A Francia Becsületrend legmagasabb fokozatát (Commandeur de l’ordre des arts et des lettres) veheti át Sir James Galway művészi pályájának elismeréséül. Nem nagyon tudok más fuvolaművészt mondani, aki egész életében annyit gyakorolt volna - a mai napig is - mint ő. És nem tudok mondani még egy olyan fuvolaművészt, aki ekkor hatással lett volna a fuvolázásra és a fuvolázás nemzetközi koncertéletben elfoglalt szerepére, mint ő.
Bár Galway intézményesen csak rövid ideig tanult Párizsban - Gaston Crunelle osztályában - mindig is a francia fuvolaiskola tanítványaként hivatkozott magára - teljes joggal, hiszen ezt a hatást az angol iskolán keresztül is egész korán megkapta és a mai napig tanításával ezt képviseli. Talán ez a magas elismerés nem csak kimagasló művészi életművének szól, hanem a francia fuvolaiskolához való tartozásának pecsétje is. Amennyire tudom Jean-Pierre Rampal a másik fuvolás, aki Becsületrendet kapott.
Ma már nálunk a fuvolásoknak nem kell őt bemutatni, de összeállítottam azt a három felvételt, amelyet talán kevesebben ismernek itthon. Az első az egyik kedvencem, az 1989-es Harewood House-beli hangversenyből egy részlet Phillip Moll zongorázásával - azért ezt, mert nem sokkal később a művet élőben is hallhattam velük. A videó alatt az egyik komment írója Marisa Robles, - a hárfaművésznő, akivel Galway oly sokszor adta elő Mozart Fuvola-hárfa versenyét - a következőt írja: “So beautiful Jimmy.!! You are and always have been the greatest!!! Love YOU.xx”
Ehhez én sem tudok többet hozzá tenni. Csak annyit még:
GRATULÁLOK!
Ravel ~ Habanera
Bach ~ Triószonáta, BWV 1079 II. Allegro Moderato
Kyung Wha Chung, Phillip Moll és Moray Welsh (Concertgebouw, Amsterdam, 1979)
Joaquin Rodrigo ~ Fantasia para un gentilhombre (Sir James Galway árirata). A kép és hangminőség sajnos nem tökéletes, de így is érzékelhető az elképesztő hangi, technikai és megformálásbeli magabiztosság, valamint külön felhívnám a figyelmet 19:30nál a kadenciára…
New York Philharmonic, Zubin Mehta, Lincoln Center, valamikor 1978 után.
Kersten McCall, Mariya Semotyuk (fuvola) és David Schlaffke
A Galway Fesztivál keretében duó-koncertet hallhatunk az Royal Concertgebouw Orchestra két jeles művészétől - Kersten McCall szólófuvolás a zenekarnál, míg a hölgy szóló-piccolós pizícióban van.
Mariya Semotyuk egyébként ott született, ahol a Doppler testvérek, Lembergben, Ukrajnában. Taníulmányait 4 évesen kezdte meg, majd német területen fejezte be. A neves zenekarhoz 2007ben csatlakozott, de 2009ben a kobei verseny döntőjébe jutott, ahol külön díjat kapott a legjobb romantikus előadásért. A művésznő fuvolahangját itt szólóban nem élvezhetjük, viszont ajánlom hallgatásra C.P.E.Bach G-dúr koncertjének felvételét, amely mikrofonozott akusztikai körülmények között készült (I-II-III).
Kersen McCall szólófuvolásként dolgozott a Rundfunk-Sinfonieorchester Saarbrücken-ben, a Berlin Philharmonic Orchestra-ben, a Bavarian Radio Symphony Orchestra-ben és New York Philharmonic Orchestra-ben is. 2005től szólófuvolázik a Royal Concertgebouw Orchestra-ben. Ezt megelőzően 1997 első díjat nyert Kobe-ban és 3. díjat 2000-ben az ARD Versenyen. Szólófelvételként ajánlom Isang Yun Salomo című művét, amelyet 16 éves korában rögzített.
A kb 70 perces koncerten barokk és modern műveket hallhatunk felváltva, és külön érdekesség az a-moll partita csembaló kíséretes verziója Kersten Mccall-tól, akinek édesapja zeneszerző. És elhangzik Takemitsu viszonylag ritkán hallható duója is.
Így játszik Sir James Galway közel a 80hoz a megnyitó gálán - irigylésre méltó és nagyon meggyőző:
Gaubert - 3.szonáta
Fauré - Fantázia
Galway~Overtone - Ír népdalok
Doppler - Andante és Rondó ~ Lady Jeanny Galway-al
Beethoven - Törökinduló
Catherine Rechstein - zongora
Showcase Recital ~ Marina Piccinini
Marnia Piccinini-t most már nálunk is ismeri mindenki, és újra meghallgathatjuk tőle a Richard Staruss szonátát ezúttal Kamelia Miladinova zongorázásával.
Showcase Recital ~ Adriana Ferreira és Silvia Careddu
Adriana Ferreira kezd, és a zongorista itt újra Catherine Rechstein. A fuvolaművésznő Portugáliában született és alig 19 évesen megnyerte a Nielsen Versenyt, 2013ban harmadik helyett szerzett a Kobe-i Nemzetközi Fuvolaversenyen, majd első helyen fejezte be a Gazzeloni Fuvolaversenyt. Végül a genfi versenyen kapott megosztott második díjat úgy, hogy nem adtak ki első helyet. Jelenleg a Rotterdam Philhamonic Orchestra szólófuvolása, valamint a Orchestre National de France szólófuvolása, és mindemellett meglepő módon zenetudományi végzettséget is szerzett a Sorbonne-on.
Silvia Careddu-ról annyit - ha valaki esetleg nem ismerné és nem értené miért fuvolázik ilyen jól - hogy Szardínia szigetén született, 2001ben ő nyerte meg a genfi versenyt, tavaly óta ő a Bécsi Filharmonikusok szólófuvolása, valamint a berlini “Hans Eisler” Főiskola fuvolaprofesszora. Igen, ez a Galway Fesztivál. Nagyon izgalmas koncert volt:
Karg-Elert - Sinfonische Kanzone, Op.114
Delgado - The Panic Flirt
Muczynski - Szonáta
Csajkovszkij - Lenszki áriája
Ferroud - 3 darab
Enesco - Cantabile et Presto
Debussy - Syrinx
Martin - Ballade
Körülbelül három hete adott majdnem 3 órás mesterkurzust Sir James Galway a new york-i Flute Center-ben. Ennek teljes anyagát láthatjuk itt alább, a kurzus műsora alatt.
Az első résztvevő 30 percnél lép a színre, de az ezt megelőző események is tanulságosak:
Mindkét előadóval találkozhattunk már korábban - Lorna McGhee egy áprilisi posztban tanított és játszott, Juliette Hurel nem sokkal ezelőtt mutatkozott egy, a kilencvenes évek végéről származó tv anyagban. A mostani videó a tavalyi Galway Flute Academy-n készült, ahol minkét művésznő egy-egy koncertfélidőt ad.
Azt hiszem nehéz lenne felsorolni, hogy 30 év alatt Sir James Galway és Marisa Robles hányszor adták elő Mozart fuvola-hárfa versenyét, de annyi bizonyos, hogy tökélyre vitték ennek a műnek az előadását és aligha létezik fuvolás akinek nincs legalább egy Galway-Robles Mozart Fuvola-hárfa verseny felvétele otthon a polcon.
Ez az 1993as tv-adás nálunk is műsoron volt, itt Michael Tilson Thomas és a London Symphony Orchestra társul a két szólistához. A kezdő pontot a műhöz állítottam, de az műsor első 20 percében a szólistákon és a karmesteren kívül Dudley Moore - a brit komikus, színész és zongorista - is szerepet kap, a művészek őt vezetik be a darab zenei és technikai rejtelmeibe, de némi kamarázásra is sort kerítenek, de ízelítőt kapunk a mű próbafolyamatából is.
A felvétel minden tekintetben kiváló, a két szólista kommunikációja tökéletes, és ami nem elhanyagolható az internet esetében a Youtube-os hangminőség is kitűnő.
A következő hetekben több “live stream” kezdetű bejegyzéssel is találkozhatunk majd. Ezek általában élő követítések voltak, amelyekben a világ vezető fuvolaművészei adnak mesterkurzust és akár koncertet is. A dolog természetéből adódóan ezek a rögzített anyagok idő igényesek, akár kétórásak is lehetnek, és én személy szerint úgy találom rendkívül hasznosak és szórakoztatóak is.
A sort Sir James Galway nyitja meg nemrégiben Miamiban tartott mesterkurzusával, amelyet az alábbi linkre kattintva nyithatunk meg:
Nem szeretem, sőt ki nem állhatom az olyan típusú bejegyzéseket, hogy “egy darab többféle felfogásban” nem is szoktam ilyet készíteni, és ez a poszt sem ennek indult. Eredetileg Bach a-moll partitájának első tételének nem-fuvolás feldolgozásaiból gyűjtöttem össze néhányat, azért, hogy bemutassam miként hatott ez a zseniális tétel más hangszeresekre is, és főleg hogyan nyúltak hozzá az előadást (főként tempó- és hangulati koncepcióját tekintve) , vagy akár a feldolgozását illetően. A válogatásban tehát nem az előadás minőségét tekintettem fő szempontnak, de valahogy éreztem legalább egy fuvolás felvételt is mellékelni kellene - és utóbb persze egy fuvolás felvételt nem éreztem elégségesnek, így végül fuvolaszempontból is kicsit körüljártam ez a témát.
Aligha akad olyan fuvolás, akinek ne okozott volna fejtörést ez a tétel, akár tanulóként, de legalább tanárként. Nem szeretnék konkrét elemzésekkel fárasztani az Olvasót, inkább kiemelnék néhány lehetséges szempontot a megfigyelésre. Érdekes lehet a tempó választás, amely meglepően tág határok között mozog, sőt általában véve lassabb, mint amit modern fuvolásként játszani szoktuk. Érdekes lehet még az, ahogy egyes előadók a hanghosszúságokkal és a kötésekkel játszanak, sőt néha díszítenek is, és fontos lehet a tagolás és a megállások “mikor?/mennyit?” kérdése.
Nézzük a felvételeket felülről lefelé:
Emilio Galante felvétele az első, az olasz fuvolás-zeneszerző az Allemende tételt modern formában fogalmazta újra, tehát egyfajta feldolgozásról van szó. Ezt követi David Tayler lanton - érdekes, hogy a felvételének van egy feltartóztathatatlan jellege a mérsékelt tempó ellenére. Kate Clark, a hágai zeneakadémia barokk fuvola tanára a következő, ő is inkább a nyugodt tempó mellett tette le a voksát. Ezután jönnek a modernkori fuvolások felvételei, különös módon úgy állt össze a sorrend - ami quasi időrendi - , hogy a felvételek tempóválasztása egyre nyugodtabbnak tűnik. Érdekes lehet még megfigyelni, hogy egy fuvolás az adott tempóhoz milyen hanghosszúságokat és hangindításfajtát választ, és ezt milyen perfekciós szinten tudja/akarja megvalósítani, és ezáltal hogyan alakul a tétel arculata, hangulata, továbbá, hogy mennyire törekszik a többszólamúság megjelenítésére, vagyis mennyire tartja lényegesnek a struktúra megmutatását.
Természetesen Jean-Pierre Rampal az első virtuóz, francia megközelítéssel, ezt követi Auréle Nicolé felvétele, amely világosan tagolt, és magán hordozza azokat a jegyeket, amelyek az ő Bach-játékára oly jellemzőek. Sir James Galway felvétele alighanem a legeredetibb ebben a műben is, folyamatossága ellenére nyugodt és szabad, még sem esik szét a tétel. Emanuel Pahud-vel zárul a fuvolások sora, talán az ő megközelítésére hatott leginkább az, amit historikus felfogásnak nevezünk. Javaslom még azt a hallgatási módot, - ha már külön-külön megismertük a felvételeket - hogy gyors egymásutánban hallgassuk meg az első 5-6 másodpercet mindegyik felvételből. (Hát ennyit arról, hogy nem szeretem az “egy darab-többféle előadás” című bejegyzéseket…).
A poszt két érdekességgel zárul: az egyik - sokat vitatott - Gustav Scheck-féle kíséretes kiadás, amely Peters kiadásban látott napvilágot a No.3332 szám alatt. A fuvolaszólamot Maximilian Schwedler gondozta - a felvételen Schwedler-fuvolán halljuk a szonátát - a kíséretet Scheck írta.
A poszt feldolgozással indult, záruljon tehát azzal is, azért a befejező zene egy viccesebb feldolgozás - oldandó a fuvolás komolyságot - a Choro Bastardoegyüttestől, nevéhez méltóan némi Piazzola beütéssel és klezmer fűszerezéssel…
Emilio Galante fuvolás zeneszerző:
David Tayler
Kate Clark
J.P. Rampal
(a teljes mű Allemande: 00:00 Courante: 03:05 Sarabande: 05:18 Bourrée Anglaise: 09:17)
Auréle Nicolé
Sir James Galway
Emmanuel Pahud
A kíséretes Allemande, a teljes mű: 1mov. 0:00~, 2mov. 4:06~, 3mov. 6:28~, 4mov. 9:54~
New England Conservatory Honors Ensemble Choro Bastardo (Ilya Portnov, harmonica, Ben Andrews, violin, Henrique Eisenmann, piano, Cristian Budu, pandero, coached by Amir Milstein,) perform Bach’s Partita for Flute. Recorded live in Jordan Hall April 1, 2014.
Sir James Galway Master Class with Frost Flute Students
A közel 3 órás, teljesen friss mesterkurzust élőben közvetítésként láthattuk, de magyar idő szerint eléggé későn. Most már a teljes anyag elérhető, a kezdéspontól linkeltem be (18.perc) - sajnos beágyazni nem lehetett.
A teljes Youtube link a kezdőponttal:
https://youtu.be/SBpc-Q-Pvmg?t=18m20s
A közös befújást követően az alábbi darabok kerülnek előadásra:
01:00 - Frank Martin ~ Ballada
01:31 - Widor ~ Suite
01:57 - Reinecke ~ Koncert
Egy rövidebb, 6 perces, 2016os részlet Sir James Galway koreai masterclass a skálázás témakörét járja körül:
Sir James Galway - fuvola - Arthur Honegger (1892-1955): Danse de la Chevre
A René Le Roy-nak dedikált darab 1922-ben született, és az ő előadásban is meghallgathatjuk itt.
