‘fordítás’ címkével ellátott bejegyzések

Rethinking Long Tones

2016 05 06

Hosszú hangok - újragondolva

Már nagyon régen volt fordítás, és ma végre megjelenhetett Bill Plake - egy amerikai, nyugati-parti szaxofonos - blogbejegyzésének ,agyar verziója. A művész Alexander Technique tanár is és kifejezetten zenészekre specializálódott. További, nem elhanyagolható részlet, hogy gyógyult disztóniás is (ezt a témát nemrégiben érintettük Détári Annával a vele készült beszélgetésben), kéz problémáját az AT segítségével oldotta meg - személyes történetét itt olvashatjuk el - ajánlom, rendkívül érdekes. De most már jöjjön a cikk:


A vonósok és a fúvósok számára a hosszú hangok gyakorlása egyike a legfontosabb gyakorlatoknak. Az elsődleges cél a hang, az intonáció és a - egyesek számára - kitartás fejlesztése. Még mindig meglepődök, hogy rengeteg olyan zenésszel találkozom, akik úgy gondolják a hosszú hangok gyakorlása  csupán egy lelketlen gyakorlat, amely megerősít. Egy szükséges rossz, amely egyfajta belépő a napi gyakorlás többi, érdekesebb részeibe. Nem szokatlan számomra amikor például fúvósokat coaching-olok kiderül, hogy a hosszú hangok gyakorlása folyamán tv-t néznek, vagy más zavaró tevékenységet végeznek. Szerintem ez nagyon előnytelen.

Ez a figyelem nélküli gyakorlás a legjobb esetben is csak abban segít a muzsikusnak, hogy bizonyos mennyiségű állóképességet (egyfajta “izom-memóriát”) építsen, de semmi egyebet. Az egészben a legrosszabb, hogy táplálja a szükségtelen és nemkívánatos feszültséget. A tanítási tapasztalatom az, hogy ismétlődő megerőltetésből származó sérülések nagy része a fúvósoknál nem kis részben ebből a fajta gyakorlásból származnak. De még ha nem is okoz fizikai szinten problémát ez a gyakorlási megközelítés a zenész sok dologból kimarad azáltal, hogy nem fektet több tudatosságot ebbe a bevált gyakorlatba.

A hosszú hangok gyakorlásának végső értelem az, hogy esélyt ad egy belsőségesebb tapasztalásra egy olyan személyes és egyedi zenei kifejezőelemnél, mint a saját hang. Egyik Alexander Technique tanítványok - egy kitűnő kürtös - úgy írja le a hosszú hang gyakorlatot, mint egyfajta hang-meditációt.
Nagyon tetszik ez a hasonlat, mert hasonlóan közelítem meg én is ezt a gyakorlatot, valójában nagy várakozással tekintek erre, mint a napi gyakorlási rutinom összetevőjére.

Hang-meditáció. Ezt azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor elkezdjük ezt a gyakorlatot van legalább két dolog amire érdemes figyelni mielőtt még egyáltalán megszólalna a hang:

- kristálytiszta, részletes hangzásbéli koncepció arról mit szeretnénk hallani.
- figyelem arra, hogy a legjobban használjuk a testünket a kívánt hang eléréséhez.

Had fejtsem ki ezt a két dolgot bővebben.

Először is a koncepció: a hang, ami elképzelsz a “két füled között” keletkezik a képzeletedben. Ha tiszta elképzelésed van erről, hogy valami hogyan szólaljon meg az agyad kivitelezni fogja azt amennyire csak tudja. A kitartott hangok esetében a következő néhány részlet kerülhet előtérbe: hangindítás, hangszín, intonáció, dinamika, vibrátó, széterjedés és centrum, befejezés. és így tovább…

A részetek

Ha időt és figyelmet szentelünk a részleteknek, sokkal könnyebben és természetesebben megmutatkoznak akkor, amikor játszunk a hangszeren. Saját hangszeres önkifejezésünk gördülékenyebbé válik.

Bizonyára megfigyelted, hogy játékod különféle összetevői (mint az ajkak, lágyszájpadlás, nyelv, állkapocs, légző izmok, stb.) egy bizonyos módon működnek egy kívánt hangminőség eléréséért. A hosszú hangok egyik célja lehet, hogy megfigyeljük ezeket az összetevőket együttműködésük közben, anélkül, hogy túl sok figyelmet helyeznénk rájuk. Ahhoz, hogy azt kapjuk amit szeretnénk figyeljünk magára a hangra, és engedjük, hogy a többi magától történjen meg. Hagyjuk, hogy az elképzelésünk vezesse és működtesse a koordinációnkat. Más szavakkal: képzeljünk el mondjuk egy “kerek, sötét hangot”, és nem azt, hogy mondjuk előre igazítjuk az álkapcsunkat. Ezen a módon gyakorolva sokkal élénkebb érzet alakul ki a hanggal kapcsoltban a, sokkal inkább a hangszeren belül halljuk a hangot, mint kívülről a szobában.

Most pedig nézzük meg a testhasználatot! Amikor testhasználatról beszélek ez nem csak arra a mechanizmusra vonatkozik, amely a hangképzésért felelős. Sokkal inkább arról van szó, mit csinálsz a teljes személyeddel amikor hangot képzel.

Amikor elkezded a hangot:

Megfeszíted a nyakadat, ezzel lehet, hogy a gerincedet is összenyomod? Ívelt lesz a hátad? Előre ejted a vállaidat? Blokkoltak a térdeid? Feszesek a kezeid és a karjaid?  Ráncolod a homlokodat? Hangos a légzésed? (Még sok hasonló szükségtelen szokást tudnék felsorolni…) A hosszú hangok gyakorlásának célja nem csak az, hogy fejlesszük önmagunk használatát, hanem az is, hogy fejleszteni és javítani tudd konstruktív figyelmet, amellyel a megfigyeled saját játékodat.

Had ismételjem meg: ha dolgozol ezen a fajta befogadó figyelmen játékod természetes részévé válik technikai és zenei értelemben is.

Tehát kezdjük ezzel, hogy elhatározzuk: a hosszú hangos gyakorlatunk valódi hang-meditációvá váljon. Kapcsoljuk ki a tévét, szabadulj meg a zavaró tényezőktől. Fedezz fel minél több részletet és finomságot a hangodban. Tedd bensőségessé a hangoddal valókapcsolatot és tedd ezt az egészet örömmel.

Nem számít, hogy dinamikailag statikus hangot képzel, vagy crescendo-diminuendo-ost, esetleg egy lassú dallamot kifejező vibrátóval.

Amint tudatosságot és világos szándékot viszel abba amit csinálsz, nem csak kevesebb erőfeszítéssel játszol majd, hanem mélyebb kifejezéssel és élvezettel is.

Forrás:

http://billplakemusic.org/2016/03/13/rethinking-long-tones/

Test és tudat felkészítése az előadásra

2014 07 14

Author: Bill Connington

Original was posted on: 30/06/2014

Az itt következő cikk Bill Connington, színész és Alexander Technique tanár tollából való, aki a Yale Egyetem dráma szakán tanít. Valamint az sem elhanyagolható, hogy Gary Schocker fuvolakurzusain ő tartja az Alexander Technique foglalkozásokat. Az alábbi gyakorlat most megjelent könyvéből való:

Néhány előadóművész úgy véli a fizikai és a hanggal való bemelegítés csak a dráma szakos hallgatóknak való. Ha egyszer már bejutottak szakmájuk professzionális szintjére onnantól kezdve túl elfoglaltak a bemelegítéshez. Ez érthető, hiszen az előadóművészek élete eléggé összetett, és gyakran töredezett is: meghallgatások, előadások, “túlélni való” napi munka, családi kötelezettségek - hogyan lehetne mindebbe bele illeszteni? A válaszom: legyen a bemelegítésed egy perces.

Mindenkinek van egy perce. Amikor a liftre várunk, vagy várjuk, hogy váltson a lámpa, nem is beszélve arról, amikor rögtön felébredünk, még a kávé előtt. Ezek mind lehetőségek a bemelegítésre.

Ha azt gondolog, hogy a test és tudat felkészítése elkülönül az életed többi részétől, és speciális öltözékre, jógamatracra és negyven perc gyakorlásra van szükség, akkor talán soha sem fogsz eljutni odáig, hogy megtedd. De ha úgy gondolsz a bemelegítésre, hogy azt bárhol és bármikor megteheted, akrmit viselsz, és akármit csinálsz, akkor sokkal nagyobb rá az esély, hogy meg is teszed.

Erre a bejegyzésre is volt időd, hogy elolvasd. Ez azt jelenti tudsz rászánni egy percet, hogy felszabadítsd  testedet és a tudatodat, és elmélyítsd és könnyűvé tedd a légzésedet, ami segít önmagad középpontjába kerülni.

Próbáld ki a következő gyakorlatsort, amit a könyvemből (Physical Expression on Stage and Screen) vettem:

1. Állj kényelmesen.

2. Gondolj arra, hogy magas vagy, de minden erőfeszítés nélkül.

3. Ásíts kétszer.

4. Lélegezz ki hosszan, lassan, felszabadultan: mintha lassan fújnád el egy gyertya lángját.

5. Nyújtsd ki a karjaidat a mennyezet felé.

6. Állj lábujjhegyre.

7. Ereszkedj vissza.

8. Mozgasd át a vállaidat többször, könnyedén.

9. Forgasd a fejedet jobbra-balra felszabadítva ezzel a nyakadat.

10. Csendesítsd el az elmédet, mond azt magadnak: “Készen állok (a munkára, a koncertre, a próbára, a meghallgatásra).”

Mindez kevesebb, mint  1 percet vesz igénybe. Próbáld ki egy héten át minden nap, és figyeld meg, hogy érzed magad. Az a 14 videó-gyakorlatot is megnézheted amit feltöltötte ide:

www.vimeo.com/channels/connington.

Végigvezetlek benne 14 olyan gyakorlaton, amelyek mindegyike 1 percet vesz igénybe. Ezek az egyperces szünetek segítenek Neked megtörni a feszültség, aggódás, és rohanás ördögi körét. Ezek segítenek arra fókuszálni, hogy elsősorban előadóművész vagy, és segítenek Neked, hogy a legjobbat hozhasd ki magadból. Adj időt a meghallgatásokra, próbákra, magánéletre; a tested és a tudatod meg fogja hálálni.

Source: https://www.actorsandperformers.com/2014/06/preparing-your-mind-body-to-audition-or-perform1

Konstruktív pihenés

2014 07 12

by Imogen Ragone

Akik folyamatosan olvassák ezt a blogot észrevehették, hogy mostanában egyre több a különféle lazító, oldó technikákra irányuló cikk. A magyarázat egyszerű: nyár van, pihenünk és ilyenkor érdemes “betárazni” , gyakorolni ezeket a technikákat, hogy évközben könnyebben elő tudjuk majd hívni. A pihentető, oldó gyakorlatokat tehát legjobb nem éles helyzetben gyakorolni hanem teljesen nyugodt körülmények között, egy zavartalan időszakban. Megint a Konstruktív Pihenésről, mint az Alexander Technique egyik eleméről lesz szó, amely minden további nélkül elsajátíthatunk, és hangszeres, valamint privát életünk részévé tehetünk. Ezt a lazítási formát néha hangszeres tanárok is ajánlják, de ritkán adnak hozza részletes tanácsokat. A most következő cikk Imogen Ragone blogjáról való, akitől nem csak tanácsokat kapunk, de hangfelvétel formájában angol nyelven instrukciókat is ad a gyakorlat végzése közben - a médialejátszót a cikk végén találjuk. Tehát célszerű egyszer-kétszer a gyakorlatot úgy elvégezni,hogy a felvételt is hallgatjuk:

Itt következik néhány tipp és információ arról, hogyan és miért gyakoroljuk az Aktív Pihenést

Mi az Aktív Pihenés?
Az Aktív Pihenése a fekvés egy bizonyos módja félig fekvő pozícióban (háton fekve, behajlított térdekkel, és talpakkal a földön), amely elősegíti a gerinc kiegyenesítését, és a felesleges feszültség elengedését. Aktív Pihenésnek, “Semi-Supine”-nak is nevezik vagy egyszerűen “Alexander Lie Down”-nek hívják.

Miért csináljuk?
A konstruktív Pihenés az egyik leggyorsabb és legegyszerűbb módja annak, hogy visszanyerjük természetes formánkat, és felbecsülhetetlen azoknak, akik nyak- vagy hátfájástól szenvednek. Amikor naponta egyszer vagy kétszer lefekszünk:

- megengedjük az izomzatnak és az ízületnek, hogy elengedjék a feszültséget.
- mentesítjük a gerincet a nyomás alól, megkönnyítve ezzel a gerincfolyadék áramlását, ezáltal visszanyerjük teljes testmagasságunkat.
- nyugodtabbak leszünk, mert időt adva magunknak, hogy eltávolodjunk a napi stressztől.
- megengedjük a légzésünknek, hogy még egyenletesebb legyen.
- időt adunk az emésztőszerveknek a lazításra.
- visszanyerve az energiánkat könnyebbnek érezzük az életet függőleges helyzetben is.

Hányszor feküdjek a földre?
Legalább egyszer egy nap. Habár minden időpont megfelelő, ami belefér az idődbe, a legtöbb embernek a legjobb időszak a kora délután, mert ezáltal a tested időt kap, hogy helyreállítsa magát mielőtt a nap második fele elkezdődne. Szintén értékes lehet egy megerőltető, vagy stresszel járó tevékenység (mint a kertészkedés vagy egy előadás megtartása) megkezdése előtt és/vagy befejezése után.

Milyen hosszan feküdjek?
A legjótékonyabb hatású ha naponta legalább egyszer 10-20percet fekszünk a földön. De ha csak 5 perc időnk van, akkor is a hatások akkor is előnyösek. Hogyan feküdjünk a Konstruktív Pihenés folyamán:

- Először is találjunk egy nyugodt, csendes, meleg helye, ahol zavartalanul feküdhetünk a földön.
- Támaszd alá a fejedet néhány könyv segítségével - legyen annyira magas, hogy ne dőljön hátra a fej, de ne legyen annyira magas, hogy az állat a mellkas felé nyomja összeszorítva ezzel a torkot.
- Hajlítsd be a térdeidet, hogy a térdeid a mennyezet felé mutassanak, a talpaid laposan feküdjenek a padlón váll szélességben.
- Pihentessük a kezeket a hason, laza ujjakkal, és a könyökök legyenek a oldalunktól kissé távol, hogy a felsőtest széles lehessen.
- A cél, hogy szinte teljesen passzívak legyünk fizikailag.
- A fekvés ideje alatt tudatosítsuk ahogy a föld alátámasztja a testünket, engedjük pihenni a vállalat, csak úgy, mint a hátat, és az egész test meghosszabbodik és kiszélesedik.
- Ahogy visszatérünk napi aktivitásunkhoz, azt vesszük észre, hogy a testünk visszanyerte könnyedségét és kiterjedtségét.

Tippek

- Ha a könyveket kényelmetlenek érezzük a fejünk alatt tegyük a felszín puhábbá valamilyen kndővel, vagy összehajtogatott anyaggal.
- Hagyjuk nyitva a szemeinket, legalább néhány alkalommal, így ez idő alatt nagyobb testi és környezeti tudatosságot építhetünk.
- Ha elálmosodnál (a cél, hogy legalább néhány percet eltölt nyitott szemmel, tudatosan), fordítsd befelé a lábfejeket és enged egymásnak dőlni a téredet.
- Akinek fáj a háta alsó része annak jól jöhet egy alacsony párna a lábai alá, így a lábak teljesen pihenni tudnak, és a hát alsó része jobban el tud lazulni.
- Ha kényelmetlennek találod a kezeket a hasra helyezve tartani, vagy hagyd őket a padlón feküdni tenyérrel felfelé, kissé behajtott könyökkel, vagy nyújtsd ki a karokat csaknem váll magasságban oldalra tenyérrel felfelé.
- Segítségként hallgasd meg a következő hangfelvételt, miközben a gyakorlatot végzed.

forrás: http://www.imogenragone.com/self-help/constructive-rest/

Lámpaláz tippek

2014 07 08

by Jennifer Roig-Francoli
Original: Posted on February 5, 2014

Ismét az amerikai hegedűművésznő, Jennifer Roig-Francoli blog-járól válogattam be egy írást, amely a lámpalázzal foglalkozik. A művésznőnek van egy terjedelmesebb, gyakorlatokkal tűzdelt anyaga is a témában, erre utalok a cikk szövegében egy link formájában, tehát aki a hosszabb, angol nyelvű verzióban szeretne elmélyedni bátran megteheti - olvastam, kitűnő írás az is. Azonban senki se várj, hogy a cikk elolvasása után csoda történik, ebben is kell némi gyakorlatot szerezni. Következzek tehát a cikk:

A lámpaláz nagyszabású téma, és egyik a azoknak, ami minden előadót foglalkoztat. Az évek során számos alkalommal megtapasztalhattam magam is, és sokszor segítek másoknak ebben a témában, így elég sok ötletem van, hogy mi az ami működik és mi az ami nem. Először is egy cikkhez irányítalak, amit én írtam ebben a témában, címe Performance Anxiety: A Way to Deal with it that Works. Szívesen veszem ha észrevételeket írsz nekem ezzel kapcsoltban. A tanári irányítással gyakorolt Alexander Technique rendkívül hasznos lehet a probléma kezelésében. Íme a kedvenc “QUICK TIP”-jeim, amelyek minden alkalommal segítenek nekem:

Ha sikerül bejutnod valahogy a koncertterembe, ahol a hangversenyedet adod és el tudsz tölteni ott EGYEDÜL valamennyi időt, az jelentős előnyt jelent.

- Adj magadnak csendes, nyugodt időt azzal a különleges szándékkal, hogy teret teremts önmagadnak. Járd körbe a termet, a színpadot és a nézőteret is.

- Ülj le a nézőtéren.

- Játsz a hangszereden, vagy énekelj a terem legkülönbözőbb pontjain.

- Énekelj, kiabálj, beszélj hangosan egy elképzelt közönségnek, és élvezd a saját hangodat.

- Ülj le a színpadon. Csinálj vicces, furcsa dolgokat, amelyeket soha sem tennél ha mások is látnak.

- Sétálj mezítláb.

- Meditálj.

- Érints meg dolgokat.

- Mosolyogj. Sírj.

- Feküdj le a színpadra. Eltudod képzelni az előadás helyszínét a lakószobádban is? Bármi lehetséges! Érezd magad otthon a színpadon.

A lényeg: adj magad elég időt, hogy otthon érezhesd magad  ebben a térben. Ne fukarkodj az idővel - tényleg érezd jól magad! Ne becsüld alá a jelentőségét annak, hogy otthonosan mozog egy idegen helyen. Valószínűleg meg fogsz lepődni azon a  különbségen, amit tapasztalni fogsz a színpadon, és úgy fogod érezni, hogy közönséged a saját teredben fogadod, mintha a barátaid jönnének látogatóba az otthonodba. Elvégre EZ az otthonod! Nem könnyebb a barátaidnak játszani a saját házadban? A különbség óriási lehet!

Azt gondolhatod “ehhez idegek kellenek”, hogy ilyet csináljunk egy idegen helyen - főleg ha az a helység egy nagy bálterem-szerű tér, de azt hiszem pont ez a lényeg. Ha úgy kerül elő az idegességed, hogy szabad vagy a térben, megérint az izgulásod, szembe nézel vele, és nagyon produktív lehet ahogy úrrá leszel rajta. Én kipróbáltam mindezt a Carnegie Hall-ban novemberben és nagyszerűen működött. (Mellesleg elmondhatom. hogy énekeltem is a Carnegie Hall-ban :-) ). Szóval próbáld ki! Lássuk mi történik!

Jennifer rehearsing at Carnegie Hall

A konstruktív pihenés 13 módja

2014 05 16

Nem kell felni a 13as számtól! Tanulmányaim alatt több tanár is (külföldiek) ajánlotta ezt a pozíciót gyakorlás alatti pihenésre. De szinte alig kaptam instrukciókat arra nézve, hogy voltaképpen mit is kellene (vagy nem kellene) tennem ebben a helyzetben. Alexander Technique leckeim során értettem meg voltaképpen mire is jó ez a pozíció. Most Ben Flanders kitűnő összefoglalója nyomán kaphatunk tippeket miként használhatjuk fel ezt a testhelyzetet.

13 Ways of Looking at Constructive Rest

by Ben Flanders

forrás: http://www.alexanderguild.org/2014/04/13-ways-of-looking-at-constructive-rest/

A konstruktív pihenés nem egy bizonyos dolog. Minden embernek különböző dolgot jelenthet, és mást jelenthet ugyan annak az embernek egy másik napon (vagy a nap más szakaszában, vagy egy más hangulatban…). Íme néhány alázatos gondolat néhány megközelítési módról a konstruktív pihenéssel kapcsolatban.

1. Progresszív lazítás: kezdjük a szem körüli izmokkal és az arcizmokkal, és haladjunk a magunk módján innen lefelé. Haladj olyan mélyen, vagy felszínesen, ahogy neked tetszik.

2. Koordinált légzés: pihenjen az egyik kéz a mellkason, a másik pedig a hason, hogy megfigyelhessük hol van hajlamunk a kitágulásra, és játszunk a légzés mozgásával, ahogy végig áramlik az egész törzsön (vagy mellkason, vagy bordákon, vagy a csípőn…).

3. Szundikálás: néha csak egyszerűen ki vagyunk fáradva. Tegyünk egy gyékényt vagy szőnyeget a padlóra és pihenjünk 20 percet. Állítsunk be egy időzítőt, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy felébredünk. Ha túl mélyre megyünk, vagy túl sokáig csináljuk csak álmosak, gyengék és feszesek leszünk tőle.

4. Gyakoroljuk a meggátlást [STOP vagy inhibition] és az irányítást: mennyi az a minimális igyekezet amivel még mindig elég hosszú és széles lehet a testünk? Ha a STOP-ot [meggátlás] és lazítást alkalmazunk meghosszabbodunk, vagy inkább megrövidülünk? Mit NEM kell tennünk ahhoz hogy hosszúak és szélesek legünk ahogy lazítunk? Fedezzük fel…!

5. Szabadítsuk fel a nyakat: milyen feszültséget tudunk elengedni a nyak és a fej kapcsolódásánál? Állkapocs? Nyelv? Lágy szájpadlás? A testben a fej/nyak kapcsolat valóságos kincsesbánya a lazítást és a felfedezést illetően. Mindig találhatunk egy újabb réteget, területet, ahol lazíthatunk.

6. Fedezzük fel a padlóval való kapcsolatunkat: mi az ami megtart a földön? Mi az ami lefelé nyom a földre? Mi az ami túl laza, és mi az ami túl feszes?

7. Adjunk hozzá némi mozgást: billegtessük vagy mozgassuk előre-hátra a keresztcsontunkat, finoman forgassuk a fejünket, improvizáljunk.

8. Érzékszervi tudatosság: figyeljük meg a hangokat magunk körül, fedezzük fel a perifériás látásunk határait. Érzékelésünk nem állandó, minél tovább figyelünk annál több információ jut el hozzánk.

9. Érzelmi tudatosság: hasonló az érzékszervi tudatossághoz. Mit érzünk most? Hogyan reagál a testünk a félelemre, dühre, szomorúságra?

10. Meditálj: végy egy mantrát amit szeretsz és ismételgesd (”legyen a nyakam szabad…” “Mi Atyánk…” “om mani padme hum…” stb.). Ha az elméd elvándorol finoman irányítsd vissza.

11. Csak csináld: még ha mindent meg is teszel gondolhatsz azokra a dolgokra amiket még nem csináltál meg ma, vagy a filmre amit tegnap láttál. Csak menj vízszintesbe 20 percre és élvezd az előnyeit. Csak feküdj a padlón és pihenj. Próbálj erre úgy gondolni, mint az akarat erő próbájára.

12. Térképezd fel a tested: tegyél egy mentális/vizuális túrát a testedben. Mit csinál a csípő ízület, hogyan működik a lapocka, amikor a kart egyensúlyozza. És így tovább…

13. Légy kreatív! Figyeld meg mi az ami neked működik? A “mi a legjobb nekem” mindig a legkörülményesebb, legszemélyesebb, legkülönlegesebb és egyéni mód, de az eredmény megtérül.

A lehetőségek végtelenek. Az egyetlen állandó elem, hogy vízszintesben vagyunk a gravitációhoz képest 20 percig, és teszünk a nyakunk szabadságáért.  A “mi kell ahhoz” lehet a leginkább körforgalom, személyes, furcsa, sajátos folyamat a világon, de az eredmények, ami számít. Ha kap zárva ugyanazt a folyamatot újra és újra, hogy kevésbé hatékony, vagy mi csak abbahagyni. Tartsd meg az új, hogy friss maradjon, tartsa érdekes. Ne csinálja.

Ha újra és újra beleragadunk mindig ugyan abba a megközelítésbe kevésbé lesz hatékony, vagy csak egyszerűen abba hagyjuk. Tartsuk frissen, és tartsuk érdekesnek. Folytassuk!

Hangszered szeretetével érintsd meg a közönséget!

2014 05 04

hegedűművésznő, modern és barokk hangszeren is. Koncertmester, szólista, kamaraművész és tanár -  hegedűt tanít a University of Cincinnati College-Conservarory of Music-on, valamint képzett Alexander Technique tanár is, aki zenészekre specializálódott. Azt tervezem, hogy több cikket is lefordítok tőle. Kérdezhetnénk, hogyan bukkanhat fel egy fuvolás-blogon - a válasz igen egyszerű, de előbb az alábbi linkeken tanulmányozhatjuk a tevékenységét:

A művésznő személye azért érdekes, mert elég kevés olyan professzionális hangszeres előadó művészt ismerünk, aki egyben profi Alexander-os is. (A jobb oldali képen a Carnegie Hall-ban ad koncertet). Az egyetlen, akit nálunk is ismerhetek a fuvolások Gary Schocker, aki kurzust is adott néhány éve. A hölgy weboldalain rengeteg hasznos cikket, gondolatot találhatunk, főképp olyanokat, amelyek zenészeknek - így fuvolásoknak is - szólnak.  Az itt következő fordítás forrása ez a link. Egy nagyon hasonló cikket már fordítottam Niall O’Riordan tollából, ezért esett a választásom erre az írásra, mint kezdő anyagra:

Hangszered szeretetével mozgasd meg a közönséget!

Amikor a hangszeredhez nyúlsz valóban tisztában vagy a jelentőségével, hogy mit érintesz meg? Vagy úgy közelíted meg, mint aki egyszerűen akar tőle valamit? Másokkal is úgy bánsz, mint a hangszeredet? Íme néhány szempont, amit érdemes emlékezetedbe idézni, amikor a hangszeredet legközelebb a kezedbe veszed:

A hangszere lényegét tekintve, teljes mértékben csodálatos. Nem érdekes, hogy mennyire olcsó, vagy esetleg karcolások vannak rajta, esetleg más módon sérült, a hangszered teljességgel csodálatos. Minden alkalommal mélyen átéled ezt, amikor előveszed?

Tiszteled a hangszeredet? Emlékszel arra, hogy különleges külseje és integritása van? Néhány ember hihetetlen mennyiségű időt, energiát, gondolatot és szeretetet adott hozzá, hogy megteremtse ezt a hangszert, amelynek mély története van. Megbecsülöd a hangszer küllemét és készítői munkáját?

Még ha gyárban gyártott hangszerről is legyen szó, akkor is valaki megtervezte. És még ha ez egy egyszerű másolata is egy másik modellnek, menj vissza az időben és gondolj arra, hogy ennek a dizájnak története van, - megbecsülöd azt a tervezőt, aki a hangszered őstípusát készítette?

Mit látsz először, amikor megközelíted a hangszeredet? Megfigyeled a színek nüanszait, a formát, és a részleteket?

Érzed a hangszered különleges személyiségét, és köszöntöd őt, vagy azt feltételezed, hogy már mindent tudsz róla?

Tudod, hogy a hangszered hatalmas kiaknázatlan potenciállal rendelkezik? Nem számít milyen nagy muzsikus vagy, vagy, hogy milyen rég óta játszol már, végtelen hangi és hangzásbeli kombinációs lehetőségek várnak még felfedezésre. Áhítattal és tisztelettel értékeled ezt a végtelen potenciált a hangszeredben?

Amikor a hangszeredhez nyúlsz gyengéden érinted meg, mint egy újszülött kisbabát, vagy csak gondolkodás nélkül kirántod a dobozából, hogy azt tegye amit akarsz?

Elengeded a feszültségeidet mielőtt a hangszerhez nyúlsz, hogy tényleg érezhesd őt? Milyen érzést vált ki belőled amikor megérinted? Tudatában vagy a textúrájának, formáinak és részleteinek?

Legközelebb, amikor előveszed miért ne töltenél el néhány pillanatot azzal, hogy leülsz vele, és ha a dobozában van miért ne várnál egy pillanatot mielőtt előveszed? Jól nézd meg…! Feltételezem, hogy észreveszel valamit, amit korábban soha sem.

Most… érints meg, tisztelettel és szeretettel, amit megérdemel, és ha nyitott vagy, biztos vagyok benne érezni fogsz valamit amit azelőtt nem. Kis időbe telhet amíg rájössz, de biztos vagyok benne úl élmény fog érni. Engedd, hogy a hangszer megérintsen és Te is megérinted őt.

Ma már teljesen más módon tisztelem a hegedűmet, mint korábban - mert minden egyes alkalommal, amikor a kezembe veszem egy kicsit más milyennek mutatkozik. Mindössze arra van szükségünk, hogy erre emlékezzünk és minden élmény friss és új lesz. szükségünk van. A tudatosság a lényeg. Ma úgy játszom a hegedűmön, hogy némi extra időt töltöttem vele, és teljesen másképp szól. Nyitottabb és gazdagabb a hangja. Olyan különleges figyelmet fordítottam a hangszeremre, mintha egy ember lenne.
Aztán úgy játszottam egy ideig, hogy elképzeltem a hangja szívből jön, szívtől szívig játszottunk, a hegedű és én ….

Megható? Igen. És biztos vagyok benne, aki tanúja volt ennek a találkozásnak szintén meghatódtak. Ha valaha is csodálkozol azon mitől hatódik meg a közönség, először győződjön meg arról, hogy Te is nyitott vagy a hangszered csodáira, és kötelezzék el magukat amellett, hogy nyitott leszel és hagyod magad meghatódni.

Ez az egyik módja annak, hogy a hangszerünkön játszunk.

Szeretettel,
Jennifer

- - - VÉGE - - -

A művésznő a bejegyzés eredeti oldalán lehetőséget ad arra, hogy tapaszalatainkat megosszuk vele - angolul.

Jennifer Roig-Francoli hónapok óta így közelíti meg a hegedűjét és Facebook oldalán számol be a tapasztalatairól…

További videók.

Kotta nélkül - Sir James Galway

2014 02 23

A következő Sir James Galway cikk forrása a művész saját oldala: a http://jamesgalway.com/
Önmagáért beszél…


null

Vessünk egy pillantást csodálatos szakmánk más képviselőire.

Az énekesek tudják, hogy mindent szívből kell énekelni. Jónéhány esetben repertoárjaik operákat, dalokat és kantátákat tartalmaznak. A zongoristák mindent emlékezetből játszanak, ha szóló koncertet adnak vagy versenyművet játszanak. A vonósokkal hasonló a helyzet. A színészek teljes darabokat memorizálnak, és ha turnén vannak heti két, vagy több előadást is adnak.

Nos, ezek után fel kell tennünk a kérdést mi a különbség közöttünk. És a válasz meglehetősen egyszerű. Hagyomány és elkötelezett gyakorlás. Ezek az emberek a nap minden órájában memorizálnak, és végül eljutnak az egyes darabokkal kapcsolatos teljes szakmai hozzáértéshez.

Tudom, hogy valójában a fuvolások nem gyakorolnak többet, mint amennyi feltétlenül szükséges, egészen a következő botlásig. A konzisok, főiskolások elvégzik heti leckéjüket, de nem gyakorolnak többet. Nem memorizálják sem a skálákat, sem a gyakorlatokat. Általában véve éppen annyit gyakorolnak amennyi szükséges.

Emlékszem egy tanítványomra Berlinben, aki eljött hozzám és nem készült semmilyen darabbal. Adtam neki egyet. Azt javasolta igyunk meg egy sört. Én azt javasoltam használja az időt inkább gyakorlásra és ne sörözzön.

A fuvolás, aki tényleg lenyűgözi a nagyközönséget mindent a fejében tart és tud szívből játszani. Mindannyian tudjuk, hogy csak maroknyian képesek erre. Meglehetősen világos, hogy akik koncerten fejből játszanak sokkal jobbak azoknál, akik kottából olvassák a darabokat.

Nézzük meg hányan játszák skáláikat kigúvadt szemmel a kottákból. Még évek múltával is így csinálják. Nem tudnak fejlődni a skálák területén sem, de zenei téren sem, mert még mindig a kottát olvassák. Nincs több szükségünk jól olvasókra – viszont szükségünk van előadóművészekre.

Olyan emberekre van szükségünk, akik tudják fejből a gyakorlatokat, tehát skáláikat elbűvölően és virtuózan tudják játszani, és később ezt a belső jelentést át tudják vinni a zenére is, amit játszanak.

Ne konkuráljunk Jean-Pierre Rampal-al, akik megváltoztatta a játékszabályokat a Conservatoire-ben. A rutin szerű fejből való játék eltörlésével csökkentette osztálya színvonalát. Ez az jelentette, hogy a tanulók más eszközökhöz folyamodtak annak érdekében, hogy elhitessék a közönséggel, hogy ők jók és valóban a zeneszerzőt reprezentálják. Minden koncerten tetten érhetjük ezt, ahol az igazi zenei kifejezést a játékos egyfajta mozgással pótolja.

Olyan emberektől tanultam, akik nem tanultak meg kotta nélkül dolgokat, és nagy nehézségeket okozott nekem, hogy egy teljes koncertestet fejből megtanuljak. Mindazonáltal, az én esetemben az történt, hogy olyan sokat gyakoroltam, hogy az írott kotta csak egyfajta segítség lett. Az idő felében egyáltalán nem nézem a hangokat, mert a látóképességem nem jó.

Ha meg akarsz engem nézni kotta nélkül játszani, javaslom nézd meg a YouTube-on a Godard Keringőt, amit egy tv adásban játszom. Ebben láthatod, hogy tényleg tudom az anyagot, sőt halál biztos vagyok a saját előadásomban.



Az osztályomban ragaszkodom hozzá, hogy a tanítványaim mindent kotta nélkül játszanak. Sokuk közülük nagyon hálás nekem ezért. Az osztállyal szemben állnak és a szívükből játszanak a hallgatók szívébe hatolóan.

A napi gyakorlás tekintetében az alábbit kell tenned:

1 Hangképzés.
2 Skálák
3 Etűdök, - a jó fuvolajáték minden szempontja szerint
4 Darabok a repertoár építésre
5 Zenekari állások

Ez mind időbe telik, és nagy hozadéka van, ha gondosan hű maradsz hozzájuk minden nap.

Memorizáld a skálákat. Memorizáld a hangképzést. Memorizáld a darabokat, mindent. Meg fogsz lepődni mennyire más lesz a játékod ha mindezeket alkalmazod.

Azt hiszem itt az ideje, hogy csatlakozzunk azokhoz komoly kollégáinkhoz, akik szívből a szívnek játszanak, és megpróbáljuk összekötni azokat, akik eljönnek meghallgatni az előadásunkat.

Sir James Galway.
At home in Switzerland.

Hogyan tanuljuk meg szeretni a skálákat?

2013 11 15

Niall O’Riordan cikke 2013 szeptemberében jelent meg a BSF Flute magazinjában. A kottapéldákat Tom Miller készítette.  A cikk eredeti linkje ez; ebben az utolsó lapon találjuk a szerző kottapéldáit, amelyre a cikk hivatkozik. Niall O’Riordan cikkei nálunk itt találhatóak.

“Learning to Love Scales” by Niall O’Riordan - First Published  2013, September, in British Flute Society Journal FLUTE.   www.bfs.org.uk. Original documentum link here.

A skálák és a hangzatok a szilárd fuvolatechnika alapjai. Úgy hiszem, annak oka, hogy néhányan nem szeretik őket az lehet, ahogyan gyakorolják őket. Gyakran zeneietlen, mechanikus módon bánnak velük, anélkül, hogy karakterük és kifejező erejük lenne, a viruozitás érzése nélkül. Mostanában kezdtem rájönni mi lehet ennek az apátiának az oka. Megtapasztaltam magamon a teljes spektrum szélső extrémitásait, onnan kezdve, hogy nem tudom eljátszani őket, mert nem tudom őket, odáig, hogy kezdem megszeretni őket, mert az eredmény nagyon is hallható. Most már könnyedén el tudok tölteni egy-két órát skálákkal, és valójában sokkal jobban élvezem, mintha egy darab nehéz állásait gyakorolnám. Amikor kezd jól szólni egy skálázás izgatott leszel, sőt még egy kicsit megszállott is. Új darabot tanulni sokkal kevesebb időbe kerül, mert már birtokunkban van az ehhez szükséges készség. Trevor Wye-nak igaza van amikor azt mondja, amikor skálákkal és hangzatokkal töltöd az idődet akkor is a fuvolarepertoárt fő vonulatát gyakorolod, így ez az idő nagyon hasznosan telik.

Néhány ötlet a skálák gyakorlásához
Nem csak arról van szó, hogy a helyes hangot játszunk. Tanulásunk elején, amikor elkezdjük gyakorolni a skálákat eleinte még csak a hangok helyes eljátszásáért is jutalmat kapunk. Túl gyakran fordul elő, hogy ezzel meg is elégedünk és megragadunk ezen a szinten. Természetesen az első lépés, hogy a helyes hangokat játszunk, de nem ezért csináljuk ezt az egészet - ez csak a kezdet. Magunk mögött hagyva ezt a gondolkodásmódot, elkezdhetjük az érdemi munkát: fejlesszünk ki finom billentést a billentyűkön, kiegyenlített hangot a hangszer teljes hangterjedelmén, játszunk gyors, virtuóz módot, lassan, érzékenyen, jó legato-val, kontrolláljuk a hangszínt, a dinamikát, keressünk eltérő karaktereket és hangulatokat. Ezek lennének azok a főbb aspektusok, amelyek a skálázás során felfedezhetünk. A skáláknak is úgy kellene hangoznia, mint a zenénk.

Példák által inspirálva
A zenészek világában sok történet szól arról, amikor valaki leírja az első pillanatot, amikor először hallott híres tanárt skálákat gyakorolni, és inspirációt nyert általa. Ilyen történeteket hallottam Gaubert-tól, Moyse-ról, és Geoffrey Gilbert-ről is, a magam tapasztalatát pedig Sir James Galway-al éltem át. Amíg nem hallottam, hogyan tud szólni egy skála kevés motivációm volt dolgozni velük. Az egész témával kapcsolatos megértésemet Sir James Galway-nak köszönhetem. Gyakran hallhatunk kitűnő fuvolásoktól virtuóz előadást, de annál ritkább, hogy valaki részletezze a módszerét, amelyet ennek elérésére használt, pedig létfontosságú lenne ez az inspiráció. Sok tanuló, akikkel találkozom apatikusan fordulnak a skálák felé. Mindig bemutatom azokat a skálákat, amelyeken a tanítványaim dolgoznak, hogy ötleteket kapjanak a karaktert és a zeneiséget illetően.  Egyiknél sincs ilyen utasítás a kottában, mégis, úgy hiszem ez szerves része a folyamatnak. Mostanában egyeztem meg a tanítványaimmal, hogy addig nem kérek tőlük semmilyen skálát ameddig én magam nem tudok nem tudok a teljes hangterjedelmen három vagy négy fordulót játszani egy levegőre. Hallják ahogy fejlődöm, és azt is amit ők csinálnak, együtt dolgozunk, ha eltérő szinteken is. Azt is hallhatják ahogy hibázom, nem ámítom őket azzal, hogy tökéletes vagyok.

Beleragadni egy metódusba
A kedvenc skálakottám Moyse Daily Exercises-e. Trevor Wye Daily Exercises kötete szintén jó választás (az egyedüli fenntartásom ezzel a kottával kapcsoltban, hogy néha túl kicsire van nyomtatva), és ugyan így Altes metodikája, amely Rampal és Marion kedvence volt. A skáláknak ritmikus szimmetriájuknak kell lennie, amely olyan érzést kölcsön nekik, mint ha zene lenne, és nem valami absztrakt dolog. Eleinte, amikor csak egyoktávnyi skálát gyakorolunk az a probléma, hogy így ritmikáját tekintve nem tűnik zenének. Azt hiszem van erre jobb megoldás is, amelyet az 1. példában (Fig.1) adtam meg. Ezek az variációk inkább több zenélésre és a karakterre adnak lehetőséget. Más módszerek kiterjesztik a skálázást a hangszer teljes hangterjedelmére, így az  extra hangokat megjelenésével meghatározatlan ritmikai érzést adnak. Ez az oka annak, hogy én inkább előnyben részesítem például Altes módszerét, amelyben a skálát 3/8-ba osztja be; ilyen módon muzikálisabb eredmény keletkezik.

Ki kellene terjesztenünk a skálázásta H”’ és C”" fölé?
Ezt mindenki maga döntheti el; a megfigyelésem a következő. Mostanában csak a H”’-ig gyakorlom a skálákat a Moyse kötet szerint, amelyben minden skála a magas B vagy H hangig megy fel. Trevor Wye a kiterjesztéseket zárójelbe teszi, ami hasznos. Természetesen előnyös ha további kiterjesztéseket adunk a skáláknak, de az is elég kihívás ha a H”’-ig gyakoroljuk. Miért erőltessük a továbbiakat, amellyel csak korai csalódásnak tesszük ki magunkat?

Kotta nélkül?
Az csak jó ha valaki tudja kotta nélkül a skálákat, de de először memorizáljuk a skálaszisztéma részeit, amelyen éppen dolgozunk. Kezdetben csak tanuljuk meg leolvasni őket: a Royal Academy of Music-on felismerték a kottából való játék előnyeit, amennyiben ez nagyban segíti a lapról játékot. Az Akadémián megengedett, hogy a tanulók a kottájukat használják a technikai vizsgájukon.

Karakter
Vegyünk példát az egyik darabunkból és alkalmazzuk annak karakterét és hangulatát a skáláinkra, például Mozart D-dúr koncertjének nyitó futamát, vagy a Daphnis fuvolaszóló elejét. Használjunk egy élő darab zenét, hogy inspirációt nyerjünk skáláink megközelítéséhez. Úgy találjuk majd, hogy a különféle hangnemek más-más kihívások leküzdését kínálják nekünk.

Improvizáció
Kis preűdök alkotása és az improvizáció szintén fontos része a skálák megismerésének. Használjuk arra őket, hogy megismerjük érzéseinket és a hangszerünket. Használjuk őket a önkifejezés eszközeként. Tegyük őket a saját részünké.

Hol kezdjük?
Ott ahol éppen tartunk. Nem számít milyen szinten vagyunk, mindig azt gondoltam, hogy jó ötlet ha a fuvola
teljes hangterjedelmében gondolkodunk. Soha sem késő megbarátkozni ezzel a megközelítéssel, néhány elgondolást körvonalaztam az itt következő gyakorlatokban. A példákat azzal a szándékkal készítettem, hogy bemutassam Moyse Daily Excersices-ának megközelítését, de ez a szemlélet más gyakorlatokra is alkalmazható. Az első példa az F-dúr skálát mutatja a fuvola teljes hangterjedelmén, a legmagasabb hangja a Bé”’. Ezután különféle tanulási stratégiák következnek, amelyek végül is segítenek felül kerekedni a skála nehézségein. A 2a-c példában a kezdőhang a G”, így fokozatosan terjeszthetjük ki a skálánkat felfelé. Ezt a megközelítést követve hamarosan lefedhetjük a teljes hangterjedelmet.

Nincs elég idő?
Adj időt magadnak, hogy mind az öt lépést felfedezhesd. Ne próbáld eljátszani az összes skálát egyszerre; a részletezett gyakorlás a kulcs a fejlődéshez. Jobb csak néhány elővenni egy nap és tényleg gyakorolni őket, mint átfutni egy nagyobb mennyiségen. Ebből az okból kifolyólag nagyon hasznosak találom ha beállítok egy riasztást magamnak, amely figyelmeztet engem 20 perc, és ezután kezdek el dolgozni a kvintkörön. A skálát, amellyel dolgozom nagy részletességgel gyakorlom addig amíg le nem telik a 20 perc, ezután felírom hol tartottam, így később pontosan ott folytathatom, ahol abba hagytam. Egyéni döntésedtől függ naponta mennyi időt fordítasz a skálákra, de én 20 perces blokkokat javaslok, riasztással megjelölve a végét.

Ajkak
Döntő fontosságú, hogy jó hangon skálázzunk. Ha a skálát nem fókuszált hangon kezdjük akkor, az csak még jobban szétszóródik a skála-passzázs alatt. Jó hangon kezdjünk bele, és tartsuk is meg a skála alatt. “Néhányan jó hangon kezdik és fejezik be, kígyóztatják az ujjaikat és elfelejtik mi történek eközben” - mutatott rá Sir James Galway, amikor velem foglalkozott, és így folytatta, ” azt remélik, hogy majd csodával határos módon egyre jobbak lesznek, de neked kell ezt jobban csinálni”.

Észre fogod venni, hogy egy kis nyomást adok minden csoport kezdeténél. Használd ezt az első hangot arra, hogy megtaláld a jó hangminőséget minden csoport elején. A további skálajavaslatokban (Further Scale Ideas) megtalálhatod hogyan bontsd ki az F-dúr skálát még részletesebben. Elindítani egy-egy skálát különféle regiszterekben, vagy egy ereszkedő folyamatot játszani - mindkettő kihívás az ajkak számára. Miután elsajátítottad a fentieket, az F-fúr skálát is gyakorold úgy, hogy a skála más-más hangján kezded el. Hasonló megközelítést találhatunk Taffanel és Gaubert metodikájában.

Valódi befektetést teszel a fuvolázásodba, ha szisztematikusan dolgozol a skálákkal, tehát ne késlekedj, - kezd el ma és arasd le a gyümölcsét.

Forrás: www.niallflute.com

reblog - 8. Ajkak és Hang by Sir James Galway

2013 11 02

Sir James Galway írásaiból; ez a 8. cikk.

A két írás különböző időben keletkezett, de mivel mondanivalóját tekintve egy tőről fakad együtt kerültek fordításra.

See the original english article here.
Sir James Galway’s blog on

Ajkak

Posted by Sir James on January 11, 2004

Nem használok már tükröt, kisgyermek korom óta, akkor is csak akkor használtam, amikor a fuvolafejet próbálgattam, az egész fuvolánál már akkor sem.

Sokan nem értik meg, hogy meg kell tanulni csak érzés után ellenőrizni az ajkak munkáját, anélkül, hogy látnánk őket. Az egyik legfőbb oka az un. “hosszú hangok” gyakorlásának, hogy megtaláljuk az ajkak legjobb helyzetét, és emlékezzünk rá, amikor játszunk.

Mivel Moyse Sonorité gyakorlata két hangra épül nem tanulhatunk belőle sokat. Megütöttem a jackpot-ot amikor megtanultam hogyan csinálják ezt az énekesek. Ők nem használnak két hangból álló alakzatokat, hanem kis skála-passzázsokat és hangzatfelbontásokat gyakorolnak. Írtam néhány hasonló gyakorlatot és hirtelen a tanulás és a megértés egy másik világban találtam magamat, ami az ajkakat illeti. Egy aktív világba kerültem, és a továbbiakban magam mögött hagytam Mr. Moyse passzív világát. Továbbra is nagyon tisztelem őt, mint játékost, de azt kell gondoljam a Sonorité inkább unalmas és kevésbé inspiráló.
Ha egy hangzatfelbontást énekelsz két oktávon keresztül (a magas hangokat falsetto-n), meg fogsz lepődni mit kell tenniük az énekléssel kapcsolatos izmoknak és mi történik a szájüreg belső alakjával.
Próbáld ki ugyan ezt a fuvoláddal is! Változtasd a szájüreg belső alakját, mint ha énekelnél, és mozgasd az ajkaidat, ahogy szükséges. Amikor ez már jól megy próbálj emlékezni erre, amikor az ajkaknak hasonló intervallumoknak kell megfelelniük egy adott darabban.

A színpadon az ajkaim nagyon rugalmasak és ezt úgy tudom végrehajtani, hogy az évek során megértettem a Sonorité-t. Az éveken át tartó tudatos és praktikus ajakgyakorlásnak köszönhetem, hogy például a Tell Vilmos nem okoz nekem problémát. A napi gyakorlásom során Böhm és Taffanel etűdjeit játszom. Rendkívül sokat lehet ezekből az etüdökből tanulni.

Hang

Posted by Sir James on October 05, 2002

Nem hiszek az un. “laza ajkak”-ban, és ezt a kifejezés meglehetősen félrevezetőnek találom. Mindent egyfajta kontrollált erősségű feszültséggel csinálok. Néha több erőt használok, mint máskor. Ez az én módszerem a feszültség alkalmazására mindenkor. Amikor a “hosszú hangokat” gyakorlod szükséged van egy bizonyos feszültségre, hogy a fuvola mozdulatlanságát biztosítsd mialatt játszol rajta.

A fuvolát a jobb kéz hüvelykujj és a bal kéz mutatóujjának ujjpercén tartjuk, és mialatt a hüvelykujj előre nyomja a fuvolát a bal kéz felé elegendő stabilitás keletkezik az állnál, hogy az ajkak flexibilisen kontrolláltak lehessenek.

Az alsó ajak segítségével eldönthetjük mennyit fedünk el a  nyílásból, míg a felső ajakkal a hangot alakíthatjuk. Akiknek telt ajkai vannak azoknak kezdetben kicsit szét kell húzniuk az alsó ajkakat és azután ellazítani a széleit, így egyenes lesz az alsó ajak középső szakasza. Ehhez egy jó tanár irányítása szükséges.

Azt hiszem a hosszú hangok, ahogy azt Moyse kötetében értjük és, ahogy ezt a módszert alkalmazzuk nem igazán produktív, mivel nem sokat tanulhatunk általa az ajkak mechanizmusáról.

Amire szükséged lehet az a következő: induljunk ki egy két H hangból (azoknak ajánlom ezt, akiknek nincs H lábas fuvolájuk), 80as tempóban, és játszunk egy h-moll arpeggio-t nyolcadokban. A következő módon kell hangzania: H, majd lefelé fisz, dé, majd felfelé fisz és vissza a H hangig, ezúttal félkotta értékig kitartva. Amikor ezt játszod észre fogod venni, hogy kicsit mozognia kell a felső ajaknak az intonáció, hangszín és dinamika korrigálása érdekében, és ezáltal egyfajta visszajelzést kaphatsz az ajkaidtól, amit nem találsz meg azokban a bizonyos “hosszú hangokban”. Amikor már némi gyakorlatod van a fentiekben játszd ugyan ezt egy fél hanggal lejjebb (és lejjebb), addig amíg le nem feded vele a fuvola alsó két oktávját.

Gyakorold énekelve is a fent leírt gyakorlatot, ez a legjobb módja, hogy fejleszd az intonációdat. Az éneklés abban is segít, hogy fejleszd a belső elképzelésedet.

reblog - 7. A fuvola anyaga by Sir James Galway

2013 07 21

Sir James Galway írásaiból; ez a 7. cikk!

Belinkeltem néhány felvételt - ezek az eredeti írásban nem szerepelnek - a cikkben említett svéd fuvolástól, a hangfájlok az ő oldaláról jönnek; érdemes meghallgatni! Továbbá egy képet a Muramatsu EX modellről a gyártó oldaláról. Megjegyzendő még, hogy a cikk 2003ból származik, amikor még Sir James Galway Muramatsu hangszeren játszott.

See the original english article here.
(Sir James Galway - on blog ).

Original was posted by Sir James on October 29, 2003 at 01:34:05:

A fuvola anyaga

Azt hiszem ez egy kicsit zavarba ejtő. Nekem is az volt amikor írtam, de remélem segít a fuvolásoknak.
Ahogy azt észrevehetted, én soha sem ajánlok egy anyagot sem a másik ellenében, amikor fuvolákról beszélek. Ami azt illeti, nem is tudom megmondani a különbséget ha másokat hallgatok. Ezt akkor vettem magamon észre amikor egy aktív hallgató játékát figyeltem olaszországi mesterkurzusomon. Valamennyien nagyon jó fuvolások voltak és hirtelen észrevettem Noralee Garcia-t, aki egy vörös-arany billentyűs Powell platina fuvolán játszott. Az első dolog, ami megragadta a figyelmemet, hogy milyen jól néz ki ez a hangszer. Azután arra gondoltam, ha ő egy másik hangszeren játszana más hangja lenne. Nem tudhattam anélkül, hogy egy másik hangszeren is hallottam volna rögtön akkor. Ezeket az igazán kiváló fuvolásokat hallgatva az volt a benyomásom, hogy valamennyiüknek jó hangja van, tekintet  nélkül arra milyen fuvolán játszanak. A skála a tanulóhangszertől a professzionális csúcsmodellig terjed. Három hallgató fuvolájára egyáltalán nem emlékszem. Az a gondolatom támadt, hogy függetlenül attól milyen minőségű a hangszerük valamennyien egyéni fuvolahangjukon szólalnak meg. Bulent Evcil Törökországból fantasztikus hangot fúj az ezüst fuvoláján, Davide Formisano, a Milanói Scala szólófuvolása varázslatosan szól az arany Muramatsu hangszerén.

Bizonyára meglepő, hogyan jutottam el ezek után a Muramatsu EX modellemhez. Nos, néhány éve Londonban a Muramatsu csapata Londonban üzletelt egy bolttal és Andrew Thompson-al, a Top Wind-től egy partit szervezett amire engem is meghívtak. Bemutatták az EX modellt, és nekem fogalmam sem volt mi is az. Megkértek játszak rajta anélkül, hogy megnézném. Tíz perc fuvolázás után úgy gondoltam, hogy ez  egy jobbféle francia fuvola. olyan mint egy Louis Lot. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ez EX modell. Felajánlottam, hogy rögtön meg is venném, de azt mondták nem eladó. Később, még abban az évben meglátogattam Andy Thompson-t a boltjában és elmentünk egy nagyon jó indiai étterembe, ahol azután megint feljött az EX modell témája. Volt belőle a boltjában és rögtön vettem is egyet. Az ok amiért megvettem az volt, hogy azokra a régi időkre emlékeztetett amikor még ezüst fuvolán játszottam. 1972/3ig ezüst hangszerem volt, amikor is arany fuvolát rendeltem Albert Cooper-től, hogy a Berlini Filharmónikusoknál dolgozhassak. Addig egy E. J. Albert-féle fuvolán játszottam öt évik mielőtt megvettem a Haynes ezüst, zártbillentyűs, “offset” fuvolámat, amin 1962/3ig játszottam; ekkor vettem első “inline” fuvolámat, nyitott billentyűkkel. Amikor a Berliniekhez csatlakoztam 1969ban Albert Cooper épített nekem egy ezüst fuvolát 445ös hangolással, és ezen játszottam 1972/73ig, amikor megkaptam első aranyfuvolámat Cooper-től szintén 445ös hangolással. Az EX modellen játszom azok a nagyszerű napok jutnak eszembe amikor londoni zenekarokban játszottam, fuvolaversenyeket és kamarazenét adtam elő nagyszerű partnerekkel. Valahányszor hazatérek egy turnéról előveszem a fuvoláimat és játszom rajtuk. Valamennyien különbözőek és nehéz megmondanom melyik a leginkább megfelelő nekem. Mindig azon játszom inkább, amelyik a végén a legjobban szól. Mostanában, amikor Tokyo-ban jártam ellátogattam a Muramatsu műhelybe és minden fuvolájukat kipróbáltam. Kipróbáltam az EX modellt is és minden más ezüst fuvolájukat és valamennyit nagyon kedveltem. Miután mindet kipróbáltam Jeanne azt mondta, hogy az arany fuvola jobban szól nekem. Azt mondta karakterisztikusabban szól a mostani játékstílusom rajta. Mellesleg a Muramatsu számos újítást jelentett be az év folyamán, és lenyűgözőnek találtam az ott dolgozók elkötelezettségét, hogy nagyszerű fuvolákat alkossanak. Találkoztam azzal a fickóval aki a hangnyílásokat készítette, egy másikkal aki a hüvelykujj billentyűjét, és így tovább… Mindegyikőtöknek el kéne menni és meg kellene néznie ezt a csodálatos üzemet. Megkérte a Muramatsu-t készítsen egy új fejet a platina fuvolámra, és az hiszem ez nagyon jól sikerült. Ezen játszom amióta vasárnap hazaérkeztem. Többnyire csak etűdöket játszom. Az ok amiért ezt teszem az, hogy felfrissítsem a technikámat és a stílusomat egy-egy turné után. Ezekben az etüdökben minden technikai probléma előtérbe kerül, amit napi szinten kezelni kell és tényleg szeretem őket játszani.

“This is a real knockout recording… not another flute record but a milestone in the art of  flute playing.”  Sir James Galway

Mielőtt a turnére indultam kaptam egy csodálatos cd-t egy fiatal svéd fuvolástől, Magnus Irving Båge-től. Meghallgattam és nagyon mély benyomást tett rám. Úgy tűnt a füleimnek mintha egy mester játékát hallanák, aki ismeri a hangszerét. Felhívtam és elmondtam neki mennyire tetszik ahogy játszik és mennyire jók a cd darabválasztásai is. Elmondta, hogy az utóbbi 15 évben ugyan azon az ezüst hangszeren játszik. Nagyon lenyűgözött és tudtam, hogy a fuvolázásnak ez a magas minősége akkor lehetséges, ha valaki ismeri a hangszerét, hosszú ideje ugyan azon a hangszeren játszik. A fuvolája  egy Sankyo RS1 modell.

Sofia Gubaidulina, Sounds of the Forest for flute and piano, Bengt-Åke Lundin, piano:

Albert Roussel from Deux Poèmes de Ronsard, for flute and soprano, Madeleine Barringer, soprano:

A feleségem, Jeanne az elmúlt 22 évben csaknem minden nap hallgatja a fuvolázásomat. Szerinte a legjobban az arany szól nekem, de a többi fémeknek más a minősége. Úgy véli az arany melegebben szól nekem, és az a véleménye, hogy sz ezüstfuvola úgy szól nekem mintha a fiatal James Galway lennék. A következő héten is meg fogom kérni hallgasson meg és mondja el a véleményét újra, hogy újabb információkat kapjak. Még egy kis időre van szükségem, hogy beletanuljak a platinafuvolába.

Néha azt gondolom minden fejben dől el, és ott  - a fejünkben - , ahogy az lenni szokott, több hallgató is figyel.Továbbra is kedvelem az EX modellt.

Üdvözlettel,

Sir James Galway

See the original english article here.

http://sirjamesgalway.tumblr.com/archive