‘hangszeres wellness’ címkével ellátott bejegyzések

7 Tipp

2017 09 09

Tips for Violinists Who Feel Discomfort While Playing

kép - www.istockphoto.com

Ki tudja megmondani mennyit kell gyakorolni? Van erre nézve valamiféle szabály? Nyilván minél többet. De a minél több annál jobb is?

Nyilván való, hogy a régebbi generációk még  hittek abban, hogy a több gyakorlás “automatikusan” jobb hangszeres játékot eredményez. De ma, amikor más híres előadóművészek blogját, vagy interjúit olvasom egyértelműen azt látom, hogy ez a szemlélet megváltozott. Egészen biztos, hogy a személyes tapasztalatokon túl a neurobiológia kutatások tanulással kapcsolatos eredményei is hozzájárultak ahhoz a felismeréshez, hogy sokszor a kevesebb több. A megerőltetett, több órás gyakorlások nem hoznak annyi eredményt, ami indokolt lenne, sőt hosszú távon nem életszerű berendezkedni egy olyan hangszeres életvitelre amiben a napi 4-6 órás hangszeres munkára épít. Ez nem működik sem egy utazó, sem zenekari  művészeknél, és nem életszerű azoknál sem, akik tanítanak.

Még Rampal-al olvastam egy interjút régen, amiben azt mondja, hogy ő inkább túristaként viselkedik, amikor turnézik, várost néz, fényképez. Sir James Galway szintén azt mondja jobban megéri 20-25 percet koncentráltan fújni, mint egybefüggő órákat foglalkozni a hangszerrel. Azért azt ilyenkor rögtön hozzá kell tenni, hogy ezek az emberek diák korukban azért elvégezték az a munkát, amit el kell végezni.  Egyszerűen nem is lehet több órás gyakorlási munkát beilleszteni ebbe az életformába, vagy ha lehet akkor csak sok stressz árán fog sikerülni.

A megoldás talán jó hír, de legalább vigasz lehet a diákoknak is, akik közismerten egyik elméletóráról vándorolnak a másikra és nincs is egybefüggően idejük - és sokszor helyük sem - amit gyakorlásra fordíthatnánk saját belátásuk szerint. Ez egyébként nagy baj.

A következő tippsorozat bár arra nyújt segítséget, mihez lehet kezdeni akkor ha a megerőltető munkától valakinek fájdalmai vannak, de megmutatja azt is, hogy a kevés idő nem feltétlenül rossz, valamint rámutat hogyan lehet hozzá állni belül a rövidebb idejű gyakorlásokhoz is. A cikk írója Jennifer Roig-Francoli, hegedűművésznő és AlexanderTechnique tanár, az - Art of Freedom rendszer létrehozója - tanácsai hegedűsöknek készületek, de minden más hangszerre és helyzetre is igazak.

Jöjjön tehát a cikk:

Kérdés: Gyakorlás közben feszültséget és kényelmetlenséget érzek. Mit tegyek?

Válasz:

Arra specializálódtam, hogy segítsek a hegedűsöknek felfedezni könnyedséget és több szabadságot testileg és tudatilag is az otthoni és színpadi játékuk során egyaránt, ezáltal csökkentve és megszüntetve a fájdalmat, feszültséget és az izgulást is.  Az itt következő néhány tipp segíti a kényelmesebb játékot?

1. Először is váljon szokássá, hogy 5-20 perces (a több jobb) Konstruktív pihenéssel kezdjük a gyakorlást, alkalmazva közben a 3 varászmondatot. (Mindezt megtanulhatod az ingyenesen letölthető anyagomból, a jobboldali menüsorban találod a lila dobozban).

A “ 3 varászmondatot”:

Szabad vagyok,

Nem kell csinálnom semmit,

Van időm és terem.

2. Egy kicsit sétálj, vagy enged magad egy kicsit táncolni amikor játszol, ezzel a könnyed megoldással emlékezteted az ízületeidet arra, hogy szabadon mozoghatnak amikor játszol a hangszeren.

3. Ne feszítsd ki a lábaidat, ne blokkold a térdeidet.

4. Nem érdekel mit mond a tanárod - bizonyosod meg róla, hogy nem fixálod a tekintetedet egy pontra miközben játszol. Semmit sem kell fixálni! A lényeg: minél gyakrabban érzékeld tudatosan, hogy szabad és mozgatható vagy belül, így megtanulhatod, hogy kifelé nyugodt vagy, miközben szabad vagy belül.

5. Hangszeren játszani mindig azt jelenti, hogy kísérletezünk. Nincs egyetlen helyes út semmilyen hangszeren. Vannak utak amik jobbak neked és vannak amelyek kevésbé előnyösek neked. Szánj rá időt , hogy tényleg meghalld mit mond a tested, és légy kedves magaddal.

6. Ha kényelmetlenül érzed magad csak röviden gyakorolj egy-egy alkalommal - csak néhány percet - és csinálj sok szünetet.

7. Érezd jól magad! HA már nem élvezed a gyakorlást és testi kényelmetlenséget érzel itt az ideje szünetet tartani és körülnézni a világban körülötted! Van élet a gyakorláson kívül is - Hála az égnek!

Ez csak néhány tipp kezdőknek és profiknak is, nem számít milyen szinten játszol, és éppen milyenek a körülményeid. Mi mind emberek vagyunk, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a létezés nem csak cselekvés.

Emlékeznünk kell arra, hogy megálljunk meghallani belső hangunkat, ami állandóan bennünk van, ami az élet egésze, légzés és mozgás minden időben.

Tanuld meg a “Állj meg! - Gondolkodj! - Játsz!” folyamatot. És ezek közül a legfontosabb az “Állj meg!“.

A metaforák és veszélyeik

2017 08 05

Teaching and Learning Music: Being Mindful of Metaphors ~
Bill Plake

Bár tudom, hogy az augusztus szakmai szempontból is uborkaszezon, de újra itt egy elméleti jellegű írás, ezzel kezdjük a hónapot. Ahogy ez év elején írtam egy cikkemben (itt), meglehetősen sok félreértéshez vezetnek a metaforák és tisztázatlan utalások, költői képek a tanítás során. Mint kiderült nem csak én gondolom így, hanem a földteke másik oldalán Bill Plake is erre az eredményre jutott egy nem régiben publikált blogbejegyzésében, és amely meglehetősen egybe cseng az általam hangoztatott nézetekkel. A disztóniából felgyógyult, Alexander Technique tanár és jazz zenész a fuvolázást is műveli, és már találkozhattunk vele itt, a blogon. Írása nagyon érdekes és megnyugtató abból a szempontból, hogy a világ másik felén is ugyan azokkal a metodikai problémákkal találkoznak mások, mint mi.

Akit érdekel, itt egy hosszabb lélegzetű interjú a szerzővel, Bill Plake-el:
https://youtu.be/NuyZ0J0amS4

Itt az eredeti link (mindenképp érdemes elolvasni eredetiben is) és most lássuk a cikket:

Valahányszor Alexander Technique leckéket adok muzsikusoknak nem szokatlan, hogy bizonyos félreértésekre derül fény a hangszeres játékkal kapcsolatban. Gyakran előfordulnak anatómiai és/vagy élettani félreértések, amelyek az adott hangszerre, annak fizikai igényeire jellemzőek. Sok tévedés van az egyes hangszerek akusztikai alapismereteivel kapcsoltban is.

Mindkét esetben ezek a félreértések sok felesleges energiába kerülnek, amely megakadályozza, hogy a muzsikus hatékonyan fejlődjön a saját potenciáljának megfelelően. Sok oka lehet annak, hogy ezek az elképzelések kialakulnak és megerősödnek, de itt és most egy sajátos fajtának szeretném szentelni a figyelmet: a fizikai realitással kapcsolatos zavaros metaforáknak.

A metaforák nagyon hasznosak lehetnek elvont dolgokkal kapcsolatos vizuális képek megalkotásában csak úgy, mint egy adott koncepció vagy tárgy észlelésének kibővítésében. Néha egy-egy hatásos metafora kiválthatja az “aha!”-élmény pillanatát, amelyet tanár és diákja is kedvel. Mégis, a zenetanulásában és tanításában a metaforák néha “kétélű fegyverek” (metafora ez is!), és éppen annyi problémát okoznak, amennyit megoldanak.

Ha egy metafora segít egy elvont, elméleti kérdést pozitív pszicho-fizikai élménnyé átalakításában, akkor igen, a metaforák csodálatosak. De ha egy metafora eltávolít a valóságos fizikai realitástól, akkor ez a legjobb esetben is csak korlátozottan lehet hasznos, és hátrányos módon még be is avatkozik a tanulási folyamatba (a legrosszabb esetben!).

Íme néhány metafora, amit hangszeres muzsikusok használnak:

~Ujjaid “táncoljanak” a billentyűkön…
~A hangod “pattanjon vissza” a falról…
~A karod “repüljön ki” a válladból…

Itt alább bemutatok néhány gyakori metaforát, amelyekkel tanulói és oktatói munkám során találkoztam, mint fúvós, és amelyek a legjobb esetben is csak vegyes eredménnyel jártak. Az első anatómiai/fiziológiai dolgokat, a második akusztikával keveredik kapcsolatba.

Nézzük meg őket:

1. “Lélegezz a hasadba.” (vagy a has, mint tüdő metafora, ahogy én hívom). Először is nem lehet levegő venni a hasba, mert a tüdő nem ott van. Ezzel a metaforával gyakran arra ösztönzik a tanulót, hogy több hasizmot használjon a légzés során, illetve meg akarják vele előzni a felületes, sekély, klavikuláris légzést a mellkas felső részében.

Mi a probléma ezzel?

Ha ennyire nagy hangsúlyt kap az, hogy a levegőt “lefelé nyomjuk” , akkor előfordulhat, hogy a tanítvány visszaél a fej-nyak-gerinc mechanizmussal. Ennek általában az a vége, hogy a tanuló megpróbálja összepréselni, torzítani a gerincét korlátozva ezzel a mellkas rugalmas, szabad kiterjedését, ami szükséges lenne a hatékony légzéshez.

Minden alkalommal, amikor a légzéssel foglalkozunk egy-egy hallgatóval, bemutatom és elmagyarázzam nekik (képeken és videókon keresztül) a tényleges, összehangolt mozgásokat a légzésnél, és gyakorlati segítséget adok ahhoz, hogy élvezhessék ezt a természetes és hatékony koordinációt.

Ahelyett, hogy “belélegeznének a hasukba”, bátorítom őket arra, hogy érzékelje a törzs háromdimenziós kiterjedését és összehúzódását, amely pontosan leírja a légzés fizikai mechanizmusát. (Azt javaslom, hogy Önök is ugyanezt tegyék.)

2. “A nyelv egy olyan szelep, ami elindítja a hangot”. Mégegyszer: ez egyáltalán nem utal arra, mi történik akusztikailag. Nem számít milyen hangszeren játszunk, a nyelv nem indítja el a hangot. SOHA (kielemés tőlem). A fókuszált légáramlás indítja el a hangot. Ezt a “szelep”-metaforát gyakran használják arra, hogy a nyelv pontosabb dolgozzon.

Mi a probléma ezzel?

Biztosak lehetünk abban, hogy a nyelv nagy hatással lehet a légáramlás pontos kezdésének meghatározására, és a a hang leállítására. De nem teheti azt, amit csak a légáram tehet. Ha úgy gondolsz a nyelvedre, mint a “szelepre”, amely elkezdi a hangot, akkor arra ösztönözhet, hogy túlságosan belsőleg összpontosítson a hangzás előállítására.

Ez az ajkak “mikro-menedzsmenedzseléséhez” vezethet, ami túlzott állkapocsfeszítést és megelőlegezett “felkészülést” okozhat, amikor egy frázist kezdünk. Ez viszont megakadályozhatja, hogy teljes mértékben felismerjük és támaszkodjunk a hangzó mechanizmusokra, ami a levegőnek a hangszerbe történő feláramlásával kapcsolatos.

Ahelyett, hogy a nyelvre, mint “szelepere” gondolnánk a diákjaimat arra ösztönözöm, hogy tekintsék az artikulációt a hang részének. A hangképzés fúvós hangszeren magában foglalja a koncepciót (elképzelést) és a levegő mozgását is (többek között).

Tehát ahelyett, hogy “nyelvszelepre” gondolnánk az artikuláció során, próbáljuk meg pontosan elképzelni a kívánt artikulációt (lényegében a zenei kifejezést!). Ha elég világos, akkor az agy hatékonyan koordinálja a fizikai mechanizmusokat, hogy megvalósítsa a zenei szándékot. Ez az, amit a gyakorlatban sajátíthatunk el.

Végül is nem azért vagyok itt, hogy mindenkit lebeszéljek a metaforáktól. A metafora pozitív célokat szolgál mind a tanításomban, mind a tanulásomban. De azt javaslom, hogy legyen mindenki óvatos, amikor használja őket (mind a tanítás, mind a tanulás során).

A metafora (mint bármely más gondolat) arra késztet bennünket, hogy konkrét módon reagáljunk. Ha a diákjaid konstruktív, rugalmas és feltáró módon reagál, amely jobb koordinációt, jobb megértést és jobb zenét eredményez, akkor nagyszerű! Mindenképpen használd!

De még akkor is meg kell győződni róla, hogy tanuló (vagy mi magunk) tisztában van-e vele valójában mi történik. (Röviden: a  metafora az metafora!) Szánjunk időt arra, hogy megtanuljuk megértessük az anatómia, fiziológia és akusztika kifejezetten a hangszeres játékra vonatkozó momentumait.

A metafora és a fizikai valóság közötti megkülönböztetés segít abban, hogy tanulóid tovább fejlődjenek, és kíváncsiak maradjanak.

A gyakorlás 11 szabálya

2017 07 15

The Mindful Pianist

• Akiko Trush, zongorista, aki a korábban említett Bill Plake-hez hasonlóan szintén egy gyógyult fokális disztóniás muzsikus. Ma már nem csak zongoratanár, hanem segítő csoportokat szervez gyógyulni vágyó zenészekből és kutatókból, orvosokból is. Bejegyzését a Facebook-on találjuk a Mindful Pianist oldalon (lásd fent), de az egész posztot be is ágyaztam a fordítás után.
Ebben a bejegyzésében a zongorista arról beszél melyek a hangszeres gyakorlás általános szabályai, vagy inkább aranyszabályai - szerinte ez szám szerint tizenegy - amelyek nem csak a sikeres rehabilitáció (retraining/újratanulás) során alkalmazhatóak, hanem érvényesek a mindennapos, normál hangszeres munkastratégiára is. Én ez utóbbi értelemben fordítottam le a szöveget, természetesen fontos eredetiben elolvasni a bejegyzést - mint mondtam a fordítás végén ott található beágyazva. Csupán a befejező néhány pont vonatkozik kifejezetten a disztoniás-retraining-re.

Tehát itt van:

#1 Ne gyakorolj, ha nem érzed magad jól, ha frusztrált és negatív vagy.

#2 Hagyd a hangszert ha negatív érzéseid keletkeztek, vagy ha frusztrált és kimerült lettél. A legjobb pillanat a gyakorlás abbahagyására, amikor azt érzed, hogy gyakorolnál még egy kicsit.

#3 Rövid és gyakori intervallumok az egész napra elosztva sokkal hatékonyabbak, mint egyetlen, hosszú gyakorlási időszak. Mindig figyeld az érzéseidet és tartsd a mozgásodat frissen úgy, mintha az első alkalommal kezdenéd a gyakorlást.

#4 Ha valamilyen új mozgást tanulsz hagyd abba a gyakorlást időben és ne ismételd meg csak azért, mert meg akarod erősíteni magad abban, hogy meg tudod csinálni jól. Ez különösen nehéz akkor, ha olyan típus vagy, aki arra törekszik, hogy amit tanul az “vérré váljon”. Az újonnan tanult mozgások megerősítését egy másik gyakorlási szakaszban, szakaszokban kell majd elvégezni.

#5 Ne várjunk semmilyen fejlődést egy-egy gyakorlási szakasz alkalmával. Kezdetben nehéz lesz elfogadni ezt a gondolatot, de nem tapasztalhatunk jelentős változást egy rövid gyakorlási szakaszon belül. Gondoljunk arra, hogy egy adatbankot töltünk fel szándékoltan, mozgások miko-információival. A fejlődés nem látszik amíg az adatok el nem érnek egy bizonyos szintet, néha az eredmény néhány nap elteltével látható, néha hetekkel később.

#6 Ne lepődj meg ha a dolgok időről időre rosszabbodnak. Előfordulhat, hogy néha úgy tűnik az eddigi fejlődés teljesen eltűnt, de a leállás ugyanolyan fontos, mint az “üzemidő”. Valójában minél mélyebbre esel vissza, annál magasabb szinten térsz vissza.

#7 Hagyd abba a gyakorlást ha a problémára kezdesz koncentrálni. Gyakorold a figyelmed áthelyezését más testrészeidre (például csuklóra, alkarra, könyökre, vállra, nyakra, gyomorra, csípőre, térdre, bokára).

#8 A retraining /újratanulás nem csak a hangszerrel kapcsoltban történik. Nézz utána hol tudod még alkalmazni az más területeken a mindennapi életedben.

#9 Semmi sem fog működni ha nem vagy kész a fejlődésre. Folytass magaddal őszinte párbeszédet, és vizsgáld meg teljes felelőséget tudsz-e vállalni magadért.

#10 Fejlessz ki magadban egyfajta tanú-állapotot. Figyeld meg a testi szokásaidat és ne kapcsolt össze a mozgásokat az érzelmeiddel.

#11 Ne legyél túlzottan bizakodó ha jól mennek a dolgok, mert csalódott leszel ha később ugyan ezt tapasztalhatod ellenkező előjellel. Az érzelmek szabályozása nem hidegséget jelent, hanem pontosan azt a gyakorlatot amellyel leválasztod az érzelmeidet a gyakorlásodtól.

Az eredeti poszt:

Some guidelines for effective and efficient retraining.

These are some general ideas that have helped me retain…

Közzétette: The Mindful Pianist – 2017. április 25.

Két cikk

2016 08 17

Két cikket ajánlok itt angol nyelven, mindkettő közepes nyelvtudással is olvasható. Az elsőben Eimear McGeown beszél arról, hogyan küzdötte le a lámpalázat - ő járt nálunk a Budapest Flute Academy keretében és meggyőződhettünk róla, hogy sikerült neki.

A második írás nem fuvolás műve, hanem a trombitás  Chris Coletti-é, aki a Canadian Brass tagja. Ő - saját tanácsain túl - könyveket is ajánl, amiket érdemes elolvasni annak, aki a színpadi magabiztosság tekintetében fejlődni szeretne.

How to say SOLOng to Performance Anxiety with Eimear McGeown

“Well what other rituals are there?

I don’t believe in lucky charms or anything during preparation. When I was younger I was obsessed with having a banana before performing. The potassium is meant to be good for energy and keeping you calm. Anyway, it got to a stage where it was ridiculous and I was freaking out before a performance ten years ago in Washington because I couldn’t find one. I eventually got one and ate it before going on stage. After that day I promised myself not to become over reliant on things outside my control again before a performance.”

(whole article here…)

7 Tips To Overcome Nervousness by Chris Coletti

“Professional and amateur performers alike have to deal with performance anxiety all the time.Some claim they eventually overcome it, some never experience it, but some of the best in the business get nervous before every single performance but still perform their best.Some get so nervous that they get violently ill before every show(!!)–but the audience never sees it. How do they do it? While everyone is different, the following 7 steps should help you on your way to becoming a more confident performer.”

(whole article here…)

by Chris Coletti - Canadian Brass

hétfőn - “A gyakorlás és az előadás pszichológiája”

2015 12 06

Még nem késő, hiszen holnap lesz Détári Anna előadása és külső vendégek is részt vehetnek. A meghívó alatt hangzó mellékletet is találunk Anna tavalyi koncertjéről, ahol modern és klasszikus szólódarabok sorát szólaltatta meg saját verseivel tűzdelve.

December 7én, 16 órakor

Verses szólóest a BMC könyvtárában.

Elhangzott:
Détári Anna: Fecskevonuláskor
Nagy Ákos: Ame no nori fue
André Jolivet: Cinque Incatations (III.)
Détári Anna: Notturno
Détári Anna: Requiem
André Jolivet: Cinque Incatations (IV.)
Détári Anna: Ketrec
André Jolivet: Cinque Incatations (V.)
Détári Anna: Kert
Johann Sebastian Bach: d-moll Prelude
Détári Anna: Idill
Détári Anna: Átadás
Baráth Bálint: Itako no arioso
Détári Anna: Kavalkád
Nagy Ákos: Legyek násza
Détári Anna: Hajnali vers szeretőmnek
Johann Sebastian Bach: G-dúr Sarabande
Détári Anna: Összeborulás-vízió
Détári Anna: Utóérzet
Achille-Claude Debussy: Syrinx
Détári Anna: Szilárd halmazállapot
Heinz Holliger: Sonate (in)solit(air)e (XII. Passacanaille)
Nagy Ákos: Soli(e)tude
Détári Anna: Eső után

A gyakorlás és az előadás pszichológiája

2015 12 01

December 7én, 16 órakor

11 gyakorlat - Imogen Ragon

2015 09 15

My Top Eleven Best Practices to Improve Your Alexander Technique Skills
Posted on September 30, 2014 by Imogen Ragone

Imogen Ragon-tól már közöltem fordításokat, de eddig bemutatása valahogy elmaradt. Az angliai születésű Alexander Technique tanárnő ma az Államokban él, és jelentős közösségi szerepet fejt ki az AT világában, ő az adminisztora a The Complete Guide The Alexander Technique oldalnak a Facebook-on. Számunkra az is nagyon fontos, hogy fiatal korában zenét tanult, többek között fuvolát is, több hangszeres és énekegyüttesben is szerepet vállalt. Elviselhetetlen hát és fejfájása miatt fordult az Alexander Technique felé, problémái olyan hatékonyan oldódtak meg, hogy ő maga is Alexander Technique tanár lett, sőt az AT világának egyik igen fontos személyisége. Saját történetét honlapján is elolvashatjuk, itt. Imogen Ragon oldalán még sok érdekességet, információt találhatunk, többek között feliratkozhatunk bármikor és bárhol elvégezehető 30 napos Konstruktív Pihenés programjára - én már kipróbáltam… A forrásmegjelölést a kép felett, de a cikk végén is megtaláljuk, ha eredetiben akarjuk olvasni a bejegyzést, a cikkben pedig több linket is élővé tettem. A poszt utolsó néhány pontjával kapcsoltban érdemes tájékozódni hazai vonalon is, hiszen a 90es évektől kezdődően az Alexander Technique nálunk is elérhető, mára sok kiváló tanárt találhatunk általános és specifikus területeken is, mint a hangszeres játék.

Jöjjön tehát a cikk:

Ebben a írásomban megosztom azt a tizenegy (igen, tizenegy és nem tíz) gyakorlatot, amelyeket a legjobbnak tartok, amikor Alexander Technique-ot tanulunk. A lista mindent tartalmaz, amit magam is gyakorlok, annak érdekében, hogy szinten tartsam és fejlesszem Alexander tudásomat. Sokat közülük azok a tanulóim is csinálják, akik a legsikeresebben alkalmazzák a AT-ot mindennapi életük során. És azok, akik Alexander leckéket vesznek, vagy vettek nagyon hasznosnak fogják találni. Mindemellett hasznos lehet akkor is ha valaki többet szeretne tudni az AT-ról.  A legjobb az egészben, hogy ez sem pénzbe, sem plusz időbe nem kerül, mert miközben gyakoroljuk az Alexander Technique-t, azt tehetjük, amit egyébként is csinálnánk.

1.) Az tudatosság művelése
Az AT leckéken megtanulunk ébernek lenni a testtartási szokásainkra, a feszültségre és a rájuk adott reakcióra, amelyeket eddig valószínüleg nem vettünk észre. Ezen kívül megismerkedünk még némi alapvető anatómiával, amely mozgásunkkal és koordinációnkkal kapcsolatos (pl. combnyak, ülőcsontok, a fej kiegyensúlyozása). Elkezdjük kialakítani az a szokást, hogy megfigyeljük mit is csinálunk: észleljük talpunkat a földön, a fejet egyensúlyát a gerincoszlop tetején, tudatosítjuk a légzést, a hátat, az ülőcsontokat, a térdeket, a csípőt. Az első lépés a változás útján, hogy elkezdjük megfigyelni magunkat mit is csinálunk önmagukkal egy adott pillanatban. Szünetet tartva lehetőséget adunk magunknak, hogy újraértékeljünk egyes szituációkat, és más választ adjunk egy adott helyzetre, ha akarjuk. És természetesen ezt bárhol gyakorolhatjuk - autóvezetés közben, amikor sírban állunk, vagy ha egy asztalnál ülünk…

2.) Gyakoroljuk az alexanderi gondolkodást
Mit jelent ez? A leckék során egyfajta gondolkodást tanulunk - mentális üzeneteket adunk magunknak, hogy úgy mondjam, amely segít megelőzni a nemkívántos (és esetleg káros) testtartásbeli szokásokat és izomfeszültségeket, előmozdítandó azt, amit csinálni szeretnénk. Ezt a két mozzanatot hívjuk meggátlásnak [inhibition/stop] és irányadásnak. E két gondolati lépést bárhol alkalmazhatjuk, bármit is csinálunk. Nem
kell őket folyamatosan fenntartanunk, elegendő csak könnyedén emlékezni rájuk egy pillanatra, és tovább lépni. Bármikor újra előhívhatjuk őket. Határozzuk el, hogy gyakoroljuk az Alexanderi Gondolkodást néhányszor minden nap.

3.) Csináljunk Konstruktív Pihenést!
A Konstruktív Pihenés (Semi-suppine) talán a legkönnyebb és leghatékonyabb mód  arra, hogy fejlesszük testtartásunkat és megszabaduljunk a feszültségtől. Néhány perces lazítás minden nap semi-suppine pozícióban csaknem mindenkinek hasznára válik. Ekkor gyakorolhatjuk tudatosságunkat és gondolkodásmódunkat is, amely növelik e gyakorlat hatékonyságát.

4.) Játszuk a “kevesebb is elég” játékot
Egy másik mód, hogy gyakoroljuk a testtudatosságot és az alexanderi gondolkodást, az amit az Alexander tanárok úgy hívnak “Tudok kevesebbet is?”- játék. Bár mit is csinálunk álljunk meg és kérdezzük meg magunkat “Tudok kevesebbet is?”- ami valójában annyit jelent “Meg tudom csinálni ezt kevesebb feszültséggel is?”. Ez a gyakorlat nagyon hasznos és reveláció-szerű lehet.

5.) Emlékeztesd magad!
Olyan könnyű megfeledkezni a testtudatosságról és az alexanderi gondolkodásmódról, amikor elmerülünk elfoglalt mindennapjainkban, főleg ha ezek a gyakorlatok újak a számunkra. Segítsünk magunkon azzal, hogy emlékeztetőeket helyezünk el magunknak. Íme néhány ötlet, ami működött nekem és a tanítványaimnak: helyezzünk el figyelmeztető cédulát a számítógépnél, az autóban, vagy a konyhában; állítsunk be elektronikus emlékeztetőket (ez főleg akkor hasznos ha számítógéppel dolgozunk); és
használhatunk tárgyakat is emlékeztetőül, amelyeket a zsebünkbe tartunk, vagy az asztalunkra helyezünk (ez lehet például egy kő, vagy egy csecsebecse).

6.) Minden tevékenység gyakorlás
Az AT egyik előnye, hogy bármilyen tevékenység folyamán gyakorolhatjuk, különösen az elején, amikor nehéz emlékezni. Azt javaslom válasszunk valamilyen speciális tevékenységet minden napra (lehet akár csak egy perces eleinte), hogy gyakorolhassuk a alexanderi tudatosságunkat és gondolkodásmódunkat.  Egy saját magad által választott tevékenységben időt adhatsz magadnak gondolkodni, irányíthatod magadat, és nem kell aggódnod amiatt, hogy valaki meglát. Ha sokat dolgozol, talán akkor tudsz gyakorolni, amikor eteted a kutyádat, vagy amikor kiüríted a mosógépet. Ha a tárgyak  elérésén szeretnél dolgozni a legjobb alkalom talán az, amikor a gabonapelyhes dobozd kiveszed reggelente a szekrényből. Tedd gyakorlattá ezeket a dolgokat minden nap, és hamarosan egy jobb szokásrendszert alakíthatsz ki.

7.) Olvass az Alexander Technique-ról
Jó kiindulási pont lehet az én blogom is, de rengeteg kitűnő AT blog van még - nézd meg a AlexanderTechniqueBlogs.com oldalon található listát. Sok könyvet írtak az AT-ról, ezek között nagyon sok jó kiadványt találhatsz. Vannak olyan könyvek, amelyek általánosságban foglalkoznak az AT-el, és vannak olyanok, amelyek egy-egy speciális tevékenységgel foglalkoznak az AT szemszögéből (pl. futás, úszás, színészet, hangszeres játék). És vannak még a hátfájással és testtartás javítással foglalkozó könyvek is. Az AlexTechExpress.com ajánlásai segítenek neked az indulásnál. Az AT-ről olvasva jobban megérthetjük az alapokat, és nagyszerű tanácsokat kaphatunk kitűnő tanároktól. De ha nincs idő az olvasásra, ott van a BodyLearningCast.com podcast-je, amely az AT-vel foglalkozik rengeteg interjúval, különféle emberektől, a legkülönbözőbb témakörökben. Ezek letölthetőek és bármikor hallgathatóak, amikor úton vagyunk.

8.) Találj egy közösséget!

Néha az AT leckéken magányosnak érezhetjük magunkat. Nagyszerű felfedezéseket tehetsz önmagaddal és önmagad használatával kapcsolatosan, de nincs senki - leszámítva az AT tanárodat - akivel ezt megoszthatnánk.  Barátok és családtagok nem igazán jöhetnek szóba! Éppen ezért nagyon hasznos lehet ha találunk egy csoportot, akik ugyan ezen a folyamaton mennek keresztül. Lépjünk közösségekbe, csoportokba, ahol  támogató társakat találhatunk. Nekem is van egy havonta működő olvasóköröm, amelynek keretében az AT-ról és a hozzá kapcsolódó témakörökről olvasunk, és másokkal is megismerkedhetünk. Vannak nagyon is élő Alexander csoportok a Facebook-on, amelyekhez bárki szabadon csatlakozhat: a kedvenceim a Consortium for the Alexander Technique és az Alexander Technique Growing Together. Mindkét csoport nyitva áll mindenkinek, akár teljesen kezdő, akár haladó, sőt tanár is lehet, aki évek óta az AT-vl foglalkozik.

9.) Adj szünetet magadnak!
Alexander Technique-et tanulni az önmegismerés és önfelfedezés csodálatos élménye lehet. De változtatni nem könnyű, tehát ne légy szigorú önmagadhoz. Arra buzdítom tanítványaimat, hogy legyenek boldogok ha “hibán” kapják magukat - ez egy óriási lépés előre. Mivel, ha azt sem érzékeljük mi történik nincs lehetőségünk változtatni. Legyél kíváncsi! Játsz az Alexanderi gondolkozásoddal és képességeddel, és végezz vidám kísérleteket!

10.) Fedezd fel a csoportos tanulást!
Még ha  a privát óra az elsődleges módja az Alexander Technique tanulásának, a csoportos és workshop-szerű tanulás lehetőséget nyújt különféle szintű tapasztalatokra. Kommunikációs szempontból is, a csoportos tanulás új ötleteket, mások megfigyelését, a sikerek megbeszélésének lehetőségét kínálja, és azt, hogy megismerjük mások hogyan használják az AT mindennapi életükben. Sok tanár tart workshop-okat is, maga is mostanában kezdetem el havonta egyszer a mini-workshopomat, amely kifejezetten kezdőknek való. Ha kiemelkedő élméneket szeretnél tájékozódj a  AlexanderTechniqueWorkshops.com és AlexanderInGreece.com oldalakon.

11.) Vegyél leckéket!
És természetesen nagyon hasznos ha személyes leckéket veszel! Ha már tanultál AT-et csoportban, egy-két magánóra, - amit a tanárod csak neked tart a sajátos problémáddal kapcsoltban - rendkívül hasznos lehet. És ha már egy ideje vettél már  személyes leckéket nincs hasznosabb, mint a magánóra, hogy felfrissítsd a tudásodat.
Forrás: http://www.imogenragone.com/my-top-eleven-best-practices-to-improve-your-alexander-technique-skills/

Interjú Détári Annával

2015 03 28

Régi kedves ismerősömmel, pályatársammal, Détári Annával készítettem egy beszélgetést. Ismeretségünk még Anna zeneiskolás éveire nyúlik vissza, ekkor találkoztam vele Schweitzer Ivánné, (Juli néni) Gyakorlati tanítás vezetőnk óráin, persze, mint zeneiskolással. Útjaink jó ideig párhuzamosan futottak, de - ahogy az gyakran lenni szokott ezen a pályán - egy idő után szem elöl tévesztettük egymást. Az utóbbi időben Anna egyre többet hallatott magáról, ekkor kerestem meg és készítettünk egy rövidebb, bevezető jellegű beszélgetést egyik koncertje, egész pontosan saját versekkel ötvözött szólófuvolaestje kapcsán. Most úgy döntöttünk, hogy egy nagyobb beszélgetés keretében megpróbáljuk összefoglalni eddigi pályáját, és előrevetítjük lehetséges terveit. Annyit azért előre kell bocsájtanom, hogy tartalmilag nem szokványos anyagot sikerült készítenünk. Egészen biztos, hogy az interjú nem csak a 2015ös év, de talán a blog legérdekesebb cikke.

Mik voltak a zenével kapcsoltos első benyomásaid?
Détári Anna: A zenéhez nagyon hamar közel kerültem. Az családi legendák szerint egy otthon talált furulyán, és egy másfél oktávos játék zongorán a TV reklámok zenéit, és minden egyéb általam hallott dallamot kikeresgéltem. A zongorácskára még emlékszem is, addig nem nyugodtam, amíg pontosan meg nem találtam azokat a hangokat, amiket hallani akartam, órákig pötyögtem a körömnyi kis billentyűkön. Az általános iskolában a zenei osztályba írattak, és a családom aztán örökölt egy pianinót, innen pedig egyenes út vezetett a zeneiskolába, ahol Rozsnyai Erika néni növendéke lettem. A zongorázást nagyon élveztem, rengeteget játszottam, keveset gyakoroltam, közben pedig az Egyetemi templom kórusában énekeltem, amit Dauner János atya vezényelt. Ez az ének- és zenekar rendkívül színvonalas, nagy létszámú együttes volt, komoly műveket tanultunk be és adtunk elő egész estés koncerteken, és ez hamar természetessé vált. Mivel kicsi voltam, és szopránt énekeltem, általában a fuvolák mögött álltam a fellépéseken, és emlékszem, hogyan figyeltem őket, és mennyire elbűvölt a hangszer hangja. Tizenegy-tizenkét éves lehettem, mikor kitaláltam, hogy szeretnék megtanulni egy másik hangszert a zongora mellett. Csellózni vagy fuvolázni szerettem volna, de a zeneiskolában nem volt hely egyik tanszakon sem. Végül félévtől megüresedett egy hely Sweitzer Ivánné, Juli néninél, és így eldőlt, hogy fuvolázni fogok. Azt hiszem Juli néni nélkül soha sem lett volna belőlem fuvolás. Az ő hihetetlen stílusa és szakmai tudása nagyon nagy hatással volt rám, folyamatosan a termében lógtam, amikor csak tehettem, hallgattam a többieket, és amikor egy óra elmaradt, már álltam is felhang-képezni.

Hogyan terelődtél a fuvolás pálya felé?
Détári Anna: Nem emlékszem pontosan, hogyan született a döntés, hogy fuvolás leszek. Annyira egyértelműen követték egymást az események, hogy bennem fel sem merült, hogy mással is foglalkozhatnék. A felvételim évében volt Országos Fuvolaverseny, a budapesti fordulón Doppler Nocture-jét játszottam, és a szünetben Gyöngyössy Zoltán odament a tanáromhoz. Fel van véve a Bartókba – mondta – csak jöjjön el a felvételire. És nem mentem el. Juli néni jobb helynek tartotta Kecskemétet, és a Dratsay házaspárt, így ezt az epizódot el sem mondta nekem, Gyöngyössy tanár úrtól tudtam meg évekkel később, mikor a főiskolán a növendéke lettem. Nem tudom, hogyan alakult volna a szakmai karrierem, ha akkor a Bartókba megyek, de gyakran elgondolkozom rajta, mi alakult volna másként. Így viszont a Kodályban kezdtem tanulni Berényi Bea növendékeként. Ezek az évek először ízleltették meg velem a professzionális zenész-lét stresszét, a teljesítés kényszerét, nagyon más világba kerültem, mint a zeneiskola szeretett teli légköre. Az érettségimen Sáry József elnökölt, ekkor találkoztunk először, és ez a szakmai kapcsolat indította el a kortárs zene iráni érdeklődésemet. Olyannyira, hogy a főiskolai szakdolgozatomat az ő fuvolaműveinek elemzéséből írtam, és a diplomahangversenyen műsorra tűztem Soledad című művét. De életem legmeghatározóbb mesterével a főiskola második éve utáni nyáron, Debrecenben találkoztam egy kurzuson. Gyöngyössy Zoltán a kurzus tíz napja alatt lebontotta és újra felépítette azt, amit addig a fuvolázásról, technikáról, hangképzésről gondoltam. Amikor bementem az első napon, rengeteg anyaggal, az első öt hang után leállított és nekiállt velem hangképezni, és abba sem hagytuk ezt a nyolcadik napig. Emlékszem, kért valamit, és én a szemem sarkából figyeltem az arcát, hogy reagál, jó-e az, amit csinálok. Leállított, és megkérdezte: neked tetszik ez a hang? Nem feleltem azonnal, mire folytatta: ne az érdekeljen, hogy nekem tetszik-e. Ez a te hangod, neked kell jónak találnod. Ha tényleg arra mész, hogy gondolkodás nélkül teljesítsd, amire kérlek, akkor holnap hozok egy doboz kockacukrot, és kapsz egyet, ha ügyes voltál! Végül hozzátette: nem az oviban vagyunk. Attól kezdve minden órán, mikor nem maximálisan magamra figyeltem, ő pöckölt egyet az ujjával, minta egy cukrot passzolna oda nekem. Egy életre szóló lecke volt. Mintha tíz nap alatt egyszerre kaptam volna meg több év fejlődését. Gyöngy egy újfajta gondolkodási struktúrát tanított, filozófiát, és életszemléletet a fuvolázáson keresztül. Ahogy ő mondta mindig: a fuvolázás az én filozófiám. Soha nem éltem meg korábban, és később sem olyan ugrásszerű pozitív fejlődést, mint amit a vele való találkozás jelentett. A főiskola utolsó évét már az ő növendékeként végezhettem, és további két évet a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, azt hiszem, hogy ez az a három év, ami teljes egészében megalapozta a szakmai tudásom és hozzáállásom. Van egy kis füzetem, ahová lejegyezgettem az instrukcióit, tanításait, gondolatait és természetesen az aranyköpéseit is. Mai napig újra és újra kinyitom, a mai napig segít. Arra gondolok: mit mondana erre Gyöngy? Aztán gyakran látom maga előtt az ujjait, ahogy a képzeletbeli cukrot pöcköli felém.

Milyen szakmai és emberi benyomásokból építkeztél még fuvolásként?
Détári Anna: Meghatározó fordulópont volt az Auréle Nicolet-tel való talákozás. Berio Sequenza- t játszottam neki a pesti kurzusán, ami az egyik kedvenc darabja, így szerencsémre bőségesen szánt rá időt. Az elképzelés és a gesztusok fontosságát tanította. A darabot először el kellett „énekelnem”, kiabálnom a dinamikai reihe-ét tökéletesen betartva. Aki ismeri a darabot, azt tudhatja, hogy ez szinte teljesen lehetetlen. Mindenesetre a rám szánt egy órából 45 percet kiabáltam, negyed órát fuvoláztam, és teljesen elégedetten távoztam.

Mihez kezdtél diploma után? Általában a fuvolások előtt 3 út áll: zenekar, tanítás, vagy koncertezés - vagy ezek kombinációja. Azt hiszem a koncertezés a legnehezebb kenyér Magyarországon, fiataloknak még mindig kevés a lehetőség. Arra gondolok, hogy ez egy elég nehéz pillanat amikor egy hangszeres hirtelen kikerül az iskolákból - így van ez ma is, és így volt régebben is… A Te esetedben ez hogyan történt?
Détári Anna: A pécsi diplomám után megpróbáltam a felvételit a DLA-ra, akkor 18 embert vettek fel, és én lettem a tizenkilencedik. Őszintén szólva teljes pánik lett úrrá rajtam, mikor a nyár a végéhez közeledett, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Szeptemberben felhívtak, hogy vállalok-e egy zeneiskolai félállást, és mivel nem volt jobb ötletem, elfogadtam. Hat évet tanítottam Diósdon a művészeti iskolában, és ez a hat év pont elég volt arra, hogy rájöjjek: ez az életmód nem igazán nekem való. Pár évvel később elkezdtem tanítani Nagykovácsiban is, az American International School of Budapest iskolában, ott a mai napig is tanítok angolul fuvolát.

A kortárs zenéhez tehát meg volt a kapcsolatod. De - gondolom - kortárs szerzőkkel is kapcsolatba kerültél…
Détári Anna: Nem találtam a helyemet, nem volt igazán meghatározó csapásvonal. Dolgoztam kisegítőként az Operett Színház zenekarában négy évig, hakniztam itt-ott, és évről évre megpróbáltam adoktori felvételit, újra és újra sikertelenül. 2009-ben találkoztam Nagy Ákos zeneszerzővel, akivel egy nagyon gyümölcsöző kapcsolat indult. Ákos nagy vehemenciával szervezte a koncerteket, így rendszeres fellépési lehetőséghez jutottam, eljátszottam az összes fuvolaművét.

Nagy Ákos - Soli(e)tude, Fuvolamaraton az A38 hajón, 2014

Amikor ezt az interjút előkészítettük elhatároztuk, hogy mindenképpen beszélünk egy olyan kérdésről, amely Téged személyesen is érint.
Détári Anna: 2010 nyarán a Művészetek Völgyében volt két koncertem, az egyik szólóest, a másikon Matuz Gergővel játszottunk közösen. A koncert után kezdtek furcsa érzeteim támadni, nem indultak jól a hangok, diszkomfortos volt a hangképzés, de akkor ezt betudtam a hangképzés hiányának és a fáradtságnak. Két héttel később már egyetlen hangot sem tudtam megfújni a hangszeren. Ha megpróbáltam, a szám teljesen másként reagált, összerándult a felső ajkam, és nem voltam képes megtartani a befúvónyílást. Eleinte csak annyit érzékeltem: nem működök, nem tudok fuvolázni. Az, amibe belefektettem az elmúlt 15 évemet, megszűnt létezni.

Sikerült végül meghatározonod, hogy voltaképpen miről van szó?
Détári Anna: Fokális disztóniás lettem, bár ezt akkor még nem tudtam, csak évekkel később kristályosodott ki ez a diagnózis. A fokális disztónia, vagy másik nevén feladat-specifikus disztónia csak és kizárólag egy adott tevékenység végzését gátolja meg. Én fütyültem, grimaszoltam, kifogástalanul artikuláltam, az egyetlen dolog, amire képtelen voltam, az a fuvolázás volt. Később megismertem olyan gitárost, aki a beteg kezével remekül zongorázott, de amit közel került a gitárhoz, görcsbe rándultak az ujjai. A betegség lényegében felbontja, illetve összekuszálja az adott agyi terület és az izomzat közötti idegkapcsolatot, az izom (esetemben az ajkak körül) ellentmondásos parancsokat kap az idegrendszertől, ezért nem tud funkciójának megfelelően működni. Ezeket a információkat ismét jóval később, külföldi honlapokon találtam meg. Legalább négy neurológusnál jártam, aki nem ismerte fel a betegséget és teljesen tehetetlen volt. Akadt olyan is, aki művészhisztiként kezelte, és lórúgásnyi nyugtatót írt fel. Volt, aki a szemembe mondta, hogy semmi bajom. De ha adott esetben találtam volna egy olyan orvost, aki felismeri a betegséget, akkor sem kaphattam volna segítséget, hiszen az orvostudomány mai álláspontja a fokális disztóniáról az, hogy gyógyíthatatlan.

Hogyan sikerült még is fogást találni a problémán?
Détári Anna:
Én négy évvel később 22 koncertet adtam három hónap alatt. De ez egy hosszú és küzdelmes út vége. Az első másfél év mély depresszióban telt. Sorra lemondtam a koncertjeimet, eljártam tanítani, hangszer nélkül, és órákat álltam a tükör előtt a fuvolafejjel, hogy megpróbáljak egy hangot kicsikarni belőle, teljesen sikertelenül. Azután szépen lassan, ahogy a depresszív állapot lassan elmúlt, elkezdtem megoldásokat keresni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a négy év alatt egyetlen egy nap sem volt, amikor arra gondoltam volna, hogy feladom ezt a harcot.

Feltételezem rengeteg tapasztalatot szereztél, és jövőbeli terveid ehhez kapcsolódnak.
Détári Anna:
A kimerítő ősz után egy kis átmeneti gyengeséget tapasztaltam, ezért ismét elvonultam a színpadtól, és azt az időt, amit most kénytelen vagyok újra a problémára szánni, azzal is kitöltöm, hogy elkezdtem egy könyvet írni a tapasztalataimról, és a fokális disztónia gyógyításáról. A probléma sokkal több zenészt érint, mint gondolnánk. Németországi felmérések szerint minden századik professzionális zenész tapasztal fokális disztóniát az élete során. Spontán gyógyulás nincs, nem lehetséges, az idegpályák nem állnak maguktól a helyükre. Gyógyszer nincs, és kúra nincs. Néhány elszigetelt eset van, akik önmagukat diagnosztizálják, és gyógyítják (például Róth Ede gitárművész, és tanítványa, Mester Sándor), de ma Magyarországon, fokális disztóniásként külső segítséget kapni nem lehet.

Mester Sándor egy dokumentum filmet is készített a témáról, de ezzel együtt ez a probléma még mindig teljesen feltáratlan terület nálunk is.

Détári Anna: Ezért döntötem úgy, hogy egy könyv formájában összefoglalom a tapasztalataimat, megosztok minden információt, amihez hozzájutottam, és leírom az önmagamon sikeresen alkalmazott terápiát. Itt meg kell említenem Pálhegyi Máté fuvolaművészt, aki nélkül a fuvolás, aki vagyok, nem születhetett volna újjá. Az első pillanattól mellettem állt, és ketten próbáltunk meg összerakni egy olyan gyakorlatsort, ami javíthat a disztóniás tüneteimen. A helyzet olyan súlyos volt, hogy az első két évben még egy gyertyát sem tudtam elfújni, mert túlságosan hasonlított a szájtartás a fuvola Ansatzhoz. A közös munkánk tiszta vakrepülés volt, egyikünk sem ismerte a betegséget vagy fizikai tünetek okát, de kitartóan dolgoztunk. A fizikai szinten túl komoly lelki és pszichés munkára is szükség volt, ezeknek a leírását mind tartalmazni fogja a könyvem. Elöljáróban csak annyit, hogy a betegség részben a mai profi zeneoktatás stresszes versenyszellemének következménye, ezért nagyon fontos lenne odafigyelni a következő generációra. Senkinek sem kívánom ezt a rettenetes veszteségélményt, holott én hosszú távon profitáltam belőle. Az ember kénytelen kiépíteni egy másfajta, egészségesebb hozzáállást a hangszerjátékához, és az egész életéhez, különben benne ragad a disztóniás állapotban. Meggyőződésem, hogy minden típusú fokális disztónia gyógyítható, amire szükség van az a nyitottság, a mesebeli királyfik halált megvető bátorsága és sok-sok derű.
Szeretnék a jövőben disztóniásokkal foglalkozni, megosztani a tapasztalataimat és segítséget nyújtani, nem csak a könyvön keresztül, de személyes terápiával is.

Hogyan tervezed a könyv megjelentetését?

Détári Anna: Magyarországon még keresek kiadót, és hálás vagyok minden jótanácsért és tippért, ha valakinek van ötlete, kérem,hogy keressen meg személyesen, az e-mail címem: detaria[kukac]gmail.com. Az viszont már biztos, hogy az elkészülte után a könyvet lefordítom angolra, és az Amazon weboldalakon keresztül megrendelhető lesz. És ha valakinek a diszóniával kapcsolatos tapasztalatai vannak, keressen meg privátban a Facebook oldalamon!
Köszönöm a beszélgetést!

Détári Anna verses szólóestje a BMC könyvtárában - 2014.11.19:

Détári Anna: Fecskevonuláskor
Nagy Ákos: Ame no nori fue
André Jolivet: Cinque Incatations (III.)
Détári Anna: Notturno
Détári Anna: Requiem
André Jolivet: Cinque Incatations (IV.)
Détári Anna: Ketrec
André Jolivet: Cinque Incatations (V.)
Détári Anna: Kert
Johann Sebastian Bach: d-moll Prelude
Détári Anna: Idill
Détári Anna: Átadás
Baráth Bálint: Itako no arioso
Détári Anna: Kavalkád
Nagy Ákos: Legyek násza
Détári Anna: Hajnali vers szeretőmnek
Johann Sebastian Bach: G-dúr Sarabande
Détári Anna: Összeborulás-vízió
Détári Anna: Utóérzet
Achille-Claude Debussy: Syrinx
Détári Anna: Szilárd halmazállapot
Heinz Holliger: Sonate (in)solit(air)e (XII. Passacanaille)
Nagy Ákos: Soli(e)tude
Détári Anna: Eső után

12 mód, amivel az Alexander Technique segít a zenészeknek

2014 12 16

Forrás: http://www.thewellmusician.com/alexander-technique/

A The Well Musician Jennifer Roig Francolí-val készült interjújának előzetese.

1- Az Alexander Technique Segítségével megelőzhetőek és enyhíthetőek a sérülések és a túlterhelés.
2- Enyhíti a stresszt és a túlzott feszültséget.
3- Lehetővé tesz egy könnyedebb és természetesebb mozgást.
4- Visszaállítja a természetes légzést, javítja az általános egészségi állapotot, és működést.

5- A hibás testtartást helyesre cseréli le.
6- Elősegíti a következetességet és a sikert, ezáltal megerősíti az önbizalmat és enyhíti a lámpalázat.
7- Növeli a fizikai állóképességet a jobb, összehangoltabb és kiegyensúlyozottabb izomtónus által.
8- Javítja a technikai készséget, és hangminőséget.
9- Inspirálja a kíváncsiságot és az örömteli kreativitást, így csökkentve az értelmetlen ismétlést, és az unalmat.
10- Erősíti a tudatosságot, ami célzottabb és hatékonyabb tanuláshoz vezet.
11- Fejleszti szélesebb spektrumú és szabadabb művészi kifejezést azáltal, hogy megerősíti az érzelmi folyamatok feldolgozásának képességét.
12- Segíti a rejtett potenciálok megvalósulását.

Jennifer Roig Francolí:

A feszültség elősegíti az előadói csúcsteljesítményt?

2014 12 12

Does Tension Fuel Peak Performance?
Back to the Original Blog
Posted on: 24/06/2014
Author: Bill Connington

Bill Connington, színész, a Yale School of Drama tanára- Gary Schocker fuvolatovábbképzéseinek rendszeres vendége, mint Alexander Technique tanár - új könyvel jelentkezett Physical Expression on Stage and Screen címmel, amelyben az Alexander Technique segítségével nyújt tanácsokat és gyakorlatokat az előadóművészeknek. A könyvébe a képre kattintva olvashatunk bele:

A szerző a könyvhöz egy sorozat videót is készített, amelyben bemutatja a gyakorlatokat; ezeket feltétlenül érdemes megnézni akkor is, ha a könyvet nem olvastuk; itt találjuk őket. Nem ez az első Bill Connington-al kapcsolatos posztom, mert a videókkal már egy korábbi bejegyzésben foglalkoztam - érdemes talán ezt is újra elolvasni.

Az alábbi képen pedig Bill Connington-t láthatjuk Tom Caruso 2010es  filmjében, amelyet Joyce Carol Oates   “Zombie’’ című regényéből készült. Az egyszereplős, mintegy 19 perces rövidfilmben - amelynek színpadi változata is van - Connington egy simulékony modorú sorozatgyilkost alakít, és ő jegyzi a forgatókönyvet is.

Ezek után jöjjön a beígért cikk - A feszültség segíti az előadói csúcsteljesítményt?

“Használd fel az idegességedet az előadás során” - halljuk sokszor a közismert tanácsot, amely szólhat tanulóknak, vagy profi színészeknek. “Ha nem vagy ideges valami nincs rendben. A játékod erőtlen lesz.” Ez talán egy bizonyos ponton igaz is. Részt venni egy számodra fontos nyilvános eseményen - beleértve a  színházi előadást és a filmforgatást - előadó ként gyakran tapasztalni fogsz egy érzelmi állapotot, ami az izgalom és a várakozás elegye, bizonyos mértékig idegességgel és aggodalommal vegyítve. Adott körülmények között egy bizonyos szinten az a fajta “idegesség” teljesen normális.

De hol húzódik a határ a magas endorfin szint és a bénító félelem, és szorongás között? Ha a stressz szinted túl magas az meggátolhatja az előadást, okozhat “lefagyást” ,  “bénulást” , vagy extrém esetben pánik rohamot. Ha bármelyiket ezek közül tapasztaltad már nem vagy egyedül. Szinte minden előadóművész leblokkol, merevvé válik, mint egy deszka, vagy elveszti érzelmi kötődését a játékához a jelenetben az aggodalom és a lámpaláz miatt.

A jó hír, hogy van valós, gyakorlati segítség ezekre a helyzetekre. Test-tudat technikák, mint az Alexander Technique különösen értékesek ezekben az esetekben. Ahelyett, hogy megpróbálod azt mondogatni magunknak “nem félek” - miközben félsz, vagy megkeményíted magad, az Alexander Technique konstruktív alternatívát kínál: segít visszatalálni a test és tudat alapjaihoz - és pontosan erre van szükséged a kihívásokkal teli pillanatokban. De a legfontosabb, hogy megmutatja hogyan csináld ezt olyan fokozott stresszhelyzetekben, mint egy meghallgatás, nehéz próba és fontos előadás. Az Alexander Technique segítségével csinálsz azt a legjobban csinálhatod, azáltal, hogy eltávolítja azt ami visszatart: a feszültséget.

Íme egy gyakorlat, amely a Physical Expression on Stage and Screen című könyvemből való. Segíthet, hogy előhozd valódi tehetségedet és megmutathasd mindenkinek.

Konstruktív pihenés

1. Feküdj le egy szőnyegre, vagy jógamatracra. Helyezz könyveket a fejed alá úgy, hogy a fejed ne húzódjon sem előre sem hátra,ne nyomja össze sem a nyakadat, sem a válladat.

2. Hajlítsd be a térdeidet, és helyezd a kezeidet az alsó bordákra. Ez segít, hogy a vállaid szélesek legyenek és érezheted saját légzésedet.

3. Engedd el a hátadat a padló felé. Érezd ahogyan a padló alátámaszt. A gravitáció segíteni fog.

4. Légy nyitott arra, ami a testedben történik, és észleld ha valahol feszes vagy.

5. Emlékeztesd maga arra, hogy nem akarsz semmit sem megtartani - elengedni szeretnél.

6. Gondolod végig Alexander gondolatait: legyen a nyakam szabad, hogy a fejem egyensúlyban lebeghessen a gerincoszlop tetején, azért, hogy a törzsed széles és hosszú lehessen.

7. Bizonyosodj meg róla, hogy semmit sem erőltetsz. A tested válaszolni fog a gondolataidra.

8. Engedd, hogy a levegő könnyen ki és be áramolhasson, engedd, hogy a légzésed lassú és mély lehessen.

9. Feküdj így 5-10 percet.  Koncentrálj könnyedén, és nyugodtan, elengedve magad menálisan és fizikailag is.

Amikor felállsz csaknem biztos, hogy másképp érzed magad. mint korábban: kipihent és felfrissült leszel. Ez megfelelő idő lehet a cselekvésre. És felfedezheted mi segíti elő az előadói csúcsteljesítményt - az ha felszabadítod a hangszeredet - önmagadat”.

Források:

http://www.billconnington.com/

http://vimeo.com/channels/connington

https://www.actorsandperformers.com/2014/06/does-tension-fuel-peak-performance11