Jean-Pierre Rampal és Lily Laskine

2017 08 19

Sakura ~ Japanese Melodies for Flute and Harp (1978)

Jean-Pierre Rampal és Lily Laskine fuvola-hárfa duó felvétele igazi különlegesség. Rampal egyébként piccolon is játszik a lemezen, amelynek felvételei Japánban készültek. Az ismert japán dallamokat itt éppen Akio Yashiro feldolgozásában hallhatjuk. Több melódiára is ráismerhetünk, így az első, harmadik és az utolsó három darabra, amelyek akár zeneiskolai előadási darabként is forgalomban vannak, hiszen Rampal ki is adta az anyagot kotta alakjában.

01. Haru No Umi
02. Chugoku Chiho No Komori Uta
03. Aka Tombo
04. Chin-Chin Chidori
05. Nambu Ushi Oi Uta
06. Defune
07. Kono Michi
08. Hanayome Ningyo
09. Kojo No Tsuki
10. Jogashima No Ame
11. Hana
12. Sakura Sakura

Úgy tudom az első ilyen jellegű felvételsorozatot Severino Gazzelloni készítette (RCA JRZ-2541). de nem sikerült kiderítenem mikor volt ez. A kottája ma is kapható és tartalmilag szinte ugyan ezek a darabok vannak benne, a hangszerelő Teruyuki Noda, aki elsősorban fuvola-zongora verziókat készített, de alkalmaz koto-t és hárfát is kísérő hangszerként a kötetben.

dolgozatok - A 17-18. századi fuvola intonációs körei

2017 08 12

Suszter Ágnes dolgozata

Lassan a végéhez közeledik a dolgozatok című sorozat, amelyben doktori szakdolgozatokat mutatok be, olyanokat amelyeket érdemes elolvasni, és nyilvánosan is elérhetőek a világhálón legfeljebb nehéz őket megtalálni. Remélem mindenki számára hasznos időtöltés jelentett ezeknek az anyagoknak az áttanulmányozása és ha újabb diploma munkák kerülnek fel visszatérek e sorozattal. A szerzők természetesen mind hazai fuvolások, ez a cikk e sorozat sokadik, vélhetően egyik utolsó darabja - legalábbis egy időre…

Bach ~ Á-dúr szonáta - kéziratrészlet

Sokaknak talán rémisztően hat a cím, de érdemes megismerkedni a Suszter Ágnes által elkészített igen terjedelmes és alapos munkával. A szokott módon álljon itt egy kedvcsináló idézet a 2010 keltezésű dogából:

A repertoár bővítés talán kissé elhanyagolt, vagy föl nem fedezett oldala a komplex vokális instrumentális művek területe. Jóllehet sok zeneszerző életművének éppen a csúcspont-szerű pillanatai esnek az oratórikus művészet területére, és egy adott hangszer, például a fuvola szerepéről és jelentőségéről óhatatlanul csak hiányos képe lehet annak, aki ezeket akár kényelemszeretetből, akár más okokból egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Az oratórikus művek szövegösszefüggése és a drámai szituáció ráadásul kulcsot ad az előadó és a hallgató kezébe érzékletes képeivel. Ezek ugyanis legtöbbször, sőt szinte mindig félreérthetetlen intonációkat tárnak elénk. Éppen ezzel vetnek új fényt a nem szöveges darabokra is.

(…)

2000. október 21-én a XVIII. Debreceni Országos Fuvolástalálkozón Karasszon Dezső egy nagy zeneszerző életművén belül próbálta meg ennek a szemléletmódnak az érvényesítését. Előadásának címe: „Johann Sebastian Bach és a fuvola esztétikája” volt. A bachi fuvola-intonációk meghatározására négy kategóriát vezetett be:
a ,,panaszkodó-”,
a ,,szaladó-”,
a ,,pasztorális-” és
a ,,harangozó” fuvola kategóriáját. Vonzó lehetőségnek tűnt az előadás gondolatmenetét más szerzőknél kipróbálni, illetve megvizsgálni, hogy a kategóriák másnál alkalmazva is beválnak-e, vagy hogy lehet-e azokat az eddigiektől eltérő típussal bővíteni, akár 17. századi szerzőknél, akár például a kortárs Georg Friedrich Händel (1685-1759) életművében.
Ujfalussy feltételezését alapul véve tovább menve: vajon ezek az intonációk valóban jelen vannak, jelen lehetnek a pusztán hangszeres művekben is? Motivikus megjelenésük szerint párhuzamba vonhatók-e az oratórikus művekbeli társtételeikkel?

Az alábbi linken olvasható a teljes anyag:

http://docs.lfze.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/suszter_agnes/disszertacio.pdf

Jó lett volna legalább egy videót találnom a bejegyzéshez - lehetőleg olyat, amelyben Karasszon Dezső és Suszter Ágnes együtt játszanak, hiszen léptek fel együtt - de sajnos nem találtam. Nagy kár…

A metaforák és veszélyeik

2017 08 05

Teaching and Learning Music: Being Mindful of Metaphors ~
Bill Plake

Bár tudom, hogy az augusztus szakmai szempontból is uborkaszezon, de újra itt egy elméleti jellegű írás, ezzel kezdjük a hónapot. Ahogy ez év elején írtam egy cikkemben (itt), meglehetősen sok félreértéshez vezetnek a metaforák és tisztázatlan utalások, költői képek a tanítás során. Mint kiderült nem csak én gondolom így, hanem a földteke másik oldalán Bill Plake is erre az eredményre jutott egy nem régiben publikált blogbejegyzésében, és amely meglehetősen egybe cseng az általam hangoztatott nézetekkel. A disztóniából felgyógyult, Alexander Technique tanár és jazz zenész a fuvolázást is műveli, és már találkozhattunk vele itt, a blogon. Írása nagyon érdekes és megnyugtató abból a szempontból, hogy a világ másik felén is ugyan azokkal a metodikai problémákkal találkoznak mások, mint mi.

Akit érdekel, itt egy hosszabb lélegzetű interjú a szerzővel, Bill Plake-el:
https://youtu.be/NuyZ0J0amS4

Itt az eredeti link (mindenképp érdemes elolvasni eredetiben is) és most lássuk a cikket:

Valahányszor Alexander Technique leckéket adok muzsikusoknak nem szokatlan, hogy bizonyos félreértésekre derül fény a hangszeres játékkal kapcsolatban. Gyakran előfordulnak anatómiai és/vagy élettani félreértések, amelyek az adott hangszerre, annak fizikai igényeire jellemzőek. Sok tévedés van az egyes hangszerek akusztikai alapismereteivel kapcsoltban is.

Mindkét esetben ezek a félreértések sok felesleges energiába kerülnek, amely megakadályozza, hogy a muzsikus hatékonyan fejlődjön a saját potenciáljának megfelelően. Sok oka lehet annak, hogy ezek az elképzelések kialakulnak és megerősödnek, de itt és most egy sajátos fajtának szeretném szentelni a figyelmet: a fizikai realitással kapcsolatos zavaros metaforáknak.

A metaforák nagyon hasznosak lehetnek elvont dolgokkal kapcsolatos vizuális képek megalkotásában csak úgy, mint egy adott koncepció vagy tárgy észlelésének kibővítésében. Néha egy-egy hatásos metafora kiválthatja az “aha!”-élmény pillanatát, amelyet tanár és diákja is kedvel. Mégis, a zenetanulásában és tanításában a metaforák néha “kétélű fegyverek” (metafora ez is!), és éppen annyi problémát okoznak, amennyit megoldanak.

Ha egy metafora segít egy elvont, elméleti kérdést pozitív pszicho-fizikai élménnyé átalakításában, akkor igen, a metaforák csodálatosak. De ha egy metafora eltávolít a valóságos fizikai realitástól, akkor ez a legjobb esetben is csak korlátozottan lehet hasznos, és hátrányos módon még be is avatkozik a tanulási folyamatba (a legrosszabb esetben!).

Íme néhány metafora, amit hangszeres muzsikusok használnak:

~Ujjaid “táncoljanak” a billentyűkön…
~A hangod “pattanjon vissza” a falról…
~A karod “repüljön ki” a válladból…

Itt alább bemutatok néhány gyakori metaforát, amelyekkel tanulói és oktatói munkám során találkoztam, mint fúvós, és amelyek a legjobb esetben is csak vegyes eredménnyel jártak. Az első anatómiai/fiziológiai dolgokat, a második akusztikával keveredik kapcsolatba.

Nézzük meg őket:

1. “Lélegezz a hasadba.” (vagy a has, mint tüdő metafora, ahogy én hívom). Először is nem lehet levegő venni a hasba, mert a tüdő nem ott van. Ezzel a metaforával gyakran arra ösztönzik a tanulót, hogy több hasizmot használjon a légzés során, illetve meg akarják vele előzni a felületes, sekély, klavikuláris légzést a mellkas felső részében.

Mi a probléma ezzel?

Ha ennyire nagy hangsúlyt kap az, hogy a levegőt “lefelé nyomjuk” , akkor előfordulhat, hogy a tanítvány visszaél a fej-nyak-gerinc mechanizmussal. Ennek általában az a vége, hogy a tanuló megpróbálja összepréselni, torzítani a gerincét korlátozva ezzel a mellkas rugalmas, szabad kiterjedését, ami szükséges lenne a hatékony légzéshez.

Minden alkalommal, amikor a légzéssel foglalkozunk egy-egy hallgatóval, bemutatom és elmagyarázzam nekik (képeken és videókon keresztül) a tényleges, összehangolt mozgásokat a légzésnél, és gyakorlati segítséget adok ahhoz, hogy élvezhessék ezt a természetes és hatékony koordinációt.

Ahelyett, hogy “belélegeznének a hasukba”, bátorítom őket arra, hogy érzékelje a törzs háromdimenziós kiterjedését és összehúzódását, amely pontosan leírja a légzés fizikai mechanizmusát. (Azt javaslom, hogy Önök is ugyanezt tegyék.)

2. “A nyelv egy olyan szelep, ami elindítja a hangot”. Mégegyszer: ez egyáltalán nem utal arra, mi történik akusztikailag. Nem számít milyen hangszeren játszunk, a nyelv nem indítja el a hangot. SOHA (kielemés tőlem). A fókuszált légáramlás indítja el a hangot. Ezt a “szelep”-metaforát gyakran használják arra, hogy a nyelv pontosabb dolgozzon.

Mi a probléma ezzel?

Biztosak lehetünk abban, hogy a nyelv nagy hatással lehet a légáramlás pontos kezdésének meghatározására, és a a hang leállítására. De nem teheti azt, amit csak a légáram tehet. Ha úgy gondolsz a nyelvedre, mint a “szelepre”, amely elkezdi a hangot, akkor arra ösztönözhet, hogy túlságosan belsőleg összpontosítson a hangzás előállítására.

Ez az ajkak “mikro-menedzsmenedzseléséhez” vezethet, ami túlzott állkapocsfeszítést és megelőlegezett “felkészülést” okozhat, amikor egy frázist kezdünk. Ez viszont megakadályozhatja, hogy teljes mértékben felismerjük és támaszkodjunk a hangzó mechanizmusokra, ami a levegőnek a hangszerbe történő feláramlásával kapcsolatos.

Ahelyett, hogy a nyelvre, mint “szelepere” gondolnánk a diákjaimat arra ösztönözöm, hogy tekintsék az artikulációt a hang részének. A hangképzés fúvós hangszeren magában foglalja a koncepciót (elképzelést) és a levegő mozgását is (többek között).

Tehát ahelyett, hogy “nyelvszelepre” gondolnánk az artikuláció során, próbáljuk meg pontosan elképzelni a kívánt artikulációt (lényegében a zenei kifejezést!). Ha elég világos, akkor az agy hatékonyan koordinálja a fizikai mechanizmusokat, hogy megvalósítsa a zenei szándékot. Ez az, amit a gyakorlatban sajátíthatunk el.

Végül is nem azért vagyok itt, hogy mindenkit lebeszéljek a metaforáktól. A metafora pozitív célokat szolgál mind a tanításomban, mind a tanulásomban. De azt javaslom, hogy legyen mindenki óvatos, amikor használja őket (mind a tanítás, mind a tanulás során).

A metafora (mint bármely más gondolat) arra késztet bennünket, hogy konkrét módon reagáljunk. Ha a diákjaid konstruktív, rugalmas és feltáró módon reagál, amely jobb koordinációt, jobb megértést és jobb zenét eredményez, akkor nagyszerű! Mindenképpen használd!

De még akkor is meg kell győződni róla, hogy tanuló (vagy mi magunk) tisztában van-e vele valójában mi történik. (Röviden: a  metafora az metafora!) Szánjunk időt arra, hogy megtanuljuk megértessük az anatómia, fiziológia és akusztika kifejezetten a hangszeres játékra vonatkozó momentumait.

A metafora és a fizikai valóság közötti megkülönböztetés segít abban, hogy tanulóid tovább fejlődjenek, és kíváncsiak maradjanak.

Jean-Pierre Rampal ~ 1968

2017 07 29

Budapest - Zeneakadémia

Akár a 2012es, “Ritka felvételek” című sorozatomhoz is kapcsolódhatna ez a felvételtöredék, amely Jean-Pierre Rampal első magyarországi koncertjéről való. Nem volt könnyű kideríteni mikor volt a koncert, többeket is megkérdeztem, végül Kovács Lóránt adta meg a választ, sőt azt is, hogy Szűcs Lóránt volt a művész zongorista partnere. Ez nyilvánvalóan nem lehet a teljes anyag, egyrészt túl rövid - mindössze 24 perc - ,más részt úgy tudom többek között a Poulenc szonátát is játszotta akkor. A felvétel viszont annál is becsesebb, mert néhány nagyon fontos művet fogunk hallani, egész pontosan a következőket:

00:00 Beethoven - Serenade, op.25
17:09 Debussy - Syrinx
19:44 Honegger - Le Danse de la Chèvre
23:23 Ibert - Entr’acte (befejezetlen)

Jean-Pierre Rampal - fuvola
Szűcs Lóránt - zongora

Rendkívül kidolgozott fuvolázást hallhatunk a 46 éves Rampal-tól, aki nyilvánvalóan csúcs formában volt akkor. A fuvolahang rendkívül projektív, szinte világít még a megkopott felvételen is, és hihetetlenül könnyed, fluid a technika. Gyakorlatilag minden darab repertoár mű, és két fontos szólódarabot is hallhatunk! Külön felhívnám a figyelmet a Syrinx-re, annak rendkívül szenvedélyes, sőt drámai előadására, ami azért lehet érdekes, mert mostanában egy hűvösebb interpretációs megoldás hódít ezzel a kulcsművel kapcsoltban. Az ezt követő Honegger mű is rendkívül meggyőző, szuggesztív minden tekintetben, Rampal egy-két kezdőhanggal képes hangulatot teremteni, megragadni egyes karaktereket. Az Ibert darab sajnos már töredékes, de itt is abból a könnyedségből kapunk ízelítőt, amelyet a kezdődarabban, a Beethoven szerenádban hallhatunk.

Bill Evans & Jeremy Steig ~ What’s New

2017 07 22

A What’s New Bill Evans és a fuvolás Jeremy Steig közös produkciója 1969ből. Steig-et remélem már mindenki ismeri egy korábbi jazz-posztomból. Bill Evans neve pedig nem régen merült fel Herbie Mann-el kapcsolatban itt, akivel a zongorista és triója szintén társult egy lemez erejéig a 60 évek elején. De a két lemezanyag között még más kapcsolat is van Evans személyén kívül, mindjárt rátérek erre is. A jazz-zongorista és triója esetében mindenesetre ritkaság számba ment, hogy más szólistákkal is társuljon, viszont a 60as években hét éven belül kétszer is készített felvételt fuvolással - és amennyire tudom ezen a két lemezen kívül nincs más ilyen jellegű anyaga.

Bill Evans, a meghatározó jelentőségű jazz-zongorista főleg triójával hagyott nyomott a jazztörténetben, amelynek első felállását már ismerjük a múltkori posztból. Ők készítették el a jazz-történeti jelentőségű Sunday at the Village Vanguard című lemezfelvételt, abban a klubban, amelyre Christopher Caliendo utal 9. fuvola-zongora szonátájában, a Manhattan-Sonata-ban - erről a műről itt olvashatunk.

A lemezen több érdekességet is hallhatunk, de alapvetően Evans és Steig izgalmas egymásra hatása adja meg a felvételek savát-borsát. Egyik kompozíció sem Steig szerzeménye, és Evans is mindössze egy számmal képviselteti magát, mint komponista (5). Viszont három közismert jazz-standard mellett (1,4,7) az utolsó, So What című kompozíció létrejöttében egy évtizeddel korábban kulcsszerepet játszott Miles Davis Kind of Blue című lemezén. A fuvolással együttműködve rendkívül izgalmas ennek a kompozíciónak az újrafogalmazása. De számunkra még külön érdekesség lehet összevetni a második számot (Lover Man) a korábban bemutatott Evans-Herbie Mann lemezen hallható verzióval. Érdemes egymás után is meghallgatnia két változatot.

Jeremy Steig - fuvola
Bill Evans - zongora
Eddie Gomez - bőgő
Marty Morrell - dobok

Felvétel: 1969 január 30, február 3 & 5, március 11, New York City

0:00 “Straight, No Chaser” (Thelonious Monk)
5:47 “Lover Man” (Jimmy Davis, James Sherman, Roger Ramirez)
12:10 “What’s New?” (Bob Haggart, Johnny Burke)
17:02 “Autumn Leaves” (Jacques Prévert, Joseph Kosma, Johnny Mercer)
23:17 “Time Out for Chris” (Bill Evans)
30:42 “Spartacus Love Theme” (Alex North)
35:44 “So What” (Christopher Hall, Miles Davis)

A gyakorlás 11 szabálya

2017 07 15

The Mindful Pianist

• Akiko Trush, zongorista, aki a korábban említett Bill Plake-hez hasonlóan szintén egy gyógyult fokális disztóniás muzsikus. Ma már nem csak zongoratanár, hanem segítő csoportokat szervez gyógyulni vágyó zenészekből és kutatókból, orvosokból is. Bejegyzését a Facebook-on találjuk a Mindful Pianist oldalon (lásd fent), de az egész posztot be is ágyaztam a fordítás után.
Ebben a bejegyzésében a zongorista arról beszél melyek a hangszeres gyakorlás általános szabályai, vagy inkább aranyszabályai - szerinte ez szám szerint tizenegy - amelyek nem csak a sikeres rehabilitáció (retraining/újratanulás) során alkalmazhatóak, hanem érvényesek a mindennapos, normál hangszeres munkastratégiára is. Én ez utóbbi értelemben fordítottam le a szöveget, természetesen fontos eredetiben elolvasni a bejegyzést - mint mondtam a fordítás végén ott található beágyazva. Csupán a befejező néhány pont vonatkozik kifejezetten a disztoniás-retraining-re.

Tehát itt van:

#1 Ne gyakorolj, ha nem érzed magad jól, ha frusztrált és negatív vagy.

#2 Hagyd a hangszert ha negatív érzéseid keletkeztek, vagy ha frusztrált és kimerült lettél. A legjobb pillanat a gyakorlás abbahagyására, amikor azt érzed, hogy gyakorolnál még egy kicsit.

#3 Rövid és gyakori intervallumok az egész napra elosztva sokkal hatékonyabbak, mint egyetlen, hosszú gyakorlási időszak. Mindig figyeld az érzéseidet és tartsd a mozgásodat frissen úgy, mintha az első alkalommal kezdenéd a gyakorlást.

#4 Ha valamilyen új mozgást tanulsz hagyd abba a gyakorlást időben és ne ismételd meg csak azért, mert meg akarod erősíteni magad abban, hogy meg tudod csinálni jól. Ez különösen nehéz akkor, ha olyan típus vagy, aki arra törekszik, hogy amit tanul az “vérré váljon”. Az újonnan tanult mozgások megerősítését egy másik gyakorlási szakaszban, szakaszokban kell majd elvégezni.

#5 Ne várjunk semmilyen fejlődést egy-egy gyakorlási szakasz alkalmával. Kezdetben nehéz lesz elfogadni ezt a gondolatot, de nem tapasztalhatunk jelentős változást egy rövid gyakorlási szakaszon belül. Gondoljunk arra, hogy egy adatbankot töltünk fel szándékoltan, mozgások miko-információival. A fejlődés nem látszik amíg az adatok el nem érnek egy bizonyos szintet, néha az eredmény néhány nap elteltével látható, néha hetekkel később.

#6 Ne lepődj meg ha a dolgok időről időre rosszabbodnak. Előfordulhat, hogy néha úgy tűnik az eddigi fejlődés teljesen eltűnt, de a leállás ugyanolyan fontos, mint az “üzemidő”. Valójában minél mélyebbre esel vissza, annál magasabb szinten térsz vissza.

#7 Hagyd abba a gyakorlást ha a problémára kezdesz koncentrálni. Gyakorold a figyelmed áthelyezését más testrészeidre (például csuklóra, alkarra, könyökre, vállra, nyakra, gyomorra, csípőre, térdre, bokára).

#8 A retraining /újratanulás nem csak a hangszerrel kapcsoltban történik. Nézz utána hol tudod még alkalmazni az más területeken a mindennapi életedben.

#9 Semmi sem fog működni ha nem vagy kész a fejlődésre. Folytass magaddal őszinte párbeszédet, és vizsgáld meg teljes felelőséget tudsz-e vállalni magadért.

#10 Fejlessz ki magadban egyfajta tanú-állapotot. Figyeld meg a testi szokásaidat és ne kapcsolt össze a mozgásokat az érzelmeiddel.

#11 Ne legyél túlzottan bizakodó ha jól mennek a dolgok, mert csalódott leszel ha később ugyan ezt tapasztalhatod ellenkező előjellel. Az érzelmek szabályozása nem hidegséget jelent, hanem pontosan azt a gyakorlatot amellyel leválasztod az érzelmeidet a gyakorlásodtól.

Az eredeti poszt:

Some guidelines for effective and efficient retraining.

These are some general ideas that have helped me retain…

Közzétette: The Mindful Pianist – 2017. április 25.

Budapest Flute Academy ~ 2018 / Quintessenz

2017 07 08

Budapesti Fuvola Akadémiát 2018. május 26-28.

A lipcsei Quintessenz Fuvolaegyüttes © Gert Mothes

A Quintessenz Fuvolaegyüttes

A több mint 20 éves múltra visszatekintő Quintessenz, amelynek tagjai a Lipcsei Gewandhaus Zenekar, az MDR Szimfonikus Zenekar, valamint Staatskapelle an der Saale Zenekar legkiválóbb szólistái számos CD-t és videót jelentetett meg, rádió és TV felvételt készített és rendszeres vendége a világ legrangosabb szakmai fesztiváljainak.

Mint az egyik legrégebbi fuvolaegyüttes, a Quintessenz egy teljesen egyedülálló repertoárt dolgozott ki, amelynek lényege, hogy minden egyes szólam az adott előadó egyéniségének és a megszólaltatott hangszer karakterének megfelelő módon kapcsolódik az együttes hangzáshoz. Repertoárjuk 98 átiratot és önálló kompozíciót tartalmaz, amelyek között számos, külön a formáció számára íródott.

Az együttes mindamellett hogy koncertet ad a kurzus résztvevőinek, mesterkurzusokkal is színesíti majd a programot.

Camille Saint-Saens’ “Danse macabre” for flute quintet is the winner of the NFA newly published works competition 2016 - Arrangement: Gudrun Hinze

Peter-Lucas Graf életműkiadás ~ II.rész

2017 07 01

Közel 3 órányi zene

Peter-Lukas Graf-ot nem kell bemutatnom, igaz hivatalosan soha nem járt nálunk, szakmai vonalon viszont annál többször. A korábban bemutatott életműkiadásának most megérkezett a második része, hiszen a svájci fuvolaművész rendkívül jelentékeny és terjedelmes diszkográfiát mondhat magáénak.

A sorozat legizgalmasabb része talán a Beethoven triótól induló befejező szakasz (Trio G-Dur WoO 37), de lássuk a teljes anyagot, itt vannak a kezdőpontok:

Carl Stamitz (1745-1801)
Konzert für Flöte & Orchester G-dur

Allegro 00:00
Andante non troppo moderato 09:06
Rondo allegro 14:56

Musik für Flöte & Harfe
Gabriel Fauré (1845-1924)
Fantaisie Op. 79

Adantino - Allegro 21:00
Impromptu für Harfe solo 26:21

Flute Concertos
W-A. Mozart (1756-1791)
Concerto in D Major K. 314

Allegro aperto 34:08
Andante ma non troppo 41:37
Allegro 48:44

Joueurs de flûte
Albert Roussel (1869-1937)
Joueurs de flûte

Pan 54:44
Tityrus 57:45
Krishna 58:56

The Four Flute Quartets
W-A. Mozart (1756-1791)
Flute Quartet in A Major, K. 298

Tema con variazioni 01:02:33
Minuetto 01:08:26
Rondeau. Allegretto grazioso 01:10:46

Mozart - Spohr
Louis Spohr (1784-1859)
Concertante No. 1 in G Major

Allegro 01:13:44
Adagio 01:23:49
Rondo, Allegretto 01:27:57

Flöten Trios
L-v. Beethoven (1770-1827)
Trio G-Dur WoO 37

Allegro 01:36:52
Adagio 01:48:02
Tema andante con variazioni 01:53:06

Classics for the Flute Vol. II
Frank Martin (1890-1974)
Ballade (1939)

Allegro ben moderato - Vivace - Lento - Con moto - Molto vivace 02:02:55

Francis Poulenc (1899-1963)
Sonata for Flute & Piano
Allegro malinconico 02:10:34
Cantilena: Assez lent 02:15:27
Presto giocoso 02:20:42

Friedrich Kuhlau (1786-1832)
Grande Sonate in E-Flat Major, Op. 64
Allegro con energia 02:24:24
Andante, Introduzione & Variations 02:32:45
Allegro 02:39:27

Jazz-Flute ~ Bobbi Humphrey

2017 06 26

Talán a jazz-fuvolás a nő a legritkább jelenség. A texasi születésű Bobbi Humphrey lemezét linkeltem be, amelyet az alig 20 éves művész a hetvenes évek legelején rögzített - ez egyben debütáló albuma is Flute In címmel. A művésznő olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint Dizzy Gillespie, Duke Ellington, George Benson és Stevie Wonder, akivel az Another Star című sikerszámot készítette, fuvolaszólóját a szám vége felé hallhatjuk.

És itt a Flute In album:

A1 Ain’t No Sunshine 0:00
A2 It’s Too Late 2:33
A3 Sidewinder 5:39
A4 Sad Bag 11:54
A5 Spanish Harlem 17:01
B1 Don’t Knock My Funk 20:43
B2 Journey To Morocco 25:29
B3 Set Us Free 33:49

Arranged By — Wade Marcus
Bass — George Duvivier
Congas — Ray Armando
Coordinator — Gene Bianco
Drums — Idris Muhammad, Jimmy Johnson )
Electric Bass — Gordon Edwards
Engineer — Rudy Van Gelder
Flute — Bobbi Humphrey
Guitar — Gene Bertoncini
Other [Musical Consultant] — Jimmy Briggs
Piano, Electric Piano — Hank Jones
Producer — George Butler
Tenor Saxophone — Billy Harper
Trumpet — Lee Morgan
Vibraphone, Marimba, Percussion — George Devens

Budapest Flute Academy ~ 2018

2017 06 21

Még messze van, de szervezési szempontból egyáltalán nincs messze… - mert mostanra kikristályosodni látszik a 2018as BFA programja, amelyet a papageno.hu folytatásokban közöl mostantól kezdve - én is ezt fogom tenni, és végül lesz majd egy összefoglaló poszt is. Az már biztos, hogy olyan fuvolás hírességek látogatnak hozzánk, akik legalább akkor feltűnést fognak kelteni, mint a 2016os vendégek. Itt van elsőként Marina Piccinini, akinek azért is örülök, mert korábban már “szinte látnoki módon” írtam róla (ebben a korábbi posztban található egy link, amelyen egy részletesebb önéletrajzi anyagot is olvashatunk róla), őszintén szólva nem is értem miért nem járt nálunk eddig, itt lakik a szomszédban, Bécsben… A tavalyi évben a Galway Flute Festival vendége volt, koncertjét előben is láthattuk. Még annyit tennék hozzá, úgy tudom a művésznő a Julliard School -ig szinte teljesen autodidakta volt, csupán a kezdeteknél volt rövid ideig tanára.

Íme egy kis ízelítő az említett cikkből:

“Második alkalommal kerül megrendezésre 2018. május 26-28. között a Budapesti Fuvola Akadémia programsorozata. A BMC mellett ezúttal a Festetics-palota lesz a rendezvény másik helyszíne, vendégprofesszorként pedig napjaink egyik legfoglalkoztatottabb fuvolaművésze, Marina Piccinini érkezik hazánkba.
Piccinini gyermekéveit Brazíliában, Svájcban és Kanadában töltötte, itt kezdett el fuvolázni. Jeanne Baxtrasser tanácsára felvételizett a Juilliard School of Musicba, ahol a legendás Julius Baker osztályában diplomázott. Európai utazásai során tanulmányokat folytatott Auréle Nicolet mesterkurzusain is.”

(…)

Folytatás itt.

A papageno.hu is ezt a zenét választotta, amit én választottam volna, tehát én is ezt teszem ide: Marinia Piccinini egyik legérdekesebb és legeredetibb felvétele, a Bach-szonáta lemez, amelyen két gitárral,- Brasil Guitar Duo - játszik együtt! A g-moll szonáta, (BWV.1020) az első tételét halljuk:

Marina Piccinini albumjai a Spotify-on:
https://open.spotify.com/search/albums/marina%20piccinini