Flute Center of New York
Körülbelül három hete adott majdnem 3 órás mesterkurzust Sir James Galway a new york-i Flute Center-ben. Ennek teljes anyagát láthatjuk itt alább, a kurzus műsora alatt.
Az első résztvevő 30 percnél lép a színre, de az ezt megelőző események is tanulságosak:
Galway Flute Academy ~ 2017
Mindkét előadóval találkozhattunk már korábban - Lorna McGhee egy áprilisi posztban tanított és játszott, Juliette Hurel nem sokkal ezelőtt mutatkozott egy, a kilencvenes évek végéről származó tv anyagban. A mostani videó a tavalyi Galway Flute Academy-n készült, ahol minkét művésznő egy-egy koncertfélidőt ad.
Juliette Hurel műsora a 18. percél kezdődik:
Saint-Saëns - Románc
Saint-Saëns - Odelette
Lorna McGhee műsora a 47. percben kezdődik:
Kattenburg - Piece
Ravel - Sonata opus posthumus
Vitali - Chaconne
Mozart fuvola-hárfa versenye
Azt hiszem nehéz lenne felsorolni, hogy 30 év alatt Sir James Galway és Marisa Robles hányszor adták elő Mozart fuvola-hárfa versenyét, de annyi bizonyos, hogy tökélyre vitték ennek a műnek az előadását és aligha létezik fuvolás akinek nincs legalább egy Galway-Robles Mozart Fuvola-hárfa verseny felvétele otthon a polcon.
Ez az 1993as tv-adás nálunk is műsoron volt, itt Michael Tilson Thomas és a London Symphony Orchestra társul a két szólistához. A kezdő pontot a műhöz állítottam, de az műsor első 20 percében a szólistákon és a karmesteren kívül Dudley Moore - a brit komikus, színész és zongorista - is szerepet kap, a művészek őt vezetik be a darab zenei és technikai rejtelmeibe, de némi kamarázásra is sort kerítenek, de ízelítőt kapunk a mű próbafolyamatából is.
A felvétel minden tekintetben kiváló, a két szólista kommunikációja tökéletes, és ami nem elhanyagolható az internet esetében a Youtube-os hangminőség is kitűnő.
Sir James Galway in Frost School of Music
A következő hetekben több “live stream” kezdetű bejegyzéssel is találkozhatunk majd. Ezek általában élő követítések voltak, amelyekben a világ vezető fuvolaművészei adnak mesterkurzust és akár koncertet is. A dolog természetéből adódóan ezek a rögzített anyagok idő igényesek, akár kétórásak is lehetnek, és én személy szerint úgy találom rendkívül hasznosak és szórakoztatóak is.
A sort Sir James Galway nyitja meg nemrégiben Miamiban tartott mesterkurzusával, amelyet az alábbi linkre kattintva nyithatunk meg:
A kezdés a 9 percnél van, majd a közös gyakorlatok után
00:39 Bach - g-moll szonáta I-II. tétel
01:00 Mozart - D-dúr koncert
01:25 Martinu - Szonáta
01:46 Liebermann - Szonáta
02:10 Jolivet - Chant de Linos
J.S.Bach - a-moll partita
Nem szeretem, sőt ki nem állhatom az olyan típusú bejegyzéseket, hogy “egy darab többféle felfogásban” nem is szoktam ilyet készíteni, és ez a poszt sem ennek indult. Eredetileg Bach a-moll partitájának első tételének nem-fuvolás feldolgozásaiból gyűjtöttem össze néhányat, azért, hogy bemutassam miként hatott ez a zseniális tétel más hangszeresekre is, és főleg hogyan nyúltak hozzá az előadást (főként tempó- és hangulati koncepcióját tekintve) , vagy akár a feldolgozását illetően. A válogatásban tehát nem az előadás minőségét tekintettem fő szempontnak, de valahogy éreztem legalább egy fuvolás felvételt is mellékelni kellene - és utóbb persze egy fuvolás felvételt nem éreztem elégségesnek, így végül fuvolaszempontból is kicsit körüljártam ez a témát.
Aligha akad olyan fuvolás, akinek ne okozott volna fejtörést ez a tétel, akár tanulóként, de legalább tanárként. Nem szeretnék konkrét elemzésekkel fárasztani az Olvasót, inkább kiemelnék néhány lehetséges szempontot a megfigyelésre. Érdekes lehet a tempó választás, amely meglepően tág határok között mozog, sőt általában véve lassabb, mint amit modern fuvolásként játszani szoktuk. Érdekes lehet még az, ahogy egyes előadók a hanghosszúságokkal és a kötésekkel játszanak, sőt néha díszítenek is, és fontos lehet a tagolás és a megállások “mikor?/mennyit?” kérdése.
Nézzük a felvételeket felülről lefelé:
Emilio Galante felvétele az első, az olasz fuvolás-zeneszerző az Allemende tételt modern formában fogalmazta újra, tehát egyfajta feldolgozásról van szó. Ezt követi David Tayler lanton - érdekes, hogy a felvételének van egy feltartóztathatatlan jellege a mérsékelt tempó ellenére. Kate Clark, a hágai zeneakadémia barokk fuvola tanára a következő, ő is inkább a nyugodt tempó mellett tette le a voksát. Ezután jönnek a modernkori fuvolások felvételei, különös módon úgy állt össze a sorrend - ami quasi időrendi - , hogy a felvételek tempóválasztása egyre nyugodtabbnak tűnik. Érdekes lehet még megfigyelni, hogy egy fuvolás az adott tempóhoz milyen hanghosszúságokat és hangindításfajtát választ, és ezt milyen perfekciós szinten tudja/akarja megvalósítani, és ezáltal hogyan alakul a tétel arculata, hangulata, továbbá, hogy mennyire törekszik a többszólamúság megjelenítésére, vagyis mennyire tartja lényegesnek a struktúra megmutatását.
Természetesen Jean-Pierre Rampal az első virtuóz, francia megközelítéssel, ezt követi Auréle Nicolé felvétele, amely világosan tagolt, és magán hordozza azokat a jegyeket, amelyek az ő Bach-játékára oly jellemzőek. Sir James Galway felvétele alighanem a legeredetibb ebben a műben is, folyamatossága ellenére nyugodt és szabad, még sem esik szét a tétel. Emanuel Pahud-vel zárul a fuvolások sora, talán az ő megközelítésére hatott leginkább az, amit historikus felfogásnak nevezünk. Javaslom még azt a hallgatási módot, - ha már külön-külön megismertük a felvételeket - hogy gyors egymásutánban hallgassuk meg az első 5-6 másodpercet mindegyik felvételből. (Hát ennyit arról, hogy nem szeretem az “egy darab-többféle előadás” című bejegyzéseket…).
A poszt két érdekességgel zárul: az egyik - sokat vitatott - Gustav Scheck-féle kíséretes kiadás, amely Peters kiadásban látott napvilágot a No.3332 szám alatt. A fuvolaszólamot Maximilian Schwedler gondozta - a felvételen Schwedler-fuvolán halljuk a szonátát - a kíséretet Scheck írta.
A poszt feldolgozással indult, záruljon tehát azzal is, azért a befejező zene egy viccesebb feldolgozás - oldandó a fuvolás komolyságot - a Choro Bastardo együttestől, nevéhez méltóan némi Piazzola beütéssel és klezmer fűszerezéssel…
Emilio Galante fuvolás zeneszerző:
David Tayler
Kate Clark
J.P. Rampal
(a teljes mű Allemande: 00:00 Courante: 03:05 Sarabande: 05:18 Bourrée Anglaise: 09:17)
Auréle Nicolé
Sir James Galway
Emmanuel Pahud
A kíséretes Allemande, a teljes mű: 1mov. 0:00~, 2mov. 4:06~, 3mov. 6:28~, 4mov. 9:54~
New England Conservatory Honors Ensemble Choro Bastardo (Ilya Portnov, harmonica, Ben Andrews, violin, Henrique Eisenmann, piano, Cristian Budu, pandero, coached by Amir Milstein,) perform Bach’s Partita for Flute. Recorded live in Jordan Hall April 1, 2014.
A közel 3 órás, teljesen friss mesterkurzust élőben közvetítésként láthattuk, de magyar idő szerint eléggé későn. Most már a teljes anyag elérhető, a kezdéspontól linkeltem be (18.perc) - sajnos beágyazni nem lehetett.
A teljes Youtube link a kezdőponttal:
https://youtu.be/SBpc-Q-Pvmg?t=18m20s
A közös befújást követően az alábbi darabok kerülnek előadásra:
01:00 - Frank Martin ~ Ballada
01:31 - Widor ~ Suite
01:57 - Reinecke ~ Koncert
Egy rövidebb, 6 perces, 2016os részlet Sir James Galway koreai masterclass a skálázás témakörét járja körül:
Sir James Galway - fuvola - Arthur Honegger (1892-1955): Danse de la Chevre
A René Le Roy-nak dedikált darab 1922-ben született, és az ő előadásban is meghallgathatjuk itt.
először Magyarországon!
Jó indul a 2017es év! - erről idén Kanyó Dávid gondoskodik, aki vasárnap a MÜPA-ban mutatja be Lowell Liebermann Piccolóversenyét! Az eseményről egy Facebook hírből értesültem, de a hangverseny teljes műsorát sehol sem találtam meg - nyilván meglepetés. Sajnos sem a MÜPA, sem a Budafoki Dohnányi Zenekar oldalán nem szerepel a Piccolóverseny, pedig ez bizony bemutató.
Kanyó Dávid többször is eljátsza a művet a MÜPA-beli eseményt megelőzően:
Január 6-àn Budafokon, a Klauzál Gàbor Művelődési Központban
Január 7-èn ZÀRTKÖRŰ koncert
Január 8-án MÜPA nagyterem - 19:30
Kanyò Dàvid - piccoló, karmester: Hollerung Gàbor
Az alábbi felvételen a mű első tételét Sir James Galway játsza, elég ritkán hallhatjuk őt piccolózni, és ezt is meglehetősen jól csinálja - ezért választottam ezt a felvételt:
Lowell Liebermann - Concerto for piccolo, op50, első tétel,
Sir James Galway - piccolo
Phillip Moll - zongora
1) M. Marais, Le Basque
2) Bach, Sicilienne
3) Kreisler, Schon Rosmarin
4) Debussy, Syrinx
5) Debussy, Clair de Lune
6) Godard, Valse
7) Ibert, Petit Ane Blanc
Galway Flute Festival Opening Gala 2016
Nem hiszem, hogy van még egy olyan fuvolás, aki olyan nagy hatással van a fuvolázásra, mint ő. Az alábbi videó a 2016os Galway fesztivál nyitókoncertje. Hihetetlen az a hangi és technikai biztonság, ahogy Galway ezt a műsort játsza, még sem ezt emelném ki, hanem azt az érzelmi frissességet ami az egész előadást jellemzi. A videó alatt mellékeltem két német nyelvű interjút 1990ből és 2001ből, de megadtam egy linket is ha valaki pdf-ben szeretné olvasni.
Sir James Galway idézetek a 2013as fesztiválról:
-Életed minden napján hallgasd nagy énekesek előadásait.
-Ne üsd a billentyűket!
-Isten nem fog csak úgy megáldani jó hanggal egy napon - neked kell tenned érte!
-A gyakorlás teljes elkötelezettség közted és a fuvolád között.
-Ne csak azt játszd, amit a kottában írnak - játsz úgy mintha egy történetet mesélnél el.
Galway Flute Festival Opening Gala ConcertGalway Flute Festival Opening Gala Concert Live!
Közzétette: Sir James Galway – 2016. július 22.
További videók:
https://www.facebook.com/JamesGalwayFlute/videos