‘jazz’ címkével ellátott bejegyzések

Jazz-Flute ~ Bobbi Humphrey

2017 06 26

Talán a jazz-fuvolás a nő a legritkább jelenség. A texasi születésű Bobbi Humphrey lemezét linkeltem be, amelyet az alig 20 éves művész a hetvenes évek legelején rögzített - ez egyben debütáló albuma is Flute In címmel. A művésznő olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint Dizzy Gillespie, Duke Ellington, George Benson és Stevie Wonder, akivel az Another Star című sikerszámot készítette, fuvolaszólóját a szám vége felé hallhatjuk.

És itt a Flute In album:

A1 Ain’t No Sunshine 0:00
A2 It’s Too Late 2:33
A3 Sidewinder 5:39
A4 Sad Bag 11:54
A5 Spanish Harlem 17:01
B1 Don’t Knock My Funk 20:43
B2 Journey To Morocco 25:29
B3 Set Us Free 33:49

Arranged By — Wade Marcus
Bass — George Duvivier
Congas — Ray Armando
Coordinator — Gene Bianco
Drums — Idris Muhammad, Jimmy Johnson )
Electric Bass — Gordon Edwards
Engineer — Rudy Van Gelder
Flute — Bobbi Humphrey
Guitar — Gene Bertoncini
Other [Musical Consultant] — Jimmy Briggs
Piano, Electric Piano — Hank Jones
Producer — George Butler
Tenor Saxophone — Billy Harper
Trumpet — Lee Morgan
Vibraphone, Marimba, Percussion — George Devens

Bill Evans & Herbie Mann ~ Nirvana

2017 06 19

Ismét a jazz-fuvola a témám, közelebbről Herbie Mann, aki pályája során sokszor alakította át stílusát, ezért stilárisan talán a legsokkszínűbb fuvolás e műfajban. Ezúttal Bill Evans-el közös projektjét vesszük közelebbről szemügyre, illetve a zongorista személye az, aki a közös pont lesz majd egy másik jazz-fuvolással kapcsoltban is, egy közelgőposztban. Evans maga tanulóéveiben fuvolázott is, egész életműve végső soron inkább saját trió-formációjához köthető, amibe csak kivételes alkalmakkor ritkán lépett be egy-egy hangszeres szólista, még is előfordult, hogy szívesen, bár ritkán alkotott formációt fuvolásokkal.

Az 1964-ben megjelent Nirvana című lemezt 1961 végén és 1962 májusában rögzítették (2. és 6. szám), a két másik muzsikus Evans triójának tagjai, Chuck Israels, bőgő és Paul Motian, dobok. Az első - címadó - és utolsó kompozíció szerzője Mann.
Itt látjuk a kezdőpontokat és a számok időtartamát:

0′00 Nirvana (Herbie Mann) - 5:48
5′34 Gymnopedie (Erik Satie) - 3:16
8′44 I love you (Cole Porter) - 7:03
15′30 Willow weep for me (Ann Ronell) - 5:31
20′48 Lover man (Jimmy Davis, Ram Ramirez, James Sherman) - 4:49
26′28 Cashmere (Herbie Mann) - 6:45

Hihetetlenül visszafogott, már-már szublimált fuvolázást hallhatunk, szinte végig a meditatív, befelé forduló hangvétel uralkodik. A fuvola előszeretettel időzik a mély regiszterben, ott is felhangszegény, “lehelős” megszólaltatással. Mann csak a gyors számokban - a 3. számban és az utolsó felvételben - használja virtuóz képességeit, de ott hihetetlen kreativitásról és motívumalkotó készségről tesz tanúságot. De, ahogy utaltam rá az egész lemez alaphangvétele - különösen az első számoké - meglehetősen visszafogott, már-már filozofikus hangvételű, amelyből csak óvatosan és alkalmanként távolodik el egy-egy kompozíció erejéig.

A lemezen második számaként egy klasszikus feldolgozás is helyett kapott, Satie Gymnopedie-jét halljuk, a no.2-est. A jazz zenészek szivesen nyúlnak ezekhez a Satie darabokhoz régen is és mostanában is. Érdekes, hogy az első és második szám, bár különböző időbe rögzítették szinte egymásból következik.

A harmadik kompozíció Cole Porter szerzeménye, amelyben Herbie Mann már szakít az első két track visszafogottságával. Itt külön ki kell emelnem Chuck Israel beszédszerűen változatos bőgő játékát, úgy általában, illetve azt, hogy különösen hosszú és izgalmas szólót játszik ebben a számban. Ezt követi Ann Ronell zeneszerzőnő 1932es szerzeménye, a Willow weep for me , egy dal, amely hamar kedvelt jazz-standard-é vált. Jazz zenészek egész sora dolgozta fel, énekesek és hangszeresek is. Nem véletlen, hogy ebben a kompozícióban Mann visszatér a belsőségesebb megszólaláshoz, mélyben bolyongó, búgó fuvolázása valószínűleg szándékoltan kelt erősen jazz-ének benyomást. Számomra nem véletlenül ez a lemez csúcspontja fuvola szempontból.

Az utolsó előtti, Lover man-ban Herbie Mann már merészebben alkot dallamot, magasabb regiszterekbe is felmerészkedik, de egészében véve a lemez alaphangvételét fűzi tovább. Jól figyeljük meg ezt a kompozíciót, és annak megközelítési módját, különös tekintettel a fuvolázásra, mert később még szó lesz róla - terveim szerint júliusban.
A befejező szám a fuvolás saját szerzeménye és a lemez lendületesebb vonalát képviseli magasban mozgó fuvolaszólóval.

Kiváltó lemez a Nirvana, nem feltétlenül jazz szempontból, hanem főleg fuvola, fuvolakezelés szempontjából. Herbie Mann fuvolázásának megítélése alkalmanként vitat tárgyát képezi jazz-szakírok körében, nekem azonban, éppen merész sokoldalúsága miatt visszatérően kedvencem.

Jazz

2017 06 05

Több, mint egy óra jazz-fuvola

Korábbi jazz-szóló elemzésünkhöz kapcsolódóan itt egy válogatás, most okoskodás nélkül, csak zene. Viszontláthatunk már ismert művészeket és újakat is hallhatunk, mint Bobbi Humphrey, akivel később kicsit részletesebben is foglalkozom majd:

1. 0:00 It’s a Grand Night for Swinging - Roland Kirk Quartet
2. 3:10 Slippin’ & Slidin’ - Yusuf Lateef
3. 6:37 Enchantment - Dave Valentin
4. 10:26 Yesterdays - James Moody
5. 14:28 Baia - Herbie Mann
6. 17:19 Harlem River Drive - Bobbi Humphrey
7. 25:08 You Did It, You Did It - Roland Kirk Quartet
8. 27:34 Equinox - Dave Valentin
9. 34:19 Uno Esta - Bobbi Humphry, Jason Mizell, Fonce Mizell & Sigidi
10. 41:01 With Malice Towards None - James Moody
11. 44:20 The Greatest Story Ever Told - Yusuf Lateef
12. 47:37 St. Louis Blues - Herbie Mann
13. 51:36 South Street Exit (Live) - Eric Dolphy
14. 59:06 Django - Roland Kirk Quartet
15. 1:03:56 Evolution of Mann - Herbie Mann

Jazz solos

2016 09 13

Solos for Jazz Flute

Nagyon régen volt már szó jazz-fuvolázásról, ami teljességgel elfogadhatatlan, tehát ideje volt már egy olyan cikknek, mint ez a mai, amely a korábbi posztokkal ellentétben egy kissé mélyebbre tekint. Éppen ezért azt javaslom, hogy a bejegyzés tanulmányozását érdemes 2, vagy akár 3 alkalommal megejteni, és nem egyszerre. Előrebocsájtom azt is, hogy nem vagyok profi jazz-elemző, szakíró, csupán saját benyomásaimra és az olvasott háttéranyagra hagyatkoztam.

A Solo for Jazz Flute című - amúgy igen kitűnően összeállított - kiadványban követhetjük a lejegyzett szólót (csak a szólót, a témabemutatás nincs leírva), és a mellékelt videóbeágyazások indításával hallhatjuk a teljes számot. Kettő kivételével valamennyi szólót bemutatom. Ott, ahol az adott szám csak albumba elérhető feltüntettem hány perc/másodpercnél találjuk az adott felvétel - természetesen nem hiba a teljes album megismerése sem. A videóknál azt is feltüntettem, hogy a kottakiadvány melyik oldalán kezdődik a lejegyzés.

Solos for Jazz Flute by lkurylo on Scribd

Kezdjük máris egy nehezebb falattal. Eric Dolphy az avantgarde-jazz képviselője 1928ban született, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a fuvola - és a klarinét is, mert ez is hangszere volt - beléphetett a modern jazz világában. Eric Dolphy igen széles skálán használta a fuvolát, alkalmazott multifóniát, whistle-sound-ot és más kiterjesztett technikákat is, túlzás nélkül állíthatjuk meghaladta saját korát, ami a fuvola megszólaltatási lehetőségeit illeti. Ebben a szólóba is szélsőségesen alkalmazza a hangszert. Igen magasan mozog a dallam, határhangokat erőltet és előszeretettem lép nagy intervallumokat gyors tempóban - ez utóbbit igen nagy biztonsággal teszi. A szóló így lejegyezve, klasszikus-fuvolás szemmel is igen nehéz játszani valónak tűnik.
Eric Dolphy megkerülhetetlen azok számára, akik kicsit jobban el akarnak mélyedni a jazz-fuvolázás megismerésében. A számot albumban hallhatjuk, itt alább feltüntettem mikor kezdődik.

8. oldal - Eric Dolphy South Street Exit
Album: Last Date (1964)

00:00 Epistrophy
11:14 South Street Exit
18:28 The Madrid Speaks, The Panther Walks
23:15 Hypochristmutreefuzz
28:43 You Don’t Know What Love Is
40:04 Miss Ann

***
Joe Farrell 1937ben született és, mint sokan az ő generációjából először Benny Goodman hatására klarinétozni kezdett. Alkotói pályájának izgalmas korszaka amikor a Chick Corea vezette Return To Forever formációban játszott. Ebben az időszakban rögzítette Corea egyik legismertebb jazz kompozíciójának, a Spain-nek a szólóját. Farrell kifinomult, ugyan akkor ritmikailag bravúros és virtuóz játéka szívesen alkalmaz szekvenciákat, nem törekszik extravaganciára, még is igen meglepő fordulatokban gazdag. Könnyen érthető, de nem kommersz, vagy slágeres a fogalmazásmódja. A kompozíció a méltán híres Light As a Feather című a album utolsó száma.

12. oldal - Joe Farrell Spain
Album: Light As a Feather (1973)

1 — You’re Everything (0:00) 2 — Light as a Feather (5:04) 3 — Captain Marvel (15:48) 4 — 500 Miles High (20:52) 5 — Children’s Song (29:44) 6 — Spain (32:33)

Hubert Laws 1909ben született és nem csak új szintre emelte a jazz-fuvolázást, hanem egyike volt azoknak, akik sikeresen alkamazták a piccolo-t, mint jazz hangszert. Köszönhető mind ez Law kiemelkedő technikai képességének, amely a cirkulációs légzést is magában foglalta. Az alábbi téma Sonny Rollins kompozíciója, amelynek címe a Nigeria szó megfordítása; a szóló jól demonstrálja Law képességeit. Már a hangszerelés is érdekes, a fuvola mellett csak dob szól, amelyet Steve Gadd szólaltat meg. A dob szólam folyamatosan telítődik, de még sem veszi el a vezető szerepet a fuvolától. A felvétel érdekessége, hogy piccolo-val kezdődik, majd a szólista fuvolára vált és elsősorban skála elemekből építkezik az szokatlanul hosszú, jelentős állóképességet igénylő szóló alatt. Amit hallunk igazi jazz-bravúr darab, sok klasszikus fuvolásnak beletörne a bicskája.

18. oldal - Hubert Laws Airegin
Album: In The Begining (1974)

***
Herbie Mann 1930ban született és egyike a kereskedelmileg is legsikeresebb jazz-fuvoásoknak. A téma és a szóló is itt altfuvolán szólal meg, a lejegyzés azonban C fuvolára készült - ez egy kicsit zavaró lehet ha egyszerre halljuk és látjuk a zenét. Herbie Mann egyike a legsokoldalúbb jazz muzsikusoknak, a jazz majd’ minden ágában jeleskedett készített könnyedebb és bonyolultabb anyagokat is. Ebben a improvizációban játéka nem különösebben nehezen megközelíthető, skála elemeket és egymásból következő motívumokból építkezik.

28. oldal - Herbie Mann Beautiful Love

***
James Moody 1925ben született és egyike azon amerikai jazz-fuvolásoknak, aki hosszabb ideig Európában is tevékenykedett. Volt zenekarvezető és közreműködő is, számos együttműködést tudhatott magáénak a jazz nagyjaival. Technikája - mint ebben a szólóban is hallható - kiemelkedő, csakúgy, mint hangzása, amely teljesen egyéni színezetű. Az előzőhöz hasonlóan ez a szám is lassú, Moody játéka viszont sok apró, igen gyors értékkel szólal meg, állandó a 32-ek jelenléte, viszont virtuozitása soha sem válik öncélúvá, a kifejezést szolgálja. Érdemes megfigyelni a kottában rögzíthetetlen, finoman lebegő metrumot is.

30. oldal - James Moody Feelin’ Low
Album: The Blues And Other Colors (1969)

***
Az szintén 1930as születésű Sam Most egyike volt azoknak, akik a fuvolát bevezették a jazz-be, valamint egyik első alkalmazója volt annak a később igen elterjedt megfúvási módnak, amely során a fuvolás egyidejűleg beleénekel és átfújja a hangot. Eleinte több fúvós hangszerrel is foglalkozott, végül a 50es években a fuvolánál kötött ki, amely a legjobb kifejezőeszköznek tűnt számára. Az alábbi szólóban átfújást és beleéneklést most nem hallhatunk, de kifinomult, apró finomságokkal tarkított szólót igen. Most játéka eleven, friss, nam csak technikai, de hangi értelemben is.

34. oldal - Sam Most The Eyes Have It
Album: But Beautiful (1976)

***

James Newton-t eddig nem ismertem, pedig időben hozzánk közelebb áll, 1953ban született. Többek között a Los Angeles-i Filharmonikusok szólófuvolásának, Jim Walker-nek is a tanítványa volt. Példaképei között szerepel Eric Dolphy, John Coltrane, és klasszikus oldalról Ravel és Alban Berg. Ezen a felvételen leginkább Dolphy és Berg hatása tükröződik, de James Newton egyéb sem idegenkedik a modern hangzástól és szívesen alkalmaz disszonanciákat is. Híres gazdagon megszólaló magas regiszteréről is, és magabiztosan alkalmazza a jazz-ben szokásos, már említett technikákat is. Ezen a felvételen sem idegenkedik az absztarkt dallamvezetéstől és disszonanciáktól, de hangjai klasszikus minőségűen szólalnak meg mindhárom regiszterben. Ha még emlékszünk Dolphy játékára olyan érzésünk lehet, mintha az ő stílusának a továbbgondolását hallanánk, csak átgondoltabban, szélsőségektől mentesen. Nehezebben érhető stílusa ellenére James Newton nem csak a kritikusok, de a közönség tetszését is elnyerte. Egyébként Newton egyszer már megközelítette a Richmond Acropois-t egy korábbi lemezen, a Flute Talk-on (1988) - itt volt tanárával, Buddy Collette-el játszanak közös, “free” szólót; érdemes ezt is meghallgatni (itt), ebben is jellemezően sok a szokatlan hangközlépés, surlódás, szabadon kezelt disszonancia és szokatlan motívumkészlet.
Az alábbi felvétel két számot tartalmaz együtt a már említett If Love anyagból, a Richmond Acropois 3:20-nál kezdődik.

36. oldal - James Newton Richmond in Acropolis
Album: If Love (1990)

***
Jeremy Steig (1942) mindössze 21 évesen készítette el első, bemutatkozó lemezét, ezen találjuk az Oleo című kompozíciót. A számot - csak úgy, mint a korábban tárgyalt Airegin-ben - a fuvola “viszi el”; a közel 5 és fél perces számban témabemutatást követően, hosszas, nagy állóképességet kívánó szóló következik, majd rövid, de markáns zongoraszóló után, - amelyet Danny Zeitlin szólaltat meg - téma visszatérés. Steig mestere a beleéneklő-átfúvós technikának, a szóló első részében normál hangon játszik, majd vált és egészen extatikus magasságokat ér el, hihetetlen energiát visz bele a szólóba - pedig nem koncertfelvételt hallunk, hanem stúdió felvételt.

39. oldal - Jeremy Steig Oleo
Album: Flute Fever (1963)

***
Dave Valentin 1952ben született és eleinte ütőhangszereket tanult, csak igen későn, 18 évesen váltott fuvolára, amelyen igen gyorsan fejlődött - tanárai voltak Hubert Laws és Herbie Mann is. Dave Valentin a latin-jazz képviselője , stílusának erőssége a ritmizált, gyors ismétléseken alapuló játék, de - ahogy ebben a szólóban - elektronikát is használ. A művész két alkalommal is rögzítette a számot, kottában az első verzióhoz itt van videó mellékelve, de itt a második változat linkje is - ez az utóbbi anyag a Live in The Blute Note című felvételsorozatban hallható, a kezdéspont: 20:40. Érdemes meghallgatni hogyan dolgozza fel a számot élőben, és a szóló vége felé lévő rendkívül gyors duplanyelv miatt is.

48. oldal - Dave Valentin - Footprints
Album: Flute Juice (1983)

Take The Time!

2015 02 02

Egy újabb felvétel Szimicsevics Judit és Ötvös Gábor kettősétől. Ők már több alkalommal vendégeskedtek ezen a blogon az elmúlt hónapokban. Ez a legújabb, tüzes felvételük jól jön most, amikor az időjárás nem tudja eldönteni milyen évszak is van.
A szerző ez alkalommal is zongorista.

Take The Time! by Gábor Ötvös 2015
Copyright © 2015 Ötvös Gábor Session Music
FLUTE :JUDIT SZIMICSEVICS
PIANO-COMPOSER:GÁBOR ÖTVÖS

Dance of Feeorin (2014)

2014 11 04

Mi, magyar fuvolások alig vagyunk jelen a neten videókkal, nemzetközi viszonylatban eléggé le vagyunk maradva ilyen téren. Főleg jó képminőségű, HD anyagokra gondolok. Az egyetlen kuriózum talán Fábián Tímea Syrinx videója, amelyről már beszámoltam korábban.
Titokban mindig erre vártam - HD minőségű magyar, fuvolás videóra! A Dance of Feeorin Ötvös Gábor szerzeménye, ő játsza a zongoraszólamot is, a fuvolás Szimicsevics Judit. Augusztus végén készítettem vele egy rövid beszélgetést, (zenékkel tűzdelten) projektjükről, amely most, ezzel a zenei klippel új álomásához érkezett.

Dance of Feeorin [Flute and Piano] HD
Dance of Feeorin by Gábor Ötvös 2014
Ötvös Gábor Copyright © 2014
JUDIT SZIMICSEVICS - fuvola
GÁBOR ÖTVÖS - zongora
Cam-director:TAMÁS HORVÁTH
Special thanks to GELLÉRT MARTI

FluteFusion

2014 08 30

Amikor megtaláltam Szimicsevics Judit Ötvös Gábor kompozícióiból készült felvételeit nagyon megörültem, mert egy olyan projektről és műfajról adhatok hírt, ami nálunk egyelőre nagyon ritka. Az itt következő, videókkal tarkított rövid interjúban mindkettőjüket megszólítottam, hiszen Ötvös Gábor nem csak szerzője, de - zongorista ként - előadója is ezeknek a daraboknak. Arra kértem őket adjanak némi útbaigazítást az itt hallható kompozíciókkal kapcsolatban, amelyek fuvolára-zongora összeállításra készültek, és remélhetőleg sok fuvolás fantáziáját megmozgatják majd…


World in Fusion by Gabor Otvos 2013
Copyright © 2013 Ötvös Gábor
Flute:Judit Szimicsevics
Piano:Gabor Otvos
Composed by:Gabor Otvos

Hogyan találkoztatok a kamarapartnereddel?
Szimicsevics Judit:
A zeneszerző, Ötvös Gábor kollégám, aki Debrecenben végzett az egyetemen zongora szakon. Három éve kezdett el tanítani a kispesti zeneiskolában, én akkor találkoztam vele miután megszületett a két gyermekem, és újra dolgozni kezdtem. Először csak egy darabot írt, azután jött a következő… Ő megírja, én megtanulom, és a Rádióban csinálunk belőle stúdiófelvételt. A műfaja egyfajta fúziós jazz, ami valóban elég ritka nálunk, de például Észak-Amerikában nagyon népszerű.

Jazzy Flute Piano Fusion II. by Gabor Otvos
2013 Copyright © Ötvös Gábor Piano Session
Flute:JUDIT SZIMICSEVICS
Composed and played:GÁBOR ÖTVÖS

Mennyire nehezek ezek a darabok fuvola szempontból? Úgy értem ritmikailag és technikailag is van mit játszani benne…
Szimicsevics Judit:
Igazából azért szeretem ezeket a darabokat, mert teljesen más mint amit eddig csináltam. Ritmikája összehasonlíthatatlan bármely eddig általam játszott darabbal. Eleinte nem is volt olyan egyszerű, de idővel, ahogy egyre több darab született, rájöttem, hogy hiába a bonyolult ritmus, a darab könnyedségét és improvizatívságát kell kihangsúlyoznom. Technikailag szerintem abszolút játszhatóak (”kézre állnak”), és mostanra egy 25 nyolcados rész ugyanolyan természetes számomra, mint egy Bach-szonáta lassú tétele.

Milyen terveitek vannak a továbbiakban?
Szimicsevics Judit:
Jó lenne lemezt készíteni belőle valamikor később, de ahhoz még további kompozíciók kellenek. Már megszületett három újabb mű, - mondjuk a következő nem pont ilyen stílusú lesz… Ez majd közelebb áll inkább a klasszikus zenéhez, bár vannak benne jazz-es elemek is. Szerintem ez is nagyon jó lesz.

Blue Moon Flute by Gábor Ötvös 2014
Copyright © 2014 Ötvös Gábor Session
Flute:JUDIT SZIMICSEVICS
Piano-Composer:GÁBOR ÖTVÖS

Elképzelhető, hogy kottakiadás is lesz?
Szimicsevics Judit:
Jó lenne ha összejönne a kottakiadás, mert a darabok egyediek és - legalábbis szerintem -, tetszene a fuvolásoknak és a közönségnek is.


Természetesen a szerző/zongoristát, Ötvös Gábor-t is megkérdtem, igazítson útba kompozícióit illetően.

Ötvös Gábor:
A eredeti koncepció az volt, hogy ritmikusan nagyon lüktető, a kortárs zenéből populárisan táplálkozó karakterdarabok íródjanak a klasszikus fuvola-zongora felállásban. A kompozíciók írása közben rengeteg olyan ötlet merült fel bennem, hogy mi lenne ha ezt az egészet egy nagyon fülbarát jazz-fusion alapra helyezném. Az eredmény az első ilyen darabnál nagyon pozitív volt. Egy virtuóz, néha ostinato-szerűen lüktető, improvizációs hatású darab született. A többi fuvola darabot már határozottan eszerint az irány szerint próbáltam megírni.


Chill Out in June by Gábor Ötvös
2014 Copyright © Ötvös Gábor
Flute/Fuvola:Szimicsevics Judit
Piano-Composer:Ötvös Gábor

Hogyan fogadták a kollégák a közönség ezt a stílust, milyen tervek vannak kilátásban?
Ötvös Gábor:
A visszajelzések annyira jók voltak, hogy a terjesztés és a koncertezés állandó téma azoknál, akiknek megmutattuk ezt a pár felvételt. A következő daraboknál már ütős szekciókat is szeretnék bevonni. Nekem az a legfontosabb, hogy populáris és szórakoztató maradjon ez az egész project. Legyen dallamos és ne váljon öncélúvá.

A szerző jóvoltából az ikonra kattintva belepillanthatunk a
Fusion II. című darabba:

Köszönöm az interjút, mindkettőtöknek további sok sikert kívánok!

David Williams - FluteJazz

2014 08 25

David Williams-el már sokszor foglalkoztam itt a blogon. Az idén egy közös interjú is fordításra került, amely Gary Schocker-el folytatott együttműködéséről szól. David Williams eredetileg jazz-fuvolás, fuvola/basszus lemezéről már korábban hírt adtam, amelyet most talán érdemes újra elolvasni az interjú mellett, mert a fuvolás a teljes lemezanyagot egy lejátszási listára tette, így megszakítás nélkül hallhatjuk ezt a különleges, 1986ban készült projektet.


A teljes anyag az iTunes-on is elérhető.

Ian Anderson új albuma - “Homo Erraticus”

2014 04 28

Ian Anderson (Juthro Tull) àprilisban új szólóalbummal jelentkezett, sorrendben a 6-al. Nyugodtan állíthatjuk kevesen gyakoroltak akkora hatást a fuvolázàsra, mint ő. Az idén 66 éves skót származàsú művész autodidakta módon kezdett fuvolàzni és nem csak egyedi, beleéneklős fuvolatechnikájàval vivta ki a jazz és klasszikus zenészek elismerését, hanem igen egyedi folk/blues/rock ihletésű zenéjével is. Az új albumból itt mintàkat, de videó formàjàban egy teljes számot hallhatunk.

forrás:
http://www.billboard.com/articles/news/6052275/ian-anderson-solo-album-homo-erraticus-jethro-tull

Ian Anderson:

http://jethrotull.com/

Tour Dates:
http://jethrotull.com/homo-erraticus-the-new-studio-album-from-ian-anderson/

Videó:
http://youtu.be/6DB_x0dWWgw



Még egy hivatkozàs nálunk:
http://www.czeloth.com/blog/?p=577

Ian Anderson

2014 01 16




A képek az 1973as Aqualung turnén készültek a hamburgi Musikhalle-ban.


Képek forrása: http://www.flickr.com/photos/heiner1947/4373457653/

Nem hiszem, hogy létezik valaki, aki nem ismeri Ian Anderson-t, a Juthro Tull fuvolását. Az 1960ban alakult rock zenekar zenéjét az ő beleéneklős fuvolajátéka-stílusa alakította ki és határozta meg a mai napig.
Az előadóművész a Powell céggel áll kapcsolatban, és ő is duettezett az asztronauta-fuvolás, Catherine Coleman-el - természetesen úgy, hogy egyikőjük a Földön tartózkodott…
Az alábbi 2008as basel-i felvételen egy Bach Bourée-t dolgoznak meg/fel…