‘headjoint’ címkével ellátott bejegyzések

A Galway-Nagahara együttműködés

2015 01 02

Fuvolások és fuvolaépítők mindig is szorosan együttműködtek, ha arra lehetőség adódott. 2014ben már beszámoltam egy ilyen kapcsoltról, a tavalyi évben ez volt  az egyik legnagyobb fordítási munkám. Arra gondoltam induljon jól a 2015ös év is, és bemutatok egy másik nagyon jelentős együttműködést, amelynek anyaga már egy ideje fordításra várt.

Sir James Galway mindig is élénk párbeszédet folytatott azokkal a világcégekkel, akiknek a hangszerét használta, és a gyártók is nagy figyelemmel hallgatták a világhírű művész elgondolásait. Galway-ról nyugodtan elmondhatjuk, hogy ezáltal jelentősen hozzájárult a 20.század második felében folytatott fuvolaépítés mikéntjéhez.

Az alábbi bejegyzés tulajdonképen két cikket tartalmaz; mindkettő Sir James Galway és Kanichi Nagahara együttműködését meséli el - az első írás Sir James Galway-től származik, a másodiknak Mr. Nagahara a szerzője. A forrás megjelöléseket az egyes cikkek végén találjuk.

Nagahara - 501

2005 márciusában a részt vettem a Vancouveri Fuvolafesztiválon, és ez egyik szabad napomon - ami amúgy elég ritka - elindultam meghallgatni barátomat, David Nicholson-t aki a Prokofjev szonátát tanította. De nem jutottam el hozzá, mert útközben megpillantottam egy jelet, a Nagahara jelét, és eldöntöttem, utána nézek mi ez egyáltalán. Emlékeztem rá, hogy egy nappal korábban tanítottam egy fiatal diáklányt, aki Nagahara fuvolán játszott. Ez volt az első alkalom, hogy ezzel a névvel találkoztam, de a hangszereiket soha sem próbáltam ki. Ekkor még nem tudtam róla semmit, és nagy meglepetés volt számomra. Mr. Kanichi Nagahara személyesen ott volt és megmutatta nekem az eladó fuvolákat. Kipróbáltam egyet és úgy találtam, hogy minden tekintetben kiváló. Ez volt az egyetlen aranyfuvola, ami ott és akkor elérhető volt.

Sajnos a fuvola, amit kinéztem magamnak már el volt adva, és a tulajdonos csak ott hagyta, hogy a fesztivál ideje alatt más is kipróbálhassa. Miután játszottam a rajta, megkérdeztem vajon megkaphatom-e a hangszert egy időre, hogy eljátszam Mozart D-dúr fuvolaversenyét, azon a koncerten amit a fesztiválon adok. Nagyon elégedett voltam ezzel a fuvolával, de sokan azt mondták nem hallják a különbséget. De én hallottam. Ezen a fuvolán olyan könnyű volt játszani, és éreztem ez a hangszer megadná nekem azt a könnyed érzést, amit mindig is kerestem.

Kanichi személyes hozta el nekem New York-ba azt a Nagahara fuvolát, aminek 501es volt a száma, és amelyen attól a pillanattól kezdve játszom. Ez a fuvola gyorsan megszólaltatható, színekben gazdag hangja van, és első látásra beleszerettem. Ahogy megkaptam az első dolog, ami megfogott a párnázása volt. Ennek a fuvolának soha sem volt szüksége beállításra, és mindig úgy takart, ahogyan az első napon, még hosszú hónapokkal később is.

Az 501es számú fuvolal volt az a hangszer, amin a múlt évig játszottam, amikor is Kanichi megalkotta a Sir James Galway modellt. Ezt a fuvolát közös megbeszéléseink eredményezték. Javaslatokat tettem és ő beépítette őket abba a fuvolába, amelyen most játszok. Kipróbáltam rengeteg különféle fuvolafejet is, és ennek eredménye lett a Sir James Galway fuvolafej. Ez egy különleges fej, amitől minden fuvola jobban szól, amivel eddig kipróbáltam. Arra biztatlak, Te is próbálj ki egy ilyen fejet a magad hangszerén, hogy lásd a különbséget. Ez a fuvolafej jobb staccato-t eredményez, több hangszínlehetőséget és áthatóbb hangot ad, valamint lehetőséget nyújt, hogy jobban játsz bármely fuvolán, amivel használod. Természetesen legjobb Nagahara fuvolával használni. Ezzel azt mondom, ha van egy ilyen különleges fuvolafejed ez lehet az első lépés, hogy Nagahara fuvolád is legyen. Egy ilyen hangszerrel a nehézségek legtöbbje eltűnik.

Nem kétséges, hogy az én fejemben ezek a fejek és fuvolák a legjobbak, amin valaha játszottam. Szívesen látnálak Téged is a Nagahara fuvolák világában, ahol a szolgáltatás és a fuvolák is különleges minőséget képviselnek. Ezeken a fuvolákon játszanak a világ profi fuvolásai.

Sir James Galway.
August 28th 2013.

forrás: http://jamesgalway.com/index.php?page=blog

Sir James Galway és Kanichi Nagahara

A Galway Model fuvolafej - a hangszerkészítő gondolatai.

Már nagyon rég óta hallgatom Sir James Galway muzsikáját. Hét évvel ezelőtt hirtelen kapcsoltban kerültünk egymással és azóta az én hangszeremet, a Nagahara fuvolát használja. Azóta hangszerkészítői inspirációimat nagyban Sir James Galway elgondolásaiból, szemléletéből és játékmódjából merítem. Sir James hangja nagyon különleges és  egyedi, mindemellett ő soha sem kért konkrét dolgokat a hangszerkészítőktől. Nagyon közelről figyelhettem meg  játékát, hogy pontosabb képet kapjak arról mit szeretne, és azután modellről modellre kísérleteztem ki azt a fuvolát, ami leginkább illik a játékához. A fuvolával kapcsoltos gondolatainkat is megosztottuk egymással, és végig gondolva ezeket a beszélgetéseket megértettem zenei elképzeléseit is, amely sokat segített a kísérletezés folyamatában.

Kér éve fejlesztettük ki a Nagahara-Galway fuvolát az ő elképzelései alapján. Megtartottuk az eredeti standard fejet, mert Sir James valóba nagyon kedvelte, de képsőbb úgy döntöttünk tovább lépünk előre a fuvolafej kialakítását illetően. Nagyon boldog voltam amikor első alkalommal mutathattam be a világnak a Galway- fuvolafejet a 2011es japán Sir James Galway turnén. A fuvolások rendkívül pozitívan fogadták az új modellt és a kereslet azóta is nő.

Fuvolakészítőként rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy Sir James Galway-al dolgozhatok. Harmincöt éves fuvolafej készítői tapasztalattal a hátam mögött biztosan állíthatom, hogy a Galway model fuvolafej valóban a legnagyobb teljesítmény és mérföldkő a munkásságom során.

Kanichi Nagahara - Nagahara Flutes

forrás: http://www.nagaharaflutes.com/index.html

forrás: http://www.nagaharaflutes.com/Galway%20Headjoint%20%20Ad.pdf

A Gary Schocker fuvolafej evolúciója - a teljes interjú

2014 02 17

Elkészült tehát a teljes interjú, most az egész közlésre kerül, végén a befejező szakasszal. A Flute Specialist kettős interjújában - amelyet Jenny Cline készített - Gary Schocker fuvolaművész és David Williams beszélnek az általuk fejlesztett fuvolafejről. A szövegbe most nem linkeltem videókat, viszont néhány hivatkozást beszúrtam a bejegyzés aljára.

Lássuk a teljes anyagot (ezzel párhuzamosan az első két rész posztjai törlésre kerülnek):

kép forrása: http://www.flutespecialists.com/

Ez a történet egy évtizeden át tartó párbeszédet foglal össze, amely egy jelentős fejlesztést eredményezett, egy olyan fuvolafejét, amely egyesíti a modern fuvolák könnyed megszólaltathatóságát, valamint a gazdag és szép hangot, amit inkább a régi hangszerekhez társítunk. A David Williams által készített és Gary Schocker-ről elnevezett fejek - akinek ezek az igényes különlegességek készültek – egy izgalmas új fejlődési irányt reprezentálnak.

A történek akkor kezdődött, amikor Gary Schocker - az Államok egyik legismertebb fuvolása – besétált a Williams Flutes üzletében, a massachusetts-i Medford-ban. Itt találkozott az üzlet tulajdonosával, a fuvolakészítő David Williams-el, és ezzel egy szokatlan, új kapcsolat vette kezdetét. Schocker éppen kutat körúton járt, abból a célból, hogy egy olyan fuvolát találjon, amely legalább annyira jó, mint a szüleitől kapott, és gyermekkorától használt 1950es Haynes fuvola. A hangszert nem tudta használni már a 80as évek vége óta, amikor is egy lelkiismeretlen hangszerész átalakításokat végzett a fejen és ezzel teljesen tönkretette azt. „Ez az esemény vitt engem a modern fuvolákhoz” – mondja Schocker. „A hangszerjavítóm azt tanácsolta ki kellene próbálnom egy arany Haynes fuvolát. Kezembe vettem és rögtön éreztem, hogy megkönnyebbül a hátam, annyira könnyű volt rajta játszani. Akkor ez jól jött nekem, mert elég sok fizikai feszültség volt a hátamban.”

Williams, - aki egyébként profi fuvolás – a vezető boston-i fuvolaépítő cégeknek dolgozott, mielőtt saját üzletét megnyitotta 1990ben szintén kutatott valami után; olyan fuvolát szeretett volna alkotni, ami jobb játszhatóságot ad játékosának, mint amik a piacon elérhetőek. Ő szintén Haynes hangszeren játszott tanuló éveiben és professzionális karrierjének kezdetén, (az ő esetében egy 1960as évek elejéről származó modellről van szó), amely szintén a ”modern” időszak előtt épült. Ahogy Williams mondja „eső alkalommal akkor játszottam új stílusú fuvolafejen, amikor egy fuvolacéghez mentem dolgozni 1982ban. Éppen akkor játszottam a Prokofjev Szonátát két héttel korábban, és felvettem az egyik hangszerüket, hogy néhány futamot játszak rajta. ‘Istenem, mi ez!’ – kiáltotta fel, mivel korábban ilyet még nem tapasztaltam. De visszatekintve valami hiányzott a hangjából.”

Egy kis fuvolaépítés-történet hasznos lehet, hogy megértsük mit is jelent a ”modern” szó, ha fuvolákról beszélünk. Az 1970es évekig az amerikai fuvolások összesen két kézzel készült típusból választhattak: Haynes és Powell. Mindkét cég mintáit azokról a nagyra értékelt hangszerekről vette, amelyek az 1880as években érkeztek az Államokban, főleg a francia Louis Lot fuvoláiról van szó. Mint olyan, a hanglyukak által megadott skálájuk A=435 volt, vagy akörül. Az ilyen fuvolák skálája a mély regiszterben alacsony volt, míg a magas regiszter egyre magasabb volt. A fuvolások, akik ezeken a hangszereken tanultak tudták hogyan egyenlítsék ki ezeket a sajátosságokat, hogy tisztán játszanak. 1974ben a Powell cég elkezdett egy új modellt gyártani, amely a brit fuvolaépítő, Albert Cooper által meghatározott skálára épül, és röviddel ezután a Haynes is áttért egy skálára, amelyet az ő fuvolakészítő mesterül, Lewis Devenau fejlesztett ki.

Ugyan ebben az időben a fuvolakészítők elkezdtek kísérletezni a fejek formájával is, értve ez alatt a befúvónyílás méretét, alakját, a szájrész élét, illetve a kémény magasságát és formáját. Mindezeknek a változtatásoknak megfelelően a ”modern” fuvolának más a karakterisztikája, mint a „régieknek”, amelyek a Cooper-skála előtt készültek. Az elért nyereséggel szemben veszteség is keletkezett.

Gary Schocker ezt mondja a modern fuvolákról: „Akinek modern hangszere van nagy befúvónyílással és nagyon éles befúvó éllel, bármilyen módon tud játszani ezen a fuvolán, – mert olyan könnyű – és ez a célja a modern építőknek, hogy a játékos érezze bármelyik hang bármelyik pillanatban megszólaltatható, és hangos. De, ironikusan éppen ezek a fuvolák egy nagy teremben nem rendelkeznek azzal a hangi projekcióval, mint egy Louis Lot fuvola 1869ből, vagy egy Haynes fuvola 1956ból. Tényleg hangos, de nem ugyan az a vivőerő – megáll a hangjuk.

2. rész:

David Williams így folytatja: „Megtanultam játszani a fuvolán, úgy, hogy megértettem nincs tökéletesre hangolva, de annak van néhány nagy előnye. A 3. oktáv tradicionálisan magasabbra intonáltak, mint a fuvola többi hangjai, de éppen ezért több lehetőség van beavatkozni a hangba, és olyan pianissimokat játszani, amelyek tiszták anélkül, hogy erőlködnünk kellene. Mostanság a 3. oktáv kifinomult és rezonáns, és ez a komlpex és fényes üvöltözés nélkülözi azt az érzelmi töltetet, ami a régi fuvolák skálájából adódó sajátosság volt.”

Amikor Schocker besétált a Williams Flutes-hoz 2004ben nem akart másik fuvolát, az arany Haynes-en játszott és elégedett volt vele. „De valóban elkápráztatott azzal, amit David csinált” – mondja.

Williams így emlékszik ismeretségük kezdetére: „Gary kipróbálta azt amin éppen akkoriban dolgoztam, minden a modern fuvolaépítésnek megfelelően készítettem akkor, és kedvelte a fejeimet. Vett is egyet, és később egy ezüst fuvolát is vásárolt. Ezután egy 14karátos aranyfuvolámon is játszott és egy fa Willimas hangszeren is.”

De végül Schocker eladott mindent (a fafuvola kivételével, ami ma is a birtokában van). „Olyan vagyok, mint egy postagalamb ha régi fuvolákról van szó” – mondja. “Van valami a felhangjaiban, ami állandóan vissza visz hozzájuk.”

Schocker elkezdte komolyan végighallgatni azokat a fuvolásokat, akiket nagyra tart. Julius Baker felvételein nőtt fel, és nála is tanult 15 éves korától, de hallgatta Rampal-t és Elaine Shaffer-t, akik a 70es években koncerteztek és felvételeket készítettek. De még régebbi anyagokat is megvizsgált az 1920as-30as évekből, és még régebbről Philippe Gaubert-t, Adolphe Hennebains-t és Fernand Dufrène-t, és másokat. „Szeretem ezeket a fickókat, és ők azokon a régi fuvolákon játszanak – mondja Schocker. Nálam a fuvolahang szeretete tényleg ezeken a régi fuvolásokon alapul. Nekem a fuvolahang olyan, mint egy láng. Vagy a víz. De mindig kell legyen egy finom minősége, minthogy a fuvola hangképzése is varázslatos. Ezt nagyon nehéz elérni egy modern fuvolán, mert amikor az éles befúvó élhez ér a levegő a hang már megformálodott, mielőtt a játékos bármit tehetett volna. Így, számomra sok flusztrációt okoztak azok a modern fuvolák.” Schocker elkezdett kísérletezni régebbi hangszerekkel: Haynes és Powell régebbi modelljeivel (ekkor a tulajdonában volt a 2. és 105ös számú Powell fuvola), valamint Louis Lot, Bonneville, Rive és mások hangszereivel.

„Elmentem Gary egyik koncertjére,” – emlékezik Williams. ”Egy régi Haynes fuvolán játszott, és a hangja úgy megérintett, mintha valaki megvakarna ott, ahol nagyon viszket  - valami olyan volt, amit már nagyon rég óta hiányoltam. Elkezdtem kérdezgetni mit is csinál tulajdonképpen, és ő játszott nekem a régi fuvoláin, amelyeket rendkívülinek tekintett. Én meg a fuvolák fejét vizsgálgattam, hogy vajon mi teszi őket olyan különlegessé.”

A két ember dialógusba kezdett, amely nem csak együttműködéssé, hanem barátsággá fejlődött. „Ha támad egy ötletem csak felhívom őt, és ő kipróbálja, amit javasolok – mondja Schocker. Azután ő visszahív és azt mondja ’Ember, ez hihetetlen, imádom ezt az ötletet!’ Éveken át játszottam a hangszerén, és tényleg meg voltam elégedve, de a magas regiszterrel nem tudtam kibékülni. És mondtam neki meg tudná-e csinálni ezt, meg azt. És mivel az ő egója olyan figyelemre méltóan kicsi, és alázatos és kedves ember ő meg tett mindent, hogy megtaláljam azt a hangot, amit keresek. Rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy van egy olyan barátom, mint ő, aki szereti a játékomat, meghallgatja a javaslataimat, és valamit visszakapok tőle, amit kipróbálhatok. Kicsit olyan ez, mintha király lennék.”

Williams így folytatja: „Nos, Gary igen csak a legjobb élő fuvolások egyike, és minden bizonnyal a legjobb fuvolás, aki valaha a lakásomon járt. Ugyan akkor hihetetlenül szerény is. És ő a leginkább befelé figyelő ember, akivel valaha találkoztam, ami azt jelenti, hogy rengeteg időt tölt saját fuvolajáték-mechanizmusának  elemzésével. Analizálja az alapokat napi szinten, órákon át, minden percben. És Gary szereti a zenét és a fuvolát, és ezek azok a dolgoz amik összekötnek minket. És ezen kívül extrém módon kíváncsiak vagyunk mindketten. A dolgokra Gary megfigyelései és apró kísérletei által bukkanok rá. Kezdetben mindig szkeptikus vagyok a megfigyeléseivel kapcsoltban, hogy azok okoznak-e egyáltalán különbséget, azután küldözgetjük egymásnak a videókat oda-vissza, és megértem miről beszél – néhány dolog ami csinál annyira meglepő nekem, és ez vezet újabb fejlesztéshez a munkám során.”

„Végül rájött,” – mondja Schocker Williams-ről – „hogy minden időt, amit a modern fuvolákkal töltött nem más ,mint egy kiindulási pont, és ami szükséges volt a Louis Lot és Haynes modellek megértéséhez, hogy azután előre tekinthessen.”

3. rész:

„Elkezdtem újra tanulni a mesterségemet, ” – mondja Williams. „azzal, hogy megvizsgáltam mit csináltak a mesterek évekkel ezelőtt. Őszintén megvallva és abból az alapállásból indultam ki, hogy ’ami volt elmúlt, és minden amit most csinálunk tökéletesítés.’ Minden tökéletesítés, abban az érelemben ahogyan ezt a szót használjuk. És természetesen ez nem tökéletestés, hanem változás. És ha a fuvolahang valamelyik aspektusát előtérbe helyezzük, mindig más szempontok háttérbe fognak szorulni. Alapvetően az egész fuvolaépítési törekvés a késő hatvanas évektől kezdődően nem annyira a hangszínt és a hangminőségét helyezi középpontba, hanem a hangosság tekinti minőségnek.”

Williams a dugók mibenlétét is megvizsgálta a régi fuvolákon, és több megoldást kipróbált addíg, amíg meg nem találta minden fejkialakításhoz a legmegfelelőbbet. „Ő olyas valaki, aki nagyon kísérletező alkat.” - mondja Schocker – „izgalomba jön a dolgoktól, és nem makacs. Nem ragaszkodik a termékeihez olyan értelemben, hogy élete végéig egyfajta terméket akar gyártani a saját nevével.”

„Amit alkotott, az sokkal kényelmesebb, mint az új fuvolafejek, ” – magyarázza Schocker. „A hang sokkal könnyedebb, és még egy kicsit gyengédebb. És a magas regiszterben meg van az a bizonyos éneklő minősége. A befújónyílás kisebb, a fal vékonyabb és a szájrész nincs sem kevéssé, sem túl vágva.”

Williams állt elő az ötlettel, hogy legyen „Gary Schocker Fuvolafej”. „Amikor elmondta az ötletét, én azt kérdeztem ’Nos, miért is csinálnánk ezt?’ Ő azt felelte ’Azért, mert minden azokra az ötleteke épül, amiről veled beszélgettünk, és mit tanítottál.’”

Jelenleg a régi hangszerek nem játszanak fontos szerepet a fuvolázás világában, ezt az alacsony árak is demonstrálják. Williams szerint „Az ezekkel a hangszerekkel kapcsolatos vélemény azon alapul, hogy a fuvolások modern skálájú fuvolákon tanulnak meg játszani. Így, aki megtanul jól játszani egy modern fuvolán és kezébe vesz egy régi hangszert azt fogja tapasztalni, hogy hamis. Mert ha valaki az általa megszokott módon fújja meg az nem az a mód, ahogyan egy régi fuvola működik.”

Schocker így folytatja: „Csodálatos hangszerek vannak a piacon, és ideje megvenni őket. Ha valaki olvassa ezt a cikket és csodálkozik miért hangzik úgy a játékom ahogy, annak javaslom próbáljon ki néha egy régi Haynes vagy Powell hangszert és figyeljék meg mit tudnak, mit szeretnek. Vagy próbálja ki a David által készített Gary Schocker fuvolafejeket – ezek jutottak legközelebb a régiskálájú fuvolák hangjához. De nagyon jó fújástechnikával kell rendelkezni. Nem lehet csak úgy felkapni és úgy fújni, mint egy modern fuvolát. Nem hiszem, hogy mindenkinek ez való. Azt hiszem azoknak való, akik hallanak valamit régi fuvolák hangjában, amit szeretnek.”

Az együttműködés egyik boldogító eredmény az lett, hogy Williams helyre tuta állítani Schocker szeretett, első Haynes fuvolájának fejét, ráhelyzve egy újonnan tervezett Shocker szájrészt. „Most úgy szól, mit egy szuper-Haynes fuvola, egyszerűen imádom!” – mondja Schocker. „Egyszerűen ezért, mert ez a fuvola egész életmbn az enyém volt, kétszer lopták el tőlem, de minden alkalommal visszakerült hozzám.”

Az elmúlt években Williams jópár tucat Gary Schocker fuvolafejet készített. A finomítások Gary visszajelzései alapján ma is tartanak. „Egy bizonyos dizájnt keresünk, de nem olyat amelyik pontosan reprodukálható.” – mondja Williams. „Mindig egy kicsit változtatok a fejeken, így mindegyik különleges, ezért mindegyiknek saját tulajdonosát kell megtalálnia. Nagyon szívesen csinálom ezt egész életmben, mert nem vagyok egy sorozatgyártó típus. Minden fuvolásnak van egy olyan feje, ami teljesen az ’egyetlen igazi’ az ő számára, de ugyan ez másvalakinek nem jelenti ezt.” Ahogy Schocker, Williams is a fuvolahangot varázslatosnak tartja, és egyfajta varázspálcának tartja. Ezért minden egyedi fuvola és fej egy bizonyos egyedi vásárlónak készült.

Amikor megkérdeztük, mi lesz a fejlesztés következő szintje Schocker ezt vizionálta, lehet, hogy építenek egy olyan fuvolát, ami zárt és nyitott billentyűkkel is rendelkezik. „A zárt billentyűk egyfajta megbízthatóságot adnak, míg a nyitottak szabadságot nyújtanak. Azt hiszem talán kombinálhatóak.”

Ők mindig új dolgokat fognak kipróbálni és a finomítások folytatódnak. Ameddig ez a két, különleges fuvolás-elme folytatja a munkát a fuvolások világa csak profitálni tud abból, amit felfedeznek.

- VÉGE -

Gary Schocker, és David williams oldalai.

Néhány kapcsolódó link itt, a blogon:

- Gary játékába itt hallgathatunk bele.

- és itt hallgathatunk bele David cd-jébe.

forrás: http://www.flutespecialists.com/november-newsletter-

A Gary Schocker fuvolafej evolúciója - 1. rész

2014 02 12

Interjú a Gary Schocker-el és David Willimas-el

A most következő interjú különösen izgalmas. A Flute Specialist kettős beszélgetést készített Gary Schocker, amerikai fuvolaművésszel és David williams fuvolakészítővel, - akik már egy ideje szoros munkakapcsoltban állnak egymással. A cikk azért érdekes, mert nem csak a fuvolaművész nevével ellátott fejek kialakulását meséli el, hanem alapos áttekintést nyújt az elmúlt 150 év fuvolaépítéséről, és eközben egy olyan, új fuvolaideál iránya is felsejlik, amely alapjaiban különbözik az elmúlt 40 év elképzeléseitől. Miközben a két alkotóművésszel készült beszélgetés fordításán dolgoztam/dolgozom végre jobban megértettem a saját 1960as évek elején készült hangszerem természetét is…

Lássuk tehát az interjú első részét:

kép forrása: http://www.flutespecialists.com/

Ez a történet egy évtizeden át tartó párbeszédet foglal össze, amely egy jelentős fejlesztést eredményezett, egy olyan fuvolafejét, amely egyesíti a modern fuvolák könnyed megszólaltathatóságát, valamint a gazdag és szép hangot, amit inkább a régi hangszerekhez társítunk. A David Williams által készített és Gary Schocker-ről elnevezett fejek - akinek ezek az igényes különlegességek készültek – egy izgalmas új fejlődési irányt reprezentálnak.

A történek akkor kezdődött, amikor Gary Schocker - az Államok egyik legismertebb fuvolása – besétált a Williams Flutes üzletében, a massachusetts-i Medford-ban. Itt találkozott az üzlet tulajdonosával, a fuvolakészítő David Williams-el, és ezzel egy szokatlan, új kapcsolat vette kezdetét. Schocker éppen kutat körúton járt, abból a célból, hogy egy olyan fuvolát találjon, amely legalább annyira jó, mint a szüleitől kapott, és gyermekkorától használt 1950es Haynes fuvola. A hangszert nem tudta használni már a 80as évek vége óta, amikor is egy lelkiismeretlen hangszerész átalakításokat végzett a fejen és ezzel teljesen tönkretette azt. „Ez az esemény vitt engem a modern fuvolákhoz” – mondja Schocker. „A hangszerjavítóm azt tanácsolta ki kellene próbálnom egy arany Haynes fuvolát. Kezembe vettem és rögtön éreztem, hogy megkönnyebbül a hátam, annyira könnyű volt rajta játszani. Akkor ez jól jött nekem, mert elég sok fizikai feszültség volt a hátamban.”

Williams, - aki egyébként profi fuvolás – a vezető boston-i fuvolaépítő cégeknek dolgozott, mielőtt saját üzletét megnyitotta 1990ben szintén kutatott valami után; olyan fuvolát szeretett volna alkotni, ami jobb játszhatóságot ad játékosának, mint amik a piacon elérhetőek. Ő szintén Haynes hangszeren játszott tanuló éveiben és professzionális karrierjének kezdetén, (az ő esetében egy 1960as évek elejéről származó modellről van szó), amely szintén a ”modern” időszak előtt épült. Ahogy Williams mondja „eső alkalommal akkor játszottam új stílusú fuvolafejen, amikor egy fuvolacéghez mentem dolgozni 1982ban. Éppen akkor játszottam a Prokofjev Szonátát két héttel korábban, és felvettem az egyik hangszerüket, hogy néhány futamot játszak rajta. ‘Istenem, mi ez!’ – kiáltotta fel, mivel korábban ilyet még nem tapasztaltam. De visszatekintve valami hiányzott a hangjából.”

Egy kis fuvolaépítés-történet hasznos lehet, hogy megértsük mit is jelent a ”modern” szó, ha fuvolákról beszélünk. Az 1970es évekig az amerikai fuvolások összesen két kézzel készült típusból választhattak: Haynes és Powell. Mindkét cég mintáit azokról a nagyra értékelt hangszerekről vette, amelyek az 1880as években érkeztek az Államokban, főleg a francia Louis Lot fuvoláiról van szó. Mint olyan, a hanglyukak által megadott skálájuk A=435 volt, vagy akörül. Az ilyen fuvolák skálája a mély regiszterben alacsony volt, míg a magas regiszter egyre magasabb volt. A fuvolások, akik ezeken a hangszereken tanultak tudták hogyan egyenlítsék ki ezeket a sajátosságokat, hogy tisztán játszanak. 1974ben a Powell cég elkezdett egy új modellt gyártani, amely a brit fuvolaépítő, Albert Cooper által meghatározott skálára épül, és röviddel ezután a Haynes is áttért egy skálára, amelyet az ő fuvolakészítő mesterül, Lewis Devenau fejlesztett ki.

Ugyan ebben az időben a fuvolakészítők elkezdtek kísérletezni a fejek formájával is, értve ez alatt a befúvónyílás méretét, alakját, a szájrész élét, illetve a kémény magasságát és formáját. Mindezeknek a változtatásoknak megfelelően a ”modern” fuvolának más a karakterisztikája, mint a „régieknek”, amelyek a Cooper-skála előtt készültek. Az elért nyereséggel szemben veszteség is keletkezett.

Gary Schocker ezt mondja a modern fuvolákról: „Akinek modern hangszere van nagy befúvónyílással és nagyon éles befúvó éllel, bármilyen módon tud játszani ezen a fuvolán, – mert olyan könnyű – és ez a célja a modern építőknek, hogy a játékos érezze bármelyik hang bármelyik pillanatban megszólaltatható, és hangos. De, ironikusan éppen ezek a fuvolák egy nagy teremben nem rendelkeznek azzal a hangi projekcióval, mint egy Louis Lot fuvola 1869ből, vagy egy Haynes fuvola 1956ból. Tényleg hangos, de nem ugyan az a vivőerő – megáll a hangjuk.

Vége az 1. résznek, folytatás hamarosan…

Néhány kapcsolódó link itt, a blogon:

- Gary játékába itt hallgathatunk bele.

- és itt hallgathatunk bele David cd-jébe.

forrás: http://www.flutespecialists.com/november-newsletter-

Gary Schocker: Telemann - a-moll fantázia

2013 12 10

Gary Schocker Telemann a-moll fantáziáját játsza David Williams aranyhangszerén, Gary Schocker fuvolafejjel :

Az Üveghegyen is…

2013 10 02

…meg az aranyfuvolán is túl! - ez lehetne ennek a cikknek a címe; vagy inkább “kalandozás a Mendelejev-féle periódusos rendszerben“. Mert vannak, akik már felébredtek az aranyfuvola mámorából. Közéjük tartozik Bradley Garner is, aki tanári és előadói pályája mellett 30 éve foglalkozik fuvola és fuvolafej fejlesztéssel. Ennek eredménye a Garner Headjoints vállalkozás, amely több különlegességgel is bír, így saját szabadalmakat is magáénak mondhat. De a cég elsősorban a szokatlan anyaghasználattal tűnik ki, mert olyan fémeket is használ, amik eddig a fuvolakészítésben nem kerültek előtérbe. Ilyen például a Nióbium, a Tantál és a Volfrám, amelyek nem csak különleges megjelenést kölcsönöznek, de legalább olyan, vagy még jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a közismert nemesfémek. A gyártó a szokásos anyagok mellett - arany, ezüst - a fenti három fémből kínál fejeket.

Tantál fuvolafej

A fejek további érdekessége az un. “Power Band” ,amely szinte minden képen jól látható, ha ellátogatunk a gyártó saját oldalára és megnézzük a képeket. Ez a megoldás a fuvolafej kémény rögzítésének egy anyagroncsolás mentes, alternatív megoldása, amely maradéktalanul átadja a rezgést a csőnek. A fejek további érdekessége, hogy mindössze egyetlen befúvónyílás kialakítást alkalmaznak, a variációs lehetőséget az anyagok biztosítják, illetve így a fejeket könnyebb összehasonlítani. Csak egy képet linkeltem át, a többit a gyártó oldalára átugorva lehet megnézni - érdemes…
Most pedig beszéljen maga Brad Garner, az alábbi videón fúj is néhány szép hangot:

forrás: garnerheadjoints

reblog - A fuvolafej vásárlásról by Burkart

2013 05 05

Ismét a Burkart weboldalának tartalmaiból merítünk.

A megfelelő fuvolafej kiválasztása

See the original english article here, by the headjoint maker, Keith Anderson.

Több szempontot is figyelembe kell venni, amikor a számunkra megfelelő fuvolafejet keressük. Ha tanulsz v gondolj arra a fuvolásra, aki most vagy, és arra, aki lenni szeretnél. Egy jól kiegyensúlyozott fejre van szükséged, olyanra amely, ahogy fejlődsz egyre inkább megmutatja komplex tulajdonságit.

Ha profi előadóművész vagy, olyan fejre van szükséged, amelynek minőségi hangja van, amely kiemel előadói környezetedből. Általánosságban véve egy jó fejnek rugalmasnak kell lennie mindenféle előadói szituációban.

Ha fuvolafejet vásárlunk jobb azzal kezdeni, hogy beazonosítjuk melyik fejkialakítás áll közel hozzánk, mielőtt figyelmünket a fej anyaga felé fordítjuk. Néhány alapminőség már a fej kialakításában is megpillantható, amelyek hatással vannak a hangi finomságokra, a kényelmes artikulációra és a kiegyenlített hangra minden regiszterben.

A befúvónyílás mérete és alakja

A befúvónyílás mérete és alakja meghatároz bizonyos tulajdonságokat. A nagy nyílás nagy hangot eredményez, a kicsi édesebb hangot. Az ovális nyílás könnyed és folyékony játékot segíti a harmadik oktávon. A szögletesebb nyílás erősebb közép és mély regiszterhez segít hozzá. Fejkészítőként az a feladatom, hogy ezeket a minőségeket a maguk teljességében előtérbe hozzam, miközben fenntartom az egyensúlyt, színt, és a hajlékonyságot.

A C4-es egy nagy, ovális nyílású modell. Ez egy tradicionálisabb forma, és megkönnyíti a folyékony kötéseket, a finom pianissimo futamokat, és kiváló a magas regiszterbeli hangindítási tulajdonsága van. Nagyszerűen használható kamarazenében, és  azoknak való, akik egy kicsit több ellenállással szeretnek erős, széles hangot képezni.

Az M2-es kialakítás szögletesebb, és ez a mi “modern” kialakítású fejünk. A lapos elülső fal, amely a szögletes forma miatt adódik könnyen kezelhetővé teszi az erősebben megfújt mély regisztert. Így, míg a mély hangok meglehetősen gazdagok és fókuszáltak, addig a közép és magas regiszterben élvezhetjük kiváló magvasságát és tisztaságát is. A hangja nagy és zenekarba való, és nagyon kedvelik a szólisták is.

A befúvónyílás pereme

A befúvónyílás elülső peremének a szöge hatással van arra mennyire kell ki vagy be fordítanunk a hangszert ahhoz hogy megtaláljuk a hang legjobb fókuszát és színét. Ugyan ez hatással van arra mennyi ellenállást kap a befújt levegő és az átfogóan hat az artikulációra.

A C4-es modell megegyezik a tradicionális fuvolafej stílussal. Ennek - ahogy én hívni szeretem - jó adag “funkcionális ellenállása” van, így a játékosnak nagy lehetősége van sok levegőt adagolni anélkül, hogy aggódnia kellene a túlfújás, vagy a gigszerek miatt.

Ezzel ellentétben az M2-es modellnek kevesebb az ellenállása, ezért gyorsabb a válaszidő is. Ezért az artikuláció könnyebbé válik, különösen a néha félelmetes mély regiszterben.

Brian Powley gravírozása a Burkart-nak

Anyagok

A fő okok, amiért a különféle fémek eltérő hangot eredményeznek az anyag sűrűsége és a merevsége. Mindkettő lényeges tulajdonsága egy adott fémnek. A merevség elsősorban az ötvözhetőséget befolyásolja és azt, mennyire lehet a fémet hőnek kitenni. A nagyobb sűrűség  mélyebb felhangokat támogatja, az alacsonyabb a magasakat. A gyakorlatban a sűrűbb anyagnak nagyobb az ellenállása, mint a kevésbé sűrűnek, de a hangja szintén benne van a komplexebb lehetőség. A nagyobb merevség a magas felhangokat támogatja, és fordítva. Az anyagválasztáson, a falvastagságon és a megmunkálási eljáráson át ezeket a faktorokat mind egyensúlyban tarthatjuk, ezáltal hihetetlenül széles választási lehetőséget adva a fuvolásnak a fuvolafej kiválasztásakor.

Kémények és a szájrész

Az arany kémény adva minden fajta  ezüst fejhez több színt és finomságot eredményez, mivel sűrűbb fémet használunk a fuvola legkritikusabb részén, ott ahol a hang keletkezik. Az arany a sötétebb hangban érhető tetten és mély színt biztosít kedvező áron.

Az arany szájrész arany kéménnyel további további apró előnyöket jelent az arany kéményhez képest. Az aranyat a befúvás élénél alkalmazva , annak súlya további szilárdságot ad a hangnak és esztétikailag is elbűvölő.

A platina kémény az általunk kínált legsűrűbb anyag. Vivőereje és színe meggyőző és előnyös hatású, zenekari zenészek, szólisták, és kamara zenészek egyaránt kedvelik. A platina közismerten könnyen viseli az erős befúvást, ugyan akkor finom a színe, és az a képessége,  hogy a felső oktávon pianissimot játszunk vele szintén összehasonlíthatatlan.

Csövek

.016-os ezüst [sterling silver] a sztenderd anyaga az általunk készített professzionális fuvolának. Mivel 92.5% az ezüst tartalma a hangja klasszikusan csillogó. A .014-es falvastagsággal finom csillogásra képes és kisebb az ellenállása a megszólaltatásakor. A .018-as vastagságú csővel sőtétebb hnagot és több ellenállást kapunk, amely jól érvényesül a koncertteremben.

Az 5-95-ös cső 5% platinát és 95% ezüstöt tartalmaz. Véleményem szerint kellemes, érett hangszíne van, miközben megtartja a hang vivőerejét. 9-95-ös platina kéménnyel kombinálva a legoptimálisabb és gazdag, bársonyos hangot kínál nagy rezonanciával.

A 998-as ötvözet 99.8%  ezüstöt tartalmaz és még komplexebb hangja van mint a sterling ezüstnek, nagyobb vivőerő képességgel. A platina kéménnyel kombinált a 998-as cső nagyon népszerű a szólisták körében, és bármelyik általunk kínált szájrésszel kiváló eredményt mutat.

A 10K arany nem ad annyi ellenállást, mint a 14K arany. Az arany sötétebb színét adja, míg a vivőereje az ezüstére hasonlít, azért nagyon jó kiindulási pont különféle fuvolások számára.

A platina fejek, amelyeket 14K arany szájrésszel készítünk nem rendelkeznek nagyon sötét hanggal. Ez a kombináció rengeteg hangszínlehetőséget hordoz és alkalmazkodik az előadóhoz a finom pianissimo-tól a legagresszívabb forte-ig.

forrás: Burkart

insight - to Sideblown

2013 02 11

Esz hangolású fuvolához készített buxusfa fuvolafejet David Chu - mellette egy normál méretű fuvola látható.

David Chu - Sideblown: “Eb Flute with a Boxwood Headjoint. The C-flute is there for size comparison”.

Sourse/forrás: Side Blown Technologies- David Chu

New ALTUS flute models - The difference of S- and Z-Cut headjoints

2012 09 28

ALTUS Handmade S-Cut headjoint:

Colourful and personal sound
Slightly more blowing resistance

ALTUS Handmade Z-Cut headjoint:

Easy response
Easy focusing of the tone

forrás: ALTUS FLUTES

Tobias Mancke Budapesten

2012 06 06

english version

Érdekes hangszerkiállítás lesz a hétvégén Budapesten, amelyet Bálint János, valamint a Fon-Trade szervezett. Egy neves fejkészítő lesz az esemény vendége, Tobias Mancke személyében. Mancke úr volt olyan szíves és vállalkozott egy beszélgetésre velem, hogy a látogatók első kézből informálódhassanak erről a márkáról.

Első alkalommal jár Budapesten?
Budapest nagyszerű város, mindig szerettem volna ide ellátogatni. A múltban ezek a terveim nem valósultak meg, így nagyon örülök, hogy most bekövetkezik!

Ismer magyar fuvolaművészeket?
Jó kapcsolatom van Bálint Jánossal, aki meghívott engem kiállítani a Mancke fuvolafejeket - köszönöm neki! Több alkalommal is találkoztam Alföldy-Boruss Eszterrel nemzetközi eseményeken, és hosszú ideje már, hogy ismerem Adorján Andrást is. Tisztelem őket, mint nagyszerű művészeket és tanárokat.

Hogyan került kapcsolatba a fuvolaépítéssel?
Édesapám 1986ban kezdett fuvolafejeket készíteni. Így már fiatal koromtól ismerem ezt a hangszert. Először szaxofonon játszottam, azután fuvolára váltottam és Hans-Martin Müller-nél tanultam, aki WDR Rádió Zenekar fuvolása.

Mikor és hogyan kezdődött az Ön története fuvola és fuvolafejkészítőként?
Amikor már komolyan érdekelt a fuvola illetve a fuvolafej készítés elhatároztam, hogy három és fél évig gyakorlatot szerzek, mint szerszámkészítő. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy csatlakozzak a családi vállalkozáshoz, mert szükség volt speciális gépekre, szerszámokra. Többek között Dana Sheridan-nek is készítetem szerszámokat, akitől a fuvolaépítést tanultam. Ezután a fejlesztésre és a kutatásra kezdtünk öszpontosítani, hogy új fuvolafej-modelleket és anyagkombinációkat próbálhassunk ki.

Mi volt az első munkája?
Csiszolással és polirozással kezdtem, ami elég trükkös munka, de annál kevésbé vonzó!

Milyen elképzelések vezették amikor saját üzletbe kezdett?
Általánosságban az volt a tervem, hogy létrehozom a Mancke fuvolamárkát. De az évek során, amíg a fejeket kutattuk és fejlesztettük, ezek népszerűsége és keresettsége egyre nőtt. Ezért - miután a fejekre specializálódtam - nem maradt idő a Mancke-fuvola fejlesztésére.

Ön számos anyag kombinációját használja - gondolok itt ezüstre, aranyra, platinára és a fára is. Tapasztalata szerint a fuvolások milyen tulajdonságokat, hangszíneket részesítenek előnyben?
A zenészek izlése, igénye, szükséglete elég eltérő tud lenni… Ezért a Mancke fuvolafejek közel százféle variációban készülnek, különféle anyagkombinációkban, ezáltal a legszélesebb kínálatot biztosítva ezen a piacon. A cél nem az, hogy a Mancke fejek egy bizonyos hangi tulajdonságot biztosítsanak, hanem az, hogy egy magasabb potenciált adjanak hozzá a fuvola tulajdonságihoz. A Mancke fejek sajátja az intenzív és egyben gazdag, mély hangzás keveréke.

Intuitíven vagy tudományosan közelíti meg a munkáját?
Mindkettő egyensúlyára szükség van. Például, ahhoz, hogy megértsük melyik speciális tulajdonságot melyik értékes fém támogatja tudományos nézőpontra van szükség. Ha azonban a hangon dolgozom a legfontosabb dolog az emberi fül. Minden muzsikus másképp hall és ezért másképp írja le a hangzást és a színeket. Ezért a végső kialakítást minden egyes fejen személyesen végzem el, ugyan azzal a kézzel és füllel, így mindegyikük egységes jellemzőkkel rendelkezik. Ez az a bázis ahonnan kiindulva igyekszem megfelelni bizonyos egyéni igényeknek.

Hogyan látja Ön a fuvola és a fuvolafejkészítés jövőjét?
Böhm modellje a mai napig alig változott. Nagyszerű újítás Eva Kingma “Kingma System“-je, ez egy új “key-on-key” rendszer, amely lehetővé teszi a negyedhangokat, több hangolási lehetőséget, hangszín opciókat, és egyáltalán egy új expresszivitást ad a fuvolának. A fejkészítés nagyon érdekes, ugyan akkor részletekbe menő munka, ahol a változók variálásának óriási hatása van. A célom, hogy a Mancke fejek a továbbiakban is kitolják a minőség határait minden területen. A fejlesztés és javítás folytatódik a színvonal emelése érdekében, bár a design és a minőség a mai vezető fuvola- és fuvolafejgyártóknál most is kiváló.

Köszönöm az interjút és viszontlátásra Budapesten!

A Gary Schocker fuvolafej

2012 03 14

Íme a nem rég megjelent Gary Schocker fuvolafej rövid ismertetője. A WilliamsFlutes és a előadóművész-zeneszerzővel együttműködve hozta létre a fejet, közös munkájuknak több évre visszanyúló előzményei vannak.

“Meglepve és megtisztelve éreztem magam, amikor Dave Williams felhívott és azt tudakolta mit szólnék, egy, a nevemmel fémjelzett fuvolafej típus megjelentetéséhez. Noha nem terveztünk ilyen vállalkozást, David és én az elmúlt körülbelül öt évben naponta beszélgettünk a játéktechnikámról, és arról mit hallunk, érzünk és szeretünk a fuvolázással, a fuvolával kapcsolatban. Ő tanulmányozta a gyűjteményemet, - amely Louis Lot, Rive, Powells, Haynes és Bonnevilles hangszereket tartalmaz - majd, miután valamennyit alaposan megvizsgálta kissé módosította saját fuvolafejeinek kialakítását. Az eredmény látványos lett. Ezek a fuvolafejek hajlékonyak és erőteljesek, de mindenek előtt meleg hangszínűek. Miután kézhez kaptam az “Gary Schocker #1″ fuvolafejet észrevettem, hogy újra visszatérek a fuvolarepertoár azon részéhez, amelyet már évek óta nem látogattam. Csillogó hangot tudok képezni, amely olyan mint az én megbízható Haynes fuvolámé, még gyorsabb artikulációval és erőlködéstől mentesen a  magas regiszterben.
Kérem, a kipróbálással kapcsolatban vegyék fel a kapcsolatot David-el www.williamsflutes.com-on , mert ezekből a fejekből limitált széria készül”.

~Gary Schocker~

Még bővebben olvashatunk erről a témáról a WilliamsFlutes oldalán.