‘reblog’ címkével ellátott bejegyzések

reblog - “Rive Reunion – Hearing Nine Claude Rive Flutes”

2016 05 21

An wonderful article written by David Chu about the french maker, Claude Rive.

“All the flutes in our group are marked CR (monogram) / C. Rive / Paris / serial number. They represent about the middle ten years, from 1881 to 1892, of Claude Rive’s career when his workshop was located on 93 Rue du Temple, Paris. The address was at the edge of Le Marais, the Jewish Quarter, in the 3rd arrondissement – not far from the shops of Louis Lot and Godfroy. Rive made about 800-900 flutes before Alexandre Robert, his successor, took over in 1895. The later flutes are distinguished by their mark: CR (monogram) / C. RIVE / Paris / serial number / A. Robert SR. The headjoint logo does not include the name A. Robert. These flutes are often referred to as Rive-Robert, and were officially endorsed by Georges Barrère”. …

Read more here

reblog - Budapest Flute Academy 2016

2016 05 19

Izgalmas, visszatekintő cikk jelent meg a Budapest Flute Academy-ről a Fidelio-n. Az anyag kezdetét itt olvashatjuk:

A BMC-ben és a Concerto Zeneházban első ízben rendezték meg március 11-13. között a Budapest Fuvola Akadémiát.
A Budapesti Fuvola Akadémia életre hívásával Szilágyi Szabolcs, a Concerto Budapest fuvolaművésze és a szervezők évről évre egy új gondolkodásmód mentén szeretnének fejlesztő programot kínálni minden fuvolásnak, aki elmélyültebben és tudatosabban szeretne foglalkozni a hangszerén keresztül a zenével…

Forrás és folytatás az alábbi linken:

http://fidelio.hu/eduart/2016/05/12/uj_eletre_kelt_a_fuvola/

reblog - Egy nyolcéves kutatómunka története

2015 11 06

Fábián Tímea interjúja Claudi Arimany spanyol fuvolaművésszel a “Doppler Project”-ről

Fábián Tímea készített izgalmas interjút Claudi Arimany-vel a Parlando-ban, a téma a fuvolaművész Doppler-kutatása, amellyel az elmúlt években több magyar fuvolást is megkeresett. Az eredmény nem csak ez az interjú, hanem egy teljesen új, eddig ismeretlen Doppler műveket tartalmazó összkiadás lett. Sőt Fábián Tímea megelőlegezi a 2016os Péceli Nemzetközi Fuvolafesztivál eseményeit is.

Itt közlöm a cikk kezdetét, a folytatás illetve a teljes cikk az idézet végén található linken érhető el, sőt abban videóanyagokat is találunk:

Az interjú és annak előzményei

2010-ben egy érdekes telefonhívás érkezett Spanyolországból. Claudi Arimany volt a vonal túlsó végén, korunk egyik legkiemelkedőbb fuvolaművésze. Az interneten keresztül hallott az akkor még első alkalommal, Pécelen megrendezett Fuvolafesztiválunkról, amelynek műsorát a XIX. századi magyar zenei élet neves alakjaira, Doppler Ferencre és Károlyra építettük. Gratulált, és aziránt érdeklődött, hogy az egyik koncert alkalmával felhangzó, Doppler Ferenc által komponált, magyarul Rigi-i Ajándék címet viselő darab azonos-e a Souvenir du Rigi c. szerzeménnyel. Sajnálattal vette tudomásul, hogy igen. Akkoriban épp egy komoly gyűjtőmunkát végzett, és azon fáradozott, hogy minél több, még addig fel nem fedezett művüket összegyűjtse és lemezen kiadassa. Vállalkozása rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Csodáltam az odaadását, fáradhatatlanságát, és őszintén bevallva egy kicsit „féltékennyé” is tett. Ez az érzet azonban nem személyes indíttatásból fakadt! Egyszerűen csak belegondoltam abba, hogy ez a nagyszerű ötlet bennünk, magyarokban eddig miért nem fogalmazódott meg, hiszen Dopplerék javarészt Magyarországon éltek és alkottak. Persze életművük egy részének a megjelentetésére írásos dokumentum, kotta, illetve CD formájában már eddig is voltak törekvések. A teljesség igénye nélkül: Ittzés Gergely, Csetényi Gyula, Dratsay Ákos és Berényi Bea, hogy csak a magyar előadókat említsem, külföldön pedig Jean-Pierre Rampal, Robert Aitken és a magyar származású Adorján András tettek a dolog érdekében a legtöbbet. (…)

Fábián Tímea: Hogyan és mikor született meg az elgondolás, hogy felkutassa, és kiadassa a Doppler fivérek teljes életművét?
Claudi Arimany: Semmi sem volt előre megtervezett. (…)

Folytatás itt, a Parlando-ban
http://www.parlando.hu/2015/2015-5/Claudi_Arimany.htm

James Galway-nak lenni

2015 09 25

Being James Galway
“An intimate portrait of Sir James Galway, regarded by many as the finest flautist of his generation”.

Sir James Galway december 8án lesz 75 éves; ebből az alkalomból készített vele dokumentumfilmet a BBC. Sajnos a filmet minden igyekezetem ellenére nem tudtam eddig megnézni, mert a BBC oldala csak brit IP címet fogad el jogvédelmi okoból - ha jól értem. Nagy kár, mert ezt a filmet tényleg nagyon vártam. Ha valaki még is próbálkozni szeretne itt a link, ahol a film még 17 napig megtekinthető. Ha valakinek még is sikerül megnéznie a filmet, kérem tudassa velem! A 60 perces filmet Lucernben, Londonban és Milanóban forgatták, a stáb hónapokon át kísérte Jimmy-t koncertről koncertre és kurzusról kurzusra. Vigaszként viszont elolvastam a rendező, Brendan Byrne blogjegyzetét, amelyet a forgatásról írt, nagyon ajánlom mindenkinek, és ezek után még jobban sajnálom, hogy nem tudok ehhez a filmhez hozzáférni. A rendező írásának első bekezdését itt közlöm, a szöveg végén elhelyezett linken pedig a folytatást találjuk az eredeti weboldalon:

Director’s blog on making the documentary

by Brendan Byrne

“When I was approached to direct a documentary about Sir James Galway a thought occurred to me - I knew something of his achievements and reputation but nothing meaningful about him beyond the popular highlights of his career. Put simply, I didn’t feel I really knew who Sir James Galway was”.

Continue here… / Folytatás itt…


Source/Forrás: itt

Születésnap - Julius Baker

2015 09 23

100 éve született Julius Baker

Ha élne ma lenne 100 éves az észak-amerikai fuvolázás meghatározó személyisége, Julius Baker. Mindent csinált , amit fuvolán csinálni lehet: volt zenekari szólista, kamaraművész, tanár. A Pittsburgh-i és Chichago-i Szimfónikusok szólófuvolása volt, majd 1965-től 18 éven át ugyan ezt a posztot töltötte be a New Yorki Filharmónikusoknál. Játszott Bruno Walter és Leonard Breinstein keze alatt, együtt játszott Glenn Gould-al is, és számos más neves szólistával. Ő játsza a fuvolaszólókat a klasszikus Wald Disney rajzfilmekben, a Kis hableány-ban és a Szépség és a szörnyeteg-ben. Munkásságával kitörölhetetlen nyomot hagyott az Államok fuvolázásában, legfontosabb tanári posztja a Julliard School volt, tanítványai ma is meghatározó művészek. Két videót mellékeltem, az egyik Mozart G-dúr koncertje, a másik egy majd 90 perces életműinterjú, amely zenei részleteket is tartalmaz. De van olvasni való is, mert Julius Baker-ről Sir James Galway is megemlékezett a blogján, személyes hangú írása kezdő sorit itt idézem:

I was in my early twenties when I first met Julius Baker. Julius was around 42 years old when I was 21 years old. I was solo flute in Sadler’s Wells Opera, which later became the English National Opera. Julius was the most famous American Flute player of his time.

During the interval of an evening performance at the opera, I got a phone call from my dear old friend Norman Maloney, the managing director of Rudall Carte, the famous English flute makers. He was calling to tell me that Julius Baker was in London and that Mr. Baker would like to meet me.

I could not believe this. Until this time in my life Julius Baker was one of the most admired names in the flute world…. folytatás itt… - continue here…

Mozart G-dúr koncert, Julius Baker - fuvola, vezényel: Antonio Janigro. 1971

Julis Baker-el és feleségével Jan Vinci beszélget 2001-ben:

Kép forrása: https://davidhertzberg.wordpress.com/category/mozart/

reblog - Baráth Bálint interjú

2015 02 05

Baráth Bálint zeneszerzőt korábban már én is megszólaltattam, az interjút itt találjuk. De ezt az interjút Szabó Kriszta készítette, a folytatáshoz a linket az idézett szöveg végén találjuk.

- Hol helyezed el magad a kortárs zenei életben?

- Nehéz megmondani, manapság nincs egy közös zenei nyelv, ahol bárki is el tudná helyezni magát. Ami azt illeti, én az akusztikus zenében összefoglaló típusnak, az elektronikusban viszont keresőnek mondom magam. Ellentét ez is, amint annyi minden nálam. Előadóként mindenféle zenét szeretek játszani, mert hiszem, hogy az, aki arra jut, hogy komponáljon és ezért ki is áll, rendelkezik egy ötlettel vagy logikával, amivel érdemes foglalkozni. Egy jó példa erre Ravel Le Gibet című darabja.

A zenével tűzdelt folytatást itt olvashatjuk…

Zenei illusztrációként A vak sámánasszony álmát választottam, Détári Anna előadásában - 2009. Természetesen szólófuvola darab…

ma - Dobajgó ceruzák

2015 01 29

Időpont: 2015. január 29. 17:30 - Műcsarnok

Ittzés Gergely (Liszt-díjas) fuvolaművész és Lévay Jenő (Munkácsy-díjas) grafikusművész közös hang- és képversenye; Közreműködik: Lévai Viktor – elektronika

Lévay Jenő: Tömegszerencse 12

“A műsor első felében a Dobajgó ceruzák című multimédiás előadás hangzik el. A közös improvizáció egyetlen előre megtervezett alapja maga a szituáció, amelyben bizonyos technikai körülmények segítségével létrejön a „pozitív visszacsatolás” és a művészeti ágak közti átjárás lehetősége. A speciális ceruzahasználat melléktermékeként zene születik, a zenész játéka pedig látványelemet (is) teremt. Az egymást inspiráló játékosok által létrehozott hangzással az elektronikát kezelő technikus szabadon ga(rá)zdálkodik: különböző digitális transzformációkon keresztül tükrözi vissza az elhangzottakat, újabb réteggel gazdagítva így a hangzás terét.

A műsor második felét magyar zeneszerzők különböző fuvolákra és elektronikára írott művei képezik:

Nagy Ákos: Ame no nori fue.;
Sáry László: Napraforgó;
Kondor Ádám: Ut decet;
Horváth Balázs: …az egyik legegyszerűbb eset;
Szemző Tibor: Vizicsoda”

születésnap- Seres Dóra

2014 07 18

Boldog születésnapt kívànunk!

“Az év első Magyar Lelátó Portré műsorának főszereplője 11 éves volt, amikor a Zala megyei Lenti város zenei általános iskolájának folyosóján, meghallott egy, a számára varázslatosnak tetsző hangot - a fuvola hangját. Akkor és ott eldöntötte, ezen a csodálatos hangszeren nem csupán játszani tanul meg, egyenesen a mestere lesz. Pécsett végzett a művészeti gimnáziumban és innen már egyenes út vezetett Budapestre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol Kovács Lóránt növendékeként diplomázott. Ezután további két esztendő tanulás következett - már munka mellett - Münchenben, itt Adorján András útmutatásai alapján tökéletesítette technikai tudását. Ezt követően négy éven át a Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarának első fuvolistája, 2006-tól pedig a koppenhágai székhelyű Dán Királyi Kamarazenekar szólistájaként tevékenykedett. Megszámlálhatatlan nemzetközi zenei verseny győztese, illetve helyezettje, többek között első helyezést szerzett 2001-ben a Prágai Tavasz Nemzetközi fuvola versenyen. Elmondása szerint az eddigi csúcsra 2005-ben ért fel, amikor megnyerte a Young Concert Artist Management New York-i próbajátékát. Rendszeresen koncertezik a földkerekség legjelentősebb hangversenytermeiben, így a New York-i Carnegie Hallban és a washingtoni Kennedy Centerben, de mindig szívesen látott fellépője a Japánban található Chanel Nexus Hallnak is, ahol az igényes közönség egy teljes héten át minden nap vastapssal ünnepelte művészetét. Szakmai elismertségére, elfogadottságára mi sem jellemzőbb, mint hogy másfél éve a dániai zenekar egy 24 karátos színaranyból készült fuvolát vásárolt, melyet kifejezetten az ő számára tervezett és készített el a világ egyik legjelentősebb japán hangszergyártó cége. A Magyar Lelátó Portré vendége az angyalok hangszerének virtuóz mestere, Seres Dóra fuvolaművész, akit 2008-ban Junior Príma Díjjal tüntettek ki. Az interjút a művésznő legszebb felvételeivel festettük alá, így felcsendülnek Paganini, Reinecke és Vivaldi művei is.”

Magyar Lelátó Sportmagazin
2012. január - Magyar Lelátó Portré

A műsor az alábbi rádiókban hangzott el:
Vár FM 93.4
Radio Ice 94.2
Agnus Rádió 88.3
Alfa Rádió 88.0
Sport Rádió 98.9
Szent Korona Rádió

Beszélgetőtárs: Horváth Gergely
Szerkesztő: Jaberits Zsolt

Woodwind quintet CARION in concert in Leverkusen, Germany. 28.04.2013

CARION
Dóra Seres (Dora Seres), flute
Egils Upatnieks, oboe
Egīls Šēfers (Egils Sefers), clarinet
David M.A.P. Palmquist, horn
Niels Anders Vedsten Larsen, bassoon

Ligeti - Six Bagatelles (Sechs Bagatellen) - CARION LIVE

CARION
Dóra Seres (Dora Seres), flute
Egils Upatnieks, oboe
Egīls Šēfers (Egils Sefers), clarinet
David M.A.P. Palmquist, horn
Niels Anders Vedsten Larsen, bassoon

reblog - Török Ádám…

2014 07 16

…soha nem pihent a babérjain

Tavaly jelent meg a huszonhetedik lemeze, az Elrohant idő. A Mini együttest 1968-ban alapította, és még ma is játszanak; a cikk folytatását a cikk végén található eredeti linken találjuk:

2014.05.27. | Huszti Zoltán

― Mi volt az első hangszer, amit a kezedbe vettél, és hány évesen?

― Kis srác koromban volt egy pici xilofonom, amit ütögettem, de nem nagyon érdekelt. Fiatalkoromban, még a magyar foci aranykorában, a hatvanas években, futballista akartam lenni, és nagyon magas szinten műveltem. Ifjúsági játékosként budapesti csapatban játszottam mint gimnazista. Nem voltam jó tanuló, mondhatom, hogy nagy csibész voltam. 1965-ben kirúgtak a Toldy Ferenc Gimnáziumból. Így kerültem át a Petőfibe, egy új osztályba és egy iskolai zenekarba. Az első olyan zenei élményeim, amelyben már alkotóként vettem részt, innen datálódnak. Addig csak zenehallgató voltam. Hallgattam a Luxemburgot, a Szabad Európa Rádiót, és jártam az akkori beatklubokba, a várba, a Metróba, a Scampolóra.

― Volt zenész a családban?

― Senki. Édesapám jogász doktor volt, édesanyám fotókat retusált az MTI-ben.

― Milyen hangszeren játszottál?

― 68 januárjában az iskolai csapatból kerültem a Dogs együttesbe, de akkor még csak „ordibáltam”. Aztán nyáron megcsináltuk a Minit. Eleinte ott is csak énekeltem. 69-ben kezdtem furulyázni. Hallottam a Jethro Tullt, a Trafficet, majd később Raduly Mihályt a Syriusban. Hallás után úgy gondoltam, hogy a felvételeken furulyáznak. Az NDK-turnénkon vettem egy blockflötét, és azon próbálkoztam.

― Mikor váltottál fuvolára?

― Egy év múlva, és elkezdtem autodidakta módon tanulni.

― Ebben az időben mindenki a gitárt nyúzta, te miért nem?

― Nem fogott meg. Kimentem a Kisstadionba a Traffic együttes koncertjére, és ott láttam Chris Woodot fuvolázni és szaxofonozni. Ez tetszett. Aztán hallgattam Ian Andersont a Jethro Tull vezetőjét magnószalagról, és akkor minden eldőlt.

― Miket játszottatok?

― Az első időben Cream és Jimi Hendrix volt a repertoár. Ezzel mentünk az NDK-ba, és óriási sikerünk volt. Egy haverom bátyja tanult kint a Magdeburgi Egyetemen, és ő intézte. Olyan őrület volt körülöttünk, mint a legnagyobb sztárok körül. Ez volt a hippikorszak, a Woodstock ideje.

― Mikor születtek az első saját dalok?

― 69 nyarán lekerültünk Badacsonyba, a Tátikába, egy gyönyörű presszóba, és ott. Czipó Tiborral az első számunk volt az Asztalhoz leültem, megittam sok-sok üveg bort, amit a szőlőhegy ihletett. Itt jöttek a Gőzhajó, a Keresztes lovag a kezdeményei Tibor basszusgitáralapjaira. A szövegeket akkor is, mint most is, én írtam. 70-ben tettem át ezeket fuvolára, de igazán 71-ben váltak ismertté, amikor Papp Gyula billentyűsünk újrahangszerelte őket. Az nagyon jó felállás volt Németh Tamás Nemecsekkel, a dobossal és Nagy István basszusgitárossal. Ez az együttes 40 év szünet után 2011-ben feléledt, és tavaly a Tabánban 20 ezer ember előtt léptünk fel.

― Ebben a zenekarban mindenki jól képzett zenész volt. Hogyan fogadtak el autodidaktaként?

― Mázlim volt a megjelenésemmel. Jól néztem ki a színpadon, és jó ötletekkel jöttem. Ezek fontos dolgok voltak. Aztán megtanultam énekelni és fuvolázni. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy Amerikában fuvolistaként is ismernek.

― Mi volt a sikeretek titka?

― Az egyik, nem elhanyagolható tényező, a Ratkó-korszakban született sok gyerek, akik ekkora váltak koncertjáróvá. Óriási tömegek voltak. Volt a Tabán, a Bem rockpart és az Ifjúsági park, ahova jártak a gyerekek, és mi mindhárom helyen játszottunk. A másik, hogy ez egy zenei robbanás ideje volt itthon és külföldön is. Ez a magyar rock csúcspontja: a Generál, az LGT, az Omega, a Syrius, a Mini, a Bergendy stb. Akkor voltunk legközelebb a nyugati színvonalhoz. Semmivel sem voltunk rosszabbak, csak kevesebb stúdióidőnk volt, és a nyelv is nagy akadályt jelentett.

― Ma sokkal nagyobb a szakadék. Mi ennek az oka?

― Vannak most is jó együttesek, még ha a médiából ez egyértelműen nem derül is ki, de egy ilyen pici országból azt a pénzt, ami a zeneiparban a nyugati befutáshoz kéne, nem lehet előteremteni. Ott egy egész gépezet működik ehhez. Ez ugyanolyan, mint a másik kedvencem, a foci.

― Sok tagcsere volt a zenekarban. Nem bántott, ha valaki elment?

― Voltak olyanok, akik olyankor mentek el, amikor nagyon csúcson voltunk, de megértettem őket, és később sokan visszajöttek. Nem vagyok haragtartó, örülök, ha jó zenészekkel játszhatom. Megbecsülöm őket. Volt, aki nagyon nagy karriert futott be. Németh Lojzi öt évig volt velem, most a Bikini vezetője, és meghatározó személyiség a hazai zenei életben. Závodi Janóval kezdtem a Minit, aki aztán a Piramissal befutott. Tátrai Tibor csak rövid ideig volt velem, őt minden idők egyik legjobb gitárosának tartom. Papp Gyula a Skorpióval csinált nagy karriert, és most a zenés színházi élet egyik meghatározó személyisége.

― Merre jártál a világban, ahol nagyon megbecsültek?

― A 70-es években a 80-as évek elejéig, a szükségállapotig Lengyelországban közel 300 koncertünk volt, és nagyobb sztár voltam, mint idehaza. 1990-től napjainkig turnézom Svájcban ottani zenészekkel vagy a saját csapatommal. Ezenkívül gyakran hívnak az USA-ba magyar lakta területekre. A legnagyobb bulim is ott volt, amikor 1990-ben felléptem a Freedom fesztiválon, július 4-én a függetlenség napján, négyszázezer ember előtt a svájci zenekarommal. Sokat játszottam Ausztriában és Olaszországban is.

― A külföldön elismert zenészekhez képest te mégsem laksz luxusvillában és nem jársz luxusautóval. Ez nem bosszant?

― 91-től 96-ig volt egy svájci menedzserem, aki azt mondta, ha a Gőzhajót Amerikában írom meg, akkor helikopterem lenne, és 93-ban, amikor látta a telt házas Mini jubileumi koncertet a Budapest Sportcsarnokban, megjegyezte, hogy ugyanilyen sikerrel Svájcban a montreux-i luxusnegyedben lenne villám. Mi ide születtünk, ezt értük el, én ezt elfogadom. A hazai orvosok sincsenek jobb helyzetben a kint dolgozókhoz képest, mint én.

― Nem akartál kiköltözni?

― Egy 2007-es adatot ismerek. Az Egyesült Államokban 96 egyetemen oktatnak dzsesszt. Ontják a zenészeket. Én imádok itt élni, ahol sikereim voltak, és szeretnek az emberek. Erre kint kellett volna születni. Nem lehet azokkal versenyezni, akik születésüktől ott szívják magukba azt a zenei kultúrát.

― Nem akartál tanítani?

folytatás itt

Konstruktív pihenés

2014 07 12

by Imogen Ragone

Akik folyamatosan olvassák ezt a blogot észrevehették, hogy mostanában egyre több a különféle lazító, oldó technikákra irányuló cikk. A magyarázat egyszerű: nyár van, pihenünk és ilyenkor érdemes “betárazni” , gyakorolni ezeket a technikákat, hogy évközben könnyebben elő tudjuk majd hívni. A pihentető, oldó gyakorlatokat tehát legjobb nem éles helyzetben gyakorolni hanem teljesen nyugodt körülmények között, egy zavartalan időszakban. Megint a Konstruktív Pihenésről, mint az Alexander Technique egyik eleméről lesz szó, amely minden további nélkül elsajátíthatunk, és hangszeres, valamint privát életünk részévé tehetünk. Ezt a lazítási formát néha hangszeres tanárok is ajánlják, de ritkán adnak hozza részletes tanácsokat. A most következő cikk Imogen Ragone blogjáról való, akitől nem csak tanácsokat kapunk, de hangfelvétel formájában angol nyelven instrukciókat is ad a gyakorlat végzése közben - a médialejátszót a cikk végén találjuk. Tehát célszerű egyszer-kétszer a gyakorlatot úgy elvégezni,hogy a felvételt is hallgatjuk:

Itt következik néhány tipp és információ arról, hogyan és miért gyakoroljuk az Aktív Pihenést

Mi az Aktív Pihenés?
Az Aktív Pihenése a fekvés egy bizonyos módja félig fekvő pozícióban (háton fekve, behajlított térdekkel, és talpakkal a földön), amely elősegíti a gerinc kiegyenesítését, és a felesleges feszültség elengedését. Aktív Pihenésnek, “Semi-Supine”-nak is nevezik vagy egyszerűen “Alexander Lie Down”-nek hívják.

Miért csináljuk?
A konstruktív Pihenés az egyik leggyorsabb és legegyszerűbb módja annak, hogy visszanyerjük természetes formánkat, és felbecsülhetetlen azoknak, akik nyak- vagy hátfájástól szenvednek. Amikor naponta egyszer vagy kétszer lefekszünk:

- megengedjük az izomzatnak és az ízületnek, hogy elengedjék a feszültséget.
- mentesítjük a gerincet a nyomás alól, megkönnyítve ezzel a gerincfolyadék áramlását, ezáltal visszanyerjük teljes testmagasságunkat.
- nyugodtabbak leszünk, mert időt adva magunknak, hogy eltávolodjunk a napi stressztől.
- megengedjük a légzésünknek, hogy még egyenletesebb legyen.
- időt adunk az emésztőszerveknek a lazításra.
- visszanyerve az energiánkat könnyebbnek érezzük az életet függőleges helyzetben is.

Hányszor feküdjek a földre?
Legalább egyszer egy nap. Habár minden időpont megfelelő, ami belefér az idődbe, a legtöbb embernek a legjobb időszak a kora délután, mert ezáltal a tested időt kap, hogy helyreállítsa magát mielőtt a nap második fele elkezdődne. Szintén értékes lehet egy megerőltető, vagy stresszel járó tevékenység (mint a kertészkedés vagy egy előadás megtartása) megkezdése előtt és/vagy befejezése után.

Milyen hosszan feküdjek?
A legjótékonyabb hatású ha naponta legalább egyszer 10-20percet fekszünk a földön. De ha csak 5 perc időnk van, akkor is a hatások akkor is előnyösek. Hogyan feküdjünk a Konstruktív Pihenés folyamán:

- Először is találjunk egy nyugodt, csendes, meleg helye, ahol zavartalanul feküdhetünk a földön.
- Támaszd alá a fejedet néhány könyv segítségével - legyen annyira magas, hogy ne dőljön hátra a fej, de ne legyen annyira magas, hogy az állat a mellkas felé nyomja összeszorítva ezzel a torkot.
- Hajlítsd be a térdeidet, hogy a térdeid a mennyezet felé mutassanak, a talpaid laposan feküdjenek a padlón váll szélességben.
- Pihentessük a kezeket a hason, laza ujjakkal, és a könyökök legyenek a oldalunktól kissé távol, hogy a felsőtest széles lehessen.
- A cél, hogy szinte teljesen passzívak legyünk fizikailag.
- A fekvés ideje alatt tudatosítsuk ahogy a föld alátámasztja a testünket, engedjük pihenni a vállalat, csak úgy, mint a hátat, és az egész test meghosszabbodik és kiszélesedik.
- Ahogy visszatérünk napi aktivitásunkhoz, azt vesszük észre, hogy a testünk visszanyerte könnyedségét és kiterjedtségét.

Tippek

- Ha a könyveket kényelmetlenek érezzük a fejünk alatt tegyük a felszín puhábbá valamilyen kndővel, vagy összehajtogatott anyaggal.
- Hagyjuk nyitva a szemeinket, legalább néhány alkalommal, így ez idő alatt nagyobb testi és környezeti tudatosságot építhetünk.
- Ha elálmosodnál (a cél, hogy legalább néhány percet eltölt nyitott szemmel, tudatosan), fordítsd befelé a lábfejeket és enged egymásnak dőlni a téredet.
- Akinek fáj a háta alsó része annak jól jöhet egy alacsony párna a lábai alá, így a lábak teljesen pihenni tudnak, és a hát alsó része jobban el tud lazulni.
- Ha kényelmetlennek találod a kezeket a hasra helyezve tartani, vagy hagyd őket a padlón feküdni tenyérrel felfelé, kissé behajtott könyökkel, vagy nyújtsd ki a karokat csaknem váll magasságban oldalra tenyérrel felfelé.
- Segítségként hallgasd meg a következő hangfelvételt, miközben a gyakorlatot végzed.

forrás: http://www.imogenragone.com/self-help/constructive-rest/