A hangverseny anyagát J.S. Bach, Claude Debussy, André Jolivet, Heinz Holliger, Nagy Ákos és Baráth Bálint művei, valamint Détári Anna versei - és természetesen fuvolajátéka - képezik; elhangzott 2014. november 19én a Budapest Music Center Könyvtárában. Ez a koncert egyike volt azoknak a hangversenyeknek, amiket Anna a disztóniából való felgyógyulása után adott. Egy videó interjúban elmeséli a teljes történetét is - itt tekinthető meg, angol felirattal. A hanganyagot korábban már belinkeltem a régebbi, írásos interjúnkhoz, mint mellékletet, de most a koncertről készült teljes videót is megtaláltam. Azoknak ajánlom ezt a - videó szempontból is - kitűnően szerkesztett koncertanyagot, akik a különlegességeket szeretik.
Az európai fuvolázással csak azért foglalkozom keveset, mert egyrészt azt mindenki eléggé jól ismeri - másrészt kevés az interneten fellelhető videó és hanganyag, ami viszont elengedhetetlen egy-egy poszt megírásához, művészek és művek bemutatásához. Ezért is ragadok meg minden alkalmat, amikor szűkebb földrajzi környezetünkben tevékenykedő fuvolaművészekről van szó. Itt van egyik, talán legnagyobb európai kedvencem, Andreas Blau, a Berlini Filharmonikusok szólófuvolása. A közelmúltban vonult vissza, de ma is aktív előadó művész, zenekarához vissza-vissza tér szólistaként. Így történt ez akkor is amikor a mellékelt linken Reinecke D-dúr koncertjét játsza. A teljes mű csak pénzbefizetéssel hallgatható ill. nézhető meg, de van egy kb. 1 perces részlet, ami szabadon megtekinthető. Herr Blau-ról csak a legmagasabb szinten tudok beszélni, noha élőben soha sem hallhattam és csak kevés felvételem van vele. Viszont ismerek több olyan fuvolást is aki közelebbről ismerhette, legendákat mesélnek róla. Az csak az egyik dolog, - ahogy ebben a részletben is látható - Blau játéka minden faksznitól és felesleges manírtól mentes, mégis szuggesztív, formálása szilárd és egyértelmű, ugyan akkor még sem hat kimódoltnak. Az már csak a ráadás, hogy a tempóválasztással és a megformálással maximálisan egyet lehet érteni. Mint ahogy mondtam ez csak az egyik dolog. A másik, hogy fa fuvolán játszik, és ha ezt a Berlini Filharmonikusok fuvolásaként teszi akkor ez nem egy retrospektív mozzanat, hanem irányjelző. Érdemes a fuvolahangot is megfigyelni; nem erőltetett, de átható, és éneklő. Fel kell tenni a kérdést, hogy merre tartunk? Egészen biztosan tudható, hogy a fafuvolák visszatérőben vannak, ami egyáltalán nem baj, sőt bizonyos értelemben a fuvolahang eredeti státuszának visszaállítása. Andreas Blau egyébként egy Braun márkájú fafuvolát használ - a cég elsősorban piccolóiról ismert.
Mint érdekességet említem meg, hogy a néhai Magyar Fuvolás Társaság meg akarta hívni, de végül erre még sem került sor. Nagy kár. Most viszont itt a lehetőség, hogy jobban megismerjük ezt a művészt: Íme még két link a blogon belül:
Nemrégiben megnéztem videóim Youtube-statisztikáját. Számomra is meglepetést jelentett, hogy videóimat főleg az Egyesült Államokból nézik, ezután Japán következik, és csak a harmadik helyen van Magyarország. Míg az USA-ból jövő “látogatókra” nem igazán van ésszerű magyarázat, addig a japán megtekintésekre van: valószínűleg japán szólista barátom, Masahide Kurita honfitársai pörgették meg a számlálót.
Érthető módon Magyarország után Egyiptom jön, hiszen Gamal-Abdel Rahim műveinek felvétele - még ha csonka is - kuriózumot képvisel, ő Egyiptom nemzeti zeneszerzője. Egyiptomot Németország és Olaszország követi quasi holtversenyben.
Ami a legnézettebb videókat illeti az Offenbach Barcarolle magasan vezet több mint 6000 megtekintéssel - a valószínű magyarázat itt is Kuri személye - már azon kívül, hogy eléggé jól adjuk elő a darabot…
Czeloth-Csetényi Gyula - flute, Masahide Kurita - flute, Surányi Bea - piano
Az ezután következő videó a Bartók - Magyar parasztdalok ; közel 5000 megtekintéssel. Lehet, hogy a magyar előadás miatt keresték fel sokan a videót. Hozzá kell tennem, a darab abban az időben került fel, amikor a Youtube 10 percben korlátozta a feltöltést, és így ketté van szelve - sajnos… Valamint, hogy a japánban készült koncert-DVD-ből máig sem sikerült elfogadható hangminőségű kivágatot készítenem nem tudom miért - DVD lejátszóval makulátlan a hang, már minden beállításban próbáltam, de kimentve torz lesz.
Czeloth Csetényi Gyula - flute, Surányi Bea - piano, 2001 demo CD.
(2 percnél az Eloy Flutes fuvolái láthatóak a magyarországi kiállításon, ahol a fuvolákat meg is szólaltattuk, de a felvételen a saját A.R. Hammig-omon játszom Elek Tihamér fejjel).
Gaubert Románc című darabja nem videó, hanem cd-ről kimásolt felvétel állóképpel; mivel ez az anyag a címlapon van lassacskán 2500 megtekintést mondhat magáénak.
Érdekesség még két amerikai vonatkozású videó. Gary Schocker nekem ajánlott Early Spring című darabja tudtommal az egyetlen felvétel a neten. Mivel Gary neve elég vonzó a Youtube keresőjének is a koncertfelvétel közel 400, a próbán készült felvétel kb. 450 megtekintést ért el. A másik kiugró adat David Chu fuvolafejeinek tesztje; az egyik videó több mint 700, míg a másik közel 1000 megtekintéssel büszkélkedhet. Mivel David elég jó nevű fejkészítő, és nem nagyon vannak feltöltve tesztek a munkáiból valószínűsíthető, hogy ezért keltették fel az érdeklődést ezek a videók.
Rehersal with Éva Csősz (piano), played by David Chu’s woodenheadjoint. (A koncertfelvétel itt található).
A Gamal-Abdel Rahim anyag egy 1994es félbehagyott (nem rajtam múlt…) cd-felvételnek a digitalizálása, amit néhány éve töltöttem fel. Művei közül az Osiris című balett töredékes lemezfelvétele viszi a prímet 1300 megtekintéssel - íme a szerző lejátszási listája.
Madarász Iván három fuvolaversenyt is írt (eddig…) hazai fuvolásaink számára: Concerto F(L)A - Bálint János számára; Flautiada - Csetényi Gyula részére (apukám); és a Episodi Concertanti-t Gyöngyössy Zoltánnak.
Ez utóbbi még nem szerepel a fenti wikipédia címszóban. Az Episodi-t - ismert okokból - Oross Veronika rögzítette felvételen; a Hungaroton oldalán bele hallgathatunk.
Madarász Ivánnal Illés Eszter készített interjút 2009ben az akkor még létező Fuvolaszó hasábjain, itt olvashatjuk.
Boldog születésnapot kívánunk!
Szigeti István: Hommage a Madarász
Madarász Iván: Concerto FLA
NobilArt koncert Matuz Gergely fuvola, Artemisia kamarazenekar
Vezényel: Gulyás Nagy György
Nosztalgiázzunk még egy kicsit Carol Wincenc-el, hallgassuk meg Christopher Caliendo, neki ajánlott fuvolaszonátáját, szám szerint a kilencediket! Műveit az Államok vezető fuvolásai játszák, ha szétnézzünk a szerző oldalán (lásd a bejegyzés alján) olyan nevekkel találkozhatunk, mint Amy Porter, Jim Walker, Robert Langevin (az ő nevét azt hiszem a Szilágyi Szabolccsal készült interjúben is megemlítettük), és Dr. John Barcellona (életem első angol fordítása az ő egyik cikke volt…).
A darab a Manhattan Sonata alcímet viseli, izgalmas üzenetet hordoz, mivel erőteljesen merít New York multikulturális és történeti hátteréből; lássuk a tételek leírását a szerző nyomán:
Flute Sonata No. 9 - Carol Wincenc & Wendy Caldwell
1. tétel: Village Vanguard és a Blue Note Jazz Club - két meghatározó jazz intézmény. Max Gordon, a Village Vanguard zenésze nyitotta meg a klubbot 1935ban. A Blue Note 1981es megnyitása óta a világ vezető jazz-klubjai közé emelkedett. Az első tétel tisztelgés New York e két inkonikus intézménye előtt, amelyek a XXI.században is a jazz fáklyavivői.
The High Line, Lower West Side - New York ipartörténeti múltjának fontos része a nálunk főleg filmekből ismert, masszív lábakon álló magasvasút, amely mára egy különleges, nyilvános park lett, és a közelmúltban kapott új, innovatív arculatot, gazdagítva ezzel a new york-i közösség életét, és az élő jazz zenét szerető közönséget is. A világ más nagyvárosaiban, ahol hasonló magasvasút működött több ilyen, a létesítménynek új funkciót adó projekt is fut mostanában.
Interborough Rapid Transit Subway, az IRT 1904ben nyílt meg, mint New York City első metró társasága. Az emelt pályájú vasútvonalak mellett szükség volt egy gyors, földalatti közlekedésre is, amely nyilvánvaló megoldás volt a felszíni zsúfoltság csökkentésére, és a külső területek bekapcsolására, fejlődésük elősegítésére. Ebben a tételben a zene az utazó tömegek keveredését ragadja meg, a City Hall állomáson.
Christopher Calindo felújította a weboldalát, ezért szükségessé vált az ő oldalára mutató linkeket kijavítása azokban a cikkekben, amelyekben róla és a műveiről esik szó. És ha már dolgoztam ezeken a tavalyi posztokon elhatároztam, hogy újra közlöm őket, és valószínűleg legalább két Caliendo fuvolaszonátát bemutatok még december folyamán. Mert a gitáros szerző - akinek a felesége egyébként fuvolás - az Államok csaknem minden vezető fuvolásának ajánlott egy-egy szonátát, sőt alcímeiket és programjukat tekintve, a darabok az amerikai kultúrkörből merítenek. Ma az N. C. Wyeth Sonata-val nyitok, 7én pedig a Manhattan Sonata-val folytatódik a sor. Íme a felújított cikk:
Mindig örülök, ha két posztomat valahogy össze tudom kapcsolni. Így történt ez most is, amikor a szerzővel való levélváltás után megtaláltam az oldalán az Amy Porter-nek írt darabját is.Christopher Calindo-ról még lesz szó, a Carol Wincenc-nek írt szonáta került hamarosan terítékre, Amy Porter pedig már “járt nálunk” a blogon, az ő előadásában gyönyörködhettünk Giesking fuvolaszonátájában. Most tehát Caliendo 3.szonátája következik, amelyet Amy Porter-nek ajánlott; ez a darab is a Manhattan Sonata-hoz hasonlóan az amerikai kultúrából, kultúrtörténetből merít.
1. tétel:
A 2.tétel:
3. tétel:
A mű az amerikai festő és illusztrátor, N. C. Wyeth (1882-1945) élete és művei inspirálták.
Amy Porter így vall a műről: a 3. fuvolaszonáta nem csak diákjaink repertoárjának a szerves része, hanem a közönség részérő is kedvező fogadtatásra talált profi fuvolások előadásában. Elégedett vagyok a darab által támasztott érzelmi kihívással, amely a tanulók emócióit megmozgatja. A szonáta nagyszerű választás versenyre is! A darab N.C. Wyeth életéből és művészetéből, valamint az ezerkilencszázas évek elejének Amerikájából merít. Egy igazi zenei tour-de-force!
Pierre-Octave Ferroud (1900, január 6 - 1936 augusztus 17), francia zeneszerző, Poulenc barátja, rövid élete során nem kevés jelentékeny darabot alkotott. Az 1921-ban befejezett háromtételes fuvolaszóló briliáns koncertdarab, a kínai zene ihlette, és - ha jól értelemezem a műjegyzéket - ez az egyetlen fuvolával kapcsolatos műve. 1930-as cselló szonátáját Prokofjev-nek ajánlotta, akire Ferroud Szimfóniája is nagy hatást tett, - a Koussevitzy-nek ajánlott mű sok barátot és megbecsülést szerzett neki. Fontos művei még az 1933as fúvós triója (oboa, klarinét, fagott), és a halála évében befejezést nyert vonósnégyes. 1936 augusztus 17-én - ezen a napon - tragikus balesetben hunyt el Debrecenben.
Idén június végén 18.alkalommal rendezték meg a bólyi Fuvolás Tábort. A bólyi televízió összefoglalójában olyan fuvolás-tanár személyiségek szólalnak meg, akiket - sajnos - szinte soha sem láthatunk a médiában: Herczegh Mária, Greksa László, Barth István, Czepf József.
Vigyázat! Tizenhat percen át csak fuvolásokat látunk! - de megéri…
