahang rendkívül projektív, szinte világít még a megkopott felvételen is, és hihetetlenül könnyed, fluid a technika. Gyakorlatilag minden darab repertoár mű, és két fontos szólódarabot is hallhatunk! Külön felhívnám a figyelmet a Syrinx-re, annak rendkívül szenvedélyes, sőt drámai előadására, ami azért lehet érdekes, mert mostanában egy hűvösebb interpretációs megoldás hódít ezzel a kulcsművel kapcsoltban. Az ezt követő Honegger mű is rendkívül meggyőző, szuggesztív minden tekintetben, Rampal egy-két kezdőhanggal képes hangulatot teremteni, megragadni egyes karaktereket. Az Ibert darab sajnos már töredékes, de itt is abból a könnyedségből kapunk ízelítőt, amelyet a kezdődarabban, a Beethoven szerenádban hallhatunk. A felvétel forrása orsós magnószallag volt.

Kategória: Napról-napra, link, mp3 | Címke: , | Szóljon hozzá most!

2019 Nielsen Flute Competition Winners !!!

1st Prize: Josephine Olech
2nd Prize: Marianna Julia Żołnacz
3rd Prize: Rafael Adobas Bayog

Gondolom már mindenki tudja a végeredményt, de azért ha már korábban foglalkoztam vele illik rá visszatérni. Nyugodtan mondhatom minden versenyző emberfeletti teljesítmény nyújtott, és jó volt látni, hogy a döntőben – ahol a zsűri a Mozart versenyműből csak II. és III. tételt kért a Nielsen Koncert mellé – végre felszabadultabban játszhattak a versenyzők.

Most teljesen kiegyenlített díjkiosztás születhetett, vagyis nem volt megosztott és nem kiadott díj (e két dolog általában együtt jár). Csak érdekességkén jegyzem meg, hogy a legutóbbi kobe-i versenyen egészen extrém díj elosztás született (itt található), olyan amilyet még életemben nem láttam ilyen nagy versenyen – volt megosztott első díj, nem volt 2. díj, de volt 3 felé(!) osztott harmadik díj…! Hamarjában nem is tudom láttam-e már ilyen kiosztást kobe-ban vagy máshol.

Az szerintem mindenképp jobb ha  egy díj-egy emberes felállás van, de én is látom, hogy elképesztően kiegyenlített egy-egy ilyen világverseny mezőnye és egészen hajmeresztő apróságok döntenek továbbjutásról, vagy tovább nem jutásról. A másik, hogy egyre alacsonyabb az átlagéletkor. Őszintén szólva fuvolásként fel nem foghatom, hogy 16-17 éves fiatalok hogyan tudnak eljutni a repertoárba odáig, hogy egy ilyen sokfordulós verseny anyagát kézbe tartsák. (Nyilván célirányosan tanulnak és szorgalmasak…).

Személy szerint úgy gondolom, hogy a Nielsen verseny három döntőse annyira kiegyenlített minőséget képviselt egymáshoz viszonyítva, hogy nem tudnék közöttük sorrendet felállítani. A két fiatal hölgy ugyan azt a – hogy is mondjam? – “teátrális” muzikalitást jelenítette meg a színpadon, de úgy éreztem Żołnacz kisasszony mindezt talán jobban képviselte és hangban is meg tudta jeleníteni, míg a francia Olech kisasszony – mint rangidős – nagyobb rutinnal játszott. A spanyol fiatalember tűnt nekem a koherensebbnek személyiségét és játékát illetően, és időnkénti mókamestersége ellenére ő tűnt a legtermészetesebbnek is. De mondom, mindez közvetítésen keresztül úgy, hogy nem láthattam minden fordulót és hangsúlyozom nüanszokról van szó!

Egyébként le a kalappal, mert a közvetítés kitűnő volt a hang- és képminőséget illetően is. A döntőben több kameraállás, mozgó kamara, közeli képek! Bizonyos tekintetben még többet nyújott mintha ott lettem volna. Eltűnődtem, vajh’ mikor lesz nálunk így közvetítve a Budapesti Nemzetközi Fuvolaverseny…?

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

#Nielsen2019 ~ döntő

Itt van a Nemzetközi Carl Nielsen Verseny, amivel bizony foglalkozni kéne, de még a legutóbbi kobe-i versenyről sem írtam semmit (és már nem is fogok…). Mindez persze az egyre fokozódó időhiányból adódik, ami egyre keservesebbé teszi a blogolás. De mindenről majd egy másik írásban…

De térjünk rá a Nielsen versenyre, amíg nem késő. Bizony az a helyzet, hogy nem tudtam követni a versenyt így csak utólag láthatom Duleba Lívia produkcióját. Csak tegnap szembesültem vele, hogy nem jutott a döntőbe, de jó érzés egy ilyen jelentős versenyen magyar versenyzőnek szurkolni. Óriási dolog az is, hogy a középdöntőbe kvalifikálta magát…

Órák kérdése és jön a folytatás élőben, addig pedig nézhetjük a korábbi eseményeket.  Itt találjuk az élő közvetítés linkjét, és itt tudjuk visszanézni az eddigi fordulókat (itt egy másik rendszerezés is) és versenyzőket – teljesen rendszerezett formában.

Sajnos a verseny oldala (amit fentebb megadtam) néhány másodperc videólejátszás után galád módon megáll és kéri az email címünket a folytatáshoz. Próbáltam megkerülni, de nem lehetett (viszont kamu email címet is elfogad… nem kell sajátot megadni..!)

A döntőben kissé szokatlan módon tisztán európai küzdelem lesz, mert az alábbi három jelölt osztozhat majd a dobogón: Rafael Adobas Bayog (21 – SP.),  Joséphine Olech (24 – FR.) és Marianna Julia Żołnacz (20 – PL. – a videón tévesen 18-nak írják, de 1999-ben született).

Az első két fuvolásról most hallok először, de  lengyel versenyző már kitüntette magát azzal, hogy hazáját gyakorlatilag felrajzolta a nemzetközi fuvolázás térképére. 2017-ben a kobei versenyen megosztott 3. helyett kapott – itt is volt magyar versenyző Szabados Éva személyében, aki a 2. fordulóig jutott – tehát a történelemben ő az első lengyel fuvolás, aki ezen az egyik legnagyobb versenyen dobgós helyezést  ért el. 2018-ben ő volt Sir James Galway fesztiváljának Rising Star díjzottja, ami által egy 14 karátos Nagahara fuvola tulajdonosa lehetett – de 2013-ban már kapott ugyan itt egy Lafin fuvolafejet . Tavaly pedig a kínában megrendezett Nicolet Flute Competition-on első díjat vihetett haza. Én személy szerint őt jósolom első helyezettnek…

Kategória: Napról-napra, link, videó | Címke: , , , , | Szóljon hozzá most!

Manuel Wiesler

Ha kimondom Manuel Wiesler (1955-2006) nevét nem hinném, hogy nálunk sokan felkapják a fejüket, pedig rövid élete ellenére generációjának egyik legkiemelkedőbb fuvolása volt. Már régóta be szerettem volna mutatni, de csak mostanában bukkan fel annyi anyag az interneten, hogy azt meg is tudom tenni.

A művésznő Brazíliában született osztrák és brazil szülőktől, fuvolázni már Európában tanult, Bécs után Párizsban, Alan Marion osztályában diplomázott, de csiszolta tudását Sir James Galway irányításával is. Fő tevékenységi területe Európa volt, azon belül is fiatalabb korában főleg a skandináv régió és Izland, de a későbbiekben Bécsben tartózkodott és dolgozott. Amennyire tudom a magyar fuvolázással nem volt semmilyen kapcsolatot. Nagyjából ennyit érdemes elmondani a lexikális adatok tekintetében. Hallgassuk inkább fuvolázását amely önmagáért beszél és minden aspektusát tekintetve kiemelkedő minőségű.

Rengeteg hanglemezt készített a BIS hanglemez cégnél szép tematikus rendben. Nekem például az orosz fuvolaművekből készült anyaga van meg, ahol Prokofiev, Amirov és Gyenyiszov műveit szólaltatja meg, de készített ilyen jellegű felvételt francia fuvolairodalomból is – például Moquet Pan szonátáját zenekari kísérettel játsza. A művésznő állítólag arról híres, hogy lemezfelvételen soha semmit nem játszottak kétszer és koncertfelvételeit sem hallgatta vissza soha. A nevéhez fűződik egy kiemelkedően érdekes projekt: 1982 szeptember 11 és 12 éjszakáján – azaz két éjszaka alatt – Reykjavík-ban 4 lemezanyagot rögzített, amelyen szólófuvolaművek hallhatóak. A lemezeken a fuvolairodalom szólóművei mellett a neki ajánlott – főleg északi szerzőktől származó műveket – rögzített. Ezek egyszerre jelentek meg és saját koncertjein árulta, osztogatta őket, hamar elfogytak. Az anyagokat sajnos nem ismerem, most  készülnek őket újra kiadni. Az eredeti felvételen nincs sem zajszűrés, sem equalizer-ezés, teljesen natúr fuvolahangot hallhatunk.

Manuel Wiesler nevével először egy BIS promo CD n találkoztam, az alábbi felvétel innen való. Marain Maris La folia variációit halljuk – Hans-Peter Schmitz a átiratában – de természetesen nem a teljes művet, hanem a variációk kivonatát, a témát ilyen módon a hangminta végén halljuk. Ha a művésznő játékát kéne jellemeznem – bár ez egy kicsit nehéz így, hogy élőben sohasem hallottam – azt mondanám, hogy hangszertechnikai tekintetben ösztönös, viszont koncepciójában teljesen tudatos személyiséget hallhatunk. Ha mást nem, ezt a felvételt – és az utolsót – mindenképp hallgassuk meg.

Van vele foglalkozó Facebook oldal is (innen való a fenti kép) érdemes rajta kicsit szétnézni – itt van például Jolivet Chant de Linos-a, de találunk a csatornán mesterkurzus részletet is.

Egy tv-felvétel, ahol egy északi szerző, Erland Koch Concertino Pastoral -jának részletét hallhatjuk:

Végül egy érdekesség: Casella ~ Sicilienne et Burlesque, op 23 – de kamarazenei változatban.

És egy ráadás… mert aki idáig eljutott e posztban jutalmat érdemel! Még is csak találtam magyar vonatkozást! Adina Izarra (1959), venezuelai zeneszerzőnő munkásságában kiemelkedő szerepet tölt be a fuvola (és a gitár is), az egyik Manuela Wieslernek ajánlott mű tőle származik. A “Pintangus Sulphuratus” (az 1987-es mű a királygébicsfélék családjába tartozó, jellegzetes kiáltású madárra utal) lényegében egy rendkívül kifejező és tartalmas egybekomponált fuvolaverseny, amelyet lemezfelvételen a Musica Vitae Kamarazenekar szólaltat meg a kolozsvári születésű Csaba Péter vezényletével. A mű az 1994-es madár tematikájú cd-n hallható, ahol a művésznő teljes lelki nyugalommal teszi egymás mellett Popp, Messiaen, Vivaldi, Kaija Saarijaho műveit – ez is nagyon ritka, szinte példa nélküli válogatás.

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Madarász Iván ~ 70

Nos, ez egy megkésett poszt…. Madarász Iván, Kossuth-, Erkel- és Bartók-Pásztory-díjzeneszerző idén ünnepli 70-dik születésnapját – persze nem márciusban, hanem februárban…

A szerző életművében kiemelt szerepet játszik a fuvola, ezért összegyűjtöttem – néhány cikk mellett – a három fuvolaversenyét is, amelyeket itt alább kronológiába rendeztem. Az első fuvolaverseny Bálint János felkérésére készült (itt Matuz Gergő játsza), a második apukámnak (FLAUTIÁDA), a harmadik ajánlása Gyöngyössy Zoltánnak szól – címe Episodi Concertanti – amelynek lemezre rögzítése már Oross Vera munkája lett.

A cikkek:

https://fidelio.hu/klasszikus/-a-kultura-ugy-hull-le-rolam-madarasz-ivan-70-eves-142864.html

https://papageno.hu/intermezzo/2019/02/madarasz-ivan-70/

Illés Eszter egy korábbi interjúja:
http://illeseszter.com/madarasz-ivan-interju/

· Concerto F(L)A (Flute Concerto No. 1)

· Matuz Gergely · Artemisia kamarazenekar · Gulyás Nagy György

· FLAUTIADA (Flute Concerto No. 2)

· Csetényi Gyula · Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara · Drahos Béla

· Episodi Concertanti (Flute Concerto No. 3)

· Veronika Oross · MÁV Symphony Orchestra · Gergely Kesselyák

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Bach ~ a-moll Partita BWV.1013

Bravissimo

Csalafinta dolog a halláspszihológia – ezt már néhányszor megtapasztaltam úgy, ahogy pár napja az autómban ülve, zenét hallgatva. Ahogy bekapcsoltam a rádiót az a-moll Partita második tétele ment műsoron és természetesen azonnal elkezdtem találgatni ki játszhatja. Ilyenkor a megformálás és a hangszín a fő nyomravezető, illetve az ha a konkrét felvételt már ismerem. Itt ez nem müködött, mert hallhatóan koncertfelvételről volt szó. Sok esetben eredményesen szoktam találgatni, de ez a felvétel kifogott rajtam. A hang alapján arra jutottam, hogy szinte biztos, hogy férfiről van szó, de a megformálás már keményebb dió volt. Voltak benne megszokott, de egyedi megoldások is, olyanok amelyek más fuvolakultúra hatását mutatták. Ki kellett zárnom a mai és régebbi nemzetközi un. nagy neveket is. A darab végére mindössze annyit tudtam összerakni, hogy a fuvolás férfi és, ha egyáltalán hazai (mert általam ismeretlen külföldi is lehetett volna) annyira fiatal, hogy nem ismerem, vagy olyan hazai fuvolás, aki külföldön tanult. El nem tudtam képzelni ki lehet, már csak azért is mert a nagyon profi előadás ban egy-egy apró bizonytalanság is feltűnt, ami arra utalt, hogy a fuvolás még is csak diákéveit töltheti.

Nos, a lekonferálásnál derült ki, hogy semmi esélyem sem volt: a fuvolás nem volt más, mint Bodoky Gergely, de 1994-ben!!! Annyiból tehát igazam lett, hogy férfi és külföld, mert Gergő ekkor már – azthiszem – müncheni tanulóéveit töltötte Paul Meisen osztályában, de az egyedi megoldások saját egyéniségét tükrözték. Mindenképp kiváló koncertfelvétel egy fiatalembertől, hallgassuk amíg elérhető!

Johann Sebastian Bach: a-moll partita BWV. 1013. (Bodoky Gergely – fuvola, Óbudai Társaskör, 1994. március 5.),

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Ritka felvételek No.2 ~ Werner Tast

Werner Tast

null

A mai napra rendelt archív felvétel nem is túl régi. Werner Tast ma is él bár már idős, a “Hanns Eisler” Hochschule für Musik professzora Berlinben, fuvolát és kamarazenét tanít. Egyébként a Komischen Oper szólófuvolása, valamint a Bayreuth-i Fesztivál Zenekarának szólófuvolása. A “14 Berliner Floetisten” alapító tagja és hangszereléseket is készített az együttesnek. Nálunk kevesen ismerik, de saját hazájában is nagyobb sztárok árnyékában tevékenykedett, noha kiváló fuvolás. Rengeteg felvétele van, például a Spotify rendszerében találhatunk vele anyagokat, úgy mint Mozart, C.P.E.Bach és természetesen Quantz versenyműveit – de készített francia tematikájú (1984) lemezt is. Ez utóbbin Ibert Szonatinája a kezdő darab, ami azért érdekes, mert ezt a művet még lemezen kezdő számként máshol soha sem hallottam. Érdemes felkeresni ezt a lemezt is, mert úgy tűnik kitűnően állnak Werner Tast fuvolázásának a francia darabok. Nekem sajnos csak ez az egy korongom van tőle, amiről a Stamitz művet digitalizáltam – ennek alapján mondom, jó lenne ha több lenne.

A közismert Stamitz G-dúr fuvolaversenyt szinte franciás könnyedséggel, de német pontossággal, különleges hangszínnel játsza. Kattintsunk a gramofon ikonra!



.

Kategória: Napról-napra, kép, mp3 | Címke: , , | Szóljon hozzá most!