Fukushima – Requiem (újra)

Vannak helyzetek, hogy újra elő kell vegyek bizonyos régebbi posztokot. Most az a kétrészes anyag kerül újra terítékre, amely Kazuo Fukusima (magyarosam is lehet írni a nevét) Requiem című szólódarabjával foglalkozik. Néhány hete azt a kérdést kaptam hogyan oldom meg a 43.ütem üveghangjait. A kétrészes műelemzésben nem foglalkoztam ilyen gyakorlati kérdésekkel, de most megteszem. Egyébként itt a két cikk elérhetősége, aki még nem látta – vagy régen olvasta – annak érdemes újra rápillantani:

1. http://www.czeloth.com/blog/?p=1136

2. http://www.czeloth.com/blog/?p=4001

A szóbanforgó rész a darab vége felé van, itt látható. A notáció 3 üveghangot jelez, mégis négy hangot jelölte meg piros kerettel. Eredetileg tehát az egyvonalas C hang átfújásairól van szó.

A kérdéses ütemre a pp dinamika érvényes, ilyen módon még az egyvonalas C átfújása is kérdéses lehet. Ám a pp hangzáson belül a cisz külön dinamikát kap: ppp – így előfordulhat, hogy kissé kilóg a hangzásból. A szerzői szándék meglehetősen nyilvánvaló: egy homogén, vékony hangzó területet hoz létre egy teljes ütem terjedelemben.  Tehát  – ami a saját megoldásomat illeti – sehol sem játszok valós üveghangot, helyette piano fogásokat alkalmazok. Ezek – mivel túlintonáltak felfelé – lehetővé teszik az extrém befordítást, ezáltal a stabil és egységes vékony hangzást eredményeznek minden hangra ebben az ütemben. Tehát az alábbi fogásokat javaslom a kérdéses hangokra ( C lábas fuvolára):

Vagyis a kérdés örök, nevezetesen, hogy mit is kell megszólaltatni: a notációt, vagy a szerzői szándékot…

This entry was posted in Napról-napra and tagged , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply