‘2013’ címkével ellátott bejegyzések

Sir James Galway Budapesten - 2013

2015 08 01

Még körülbelül egy hónapig meghallgathatjuk újra a Rádió archívumából Sir James Galway legutóbbi budapesti koncertjét 2013ból. A műsorszámok mellett feltüntettem a közreműködőket is, és természetesen a művész vezényli a Concerto Budapest Zenekart a Brahms szimfóniában is.

http://hangtar.radio.hu/share-3-20150731_202500

A műsor:

- Bach: IV. brandenburgi verseny - Lady Jeanne Galway - fuvola, Környei Zsófia - hegedű
- Mozart: C-dúr fuvola-hárfa verseny K. 299. - Sipkay Deborah - hárfa
- ráadások - a) Overton: Danny Boy, b) Bach: h-moll szvit - Badinerie
- Brahms: II. szimfónia

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2013. január 12.

Mantra for Flute Solo

2014 11 01

Akik rendszeres olvasóim már hosszabb ideje észrevehették, hogy időről időre beszámolok Ani Choying Drolma koncertjeiről. Ani Choying Drolma nepáli mantra-énekesnő, és buddhista nővér az “ Kerk De Duif“-ben ad koncertet (Kerk De Duif, Prinsengracht 756), Amsterdam-ban, november 16án. 20órakor. Akik éppen Hollandiának ezen a részén tartózkodnak, ha tehetik ne hagyják ki a koncertet, mert ritka alkalom az énekesnőt Európában koncerten hallani.

A darabot a mantra-énekesnő alábbi videó alapján készítettem két változatban: fuvola és altfuvola verzió is van. Ne felejtsünk el ellátogatni az alábbi linkekre és támogatni Ani Choying Drolma-t, a szerzetesnőt, akinek több projektje is fut Nepálban. Számos nemzetközi elismerés bírtokosa is, így ő Nepál UNICEF jószolgálati nagykövete is. Évente sok koncertet ad, hogy adományokat gyűjtsön; az egyik az “Nuns Welfare Foundation of Nepal (NWF)” illetve a Arya Tara School (ATS). Mindezt a honlapja főoldalán alul tehetjük meg, ha van paypal-unk, de akár normál banki átutalást is küldhetünk. Legeslegalul találjuk a jegyrendelő linket és a koncert szervezőjének elérhetőségeit.

A helyes előadáshoz pedig hallgassuk meg minél többször a videót:

Donate Ani Choying Drolma here:

http://www.choying.com/
http://www.choying.de/

null

For further inquiries please contact :- Nina Kossak (fon 0031 687352306 or E-Mail to kontakt@nilam.de) & Frank Vermeersch

Jegyek:
Anichoying.nl

Kortársak az A38as hajón

2014 09 06

FIGYELEM!
Az MTVA szerkesztői 2. FINA Junior Nyíltvízi Úszó Világbajnokság miatt 23.55-ről 1.55-re tették át a műsort!

Eredetileg a tavaly őszi koncert felvételét szeptember 7én, (azaz holnap este) 23:55 perces kezdéssel láthattuk volna. A TV műsor egy interjúkkal tűzdelt koncertfilm, amelynek az alábbi videó csak az előzetese. A teljes műsorban megszólalnak majd Baráth Bálint és Nagy Ákos zeneszerzők, Pálfi Gabriella táncművész, és Matuz Gergely fuvolaművész, valamint láthatjuk majd Preiszner Miklós-t, Ciocan Flaviu-t és Takács Tímeát. Az itt következő videóban körülbelül 2perc 40től Nagy Ákos Ame no nori fue című szólódarabját hallhatjuk, láthatjuk Matuz Gergely előadásában.

születésnap - Horgas Eszter

2014 07 19

reblog - Portrébeszélgetés Horgas Eszterrel

Horgas Eszter fuvolaművész a budapesti zeneakadémián fejezte be sikeresen tanulmányait. Már a főiskolai évek alatt neves művészektől tanult, és lépett a szakmában elismert előadókkal a színpadra. A művésznő megjelenésével, egyedien szép kisugárzásával akarva, akaratlanul magára vonja az emberek figyelmét. Egy olyan jelenség, akinek családja mellett a színpad a mindene. A zeneszeretete meghatározza művészetét, életét, létét. Nagy munkabírását misem bizonyítja jobban, minthogy lemezei folyamatosan jelennek meg, nemcsak hazai, hanem jó nevű külföldi kiadóknál is. Művészi adottságát édesapjától Horgas Béla költőtől, és édesanyjától Levendel Júlia írótól örökölte. Nekik köszönhetően Eszter már egészen kislány korában közelkerült a művészvilághoz, mely napjainkra már életének meghatározó részévé vált. Életéről, pályájáról Tamás István a Kanadai Magyar Hírlap szerzője beszélgetett a fuvola virtuózzal, aki szinte már bejárta a világot.

- Visszaemlékszel még az óvodai, iskolai szerepléseidre, és megkérdezhetem, mennyire voltál jó kislány?

- A hagyományos értelemben, nem voltam jó kislány. Jó lelkű, tehetséges, de kérdésekkel, kételyekkel teli gyerek voltam. Már gyerekként is szerettem a saját utamat járni és ez, egy kicsit sem hasonlított az átlagosra, a közösségekben teljesen normálisan elvárt viselkedésre. Abban a pillanatban, amikor nem szerepelni, versenyezni kellett, nehezen találtam a „szürke” életben a helyem. Igyekeztem tudat alatt olyan helyzeteket teremteni, mikor feltudtam hívni magamra a figyelmet.

- Mikor volt az első olyan fellépésed, amire szívesen emlékszel vissza?

- Már általános iskolás koromban a fuvolával, és a versmondással versenyeket nyertem. Az egyik legszebb élményem, amikor 13 évesen Gluck Melódiáját játszottam. Olyan csend lett a teremben, mintha angyal szállt volna el. Csodás, és meghatározó élmény volt számomra az a pillanat. Azóta is ezt keresem, akkor vagyok boldog, ha a koncertek igazi katarzist tudnak adni.

- Beszélgetésünkben már említettem szüleidet. Te is úgy érzed, hogy tőlük örökölted a művészi vénát, vagy még volt a családban más is, aki valamilyen művészeti irányzatban jeleskedett?

- Óriási szerencsének tartom, hogy ebbe a családba születtem. Három testvéremmel, tulajdonképpen, az anyatejjel szívtuk magunkba a kultúrát. A szabadság, a gondolkozás, a szeretet működésének alapjait.

- Szerettél tanulni, és milyen iskolákba jártál?

- Őszinte leszek veled. Ami érdekelt, azt szerettem. Négyes-ötös tanuló voltam. Nálunk nem volt követelmény, hogy mindenből kitűnők legyünk. Viszont amit választottunk magunknak, abban a legjobbnak kellett lenni. Mikor először játszottam szólót a Zeneakadémia nagytermében, a barátaim szülei jobban elámultak, mint az enyémek. Szüleimnek természetes volt, hogy amiben hiszek, azt megpróbálom a legeredményesebben csinálni. Tehát, ki más állhatna ott,- mondták, mint Te…

- Mondanál egy pár nevet, akikre felnézel, akiktől úgy érzed, sokat tanultál?

- Nagyon fontos mesterem volt Kurtág György, Rados Ferenc kamarazenére tanítottak. Kocsis Zoltán zongoraművész, aki sok estjére elcipelt, és sokat foglalkozott velem. Rolla János a Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetője, aki sok alkalommal hívott már zeneakadémista koromban az együttessel játszani. András Adorján fuvolaművész, akihez ösztöndíjjal kerültem Svájcba. Jean –Pierre Rampal fuvolaművész, akitől nemcsak tanulhattam, de együtt is muzsikálhattam vele.

- Számos színházban, operában volt már előadásod, milyen élményekkel lettél gazdagabb?

- A különböző helyszínek, különféle kihívásokat adnak. Egy Arénában egyrészt más élmény játszani, mint egy színház teremben, vagy akár a zeneakadémia nagytermében. Az utóbbiak személyessebbek, sokkal jobban érzem a közönséget, és szinte olyan érzésem van, mintha együtt tartanánk közönség, és előadó a koncertet. Az Arénáknak pedig, van egy félelmetes bizsergető hatása. Olyan hatalmas, hogy sokszor úgy érzem, mintha egy hatalmas fekete luk előtt állnék, és az a tét, beleesek – e? Egy fuvolával, még ha erősítve is van, akkor is nehéz eljutni a tömeghez, az emberek lelkébe.

- Volt olyan turnéd itthon, vagy a határon túl, ami valamiért emlékezetes maradt számodra?

- Jó kérdés, de szomorú lennék, ha az elmúlt 20 évben nem lett volna sok ilyen. Persze vannak nagyon is kiemelkedők. Például Horvátországban, a Pulai Arénában egy nagyon csodás Carmen előadásunk volt. Carmenként bevonulni a háromezer éves kövek közé felejthetetlen élményt jelent. Képzeld el: Teli hold volt, és úgy telt el a koncert, hogy csak áradt belőlünk a ZENE. De nagyon fincsi koncertek voltak Mauritiuson, vagy Spanyolországban, a kanári szigeteken és még megemlíteném neked Amsterdamot, és Londont.

- Mikor jelent meg az első önálló lemezed, most jelenleg mind dolgozol?

- Huszonéves koromban jelent meg az első lemezem Vígh Andrea hárfaművésznővel a Capriccio német kiadónál, azóta sok minden történt velem. Fantasztikus művészekkel dolgozhatok. Al Di Meola, Natalie Cole, és a hazai legjobbak. Most készítem a 24 – ik szóló lemezem. Két lemezem már platina lett. A Négy évszak fuvolán és az Ő és Carmen Al Di Meolával.

- A közeljövőben Mexikóba egy hosszabb turnéra indulsz. Mit tudhatunk a helyszínekről, illetve kikkel és hány alkalommal lépsz majd fel?

- Novemberben hosszú turnéra megyek. 15 koncertem lesz Mexikó egész területén. Színházakban, templomokban, fesztiválokon lépünk majd fel, a saját csapatommal, és két táncművésszel. A Carmen előadásunkkal koncertezünk.

- A sikert, esetleg a kudarcot, hogyan éled meg, illetve mennyire fontos számodra a karrier?

- Nagy szerencse számomra, hogy zenész lehetek. Olyan magasságokba, olyan világokba visz a zene, amit álmodni sem mertem. Nekem a karrier nem valami meg kell csinálni állapot, hanem abból az útból adódik, amit kaptam, és amin őrületes boldogsággal megyek. A zenével együtt létezni, szerelmetes állapot.

A csalódások, a kudarcok, pedig természetes részei az életnek. Rosszul viselem, de a kín, nagy lehetőség, hogy tanuljak, megpróbáljak még jobb lenni. Addig érdemes színpadon állni, amíg van fejlődés. Megtanulni tökéletesen, fuvolázni illúzió, de törekedni rá óriási vágy.

- Van olyan álmod, vágyad, ami még nem valósult meg és szeretnéd véghez vinni, bemutatni, megmutatni, illetve valóra váltani?

- Az elmúlt 20 évben, mindig újabb és újabb álmok lepnek meg, amit belülről kikényszerít valami, hogy csináljam meg. Most új lemezt készítek, koncertezem a régi repertoárral, és nagy vágyam egy összművészeti iskola létrehozása. Jelenleg a Weiner Konzervatóriumban tanítok. 10 növendékem van. A nyáron első alkalommal tartottunk néhány művésszel, egy művészeti kurzust. Hát, csodásan működött. Hiszem, hogy Magyarországon is jól tudna működni egy ilyen iskola.

Tamás István

Szerző: „Eszter szépségével, lelkének kisugárzásával, szívéből áradó jóságával, csodálatos és varázslatos fuvolajátékával, a művészet őszinte szeretetével, magához öleli az egész világot”!

2011 október 10

Forrás: http://kanadaihirlap.com/

STRIPS and STARS - csillagok és sávok

2014 07 04

A Here and Now tavaly június 4én készítette ezt a műsort Jim Walker közreműködésével. Valójában John Philip Sousa “Csillagok és sávok mindörökké” című szerzeményének rettegett piccoló szólójáról beszélgetnek a műsor vendégével.

kép forrása:

http://www.flagsbay.com/flag/wp-content/uploads/2007/06/cover-of-sheet-music-stars-and-stripes-forever.jpg

Tavaly sajnos lekéstem a fordítással és eltettem az anyagot jövőre - azaz idénre. Nem fordítottam le mindent a szövegből, igyekeztem a lényegre koncentrálni, aki szeretné az adás angol nyelvű leiratát elolvasni, itt találja. Viszont feltétlen hallgassuk meg a műsort, mert Jim Walker nem csak beszél, hanem piccolózik is a stúdióban, élőben. Szerencsére a Here and Now megengedi a hanganyag “beágyzását”, tehát a műsort akár itt, a cikk végén is meghallgathatjuk. De lássuk a cikket:

[HANGFELVÉTEL RÉSZLET]
ROBIN YOUNG: Ez a piccolo brilliáns pillanata John Philip Sousa “Csillagok és sávok mindörökké” című szerzeményében. Sokat hallhatjuk július 4én. De képzeljük csak el, hogy minden évben el kell játszani, és ha valaki katonazenekarban játszik, akkor még többször, ahogy következő vendégünk is. Jim Walker Los Angeles Filharmonikusk szólófuvolása volt, jelenleg a University of Southern California’s Thornton School of Music és a Colburn Conservatory of Music tanára. Jim, üdvözöllek!

JIM WALKER: Köszönöm! Örülök, hogy itt lehetek!

YOUNG: Nos, mit gondolsz hányszor játszottad a piccolo szólót a “Stars and Stripes”-ból?

WALKER: Fiam, utánagondoltam. Biztosan többszázszor. Amikor először játszottam hetedik osztályos lehettem, tehát sok-sok évvel ezelőtt volt. Így, legalább többszázszor, talán az ezret megközlítve.

YOUNG: Tudjuk, hogy ezt a szólót felállva játszák a piccolósok. Arra gondolok, hogy ez egy “már megint a piccolok” pillanat. Vagy egyfajta izgalmas momentum, amikor reflektorfénybe kerülnek.

WALKER: Ez nekem mindig rendkívül szórakoztató. Tudom sokan úgy vannak vele, hogy “Istenem, már megint..!” De számomra ez mindig élvezetes. Valójában elég nehéz. Nem olyasmi, amit csak úgy kiráz az ember a kisujjából. Tehát minid várakozással tekintek eléje. És az sem mellékes, hogy elég ritka, hogy az ember egy szimfonikus zenekar tagjaként állva szólőzhasson.

YOUNG: Igen, igen. Nos, elhoztad a piccolódat is. Tudnál belőle bemutatni valamit - arra gondolok, hogy hihetetlenül nehéznek tűnik. Olyan sok trilla van benne, és most nem lesz senki körülötted, tehát minden apró hiba hallatszani tud.

WALKER: Így van. Ha több emberrel játszunk együtt egyfajta védelmet kapunk azáltal, hogy a másik két ember esetleg jobban játsza a szólót és elfedődnek a hibák. [A szólót általában négyen játszák unisono-ban, állva - a ford.]. Egy kicsit hátrébb húzódok, nem akarom teljesen tönkretenni a füledet.

YOUNG: OK.

[WALKER: RÉSZLET A "STARS AND STRIPES FOREVER"-ből]

WALKER: És így tovább… A vége felé mág több trilla van egy más hegyén hátán, egy kicsit játszom ebből is.

YOUNG: OK. Mm-hmm.

[WALKER: RÉSZLET A "STARS AND STRIPES FOREVER"-ből]

Jim Walker adásban

YOUNG: Bravó! Tudod, úgy tűnik a nehézség egyik része a hangszer. Az egész, amit fújsz olyan aprónak tűnik. Minden olyan kicsinek tűnik. Mennyire teszi ez még nehezebbé?

WALKER: Azt hiszem, aki nem játszik hangszeren és csak látja ezt - különösen olyan valakitől, mint én, akinek nagy keze van - azt gondolja, hogyan történhet mindez? Azt hiszem ez teljesen magától értetődő. Az ujjaim csak lezárják a billentyűket a megfelelő időben. De ez egy nehéz hangszer, és ezért van az, hogy sok fuvolás nem igazán élvezi, ha játszania kell rajta.

YOUNG: De ez elég ritka, hogy úgy csatlakozhass egy zenekarhoz, hogy csak fuvolázni kelleje. Legtöbbször megkérnek, hogy válts.

WALKER: Nos, van egyfajta hierarchia. Szólófuvolásként nem kell piccolón játszani.

YOUNG: Miért is? Megzavarja a technikát?

WALKER: Valójában elég extrém ansatz-ot igényel. Feszesebbnek, a szájnyílásnak pedig kisebbnek kell lennie. És ha nem gyakorolsz rajta, ugyan azokat az izmokat extrém módon kell használnod.

YOUNG: Hmm. Tudjuk, hogy játszol fuvolán jazzt is. Létezik jazz piccoló?

WALKER: Nagyon is! Nekem ez improvizációt jelent. Például, a “Stars and Stripes Forever” esetében valami ilyesmit csinálnék.

[ZENE]

WALKER: Ez egyfajta reggeli dalocska, amely a “Stars and Stripes Forever” harmónájira épül.

YOUNG: Ember, nagyon hamar kikerülnél a zenekarból!

[NEVETNEK]

WALKER: Gyermek koromban nagy élmény volt, amikor apám fúvószenekarában játszottam, aki Western Kentucky-ban, egy Central City nevű kisvárosban karmester volt. Kis iskolánk volt, de volt zenekarunk. Apám megengedte, hogy a felvonulások alkalmával improvizáljak piccolón. (…) Néhány évvel ezelőtt John Williams-el dolgoztam A Hazafi hangfelvételein. A filmes karrierem fénypontja volt - ha lehet ilyet mondani - , amikor John az utolsó napon úgy döntött a záró képsorok alatt 15 piccolós játszon egy csodálatos, ő általa írt dalalmot. És íme, a főszereplő, Mel Gibson is jelen volt a stúdióban, ami aznapra éppen elég lett volna. A tizenöt piccolós mellett zenekar is játszott ebben a hihetetlen darabban.

YOUNG: Hallgassuk meg.

[RÉSZLET, JOHN WILLIAMS "THE PATRIOT (REPRISE)"]

YOUNG: Nos, a piccoló komor is tud lenni. Azt már mondtuk, hogy ünnepelni is tud. És biztosan vicces is. Ismersz piccolós vicceket?

WALKER: Nos, nem vagyok valami nagy viccmesélő. Szívesebben hallagatok másokat. De egyet még is tudok: hallottam két piccolóst tisztán játszani. Egyiküket megölted?

[NEVETNEK]

WALKER: Soha sem vettem részt ilyesmiben, de már volt, hogy vágytam rá.

[NEVETNEK]

YOUNG: Köszönöm Jim, hogy eljöttél!

WALKER: Igazán élveztem, és alig várom, hogy újra játszam a szólót. Bye-bye.

Forrás:
http://www.jimwalkerflute.com/

http://hereandnow.wbur.org/2013/07/04/july-fourth-piccolo

Fuvolás naptár - 2014

2014 01 01

Természetesen most is lesz Fuvolás Naptár - 2014re!

Ez alkalommal különleges hangszereket szerepeltettem benne, főleg azokat, amelyről cikk is megjelent a blogon, és a kutatódni vágyók kedvéért feltüntettem a webes elérhetőségüket is, ahol lehetett. Inkább kisebb képeket választottam a jobb minőség kedvéért.

Calender FUVOLASNAPTAR 2014 by Czeloth-Csetényi Gyula

A fenti ikonra kattintva megjeleníthető és letölthető - a nyomtatás és fűzés az idei első “házi feladataink” lehetnek…
BOLDOG ÚJ ÉVET!

TERMES RITA - Gondolataim Gyöngyössy Zoltánról

2013 12 29

A felületesség a végletekig felháborítja, kétségbeesésig gyötri a növendéket, akár egy tisztán intonált hangról, akár egy nagy volumenű darab előadásáról legyen szó. Boldog egy minőségi próbától, egy komoly beszélgetéstől, örül a visszajelzésnek. Partnernek tekint tanítványt, zongorakísérőt. Pontos instrukciókat ad, alátámaszt, érvel; hitet ad, biztosító kötelet, támaszt, figyelmet. Mindent meg akar fejteni, művet, növendéket, emberi hozzáállást. Ettől hiteles. Hiteles fuvolajátéka, tanítása, emberformáló ereje. Nem szétszórt. Összeszedett. Emberi és művészi esszencia.

„Szépen fuvolázz”- olvasom elárvult kottatartójára ragasztott kis fehér papíron.

„Szépen fuvolázz” – mondja kicsinek, nagynak. Amíg energiát és lelkesedést lát, ad, ad és ad, fáradhatatlanul. Spontaneitása lehengerlő, tudatossága hátborzongató. Nem engedi ki kezéből a gyeplőt.

A tanítás a szív munkája. Ezt éreztem mindvégig a közel 20 év alatt, melyet zongorakísérőként tölthettem mellette.

Friss diplomásként 1990 őszén kezdtem korrepetitori pályafutásomat a Bartók Konzervatóriumban. Gyöngyössy Zoltán óráin dolgozva pillanatok alatt kiderült, itt egészen más tanítás folyik, mint amit eddigi életemben láttam. Olyan intenzitással, szenvedélyességgel nyúlt minden darabhoz, minden hanghoz, minden növendékhez, amit azóta is csak keveseknél tapasztalok.

null
Gyöngyössy Zoltán tanítás közben.
Tanítvány: Kiss Kamilla. Garas Kálmán felvételei.

Akkoriban a Konzervatóriumban egész állásban, Debrecenben heti egy napot tanított. Később Debrecent kiváltotta a Budapesti Tanárképző, majd Pécs, végül a Zeneakadémia. Nekem budapesti munkahelyein volt szerencsém korrepetitorként dolgozni mellette; felkért bizonyos koncerteken partnerének is, ami mindig nagy megtiszteltetés volt számomra. Nagy becsben tartotta munkatársait, rengeteget tanulhattunk tőle. Soha nem hagyta magára zongorakísérőjét, nem várta el az instant kész zongorázást, ugyanúgy tanított, mint fuvolás növendékeit. Igazi Mester volt az utolsó percig; a legnagyobb, akitől tanulhattam.

A Konzervatóriumi tananyag gerincét Händel fuvolaszonátái képezik. Itt megismerhettem azt a fajta barokk játékmódot, ami nem szűkít le, nem korlátoz, inkább a fantáziát engedi érvényesülni. Természetesen tőle is hallottuk a teraszdinamika, praller, mordent, felső váltóhangról indított trilla kifejezéseket, de soha, semmit nem vésett kőbe. Mindig megmutatta a díszítési, dinamikai lehetőségeket, majd engedett választani. Díszítései mindig helyben kitaláltnak tűntek, olyan hajlékonysággal és rugalmasan kezelte azokat, mintha a világ legegyszerűbb dolgát játszaná.

A fantáziátlan, egyhangú, kimódolt barokk zene játéktól irtózott. „ Affettuoso” – hangsúlyozta mindig. Egy késő esti koncerten a Bartók Rádióban Kemenes Andrással eljátszotta Händel összes fuvolaszonátáját. Allegrói, prestói olykor túlzónak tűnnek; egyszerű magyarázat erre a szűkös műsoridő, ám e felvételt hallgatva semmi kapkodást, rohanást nem érzek, csak nagyvonalúságot és briliáns hangszerkezelést. Lassú tételei érzelem gazdagok, ám nem ömlengőek.

Ugyancsak e korosztálynál tanította Vivaldi fuvolaversenyeit és Bach h-moll szvitjét. Szerencsére e művekből is maradt ránk több felvétel, sőt a Bach szvit tánctételeiről rádióadás is készült az „Együtt a Mesterrel” sorozatban (műsorvezető Becze Szilvia), ahol beavat minket, mit is gondol erről a műről, és annak előadásáról.

Barokk játékát megcsodálhattuk számos Bach koncerten is, melyeken zenekari zenészként vett részt. Rendszerint a Deák téri Evangélikus templomban a Kamp Salamon vezényelte, Karácsonykor és Húsvétkor játszott művekben, illetve a Bach héten. Többször szerepelt szólistaként is ezeken a hangversenyeken. Két ilyen kiemelkedő eseményre is emlékszem. Az egyik Bach h-moll szvitje volt. Köztudott, hogy e koncerteken a lelkész megkéri a hallgatóságot, ne tapsoljon a művek elhangzásakor. A Badinerie kicsengése után a közönség belső lelkesedése olyan sűrű feszültséggé alakult, hogy a lelkész egyszerűen ennyit mondott: ”Ilyen előadás után nem lehet nem tapsolni.” Percekig tartó ováció robbant ki.

A másik hatalmas teljesítmény és ritka zenei csemege: három szólókoncertet – saját átiratait-, (a-moll BWV1056; a-moll BWV 1041; e-moll BWV 1059;) a d-moll kettős-versenyt BWV 1060 és az a-moll hármas-versenyt BWV 1044 játszotta egy koncerten, hol partnerei Juniki Spartacus és Dobozy Borbála és a Weiner–Szász kamaraszimfonikusok voltak.

A Magyar Rádió felvételét visszahallgatva, emberfelettinek tűnik az a koncentráló és állóképesség, amivel rendelkezett. Játékának hajlékonysága, nagy ívű formálási képessége lenyűgöző.

Halála után egy zenésztársa ezt írja: „Sosem lesz már olyan a János passió” Ich folge dir” áriájának fuvolaszólója, mint Vele. Csak az égi zenekarban.”

Bach orgona triószonátáit rendszeresen tűzte műsorára, Kemenes Andrással gyönyörű koncertfelvételek maradtak ránk, majd igazi unikumként kiadásra került a BMC gondozásában 5 triószonáta Hadady László, Lakatos György és Dobozy Borbála közreműködésével.

null

Gyöngyössy Zoltán tanítás közben.
Tanítvány: Lőrinczné Csizmadia Katalin.

Bachot játszani számára egyenlő volt az imádsággal. „Nem kívánok zenész társaimnak se, és magamnak se olyan napot, amelyik Bach zenéje nélkül telik el.” – mondta az Egy csepp emberség című rádióműsorban. Ha korán reggel lehetősége volt Bachhal indítani a napot, boldog volt.

Fontosnak tartotta a hangszer nyugodt kézbevételét reggel, de a szokványos „befújás” idegen volt tőle. Fiatal korában mérhetetlen energiával olyan tökéletes hangszerkezelésre tett szert, hogy szinte érthetetlennek tűnt számára a növendékek „ma reggel valahogy nem szól jól” panaszkodása. „Tegyél érte, hogy úgy szóljon, ahogy szeretnéd! Hallgasd magad!”

A legfontosabb hangképző gyakorlatok megmutatása után feltette a kérdést, amit azonnal meg is válaszolt: „Meddig kell ezt gyakorolni? Orrvérzésig!” Jellemző volt tanítására a szemléletes, végtelenül humoros megközelítés,sok növendék és zenei partner őriz kottájában egy-egy fergeteges megjegyzést,ami az adott pillanatot örökíti meg. „Halálosan komolyan vette a hülyéskedést”- mondta nemrégiben egy tanítványa.

A darabok tanítása során egy-egy fordulatot akár tízszer is eljátszott egymás után; mindig másképp, érezhetően a tökéletes eljátszásra törekedve, és a jó fülű, tehetséges tanuló rögtön hallhatta, hogyan kell analizálva, kilassítva, irányt adva, mozdulatokra és érzetekre bontva gyakorolni azt a két hangot, két ütemet, periódust, virtuóz fordulatot. A kevésbé jó képességűek ilyenkor egy darabig értetlenül álltak, bezárultak, de Zoli nem hagyta őket. Minden áron kipiszkálta belőlük legalább a megértés szikráját, s ez a szikra később már tudott munkálni bennük. Mindezt mindig és mindenkivel a zene érdekében tette, aminél fontosabb nem létezett világában.

Bachhal, Mozarttal, Schumannal mindig hosszabban, intenzívebben foglalkozott, mint a virtuozitást igénylő csinos repertoárdarabokkal. Ha egy növendék fejlődéséhez virtuozitásának erősítésére volt szükség, nem ragadt le egy darabnál, ”kilószám”, heti rendszerességgel újabbat kellett megtanulnia. Egy ilyen darabbal nem időzött hosszan; értékének megfelelő időt töltött vele. Ugyanakkor felkérést kapva Amtmann Prosper bravúros fuvoladarabjainak lemezen való rögzítésére, hatalmas elszántsággal és alázattal látott neki a munkának, felkutatva és megismerve a szerző életét, zenei világát, s ebből az odaadó felkészülésből született az az elegánsan virtuóz lemez, melyet hallgatva nem marad kétség technikai képességeit illetően.

Állandó zenei idézetekkel élt, minden fordulatról eszébe jutott egy másik zenemű azonos vagy hasonló témája. Fiatal korában karmesternek készült - amiről fájó szívvel letett ugyan, de egész életében karmesterként létezett. Tanítás közben gyönyörű, értő és érthető gesztusokkal támasztotta alá mondanivalóját - amit Garas Kálmán Bartók Szemináriumon készített fotósorozata csodálatosan ábrázol-, betéve tudta a zeneirodalom számos zenekari művének nemcsak fuvola, de más hangszeres szólóit, témákat idézett. Mozartnál mindig az operákra hivatkozott: ránk maradt Mozart felvételeinek általa írt kadenciáiban bravúros módon utal a Varázsfuvolára, a Figaro házasságára, hol kikacsintva, hol olyan mély fájdalommal, azonosulva a szereppel, hogy beleborzong a hallgató. Aki valóban teljes odaadással figyelt az óráin, az rohant a kotta-és hanglemeztárba, megkeresni az általa emlegetett és idézett műveket.

Nemcsak zenei utalásokat hallottunk tőle. Schumann tanítása közben mindig Kosztolányit idézte; szerinte úgy bánik Kosztolányi a szavakkal, mint Schumann a hangokkal. Schumann zenéje különösen kedves volt számára: átiratokat készített, gyakran játszotta az Op.73. Fantasiestückét, az Adagio és Allegro-t Op.70., az Öt darab népi dallamokra Op.102-t, de legkiemelkedőbb, legcsodálatosabb emlékem a Kemenes Andrással 2011-ben játszott Frauenliebe und Leben és a Dichterliebe. Olyan intenzitással készült e koncertre, olyan mélységeket és magasságokat élt meg közben, az élet csodálatos és fájdalmas érzéseit! A pokol legmélyebb bugyrába szállt le azért, hogy onnan kirepülve fuvolán adja elő ” tökéletes szövegmondással” és értelmezéssel e két dalciklust. Hátborzongató, hogy e lelket megrázó feladat után fél évvel újra a Pokol és Paradicsom kapuit döngeti, Dante Isteni színjátékának előadásához és hangoskönyvben való megjelenéséhez adja műveit, átdolgozza és játssza azokat.

„Kemenes Andrással mindig egy szellemi kaland együtt lenni,” -mondogatta, és a próbák után lelkesen folytatta a gyakorlást, tanítás közben is. Ez persze nem azt jelenti, hogy elküldte a növendéket, hanem beleszőtte az órán elhangzottakba azt, ami akkor éppen foglalkoztatta.

Amtmann Prosper operaparafrázisainak lemezfelvételére készülve éjjel-nappal a Norma Maria Callas -féle felvételét hallgatta, és hallgattatta környezetével is. A kedvező kritikák mellett legnagyobb elismerésnek azt tartotta, hogy Kincses Veronika, akivel pécsi egyetemi tanársága idején sokat és intenzíven beszélgetett, a mű egyik témájának Zoli általi eljátszását Callas énekléséhez hasonlította. Zoli mindig is az énekhangot tekintette mintának, a legtökéletesebb hangszernek. A fuvola csak protézis, mondta, a hang benned van. Az ő fuvolahangja nem függött hangszertől. Benne volt az a tanuló Pearl fuvolában, benne volt a fuvolafejben, amit kedves barátja, Elek Tihamér készített számára, és benne volt az arany Myazawában. „Mi a különbség?”- kérdeztem, mikor az arany hangszert próbálta „betörni”. Mert be kellett törnie, nehezen adta magát. A korábbi hangszer kezesebb, mondta, ezzel dolgozni kell, viszont a mechanika szinte tökéletes, olyan gyorsasággal lehet rajta könnyedén játszani, amilyennel az előzővel nehéz. Fuvoláit nagy becsben tartotta, érezhető lelki kapcsolata volt minddel. Testtartása- mely rugalmas, laza, soha nem hivalkodó, magamutogató-mindig a zenei kifejezés szolgálatában állt. Tanítványai testtartását és hozzáállását javító egyik legfontosabb instrukciója:”Ne told el magadtól a fuvolát! Szeresd! Simogasd!”

Elek Tihamért nagyra tartotta: a Konziból át-átrohant hozzá a műhelybe, nemcsak hangszert javíttatni, de beszélgetni is. Sikerült neki az, ami keveseknek: személyes beszélgetésre bírta Tihamért egy hangfelvevő társaságában. E felvétel ma magántulajdonban van, de hozzáférhető. Mint ahogy rengeteg saját koncertfelvétele, amit Sony felvevőjével rögzített, illetve a rádióból vett fel magnókazettára, szisztematikusan, precízen, újrahallgatva, mintha saját magától akarna tanulni. E felvételek ma oly beszédesek és fontosak számunkra. Egy élet, egy művész életének lenyomatai. Ehhez tartoznak még azok a felvételek, melyeket művészi létéhez fontosnak tartott. Sok száz kazetta, videokazetta, melyekre maga rögzítette az általa fontosnak tartott előadásokat, koncerteket. Nemcsak zenei felvételeket. A híres beszédpedagógus Montágh Imre előadásait doktori kurzuson vetítette. Tanítása nemcsak zenei dolgokra terjedt ki. A színpadi megjelenés, a metakommunikáció, a beszélés képessége, és a tanításban betöltött szerepe mind-mind rendkívül fontosak voltak számára. Nyári kurzusokon, ahol már végzett, régóta tanító fuvolatanárok jöttek szakmai tudásukat felfrissíteni, elmélyíteni, életre szóló élményanyagot, tapasztalatot adott át, s eközben a tőle tanulni vágyót egyenrangú pedagógusként kezelte.

Kicsik és nagyok tanításánál épp olyan fontosnak tartotta a kortárs zene játszását, mint előadóművészi pályáján. Elhivatottsága a hangszeres játék kitágításán alapult, minél sokrétűbben használni a hangszert. ”Miattam darab ne maradjon a fiókban”- hangoztatta. Ismert és elismert zeneszerzők, zeneakadémiai zeneszerzés hallgatók egymásnak adták a kilincset, kérdéseket tettek fel megírandó darabjaikat illetően, hallgatták tanítását, mely gyakran kurzusszerűen folyt. Együtt az egész tanszak, új technikákkal ismerkedtek, fülüket és lelküket nyitogatta. Időnként praktikus oka is volt az együttlétnek. Időpocsékolásnak tartotta óráról órára ugyanazt újra elismételni; ha több tanítvány ugyanazt a darabot tanulta, egymás óráját is hallgatták, hisz a másik játéka lehet, új lendületet ad a gyakorláshoz. Ritkán erőszakolt rá szájtartás-átállítást tanítványra. Inkább elmondta a lehetőségeket, saját játékának hallgatására biztatta a növendéket, és annak keresésére, hogyan szól jobban. Természetesen nem hagyta magára a problémával, javaslatokat tett, időnként felemelt hangon is a minőség érdekében, de „Ansatz-szerelésre” nem vállalkozott. „A zenei kifejezéshez hangszeres érzetnek kell tapadni!”- ez a gondolat gyönyörűen fejezi ki, hogyan vélekedett a technikai tudást a zeneiségről leválasztó oktatásról. Az etűd-gyakorlást magánügynek tekintette, „én nem vagyok egy kigyúrt etűdös” mondta, majd fejből játszotta az adott gyakorlatot. Azt a motivált elszántságot tekintette a gyakorlás alapjának, amilyen elszántsággal ő gyakorolt konzis és zeneakadémista korában. Erről kollégiumi társai, barátai sokat anekdotáznak. Ez az elkötelezettség ugyanakkor nem tette befelé fordulóvá, nyitott volt a külvilágra, más művészetekre, értő füllel és szemmel járt a világban. Kollégáival, zenésztársaival együttműködésre törekedett, ezt igyekezett megvalósítani összes munkahelyén, s ha netán ellenállásba ütközött, ha célja nem volt világosan érthető, kereste a megoldást. Kudarc esetén sokáig gyötrődött, kétségeit a tanítványokkal rendre megosztotta, meghallgatva az ő véleményüket is. „A konfliktust nem kikerülni kell, hanem megoldani”- biztatott mindenkit, s maga is próbált eszerint élni. Növendékei problémáin hosszan rágódott, majd előállt javaslatával, akár a pályát, akár az életet illetően.

„A rosszal nem foglalkozunk, a jóban megyünk tovább.”- biztatott oly gyakran.

Sokan kamarazenészként tartják számon, mivel hosszasan egyik ismert, nagy zenekarnál sem játszott, ugyanakkor rengeteg zenekari emléke és élménye volt, kezdve a Zeneakadémián töltött évekkel. Simon Albert zenekari próbáira és látásmódjára rendszeresen hivatkozott, a drezdai ösztöndíj, a berlini próbajáték, az Európa Kamarazenekar, a Budapesti Vonósokkal és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokkal töltött évek, az ezt megjelenítő felvételek mind azt támasztják alá, hogy zenekari játéka ugyanolyan magas színvonalú, mint akár szólistaként, akár kamarazenészként történő megjelenése. Rajongott, ha egy jó próbán vett részt, és ugyanolyan alázattal fújt néhány hangot egy Haydn szimfóniában, mint ahogy Mozart fuvolaversenyt játszott. S az a néhány hang bizony „kiragyogott a karból”, ahogy Molnár Ferenc Ibolyája szeretne kiragyogni.

Igen sokra tartotta barátságát azoknak a nagy formátumú szerzőknek, muzsikusoknak, akik Pearls című sorozatának megszólítottjai. És azokét is, akikről nem maradt ideje zeneszerzőként nyomot hagyni.

Derűs ember, derűs és szomorú. Szenvedélyes és alázatos.

Kirobbanó, felcsattanó, figyelő, átgondoló.

Mértéket és értéket adó.

Szerény.

…egy csepp emberség…

Gyöngyössy Zoltán.
null
Schiller Kata felvétele

Budapest, 2012.12.29

forrás:
http://www.parlando.hu/2013/2013-2/2013-2-26-Termes.htm


* Termes Rita korrepetitor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művésztanára és a Színház és Filmművészeti Egyetem tanársegédje.

A “Gyöngyössy Zoltán emlékkoncert”-ről Romos Zsolt beszél:

Bartók Konzi - Új Zene 2013 / Február 7.

Riport Gyöngyössy Zoltánnal 1992

Kurtág: Doloroso-előadja Gyöngyössy Zoltán

Gyöngyössy Zoltán: Pearls - Hommage á M. & Gy. Kurtág - Előadja Kanyó Dávid

Nina Perlove John Lunn “The Dryad’s Kiss” fuvoláján játszik

2013 12 27

Mint arról már beszámoltam John Lunn Saul Bell díjas koncept-hangszerét, a “The Dryad’s Kiss”-t bárkinek kölcsönadja, - aki nem kap sokkot a ránehezedő felelőségtől… - hiszen ez készítőjének demófuvolája.
A fuvola mostanság Nina Perlove-nél vendégeskedik, októberben ő készítette - valószínűleg a hangszer hatása alatt - az alábbi vidám videót:



Nina Perlove-val, - jelenleg a Gemeinhardt művésze - már találkozhattak azok, akik egy kicsit kutakodott az interneten fuvola ügyben - rengeteg videója van forgalomban. Itt lejjebb Philip Glass fuvolaszóló szvitjét játsza, amelyből két tételbe bele is lehet hallgatni a hangszóró ikonra kattintva:

Philip Glass - Serenade for solo Flute

null

null

http://www.johnlunn.com
http://www.realfluteproject.com

Ünnepi hangulat…

2013 12 25




Bach-Gounod - Ave Maria (Meditation), előadják a “Sea Masterclass 2013″ résztvevői: Carol Wincenc, Viviana Guzman, Fluterscooter, Lori Lee, Jennifer Jo, Grace Lai, Marissa Harper, Jennifer Hanson, Robert Eltgroth, valamint Mahani Teave, zongora. 

Reinecke - Ballada

2013 12 20

és Taffanel/Weber - Bűvös vadász-fantázia.
Előadja Jürgen Franz arany Haynes fuvolán: