‘Sir James Galway’ címkével ellátott bejegyzések

125 éve született Honegger

2017 03 10

Sir James Galway - fuvola - Arthur Honegger (1892-1955): Danse de la Chevre
A René Le Roy-nak dedikált darab 1922-ben született, és az ő előadásban is meghallgathatjuk itt.

Liebermann - Piccolo Concerto

2017 01 04

először Magyarországon!

Jó indul a 2017es év! - erről idén Kanyó Dávid gondoskodik, aki vasárnap a MÜPA-ban mutatja be Lowell Liebermann Piccolóversenyét! Az eseményről egy Facebook hírből értesültem, de a hangverseny teljes műsorát sehol sem találtam meg - nyilván meglepetés. Sajnos sem a MÜPA, sem a Budafoki Dohnányi Zenekar oldalán nem szerepel a Piccolóverseny, pedig ez bizony bemutató.

Kanyó Dávid többször is eljátsza a művet a MÜPA-beli eseményt megelőzően:
Január 6-àn Budafokon, a Klauzál Gàbor Művelődési Központban
Január 7-èn ZÀRTKÖRŰ koncert
Január 8-án MÜPA nagyterem - 19:30
Kanyò Dàvid - piccoló, karmester: Hollerung Gàbor

Az alábbi felvételen a mű első tételét Sir James Galway játsza, elég ritkán hallhatjuk őt piccolózni, és ezt is meglehetősen jól csinálja - ezért választottam ezt a felvételt:

Lowell Liebermann - Concerto for piccolo, op50, első tétel,
Sir James Galway - piccolo

Sir James Galway a francia tv-ben - 1979

2016 12 11

Phillip Moll - zongora

1) M. Marais, Le Basque
2) Bach, Sicilienne
3) Kreisler, Schon Rosmarin
4) Debussy, Syrinx
5) Debussy, Clair de Lune
6) Godard, Valse
7) Ibert, Petit Ane Blanc

Opening Gala - Sir James Galway

2016 12 08

Galway Flute Festival Opening Gala 2016


Happy Birthday to Sir James Galway!

Nem hiszem, hogy van még egy olyan fuvolás, aki olyan nagy hatással van a fuvolázásra, mint ő. Az alábbi videó a 2016os Galway fesztivál nyitókoncertje. Hihetetlen az a hangi és technikai biztonság, ahogy Galway ezt a műsort játsza, még sem ezt emelném ki, hanem azt az érzelmi frissességet ami az egész előadást jellemzi. A videó alatt mellékeltem két német nyelvű interjút 1990ből és 2001ből, de megadtam egy linket is ha valaki pdf-ben szeretné olvasni.

Sir James Galway idézetek a 2013as fesztiválról:

-Életed minden napján hallgasd nagy énekesek előadásait.
-Ne üsd a billentyűket!
-Isten nem fog csak úgy megáldani jó hanggal egy napon - neked kell tenned érte!
-A gyakorlás teljes elkötelezettség közted és a fuvolád között.
-Ne csak azt játszd, amit a kottában írnak - játsz úgy mintha egy történetet mesélnél el.

Galway Flute Festival Opening Gala Concert

Galway Flute Festival Opening Gala Concert Live!

Közzétette: Sir James Galway – 2016. július 22.

További videók:
https://www.facebook.com/JamesGalwayFlute/videos

Két németnyelvű interjú Sir James Galway-al.

Allemande

2016 11 26

J.S.Bach - a-moll partita

Nem szeretem, sőt ki nem állhatom az olyan típusú bejegyzéseket, hogy “egy darab többféle felfogásban” nem is szoktam ilyet készíteni, és ez a poszt sem ennek indult. Eredetileg Bach a-moll partitájának első tételének nem-fuvolás feldolgozásaiból gyűjtöttem össze néhányat, azért, hogy bemutassam miként hatott ez a zseniális tétel más hangszeresekre is, és főleg hogyan nyúltak hozzá az előadást, vagy a feldolgozást illetően. De valahogy éreztem legalább egy fuvolás felvételt is mellékelni kellene, és persze egy fuvolás felvételt nem éreztem elégnek, így fuvola szempontból is körül jártam egy kicsit ezt a témát.

Aligha akad olyan fuvolás, akinek ne okozott volna fejtörést ez a tétel, akár tanulóként, de legalább tanárként. Nem szeretnék konkrét elemzésekkel fárasztani az Olvasót, inkább kiemelnék néhány lehetséges szempontot a megfigyelésre. Érdekes lehet a tempó választás, amely meglepően tág határok között mozog, sőt általában véve lassabb, mint amit modern fuvolásként játszani szoktuk. Érdekes lehet még az, ahogy egyes előadók a hanghosszúságokkal és a kötésekkel játszanak, sőt néha díszítenek is, és fontos lehet a tagolás és a megállások “mikor?/mennyit?” kérdése.

Nézzük a felvételeket felülről lefelé:

Emilio Galante felvétele az első, az olasz fuvolás-zeneszerző az Allemende tételt modern formában fogalmazta újra. Egyébként az előadó a teljes Partitát feldolgozta ilyen módon. A második a Stéphane Delplace változata csembalóra, majd ezt követi David Tayler lanton. Érdekes, hogy a felvételnek van egy feltartóztathatatlan jellege a mérsékelt tempója ellenére. Kate Clark, a hágai zeneakadémia barokk fuvola tanára a következő, ő is inkább a nyugodt tempó mellett tette le a voksát. Ezután jönnek a modernfuvolás felvételek, érdekes módon úgy állt össze a sorrend - ami quasi időrendi - , hogy a felvételek tempóválasztása egyre nyugodtabbnak tűnik. Érdekes lehet még megfigyelni, hogy egy fuvolás az adott tempóhoz milyen hanghosszúságokat és hangindításfajtát választ, és ezt milyen perfekciós szinten tudja megvalósítani - és ezáltal hogyan alakul a tétel arculata, hangulata.
Jean-Pierre Rampal az első természetesen, virtuóz , francia megközelítéssel, ezt követi Auréle Nicolé felvétele, amely világosan tagolt, és magán hordozza azokat a jegyeket, amelyek az ő Bach-játékára oly jellemzőek. Sir James Galway felvétele alighanem a legeredetibb ebben a műben is, folyamatossága ellenére nyugodt és szabad, még sem esik szét a tétel. Emanuel Pahud-vel zárul a fuvolások sora, talán az ő megközelítésére hatott leginkább az, amit historikus felfogásnak nevezünk. Javaslom még azt a hallgatási módot, - ha már külön-külön megismertük a felvételeket - hogy gyors egymásutánban hallgassuk meg az első 5-6 másodpercet mindegyik felvételből.
Hát ennyit arról, hogy nem szeretem az “egy darab-többféle előadás” című bejegyzéseket…
A befejező felvétel egy viccesebb feldolgozás - oldandó a fuvolás komolyságot - a Choro Bastardo együttestől, nevéhez méltóan némi Piazzola beütéssel és klezmer fűszerezéssel…

Emilio Galante fuvolás zeneszerző:

Jean Rondeau - Csembaló;
Arr: Stéphane Delplace (b.1953)

David Tayler

Kate Clark

J.P. Rampal
(a teljes mű Allemande: 00:00 Courante: 03:05 Sarabande: 05:18 Bourrée Anglaise: 09:17)

Auréle Nicolé

Sir James Galway

Emmanuel Pahud

New England Conservatory Honors Ensemble Choro Bastardo (Ilya Portnov, harmonica, Ben Andrews, violin, Henrique Eisenmann, piano, Cristian Budu, pandero, coached by Amir Milstein,) perform Bach’s Partita for Flute. Recorded live in Jordan Hall April 1, 2014.

Galway Flute Festival - 2016

2016 08 14

Live from the Galway Flute Festival

Két részlet következik egy-egy videó-beágyazás formájában az idei Galway Fesztiválról, az elsőben Garzuly Anna, a másodikban Szilágyi Szabolcs jászik - sok más kitűnő fellépő társaságában. Egy korábbi alkalommal mindkettőjüket megszólaltattam, még a fesztivál előtt - itt olvashatjuk. Természetesen teljes hosszúságú koncertfelvételekről van szó.

Showcase Recital 2

Anna Garzuly-Wahlgren & Marina Piccinini - fuvola, és Catherine Rechsteiner & Kamelia Miladinova - zongora.

A koncert Garzuly Anna előadásával kezdődik, majd Marina Piccinini lép színpadra, végül közös ráadásszámmal búcsúznak. Marina Picinini-vel itt tekinthető meg egy másik, Galway Fesztivállal kapcsolatos felvétel - a sokak által kedvelt Lenszki áriája - amelyet ezen a koncerten is eljátszik.

Program: POULENC Sonata; CPE BACH Sonata for Solo Flute; JOLIVET Chant de Linos;
UEBAYASHI Sonata; TCHAIKOVSKY Lensky’s Aria (from Eugene Onegin); TAKTAKISHVILI Sonata

Showcase Recital 2 : Anna Garzuly-Wahlgren & Marina Piccinini with Catherine Rechsteiner & Kamelia Miladinova on Piano - Live from the Galway Flute Festival

Közzétette: Sir James Galway – 2016. július 24.

Alumni Showcase Recital

Rita D’Arcangelo, Philipp Jundt, Stefan Keller, Szilágyi Szabolcs (39. perctől) és Matej Zupan - fuvola, és Dearbhla Brosnan, Mirko Maltoni & Galina Vracheva - zongora

Program: PUCIHAR Aria from Sonatina, op.5; ŽURAJ Tango; FAURÈ Sicilienne, op.78; DE LORENZO Il Carnevale di Venezia; DOHNANYI Aria, op.48 no.1; BARTOK Romanian Folk Dances; PAGANINI Caprices; “Keller plays Keller”

Alumni Showcase Recital - Live from the Galway Flute Festival

Közzétette: Sir James Galway – 2016. július 29.

Sir James Galway Flutefestival - 2016

2016 07 04

Guest Artists

Here they are : The Guest Artists of the 2016 Galway Flute Festival in Weggis, Switzerland!

There is always room for…

Közzétette: Sir James Galway – 2016. május 15.

Sir James Galway weggis-i fuvolafesztiválja mindig etalon volt a szememben, már akkor is amikor a 90-es évek elején ott jártam. Akkor még nem volt ennyire fesztivál jellege a rendezvények, de már akkor is kitekintést nyújtott az összes kontinens fuvolázására, nem is akár milyen szinten. Idén két fuvolás is fellép, akik közel állnak hozzám/hozzánk.
Nem tudom a mai, hazai fuvolásoknak menyire ismerős Garzuly Anna neve, de az én generációm feltétlenül. Nagyon örültem, amikor néhány éve megtaláltam őt, mint a Quintessenz Fuvolaegyüttes tagját, annak pedig még jobban, hogy Szilágyi Szabolcs mellett - aki idén már visszatérő vendégnek számít e fesztiválon - ő is szólókoncertet adhat Weggis-ben. Garzuly Anna Szombathelyen született és Németh Pál, Kovács Lóránt, Paul Meisen és Jeanne Baxtresser voltak a tanárai, emellett számos nemzetközi verseny díjazottja volt, mielőtt a lipcsei Gewandhausorchester szólófuvolása lett 1995-ben.
Garzuly-Wahlgren Annával egy igen érdekes zenei mellékletet választottunk, egy igen nehéz darabot, amit egy kezemen meg tudok számolni hányszor hallottam életemben. Persze akkor is fuvola-zongora változatban Arthur Ephross átiratában.

Announcing our Guest Artist line up for the 2016 Galway Flute Festival!
Anna Garzuly-Wahlgren, Principal Flutist of the Gewandhaus Orchestra
www.galwayflutefest.com

Közzétette: Sir James Galway – 2016. február 26.

Mindkettőjüknek ugyan azt a két kérdést tettem fel:

- Milyen érzésekkel várod a 2016-os Galway Fesztiválon való fellépésedet?
Garzuly-Wahlgren Anna: Köszönöm kérdéseidet! Persze nagy örömmel készülök a Galway-fesztiválra! Egy pár évvel ezelőtt ismerkedtünk meg személyesen Hollandiában az ADAMs fuvolás szaküzlet rendezte fesztiválon, ahol fuvolaegyüttesemmel, a Quintessenz-cel abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy Lady és Sir Galway-el együtt osztoztunk egy koncerten. A koncert után Lady Jeanny rögtön fel is kér minket, és engem személyesen is egy koncertre az ő svájci fesztiváljukra. A meghívás nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hiszen James Galway felvételeivel nőttem fel, különleges és egyedi hangja mindig nagyon inspirált.

- Tudod már mit fogsz előadni?
Garzuly-Wahlgren Anna: Marina Piccinini-vel játszunk egy koncertet, én Poulenc és C.P.E. Bach Szonátákat, valamint Jolivet Chant de Linos-t fogok játszani, de egy közös duettet is tervezünk a koncert végére.

Wieniawski - Scherzo-Tarantella op.16 - Gudrun Hinze hangszerelése.

We are thrilled that Szabolcs Szailágyi will be joining us as one of our esteemed Guest Artists at the Galway Flute…

Közzétette: Sir James Galway – 2016. június 3.

- Milyen érzésekkel várod a 2016-os Galway Fesztiválon való fellépésedet?
Szilágyi Szabolcs: Természetesen Weggisről nem tudok elfogultság nélkül nyilatkozni, hiszen immár több, mint húsz esztendeje annak, hogy ifjúkori álmunkat valóra váltva kijutottunk az akkor még szemináriumnak nevezett rendezvényre és tanulhattunk a mestertől. Arról nem is beszélve, hogy Galway-re, azóta mint Mentoromra tekinthetek. Óriási szakmai elismerés ezen a rendezvényen fellépni, hiszen évről évre a világ legjobb, legelismertebb fuvolaművészei koncerteznek Weggisben. Olyanok, mint Beaudiment, Bernold, Bouriakov, Formisano, Griminelli, Höskuldsson, McGhee, Piccinini, Schütz, Walker, hogy csak a legismertebbeket említsem. Érdekessége az idei fesztiválnak, hogy ezúttal két magyar fellépő is lesz, hiszen a több évtizede a lipcsei Gewandhaus Orchestra szólófuvolása, Garzuly-Wahlgren Anna is koncertezik Weggisben.

- Tudod már mit fogsz előadni?
Szilágyi Szabolcs: Az Alumni koncerten meglehetősen szűkösek a lehetőségek egy headliner koncertez képest a rendelkezésre álló idő tekintetében, de mindenképpen szerettem volna egy tartalmas programot összeállítani. Hosszabb ideje dolgozom már egy Dohnányi–Bartók fuvola-zongora műsoron, és mindenképpen ebből szerettem volna válogatni. Mivel a program utolsó láncszeme is a helyére került, vagyis az Universal kiadó végre megjelentette Ittzés Gergely átiratát, Bartók - Román népi táncok című művét, ezért már műsorra tűzhettem a darabot. Kontrasztként pedig Dohnányi-tól az Op. 48. No. 1-es Áriát fogom játszani. Mindezek mellett tervbe van véve egy produkció Sir James-szel, valamint az Alumni koncert többi résztvevőjével is.


Köszönöm mindkettőtöknek és sok sikert kívánok!

Sir Lennox Berkeley

2016 05 12

Sir Lennox Berkeley (1903-1989) születésnapján

Sir Lennox Berkeley Oxforban született ezen a napon, és egyike a legfontosabb 20. századi angol zeneszerzőknek. Több fuvolaművet is komponált, így az op.97es szonátát, amely Sir James Galway-nak írt és ajánlott. Galway egy teljes szerzői lemezt készített a műveiből, amely a szonáta mellett helyett kapott az eredetileg furulyára és zongorára írt op. 13-as szonatina - ezt a arabot nálunk is játszák néha - valamint a szerző fuvolaversenye és egy fontos hangszerelése - ugyan is az ő nevéhez fűződik a Poulenc szonáta zenekari kísérettel ellátott változata 1976ból. Sir Lennox Berkeley egyébkén igen jó barátságban volt Poulenc-el, akivel párizsi tanulmányai során ismerkedett meg, de találkozott Nadia Boulanger zeneszerzés osztályában még Igor Stravinsky-val, Darius Milhaud-val, Arthur Honegger-el és Albert Roussel-el is. Sir Berkeley Ravel-től is vett órákat és gyakran említik az ő hatását műveire.

A 1951-52ben komponált op.36-os fuvolaversenyből sajnos nem tudok mutatni részletet sem, de Emily Beynon rögzítette British Flute Concertos című cd-jén, a hangszerelt Poulenc szonátával együtt.

Az 1978as szonátából és a szonatinából viszont igen. Noha a két művet elég sok idő választja el egymástól - a szonatina 1940-es keltezésű - mindkét mű hangvétele eléggé hasonló amennyiben egy szonátaformájú nyitótételt egy igen lassú, dallamos, hangzatfelbontásra épülő második követ, majd egy gyors és játékos harmadik tétel zárja a műveket.
A szonáta volt az első mű életemben, amit rádió élő adásban játszottam, és ez a mű volt az amit először játszottam Sir James Galway fuvolaszemináriumán.

Román Henriettel játszuk a művet 1989ben:

Sir Lennox Berkeley - Szonatina
Paul Michell - fuvola, Stephen Walter - zongora

https://en.wikipedia.org/wiki/Lennox_Berkeley

http://www.musicsalesclassical.com/composer/work/13175#

http://www.lennoxberkeley.org.uk/works.php?display=All+works&search=flute

Viviana Guzman Interviews - Sir James Galway and Lady Galway

2016 05 01

Viviana Guzman Interviews Sir James Galway and Lady Jeanne Galway at the National Flute Association Convention 2015 #NFA2015

Interview with Sir James Galway at NFA last year.

Sir James Galway - Mozart koncertek

2015 12 08

Boldog születésnapot Sir James Galway!

Még hónapokkal ezelőtt kezdett bennem érlelődni ez a poszt, de vártam Sir James Galway születésnapjáig. A dolog apropója, hogy október elején felkerült az internetre egy, számomra új - azaz régi - Galway felvétel, amit eddig nem ismertem. Ezzel a lemezzel ismerkedve jutottak újra eszembe azok a régi élmények, évek, amikor Galway felvételeit intenzíven hallgattam szinte minden nap. Fogalmam sincs Galway hányszor játszotta lemezre Mozart fuvolaversenyeit, - én kapásból ismerek hatot, de biztos ennél több van - de ez a felvétel új volt nekem. A feltöltő nem írta oda mikor készült, viszont nem nehéz datálni. A dirigens, Edurado Mata, az a karmester, aki a Rodrigo Fuvolaverseny felvételén is szerepel, tehát az anyag valamikor 1978ban, vagy akörül készülhetett. Galway legerősebb korszaka ez, az ekkor készült felvételei minden egészséges lelkületű fuvolás szívét megdobogtatják. Diák koromban, de később is rengeteget hallgattam ezt a korszakát, az 1975 és 1985 között készült felvételeit. Az elmúlt évtizedek során számtalan fuvolást hallottam élőben és lemezen is, sokuk közülük valóban zseniálisan művész, még is, ezt a számomra új Mozart G-dúr felvételt hallgatva ma is ugyan azok a dolgok jutnak eszembe, mint régen - Galway az Galway. De mit is értek ez alatt?

Először is ott van a hang, amiről Galway-t már messziről meg lehet ismerni, még a szerény minőségű Youtube felvételen is. Mindig az a benyomásom, hogy ez a hang “hasít” - olyan mint egy penge, de egy selyembe burkolt penge. Van egy nagyon intenzív közepe, amely még sem erőszakos, vagy erőszakolt. Erre a hangra mondják, hogy “magvas” , és ez a mag állandó, nem függ sem a sebességtől, sem dinamikától, sem a lágétól. Ugyan akkor van körülötte egyfajta burok, ebben a tartományban változnak a hangszínek, itt történik a hajlékonyság. És végül ott a vibrátó, amely szintén Galway védjegye. Az éneklő hatás a 2. tételben a legerősebb, a megformálás annyira dramatikus, hogy a tétel végén úgy érezzük nincs szükség folytatásra, megérkeztünk.

De jön a 3. tétel - a tempóválasztást illetően nem a menüett-jelleg van túlhangsúlyozva, inkább a finálé dominál, tehát a tempó meglehetősen friss. Aki játszotta ezt a koncertet - és valamennyien játszottuk nem is egyszer… - tudja, hogy a darab egyik alapvető nehézsége az állandó regiszterváltások minden zenei szituációban és tempóban. Nem véletlen, hogy ezt a koncertet kérik minden meghallgatáson. Akinek nem mennek a nagy ugrások annak megpecsételődik a sorsa ebben a fuvolaversenyben. Galway mesterien, birtokolja ezt az aspektust ebben a tételben is, ahogy belemarkol egy-egy alsó D-be, vagy ahogyan minden hezitálás és óvatoskodás nélkül elkap egy-egy regiszterváltás utáni hangot utánozhatatlan. Mindez az első tételre is igaz. Itt a tempóválasztást illetően a Meastoso nem jelenti azt, hogy a tempó túl lassú, esetleg totyakos  lenne, hanem itt is a friss jelleg dominál. Egészében véve van egy elképesztő hangi kultúra és biztonság, ami minden játékmódra kiterjed és soha sem szenved csorbát.

Ezek lennének tehát az első videóval, G-dúr koncerttel kapcsolatos gondolataim, amik mit sem változtak az elmúlt 30 évben. A második felvételt - ez valódi videó felvétel a D-dúr koncert első tételéből - azért mellékeltem, hogy a gyakorlatban is lássuk mindezt. Egyszer majd összegyűjtöm egy posztba ezeket a Lincoln Center-beli felvételeket, mert nagyon jók és jó lenne egyben, koncertszerűen hallani őket. Egyébként a két előadás körülbelül egy időben készült, a D-dúr koncert 1980as koncerfelvétel. A koncerten Galway nem csak szólista, de egy kicsit karmester is, kommunikációját megosztja az együttes és a közönség között. Igazából nem karmesterkedik, hanem vezeti zenekart, mint szólista. Csak azokra a pillanatokra fordul egy kicsit befelé, amikor izgalmasabb állása van. A fuvolahang itt is uralja az együttest és a akusztikai teret, a projekció igen erős, a fuvolahang eljut a terem legtávolabbi sarkába is. (Ezt nem csak e felvétel alapján mondom, hanem az élő tapasztalat okán is). Ami érdekes a lemezfelvételhez képest, hogy  a több kamerás rögzítésnek köszönhetően kicsit képet kapunk Galway billenéséről is; az ujjak nem csak felfelé mozognak, hanem egy egészen kicsit hátrafelé is, tehát nem csapja meg a billentyűket záráskor - pontosan úgy, ahogy a René Leroy metodika könyvében áll. Ezt legjobban a kadencia során alkalmazott kameraállásból látszik látszik a jobb kézen, de természetesen igaz a bal kézre is - 7 perc után néhány másodperccel különösen jól látható, de a lassú résznél 6 perc 45-47 másodpercnél is, ha nagyobb képüzemmódra kapcsolunk. Nincs tehát két Galway - egy a lemezen és egy élőben - ugyan az a magabiztosság hallható és látható is. A hangi és előadói attitűd tehát egy és ugyan az. Sokat lehetne még írni ezekről a felvételekről, de legyen most elég ennyi - hallgassuk meg tehát mindkettőt.

Mozart - G-dúr koncert
London Symphony Orchestra - Eduardo Mata

Mozart - D-dúr koncert I. tétel Allegro apreto