Catch opus 22

Reinecke – Fantasiestücke Op.22

Sokáig azt hittem, hogy Reinecke op.22-es Fantáziadarabjai klarinétra és zongorára készültek, koncertműsorban is így találkoztam vele nem is egyszer. Amikor kicsit jobban utána néztem, akkor jöttem rá, hogy eredetileg hegedűre és zongorára készült, a klarinétosok csupán kisajátították a művet, vélhetően ezért, mert Schumann hasonló című, 1849-es kompozíciója (op.73.) valóban klarinétot foglakoztat (a szerző szándéka szerint a szólóhangszer lehet brácsa, vagy cselló is, de létezik kortárs hegedűverzió is). Ezt az utóbbi darabot mi fuvolások is játszuk Gyöngyössy Zoltán átiratában (AKKORD kiadó).

Tehát Reinecke művét végül klarinét kiadásban láttam első alkalommal, és már akkor feltűnt, hogy simán játszható lenne fuvolán is. A “simán” itt azt jelenti, hogy 85-90%-ban nem kell semmit változtatni a stimmen. (85-90% azért van, mert ha a fuvolánk H-lábas akkor még jobb a helyzet egy kicsivel). Helyzet csak fokozódott, amikor végre az eredeti verziót (hegedű/zongora) is megtaláltam.

Még is a klarinétosok oly mértékben kisajátították e művet, hogy nem is találtam hegedűs felvételt a Youtube-on, mindössze a klarinétos verziót sikerült fellelnem, ez az előadás viszont elég míves és érzékeny ahhoz, hogy megismerjük általa a művet – a klarinét szólót Ya-Chun Yang játsza az alábbi videóban.

A tételrend, és a tételhangnemek kiosztása is elég érdekesek, sőt merész:
1) D-dúr Allegretto, Mit Anmuth
2) C♯-moll, Presto, Flüchtig und leicht
3) Á-dúr Deutscher Walzer, Sehr mässig
4) B♭-dúr, Kánon (!), Lento ma non troppo – Un poco più animato – Tempo primo)

A kérdés tehát így hangzik: ha a klarinétosok játszák ezt a művet, akkor mi fuvolások miért nem tesszük ugyan ezt? Hiszen kb. annyira eredeti klarinétra, mint fuvolára. Ráadásul a felvételen is jól érzékelhető, hogy a magasabbra íródott, szenvedélyes részek jobban szólnának fuvolán, csak úgy, mint a staccato-s pillanatok, arról nem beszélve, hogy a mű alig megy a H hang alá. Szóval, semmilyen ésszerű ok nincs arra, hogy pont mi fuvolások ne játszuk ezt a darabot, csak nyugodtan tűzzük műsorra ezt a Reinecke művet, jellemzően kitűnően helyezkedne el egy fuvolaest második felének a közepén.

This entry was posted in Napról-napra, videó and tagged . Bookmark the permalink.

Leave a Reply