‘link’ kategória archívum

Yulia Berry ~ Interjú Ludwig Böhm-el

2018 07 10

Az eredeti cikk itt található

Yulia Berry készített chat-interjút Theobald Böhm leszármazottjával, Ludwig Böhm-el, aki egész életében a nagy előd munkásságának ápolásával foglalkozik. A beszélgetés aktualitását a közelgő 4. Theobald Böhm Nemzetközi Fuvolaverseny adja, amely 2019 októberében kerül megrendezésre Münchenben. A felkészülésre még több, mint egy év áll rendelkezésre, tehát, aki most kap kedvet egyáltalán nincs elkésve, még akkor sem ha semmit sem ismer a versenyanyagból. A jelentkezés 2019 szeptember elsején zárul le. A részletes információkat itt találjuk.

A mellékelt zene (amely nem része az eredeti interjúnak) Böhm kompozíciója, a Grande Polonaise, amelyet zenekari kísérettel hallhatunk a 3. Theobald Böhm Nemzetközi Fuvolaverseny egyik zsűri tagjától, Jasmin Choi-tól - egyébként nem rég adott koncertet Budapesten. Érdekesség, hogy nem azt a verziót halljuk amit általában ismerünk (op.16a), hanem a Grande Polonaise egy másik, zenekari kíséretes verizóját (op.16b), amelyben a fuvolaszóló anyaga is kissé eltér a közismert változattól - érdemes figyelni. A videót a beszélgetés végén találjuk.

Néhány fontosabb cím (az első a versenyé):
www.theobald-boehm-archiv-und-wettbewerb.de
www.theobald-boehm-archiv-und-wettbewerb.de;
www.theobald-boehm-shop.de

Yulia Berry: Helló Ludwig! Theobald Böhm ük-ükunokája vagy, és valószínűleg az ő nevét minden fuvolás ismeri ezen a bolygón, hiszen fuvolás, zeneszerző és a modern fuvola megalkotója is ő volt - tökéletesítette a modern koncertfuvolát, fejlesztette a fogásrendszerét. Volt más professzionális fuvolás a családban?

Ludwig Böhm: Helló Yulia! Theobald Böhm-nek egy lánya (nem ment férjhez), hét fia (mind megházasodott) és 54 unokája volt. Ma már közel 400 leszármazottja van beleértve a feleségeket és férjeket is Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Nagy-Britániában, Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Afrikában, Namíbiában, az USA-ban, Panamában, Chile-ben, és Ausztráliában. Mindössze egyetlen leszármazott, Katharina Böhm a hivatásos fuvolás, aki a Lipcsei Szimfonikus Zenekarban játszik.

Yulia Berry: Tudsz fuvolázni?

Ludwig Böhm: Vettem leckéket 1985 és 1988 között egy 1870 körül készült Böhm & Mendler fuvolán, de felhagytam vele, mert a nyelvekhez sokkal jobb érzékem volt és, hogy kutatással és sportokkal foglalkozhassak (sí és tenisz), így nem játszom semmilyen hangszeren.

Yulia Berry: Van a család birtokában valamilyen műtárgy, ami Teoblad Böhm-től származik? Ha igen, valamelyik különösen értékes Neked?

Ludwig Böhm: Birtokomban van egy ezüst és három fa fuvola Böhm & Mendler-től és négy másik leszármazottnak van birtokában további fuvolák. Van három olajfestményem Böhm-ről, és más leszármazottaknak szintén vannak festményei. Az általam kezet Theobald Böhm Archívumban mindent összegyűjtök, ami vele kapcsolatos: leveleket, fotókat, cikkeket, koncertműsorokat. Ezen kívül sokat utazom és két hetet töltöttem a Kongresszusi KÖnyvtárban, a Miller Gyűjteményben, ahol fényképeket készítettem az ott fellelhető fuvolákról a katalógusom számára arról a 250 fuvoláról, ami még ma is fellelhető. Természetesen az én mély, 435 Hz-es hangolású, ezüst Böhm & Mendler fuvolám (arany szájrésszel) a legértékesebb számomra. Dayton C. Miller Böhm könyvének angol fordításában (“The Flute and Flute Playing”) azt írja, hogy az ő fuvoláit kedveli a legjobban a gyűjteményében.

Yulia Berry: Lehet tudni milyen ember volt Böhm?

Ludwig Böhm: Barátja, Karl von Schafhäutl - akivel az akusztikát tanult és számításokat végeztek a hangnyílások pozícióját és átmérőjét illetően az 1832-es kónikus és az 1847-es cilindrikus modell esetében - részletes életrajzot adott ki 1881-ben. Lánya, Marie 1898-ban, dédunokája Dr. Karl Böhm pedig 1944-ben írt róla életrajzot. Valamennyien barátságos, nagy tiszteletnek örvendő, univerzális zseninek írták le, aki mindig nagyon elfoglalt volt. A olyan sportokat is kedvelte gyorsgyaloglás, a korcsolyázás és a sakk.

Yulia Berry: Megosztanál velünk valamilyen vele kapcsolatos történeted?

Ludwig Böhm: Nem csak az említett három életrajzot olvastam el, hanem elolvastam Böhm 160 levelét is, amelyeket összegyűjtöttem. Minden levelet, ami ő írt, vagy róla írtak publikáltam abban a 20 kötetes sorozat egyik kötetében, amelyet publikáltam (a honlapomon megtalálhatóak www.theobald-boehm-archiv-und-wettbewerb.de és www.theobald-boehm-shop.de) . Van egy aranyos anekdota 1826ból, amikor Böhm a híres olasz énekesnővel, Angelica Catalani-val készült fellépni két koncerten - de csak az első koncert lett megtartva, mert Böhm nagyobb tapsot kapott, mint az énekesnő, ezért a második koncerten már nem volt hajlandó fellépni vele.

Yulia Berry: Van olyan múzeum, ami Theobald Böhm-ről szól?

Ludwig Böhm: Theobald Böhm iránti érdeklődésem 1981ben kezdődött, amikor a müncheni Municipal Museum halálának 100. évfordulóján nagy kiállítást készített róla, és a múzeum igazgatója számtalan kérdést intézett hozzám, amire nem tudtam válaszolni. Csak annyit tudtam, hogy volt valaki a családunkban, aki csinált valamit a fuvolával. Ettől a pillanattó életfeladatomnak tekintettem, hogy ápoljam az emlékét. Ma 15 fuvolája látható müncheni Municipal Museum-ban és továbi 25 a híres müncheni Deutsches Museum-ban. Továbbá emléktábla került az Altheimer Eck 15 alatti házára, ahol él és dolgozott, de nincs Theobald Böhm múzeum.

Yulia Berry: Nagyon sokat tettél a Theobald Böhm-el kapcsolatos információk felkutatásáért. Ahogy tudjuk, sok zeneszerző írt számára zenét. Minden darabot sikerült összegyüjteni, vagy vannak még hiányzóak? Tervezed a kiadásukat?

Ludwig Böhm: Minden Böhm által írt darabot összegyűjtöttem és mindet újra gépeltem kottagrafikai programmal a muzikológus, Michael Nowotny - a Henle kiadónál dolgozik - segítségével, munkámat Dr. Raymond Meylan zenetörténész ellenőrizte és korrigálta. Az összkiadásom 88 kompozíciót tartalmaz - ezek között 24 mű altfuvolára készült - és 2012-ben került publikálásra, terjedelme 3500 oldal. Szintán összegyüjtöttem 19 olyan művet, amelyeket Böhm-nek dedikáltak, ezeket 2017-ben adtam ki, és kb. 200 oldal a terjedelme. Noha 1500 könyvtárnak írtam levelet két kompozíciót, amit neki dedikáltak még mindig nem találtam meg:

Franz Grandaur - Sérénade mauresque, fuvola és zongora, London cca. 1860
Antoin Sauvlet - Souvenir de la Volga,fuvola és zongora, cca. 1870

Yulia Berry: Melyik a kedvenc darabod Theobald Böhm-től?

Ludwig Böhm: Az egyik nagy kedvencem egy lassú darab a Souvenir des Alpes, no. 5-ös darabja, Andante pastorale, opus 31, 1852-ből.

Yulia Berry: Milyen gyakran játszák a fuvolások Böhm műveit? Értesítenek ha műsorra tűzik a műveit?

Ludwig Böhm: Koncertműsorokat is gyűjtök, amelyekben Böhm műveit játszák. Az op.16-os Grande Polonaise kivételével a művei nem igazán ismertek még a fuvolások körében sem, de az összkiadásom vélhetően változtat majd ezen. Nemzetközi fuvolaverseny is szerveztem 2006-ban, 2011-ben és 2016-ban, ahol a fuvolásoknak sok Böhm művet kellett játszaniuk.

Yulia Berry: Tudnál még mondani néhány szót erről a versenyről?

Ludwig Böhm: A versen célja, hogy még jobban megismerhessük Böhm műveit. Egy 18. századi és egy 20. századi szólódarab mellett a résztvevőknek egy Böhm etűdöt és számos más előadási darabot kell tőle játszani a három fordulóban. Az első díj 5000 euró, a második 300 euró, a harmadik díj 2000 euró. Az első fordulóban egy darabot altfuvolán is lehet játszani, amiért külön díj jár. Van egy másik külön díj is a 20 év alatti résztvevőknek (lásd még: www.theobald-boehm-archiv-und-wettbewerb.de; ). 2016-ban 48 induló volt 22 országból, és a következő verseny 2019-ben vagy 2022-ben tervezzük.

Yulia Berry: Egyébként milyen zenét szeretsz általában?

Ludwig Böhm: A Beatles és a Rolling Stones zenéjén nőttem fel, és főleg pop zenét hallgattam. Amikor 1981-ben a Kansas City-ben tartott amerikai fuvolás találkozóra mentem - amely Theobald Böhm emlékének volt ajánlva - akkor hallottam először a műveit és az első pillanattól megkedveltem. Ugyan ebben az évben szerveztem egy emlék hangversenyt Münchenben, a Cuvilliés Theatre-ben, ahol Böhm maga gyakran játszott. A koncerten William Bennett, Ursula Burkhard, Michel Debost, Irena Grafenauer és Aurèle Nicolet léptek fel, valamennyien Böhm műveivel. A modern avant-garde zenét nem szeretem.

Yulia Berry: Egyike vagyok azon keveseknek, akik ma nyitott gisz-es Böhm fuvolán játszanak fordított bé billentyűvel. Úgy tudom végeztél mostanában egy kutatást arról hány professzionális fuvolás használ ilyet.

Ludwig Böhm: A listám, amely ma élő professzionális fuvolásokat tartalmaz, akik ilyen modellen játszanak 246 főt tartalmaz 23 országból. Legtöbbjük Oroszországban, Ukrajnában és Litvániában él. A két legfontosabb név ma, akik nyitott gisz-es modellen játszanak William Bennett London-ból és Denis Bouriakov Los Angeles-ből. A legtöbb fuvolás, aki kipróbálta ezt az - eredetileg Böhm által létrehozott - megoldást felismerte, hogy ez sokkal logikusabb és jobb rendszer. De amióta Louis Dorus megalkotta a zárt gisz billentyűt Louis Lot segítségével ez a rendszer terjedt el a világon. Nagyon sok nyitott gisz-es fuvolásnak gondot okoz, hogy vevőt találjon ha el akarja adni a hangszerét.

Yulia Berry: Voltak Böhmnek más találmányai is a fuvolán kívül?

Ludwig Böhm: Van egy találmánya, egy új rendszerű zenedoboz (1816), és egy másik Prof. Schafhäutl-el közösen, egy kereszthúros zongora amelyhez egy rezonáns doboz kapcsolódik (1835). Továbbá van szabadalma a kerekek erőátvitelével kapcsolatban, acélgyártáshoz kapcsolódóan, valamint egy speciális, templomtoronyba telepíthető távcső, amelynek segítségével pontosan megállapítható a tűz helye a városban.

Yulia Berry: Számos fuvolafesztiválon tartottál előadást. Van valamilyen érdekes történeted?

Ludwig Böhm: Szeretek fesztiválokra menni és előadást tartani Theobald-ról, voltam Japánban, Ausztráliában, az USA-ban,Hollandiában, Spanyolországban, Olaszországban Horvátországban, Izlandon, Thaiföldön, Lengyelországban és Örményországban. Mindig egy kicsit csalódott vagyok, amikor az előadásommal párhuzamosan koncertet tartanak és emiatt sokan nem tudnak eljönni. Spanyolországban elromlott a projektor az előadásom közben, és ennek az élménynek a hatására most már mindig sajátot viszek. Így a képek minősége is sokkal jobb.

Yulia Berry: Hogyan reagál a hallgatóság, amikor elmondod Böhm ük-ükunokája vagy?

Ludwig Böhm: Az a benyomásom, hogy érdekesnek találják engem és az előadásomat is.

Yulia Berry: Mi volt az utolsó tevékenységed a fuvolázással kapcsolatban?

Ludwig Böhm: 2018-ban szerveztem meg a 3. Nemzetközi Theobald Böhm Fuvolaversenyt fuvolára és altfuvolára, amelynek helyszíne a mücheni Főiskola és a Theater München voltak - illetve a verseny nyitánya ként a zsűri tagjai adtak gálakoncertet Böhm kompozícióiból a Prinzregententheater-ben, amelyet egy közös vacsora követett több mint 100 leszármazottal. Nagyon szeretem ezeket az eseményeket, bár rendkívül kimerítő a szervezés, a rengeteg email megválaszolása, amit a szervezéssel kapcsoltban kapok.
A másik tevékenységem - amit már említettem - hogy 1500 könyvtárnak írtam email-t a két hiányzó műről, amelyet Böhm-nek ajánlottak. 1981-ben levelet küldtem, de 2016-ban email-eket akartam küldeni, és mivel csak a postai címeket ismertem óriási munka volt minden könyvtár email címét kideríteni a Google segítségével.
2017 tavaszán átnéztem a Schott kiadó állományát a Bajor Állami Könyvtárban az 1838 és 1863 közötti időszakot, és találtam 22 levelet Böhm-től 3000 olyan levlé között, ami nem volt helyes időrendbe állítva.

Yulia Berry: Ha lehetőséged lenne vele találkozni mit mondanál neki és mit kérdeznél tőle?

Ludwig Böhm: Ha beszélhetnék Theobald-al természetesen gratulálnék neki a találmányai okán, és feltennék neki pár kérdését, például miért van 1–37 és 45–47 opusz száma és miért nincs opus 38–44? ÉS, hogy ki írta az utolsó művét, az op 47-es Elégie-t?

Yulia Berry: Köszönöm, Ludwig az érdekes beszélgetést! Azt hiszem Theobald Böhm büszke lenne a munkádra, amelyet az ő örökségének szenteltél!

Ludwig Böhm: Köszönöm, Yulia! Nagyon jó kérdéseket tettél fel és jót beszélgettünk!

Jasmine Choi - fuvola
Hochschule der Musik und Theater Zenekara - München, vez.: Sebastian Schwab

Drahos Rebeka mesterkurzusa

2018 07 05

Fuvola és piccoló

Drahos Rebekát kérdeztem mesterkurzusáról, amely július 16 és 20 között kerül megrendezésre Vácott, a Danubia Talents Festival keretében.

Drahos Rebeka: “Nagyon örültem a felkérésnek, mert nagyon szeretek tanítani! Bármilyen korosztály részt vehet a kurzuson, és nem tudok róla, hogy lenne létszámra vonatkozó limit sem. Nincs semmilyen kiírt anyag és egyelőre gálakoncertről sem tudok, de ha jól láttam, a résztvevőknek biztosítanak fellépési lehetőséget a kurzuson és akár a jövőben is.

Fuvolát és piccolót is fogok tanítani. Kezdő és haladó fuvolásokat is szívesen látok. Fontosnak tartom kiemelni, hogy olyat is szeretettel látok, aki még soha nem piccolózott és szeretne megtanulni. Ma már szerencsére kiváló piccoló tanárok vannak itthon is, de ez nem mindig volt így. A zenekarokban csodálatos művészeink voltak, akik gyönyörűen és virtuózan játszottak a hangszeren, de az oktatásban erről kevesebb szó esett.

Én piccolózni a bécsi Universität für Musik und Darstellende Kunst egyetemen tanultam Renate Linortnertől, aki fantasztikus volt. Előtte nem is szerettem a hangszert, tévesen azt gondoltam például, hogy feszes Ansatz-al kell játszani, vagy, hogy utána nem fog olyan jól szólni a fuvola, stb. A bécsi órák során viszont pont az ellenkezőjét vettem észre magamon. Gyerekkorom óta ferde Ansatzom volt, felhúztam a bal oldalamat és ez pont akkor lett jobb, amikor piccolóztam. Számomra mindig az okoz örömet, ha megtalálom egy hangszer “lelkét”, azaz megérzem hogyan rezonál legjobban, és ezt akkor megtapasztaltam a piccolón is, ami teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat.

Rengeteget foglalkozom a saját játékommal kapcsolatban és a tanításban is a testtudatossággal. Az, ha az ember ismeri, hogyan működik a támasz, a levegővezetés, az ansatz, a fogsor, a kezek, milyen terek rezonálnak, stb. egészen más szintre emeli játékát, ezek a dolgok ugyanis úgy funkcionálhatnak, mint a festőnél a különböző színű festékek, amikkel a vásznon megjeleníti a képet, valamint a tudatosság biztonságot is ad. Legfontosabb cél a muzsikálás kell, hogy legyen, eszköztelenül ez azonban aligha lehetséges. Sokszor nagyon apró dolgokon múlik a nagyobbaknál, hogy valami sikerül-e, vagy sem. A kisebbeknél pedig, ha jól idegződnek be fontos dolgok, komoly eredményt lehet hamar elérni.

Saját játékomban is a legfontosabb célom a tiszta, szép, csengő hangon való zenélés. Kiváló példák voltak számomra a szüleim, akiktől mindig azt hallottam, hogy görcs-és sallangmentesen, könnyedén, érzelemmel telve fuvoláznak, angyali szép hangon. Ezzel a hozzáállással fogom tartani a kurzust Vácon, amire várok minden érdeklődőt szeretettel!”

Jelentkezés:
http://www.danubiatalents.com/en/form/reg-camp-2018

előretekintő ~ Nemzetközi Fuvolafesztivál - Pécel, 2018

2018 06 23

2018. szeptember 28-30

Már nem kell sokáig várni és újra elérkezik egyik állandó fesztiválunk, a Péceli Nemzetközi Fuvolafesztivál is. Nem túlzást azt állítani, hogy a program miden korábbinál erősebb és színesebb, amelyben helyett kapott több hangverseny, mesterkurzus és több elméleti előadás is. Csak felsorolásszerűen a neves művészek, akik koncertet, mesterkurzust, valamint elméleti előadást tartanak: Olga Ivusheikova, Győri Noémi, Barth István, a Flautone Quartet - alább a plakáton tanulmányozhatjuk a pontos műsort:

A fesztivál orosz vendégével, Olga Ivusheikova-val Csalog Benedek készített igen érdekes interjút, amely a Parlando-ban is megjelent, de ha valaki elvétette most itt is megtalálja.

http://www.parlando.hu/2018/2018-5/Olga.htm

Egy idézet kedvcsinálónak:
A peresztrojka előtt csak egy régimódi iskolát követtünk, szerencsétlen módon Oroszországban a német iskola terjedt el, nem a francia. Néhány német fuvolista is működött Oroszországban, pl. Krecsman, aki a szentpétervári konzervatóriumban tanított, és tanítványai is a német iskola szerint játszottak. Krecsman tanítványa volt Szibin, nála tanult Platonov, és az ő tanítványa volt Dolzsikov. A forradalom után nem volt kapcsolatunk a nyugati fuvolás világgal, a tanárok rendkívül konzervatívok voltak, nem volt semmiféle információjuk a fuvolázással kapcsolatban”.
A folytatást tehát a fenti linken találjuk.

Az interjúban sok érdekességet olvashatunk még az orosz fuvolaiskola közelebbi és távolabbi múltjában történtekről, amely sok ponton közös mozzanatokat mutat a nálunk történtekkel.

Ha nem tévedek a művésznő személyében először tart hazánkban orosz fuvolaművész fuvola-mesterkurzust, ez már önmagában is fontos mérföldkő lehet.

René Le Roy

2018 03 04

ezen a napon született

René Le Roy 1918ban diplomázott a Conservatoire-ban, tanárai Adolphe Hennebains, Léopold Lafleurance és Philippe Gaubert voltak. 1922ben alapította a fuvolán kívül hárfát és vonós triót magában foglaló Quintette Instrumental de Paris-t. 1952 és 1968 között a New York City Opera Orchestra szólófuvolása volt, majd 1971-től a Conservatoire kamarazene professzoraként tevékenykedett. Kifejezetten fuvolás tanítványa kevés volt, még is közöttük az egyik Geoffrey Gilbert különös jelentőséggel bír, mert ő volt William Bennett, Sir James Galway, Susan Milan, Stephen Preston és Trevor Wye tanára is. René Le Roy még egy jelentékeny metodikai munkát is írt A fuvola címmel, amelyet 2000ben fordítottam le: Le Roy - A fuvola.

Le Roy-nak számos fontos fuvolaművet írtak az évek során:
Arthur Honegger - Kecsketánc, 1922,
Jean Rivier - Oiseaux tendres, 1935,
Joseph Guy-Ropartz - Sonatine pour flûte et piano, 1931,
André Jolivet - 4. Incantation, 1936,
Bohuslav Martinu - Trió fuvolára, csellóra és zongorára, 1943.

Az alábbi archív felvételen Honegger Kecsketánc-át játsza:

Képek:
http://www.mediathequemahler.org/actualite/portrait/portrait-rene-le-roy.html

Gondolatok Moyse De la Sonorité-ja nyomán

2018 03 01

Buktatók és félreértések a fuvolametodikában - Gondolatok Marcel Moyse „De la sonorité” című kötetéről, Barnabás Zoltán fordításának felhasználásával.

Az, hogy a fuvola metodika változik az évtizedek alatt teljesen természetes jelenség. Az itt következő cikkben néhány olyan momentumra szeretnék rámutatni, amelyek nem állták ki az idők próbáját, illetve a félreértésből adódnak….

Így kezdődik a Parlando-ben megjelent írásom, amelyben Barnabás Zoltán fordítása alapján Marcel Moyse De la Sonorité című kötetével foglalkoztam. A teljes cikk - amely egy 2017es anyagom továbbfejlesztése - itt nyitható meg.

Hangzó mellékletként álljon itt egy Marcel Moyse felvétel - ha már ennyit emlegettük a mestert - George Hüe, Fantázia; nem a teljes mű, csak részletek:

A Marcel Moyse Társaság honlapja:
http://moysesociety.org/

Robert Bigio:
http://robertbigio.com/moyse.htm

Poulenc ~ Un jouer de flûte berce les ruines (1942)

2018 01 07

Francis Poulenc születésnapján

Francis Poulenc ~ Un jouer de flûte berce les ruines <-a címre kattintva láthatjuk a videót.

Előadja:
Vincent Lucas - fuvola

Szólófuvoladarabok a 20.század második felében

2017 12 16

(1950-2006)

Valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt ezek a hetek a német nyelvről szólnak. Hihetetlen mennyire rá lehet kattanni - nekem egész jól visszajött a németem…

Susanne Farwick dolgozata (Studien zur zeitgenössischen Musik für Flöte solo in der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts ~ 1950-2006) nem kevesebbre vállalkozik mint, hogy sorra vegye a 20.század második felének szólófuvola darabjait - na nem az összeset, de az összes fontosat - és az ezzel kapcsolatos irányzatokat és technikákat. Ennek megfelelően legyünk kellően türelmesek amikor megnyitjuk a linket hiszen az anyag 408 oldal. A dolgozat érdekessége továbbá, hogy zenetudományi szakon született a münster-i Westfälischen Wilhelms-Universität-en. Mindenképp érdemes bele pillantani…

https://core.ac.uk/download/pdf/56475036.pdf

Fuvolaiskolák a 18. századtól a 21. századig

2017 12 09

…német nyelven

Ezzel az anyaggal már megint a német nyelv szerelmeseinek kedvezek. Carolin Nastoll kétrészes írásműve hasznos és nem túl terjedelmes összefoglaló a fuvolaiskolák négy utolsó évszázadáról - szerintem nagyon hasznos áttekintés, főleg, hogy ebben a témában már több hasonló forrással is foglalkoztam. Ezt az anyagot a német Flöte Aktuell újság adta közre 2009ben.

Itt az 1. rész a 18. és 19. századról szól:

És a 2.rész - a 20. és 21.század:

Reinecke ~ Karácsony este

2017 11 21

Egy kis karácsonyi elő-meglepetés!

Reinecke darabja eredetileg egy négykezes-sorozat, amelynek átdolgozott első tételét nyithatjuk meg, ha a lenti ikonra kattintunk. A darabot kétféle verzióban készítettem el - az első volt a fuvola, cselló, zongora verzió még sok évvel ezelőtt készült - de  később praktikusabbnak tűnt a két fuvola-zongora változat elkészítése is.

Sajnos az eredeti kotta már nincs meg, és nehéz ellenőriznem vajon minden hang rendben van-e… de az újra hangszerelt, tehát kétfuvolás változatban igyekeztem mindent ellenőrizni, és eszerint javítottam a többi kottaanyagot is.

dolgozatok ~ 18. századi fuvolaiskolák

2017 11 11

Balogh Vera doktorija

Ezúttal Balogh Vera dolgozata kerül elénk, már csak azért is, mert a legutóbbit a 19. századi fuvolaiskolákról olvashattuk - német nyelven. A mai anyag természetesen magyar nyelvű, igen alapos és tartalmát tekintve kulcsfontosságú a francia fuvolaiskola kialakulásának előzményeit illetően. Bizton állíthatom, aki lelkiismeretesen végigolvassa a dolgozatok sorozatot - amelytől már egyszer elbúcsúztunk - az okosabban hal meg, mint ahogy most, e pillanatban leledzik.

Nos, csapjunk bele máris néhány elgondolkodtató idézet segítségével:

“A fuvolaiskolák számát tekintve a  sorban a második helyen a franciák állnak. A század elejétől a végéig jelentettek meg ilyen kiadványokat. Fuvolaiskoláik  vagy fuvoláról szóló írásaik nem túl nagy számúak, azonban fuvolatechnikai szempontból igen   változatos   információkat   tartalmaznak,   miáltal nyomon követhetjük Franciaországban a fuvolázás század folyamán végbemenő változatait, változásait. A fontosabb írások Hotteterre, Corrette, Mahaut, Delusse, Vanderhagen, Devienne és Peraut művei, valamint az Encyclopédie szócikke. Német  területen 1752-ig,  Quantz Fuvolaiskolájának  kiadásáig  kellett várni egy   fuvolatankönyvre.   Ez   azonban   a híres  német  precizitással született  meg, terjedelmében és  témáiban  messze  túlszárnyalva  bármely  más  addig  (és  azután) megjelenő instrukciós könyvet. Ezt a művet csak jó harminc év elteltével, 1782-ben követi  Ribock írása,  amely 62  írott  oldalt  tartalmaz,  majd  Tromlitz  1791-es fuvolaiskolája ismét nagy terjedelemben, 376 oldalon keresztül tárgyalja a fuvolázástitkait.  1800-ban jelenik meg szintén tőle egy 140 oldalas könyv a több-billentyűs fuvoláról. 1800 tájékán született még három mű, melyek elvesztek, így nem tudjuk mennyire voltak tartalmasak. Összességében kevés könyvet írtak a németek, de azok terjedelmük  és  alaposságuk  révén  nagyon  széles  tárházai  a  kor előadói gyakorlatának”.

“A  fuvolaiskolákban  háromféle  technikát  említenek  a  magas  hangok megformálására. Az egyik szerint csak a levegő mennyiségét kell növelni, egy másik szerint csak az ajkainkon lévő rést kell kicsinyítenünk. A harmadik megoldás, amit két jó fuvolás,  Hotteterre és Mahaut is ír, e két módszer vegyítése.  Még náluk is pontosabban ír erről a témáról az Encyclopédie.”

És imhol a teljes doga: