‘repertoár’ kategória archívum

Ivan Fedele ~ Donax (1992)

2017 10 28

per flauto solo

Nem ért véget a szólófuvoladarabok sora a Berio Sequenza-val Itáliában! Ma egy kevésbé ismert művet mutatok be egy ma is élő szerzőtől, Ivan Fedele-től. A Donax “bevállalósabb” természetű mű, igazi fuvolavirtuóz zene. A klasszikus értelemben vett fuvolahang mellett szinte minden kortárs fuvolatechnikát felvonultat, és így feltétlenül modernnek hat ma is, noha több mint 20 éve íródott. Fedele-nek két fuvolaversenye is van, az egyiket itt találjuk.

A Donax-ról még annyit, hogy emlékezetem szerint az első Riva del Garda-ban rendezett nemzetközi fuvolaversenyen választható darab volt; ez olyan 1994 körül lehetett. Nem ezt a művet választottam, hanem Cristina Landuzzi Fantasiestück no.2-jét, persze választani cím alapján kellett látatlanban, a szerencsésebbek, mind a három művet megrendelték (mert volt egy harmadik szóló mű is, de nem emlékszem már, hogy mi volt a címe, vagy a szerzője). Nos, ami a Landuzzi darabot illeti nagy meglepetésemre három sorban volt notálva, - ma sem tudom miért… - és főleg emiatt elég nehéz volt megtanulni - a Donax jobb választás lett volna…

Egyébként a Donax - alighanem a verseny nyomán eléggé felkapott darab volt a 90es években - számomra sokkal fuvolaszerűbb, mint a közismert Sequenza. Hallgassuk végre meg:

Koncertfelvétel - Darmstadt Internationale Ferienkurse
Paolo Vignaroli - fuvola

Mellékelek egy másik videót is, amiben a kottából is követhetjük a darabot - sajnos nem kideríthető ki az előadó. Igazi modern értelemben vett viruóz darabról van szó:

George Crumb ~ An Idyll for the Misbegotten (1985)

2017 10 16

fuvolára és ütőhangszerekre - a Hallgatás Napján

Október 21én, a Hallgatás Napján kerül előadásra a mű, ebből a jeles alkalomból újra megjelenítem 2015ös bejegyzésemet. A kompozíció Kaczander Orsolya fuvolaszólójával, Rácz Zoltán, Bojtos Károly és Váczi Zoltán közreműködésével kerül a közönség elé, Rácz Zoltán irányítása alatt. Itt a pontos link. Nem akarom azt írni, hogy a mű először csendül fel itthon, mert a múltban párszor már ezzel felsültem és rám lett szólva, hogy rosszul tudom, mert valaki valahol, egy sufniban már eljátszotta… Egy dolog talán bizonyosan kijelenthető: a Hallgatás Napján, fuvola szempontból kiemelt jelentőségű ez az esemény - és egy másik is. Nevezetesen Sofia Gubaidulina Impromtu című műve, amelyben Rácz Zoltán vezénylete alatt Kaczander Orsolyához Keller András - hegedű - és vonós zenekar társul. Annyit itt is megkockáztatnék, hogy ez is egy ritka lehetőség, mert Gubaidulina művészetével ritkán találkozhatunk itthon. A darabról találtam egy nagyon rövid, mindössze egyperces részletet, amely viszont jól illusztrálja a fesztivál honlapján található leírást.

Itt alább pedig a régi bejegyzés újbóli megosztása található:

Ott folytatom, ahol múltkor abbahagytam George Crumb Vox Balaenae című művével. A mai kompozícióban is központi szerepet kap a fuvola. Kezdetnek álljon itt az, amit a szerző, George Crumb mond a műről:

„Úgy gondolom, hogy az Idill jól jeleníti meg az emberi faj, a homo sapiens jelenleg sejthető végzetes és melankolikus jövőjét. Az emberiség jelenléte egyre törvénytelenebb az állatok és növények természeti világában. A testvériség ősi érzése (Assisi Szent Ferenc költészete ennek megrendítő kifejeződése), amely egykor minden létformát összekötött mára kitartóan és fokozatosan erodálódott, ennek eredményeként egy haldokló világ monarchikus uralkodóivá lettünk. Osztozunk abban a reményben, hogy az emberiség képes lesz egy új, morális kötelességen alapuló szövetségre a természettel.

Ezek a gondolatok állnak az Idill inspirációja mögött. Számomra a fuvola és a dobok (az ősi népzene asszociációi) azok a hangszerek, amelyek a legerőteljesebben kifejezik a természet hangját. Javasoltam szerint (még ha nem is praktikus) jó lenne, ha az Idill-t egy holdfényes augusztusi estén hallanánk távolról, egy tó partján.

Az Idill-ben felelhető zenei idézet Debussy 1912-es Syrinx című szólódarabjából való. És van egy rövid vers is a kínai költőtől, Ssu-K’ung Shu-tól:

A Hold lemegy
A madarak dideregnek
A füvek elszáradnak.

-George Crumb”

George Crumb: An Idyll for the Misbegotten from Cory Bracken on Vimeo.

Kelly Cuevas - fuvola, Adam Forman, Fred Trumpy, Brandon Silaco – ütõhangszerek.
Concert production - “George Crumb: A Chamber Music Retrospective” hosted by The Brooklyn Composers Collective, October 14th, 2010, Levenson Recital Hall at CUNY Brooklyn College

Nos, úgy vélem George Crumb szavaihoz többet aligha lehetne hozzátenni. Ami a 8. századi kínai költő haikuját illeti, ezt a fuvolásnak kell játék közben belemondani a hangszerben, és nem elvárás, hogy a szöveg érthető is legyen.

És valóban, félreérthetetlenül elhangzik a Syrinx idézet is. Egyértelmű tehát Crumb abbéli szándéka, – amelyet fentebb ki is fejtett – hogy a fuvolát a maga bukolikus természetében foglalkoztatja a darabban – noha a hangszer itt is elektromos erősítést kap. A darab természetéből adódóan itt a fuvola hangzás nem annyira merész, mint a korábban tárgyalt Vox Balaenae-ban.

Fontos még megjegyezni, hogy George Crumb egyébként szívesen nyit átjárót műveiből más közismert zeneművek felé. Ilyen például a zongorára írt Makrocosmos sorozat, amely egyértelműen Bartók Mikrokozmoszának reflexiója. Érdemes ezzel a sorozattal is megismerkedni, sőt tovább kutakodni Crumb zeneszerzői termésében.

Haydn - Szonáta

2017 01 10

Juliette Hurel - fuvola
Hélène Couvert - zongora

Vannak szerzők, akik nem kényeztették el a fuvolát. Itt van például Joseph Haydn, akinek igazából alig van fuvolát kifejezetten előtérbe helyező műve. Ezt a hiányt pótlandó a fuvolások néha elővesznek egy darabot tőle, amely eredendően vonósnégyes volt. Igazából a kvártett hegedű-zongora letétjét játszák és azt nevezik G-dúr szonátának, amely lényegében Haydn op.77es sorozatának egyik darabja. A sorozat Lobkowitz hercegnek készült, de a tervezett hat vonósnégyesből csak kettő készült el.

De ejtsünk szót Juliette Hurel-ről is. Tanárai voltak Pierre-Yves Artaud, Maurice Bourgue, Adorján András és Auréle Nicolet is. Számos elismerése mellett - többek között a Conservatoire díjazottja is volt - 1997ben a Kobei Nemzetközi Versenyen a legjobb Takemitsu előadásért kapott külön díjat.

Még néhány további felvételt hallhatunk az alábbi linken Juliette Hurel-től - Beethoven D-dúr szerenád, Schubert Variációk, és a kétes származású Beethoven fuvolaszonáta (sajnos csak részletek):
http://www.opusklassiek.nl/cd-recensies/cd-aw/hurel01.htm

Itt pedig a Haydn mű követezik, csak 3 tétel, szemben az eredeti vonósnégyes verzióval, amelyben Menüett is van. A fuvolás előadás alatt megtalálható a vonósnégyes előadás is, ha valaki ebbe is szeretne belehallgatni.

A három tétel: I. Allegro moderato

II. Adagio

III. Finale: Presto

Quatuor Mosaïques

1. Allegro moderato (0:00)
2. Adagio (7:17)
3. Menuetto: Presto (14:39)
4. Finale: Presto (18:32)

Published in 1801.

https://open.spotify.com/embed/album/4zdhcUUaSMuAilU2XUIe89

Castelnuovo-Tedesco - Sonatina (1965)

2016 05 30

fuvola-gitár szonatina

Mario Castelnuovo-Tedesco (1895-1968) olasz, elsősorban gitár műveiről ismert zeneszerző. Már kilenc évesen komponált, tehetségére Alfredo Casella is felfigyelt. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol hamarosan a filmiparba is bekerült, szerződésben állt az MGM-el, és több mint 200 filmhez írt zenét. 1964-ben - azaz egy évvel a szonatina előtt - készítette el a 24 prelúdium és fúgát két gitárra, amelyet Bach műve inspirált, - akár csak Sosztakovics esetében, aki szintén írt ilyen sorozatot zongorára 1950-ben, Bach halálának 200. évfordulójára. Castelnuovo-Tedesco tanítványai voltak többek között a ma ismert filmzeneszerzők is, így Henry Mancini, Jerry Goldsmith és John Williams is.
A fuvola-gitár szonatinát nem sokkal halála előtt írta, az ajánlás két osztrák művésznek Werner Tripp-nek és Konrad Ragossing-nak szól. Werner Tripp 1962-től volt a Bécsi Filharmoikusok első fuvolása, fontosabb tanítványai közül nálunk is sokan ismerik Michael Martin Kofler-t. Werner Tripp többszörösen is díjnyertes Mozart előadó, Mozart fuvolaverseny felvételén Karl Böhm dirigál.

A művet Bruno Grossi élő-előadásába hallhatjuk, ha emlékezetem nem csak ő nyerte a Szegedi Szólófuvola versenyt 1992-ben. A művet a mellékelt kottából követhetjük.

Bruno Grossi - fuvola, Andrea Dieci - gitár. Élő felvétel, Milanó, 2003.09.24.

Tételek:
I. Allegretto grazioso
II. Tempo di Siciliana (Andantino grazioso e malinconico)
III. Scherzo-Rondo

Castelnuovo-Tedesco Sonatina for flute & guitar by Marco Granados

Robert Aitken - Icicle (1977)

2016 01 16

“Jégcsap” - szólófuvolára

Rober Aitken (1939) - a kanadai fuvolások nagyöregje - nem ismeretlen a hazai fuvolások között. Járt Magyarországon, és koncertet is adott műveiből. És járt már itt, a blogon is, amikor Elliott Carter szólódarabjáról volt szó. Tanulmányait többek között Marcel Moyse, Jean-Pierre Rampal, Andre Jaunet és Severino Gazzelloni irányításával végezte, és 19 évesen lett a Vancouver Symphony Orchestra szólófuvolása - a legfiatalabb a zenekar történetében. Robert Aitken amellett, hogy jelentős szólistai és tanári karriert épített fel az évek során (1988 és 2004 között itt Európában, a Freiburgi Főiskola tanára ként tevékenykedett), aktív zeneszerző is, de ez nem jelenti azt, hogy fuvolára komponál.
Most még is egy szólófuvola darabot mutatok tőle, amelyhez mérhetetlen önfegyelmet tanúsítva kivártam, hogy a hőmérséklet 0 Celsius fok alá süllyedjen, ugyan is a címe: Jégcsap. A darab eléggé fontos pedagógia mű, a tengerentúlon gyakran játszák diákok és szólisták is. A mű a fuvola mikrohangjait használja ki, de maga a darab nem mikrotonalitsú, még is úgy a hangzás és a kottakép is kifejezően jeleníti meg a címben felvetett természeti jelenséget. (A második, holografikus előadás is ezt használja ki).
Tehát két előadást is mellékeltem az alig 4 perces műből, az elsőben a darabot Megan Lanz játsza 2015.04.01-én, a helyszín: University of Texas at Arlington - Whole Musician:

www.meganlanzflute.com
www.wholemusician.net

Fluterscooter - azaz Andre Fisher - az “Icicle”-t játsza Tokyo-ban a “Flute N Float” esemény keretében, holografikus videó koncertjén, amelyet ő, StudioTED, és a RongTai Factory készített. 2014.09.25.:

Rober Aitken honlapja:
http://www.robertaitkenflutist.com/composer/

Néhány műve:
https://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Aitken_%28composer%29#Selected_compositions

Nikolai Kapustin - Szonáta, op 125 (2004)

2015 07 25

Immanuel Davis-nek ajánlva

Ahogy múlt alkalommal, most is Nyikoláj Kapsutyin fuvola vonatkozású művészetére vetünk egy újabb pillantást. A szerző munkásságának előterében a zongora áll, lévén maga is zongorista - klasszikus és jazz képzettségű egyaránt. Akárcsak Sosztakovics - Bach-ot követve - ő is írt 24 prelúdium és fugát zongorára, 6 zongoraversenyt, 20 zongoraszonátát és etűdöket is.

Ahogy utaltam rá Kapustyin fő csapásiránya nem a fuvolairodalom gyarapítása, de a Trió után nem kerülhetjük meg a fuvola-zongora szonátáját, hiszen ez a műve nem olyan túl rég keletkezett, az amerikai fuvolás, Immanuel Davis, ( az University of Minnesota fuvolaprofesszora) megrendelésére. A négytételes szonáta nem szűkölködik technikai kihívásokban, mindkét hangszer, illetve játékosa “megkapja a magáét”. Maga a nagyszabású, négytételes felépítés óhatatlanul Prokofjev fuvola-zongora szonátáját jutatthatja eszünkbe.

Immanuel Davis - fuvola
Stephen Gosling - zongora

1. tétel:

2. tétel:

3. tétel:

4. tétel:

Immanuel Davis - fuvola
Stephen Gosling - zongora

Nikolai Kapustin - Trió, op 86 - 1998

2015 07 18

fuvolára, csellóra és zongorára

Nyikoláj Kapuscsin (vagy Kapustyin - 1937, Ukrajna) zeneszerő, nevét csak néhány éve ismerem. Alig akartam hinni a fülemnek, amikor műveit megismertem, mert kompozíciói gyakorlatilag megkomponált jazz darabok - ma úgy mondanánk: crossover - sőt egész alkotói pályája ebben a stílusban íródott. Végül is ha Piazzola életműve épülhetett a tangóra, akkor Kapustyin stílusa miért ne lehetne egész életében a jazz..? Annál érdekesebb, hogy a szerző munkásságának nem kevés időszaka esett a Hidegháborús korszakra. Elképzelni is nehéz hogyan tudott meglenni, érvényesülni egy nyíltan “amerikás” zenei stílussal a Szovjetunióban az 50es, 60as, vagy akár a 70es években…

Bárhogyan volt ma már Kapustyin az egyik legtöbbet - ha nem a legtöbbet - lemezre rögzített élő szerző hazájából. Ez annak is köszönhető, hogy a komponista ma is aktív, művei takaros rendben sorakoznak, opusz-számmal ellátva egészen az idei évig bezárólag - mintegy 157 műről van szó.

Ő magát nem tartja jazz komponistának - noha jazz-zongoristaként kereste a kenyerét - , mert az improvizáció nem érdekli, mint előadót. Tehát bármit is hallunk Kapustyin műveiben az le van írva,
ami nem csak zeneszerző bravúr, de eléggé komoly előadói kihívás.

Így van ez az itt következő Trióban is, amely igen népszerű műve, több előadásban válogathatunk belőle a neten. Felismerhetjük benne a téma bemutatást, improvizatív hangszeres, vagy éppen kollektív szólókat, de hallahatunk a csellótól jazz-re oly jellemző un. “walking bass”-t is. A második tétel nagyon szép, kifejezetten “amerikai filmzene”-hangvételű.

Azt a felvételt választottam, amiben a szerző zongorázik - pergő zongoratechnikáját megcsodálhatjuk a 3. tétel nyitó momentumában. A felvételen Alexander Kornejev, az orosz fuvolások “nagyöregje” játszik - régen sok lemezét lehetett kapni nálunk, de a mai generáció aligha ismeri őt - már csak ezért is érdekes lehet a felvétel.

Trió fuvolára, csellóra és zongorára, Op 86

Alexander Korneev - fuvola
Alexander Zagorinsky - cselló
Nikolai Kapustin - zongora

Hamarosan megmutatok egy másik fuvola vonatkozású Kapustyin művet is.

További linkek:
http://www.nikolai-kapustin.info/

https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_compositions_by_Nikolai_Kapustin

Carl Witt - Duo (1996)

2015 05 23

Barbara Leibundguth - fuvola
Carl Witt - zongora


Már megint egy amerikai szerző… úgy látszik nem tudnak elfogyni a repertoár sorozatban felvonultatott, fuvolát kedvelő amerikai zeneszerzők. A mai mű egytételes, csaknem 20 éve keletkezett kompozíció, szerzője Carl Witt, aki igen szívesen ír fuvolára - a közel negyedórás Duo mellé belinkeltem még egy rövidebb művét is , a Aria-t, de a szerző videócsatornáján még további művek várnak minket. A Duo a fuvolás, Barbara Leibundguth felkérésére született a művésznő Visionary Duos című cd-jére.

Barbara Leibundguth

Az alábbi felvételen a szerző zongorázik, csak úgy mint a cd-n is. A dramatikus, erőteljes mű bár eléggé magától értetődően szólal meg az előadók tolmácsolásában, még sem olyan egyszerű darab ritmikailag, mint aminek tűnik:

DUO

ARIA

Hans Werner Henze - Sonatina (1947)

2015 05 01

Hans Werner Henze (1926-2012)
Sonatina (1947)

A repertoár sorozatban már többször is érintettem Harald Genzmer-t, és fuvolaműveit, de még nem esett szó egy másik, 20. századi német komponistáról, Hans Werner Henze-ről (1926-2012). A szerző egyetlen általam ismert fuvolaműve a Szonatina 1947ben keletkezett (leszámítva az ugyan ebben az évben írodott neo-barokkk kamarakoncertet, amely fuvolát is foglalkoztat, és még 2 vegyes kamaraművet). Magyarországon első alkalommal Karlheinz Zöller, a Berlini Filharmonikusok szólófuvolása szólaltatta meg a Debreceni Fuvolás találkozó keretében, talán 1995 körül. Nem véletlen, hogy Herr Zöller azt a művet is műsorára tűzte hiszen a kompozíció tanárának, a kiváló fuvolásnak és tanárnak, Kurt Redel-nek (1918-2013) íródott.

Henze egyiket a 20. század legfontosabb német komponistáinak, főleg színpadi műveket írt, legfontosabb talán az Ondine című balett (1958). A zeneszerző gyermekkorát a fasiszta Németországban töltötte, apja a rendszer fanatikus híve volt, és ezt az elkötelezettséget családjától, hat gyermekétől is elvárta. Henze zenei érdeklődése korán megmutatkozott, de szülői nyomásra Hitler Jugend-hez kellett csatlakoznia. Ebben a közegben került napvilágra saját neméhez való vonzódása. Végül apját besorozták és a keleti frontra került, ahol halálát lelte. Henze a II. Világháború után elhagyta Németországot annak homofób közege miatt, és Olaszországba telepedett le. Itt élt haláláig életvitel szerűen, noha munkáit főleg német területen végezte. Róma mellett helyezték végső nyugalomra.

Ami a Szonatinát illeti három tételes műről van szó. Bár érezhetően Hindemith nyomdokait követi, még is egyéni hangvételű kompozíció. Energikus első és utolsó tétele közé lírai második tétel került, melynek érdekessége, hogy több alkalommal is melodikus igénnyel érinti a háromvonalas H hangot. A negyvenes években ez egyértelműen határhang volt a hangszeren, és Kurt Redel kitűnő hangszeres kvalitásairól árulkodik.

Ginevra Petrucci - fuvola
Bruno Canino - zongora

Accademica del Conservatorio Santa Cecilia, Roma
2014.03.27.

1) Moderato. Allegro molto vivace 0:23
2) Andantino 3:33
3) Presto 6:24

Rodrigo - Concierto Pastoral (1979)

2015 04 11

Joaquín Rodrigo Concierto Pastoral for Flute and Orchestra
Sir James Galway
Philharmonia Orchestra, vezényel Eduardo Mata, 1979 - PREMIER

Mai posztunk tárgya egy különleges felvétel. Joaquín Rodrigo-t mindenki ismeri, ha másért nem, a Concierto de Aranjuez gitárversenye miatt egészen biztosan. A mű lassú tétele igazi klasszikus örökzöld, amely számtalan feldolgozást ért meg máig. Rodrigo fuvolaversenyét Sir James Galway-nak ajánlotta, és ami azt illeti a fuvola virtuóz használatában ennek megfelelően feszegeti a határokat. Nehéz mű, a klasszikus hangvételű 20. századi fuvolaversenyek közül talán a legnehezebb. A kilencvenes évek elején ismertem meg a darabot, és a kottáját rögtön megvettem. 2005 táján úgy volt, be is mutathatom Magyarországon, de végül erre még sem került sor. A darabot akkor két éven át intenzíven gyakoroltam, tehát elég jól megismerem. A koncertet azóta többen is lemezre játszották, a darab bizonyos értelemben egyfajta mérföldkő is lett a fuvolások körében. Ahogy Marcel Moyse generációjának az Iber koncert volt az emblematikus technikai műve, Rampal idejében pedig a Hacsaturján koncert töltötte be ezt a szerepet, úgy tűnik a Galway utáni generációnak az a mű a technikai ugródeszkája. A művet nálunk máig senki sem mutatta be, viszont hallom, a főiskolások néha-néha megtanulják ezt a kegyetlenül nehéz koncertet. Persze Sir James Galway előadásában nem tűnik nehéznek, pedig az egész darab elég magasra van írva, teljesen szokatlan felrakások vannak benne szinte állandóan, a tizenhatod mozgásban alig van szünet. Azt hiszem ez az előadás került kiadásra hanglemezen is. Sir James Galway Rodrigo lemezén még egy másik mű is helyet kapott, a világklasszis fuvolás a szerző Fantasía para un gentilhombre- jét írta át fuvolára. Gitár-zenekar darab ez is, akár csak a Concierto de Aranjuez és kitűnően szól fuvolán. Mindkét mű emblematikus, spanyol gitárdarab, pedig a szerző - aki három éves kora óta szinte teljesen világtalan, - érdekes módon soha sem játszott ezen a hangszeren, viszont hegedülni és zongorázni tanult, és az utóbbi hangszert virtuóz módon kezelte is. Műveit Brille-írással írta.
Az itt következő ősbemutató-koncertfelvételből a második tételt nem találtam, amely egyébként nagyon hasonló hangvételű, mint Concierto de Aranjuez híres lassú tétele. Sajnos úgy tűnik csak az első és utolsó tétel érhető el Galway előadásában az interneten. A koncert végén a a zeneszerzőt a közönség, s szólista és a karmester együtt ünnepli.