A Papageno égisze alatt működő Fuvolaművészet blog legutóbbi interjúját Csalog Benedekkel készíthettem el. Nagy örömömre szolgált elkészíteni az anyagot, amelyből itt mutatok be néhány kiragadott gondolatot.
“Közben készültem a budapesti főiskolai felvételire és nagy szerencsémre, első barokk fuvolám készítőjéhez, Elek Tihamérhoz kerültem, a felvételin Prokofjev szonátáját játszottam.”
“Szerencsés pillanat volt ez, mert a Hungaroton nagy példányszámban forgalmazta a felvételt külföldön, Japánban és Észak-Amerikában is. Talán ennek a kiadványnak is volt része abban, hogy a fuvolások egyre inkább játszani kezdték Quantz kevésbé ismert műveit.”
“Quantz képzett, művelt, invenciózus muzsikus volt, aki minden tudott a zenéről, a hangszerről, és fuvolákat is épített.”
“A jól intonált, tiszta játék abszolút a legfontosabb szempont, még a hangminőségnél is előbbre való, mert a világnak nincs szüksége még egy hamisan játszó barokkfuvolásra.”
“Már jó ideje kizárólag csak különböző mai készítők Quantz-kópiáin játszom, és úgy hiszem, ha valakit érdekel ez a zene, akkor hozzá tartozó hangszer is kell, hogy érdekelje.”
“Quantz hangsúlyozza könyvében, hogy a fuvola hangjának sokkal inkább egy alt, mint egy szoprán énekes hangjához kell hasonlítania.”
“Ez azt is jelenti, hogy mindig inkább a nehezebb, de „autentikusabb” megoldást választom, még akkor is ha ez néha tízszer több munka, és a mai hallgató számára nem is feltételül tűnik egy modernizált megoldásnál jobbnak az eredmény.”
“Ehhez a zenéhez az is hozzátartozik, hogy a 17-18. században még nem volt Európában strukturált zeneoktatás, persze léteztek különféle, zeneoktatással foglalkozó intézmények.”
A teljes beszélgetés az alábbi linken olvasható:
https://papageno.hu/blogok/magyar-fuvolatortenet/2025/06/csalog-benedek-interju/
