‘Napról-napra’ kategória archívum

Dömötör Johanna mesterkurzusa

2017 05 20

DÖMÖTÖR JOHANNA

MESTERKURZUSA és KONCERTJE

2017. május 28. Budapest Music Center – Könyvtár, 1093 Budapest, Mátyás utca 8.

PROGRAM

9-12 ~ kurzus

12-13 ~ ebédszünet

13-16 ~ kurzus

17-19 ~ hangverseny

KÖZREMŰKÖDNEK:

Illés Eszter, Simon Dávid, Drahos Rebeka, Hegyesi Gabriella, Szimicsevics Judit, Szikora Márton, Jakab Ágnes, Bihary Virág, Újfalusi Ivett, valamint zongorán MOCSÁRI EMMA és ÖTVÖS GÁBOR.

MŰSOR

J.S.Bach: C-dúr szonáta Dömötör Johanna

Nagy Frigyes: B-dúr szonáta Illés Eszter

Mozart: C-dúr andante Drahos Rebeka

Dutilleux: Szonatine Dömötör Johanna

Balassa Sándor: Csepeli quartett ~ ősbemutató Bihary Virág, Jakab Ágnes, Szikora Márton, Újfalusi Ivett

Dohnányi: Ária Hegyesi Gabriella

Ötvös Gábor: Feeorin tánca Szimicsevics Judit ~ Ötvös Gábor

Doppler: Andante és Rondo Dömötör Johanna, Simon Dávid


http://www.johannadomotor.com/de

http://info.bmc.hu/hirek/1888

Pogorelich után

2017 05 09

Mindenek előtt le kell szögezni: Ivo Pogorelich első budapesti hangversenye - amely lényegében egy késői debütálás - hangversenytörténeti jelentőséggel bír. A művész egy olyan hang - és idődimenzióba vitte el a Zeneakadémia közönségét, amelyben eddig még nálunk nem járt senki.

Nyilvánvaló, hogy azzal a zongoratechnikával, amivel Pogorelich manapság is rendelkezik egy teljesen más műsortematika is elképzelhető - egy sokkal kommerszebb, közönséget kiszolgáló fajta. Egy kis Bach, Chopin - lehetőleg valamelyik jól érthető, agyonjátszott műve - és ha Liszt, akkor inkább valamilyen virtuóz kompozíció a művész fiatalkori, zseniális műveiből. Nem kérdés, ha akarná akár öt ráadást is adhatna a hivatalos műsor után. Pogorelich-nél nincs divatkoncertprogram, közönségkiszolgálás, és rutinszerű szerződésteljesítés. De van végtelenül igényes hangzás, szinte korlátlanul széles dinamikai skála, és akár két, három szólam kiemelése egyidejűleg.

Már a műsor felépítés is meglehetősen szokatlan volt, a Dante szonátával nem igazán szoktak zongoraestet kezdeni, - elmaradt az ilyenkor szokásos “bemelegítős, bejátszós” darab - még is Pogorelich az első hangtól “benne volt” a műben. Nem kérdéses, hogy a hangverseny ilyen kezdése tisztelgés Liszt és a magyar zongorahagyomány előtt. Ezt követően az első rész zárószáma ként Schumann Bécsi farsang-ja hangzott el. Ugyan csak kuriózumnak mondható a Mozart mű a műsor második felének nyitószámaként, a különös pozíciót még fokozta, hogy ilyen módon a Rahmanyinov szonáta elé került. Itt Pogorelich egyértelműen egy másfajta hangszerhasználatot érvényesített, így egy történetileg autentikusabb zongorahangzást valósított meg. De a visszafogottabb dinamikai skála mellett ugyan azokat az érzelmi mélységeket kereste és találta meg, mint az est többi darabjában. A Rahmanyinov mű alighanem Pogorelich kedvence, egy általunk tíz éve, külföldön hallott koncerthez képest is fejlődött, alakult az interpretáció, új szólamkiemeléseket, megoldásokat lehetett felismeri.

Pogorelich előadásában ezek a művek egy teljesen különleges időközegben terültek ki, amely nem volna lehetséges egy hihetetlenül éneklő, hajlékony, a hosszú hangok játékmódját mélységesen ismerő zongoratechnika nélkül. Aki nem képes erre ráhangolódni annak eleve esélye sincs a hangverseny megértésére.

Érthetetlen az a hozzáállás a szakma és a közönség részéről is, hogy egyfelől vágyik a különleges hangversenyre, és amikor végre fellép egy hiteles művész, aki tényleg teljesen egyénit tud felmutatni, akkor jön az értetlenkedés és a sztenderdizált előadás hiányolása.

Pogorelich maga fedezi fel a művet, melynek során nem követi a bevált megközelítéseket, még is megoldásai nem mennek szembe a darabbal, hanem ahhoz éppen - egy sajátos minőségben - hozzátesznek. Ez a fajta interpretációs előzményektől és kliséktől mentes újraalkotás egy olyan nagy formátumú művésznek, mint Pogorelich megengedhető és elvárható, nincs mit értetlenkedni rajta - esetleg meg lehet próbálni felnőni hozzá.

Egy valódi művész attól lesz hiteles művész, ha a személyes sorsában megélt, átélt emocionális és szellemi tartalmakat az egyéniségén átszűrve képes megjeleníteni az általa létrehozott alkotásokban. Aki egy kicsit is ismeri Pogorelich életútját és hallotta a Zeneakadémiai koncertjét, az kizárólag arra juthat, hogy Pogorelich valódi Művész - nagybetűvel. Egy valódi alkotó attól lesz igazán hiteles művész, hogy újrateremti a műveket. A legtöbb zongoristának manapság már egyénisége sincs, mint ha valami EU-s szabvány szerint játszanának, lélektelenül és lehetőleg gyorsan. A mélységről fogalmuk sincs. Általában a híres, vagy divatos tanáraik koncepcióit másolják, ismételgetik. Ők az eminens, jólfésült, magolós stréberek, és általában ma ők aratnak. Ők nyerik a versenyeket, mert a lényük, egyéniségük könnyen idomítható az átlaghoz, a trendhez. Pogorelich ezeknek az ellentéte. Ő nem hajlandó kiszolgálni a közönséget, öntörvényű, újító, kísérletező, sokszor szélsőséges. De mindenkor önmaga. Ez a nagy bűne. Ezt nem tudta befogadni a Zeneakadémia közönségének egy része, és persze Fáy Miklós. Két bekezdésnyi recenzióját olvasva semmit nem értett meg a koncertből, teljesen feleslegesen ült ott. Fáy alkalmatlan mélyebb érzelmek befogadására, nyilván a saját érzelmi sekélyessége okán. Ezen kívül képtelen egy koncerten csak jelen lenni és hallgatni, kb. 30 másodpercenként megereszt valami pozőr gesztust, amivel muszáj neki a színpadon történteket önmagára visszacsatolnia - vagy éppen kifelé jeleznie…? A transzcendens pillanatok felismerésére teljesen alkalmatlan. Pedig ezen a hangversenyen nagyon sok transzcendens pillanat volt, akik prekoncepciók nélkül, nyitott szívvel és lélekkel voltak jelen, azok érezték ezt. Fáy Miklósnak és a budapesti közönség sznob részének azt tudjuk javasolni, hogy soha többet ne menjenek a nagy művész koncertjére.

Számukra felejthetetlen koncert élmény marad Pogorelich budapesti fellépése.

Kuti Balázs - Czeloth-Csetényi Gyula

* * *

További cikkek:
https://papageno.hu/featured/2017/04/senkit-nem-erdekel-hogy-mit-erzek/

https://papageno.hu/featured/2017/02/miatta-vonult-ki-martha-argerich-egy-zongoraversenyrol/

http://hvg.hu/kultura/20170408_Bal_kezzel_a_melybe__Ivo_Pogorelich_Budapesten

Május 28 ~ BMC

2017 05 03

DÖMÖTÖR JOHANNA

MESTERKURZUSA és KONCERTJE

2017. május 28. Budapest Music Center – Könyvtár, 1093 Budapest, Mátyás utca 8.

PROGRAM

9-12 ~ kurzus

12-13 ~ ebédszünet

13-16 ~ kurzus

17-19 ~ hangverseny

KÖZREMŰKÖDNEK:

Illés Eszter, Simon Dávid, Drahos Rebeka, Hegyesi Gabriella, Szimicsevics Judit, Szikora Márton, Jakab Ágnes, Bihary Virág, Újfalusi Ivett, valamint zongorán MOCSÁRI EMMA és ÖTVÖS GÁBOR.

MŰSOR

J.S.Bach: C-dúr szonáta Dömötör Johanna

Nagy Frigyes: B-dúr szonáta Illés Eszter

Mozart: C-dúr andante Drahos Rebeka

Dutilleux: Szonatine Dömötör Johanna

Balassa Sándor: Csepeli quartett ~ ősbemutató Bihary Virág, Jakab Ágnes, Szikora Márton, Újfalusi Ivett

Dohnányi: Ária Hegyesi Gabriella

Ötvös Gábor: Feeorin tánca Szimicsevics Judit ~ Ötvös Gábor

Doppler: Andante és Rondo Dömötör Johanna, Simon Dávid


http://www.johannadomotor.com/de

http://info.bmc.hu/hirek/1888

“Telemann 12″

2017 04 24

Simon Dávid és Bán Máté koncertje

A 250 éve elhunyt Telemann 12 szólófantáziáját Simon Dávid és Bán Máté osztotta fel egymás között. A koncert a BMC-ben lesz április 29én, 18 órakor, a Könyvtárban. A koncert előtt Csalog Benedek mond bevezetőt. A koncert linkje itt található. A belépés díjtalan. Link:

http://bmc.hu/#!/program/4010/Telemann:_12_fantazia_szolofuvolara_-_Simon_David_es_Ban_Mate_koncertje

Ivo Pogorelich Budapesten

2017 04 10

Ivo Pogorelich - április 13án mutatkozik be az Zeneakadémia Nagytermében - azon művészek egyike, akinek évtizedekkel korábban már meg kellett volna fordulnia rendszeresen nálunk. Személy szerint elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen zongora hagyománnyal rendelkező országba, mint a miénk egy ilyen jelentős művész ennyire későn jusson el. Személyes szerencsém, hogy Pogorelich-et több alkalommal is hallottam élőben, külföldön - és talán nem túlzás azt írnom, hogy bizonyos tekintetben tanultam is tőle. Fuvolás létemre érdekes, hogy elég sok zongoraművet hallgatok, és Pogorelich cd-i kiemelt helyen és mennyiségben vannak jelen a gyűjteményemben, túlzás nélkül állíthatom James Galway mellett vele foglalkoztam, foglalkozom a legtöbbet. A lemezek mellett persze emlékezetesek azok a koncertjei is, amelyeket élőben hallottunk elsősorban Bécsben és Berlinben - ez utóbbit a Filharmónia Nagytermében. Nem szeretnék senkit sem életrajzi részletekkel untatni, ezt meg lehet keresni az interneten, de egy momentumot valószínűleg mindenki ismer, amikor is, 1980ban a Varsói Chopin Versenyen interpretációja annyira megosztotta a zsűrit, hogy Martha Argerich nem volt hajlandó rész venni a Pogorelich számára hátrányos döntésben, és elhagyta a zsűrit. (Vélhetően ő az egyetlen művész a világon, akinek egy verseny úgy indította be a karrierjét, hogy kiesett belőle… ennyit a versenyekről).

Pogorelich művészi megfogalmazása szinte minden esetben megosztó jellegű. Ahogy egy barátom mondta - lelkesedését nem leplezve - az egyik Beethoven szonáta után a szünetben: “ha valaki ezt így játszaná a fősulin, vizsgán, azt kivágnák, mint a macskát …ni”. Én a zongoraművek megformálási sztenderdjét - amivel Pogorelich általában totál szembe megy - nem ismerem, engem a hangi koncepciója fogott meg, az a kifinomult visszafogottság, ugyanakkor igen széles dinamikai és színskála, ami az előadásnak a lényegi hangulatát adja - és ezen a ponton kell leírni a másik, Pogorelich-el kapcsolatos kulcsszót: transzcendens. Számomra ő transzcendes művész, aki sehogyan sem fér bele a 20-21 század víg előadóművészeinek kliséjébe. Irreálisan lassan nehézkesen jön ki a szinte teljesen sötét színpadra, hosszadalmasan egyezkedik a zongoraszékkel - de már ez első leütés után hallani, hogy ez valami zseniális, valami ember feletti történik. Szeretnék egy idézetet is megosztani tőle, azt amikor a zongorajáték alapvetéseit sorolja fel - ez itt következő mondat egy az egyben átemelhető fuvolás értékrendünkbe is: (…) a második legfontosabb dolog “an insight into the development of the piano sound, as perfected by the pianist-composers of the late 19th and early 20th centuries, composers who understood the piano both as a human voice”.

Pogorelich közismerten nehezen viseli a közönség fegyelemsértéseit, - erre egyébként külön kíváncsi leszek 13án a Zeneakadémián a budapesti, “tüdőbajos”, sznob közönség esetében. A berlini koncerten az egyik Beethoven szonáta lassú tételében valakinek irritációja támadt és csak nem akarta abba hagyni a köhögést, így Pogorelich csinált egy teljesen indokolatlan agogikát, - de olyat, hogy azt hittük itt és most vége a koncertnek - és megkereste a szemével az illetőt. Több köhögés nem volt ezután. Pogorelich-nél nincs dedikálás és fényképezkedés koncert után. Bécsben olyan profin jutott ki a koncertteremből még a taps vége előtt, hogy mire az euforikus közönség kiért az utcára már csak a távolodó taxit látta - minket is beleértve.

És hogy milyen lesz a budapesti koncert? Nem tudom. Bár egész biztos, hogy a 2017es év egyik fontos - ha nem a legfontosabb - koncertje lesz. Már rég hallottam őt élőben, kb 2007ben utoljára. Az idősödő Pogorelich érezhetően más karakter, mint a korábbi. Sokkal nyitottabb, közlékenyebb, a korábbiakkal ellentétben sokkal több interjút ad, az utóbbi időben még honlapja is lett. Régen úgy kellett végig kutatni az egyes koncerttermek és fesztiválok programját, hogy találjunk egy-egy koncertet, amire eljuthattunk.

Műsor:

Liszt: Dante-szonáta

Mozart: c-moll fantázia K. 475

Schumann: Bécsi farsang, op. 26

Rahmanyinov: 2. (b-moll) zongoraszonáta, op. 36

Közreműködik: Ivo Pogorelich (zongora)

Nézzük a műsort! Szerintem nagyon jó lesz! Örülök, hogy van Liszt darab, az utalás egyértelmű, ez bizonyos értelemben tisztelgés is a helyszín szelleme előtt, és persze nem feledhető, az sem, hogy Pogorelich 4 tanári generáicóra van Liszt Ferenctől - ha nem tévedek és jól számolok… A Mozart műnek azért örülök, mert élőben tőle ezt a szerzőt még nem hallottam. Schumann is erőssége a művésznek, a mű kiválasztásnál talán egy kicsit összecseng a földrajzi hely és időpont is. Nagyon jó, hogy van Rahmanyinov mű, ez is favorit Pogorelich-nél, a Six moments musicaux elő előadását - úgy emlékszem Berlinben - nem feledjük el soha. És nyilván lesz ráadás is - legalább egy darab, vagy talán több… talán Chopin..? Liszt…. Transzcendens etűd..?

Végül néhány videó, az első kettő rövidebb.

Itt az ifjú szupersztár Pogorelich-et figyelhetjük megy, 1980ban, azokban az időkben, amikor a művészt még a közönség avatta sztárrá és nem a retardált média:
1980, Varsó

Az alábbi videó talán jól mutatja a mai Pogorelich-t.
2015, Dubrovnik

Ennek pedig csak nem tudtam ellenállni - meg van cd-n:

Még egy… koncertfelvétel. Allegro… agitato…… molto…. stimmel minden…

Budapest Fuvola Akadémia - 2016

2017 04 09

beszámoló

Itt olvasható:

Közzétette: Czeloth-Csetényi Gyula – 2017. március 22.

Tavaszi

2017 03 26

Beethoven - Tavaszi szonáta, op.24

A zeneköltő halálának 190. évfordulója alkalmából az általam ismert legkorábbi felvétel a közismert hegedű-zongora szonátából.

J.P. Rampal és Alain Marion

A fenti képen Marion J.P.Rampal vezénylete alatt: Ibert-Concerto, 1974

Alain Marion - fuvola, Denis Pascal - zongora.

A tételek:
- Allegro
- Adagio molto
- Scherzo
- Rondo

Az 1999es dupla lemez egy évvel Alain Marion halála után jelent meg, teljes tartalma ez:
Opus 12, nos. 1 to 3;
Opus 23;
Opus 24, “Spring”;
Opus 30, nos. 1 to 3.

Kurzus a Solti György Zeneiskolában

2017 03 20

A Solti György Zeneiskolában került sor Vass Ágnes - többek között Philippe Racine tanítványa volt - berni professzorasszisztens, valamint zenekari fuvolás fuvolakurzusára február 24én. A kuriózumnak számító kezdeményezés keretében zeneiskolások kaptak tanácsokat egy olyan fuvolástól, aki gyakorlatilag külföldi környezetben szocializálódott, mindezt nyelvi akadályok nélkül. A passzívan résztvevő tanárok továbbképzési pontokat is kaphattak a részvételért - ennek ellenére, sajnos viszonylag kevés érdeklődött vonzott ez a ritkaságszáma menő esemény.

A résztvevők között többen is felvételire illetve versenyre készültek, egy-egy etűd és előadási darab bemutatása után segítséget tanácsokat kaptak 20 percben. A munka során nem elsősorban a darabok megformálásának mikéntje került előtérbe, hanem fuvolázás általános technikájának csiszolására helyeződött a hangsúly. Elhangzott egy érdekes kifejezés,  a túltámasz, amely éppen olyan hiba, mint a támasztás hiánya, és nem ritkán jellemzője a hazai fuvolázásnak. Ugyan így megfogalmazódtak azok a főbb sajátosságok amelyek megfigyelhetőek itthon zeneiskolai és magasabb szinten is, például a túl kifordított hangszer és a túlságosan felemelt fej. Egészében véve a kurzus határozott üzenete volt, hogy a fuvolázás alapvetően egy könnyed, erőlködés és erőltetéstől mentes mechnizmus - vagy legalábbis annak kellene lennie - és ezt keressük minden technikai elem tekintetében. Érdekes volt az is ahogy a tanárnő felépítette egy-egy rossz szokás átalakításának elindítását.

Vass Ágnes a berni főiskolán természetesen nem zeneiskolásokkal foglalkozik, - elsősorban technikát és hangképzést tanít - még is könnyen talált közös hangot a kurzus tanulóival. Az áttanított nap után még egy rövid hangversenyt is adott, amely tökéletesen tükrözte azokat az alapgondolatokat, amelyeket a kurzus folyamán képviselt.

Giuseppe Gariboldi születésnapján

2017 03 17

Giuseppe (Francesco Gabriele Patrizio Gaspare) Gariboldi (1833 március 17 - 1905 április 12).

Talán kevesen tudják, hogy olaszországi tanulmányait követően, 1856ban Párizsba költözött, ahol zeneszerzőként és viruóz fuvolásként tevékenykedett. 1870től,  a porosz-francia háborúban a Vöröskereszt kötelékében dolgozott.  1871től 1895ig ismét tanít fuvolát és zeneszerzést Párizsban. Halála előtt tért vissza Olaszországba.

De nézzük meg szakmai életét egy kicsit részletesebben is! Az alábbi részlet abból a cikkemből való, amely a Parlando májusi számában jelenik majd meg. (A teljes cikk itt olvasható).

“Gariboldi művei szerepelnek ugyan metodikánkban, de amolyan mellékesként, könnyed dallamosságot hordozó etűdjei inkább ”kispályás játékosok”, nem beszélve darabjairól, amelyeknek még az előbbieknél is kisebb szerepük van. Kisebb fajta, európai szintű nyomozást kellett indítanom, hogy egyértelművé tehessen játszott Böhm hangszerén, vagy nem? Kiderült: áttért a Böhm-fuvolára, a Conservatoire-ben képezte magát. 1872ben nevezték ki a College Rollin fuvola professzorának. Fuvolaiskolája – Méthode élémentaire pour la Flûte- Boehm et Flute ordenarie – Henri Altès művével egy évben, 1880ban jelent meg Párizsban, Méthode complète-je pedig négy évvel megelőzte azt, és 1882ben adta ki szintén itt a L’art de prélude-t. Nálunk etűdjeinek csak egy töredékét ismerik, metodikáját egyáltalán nem. Műveit Ambroise Thomas (1811-1896), az ünnepelt opera szerző, adta ki; Garboldi az ő, fuvolázni tudó lányát Elmira Thomas-t vette feleségül. Ambroise Thomas egyéb iránt a Conservatoire igazgatója volt 1871től haláláig, az ő Mignon című operájára írta Taffanel a máig kedvelt fantáziát. Gariboldi 15 kötet(!) etűdöt (itt alább felsorolom), - ebből 9 kötetet a Leduc kiadó jelentett meg - valamint 36 duó-etűdöt (6×6 összeállításban) írt. Barátai voltak Victor Hugo, Charles Gounod, Jules Massenet, Charles Thomas és Daniel Auber is. Gariboldi oktatásunkban azon kevés szerzők egyike lehetne, aki kifejezetten Böhm-fuvolára írt átfogó pedagógiai munkákat…

Etűd kötetei itt következnek, és az alábbiakból látható, hogy Gariboldi igen tematikus és bőséges etűd anyagot kínál, ezáltal az egyik legkiforrottabb, Böhm-fuvolára épített metodikát tekinthetjük az övének”.

1) 58 Petits exercices
2) 30 Études facile et progressives
3) 12 Caprices op. 37
4) L’indispensable, études journalières op. 48
5) Vingt études chantantes op. 88
6) 20 Exercices journaliers op. 89
7) 15 études dédiées aux amateurs
7) Études complète des gammes op. 127
9) Méthode de flûte op. 128
10) Études Mignonnes op. 131
11) Vingt petits études op. 132
12) Grands études de style op. 134
13) Grands exercices op. 139
14) L’art de préluder op. 149
15) Études de perfectionnement op. 217
16) 20 Caprices-études op. 333

Különös figyelmet érdemel az op.149-es L’art de préluder, amelynek ajánlása Doppler Ferencnek szól. A kötet mintegy hatvan rövid, amolyan befújó jellegű gyakorlatot tartalmaz, általában 3,4,5 sor terjedelemben. A műveknek két típusa van, egyfelől egy lassú, kadenciaális, szabad megformálású, valamint egy motorikusabb, skála, vagy hangzatfelbontást középpontba állító típus, amelyek a kötetben felváltva, hangnemek szerint követik egymást.

Telemann 250

2017 03 14

Idén van Telemann halálának 250. évfordulója, amelyről a fuvolások (is) sokféle formában megemlékeznek, így például François Lazarevitch, akinek 12 szólófantáziát tartalmazó cd-je a zeneszerző születésének hónapjában, márciusban jelenik meg.