‘2015’ címkével ellátott bejegyzések

George Crumb ~ An Idyll for the Misbegotten (1985)

2017 10 16

fuvolára és ütőhangszerekre - a Hallgatás Napján

Október 21én, a Hallgatás Napján kerül előadásra a mű, ebből a jeles alkalomból újra megjelenítem 2015ös bejegyzésemet. A kompozíció Kaczander Orsolya fuvolaszólójával, Rácz Zoltán, Bojtos Károly és Váczi Zoltán közreműködésével kerül a közönség elé, Rácz Zoltán irányítása alatt. Itt a pontos link. Nem akarom azt írni, hogy a mű először csendül fel itthon, mert a múltban párszor már ezzel felsültem és rám lett szólva, hogy rosszul tudom, mert valaki valahol, egy sufniban már eljátszotta… Egy dolog talán bizonyosan kijelenthető: a Hallgatás Napján, fuvola szempontból kiemelt jelentőségű ez az esemény - és egy másik is. Nevezetesen Sofia Gubaidulina Impromtu című műve, amelyben Rácz Zoltán vezénylete alatt Kaczander Orsolyához Keller András - hegedű - és vonós zenekar társul. Annyit itt is megkockáztatnék, hogy ez is egy ritka lehetőség, mert Gubaidulina művészetével ritkán találkozhatunk itthon. A darabról találtam egy nagyon rövid, mindössze egyperces részletet, amely viszont jól illusztrálja a fesztivál honlapján található leírást.

Itt alább pedig a régi bejegyzés újbóli megosztása található:

Ott folytatom, ahol múltkor abbahagytam George Crumb Vox Balaenae című művével. A mai kompozícióban is központi szerepet kap a fuvola. Kezdetnek álljon itt az, amit a szerző, George Crumb mond a műről:

„Úgy gondolom, hogy az Idill jól jeleníti meg az emberi faj, a homo sapiens jelenleg sejthető végzetes és melankolikus jövőjét. Az emberiség jelenléte egyre törvénytelenebb az állatok és növények természeti világában. A testvériség ősi érzése (Assisi Szent Ferenc költészete ennek megrendítő kifejeződése), amely egykor minden létformát összekötött mára kitartóan és fokozatosan erodálódott, ennek eredményeként egy haldokló világ monarchikus uralkodóivá lettünk. Osztozunk abban a reményben, hogy az emberiség képes lesz egy új, morális kötelességen alapuló szövetségre a természettel.

Ezek a gondolatok állnak az Idill inspirációja mögött. Számomra a fuvola és a dobok (az ősi népzene asszociációi) azok a hangszerek, amelyek a legerőteljesebben kifejezik a természet hangját. Javasoltam szerint (még ha nem is praktikus) jó lenne, ha az Idill-t egy holdfényes augusztusi estén hallanánk távolról, egy tó partján.

Az Idill-ben felelhető zenei idézet Debussy 1912-es Syrinx című szólódarabjából való. És van egy rövid vers is a kínai költőtől, Ssu-K’ung Shu-tól:

A Hold lemegy
A madarak dideregnek
A füvek elszáradnak.

-George Crumb”

George Crumb: An Idyll for the Misbegotten from Cory Bracken on Vimeo.

Kelly Cuevas - fuvola, Adam Forman, Fred Trumpy, Brandon Silaco – ütõhangszerek.
Concert production - “George Crumb: A Chamber Music Retrospective” hosted by The Brooklyn Composers Collective, October 14th, 2010, Levenson Recital Hall at CUNY Brooklyn College

Nos, úgy vélem George Crumb szavaihoz többet aligha lehetne hozzátenni. Ami a 8. századi kínai költő haikuját illeti, ezt a fuvolásnak kell játék közben belemondani a hangszerben, és nem elvárás, hogy a szöveg érthető is legyen.

És valóban, félreérthetetlenül elhangzik a Syrinx idézet is. Egyértelmű tehát Crumb abbéli szándéka, – amelyet fentebb ki is fejtett – hogy a fuvolát a maga bukolikus természetében foglalkoztatja a darabban – noha a hangszer itt is elektromos erősítést kap. A darab természetéből adódóan itt a fuvola hangzás nem annyira merész, mint a korábban tárgyalt Vox Balaenae-ban.

Fontos még megjegyezni, hogy George Crumb egyébként szívesen nyit átjárót műveiből más közismert zeneművek felé. Ilyen például a zongorára írt Makrocosmos sorozat, amely egyértelműen Bartók Mikrokozmoszának reflexiója. Érdemes ezzel a sorozattal is megismerkedni, sőt tovább kutakodni Crumb zeneszerzői termésében.

Ransom Wilson - ráadás

2016 06 14

2 videó

Remélem nem untatok senkit Ransom Wilson-al, mert még bemutatnék tőle két anyagot közel 40 év különbséggel:

Egy közös koncertvideót Rampal-al. Ebben az 1978as felvételben Doppler Andente és Rondójából a Rondó hangzik el:

- És egy másik koncertelőadást a Yale-en, 2015ből. Ez utóbbiban elhangzanak a következő művek:

Debussy - Syrinx,
Rivier - Oiseaux tendres,
Jolivet - Ascèses I,
Debussy - L’Après-midi d’un faune,
Gaubert - Sonatine,
Ravel - Habanera

Ezen az utóbbi felvételen erősen gondolkodtam, hogy feltegyem-e egyáltalán, mert valójában a koncert internetes közvetítésének otthon rögzített változata - emiatt a a hang- (és videó- ) minőség nem a legjobb. De, azt gondolom a műsor miatt mindenképp érdemes megnézni. Elhangzik benne több érdekesség is, így például a ritkán hallható Gaubert szonatina mellett Jean Rivier (1896–1987) Kegyes madarak című szólódarabja, amelyet mindeddig összesen egyszer hallottam, mégpedig Kovács Lóránt előadásában a 1992es Budapest Fuvolagálán. (Úgy emlékszem Rivier írt vonószenekari kíséretű fuvolaversenyt is - egyszer találkoztam a partiturával valamelyik kottatárban Budapesten - , de magát a művet még nem hallottam soha).

Ransom Wilson - Frankl Péter

2016 06 11

Schubert, Beethoven, Schumann cd-je

Nagyon ritka, hogy amerikai fuvolaművész lemezének magyar vonatkozása legyen, most még is ez történt. Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg Ransom Wilson és Frankl Péter - magyar származású, Londonban élő zongoraművész - közös lemeze, amely romantikus anyagot tartalmaz, mintegy 63 perc terjedelemben. Ransom Wilson-ról már írtam, és most sem tudom jobban magasztalni őt, mint akkor - maradjunk annyiban, hogy az egyik legnagyobb kedvencem. Ő és kamarapartnere kitűnő anyagot készített, a program különösen erős - Schubert Variációkkal kezdődik a lemez, majd Beethoven Szerenád következik, végül Schumann Három románc és három Schumann dal átirat zárja a lemezt:

Schubert:
Bevezetés és változatok - ‘Trockne Blumen’ D802

Beethoven:
Szerenád, Op. 41

Schumann:
Három románc, Op. 94
Widmung, Op. 25 No. 1
Meine Rose, Op. 90 No. 2
Romanze, No. 5 -Spanische Liebeslieder, Op. 138

Frankl Péter diplomáját a Zeneakadémián szerezte az 50-es évek közepén, de nem sokkal ezután Párizsba költözött és végül Londonba telepedett le. 1972 óta rendszeresen jár haza Magyarországra, valamint 1987-től kezdődően a Yale Egyetemen tanított - vélhetően itt ismerkedett meg a két művész, hiszen Ransom Wilson szintén itt tanít 1991 óta.

De mielőtt tovább mennénk hallgassuk meg a lemezt itt - a Spotify rendszerében. Itt sajnos vásárolni nem lehet, de mindjárt a letöltős megvásárlás linkjét is megadom - mert eléggé közel vagyok hozzá, hogy megvegyem az anyagot.

Mindkét művész virtuozitása és letisztult, zenei egyszerűsége mellett ki kell emelnem Ransom Wilson hajlékony, de intenzív fuvolahangját, valamint a felvételek időpontjában 80 esztendős Frankl Péter technikai frissességét és magabiztosságát.

Frankl Péter a Zeneakadémia honlapján és interjú a Parlando-ban.

A váráslás a Presto Classical-nál lehetséges mintegy 12 angol font-ért, de ezért már Flac formátumot kapunk, amely cd minőségű. (Az mp3 olcsóbb, de ezt nem ajánlom semmilyen zenére, főleg nem klasszikusra). Mindössze annyit kell tennünk, hogy a flac fájlokat átkonvertáljuk wav-ra, majd cd- írunk belőle.
Vásárlás:
http://www.prestoclassical.co.uk/r/Nimbus/NI6309

Viviana Guzman Interviews - Sir James Galway and Lady Galway

2016 05 01

Viviana Guzman Interviews Sir James Galway and Lady Jeanne Galway at the National Flute Association Convention 2015 #NFA2015

Interview with Sir James Galway at NFA last year.

Arvo Pärt - Spiegel im Spiegel (1978)

2015 12 29

Spiegel im Spiegel és
Estländler


Amikor ezt a bejegyzést írtam teljesen képtelen dolog történt; megcsörrent a telefonom és egy ismeretlen számról hívtak - mint kiderült - Észtországból. Mindössze egyszer csörgött a mobil, de bármilyen különös eközben Arvo Pärt-el foglalkoztam, az Észt zeneszerzővel, mert megpróbáltam felderíteni azt a közös halmazt, ami életműve és a fuvolairodalom közötti átfedés lehet. A dolog még úgy is elég bizarr ha e szerző egy ideje már nyugaton él. Jó hír, hogy nem kell sokat keresgélni ha valaki Arvo Pärt-et szeretne fuvolahangversenyének műsorára tűzni, itt és most, a 2015ös év utolsó bejegyzésében két lehetséges darabot fogok ajánlani..

Arvo Pärt (1935.09.11) 1980ban hagyta el hazáját, Észtországot, és előbb Bécsben, majd Nyugat-Berinben telepedett le. A szerző ahogy látni fogjuk - igen egyszerű eszközökkel dolgozik, olyanokkal, mint a hármashangzat felbontása és egy-egy hang, ezt a minimalizmust ő maga tintinnabuli stílusnak nevezi (a szó harangocskákra utal). Aki többet szeretne tudni a tintinnabuli vagy tintinnabular rendszerről annak itt található Zombola Péter doktori dolgozata (témavezető Dukay Barnabás) 2009ből, amely kimerítően foglalkozik a szerzővel és életművével is.
Arvo Pärt rendkívüli népszerűségéhez az is hozzájárult - amellett, hogy műveit neves előadók veszik ma is lemezre - hogy zenéit rengeteg filmben is felhasználták, csak a Spiegel in Spiegel-t 21 filmbe került bele, olyan rendezőktől, mint Gus Van Sant, Jean-Luc Godard, Tom Tykwer, Guy Ritchie, és Alfonso Cuarón Gravitáció-ja - hogy csak az egyik legutóbbit említsem - , valamint hallható a Touching the Void című dokumentumfilmben - illetve én ott hallottam először.
Tehát az első mű a Spiegel in Spiegel hegedű/cselló és zongora változatban is létezik, de van altfuvola-zongora változat is - szerintem normál fuvolán is megoldható némi változtatással. Most még sem az altfuvolás verziót mutatok be, hanem egy cselló-hárfa összeállításút. Aki a fuvolás megoldásokra kíváncsi itt találja. Arra talán ügyeljünk, hogy ne egy Carmen-fantázi és egy Prokofjev-szonáta közé szúrajuk be a műsorunkba.
Előadják:
Petr Nouzovsky - cselló,
Katerina Englichova - hárfa.

Arvo Pärt Estländler című művével kicsit más a helyzet, hangvétele is más, mint az elsőként bemutatott darabé, és ez szóló darab, valamint eredetileg hegedűre készült. Minimális változtatással azonban fuvolán is jól mutat. Ellentétben az előző művel ez a darab alig másfél perces. A művet Emma Resmini szólaltatja meg:

Az Estländler-t Emily Beynon 2008-ban be is emelte modern előadási darabokat tartalmazó kötetébe, amely az Universal kiadónál pedagógiai céllal jelentetett meg, Matthieu Dufour-al, Emanuel Pahud-el és Kazushi Saito-val közösen. Pärt műve mellett V. Borisova-Ollas, D. Cutler, R. Panufnik és J. Schwartz darabjaiból találhatunk ebben a kiadványban darabokat, azt hiszem valamennyi fuvolaszóló mű. A kötet 2010ben elnyerte a NFA (Észak-Amerikai Fuvolás Társaság) díját.

A kötet tartalma:
Borisova-Ollas, Victoria: Four Pieces
Cutler, David: Postcards
Panufnik, Roxanna: The Conversation of Prayer
Pärt, Arvo: Estländler
Schwartz, Jay: Music for Flute

Forrás:

https://en.wikipedia.org/wiki/Spiegel_im_Spiegel

https://en.wikipedia.org/wiki/Spiegel_im_Spiegel#Adaptation

https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_compositions_by_Arvo_P%C3%A4rt#Instrumental_works

http://www.universaledition.com/sheet-music-and-more/flute-project-fuer-floete-diverse-ue33661

Catch opus 22

2015 12 19

Reinecke - Fantasiestücke Op.22

Sokáig azt hittem, hogy Reinecke op.22-es Fantáziadarabjai klarinétra és zongorára készültek, koncertműsorban is így találkoztam vele nem is egyszer. Amikor kicsit jobban utána néztem, akkor jöttem rá, hogy eredetileg hegedűre és zongorára készült, a klarinétosok csupán kisajátították a művet, vélhetően ezért, mert Schumann hasonló című, 1849-es kompozíciója (op.73.) valóban klarinétot foglakoztat (a szerző szándéka szerint a szólóhangszer lehet brácsa, vagy cselló is, de létezik kortárs hegedűverzió is). Ezt az utóbbi darabot mi fuvolások is játszuk Gyöngyössy Zoltán átiratában (AKKORD kiadó).

Tehát Reinecke művét végül klarinét kiadásban láttam első alkalommal, és már akkor feltűnt, hogy simán játszható lenne fuvolán is. A “simán” itt azt jelenti, hogy 85-90%-ban nem kell semmit változtatni a stimmen. (85-90% azért van, mert ha a fuvolánk H-lábas akkor még jobb a helyzet egy kicsivel). Helyzet csak fokozódott, amikor végre az eredeti verziót (hegedű/zongora) is megtaláltam.

Még is a klarinétosok oly mértékben kisajátították e művet, hogy nem is találtam hegedűs felvételt a Youtube-on, mindössze a klarinétos verziót sikerült fellelnem, ez az előadás viszont elég míves és érzékeny ahhoz, hogy megismerjük általa a művet - a klarinét szólót Ya-Chun Yang játsza az alábbi videóban.

A tételrend, és a tételhangnemek kiosztása is elég érdekesek, sőt merész:
1) D-dúr Allegretto, Mit Anmuth
2) C♯-moll, Presto, Flüchtig und leicht
3) Á-dúr Deutscher Walzer, Sehr mässig
4) B♭-dúr, Kánon (!), Lento ma non troppo - Un poco più animato - Tempo primo)

A kérdés tehát így hangzik: ha a klarinétosok játszák ezt a művet, akkor mi fuvolások miért nem tesszük ugyan ezt? Hiszen kb. annyira eredeti klarinétra, mint fuvolára. Ráadásul a felvételen is jól érzékelhető, hogy a magasabbra íródott, szenvedélyes részek jobban szólnának fuvolán, csak úgy, mint a staccato-s pillanatok, arról nem beszélve, hogy a mű alig megy a H hang alá. Szóval, semmilyen ésszerű ok nincs arra, hogy pont mi fuvolások ne játszuk ezt a darabot, csak nyugodtan tűzzük műsorra ezt a Reinecke művet, jellemzően kitűnően helyezkedne el egy fuvolaest második felének a közepén.

pénteken - „PÁRHUZAMOS ÉLETEK” a Bartók Emlékházban

2015 12 16

Szilágyi Szabolcs és Borbély László hangversenye

a Bartók Emlékházban. 2015.12.18. - 18 óra

Bartók Béla halálának 70. és
Dohnányi Ernő halálának 55. évfordulója alkalmából.

Szilágyi Szabolcs és Borbély László már eljátszották ezt a műsor, a Rákoshegyi Bartókházban tavasszal. Most - azaz holnap után, pénteken - év vége előtt  a Csalán utcában csendülnek fel Bartók és Dohnányi kompozíciói.

„PÁRHUZAMOS ÉLETEK”

műsor

Dohnányi: Cascades op. 41
Dohnányi: Aria op. 48. No. 1
Dohnányi - Gergely Ittzés: Cisz-moll szonáta op. 21
Bartók: Improvizációk op. 20
Dohnányi: Passacaglia op. 48. No. 2
Bartók - Paul Arma: Suite Paysanne Hongroise /Magyar Parasztdalok/

Belépő: 2000 Ft

http://www.bartokmuseum.hu/koncertek.html

ma este - Reinecke koncert

2015 12 13

Ma este Szabados Éva játsza a Müpában Reinecke Fuvolaversenyét, a Pannon Filharmonikusokat Erdélyi Dániel vezényli. Örvendetes, hogy ez a fontos és igen szép koncert viszonylag gyakran műsorra kerül nálunk. Ennél többet nem is tudok mondani, hiszen ezt a művet minden szakmabeli elég jól ismeri. Talán annyit, hogy az 1908as művet a szerző Maximian Schwedler-nek ajánlotta, aki - tudomásunk szerint - soha sem adta elő a művet zenekarral, mindössze zongorával.

Amit Reinecke-vel kapcsoltban talán kevesen tudják, hogy van egy magyar vonatkozású darabja is, mert balkezes zongoraszonátájának (Sonate op. 179 in C minor -1884) második, variációs tétele egy magyar népdalra épül, konkrétan a téma címe “Nemenj rózsám a tartlóra” - így van írva pontosan a verbunkos jellegű dal kezdő sora a német eredeti kiadásban.

Akit érdekel a balkezes zongorairodalom és a fenti darab is ajánlom ezt a két oldalt:

http://lefthandpianomusic.org/?p=114

http://www.left-hand-brofeldt.dk/

MÜPA esemény

Sir James Galway - Mozart koncertek

2015 12 08

Boldog születésnapot Sir James Galway!

Még hónapokkal ezelőtt kezdett bennem érlelődni ez a poszt, de vártam Sir James Galway születésnapjáig. A dolog apropója, hogy október elején felkerült az internetre egy, számomra új - azaz régi - Galway felvétel, amit eddig nem ismertem. Ezzel a lemezzel ismerkedve jutottak újra eszembe azok a régi élmények, évek, amikor Galway felvételeit intenzíven hallgattam szinte minden nap. Fogalmam sincs Galway hányszor játszotta lemezre Mozart fuvolaversenyeit, - én kapásból ismerek hatot, de biztos ennél több van - de ez a felvétel új volt nekem. A feltöltő nem írta oda mikor készült, viszont nem nehéz datálni. A dirigens, Edurado Mata, az a karmester, aki a Rodrigo Fuvolaverseny felvételén is szerepel, tehát az anyag valamikor 1978ban, vagy akörül készülhetett. Galway legerősebb korszaka ez, az ekkor készült felvételei minden egészséges lelkületű fuvolás szívét megdobogtatják. Diák koromban, de később is rengeteget hallgattam ezt a korszakát, az 1975 és 1985 között készült felvételeit. Az elmúlt évtizedek során számtalan fuvolást hallottam élőben és lemezen is, sokuk közülük valóban zseniálisan művész, még is, ezt a számomra új Mozart G-dúr felvételt hallgatva ma is ugyan azok a dolgok jutnak eszembe, mint régen - Galway az Galway. De mit is értek ez alatt?

Először is ott van a hang, amiről Galway-t már messziről meg lehet ismerni, még a szerény minőségű Youtube felvételen is. Mindig az a benyomásom, hogy ez a hang “hasít” - olyan mint egy penge, de egy selyembe burkolt penge. Van egy nagyon intenzív közepe, amely még sem erőszakos, vagy erőszakolt. Erre a hangra mondják, hogy “magvas” , és ez a mag állandó, nem függ sem a sebességtől, sem dinamikától, sem a lágétól. Ugyan akkor van körülötte egyfajta burok, ebben a tartományban változnak a hangszínek, itt történik a hajlékonyság. És végül ott a vibrátó, amely szintén Galway védjegye. Az éneklő hatás a 2. tételben a legerősebb, a megformálás annyira dramatikus, hogy a tétel végén úgy érezzük nincs szükség folytatásra, megérkeztünk.

De jön a 3. tétel - a tempóválasztást illetően nem a menüett-jelleg van túlhangsúlyozva, inkább a finálé dominál, tehát a tempó meglehetősen friss. Aki játszotta ezt a koncertet - és valamennyien játszottuk nem is egyszer… - tudja, hogy a darab egyik alapvető nehézsége az állandó regiszterváltások minden zenei szituációban és tempóban. Nem véletlen, hogy ezt a koncertet kérik minden meghallgatáson. Akinek nem mennek a nagy ugrások annak megpecsételődik a sorsa ebben a fuvolaversenyben. Galway mesterien, birtokolja ezt az aspektust ebben a tételben is, ahogy belemarkol egy-egy alsó D-be, vagy ahogyan minden hezitálás és óvatoskodás nélkül elkap egy-egy regiszterváltás utáni hangot utánozhatatlan. Mindez az első tételre is igaz. Itt a tempóválasztást illetően a Meastoso nem jelenti azt, hogy a tempó túl lassú, esetleg totyakos  lenne, hanem itt is a friss jelleg dominál. Egészében véve van egy elképesztő hangi kultúra és biztonság, ami minden játékmódra kiterjed és soha sem szenved csorbát.

Ezek lennének tehát az első videóval, G-dúr koncerttel kapcsolatos gondolataim, amik mit sem változtak az elmúlt 30 évben. A második felvételt - ez valódi videó felvétel a D-dúr koncert első tételéből - azért mellékeltem, hogy a gyakorlatban is lássuk mindezt. Egyszer majd összegyűjtöm egy posztba ezeket a Lincoln Center-beli felvételeket, mert nagyon jók és jó lenne egyben, koncertszerűen hallani őket. Egyébként a két előadás körülbelül egy időben készült, a D-dúr koncert 1980as koncerfelvétel. A koncerten Galway nem csak szólista, de egy kicsit karmester is, kommunikációját megosztja az együttes és a közönség között. Igazából nem karmesterkedik, hanem vezeti zenekart, mint szólista. Csak azokra a pillanatokra fordul egy kicsit befelé, amikor izgalmasabb állása van. A fuvolahang itt is uralja az együttest és a akusztikai teret, a projekció igen erős, a fuvolahang eljut a terem legtávolabbi sarkába is. (Ezt nem csak e felvétel alapján mondom, hanem az élő tapasztalat okán is). Ami érdekes a lemezfelvételhez képest, hogy  a több kamerás rögzítésnek köszönhetően kicsit képet kapunk Galway billenéséről is; az ujjak nem csak felfelé mozognak, hanem egy egészen kicsit hátrafelé is, tehát nem csapja meg a billentyűket záráskor - pontosan úgy, ahogy a René Leroy metodika könyvében áll. Ezt legjobban a kadencia során alkalmazott kameraállásból látszik látszik a jobb kézen, de természetesen igaz a bal kézre is - 7 perc után néhány másodperccel különösen jól látható, de a lassú résznél 6 perc 45-47 másodpercnél is, ha nagyobb képüzemmódra kapcsolunk. Nincs tehát két Galway - egy a lemezen és egy élőben - ugyan az a magabiztosság hallható és látható is. A hangi és előadói attitűd tehát egy és ugyan az. Sokat lehetne még írni ezekről a felvételekről, de legyen most elég ennyi - hallgassuk meg tehát mindkettőt.

Mozart - G-dúr koncert
London Symphony Orchestra - Eduardo Mata

Mozart - D-dúr koncert I. tétel Allegro apreto

hétfőn - “A gyakorlás és az előadás pszichológiája”

2015 12 06

Még nem késő, hiszen holnap lesz Détári Anna előadása és külső vendégek is részt vehetnek. A meghívó alatt hangzó mellékletet is találunk Anna tavalyi koncertjéről, ahol modern és klasszikus szólódarabok sorát szólaltatta meg saját verseivel tűzdelve.

December 7én, 16 órakor

Verses szólóest a BMC könyvtárában.

Elhangzott:
Détári Anna: Fecskevonuláskor
Nagy Ákos: Ame no nori fue
André Jolivet: Cinque Incatations (III.)
Détári Anna: Notturno
Détári Anna: Requiem
André Jolivet: Cinque Incatations (IV.)
Détári Anna: Ketrec
André Jolivet: Cinque Incatations (V.)
Détári Anna: Kert
Johann Sebastian Bach: d-moll Prelude
Détári Anna: Idill
Détári Anna: Átadás
Baráth Bálint: Itako no arioso
Détári Anna: Kavalkád
Nagy Ákos: Legyek násza
Détári Anna: Hajnali vers szeretőmnek
Johann Sebastian Bach: G-dúr Sarabande
Détári Anna: Összeborulás-vízió
Détári Anna: Utóérzet
Achille-Claude Debussy: Syrinx
Détári Anna: Szilárd halmazállapot
Heinz Holliger: Sonate (in)solit(air)e (XII. Passacanaille)
Nagy Ákos: Soli(e)tude
Détári Anna: Eső után