‘könyv’ kategória archívum

Hogyan gyakoroljunk…?

2017 02 20

Kovács János - Hogyan gyakoroljunk? (Hangszeres módszertan)
Megjelent - Budapest, Rózsavölgyi és Tsa, 1916

Kovács János művét még Barnabás Zoltán adta a kezembe. A mű mai szemmel is korszerű, pedig keletkezésének idején még sehol sem voltak azok a tudományágak (pl. a neurológia), amelyek később igazolták ezeket a törvényszerűségeket. A könyvecske nyilvánvalóan zongoristákról, zongoristáknak szól, ám a benne foglaltak minden hangszeres gyakorlásra megállják a helyüket - az első olyan kiadvány amely tudományos igénnyel közelít a gyakorlás mikéntjéhez, annak pszichés és idegrendszeri sajátosságaihoz - és teszi mindezt 100 évvel ezelőtt!
A mű részben elérhető volt eddig is az interneten (ezen a linken találhatunk egy jól olvasható rövidített verziót), de most az egész művet elérhetővé tettem. Ha túl kicsi a betű kattintsunk a beágyazás jobb alsó sarkán lévő egész képernyős nézetre.

Kovacs - Hogyan Gyakoroljunk by Czeloth-Csetényi Gyula on Scribd

könyvajánló - Edward Blakeman - Taffanel

2016 07 21

Genius of the Flute

Ebben a sorozatban könyveket mutatok be, olyanokat amelyek szorosan kapcsolódnak a fuvolázáshoz. A dolog árnyoldala, hogy nem teljes műveket, csak könyv részletek, kivonatok lesznek - ami az adott műből az interneten elérhető - és angol nyelvűek lesznek. De így is sok érdekességet találhatunk majd - és reménykedhetünk, hogy néhány ezekből a könyvekből egy nap magyarul is elérhető lesz talán.

Ahogy ígértem havonta egyet mutatok majd - ez a mostani a sorozat harmadik darabja - , hogy legyen idő az esetleges olvasásra is, mert ez a könyv még így is igen érdekes, hogy csak részleteket olvashatunk belőle. Edward Blakeman - Taffanel: Genius of the Flute című munkájáról van szó, amely a Oxford University Press-nél jelent meg 2005ben, és rendkívül fontos lenne, hogy magyarul is hozzáférhető legyen. Addig is kedvcsinálóul itt alább olvashatóak a részletek a könyvből, és ennek alapján akár bátran meg is lehet rendelni.

könyvajánló - Theobald Böhm - The Flute

2016 06 21

and flute-playing in acustical, technical and artistic aspects.

Ebben a sorozatban könyveket mutatok be, olyanokat amelyek szorosan kapcsolódnak a fuvolázáshoz. A dolog árnyoldala, hogy nem teljes műveket, csak könyv részletek, kivonatok lesznek - ami az adott műből az interneten elérhető - és angol nyelvűek. De így is sok érdekességet találhatunk majd - és reménykedhetünk, hogy egy napon néhány ezekből a könyvekből magyarul is elérhető lesz talán. Ahogy ígértem havonta egyet mutatok majd - ez a mostani a második alkalom - , hogy legyen idő az esetleges olvasásra is.


Theobald Böhm könyvét különösen fontos lenne magyarul is megjelentetni, sok más nyelven is publikálták már és rendszeresen kiadják újra és újra. Ebben a könyvben első kézből tájékozódhatunk Böhm elképzeléseiről és ideáiról a modern fuvolát illetően. Böhm 1871ben napvilágot látott műve abszolút alapmű, kihagyhatatlan és megkerülhetetlen. Itt és most előbb angolul és - majd a cikk végén elhelyezett linken - németül is tanulmányozhatjuk az interneten elérhető részleteket, amelyek akusztikai, hangképzési, technikai, sőt metodikai és interpretációs kérdéseket is taglalnak, illetve a basszus- és az altfuvolával is foglalkozik a szerző. Az eredeti kiadvány 50 illusztrációt tartalmaz.

Angolul:

Németül az alábbi linken:

itt.

könyvajánló - két könyv Marcel Moyse-ról

2016 05 21

Ann McCutchan - Marcel Moyse: Voice of the Flute

Ebben a most induló sorozatban könyveket mutatok be, olyanokat amelyek szorosan kapcsolódnak a fuvolázáshoz. A dolog árnyoldala, hogy nem teljes műveket, csak könyv részletek, kivonatok lesznek - ami az adott műből az interneten elérhető - és angol nyelvűek lesznek. De így is sok érdekességet találhatunk majd - és reménykedhetünk, hogy néhány ezekből a könyvekből egy nap magyarul is elérhető lesz talán. Havonta egyet mutatok majd, hogy legyen idő az esetleges olvasásra is.

Kezdjük rögtön Marcel Moyse-al, az első kötet monográfia jellegű, a másik inkább mesélős, sztorizgatós.

Susan S. Fries - My Teacher, Remembering Marcel Moyse

A feszültség elősegíti az előadói csúcsteljesítményt?

2014 12 12

Does Tension Fuel Peak Performance?
Back to the Original Blog
Posted on: 24/06/2014
Author: Bill Connington

Bill Connington, színész, a Yale School of Drama tanára- Gary Schocker fuvolatovábbképzéseinek rendszeres vendége, mint Alexander Technique tanár - új könyvel jelentkezett Physical Expression on Stage and Screen címmel, amelyben az Alexander Technique segítségével nyújt tanácsokat és gyakorlatokat az előadóművészeknek. A könyvébe a képre kattintva olvashatunk bele:

A szerző a könyvhöz egy sorozat videót is készített, amelyben bemutatja a gyakorlatokat; ezeket feltétlenül érdemes megnézni akkor is, ha a könyvet nem olvastuk; itt találjuk őket. Nem ez az első Bill Connington-al kapcsolatos posztom, mert a videókkal már egy korábbi bejegyzésben foglalkoztam - érdemes talán ezt is újra elolvasni.

Az alábbi képen pedig Bill Connington-t láthatjuk Tom Caruso 2010es  filmjében, amelyet Joyce Carol Oates   “Zombie’’ című regényéből készült. Az egyszereplős, mintegy 19 perces rövidfilmben - amelynek színpadi változata is van - Connington egy simulékony modorú sorozatgyilkost alakít, és ő jegyzi a forgatókönyvet is.

Ezek után jöjjön a beígért cikk - A feszültség segíti az előadói csúcsteljesítményt?

“Használd fel az idegességedet az előadás során” - halljuk sokszor a közismert tanácsot, amely szólhat tanulóknak, vagy profi színészeknek. “Ha nem vagy ideges valami nincs rendben. A játékod erőtlen lesz.” Ez talán egy bizonyos ponton igaz is. Részt venni egy számodra fontos nyilvános eseményen - beleértve a  színházi előadást és a filmforgatást - előadó ként gyakran tapasztalni fogsz egy érzelmi állapotot, ami az izgalom és a várakozás elegye, bizonyos mértékig idegességgel és aggodalommal vegyítve. Adott körülmények között egy bizonyos szinten az a fajta “idegesség” teljesen normális.

De hol húzódik a határ a magas endorfin szint és a bénító félelem, és szorongás között? Ha a stressz szinted túl magas az meggátolhatja az előadást, okozhat “lefagyást” ,  “bénulást” , vagy extrém esetben pánik rohamot. Ha bármelyiket ezek közül tapasztaltad már nem vagy egyedül. Szinte minden előadóművész leblokkol, merevvé válik, mint egy deszka, vagy elveszti érzelmi kötődését a játékához a jelenetben az aggodalom és a lámpaláz miatt.

A jó hír, hogy van valós, gyakorlati segítség ezekre a helyzetekre. Test-tudat technikák, mint az Alexander Technique különösen értékesek ezekben az esetekben. Ahelyett, hogy megpróbálod azt mondogatni magunknak “nem félek” - miközben félsz, vagy megkeményíted magad, az Alexander Technique konstruktív alternatívát kínál: segít visszatalálni a test és tudat alapjaihoz - és pontosan erre van szükséged a kihívásokkal teli pillanatokban. De a legfontosabb, hogy megmutatja hogyan csináld ezt olyan fokozott stresszhelyzetekben, mint egy meghallgatás, nehéz próba és fontos előadás. Az Alexander Technique segítségével csinálsz azt a legjobban csinálhatod, azáltal, hogy eltávolítja azt ami visszatart: a feszültséget.

Íme egy gyakorlat, amely a Physical Expression on Stage and Screen című könyvemből való. Segíthet, hogy előhozd valódi tehetségedet és megmutathasd mindenkinek.

Konstruktív pihenés

1. Feküdj le egy szőnyegre, vagy jógamatracra. Helyezz könyveket a fejed alá úgy, hogy a fejed ne húzódjon sem előre sem hátra,ne nyomja össze sem a nyakadat, sem a válladat.

2. Hajlítsd be a térdeidet, és helyezd a kezeidet az alsó bordákra. Ez segít, hogy a vállaid szélesek legyenek és érezheted saját légzésedet.

3. Engedd el a hátadat a padló felé. Érezd ahogyan a padló alátámaszt. A gravitáció segíteni fog.

4. Légy nyitott arra, ami a testedben történik, és észleld ha valahol feszes vagy.

5. Emlékeztesd maga arra, hogy nem akarsz semmit sem megtartani - elengedni szeretnél.

6. Gondolod végig Alexander gondolatait: legyen a nyakam szabad, hogy a fejem egyensúlyban lebeghessen a gerincoszlop tetején, azért, hogy a törzsed széles és hosszú lehessen.

7. Bizonyosodj meg róla, hogy semmit sem erőltetsz. A tested válaszolni fog a gondolataidra.

8. Engedd, hogy a levegő könnyen ki és be áramolhasson, engedd, hogy a légzésed lassú és mély lehessen.

9. Feküdj így 5-10 percet.  Koncentrálj könnyedén, és nyugodtan, elengedve magad menálisan és fizikailag is.

Amikor felállsz csaknem biztos, hogy másképp érzed magad. mint korábban: kipihent és felfrissült leszel. Ez megfelelő idő lehet a cselekvésre. És felfedezheted mi segíti elő az előadói csúcsteljesítményt - az ha felszabadítod a hangszeredet - önmagadat”.

Források:

http://www.billconnington.com/

http://vimeo.com/channels/connington

https://www.actorsandperformers.com/2014/06/does-tension-fuel-peak-performance11

reblog - 5. Intonáció és néhány dolog ami még hozzá tartozik by Sir James Galway

2013 05 27

Új darab Sir James Galway írásaiból; ez a 5. cikk! Ebben a sorozatban igyekeztem azokból a cikkekből válogatni, amelyek igazán jellemzőek Sir James Galway nézeteire, és amelyekkel kapcsoltban budapesti látogatásai alkalmával is felhívta a figyelmet.

See the original english article here.

(Sir James Galway - on blog ).

Original was posted by Sir James on February 22, 2008 at 09:49:13:

Intonáció és néhány dolog ami még hozzá tartozik

Szeretnék néhány szót szólni a hangológépekről. Hadd kezdjem azzal, hogy elmondom van egy, de soha sem használom. Bele van építve mindkét jó metronómomba, de attól eltekintve, hogy egyszer kipróbáltam soha sem használtam a fuvola hangolására. Nem hiszem, hogy végeredményben igazán segítenének.

Ami szerintem segít - és nem csak az intonációban - az az éneklés. Mindenkinek, aki fuvolázik kellene tanulnia énekelni. De nem arra gondolok, hogy mindjárt a Metropoliten Operát kéne megcélozni, de elsajátítva az éneklés alapjait könnyen összekapcsolhatjuk a fuvolázással. Arra gondolok, hogy az éneklést az intonáció megértése szempontjából lehetne megtanulni. Tanuljunk meg tisztán énekelni hármashangzatokat, és miután megértetted, természetes módon kívánod alkalmazni az új intonációt a fuvolázásban is.

Tanulj meg énekelni olyan dallamokat, amelyek egyszerű hármashangzatokat tartalmaznak. Például a Brahms Hegedűverseny lassú tételét. A téma a Schubert Variációkból szintén jó példa. El tudod képzelni hány tanár van, akik részletekbe menően magyarázzák hogyan kell ezeket játszani, és ők maguk soha sem próbálták meg elénekelni, vagy nem is tudják elénekelni? Az első rendszeres fuvolatanárom Belfastban Mrs. Muriel Dawn volt, aki nagyon jó énekes volt. Ralph Vaughn Williams dalait is énekelte a szerző zongorakíséretével.  Énekelt a Queens Hall Orchestra-val, Sir Henry Wood vezényletével, aki elkezdte a BBC promenád koncertjeit.

A kép forrása: Robert Bigio oldala

Senki se próbálja meg ezeket a dallamokat eredeti hangnemében énekelni. Inkább olyan hangmagasságot válasszunk ami kényelmes. Ha valamilyen zenei intézményben tanulsz kérd meg valamelyik énekes ismerősödet tanítson egy kicsit énekelni. Amit meg akarunk tanulni az éneklésen keresztül az, hogyan képzeljük el az adott hangot egy pillanattal korábban, mint ahogy megszólaltatnánk. Ha megtanultuk alkalmazni tudjuk majd a fuvolázásunk folyamán is. Már nem tudod többé elfogadni azt a fajta intonációt amit korábban csináltál.

Ha már tapasztalatod van az éneklés területén bármilyen fuvolán képes leszel jobb intonációval játszani. Vegyük Julius Baker-t és Geoffrey Gilbert-et. Mindkettőjüket nagyon jól ismertem.

Mindkét fuvolás perfekt módon intonált, annak ellenére, hogy egyiküknek sem volt Copper-skálájú fuvolája.  Mr. Baker egy régi Powell hangszeren játszott, Mr. Gilbert pedig egy Louis Lot-on. Nem tudnám megmondani, hogy ezek a fuvolák milyen hangolásúak voltak, de azt tudom, hogy le kellett vágni valamennyit mindkét fuvola fejéből, hangolhatóságuk érdekében. Ezért arra gondolok, hogy túl alacsonyak voltak. Mr. Bakert soha sem hallottam énekelni, de Mr. Gilbert gyakran elénekelte a játszanivalókat.

Gyermekkoromban tanultunk énekelni az iskolában skálákat és hármashangzatokat is. Mielőtt elkezdtünk egy dalt Mrs. McCaughy elővette a hangvillát és megadta a kezdőhangot. Előbb skáláztunk, majd énekeltünk néhány hármashangzatot. Ezután énekeltük a dalokat, sok ír és skót népzenét tanultunk, és az első év végétől már nagyon sok dalt tudtunk. A zeneiskolánk olyan kicsi volt, hogy senkinek sem volt hangszere. Eleinte még zongora sem volt! Amíg 14 éves koromban el nem hagytam az iskolát senkinek sem volt semmilyen hangszere, amit az iskolától kapott volna. Volt néhány furulya, de nem emlékszem rá, hogy valaki valaha játszott volna rajtuk. Mindemellett nagyon sok dalt tanultunk és énekeltünk. Hetente kétszer átsétáltunk a közeli parkba krikettezni és focizni, és útközben énekeltünk, én néha indulókat is fuvoláztam.

A sok éneklés eredménye ként bármilyen fuvolán tudok relatíve tisztán játszani. Első koncertfuvolám egy Selmer hangszer volt. A második fuvolámat a belgiumi E. J. Albert készítette, és ezzel a hangszerrel mentem a Royal College-be, és ez első két évben ezt használtam. Ezután vettem egy Haynes zárt billentyűs modellt, C lábbal. Ez a fuvola hihetetlenül máshova volt hangolva, mint amiket ma a piacon kínálnak. Megtanultam hogyan lehet rajta tiszán játszani, és a magas hangok esetében néhány más fogást használtam, ilyen volt például a háromvonalas F. Ezután vettem egy fuvolát Albert Cooper-től. Ezen játszottam az operában, és ez volt első nyitott billentyűjű hangszerem. Nem emlékszem hogy bármilyen problémám lett volna ezzel a fuvolával. Könnyű volt tisztán játszanom rajta, mert már korábban is így játszottam. Tanárom, Mr. Gilbert nagyon ragaszkodott hozz, hogy helyes kéz pozícióval játszunk, és ujjaink természetesen essenek a billentyűk közepére.

Még szeretnék még néhány szót szólni Moyse De la Sonorité című kötetéről. Fiatal koromba ez volt “a könyv”, ami a hangról szól - és bizonyos tekintetben ma is az. Minden nap gyakoroltam annak idején, és ez volt a zenei bibliám.

Amit nem kedvelek a Sonorité-ban az az első gyakorlat, az úgy nevezett hosszú hangok. Eltekintve attól a minimális haszontól, amit adni tud egy tanulónak, ez a gyakorlat csak arra jó, hogy a figyelem elkalandozzon. Amíg ezt gyakoroltam mindig nagyon sok ablak nyílt a fejemben, de soha sem zavart, mert azt tettem, amit tenni akartam. A negyvenes éveim közepén azonban eldöntöttem, hogy nem hagyom tovább elkalandozni az elmémet a hosszú hangok alatt, és kidolgoztam egy másik gyakorlatot. Ezek nem csak egyszerűen jobban szolgálják a céljukat, hanem az ajkakat is rugalmasabbá teszik. Olyanok lettek mintha ötvöztem volna a Sonorité első gyakorlatát a “20 Exercises et études sur les Grandes Liaisons”-al,

amely így magában foglalja mindkét gyakorlat előnyeit. Az alapgondolatom az volt, hogy fejlesszem a hangképzést és rugalmassá tegyem az ajkakat.

Észrevettem, hogy megváltozott a játékom, ami az új fuvolákat és a fuvolafejeket illette. Néhány alkalom után rájöttem, hogy nincs is olyan nagy különbség a fejek között. A modern fuvolafejek nagyon magas színvonalon készülnek és csak egészen kicsi különbségek vannak közöttük. Ami igazán a különbséget okozza az a napi gyakorlás mikéntje, ami által az az ajkak rugalmasabbá váltak. Ez lehetővé teszi, hogy minden fuvolán jó színvonalon tudok játszani. A kurzusaimon gyakran elkérem a diákok fuvoláját, - ami általában egy alacsony minőségű modell - és igazán meglepődnek amikor megmutatom mi tud kijönni belőle. Ahogy én is!

Személy szerint én nem a fuvola “körül” játszom, hanem rajta. Nem vesztegetem az időmet azzal, hogy elveszek a fuvolafejek kipróbálása közepette, csak gyakorolom azt amire szükségem van. Azt hiszem sokkal többet gyakorolok, mint a legtöbb kollégám. És gondoljunk bele: attól, hogy cserélgetjük a fejeket attól nem lesz jobb az intonációnk.

Mr. Cooper elegendő fejlesztést hajtott végre a fuvolán ahhoz, hogy könnyebbé tegye a fuvolázást. Nincs tökéletes fuvola, de rugalmasságunkkal minden alkalommal úrrá lehetünk a nehézségeken.

Remélem tudtam segíteni a fuvolával kapcsolatos mindennapi küzdelmeinken, amit mindannyian élvezünk és szeretünk!

Üdvözlettel,

Sir James Galway

egy könyv

2012 07 23

The Man with the Golden Flute: Sir James, a Celtic Minstrel

Sir James Galway with Linda Bridges

The internationally acclaimed, widely beloved flutist reflects on his storied career

Sir James Galway is one of the top musicians of our time, with a dazzling career that has spanned five decades and many genres of music. Now he celebrates his seventieth birthday with a look back on his incredible career, during which he has traveled around the world many times over and made countless friends, including legends from the worlds of classical and popular music. He reflects on the challenges he faced coming from the poverty of working-class Belfast and making the decision to go solo as a flutist, as well as the triumphs as he made his way to the top of his profession.

  • Offers a rare, personal glimpse at the life of a modern musical master whose work has ranged across the musical spectrum with collaborators as diverse as the Berlin Philharmonic, the Chieftains, John Denver, and Pink Floyd
  • Includes delightful stories from Galway’s career of more than fifty years
  • Shares the challenges of touring and of melding public and private life

By turns witty and informative, engaging and inspiring, The Man with the Golden Flute is a captivating read for fans of Galway and his music.

Source: http://eu.wiley.com/WileyCDA/WileyTitle/productCd-0470503912,descCd-buy.html