‘mp3’ kategória archívum

Dömötör Johanna mesterkurzusa

2017 05 20

DÖMÖTÖR JOHANNA

MESTERKURZUSA és KONCERTJE

2017. május 28. Budapest Music Center – Könyvtár, 1093 Budapest, Mátyás utca 8.

PROGRAM

9-12 ~ kurzus

12-13 ~ ebédszünet

13-16 ~ kurzus

17-19 ~ hangverseny

KÖZREMŰKÖDNEK:

Illés Eszter, Simon Dávid, Drahos Rebeka, Hegyesi Gabriella, Szimicsevics Judit, Szikora Márton, Jakab Ágnes, Bihary Virág, Újfalusi Ivett, valamint zongorán MOCSÁRI EMMA és ÖTVÖS GÁBOR.

MŰSOR

J.S.Bach: C-dúr szonáta Dömötör Johanna

Nagy Frigyes: B-dúr szonáta Illés Eszter

Mozart: C-dúr andante Drahos Rebeka

Dutilleux: Szonatine Dömötör Johanna

Balassa Sándor: Csepeli quartett ~ ősbemutató Bihary Virág, Jakab Ágnes, Szikora Márton, Újfalusi Ivett

Dohnányi: Ária Hegyesi Gabriella

Ötvös Gábor: Feeorin tánca Szimicsevics Judit ~ Ötvös Gábor

Doppler: Andante és Rondo Dömötör Johanna, Simon Dávid


http://www.johannadomotor.com/de

http://info.bmc.hu/hirek/1888

Tavaszi

2017 03 26

Beethoven - Tavaszi szonáta, op.24

A zeneköltő halálának 190. évfordulója alkalmából az általam ismert legkorábbi felvétel a közismert hegedű-zongora szonátából.

J.P. Rampal és Alain Marion

A fenti képen Marion J.P.Rampal vezénylete alatt: Ibert-Concerto, 1974

Alain Marion - fuvola, Denis Pascal - zongora.

A tételek:
- Allegro
- Adagio molto
- Scherzo
- Rondo

Az 1999es dupla lemez egy évvel Alain Marion halála után jelent meg, teljes tartalma ez:
Opus 12, nos. 1 to 3;
Opus 23;
Opus 24, “Spring”;
Opus 30, nos. 1 to 3.

Kodály “135″ | “50″

2017 03 06

Kodály (1882-1967) - a magyar és az egyetemes zenetörténet megkerülhetetlen alakjának - évfordulói kapcsán a Hét zongoradarab egyikének átdolgozása:

A darab eredetije Vazsonyi Bálint (1936-2003)előadásában:

Sakuhacsi kurzus

2017 03 01

Talán még nem késő jelentkezni:

“A Tan Kapuja Buddhista Egyház a tavaszi félévben ismét 15 alkalomból álló sakuhacsi (japán bambuszfuvola) kurzusokat indít, kezdők (újrakezdők) számára is. A foglalkozásokra hétfői és szerdai napokon kerül sor, mindkét napon 16.15 órai kezdettel. Az érdeklődők szükség esetén, kaució ellenében tanulóhangszert igényelhetnek.
Helyszín: A Tan Kapuja Buddhista Egyház (1098 Budapest, Börzsöny u. 11.), a Kollégium épülete
Az első foglalkozás időpontja: 2017. február 6, illetve 8.
Jelentkezési határidő: nincs
Jelentkezés: kenez.laszlo(kuk)gmail(pont)com
A teljes tanfolyam díja: 7.500,- Ft”

Forrás: http://kenezlaszlo.hu/index.php/kurzus

A kurzust Kenéz László tartja, aki így vall magáról:

(…) “Japán zenével 2011 óta foglalkozom intenzíven. Elsődleges érdeklődési területem a zen buddhizmus sakuhacsira íródott zenéje (honkjoku), illetve a hangszeres meditáció gyakorlata (szuizen). Tradicionális japán zenei tanulmányaimat 2013 óta Justin Senryu irányításával végzem. Emellett előszeretettel játszom modern előadási darabokat és saját kompozíciókat is, miként a hangszer a hagyományoktól eltérő improvizatív megszólaltatásának, színházi alkalmazásának lehetőségei is foglalkoztatnak. Repertoáromat a japán klasszikus kamarazene (szankjoku) irányában is bővítem, több alkalommal is felléptem Csordás Gyulával (koto) és Keidzsiro Takakuval (samiszen, ének)“.(…)

Egy felvétel következik, rövid improvizáció Kenéz Lászlótól és a hozzá tartozó bevezetésből egy részlet: (…)”A tél végén vagyunk, már olvad a hó, csordogál a patak s a kert egyre inkább megtelik tavaszi természeti zajokkal és zörejekkel, madárhangokkal, mígnem egyszer csak kinyílik a cseresznyefa virága és megszólal a Sakura tradicionális dallama. A darab vége az elcsendesedő esti kert nyugalmát, a talajt átitató víz neszezését idézi. Az illusztráció Hokusai Katsushika egy tavaszi témájú képe, a Goten hegy (1832 körül)”.

A felvétel itt található (sajnos a beágyazás nem engedélyezett).

Néhány gondolat a kurzus elé (szintén a honlapról, innen):

(…) “A kurzus zenei anyagát a Csósi (調子), Hangolás vagy Ráhangolódás című eredeti zen buddhista darab adta. Rövid, 18 lélegzetet számláló darabról van szó, amely hagyományos kezdő darab, nemcsak a tanulásban, hanem a nyilvános előadásokon, az otthoni vagy közös meditációkon is. Egy japán mester szerint, aki e darabot megtanulja, mindent tudni fog, ami a zen buddhista darabok, a honkjokukel játszásához szükséges. A sakuhacsi repertoár hosszú és hallhatóan igen nehéz darabjaihoz képest e darab egyszerűsége ezért csalóka, hiszen a legegyszerűbb megvalósítása a legnehezebb minden művészetben (ahogy a zenben is), így kitartó, elmélyült munkát követel. Virtuóz módon, gyors futamokat játszani a sakuhacsin, akármilyen furcsán hangzik is ez, könnyebb, mint egyenletesen, simán és hosszan megfújni egyetlen hangot. A kurzus során a résztvevők a Csósi minden fontos technikai elemével megismerkedtek, a többi pedig csak a gyakorláson múlik”.
(…)

Befejezésül egy másik felvétel, a korábbi improvizációval és a jelenlegi évszakkal ellentétben ez az őszről szól és megkomponált mű: Fukuda Rando - Miyama Higurashi (Tücsök a völgyben).

“A mű a kora ősz hangulatát ragadja meg; a hegyek között, a távoli völgyben, egy eldugott zugban még énekel a tücsök, de hangja már nem a nyarat, hanem az elmúlást juttatja eszünkbe; a tónus melankolikus, a lassan hűlő levegőben már ott lebegnek a búcsúszavak.
A darab 1928-ban íródott úgynevezett modern honkyoku. A honkyuko szó “eredeti, régről áthagyományozódott zeneművet” jelent, amelynek szerzője ismeretlen, s amelyet zen szerzetesek örökítettek nemzedékről-nemzedékre századok óta. A modern honkyoku elnevezés arra utal, hogy a darab szerzője e tradícióra tekintettel komponálta művét. A hangvétel a népdalok világát idézi, de az előadásmód már a korabeli „új japán zene” mozgalom eszményeihez igazodik”.

Itt hallgathatjuk meg.

Kenéz László honlapján még elméleti értekezéseket is találhatunk a sakuhacsi játékról magyar nyelven. Íme egy részlet:

Hiszamacu Fujo: Monológ (Hitori Kotoba, 1830)

Aki a sakuhacsit kívánja tanulmányozni, annak távol kell tartania magát a világi gondolatoktól, el kell határolódnia vágyaitól és sutba kell hajítania a „jobb” és a „rosszabb” fogalmait. Elméjét a hasára, a köldöke alatti területre kell összpontosítania, mert itt hallhatja meg a bambusz hangját. Ez a legfontosabb dolog. Emiatt kell csukott szemmel is játszania. Különösképp a kezdők figyeljenek erre, mert a nyitott szem világi gondolatokat ébreszthet“. (…)

További értekezéseket olvashatunk itt.

Gaubert - Dopper

2017 02 27

“Gaubert ösztönös zenész volt. Olyan természetesen játszott, ahogy valaki sétál egyik lábát a másik után előretéve, elkerülve minden akadályt. Gaubert zenei ösztöne test-zene ösztön volt, anélkül, hogy gondolt volna rá”.

Marcel Moyse

Forrás: Ann McCutchan - Voice of The Flute

AyaTunes

2017 01 28

by Andrea Fisher

Az AyaTunes Andrea Fisher fuvolaművész, producer cd-je. Az album elsősorban meditatív kompozíciókat tartalmaz, tradicionális Észak-amerikai valamint Távol-keleti hangvételben, és bevételének 25%-a jótékony célra, az ACLU (American Civil Liberties Union) szervezethez kerül. Ezen kívül a 3.track ( a kompozíció címe Standing Rock remélem nem kell elmagyaráznom mi az…) teljes bevétele a Waterkeeper Alliance-hez kerül.

Vásárlás (akár track-enként):
https://ayatunes.bandcamp.com/releases


A felvételsorozat meglehetősen hosszú felvételekből áll, - a teljes játékidőt nem adtam össze, de 140 perc körül van - csak az utolsó felvétel, amely önálló anyagnak is tekinthető 54 perces. Andrea Fischer tíz fuvolafajtát szólaltat meg a cd-n, és valamennyi saját kompozíció. Kivételt képez Arvo Pärt Spiegel Im Spiegel című műve, ami természetesen feldolgozás és korábban már írtam róla,mint lehetséges fuvoladarabról.

1. Renewal 12:24
2. Whales and Violins 07:02
3. Standing Rock 09:46
4. Shaman 10:50
5. Interlude 08:43
6. For Krishna 14:07
7. Sitar 10:20
8. Jungle 08:04
9. Spiegel Im Spiegel 08:16
10.Binaural Beats: Healing Frequencies with Flutes 54:08

Liebermann - Piccolo Concerto

2017 01 04

először Magyarországon!

Jó indul a 2017es év! - erről idén Kanyó Dávid gondoskodik, aki vasárnap a MÜPA-ban mutatja be Lowell Liebermann Piccolóversenyét! Az eseményről egy Facebook hírből értesültem, de a hangverseny teljes műsorát sehol sem találtam meg - nyilván meglepetés. Sajnos sem a MÜPA, sem a Budafoki Dohnányi Zenekar oldalán nem szerepel a Piccolóverseny, pedig ez bizony bemutató.

Kanyó Dávid többször is eljátsza a művet a MÜPA-beli eseményt megelőzően:
Január 6-àn Budafokon, a Klauzál Gàbor Művelődési Központban
Január 7-èn ZÀRTKÖRŰ koncert
Január 8-án MÜPA nagyterem - 19:30
Kanyò Dàvid - piccoló, karmester: Hollerung Gàbor

Az alábbi felvételen a mű első tételét Sir James Galway játsza, elég ritkán hallhatjuk őt piccolózni, és ezt is meglehetősen jól csinálja - ezért választottam ezt a felvételt:

Lowell Liebermann - Concerto for piccolo, op50, első tétel,
Sir James Galway - piccolo

Bicsák Mátyas a Kossuth Rádióban

2016 12 28

Arcvonások

2016 szeptember végén Bicsák Mátyással készített beszélgetést az Arcvonások című rádióműsor. Mátyás azon kevés fuvolások egyike, aki zenei tanulmányaival párhuzamosan komolyabb szintű egyetemi végzettségeket is szerzett, nem csak itthon, de külföldön is. Fuvolásként tanult a 2007 és 2009 között a Berlini Filharmonikusok Zenekari Akadémiájának tagja volt, Andreas Blau növendéke ként. Jelenleg a Wiesbadeni Állami Operaház első szólófuvolása. Mátyást anno én is tanítottam konzis korában és már akkor sem tudtam neki sok újat mondani, meglehetősen jól ismerem a hangszeres képességeit. Remélem, hogy az esetleges időhiánnyal küzdő, fiatalabb fuvolások számára érdekes lesz ez a beszélgetés. Nem tudom a mai fuvolásgenerációk mennyire ismerik őt, és már csak ezért is feltétlenül ajánlom ezt a tanulságos beszélgetést.

A beszélgetést a műsoroldalon érhetjük el, vagy közvetlenül a hangszóró ikonra kattintva. Bicsák Mátyás saját oldalának linkjét a poszt végén találjuk.
Ezzel búcsúzunk a 2016os évtől. Jó szórakozást!

Ez a műsoroldal:
http://www.mediaklikk.hu/2016/09/27/arcvonasok-bicsak-matyas-fuvolamuvesz/

Web: http://bicsak.de/?lang=hu

René Le Roy

2016 12 26

René Le Roy 1918ban diplomázott a Conservatoire-ban, tanárai Adolphe Hennebains, Léopold Lafleurance és Philippe Gaubert voltak. 1922ben alapította a fuvolán kívül hárfát és vonós triót magában foglaló Quintette Instrumental de Paris-t. 1952 és 1968 között a New York City Opera Orchestra szólófuvolása volt, majd 1971-től a Conservatoire kamarazene professzoraként tevékenykedett. Kifejezetten fuvolás tanítványa kevés volt, még is közöttük az egyik Geoffrey Gilbert különös jelentőséggel bír, mert ő volt William Bennett, Sir James Galway, Susan Milan, Stephen Preston és Trevor Wye tanára is. René Le Roy még egy jelentékeny metodikai munkát is írt A fuvola címmel, amelyet 2000ben fordítottam le: Le Roy - A fuvola.

Le Roy-nak számos fontos fuvolaművet írtak az évek során:
Arthur Honegger - Kecsketánc, 1922,
Jean Rivier - Oiseaux tendres, 1935,
Joseph Guy-Ropartz - Sonatine pour flûte et piano, 1931,
André Jolivet - 4. Incantation, 1936,
Bohuslav Martinu - Trió fuvolára, csellóra és zongorára, 1943.

Az alábbi archív felvételen Honegger Kecsketánc-át játsza:

Képek:
http://www.mediathequemahler.org/actualite/portrait/portrait-rene-le-roy.html

Allemande

2016 11 26

J.S.Bach - a-moll partita

Nem szeretem, sőt ki nem állhatom az olyan típusú bejegyzéseket, hogy “egy darab többféle felfogásban” nem is szoktam ilyet készíteni, és ez a poszt sem ennek indult. Eredetileg Bach a-moll partitájának első tételének nem-fuvolás feldolgozásaiból gyűjtöttem össze néhányat, azért, hogy bemutassam miként hatott ez a zseniális tétel más hangszeresekre is, és főleg hogyan nyúltak hozzá az előadást, vagy a feldolgozást illetően. De valahogy éreztem legalább egy fuvolás felvételt is mellékelni kellene, és persze egy fuvolás felvételt nem éreztem elégnek, így fuvola szempontból is körül jártam egy kicsit ezt a témát.

Aligha akad olyan fuvolás, akinek ne okozott volna fejtörést ez a tétel, akár tanulóként, de legalább tanárként. Nem szeretnék konkrét elemzésekkel fárasztani az Olvasót, inkább kiemelnék néhány lehetséges szempontot a megfigyelésre. Érdekes lehet a tempó választás, amely meglepően tág határok között mozog, sőt általában véve lassabb, mint amit modern fuvolásként játszani szoktuk. Érdekes lehet még az, ahogy egyes előadók a hanghosszúságokkal és a kötésekkel játszanak, sőt néha díszítenek is, és fontos lehet a tagolás és a megállások “mikor?/mennyit?” kérdése.

Nézzük a felvételeket felülről lefelé:

Emilio Galante felvétele az első, az olasz fuvolás-zeneszerző az Allemende tételt modern formában fogalmazta újra. Egyébként az előadó a teljes Partitát feldolgozta ilyen módon. A második a Stéphane Delplace változata csembalóra, majd ezt követi David Tayler lanton. Érdekes, hogy a felvételnek van egy feltartóztathatatlan jellege a mérsékelt tempója ellenére. Kate Clark, a hágai zeneakadémia barokk fuvola tanára a következő, ő is inkább a nyugodt tempó mellett tette le a voksát. Ezután jönnek a modernfuvolás felvételek, érdekes módon úgy állt össze a sorrend - ami quasi időrendi - , hogy a felvételek tempóválasztása egyre nyugodtabbnak tűnik. Érdekes lehet még megfigyelni, hogy egy fuvolás az adott tempóhoz milyen hanghosszúságokat és hangindításfajtát választ, és ezt milyen perfekciós szinten tudja megvalósítani - és ezáltal hogyan alakul a tétel arculata, hangulata.
Jean-Pierre Rampal az első természetesen, virtuóz , francia megközelítéssel, ezt követi Auréle Nicolé felvétele, amely világosan tagolt, és magán hordozza azokat a jegyeket, amelyek az ő Bach-játékára oly jellemzőek. Sir James Galway felvétele alighanem a legeredetibb ebben a műben is, folyamatossága ellenére nyugodt és szabad, még sem esik szét a tétel. Emanuel Pahud-vel zárul a fuvolások sora, talán az ő megközelítésére hatott leginkább az, amit historikus felfogásnak nevezünk. Javaslom még azt a hallgatási módot, - ha már külön-külön megismertük a felvételeket - hogy gyors egymásutánban hallgassuk meg az első 5-6 másodpercet mindegyik felvételből.
Hát ennyit arról, hogy nem szeretem az “egy darab-többféle előadás” című bejegyzéseket…
A befejező felvétel egy viccesebb feldolgozás - oldandó a fuvolás komolyságot - a Choro Bastardo együttestől, nevéhez méltóan némi Piazzola beütéssel és klezmer fűszerezéssel…

Emilio Galante fuvolás zeneszerző:

Jean Rondeau - Csembaló;
Arr: Stéphane Delplace (b.1953)

David Tayler

Kate Clark

J.P. Rampal
(a teljes mű Allemande: 00:00 Courante: 03:05 Sarabande: 05:18 Bourrée Anglaise: 09:17)

Auréle Nicolé

Sir James Galway

Emmanuel Pahud

New England Conservatory Honors Ensemble Choro Bastardo (Ilya Portnov, harmonica, Ben Andrews, violin, Henrique Eisenmann, piano, Cristian Budu, pandero, coached by Amir Milstein,) perform Bach’s Partita for Flute. Recorded live in Jordan Hall April 1, 2014.