‘videó’ kategória archívum

Morton Feldman ~ Crippled Symmetry (1983)

2017 12 02

for flute/alto flute/bass flute, piano and glockenspiel

Morton Feldman műveiből már felbukkant a fuvolára és zenekarra írt mű ezeken az oldalakon a múltban, de néhány, fuvolával kapcsolatos kamaradarabjával eddig még adós voltam. A szerző egy sor, nagyobb léptékű művet írt a 80 évek körül, ezek egyik darabja az 1983as, fuvolát foglalkoztató, Crippled Symmetry - magyarul Sérült Szimmetriának fordíthatnánk.

A darabból 2 videót is mellékeltem; az első teljes - mintegy másfélórás darabra készüljünk - , a másodikban élő előadást láthatunk, csak azért, hogy lássuk hogyan néz ki a mű színpadon, illetve ha nem tudja valaki vállalni a teljes kompozíció meghallgatását…

A két videó között találjuk a teljes kottát (az élő előadásban kb. a 10. oldaltól játszák a művet).

Eberhard Blum - fuvola, altfuvola, basszusfuvola
Nils Vigeland - zongora, cseleszta
Jan Williams - harangjáték, vibrafon

Feldman, Crippled Symmetry.pdf by Greg Stuart on Scribd

Feldman összes műve: https://www.scribd.com/document/256573660/Feldman-Compositions

Ivan Bushuev - fuvola, altfuvola, basszusfuvola
Natalia Cherkasova - harangjáték, vibrafon
Dmitry Vlasik - harangjáték, vibrafon

oldal 10-

Sofia Gubaidulina ~ Az öröm és bánat kerje

2017 11 25

…és más fuvolás művei

A címhez képest Szófia Gubajdulina négy, egymástól sok tekintetben különböző, de fuvolával igencsak kapcsolatos művét helyezem ma a figyelem középpontjába, teszem ezt annak okán, hogy az idei Hallgatás Napja kicsit ráirányította a figyelmet erre a szerzőre is. Ebből az igen apró bepillantásból vélhetően látni fogjuk, Gubajdulinával kapcsoltban is még sok törleszteni valónk van.

Kép forrása: itt

Az alábbi művek következnek majd, a darabok jobbára évtizedenként követik egymást:

Allegro Rustico: Klänge des Waldes(1963-1993)
Sonatina for flute solo (1978)
Garden of Joy and Sorrow (1980)
The Deceitful Face of Hope and Despair for flute and orchestra (2005)

A zeneszerzőnő 1931ben született a Szovjetunióban, édesanyja orosz és tanárnő, édesapja volgai tatár, mérnök. Zenei tehetsége már 5 éves megmutatkozott, de zeneszerzői pályája csak sokkal lassabban tudott kibontakozni. Zenei képességeit elsősorban filmekben tudta megmutatni, ő írta a Dzsungel könyvének szovjet verziójú rajzfilméjhez, a Maugli kalandjai-hoz a zenét. A 70-es években egy népzenei improvizációs együttes alakított, de az évtized végén tiltólistára kerül, mert engedély nélkül adták elő műveit nyugaton. Az áttörést a 80évek vége felé érte el, amikor Gidon Kremer bemutatja a hegedűversenyét, az Offertorium-t. 1992ben Hamburg-ba költözött.

Gubajdulina művészete spirituális alapú, amelynek sokszor az egyén és az Abszolút kapcsolata a témája. Kompozíciós rendezőelvei között szerepel a Fibonacci-számsor és az Aranymetszés is, de kedveli a zenei anyag improvizáció-szerű kibontását is.

duó

Az először 1963ban felvázolt Allegro Rustico a későbbiektől eltérően egy meglehetősen tonális, de erőteljes karakterdarab.

Sofia Gubaidulina ~ Allegro Rustico
Olga Ivusheikova - fuvola, Anna Grishina - zongora

szóló

A 70es évek végéről származó, bő 5 perces, de még is megragadó szólószonatina ritmikája gyakran improvizációs hatást kelt.

Sofia Gubaidulina ~ Sonatina for flute solo (1978)
Angelina Koko - fuvola

trió

Az Öröm és Bánat kertje lényegében egy trió, amelynek összeállítása megegyezik Debussy triójáéval - noha Gubajdulina a hárfa különleges megszólaltatáséval egyedi hatást ér el. Ez az egyik legtöbbet előadott és lemezre rögzített műve.

Garden of Joy and Sorrow for Flute, Harp and Viola (1980)
The Walden Chamer Players
Marianne Gedigian - fuvola
Christof Huebner - brácsa
Franziska Huhn - hárfa

versenymű

Az ezredforduló után, 2005ben keletkezett Gubajdulina legnagyobb szabású, fuvolával kapcsolatos műve a A remény és Kétségbeesés csalóka arca, amely Sharon Bezaly felkérésére készült. A mű lényegében közel harmincperces, egytételbe komponált versenymű, de tartalmilag sokkal több annál - ennyire drámai, sőt komor hangvételű fuvolaversenyt talán még nem komponáltak soha. Gubajdulina a fuvola (ill. altfuvola) teljesen más arcát mutatja meg, mint amit eddig ismertünk, maximális kiaknázva és próbára téve a szólista képességeit is.

Sofia Gubaidulina ~ The Deceitful Face of Hope and of Despair, fuvolára és nagyzenekarra

Sharon Bezaly - fuvola
Göteborgs Symfoniker, vezényel Mario Venzago.

Toshio Hosokawa szólófuvolaművei

2017 11 18

Sen I (1984)
Vertical Song (1995)
Atem-Lied (1997)

Egy tájékozott, zeneértő barátom egyszer azt mondta két japán zeneszerző van, akiről érdemes tudni - Takemitsu, a “sztár”, és Hosokawa - a “zseni”. Azon túl, hogy a nevek mellé bigyeztett jelzők is igen találóak nagyon fontos az is, hogy mindkét szerző erős fuvolaérdekeltséggel rendelkezik. Sőt, ami Toshio Hosokawá-t illeti nem elhanyagolható az sem, hogy Isang Yun tanítvány, aki szintén sok értékes és fontos művel ajándékozta meg a fuvolarepertoárját.

Toshio Hosokawa 1955-ben Hirosimában született. Korai zenei tanulmányait kiteljesítve Isang Yun-nál tanult Berlinben, majd később Klaus Huber és Brian Ferneyhough irányították. Bár zenéje a háború utáni avant-garde-ot követi, tartalmilag és esztétikailag a keleti kultúrában gyökerezik. Isang Yun-t és Toru Takemitsu-t jelölte meg, mint azokat, akik arra ösztönözték, hogy a japán tradíciót nyugati stílusban jelenítse meg.

A mai bejegyzésben tehát róla lesz szó annak okán, hogy körülbelül ma egy éve járt Budapesten, ahol egy kerekasztal beszélgetésen is részt vett a BMC-ben - ennek rögzített felvétele az egyik mellékelt videó. A zeneszerző beszélgetőtársai Becze Szilvia és Gryllus Samu, a társalgás német nyelven folyik és bár az állandó oda-vissza fordítások miatt kissé nehézkes rendkívül fontos ismeretekhez juthatunk nem csak a szerző zenei világát illetően, de fuvolaműveivel kapcsolatosan - és persze szinte közvetlen benyomásunk lehet Hosokawa rendkívül rokonszenves személyiségéről is. Mindazonáltal tartalmilag ez a bejegyzés a “minimumbevitelt” sem fedezi Hosokawa-ból, tehát inkább kedvcsináló és ízeítő, mint áttekintés.

A beszélgetést követően illesztettem be Hosokawa három fontos szólóművét némi leírás kíséretében. A kerekasztalbeszélgetés folyamán zenék is elhangzanak, így hallani fogjuk az Atem-Lied-et (amelyet külön is mellékelem a másik két műhöz hasonlóan) a videó 23 percnél. Fontos megjegyezni azt is, hogy ez a mű nem tévesztendő össze Hosokawa egy másik darabjával, a fuvolára és zongorára írott Lied-el.

A szerző így vall magáról:

„A spirituális japán kultúra és zene új formáit keresem, amelyben személyiségemhez és származásomhoz is hűséges maradhatok.”

Azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy a tradíció és a modernizmus összeegyeztetése általában a japán zeneszerzők esetében sokkal sikeresebbnek mondható, mint bárhol máshol - például nálunk. És ide kívánkozik az is, hogy Toshio Hosokawa művészete nálunk még járatlan területnek számít fuvola szempontból is.

Kezdjük tehát a beszélgetéssel:

Toshio Hosokawa Budapesten, 2016 - Beszélgetőtársak Becze Szilvia és Gryllus Samu. BMC.

Ezek után pedig jöhetnek a szólódarabok.

Hosokawa három szólóműve jól példázza azokat a legfontosabb vezérelveket és ideákat, amelyek egész művészetét jellemzik. Mindehárom mű érzékenyen bánik a lecsengés, idő és csend minőségeivel. Alkalmazza a modern fuvolatechnikai valamennyi elemét glissando-t, negyedhagokat, multifóniát, stb. és gyakran számít a játékos énektudására is - teszi mindezt azért, hogy gyakran egyetlen hangot járjon körbe. Tartalmilag Hosokawa érdeklődésének középpontjában az emberi lét és az univerzum kapcsolata áll.

Sen I

Toshio Hosokawa ~ Sen I (1984)
Manuel Zurria ~ basszusfuvola
Riyoko Aoki ~ noh tánc

A Sen I Pierre-Yves Artaud felkérésére készült 1984ben és egy sor - egész pontosan öt - hasonló mű első darabja volt. A cím vonalat jelent utalva Hosokawa kalligráfiából merített inspirációjára. A hang és a csend viszonyát a szerző e művészettel állította párhuzamba - erről egyébként a budapesti beszélgetés során is ejt néhány szót. Máshol így ír erről: “a darab minden egyes hangja egy ecsetvonása, ahogy az ecset érinti és vonalat húz a papíron.” Ennek megfelelően a darabban a csend szakaszai azok a részek, amikor az ecset nem érint papírt, nem húz vonalat. Továbbá azok a szakaszok ahol a csendből - a láthatatlan tartományból - még meg nem született a hang, (illetve vonal) gondosan meg vannak komponálva egy külön sorban, ahol a játékos hangmagasság nélküli hangokat ad ki, illetve a sűrűbb szakaszokban éles mássalhangzókat kiált, mint “ iyo! ” és “ iya! ” - hasonlóan a kabuki színházhoz és a népzenéhez.

A fenti szcenírozott előadás mellé egy kottát is beillesztetem…

Hosokawa - SEN I for Flute by mickzone on Scribd

Vertical Song

A Vertical Song számomra Hosokawa szólófuvola number one-ja, abszolút zászlóshajó, hitem szerint az utóbbi 50 év legjobb szólófuvolaműve. Maga a darab spirituális tartalmú, amelyben Hosokawa kedvenc technikáját használja - egy bizonyos hangot fejt ki lassan, sokféle hangszínnel, megszólaltatásmóddal. A mű az olasz fuvolás, Roberto Fabbriciani megrendelésére készült 1995ben, és a szező így vall róla: “Megpróbáltam az zenémmel az emberi érzelmeknek nem a külső rétegét megjeleníteni, hanem azok mélységét megkeresni. Meggyőződésem szerint a zene nem egy felületes rétegből születik, hanem a mélységből, amely észrevehetetlen mindennapi életünk során. Olyan dalt akartam írni, ami ebben a mélyrétegben születik, és vertikálisan emelkedik fel oda, ahol dallá válik”.

Ilyen módon a darab szándékosan lassan bontakozik ki, amelyben a mozgás gyakori felfüggesztése felhívja a hallgató figyelmét az egyes hangokra. Ezeket a szakaszokat a szerző senza tempo-val jelöli, és ebből adódóan a darab nagyobb része alatt nincs hagyományos értelemben vett tempó-érzetünk.

Hosokawá-ra jellemezően szívesen használ szeriális technikát, de a technika soha sem uralkodik az egész darab felett. A szerialitást ugyan úgy kezeli a szerző, mint a darab minden más elemét, amely hol felhívja a figyelmünket a hangra, hol pedig nyugalomban hagy. Az első sorozat megnyilatkozása több, mint egy percet vesz igénybe és csak a nyomatékosabb részeknél válik felismerhetővé. Máshol, a gyors, tumultuózusabb pillanatokban sokkal inkább felismerhetőbb, bepillantást engedve így a mű látens szerkezetébe.

A műből kottával ellátott videót mellékeltem, amely vélhetően stúdiófelvétel.

Toshio HOSOKAWA ~ Vertical Song
Kaori WAKABAYASHI - fuvola

Atem-Lied

A művet Eberhard Blum mutatta be az 1997es berlini Musik-Biennale-n. (A mű az első videóben, a kerekasztal beszélgetés alatt is elhangzik vélhetően lemezfelvételről a már említett fuvolástól).

Atem-Lied-ben (Légzés-dal-nak fordíthatnánk) Hosokawa még tovább megy azon az úton, amelyet a Vertical Song-ban nyitott meg. A mű a légzés-előadó-hangszer viszonyát vizsgálja, különös tekintettel a légzés és hang, valamint a légzés és idő viszonylatára, amely jó példázza Hosokawa mély kapcsolatát a természettel, az univerzummal.

A basszusfuvola hangja megerősíti a magányos, befelé forduló attitűdöt. Még a hosszabb szakaszok is egy-egy alig hallható hang köré szerveződnek, végül a textúra fokozatosan élénkül fel, majd egy kifejező multifónia függeszti fel az időfolyamatot. Hosokawa így nyilatkozott a műről: “A légzés nagyon alapvető a zenében. A légzés hangot produkál, és az időt légzés jellemezi. A légzésnek olyan a hangja, mint a szélnek. A emberi légzés és annak szélbe burkolódzó hangjának fúziójából egy pillanatban rezonáns vibráció születik, amelyben a “külső” és a “belső” világ találkozik. Így egy új zenei tér jön létre”.

A “külső” és a “belső” világ kapcsolatát az a pillanat demonstrálja, amikor a légzésből fuvolahang születik, és ezt tovább hangsúlyozza a fuvolahang és az éneklés kombinációjával is, amely különbséghangokat és zümmögő hangzást eredményez.

A hosszú, megkomponált belégzések folyamatosan figyelmeztetik a hallgatót az előadó, hangszer és hang hármas kapcsolatára. A hosszú belégzések alatt új időérzet keletkezik, és a légzés hangja a hallgatót nyugodt, kényelmes állapotba helyezik, amelyben tudatossá válhat saját természetes, testi ritmusait illetően.

Toshio HOSOKAWA ~ Atem-Lied
Kaori WAKABAYASHI - basszusfuvola

Sajnos ebből a műből csak ezt a kottaoldalt találtam:

Sir James Galway masterclass

2017 10 30
Sir James Galway Master Class with Frost Flute Students

A közel 3 órás, teljesen friss mesterkurzust élőben közvetítésként láthattuk, de magyar idő szerint eléggé későn. Most már a teljes anyag elérhető, a kezdéspontól linkeltem be (18.perc) - sajnos beágyazni nem lehetett.

A teljes Youtube link a kezdőponttal:
https://youtu.be/SBpc-Q-Pvmg?t=18m20s

A közös befújást követően az alábbi darabok kerülnek előadásra:
01:00 - Frank Martin ~ Ballada
01:31 - Widor ~ Suite
01:57 - Reinecke ~ Koncert

Egy rövidebb, 6 perces, 2016os részlet Sir James Galway koreai masterclass a skálázás témakörét járja körül:

George Crumb ~ An Idyll for the Misbegotten (1985)

2017 10 16

fuvolára és ütőhangszerekre - a Hallgatás Napján

Október 21én, a Hallgatás Napján kerül előadásra a mű, ebből a jeles alkalomból újra megjelenítem 2015ös bejegyzésemet. A kompozíció Kaczander Orsolya fuvolaszólójával, Rácz Zoltán, Bojtos Károly és Váczi Zoltán közreműködésével kerül a közönség elé, Rácz Zoltán irányítása alatt. Itt a pontos link. Nem akarom azt írni, hogy a mű először csendül fel itthon, mert a múltban párszor már ezzel felsültem és rám lett szólva, hogy rosszul tudom, mert valaki valahol, egy sufniban már eljátszotta… Egy dolog talán bizonyosan kijelenthető: a Hallgatás Napján, fuvola szempontból kiemelt jelentőségű ez az esemény - és egy másik is. Nevezetesen Sofia Gubaidulina Impromtu című műve, amelyben Rácz Zoltán vezénylete alatt Kaczander Orsolyához Keller András - hegedű - és vonós zenekar társul. Annyit itt is megkockáztatnék, hogy ez is egy ritka lehetőség, mert Gubaidulina művészetével ritkán találkozhatunk itthon. A darabról találtam egy nagyon rövid, mindössze egyperces részletet, amely viszont jól illusztrálja a fesztivál honlapján található leírást.

Itt alább pedig a régi bejegyzés újbóli megosztása található:

Ott folytatom, ahol múltkor abbahagytam George Crumb Vox Balaenae című művével. A mai kompozícióban is központi szerepet kap a fuvola. Kezdetnek álljon itt az, amit a szerző, George Crumb mond a műről:

„Úgy gondolom, hogy az Idill jól jeleníti meg az emberi faj, a homo sapiens jelenleg sejthető végzetes és melankolikus jövőjét. Az emberiség jelenléte egyre törvénytelenebb az állatok és növények természeti világában. A testvériség ősi érzése (Assisi Szent Ferenc költészete ennek megrendítő kifejeződése), amely egykor minden létformát összekötött mára kitartóan és fokozatosan erodálódott, ennek eredményeként egy haldokló világ monarchikus uralkodóivá lettünk. Osztozunk abban a reményben, hogy az emberiség képes lesz egy új, morális kötelességen alapuló szövetségre a természettel.

Ezek a gondolatok állnak az Idill inspirációja mögött. Számomra a fuvola és a dobok (az ősi népzene asszociációi) azok a hangszerek, amelyek a legerőteljesebben kifejezik a természet hangját. Javasoltam szerint (még ha nem is praktikus) jó lenne, ha az Idill-t egy holdfényes augusztusi estén hallanánk távolról, egy tó partján.

Az Idill-ben felelhető zenei idézet Debussy 1912-es Syrinx című szólódarabjából való. És van egy rövid vers is a kínai költőtől, Ssu-K’ung Shu-tól:

A Hold lemegy
A madarak dideregnek
A füvek elszáradnak.

-George Crumb”

George Crumb: An Idyll for the Misbegotten from Cory Bracken on Vimeo.

Kelly Cuevas - fuvola, Adam Forman, Fred Trumpy, Brandon Silaco – ütõhangszerek.
Concert production - “George Crumb: A Chamber Music Retrospective” hosted by The Brooklyn Composers Collective, October 14th, 2010, Levenson Recital Hall at CUNY Brooklyn College

Nos, úgy vélem George Crumb szavaihoz többet aligha lehetne hozzátenni. Ami a 8. századi kínai költő haikuját illeti, ezt a fuvolásnak kell játék közben belemondani a hangszerben, és nem elvárás, hogy a szöveg érthető is legyen.

És valóban, félreérthetetlenül elhangzik a Syrinx idézet is. Egyértelmű tehát Crumb abbéli szándéka, – amelyet fentebb ki is fejtett – hogy a fuvolát a maga bukolikus természetében foglalkoztatja a darabban – noha a hangszer itt is elektromos erősítést kap. A darab természetéből adódóan itt a fuvola hangzás nem annyira merész, mint a korábban tárgyalt Vox Balaenae-ban.

Fontos még megjegyezni, hogy George Crumb egyébként szívesen nyit átjárót műveiből más közismert zeneművek felé. Ilyen például a zongorára írt Makrocosmos sorozat, amely egyértelműen Bartók Mikrokozmoszának reflexiója. Érdemes ezzel a sorozattal is megismerkedni, sőt tovább kutakodni Crumb zeneszerzői termésében.

Telemann 12 < 250

2017 10 14

2017. április 29. Budapest Music Center - Könyvtár

Telemann halálának 250. évfordulójával kapcsoltban rengeteg megemlékezés tartottak külföldön és nálunk is, és a fuvolások sok esetben a 12 fantázia előadásával, vagy lemezfelvételével rukkoltak elő.

Simon Dávid és Bán Máté nevével fémjelzett esemény azonban ennél egy kicsit többet kínált, hiszen a két modern fuvolás mellett Csalog Benedek ezúttal előadói minőségben nyitotta meg a műsort. Negyvenperces előadása bőven tartogat érdekességeket, és e pillanatban a megtekintések száma már meghaladta a százat - de lehet még ráerősíteni… - és bár utálom ezt a szót, még is kimondom: kötelező! (”Ki fogom kérdezni..!”)

A feltöltő, a BMC nagyon okosan két videóban helyezte el az anyagot, elsőként Csalog Benedek előadását hallhatjuk, majd ezután, a második videóban lép fel a két fuvolás a fantáziákkal. Ez volt a koncert, amiről tavasszal lemaradtam, de most felkerült a teljes anyag.

Az eredeti esemény linkje:
http://info.bmc.hu/hirek/1866

Közreműködik:
Csalog Benedek - előadó
Simon Dávid és Bán Máté - fuvola

1) Csalog Benedek előadása:

2) Telemann szólófantáziái (részletek) - Simon Dávid és Bán Máté:
Á-dúr
h-moll
D-dúr
e-moll
É-dúr
Fisz-moll

Michael Fiday ~ 9 Haiku

2017 09 23

fuvolára és zongorára

Matsuo Basó egy haikufestménye

A haiku kötött versforma, amely az idők során Nyugaton is nagy népszerűségre tett szert. Rímtelen, háromsoros, amelyben a szótagszáma 5-7-5, ezért idegen nyelvre lefordítani szinte lehetetlen. Központi témája az élet és jelenségeinek tünékenysége, sokszor a hétköznapok mozzanatai, gyakran az évszakok változásai, mindezeknek filozofikus szintre emelése, ezért szoros összefüggésben van a zen buddhizmussal és taoizmussal. A haiku négy lelkiállapotot különböztet meg, úgy mint:

Sabishii ~ a magány és elszigeteltség érzése.
Wabishii ~ meglátni egy hétköznapi jelenségben a törvényszerűt.
Avare ~ nosztalgia, az elmúlás átérzése.
Yúgen ~ a természet jelenségeinek homályos, megfoghatatlan megnyilatkozásai.

De nem csak a nyugati költőket foglalkoztatja a haiku, hanem zeneszerzőket is, akik időről-időre valamilyen formában előveszik a haikut, mint a keleti szemléletet tömören jelképező műformát. A következő hetekben két ilyen mű is terítékre kerül, az első, mai darabunk pedig…

Michael Fiday ~ 9 Haiku, előadják:
Laura Block - fuvola ~ Shelley Qian - zongora
Felvétel - Indiana University, 2011, április

Az amerikai zeneszerző, Michael Fiday 9 Haiku című kompozíciója a japán költészet klasszikusának, egyben a haiku megreformálójának Matsuo Basó, (valódi neve Macuo Kinszaku, 1644-1694) haikuira készült. Egyébként maga Basó sem tartotta be mindig a haiku fentebb leírt formai követelményeit, sőt haikuit egy sorba írta. Nem kevés utánajárásomba került, hogy az angol fordításból kiindulva azonosíthassam a magyar változatot, viszont úgy tűnik valamennyit megtaláltam és remélem nem tévedtem nagyot… (Egyébként a zeneszerző nevét így írják ahogy itt áll, a Google állandóan péntekre akarja kijavítani…)

Michael Fiday - a kép forrása itt

Az egyes tétek a 30 másodpercestől a 3 percesekig terjednek, a szerző preparált zongorát (is) és modern fuvolatechnikát is alkalmaz - igen eredeti módon párosítva e kettőt.

Az első tétel egy rizsültető dal (Ta-ue-uta), amelyet a zongora ritmusbevezetője indít, a szerző szándéka szerint nyitott tenyérrel paskolgatva a zongorát - többek között. Az utolsó, egyik legrövidebb tétel Basó búcsúversére, az általa írt utolsó haikura épül, kicsit több, mint fél perc. A legrövidebb tétel az 5. - nincs 20 másodperc sem. Természetesen az egyes tételek hangulata szoros összefüggésben van az adott vers hangvételével - ezért is mellékeltem a haikukat…

Két előadást is hallhatunk, illetve a másodikat láthatjuk is, ez utóbbit a zongoramegszólaltatások láttatása okán. De, aki professzionálisabb előadásra és kiegyenlített cd-hangzásra vágyik - hiszen ezek még is csak diák produkciók - annak itt van Bart Feller és Linda Mark előadása a Spotify-on, a szerzői lemez, amely ezt a művet is tartalmazza. Akik sűrűn járogatnak ide olvasgatni, és jó a memóriájuk azok talán emlékeznek is Bart Feller-re egy másik témával kapcsoltban.
Valamint találtam három kottaoldat az 1, 4 és 7. tétel elejéről:

1.
風流の初めや奥の田植歌
fūryū no / hajime ya oku no / ta ue uta
(Észak keskeny ösvényein)
(1689 ~ nyár)
messze északon
rizsültetők dalából
született a vers

2.
原中やものにもつかず啼く雲雀
haranaka ya / mono ni mo tsukazu / naku hibari
(1687 ~ nyár)
kerek egy réten
felülemelkedetten
pacsirta dalol

3.
名月や池をめぐりて夜もすがら
meigetsu ya / ike o megurite / yomosugara
(1686 ~ ősz)
szüreti hold
a tó körül kószálok
kivilágosig

4.
鐘消えて花の香は鐘く夕哉
kane kiete / hana no ka wa tsuku / yūbe kana
(1688 ~ tavasz)
elhaló harang
éledő virágillat
teljes az este

5.
稲妻や闇も方行く五位の声
inazuma ya / yami no kata yuku / goi no koe
(1694 ~ nyár)
villámfény villan
kócsag rikolt riadtan
éjek éjén át

6.
月いづく鐘は沈める海の底
tsuki izuku / kane wa shizumeru / umi no soko
(1689 ~ ősz)
tengermélyről
elsüllyedt harang csendül
holdvilág sehol

7.
今宵の月磨ぎ出せ人見出雲守
koyoi no tsuki / togi dase hitomi / Izumo no Kami
(1677 ~ ősz)
tükrét a holdnak
felhők homályosítják
fényesítheted

8.
ほととぎす消え行く方や島一つ
hototogisu / kie yuku kata ya / shima hitotsu
(Egy nyűtt útiláda jegyzetei)
(1688 ~ nyár)
kakukk szava száll
magányos sziget felett
megállapodik

9.
A vándorúttól fáradtan, betelten
kopár mezőkön, zörgő avaron
kószál a lelkem.

Az utolsó, búcsúvers Kosztolányi Dezső fordítása, a többi Terebess Gábor munkája.
https://terebess.hu/haiku/japanind.html

Michael Fiday ~ 9 Haiku
Chrissy McHugh - fuvola ~ Dan Pardo - zongora

Elek Tihamér

2017 08 26

Lorenzo ~ Il tre virtuosi

Újabb archív videót találtam Elek Tihamérral. Valószínűleg sokan szívesen megnéznék ezt az több, mint 30 éves felvételt, amely 1985, július 13-án készült az Orosházi Zenei Táborból: Elek Tihamér, Ella Beatrix és Nagy Edit az előadók. A felvétel Dinnyés István Youtube csatornáján található 2015 óta, és csak alig több mint 100 megtekintést kapott, lehet tehát ráerősíteni! Szintén ezen a csatornán található Tihamér Syrinx felvétele is, valamint más különlegességek, pl egy felvétel részlet 1987ből Bogányi Gergellyel.

Egy kottarészlet

Egy kottarészlet a műből

Kobe - International Flute Competiton 2017

2017 06 01

Érdekes, hogy amíg a hazai sportolókat rendkívüli figyelem kíséri egy-egy világversenyen, addig a zenészekről ez nem mondható el. Eddig összesen két alkalommal tudott magyar fuvolás dobogós helyezést elérni ezen az igen nehéz, négy élőfordulós versenyen, 1989ben Móré Irén és tizenkét évvel később Seres Dóra.

Ebben az évben, a sorrendben 9. Kobei Nemzetközi Fuvolaversenyen Szabados Éva próbált fogást találni, játékával az utolsó előtti fordulóig jutott el, sajnos a döntőbe már nem került be. Teljesítményéhez így is GRATULÁLUNK!

Szabados Éva a 3. - utolsó előtti - fordulóba.
Videó 33″30′ -tól: https://youtu.be/pQ_cDXIiJcA

Itt a középdöntőben láthatjuk 7′40″-től:
https://youtu.be/XzUkKfl_0IM

És az elődöntőben 22′50″-től:
https://youtu.be/TamwMiQM4eM

A verseny Facebook-oldala itt található az aktuális hírekkel.

Youtube csatorna - Kobe International Flute Competition 神戸国際フルートコンクール

Divje Babe

2017 05 31

Matuz István 70 éves

Matuz István idén töltötte be hetvenedik életévét. Ebből az alkalomból számos koncertet ad, ahol a pályája során fontos művekből és szerzőkből válogat, természetesen saját kompozíciói mellet is. De erre az alkalomra - a kerek évfordulóra - művek is születtek, ebből villantunk most fel egyet Nagy Ákos zeneszerző segítségével. De még a beszélgetés megelőzően egy pillanatra el is gondolkodtam mennyire másképp volt ez még néhány évtizeddel ezelőtt. Matuz István valóban utat tört a modern zenének, ezen belül is a modern fuvolázásnak, tevékenységével generációknak adott példát. Emlékszem még az én tanulmányaim idején csak egy-egy fuvolás volt, aki a modern fuvolatechnikával komolyabban foglalkozott, és akkor még nem is volt az természetes, sőt inkább valamiféle lázadónak számított az, aki ezzel foglalkozott. Azután generációról generációra egyre több fuvolás mélyült el a fuvola modernebb technikájában és mára, mondhatni megfordult a helyzet. Mára a hazai fuvolások nagyobb része szívesen fordul a modern zene felé és tanulmányai részeként kapja meg az ehhez szükséges útravalót.
Nagy Ákossal most elkészült művéről beszélgettünk, de egy kicsit messzebbről közelítettünk a témánkhoz.

-Számodra (mint fiatalabb zeneszerző generáció tagjának) miben látod Matuz István munkásságának a jelentőségét?

Nagy Ákos: Az élénk érdeklődése, kíváncsisága, folyton fókuszált figyelme, a zene és a szerzõk irányába tanúsított nagyfokú alázata számos újítást eredményezett. Ezek számomra legalább ugyanannyira fontos és hangsúlyos dolgok, mint a permutációs ujjrend, a különféle multifóniák, a modifikációk, a körlégzés, a clustertrilla, a folytonos glissando.

-Te hogyan látod a hazai modern fuvolázás helyzetét? Van nemzetközi összehasonlításod ezzel kapcsoltban?

Nagy Ákos: Több külföldön élő magyar és nem magyar fuvolással állok szoros kapcsolatba, némelyikkel még barátinak is nevezhető viszonyt is ápolok, pl. Angeliki Sousoura-val, aki Pista növendéke volt Debrecenben, így emiatt van nemzetközi összehasonlításom is.

A sanyarú művészet finanszírozás, a KLIK zsarnokságai, a kortárs zene kevésbé megbecsült helyzete, az ország nagyon rossz közállapotai és az emberek között tátongó hatalmas, bár szerintem igenis betömhető(!), szakadékok ellenére mind a budapesti, mind a vidéki fuvolások nagyon jó eredményekkel büszkélkedhetnek, s nem a versenyen elért érdemekre gondolok.

Páratlan szerencsésnek mondhatja magát az a fuvolás, aki Magyarországon tanul/tanult, mert olyanokat mondhat/mondhatott mestereinek, mint Gyöngyössy Zoltán, Ittzés Gergely, Matuz Gergely és a beszélgetésünk megkerülhetetlen szereplőjét Matuz Istvánt. Feltétlen kiemelném még Romos Zsoltot és a fiatal oktatók közül Bán Máté barátomat.

-Térjünk rá a műre - mik voltak az első impulzusok, amik a komponálás felé vittek? Talán nem felesleges az első kérdésem - mit jelent a cím?

Nagy Ákos: Ősi és primitív. Elsőként nem véletlenül ez jut eszembe a modern fuvoláról. Csont, de nem hideg, hanem meleg. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint egy 1996-os felfedezés, régészeti szenzáció. Szlovéniában, a Divje Babe barlangban egy barlangi medve combcsontjából készült kb. 43,000 éves négylyukú töredékre bukkantak. Ez az eddig ismert legősibb dallamhangszer. Hátborzongató, hogy Krsna ugyanúgy ezen az egyszerű fúvóshangszeren játszott, mint II. Frigyes, vagy a neandervölgyi előember.

Ami erős ihletést adott, az az volt, amikor először hallottam a medve combcsontjából készült furulya rekonstrukcióját. Feltétlen szerettem volna egy a jelenlegi nyugati hangolástól teljesen eltérő új művet írni fuvolára, annyira megérintett a hangzás. Régóta használok már különféle mikrotonális [el]hangolásokat, így ez nem volt újdonság, az viszont feltétlen, hogy Pista preparációit bevethetem magam is. Gondolok itt a Fejetlenül című darabban hallható szaxofonfúvókás megoldásra.

Nagy természetjáró vagyok és barangolásaim, túráim során sokszor voltam barlangban. Mindig megejtő volt az, hogy a hang egészen máshogy viselkedik, az akusztikai környezet egészen más jellegű, mint másutt.
(Lásd még: https://en.wikipedia.org/wiki/Divje_Babe_Flute)

-A kompozíció megalkotását meglepetésnek szántad, vagy felkérést kaptál?

Nagy Ákos: Bár többször is jeleztem, több fuvolásnak is, hogy nem írok fuvolára jó ideig új darabot, de Gergő felkérésének, hogy tudniillik írjak édesapja számára egy ensemble darabot egy a Magyar Rádióban tartandó koncertre kapóra jött. Egyből elkezdett bennem mocorogni a korábbi igény, hogy megcsináljam ennek a medvecombcsontból faragott furulyának az általam konstruált verzióját. Meglepetés is volt, mert a debreceni ünnepségen adtam át végül az ünnepeltnek. A darab pontosan 70 ütemből áll, jelezve az előadó életkorát.

A teljes kotta:

-Miért döntöttél egy akusztikus összeállítás mellett (pont Pistával kapcsoltban)? (pontosan milyen ütõhangszer van az együttesben? - ezt én magam sem tudom a partitúra alapján…)

Nagy Ákos: Érdeklődésem újra inkább az akusztikus hangszerek felé fordult, illetve a korábbiakhoz képest még mélyebben érdekelnek az épített hangszerek, egyfajta DIY-irány, a hangszerek modifikációi, pl. preparációk, világa. Ha már úgy alakult, hogy akusztikus hangszerparkunk fejlődése áll, akkor valahogy mi magunk készítsünk a fentiek segítségével újabb fajta hangzásokat.

A Divje Babe egyetlen egy függesztett cintányért tartalmaz, az viszont számos megszólaltatási módozatban szerepel: kézzel kell rácsapni a cintányér szélére, gumifejű-, különféle timpani-, fa- és trinagulumverő mellett, nagybőgő vonóval, fém lánccal, műanyag és fém seprűvel kell megszólaltatni a cintányér különféle részeinél, bejárva a hangszer teljes terjedelmét.

-Milyen hangzásképre, hangzásvilágra gondoljunk a Divje Babe-vel kapcsoltban? Valamiféle atavisztikus dologra utalsz?

Nagy Ákos: A fuvola és preparált fuvola mellé vonósnégyes és a már említett ütőhangszer társul. Olyan posztszerialista, spektralista eredményekkel íródott experminetális zenéről van szó, ahol az irizáló hangszínek, a széles dinamikai tartományok és a 12 egyenlő részre osztott, lebegésmentes temperálást elhagyva folyamatos fluktáció lép fel. Mondhatnám úgyis, hogy egymásből kinövő és egymással ‘veszekedő’ bepiszkolódó színfoltok határozták meg a gondolkodásomat. Több darabomban kísérleteztem már ezzel, így ez nem újdonság. Inkább a kombinációk száma és egymásutánsiága és az egymással szembeállításuk itt az újszerűség.

Sok darabom valamiféle ősiséget próbál feleleveníteni. Mindig is érdekelt az ősi és a mai világ közötti viszonyrendszer. A kettő kibékítése és az össze nem egyeztethetőségük. A gyermek Nārāyan(a) indiai kereteposzt, a Chiaroscuro balinéz, mon-khmer tánc és árnybábjáték jeleneteket, az Ame no nori fue és a Veiled wince japán udvari zenét, gagaku-t idéz. Zongoradarabjaim némelyike halványan Kárpát-medencei és Balkán népzenei allúziókból építkezik, Lever du Soleil dans le Brouillard apparant című elektronikus és kettőskórust foglalkoztató művem szintén mon-khmer, thai és balinéz zenékből merít és egy transzállapotban elkövetett rituális gyilkosságot fest le. A sor hosszasan folytatható. Helyes tehát a sejtésed, a Divje Babe is atavisztikus zene. Egy elképzelt ősi világot tár elénk. Ha úgy tetszik könnyen kihallhatjuk belőle, akár azt is, hogy egy törzsközösség tagjai egy nagy barlangban összegyűlve misztikus szeánszon vesznek részt, ahol egy látó, egy táltos hangszerével révületbe muzsikálja a közösséget és önmagát is.

-Végül adódik a kérdés, hogy mikor és hol hallhatjuk a művet?

Nagy Ákos: Bízom benne, hogy hamarosan színre kerül Budapest koncerttermeibe. Pontos dátumot sajnos nem tudok mondani neked. A május 31. időpontra kitűzött premier, ami az ArTRIUM - a Bartók Rádió kortárszenei seregszemléje a Márvány teremben lett volna elmarad. Helyette Soli[e]tude című sakuhacsi/fuvola, zongora művem szólal meg egy új verzióban. Színező elemként ütőhangszereket társítottam hozzá.

-Köszönöm a beszélgetést!

Nagy Ákos - Divje Babe ~ első oldal: