Ordas Iván – Hadik András

Valószínűleg a Hadik című film irányította rá a figyelmet Ordas Iván regényére, amely újra kiadásra került mostanában. A regény első kiadása a Móra Kiadónál látott napvilágot 1987-ben. Ahogy azzal már korábban is foglalkoztam ezeken az oldalakon Hadiknak köszönhetjük, hogy II. Frigyes egyik fuvolája Magyarországra került. A kérdés – legalábbis fuvolás oldalról – annyi, hogy maga Hadik volt e érdekelve a fuvolajátékban. Most ezzel kapcsoltban kerül elő érdekes adalék Ordas Iván tollából.

    Forrás: Moly

A regény tényekre és azok írói fantázia által kiegészített mozzanataira épül, mivel Hadik életét teljes részletességében nem ismerjük. De szerző a könyv végén közöl egy időrendi tábláztat, amely tényszerű adatokat tartalmaz és hangsúlyozza, hogy nem regény része, csupán arra szolgál, hogy néhány történelmi egybeesést jobban elhelyezhessen az Olvasó. Ebben azt olvashatjuk, hogy 1786-ban – amely Andrásfalva alapításának és II. Frigyes halálnak az éve is  – Hadik megismerkedett Mozarttal. Ez a meglepő mozzanat mindenképp arra utal, hogy Hadiktól nem lehetett idegen a zene. Sajnos nem derül ki, hogy Ordas ezt az adatot honnan vette, és már meg sem lehet kérdezni, mert 1998 óta nincs köztünk. Ordas Iván még egy meglepő megállapítást tesz az időrendi táblázat végén, a következő mondatokkal zárja a könyvét:

Hadik András - Forrás: wikipédia

“Tegyük hozzá az eddigi száraz adalékokhoz, hogy Hadik András szép könyvtárat, numizmatikai gyűjteményt hagyott hátra utódaira. (…) Szerette a zenét, otthonában rendszeresen muzsikáltak. Udvarias volt, halkszavú és előzékeny. Ritkán nevetett. Furcsa katona volt.”

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Barokk fuvola

Arra gondoltam kicsit összefoglalom a barokk fuvolával kapcsolatos múltamat. Már régóta tervezek egy írást ezzel kapcsolatban, de most, hogy részt veszek Csalog Benedek mesterkurzusán nem halaszthatom tovább.

Az 1990-es évek elején került a kezembe először ilyen modell. Úgy alakult, hogy apám, Csetényi Gyula triója, a Magyar Barokk Trió – amely alapvetően modern hangszeres formáció volt – rövid ideig kipróbálta a barokk hangszereket is. A fuvolához egy papírra írt fogástáblázaton kívül semmilyen segédanyagom nem volt, és abban az időben hangzó példát is nehezen lehetett találni. Hamarosan én is vettem egyet, sőt a következő években különféle formációk tagjaiként együtt léptünk fel apámmal barokk fuvolával, többek között Bécsben és Berlinben is. Vagyis két barokk fuvola volt a családban, az enyém világosra pácolt volt. Mindkét hangszert Rudolf Tutz készítette Innsbruckban, közvetlenül tőle vettük.

Életem első darabja, amelyet nyilvánosan adtam elő barokk fuvolán egy teljesen különleges mű volt. Bécsben Mozart Betulia liberata (1771) című operájában játszottunk, amelyben összesen egy alkalommal, az első felvonásban szólal meg a két fuvola. Itt a fuvolák – amelyet eredetileg nyilvánvalóan az oboisták szólaltattak meg – C-dúr hangnemben kísérik a szoprán énekest, oly módon, hogy az első, illetve második hegedűt kettőzik meg. A feladat már csak a hangnem miatt sem volt egyszerű.

A későbbiekben több kamaraművet is megszólaltattunk, de 1994 körül már szólóban is koncerteztem barokk fuvolán. Az első ilyen hangversenyre az első munkahelyemen, a IX. kerületi Ádám Jenő Zeneiskolában került sor, ahol modern és barokk fuvolán felváltva játszottam. Telemann, Händel, Carulli művei szólaltattuk gitáros kollégámmal, Kozma Lászlóval. (Ő ma is kollégám, most is játszottam vele az alábbi videón). Nemsokkal később a Miskolci Főiskolán előadtam Telemann D-dúr fantáziáját. Egyébként hivatalosan az első olyan hangversenyt, amelyen barokk és modern fuvola egy előadó által szólalt meg Olga Ivusheikova adta a Péceli Nemzetközi Fuvola Fesztiválon 2018-ban, – azaz csaknem 25 évvel később.

Mindezek ellenére érdeklődésem az évek folyamán elhalt a barokk fuvola irányában. A szakma nem értette mit akarok ezzel a modellel, a vegyes – barokk, modern – koncertet sem értették. A modern hangszeresek úgy vélték kényszerből fordultam a traverso felé (akkor az volt a sztereotípia, hogy az megy barokk hangszerre, aki “nem vált be” a modern fuvolán…), a historikusok, meg vagy nem is tudtak rólam, vagy ha igen, nem értették, hogy egy jó-modern fuvolás miért orientálódik ebbe az irányba. A történet vége tehát az lett, hogy a kilencvenes évek vége felé eladtam a szép – egyébként kitűnő tulajdonságokkal rendelkező – barokk fuvolámat. Ha jól emlékszem Kertész Ildikó vette meg.

De körülbelül tíz éve azt kezdtem észrevenni, hogy egyre többen fordulnak a barokk fuvola felé a modern-fuvola játékosai közül, szinte már mindenki ezzel a típussal jár mindenfelé, természetesen a modern hangszer mellett. Egyszerűen valahogy divat lett belőle. Ezért néhány éve újra elővettem a sötétre pácolt, immár legalább 25 éves barokk fuvolát. Ebben a könyvünk alkotói folyamata is közre játszott, de az is, hogy ma már sokkal több az elérhető hangzó és elméleti anyag, mint amikor először futottam neki ennek a területnek.

Talán meglepő, de az utóbbi években szinte soha sem játszottam barokk klasszikus zenét ezen a modellen, ezért is mérföldkő, hogy hamarosan csatlakozom Csalog Benedek mesterkurzusához, amely kb. 30 éves barokk fuvolás múltam első mesterkurzusa lesz. (Még annyi hozzá tartozik a teljes történethez, hogy már tavaly is részt akartam venni, de a munkám mellett egyszerűen nem jutottam el a felkészülésig, nem tudtam megtanulni a darabokat). Rendkívül izgalmasak ennek a fuvolafajtának a szinte végtelen lehetőségei, amelyek éppen tökéletlenségéből adódnak. Könnyen lehet, hogy a mesterkurzussal kissé elkéstem már, valószínűleg már soha nem lesz belőlem avatott barokk fuvolás, de a kurzust nagy érdeklődéssel várom.

Csalog Benedek nyitóhangversenye:

https://benedekcsalog.wixsite.com/barokkfuvolakurzus24

https://the-quantz-project.com/

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Új terület

Nyilván az évtizedek folyamán a szakma kialakít egy képet az egyes szereplőkről, őket valahova elhelyezi, és minél több idő telik el ez a kép egyre erősebben rögzített. És minden újdonság, új lépés ehhez képest nehezen értelmezhető a környezet, a szakma számára. Meglehet, hogy a saját szakmai környezetem még a könyv megalkotását sem tudta igazán velem kapcsolatban értelmezni – és ezt meg is értem – de közben megyek tovább a saját elképzelésem által kijelölt irányomban. Ennek egyik új állomását láthatjuk itt, amely már hosszabb ideje az előkészítés állapotában volt, de most eljött az idő, hogy nyilvánosság elé kerüljön.

Míg az elmúlt évtizedekben számos olyan terület jelent meg külföldön zenészek számára, amely az önfejlesztés, személyiségfejlesztés témakörét célozza meg, addig az a terület nálunk még gyerekcipőben jár, vagy éppen még abban sem. Olyan új lehetőséget kínálok, amelynek célcsoportja a fiatal pályakezdők művészek mellett felölei a hangszeres tanárokat, zenekari játékosokat, akár egyénileg, de csoportosan is. A lóasszisztálta önismereti folyamat az állat asszisztálta tanulás/önismeret területét (AAL – Animal Assisted Learning) kapcsolja össze a coaching-al, amely ebben a formában talán az első itthon, amelyet zenész kínál saját szakmájának. Az alábbi videó némi segítséget nyújt abban a tekintetben hogyan képzeljünk el ezt a folyamatot:

Posted in könyvajánló, mentális technikák, videó | Tagged , | Leave a comment

Nemzetközi érdeklődés – “Fuvolás sorsok a 20. századi Magyarországon”

Fokozódik a nemzetközi érdeklődés könyvünkkel kapcsolatban. Ismét a Babel Flute hasábjain jelent meg egy cikk, ezúttal Ozsvárt Viktória anyagából, aki a 20. századi, magyar fuvolás sorsokból készített egy összeállítást a nemzetközi olvasóközönség számára. Óriási dolog, hogy a Babael Flute oldalán közel 80 nyelven elérhető az anyag!

A teljes 11. szám tartalmai: https://thebabelflute.com/edition-xi/

A közösen jegyzet cikk linkje:

https://thebabelflute.com/fuvolas-sorsok-a-20-szazadi-magyarorszagon/


Posted in Napról-napra, cikk | Tagged , | Leave a comment

Ma Miskolc


.

Posted in Napról-napra | Leave a comment

Légzés – hányféle is…?

Almásy Csilla – gyógytornász-fizioterapeuta BSc, egészségügyi tanár MEd - Gerinckoncepció című oldaláról vettem a mai poszt alapját, az eredeti anyag szerzőjének engedélyével. A légzésről van szó. Nagyon érdekes, gondolatébresztő ez a rövid írás, mert ahogy olvastam régi emlékek törtek elő bennem. De olvassuk el az eredeti anyagot és nézzük meg a mellékelt ábrát is:

Eredeti link:
https://gerinckoncepcio.hu/facebook/legzesmintak-hasi-legzes-a-biomechanikailag-helyes-legzesmintank-a-rekeszlegzes-ez-az-mellyel-a/

Facebook link:
https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=680087450831815&id=100064916971648

Almásy Csilla lényegében háromféle légzésről ír. A képen a bal oldalon láthatjuk ábrázolva őket. Fúvós szempontból evidens, hogy az első, a mellkasi légzés nem jöhet szóba (a nyilak a tágulás irányát jelzik). A másik két légzésfajta már ismerősebb lehet: zöld pipa jelzi a rekesz légzést, és pirossal van bekarikázva a hasi légzés. Nézzük mit ír a szerző, az első mondat rendkívül fontos:

A biomechanikailag helyes légzésmintánk a rekeszlégzés. Ez az, mellyel a legnagyobb mértékű tágulást tudjuk elérni a mellkasban, s általa a tüdőben, tehát a legnagyobb mértékű gázcsere így történik.
A kevésbé jó légzésminták egyike a hasi légzés.
Természetesen a levegő itt is a tüdőbe áramlik, nem a hasba, csak a has területén történnek jelentősebb elmozdulások. Lássuk, hogy miként!
Ennél a légzésmintánál a rekeszizom lesüllyedésekor a hasfal semmilyen ellenállást nem ad, teljesen kontrollálatlanul tágul a hasüreg (mivel a rekeszizom ugye tolódik lefele). Mivel nincs hasi ellenállás a renyhe hasizmok miatt, a rekeszizom a normálisnál mélyebbre süllyed, így a bordákat oldalra kiemelő funkciója nem tud megvalósulni. A bordakosár nem nyílik kellően tágra, sőt, van, akinél teljesen mozdulatlan marad. Ezáltal a tüdő sem tud oldalirányba nyílni. A belső hasűri nyomás értéke csökken.

Nincs rálátásom, hogy légzésmetodika tekintetében ma mit mutatna egy országos körkép, de emlékeim szerint a hasi, illetve rekesz légzés tekintetében nálunk komoly félreértés mutatkozott – a fogalmak használata területén mindenképpen. Tehát háromféle légzés lehetséges, ebből a mellkasi soha nem volt elfogadott a fúvósoknál. A zavar a másik kettővel van, mert a hasi- és a rekeszlégzés nem ugyan az, illetve az én tanuóéveim alatt – és nyilván azt megelőzően is – ez a két légzésnem össze volt mosva, ami metodikailag óriási félreértés. Pontosabban fogalmazva – bár több esetben a rekeszlégzés helyesen lett körülírva – a rekeszlégzés hasi légzésnek volt fogalmilag elnevezve. Saját emlékeimet tekintve egyértelműen kétféle légzésről hallottam, a mellkasiról és a hasiról, amely utóbbi egy kalap alá volt véve a rekesszel, pedig a különbség biomechanikailag és más tekintetben is óriási. Hasi légzésnél a nyomás és a kapacitás értéke is alacsonyabb, mint a rekeszlégzésnél. Emlékeim szerint a “jó” légzés az volt, amikor a bordakosár nem emelkedett meg és a rekesz a hasfelé tágult. Már bőven főiskolás voltam, amikor először hallottam arról, hogy a bordakosár is tágulhat a hát alsóbb területén… Az alapélményem viszont az volt, amit Almásy Csilla fentebb ír, vagyis ezzel – a hasi légzéssel – nem tudtam annyi levegőt venni, mint amikor a bordakosár (rekeszlégzés) is emelkedett. Ezzel összefüggésben nagyon érdekes az is, hogy – amennyire érzékelem – a hazai fuvolametodika nagyon szereti a légzést tanítani, míg a szájtartásról (Ansatz) eléggé kevéssé értekezik. Szerintem döbbenetes, hogy a légzéssel kapcsolatos félreértések évtizedeken tarthatták magukat úgy, hogy közben a zenei képzés egy eléggé centralizált rendszernek tekinthető.

Még ide kívánkozik egyik tanárom, az orvosi diplomával rendelkező Jochen Gärtner meglátása, aki úgy vélte tökéletes (rekesz) légzést kialakítani egy fiatalnál nem lehet, mert az izmok még túl tónusosak, feszesek. Még viccelődött is vele, hogy az ötvenéves professzor a saját légzését szeretné viszontlátni a húszéves tanítványnál. (Persze gyakorolni ettől még lehet, sőt kell is!) Gärtner úgy vélte, hogy az izmok negyven év körül kerülnek abba az állapotba, ami egy fuvolás számára ideális. Ilyenkor már elég lazák az izmok ahhoz, hogy kellően gyors belégzés lehetséges, viszont még a munkához is megfelelően erősek. Való igaz, hogy a fuvolások valahol 35 és 55 éves korukban vannak hangszeres teljesítményük csúcsán. Az elmúlt évtizedek tükrében saját hangszeres és tanári tapasztalatom ugyan ezt támasztja alá, amit Gärtner mondott – vagyis jobban veszem a levegőt, de semmit sem tettem érte, pusztán idősebb lettem. Gärtner szavai pedig azért elgondolkodtatóak, mert perspektívában szemléli a légzés kérdését.

A fenti kis történet talán rávilágít arra miért mosódott össze a hasi és a rekeszlégzés meghatározása nálunk. A helyes, metodikai természetű válasz pedig az lehetett volna – az adekvát légzés-definíción kívül – hogy hogyan alakítsunk ki “helyes” légzést egy tíz, tizenöt, húszéves fuvolásnál, illetve hogyan törekedjünk rá perfekcionizmus feladása nélkül úgy, hogy akár több tanáron átívelő időt hagyunk rá. A légzés kérdése jó példa arra, hogyan lehet(ne) felépíteni egységes metodikával egy hosszabb távon kibontakozó készséget.

Könyvünkben (A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve) a Zárszóban érintjük ezt a metodikai kérdést is, és megemlítjük az elmúlt évtizedekben e félreértés felszámolására tett erőfeszítéseket is.

Almásy Csilla további linkjei:

www.gerinckoncepcio.hu
www.facebook.com/gerinckoncepcio
www.triplextraining.hu
www.fitmummy.hu
www.orszaggerinctornaja.hu

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Ugyanaz, de mégsem…

Szinte lehetetlen olyan videót, anyagot találni ahol számomra két kedves terület, a fuvola és a lovaglás találkozik. François Lazarevitch barokk fuvolával mégis létrehozta a találkozót. Ráadásul az első elhangzó zenemű Phalèse Ungaresca-ja. Valójában egy sorozatról van szó, amelyben Lazarevich állandó beszélgetőtársával – Clément Lebrun-el – interpretációs kérdéseket érintenek. A címe: Le petit traité d’interprétation de François Lazarevitch – vagyis “kis értekezések az előadásról” . Természetesen a sorozat többi darabját is érdemes megtekinteni. A videó elején Elizaveta Madrid díjlovagol, majd a beszélgetés alatt futószáron illetve liberty-ben foglalkozik Dario-val, az arab-jellegű szürkével.

A videó lényegében arról szól (francia nyelven, angolul feliratozva), hogy az írott, rögzített zene nem tud kétszer ugyan olyan lenni – fuvolaművész és beszélgetőtársa ezt a témát járja körül. Az, hogy miért pont a lovaglást társították ehhez a témához fogalmam sincs, de abszolút telitalálat, hiszen lóval sincs soha két egyforma feladat vagy akár pillanat. Ezt Clément Lebrun ki is mondja a videóban.

Elhangzó darabok (a harmadik hangzó példáról nincs infromáció, talán improvizáció):
Pierre Phalèse, Ungaresca, Recueil de danseries – 1583
John Playford, Mr Lane’s Maggot, Dancing Master - London, 1695
Jacques Hotteterre le Romain, Échos, Pour la flûte traversière seule
Premier livre de pièces pour la Flûte traversière
– Párizs, 1715

Aki ezek után még szeretne bővebben tájékozódni François Lazarevitch-ről annak ajánlok még néhány videót. A teljes koncertfelvétel Vivaldi Négy évszakjáról és a fuvolaversenyekről most került fel az internetre két hónapja, a hangverseny 2019-ben hangzott el. Itt a Musiciens de Saint-Julien együttes kíséri. amelynek Lazarevich a művészeti vezetője. Bár elsődleges hangszere a barokk fuvola annyit ezért elárulok, hogy a Vivaldi művek szólójából egy sem szólal meg hegedűn. Lazarevich a barokk fuvolán kívül furulyát, valamint egyéb, talán G és F hangolású fuvolát, illetve dudát használ… Érdemes még megnézni a szólószonátát és a most megjelent szonátákat C.P.E. Bach-tól, valamint egy másik koncertfelvételt, a For Ever Fortune-t. Ebben a műsorban, amely 2018-ben hangzott el az együttes és vezetője a 18. századi skót zenei hagyomány gyöngyszemeiből merít. François Lazarevitch felvételei az Alpha Classics-nál érhetőek el.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Papageno Klasszik

PODCAST
Papageno és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának aktuális vendége Szilágyi Szabolcs, aki könyvünkről beszél. Beszélgetőtarsa Szerémi Nóra.

“A magyar fuvolázás elmúlt kétszáz éve és európai beágyazódása című könyv szerzői, Czeloth-Csetényi Gyula és Szilágyi Szabolcs fuvolaművészek együtt jártak főiskolára, azóta is tartják a kapcsolatot, és mindketten úgy látták, a magyar fuvolázás sok területe csak foltokban volt feldolgozva, ezért is vállalkoztak a hiánypótló kötet összeállítására. Közös kutatásuk során számos, eddig ismeretlen tényt tártak fel a magyar fuvolakultúra történetével kapcsolatban, munkájukban pedig segítségükre voltak a Zenetudományi Intézet munkatársai is. Honnan jön és merre tart a magyar fuvolaművészet? Milyen sajátosságok különböztetik meg a világ más tájainak művészetétől? Milyen a kapcsolata a nagyvilág fuvolaművészetével? A kötetben ezekre a kérdésekre keresik a választ az alkotók, akik az elmúlt több mint két évszázad eseményeit vizsgálták”.

Forrás: https://klasszikradio.hu/podcast2/papageno-klasszik-balassa-krisztian-szigeti-szabolcs/

.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Egy éve

Egy éve ezen a napon ültem le beszélgetni Bencsik Gyulával a Buda Környéki Televízió kamerája előtt az öt szerző által jegyzet könyvünkről. Akinek kedve és ideje engedi kattintson a linkre itt, különösen akkor ha még nem látta. Közvetlen Youtube link.

.

Posted in Napról-napra | Tagged , , , | Leave a comment

Nono – Y su sangre ya viene cantando

És a vére már énekel… ez a címe Luigi Nono (1924-1990) általam eddig ismertlen darabjának, amelynek címe nem véletlenül spanyol nyelvű. A körülbelül 12 perces kompozíció a meggyilkolt költő, Federico García Lorca (1898 – 1936) emlékére íródott (Epitaffio a Federico García Lorca), a mű ajánlása pedig minden modern, olasz komponisták “múzsájának”,  Severino Gazzelloninak szól.

A mű vonósokat és ütőhangszereket foglalkoztat, de középpontba a fuvolát állítja, a fuvola quasi koncsertál. A darab hangvétele azonban egyértelműen gyászos, szomorú, mégis lágy. Nono a maga absztrakt zenei nyelvén finoman használja az együttest, az ütőket is, ezzel belsőséges, elégikus hangulatot teremt. A mű záró szakasza azonban lendületes, erőteljesebb. Nem tudok róla, hogy nálunk elhangzott valaha is, legalábbis a ZTI archívumában nem találtam rekordot.

A darabból két felvétel is elérhető, az első (Youtube) koncertfelvétel 1955-ből, vezényel Hermann Scherchen. LINK: https://youtu.be/AFdMENzVgd8?feature=shared

A másik egy lemezfelvétel, amely sokkal tisztább hangzást ad a hangszerelést illetően és talán jobban ragadja meg a mű hangvételét is. Érdekes, hogy itt a kompozíció 16 perces, úgy tűnik a karmester – aki ez esetben Bruno Maderna – lassabb tempót diktált a Orchestra Of Rome-nak. A szólista itt is vélhetően – bár nincs feltüntetve – Gazzeloni. A digitalizált lemezt nem tudom beágyazni, ezért alább itt a link.

LEMEZ: https://archive.org/details/lp_the-new-music-volume-3_luigi-nono-kazuo-fukushima-luciano-berio-h

Az RCA Victrola (VICS-1313) hanglemezén még másik három mű is hallható, valamennyi fuvola érdekeltségű. Fukushimaról már volt szó itt a blogon (erről a konkrét darabról is, ezért linkelhető a neve), de számomra további újdonság Berio és Lehmann egy-egy kompozíciója is. Azoknak, akik kedvelik az ötvenes és hatvanas évek absztrakt kompozíciós hangvételét és fuvolacentrikus műveket szeretnének hallani valószínűleg kellemes meglepetésben lesz részük e lemez által.

1. Luigi Nono Y Su Sangre Ya Viene Cantando – For Flute, Strings And Percussion
2. Kazuo Fukushima Hi-kyò – For Flute, Piano, Strings And Percussion
3. Luciano Berio Serenade I - For Flute And 14 Instruments
4. Hans-Ulrich Lehmann Quanti - For Flute And Chamber Orchestra

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment