Visszautalva egy korábbi bejegyzésemre… (http://www.czeloth.com/blog/?p=1141) … végre felbukkant az a koncert a BMC Youtube csatornáján, amire nyár elején nem tudtam elmenni.
Kanyó Dávid fuvolaművész tizenöt éve pikolózik a Budafoki Dohnányi Zenekarban, ahol eljátszotta már a szimfonikus repertoár zömét. Célul tűzte ki a pikoló népszerűsítését, új művek bemutatását, melyben partnere ezen az esten Réti Balázs zongoraművész, akivel régóta kamarapartnerek.
A műsorban Gyöngyösi Levente és Mike Mower egy-egy szonátája mellett magyarországi bemutatóként Gary Schocker műve is helyet kapott egy ősbemutató társaságában.
Kanyó Dávid - pikoló
Réti Balázs - zongora
2018. június 8. Budapest Music Center - Könyvtár https://info.bmc.hu/hirek/2187
Műsor:
Gary Schocker: Szonáta - magyarországi bemutató
Gyöngyösi Levente: Szonáta
Gajdács Armand: Szvit - ősbemutató
Mike Mower: Szonáta
Eugéne Damaré: Le Merle Blanc (ráadás)
John Corigliano ~ Pied Piper Fantasy Richard Sherman - FUVOLA
… és a Michigan State University Symphony Orchestra, vezényel Leon Gregorian. 2010, Great Hall of the Wharton Center - Michigan State University in East Lansing.
Tételek:
I. Sunrise and the Piper’s Song 0:17
II.The Rats 11:19
III. Battle with the Rats 13:04
IV. War Cadenza 16:10
V. The Pipers Victory 22:40
VI. The Burghers’ Chorale 27:08
VII. The Children’s March 31:36
Yulia Berry készített chat-interjút Theobald Böhm leszármazottjával, Ludwig Böhm-el, aki egész életében a nagy előd munkásságának ápolásával foglalkozik. A beszélgetés aktualitását a közelgő 4. Theobald Böhm Nemzetközi Fuvolaverseny adja, amely 2019 októberében kerül megrendezésre Münchenben. A felkészülésre még több, mint egy év áll rendelkezésre, tehát, aki most kap kedvet egyáltalán nincs elkésve, még akkor sem ha semmit sem ismer a versenyanyagból. A jelentkezés 2019 szeptember elsején zárul le. A részletes információkat itt találjuk.
A mellékelt zene (amely nem része az eredeti interjúnak) Böhm kompozíciója, a Grande Polonaise, amelyet zenekari kísérettel hallhatunk a 3. Theobald Böhm Nemzetközi Fuvolaverseny egyik zsűri tagjától, Jasmin Choi-tól - egyébként nem rég adott koncertet Budapesten. Érdekesség, hogy nem azt a verziót halljuk amit általában ismerünk (op.16a), hanem a Grande Polonaise egy másik, zenekari kíséretes verizóját (op.16b), amelyben a fuvolaszóló anyaga is kissé eltér a közismert változattól - érdemes figyelni. A videót a beszélgetés végén találjuk.
Yulia Berry: Helló Ludwig! Theobald Böhm ük-ükunokája vagy, és valószínűleg az ő nevét minden fuvolás ismeri ezen a bolygón, hiszen fuvolás, zeneszerző és a modern fuvola megalkotója is ő volt - tökéletesítette a modern koncertfuvolát, fejlesztette a fogásrendszerét. Volt más professzionális fuvolás a családban?
Ludwig Böhm: Helló Yulia! Theobald Böhm-nek egy lánya (nem ment férjhez), hét fia (mind megházasodott) és 54 unokája volt. Ma már közel 400 leszármazottja van beleértve a feleségeket és férjeket is Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Nagy-Britániában, Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Afrikában, Namíbiában, az USA-ban, Panamában, Chile-ben, és Ausztráliában. Mindössze egyetlen leszármazott, Katharina Böhm a hivatásos fuvolás, aki a Lipcsei Szimfonikus Zenekarban játszik.
Yulia Berry: Tudsz fuvolázni?
Ludwig Böhm: Vettem leckéket 1985 és 1988 között egy 1870 körül készült Böhm & Mendler fuvolán, de felhagytam vele, mert a nyelvekhez sokkal jobb érzékem volt és, hogy kutatással és sportokkal foglalkozhassak (sí és tenisz), így nem játszom semmilyen hangszeren.
Yulia Berry: Van a család birtokában valamilyen műtárgy, ami Teoblad Böhm-től származik? Ha igen, valamelyik különösen értékes Neked?
Ludwig Böhm: Birtokomban van egy ezüst és három fa fuvola Böhm & Mendler-től és négy másik leszármazottnak van birtokában további fuvolák. Van három olajfestményem Böhm-ről, és más leszármazottaknak szintén vannak festményei. Az általam kezet Theobald Böhm Archívumban mindent összegyűjtök, ami vele kapcsolatos: leveleket, fotókat, cikkeket, koncertműsorokat. Ezen kívül sokat utazom és két hetet töltöttem a Kongresszusi KÖnyvtárban, a Miller Gyűjteményben, ahol fényképeket készítettem az ott fellelhető fuvolákról a katalógusom számára arról a 250 fuvoláról, ami még ma is fellelhető. Természetesen az én mély, 435 Hz-es hangolású, ezüst Böhm & Mendler fuvolám (arany szájrésszel) a legértékesebb számomra. Dayton C. Miller Böhm könyvének angol fordításában (“The Flute and Flute Playing”) azt írja, hogy az ő fuvoláit kedveli a legjobban a gyűjteményében.
Yulia Berry: Lehet tudni milyen ember volt Böhm?
Ludwig Böhm: Barátja, Karl von Schafhäutl - akivel az akusztikát tanult és számításokat végeztek a hangnyílások pozícióját és átmérőjét illetően az 1832-es kónikus és az 1847-es cilindrikus modell esetében - részletes életrajzot adott ki 1881-ben. Lánya, Marie 1898-ban, dédunokája Dr. Karl Böhm pedig 1944-ben írt róla életrajzot. Valamennyien barátságos, nagy tiszteletnek örvendő, univerzális zseninek írták le, aki mindig nagyon elfoglalt volt. A olyan sportokat is kedvelte gyorsgyaloglás, a korcsolyázás és a sakk.
Yulia Berry: Megosztanál velünk valamilyen vele kapcsolatos történeted?
Ludwig Böhm: Nem csak az említett három életrajzot olvastam el, hanem elolvastam Böhm 160 levelét is, amelyeket összegyűjtöttem. Minden levelet, ami ő írt, vagy róla írtak publikáltam abban a 20 kötetes sorozat egyik kötetében, amelyet publikáltam (a honlapomon megtalálhatóak www.theobald-boehm-archiv-und-wettbewerb.de és www.theobald-boehm-shop.de) . Van egy aranyos anekdota 1826ból, amikor Böhm a híres olasz énekesnővel, Angelica Catalani-val készült fellépni két koncerten - de csak az első koncert lett megtartva, mert Böhm nagyobb tapsot kapott, mint az énekesnő, ezért a második koncerten már nem volt hajlandó fellépni vele.
Yulia Berry: Van olyan múzeum, ami Theobald Böhm-ről szól?
Ludwig Böhm: Theobald Böhm iránti érdeklődésem 1981ben kezdődött, amikor a müncheni Municipal Museum halálának 100. évfordulóján nagy kiállítást készített róla, és a múzeum igazgatója számtalan kérdést intézett hozzám, amire nem tudtam válaszolni. Csak annyit tudtam, hogy volt valaki a családunkban, aki csinált valamit a fuvolával. Ettől a pillanattó életfeladatomnak tekintettem, hogy ápoljam az emlékét. Ma 15 fuvolája látható müncheni Municipal Museum-ban és továbi 25 a híres müncheni Deutsches Museum-ban. Továbbá emléktábla került az Altheimer Eck 15 alatti házára, ahol él és dolgozott, de nincs Theobald Böhm múzeum.
Yulia Berry: Nagyon sokat tettél a Theobald Böhm-el kapcsolatos információk felkutatásáért. Ahogy tudjuk, sok zeneszerző írt számára zenét. Minden darabot sikerült összegyüjteni, vagy vannak még hiányzóak? Tervezed a kiadásukat?
Ludwig Böhm: Minden Böhm által írt darabot összegyűjtöttem és mindet újra gépeltem kottagrafikai programmal a muzikológus, Michael Nowotny - a Henle kiadónál dolgozik - segítségével, munkámat Dr. Raymond Meylan zenetörténész ellenőrizte és korrigálta. Az összkiadásom 88 kompozíciót tartalmaz - ezek között 24 mű altfuvolára készült - és 2012-ben került publikálásra, terjedelme 3500 oldal. Szintán összegyüjtöttem 19 olyan művet, amelyeket Böhm-nek dedikáltak, ezeket 2017-ben adtam ki, és kb. 200 oldal a terjedelme. Noha 1500 könyvtárnak írtam levelet két kompozíciót, amit neki dedikáltak még mindig nem találtam meg:
Franz Grandaur - Sérénade mauresque, fuvola és zongora, London cca. 1860
Antoin Sauvlet - Souvenir de la Volga,fuvola és zongora, cca. 1870
Yulia Berry: Melyik a kedvenc darabod Theobald Böhm-től?
Ludwig Böhm: Az egyik nagy kedvencem egy lassú darab a Souvenir des Alpes, no. 5-ös darabja, Andante pastorale, opus 31, 1852-ből.
Yulia Berry: Milyen gyakran játszák a fuvolások Böhm műveit? Értesítenek ha műsorra tűzik a műveit?
Ludwig Böhm: Koncertműsorokat is gyűjtök, amelyekben Böhm műveit játszák. Az op.16-os Grande Polonaise kivételével a művei nem igazán ismertek még a fuvolások körében sem, de az összkiadásom vélhetően változtat majd ezen. Nemzetközi fuvolaverseny is szerveztem 2006-ban, 2011-ben és 2016-ban, ahol a fuvolásoknak sok Böhm művet kellett játszaniuk.
Yulia Berry: Tudnál még mondani néhány szót erről a versenyről?
Ludwig Böhm: A versen célja, hogy még jobban megismerhessük Böhm műveit. Egy 18. századi és egy 20. századi szólódarab mellett a résztvevőknek egy Böhm etűdöt és számos más előadási darabot kell tőle játszani a három fordulóban. Az első díj 5000 euró, a második 300 euró, a harmadik díj 2000 euró. Az első fordulóban egy darabot altfuvolán is lehet játszani, amiért külön díj jár. Van egy másik külön díj is a 20 év alatti résztvevőknek (lásd még: www.theobald-boehm-archiv-und-wettbewerb.de; ). 2016-ban 48 induló volt 22 országból, és a következő verseny 2019-ben vagy 2022-ben tervezzük.
Yulia Berry: Egyébként milyen zenét szeretsz általában?
Ludwig Böhm: A Beatles és a Rolling Stones zenéjén nőttem fel, és főleg pop zenét hallgattam. Amikor 1981-ben a Kansas City-ben tartott amerikai fuvolás találkozóra mentem - amely Theobald Böhm emlékének volt ajánlva - akkor hallottam először a műveit és az első pillanattól megkedveltem. Ugyan ebben az évben szerveztem egy emlék hangversenyt Münchenben, a Cuvilliés Theatre-ben, ahol Böhm maga gyakran játszott. A koncerten William Bennett, Ursula Burkhard, Michel Debost, Irena Grafenauer és Aurèle Nicolet léptek fel, valamennyien Böhm műveivel. A modern avant-garde zenét nem szeretem.
Yulia Berry: Egyike vagyok azon keveseknek, akik ma nyitott gisz-es Böhm fuvolán játszanak fordított bé billentyűvel. Úgy tudom végeztél mostanában egy kutatást arról hány professzionális fuvolás használ ilyet.
Ludwig Böhm: A listám, amely ma élő professzionális fuvolásokat tartalmaz, akik ilyen modellen játszanak 246 főt tartalmaz 23 országból. Legtöbbjük Oroszországban, Ukrajnában és Litvániában él. A két legfontosabb név ma, akik nyitott gisz-es modellen játszanak William Bennett London-ból és Denis Bouriakov Los Angeles-ből. A legtöbb fuvolás, aki kipróbálta ezt az - eredetileg Böhm által létrehozott - megoldást felismerte, hogy ez sokkal logikusabb és jobb rendszer. De amióta Louis Dorus megalkotta a zárt gisz billentyűt Louis Lot segítségével ez a rendszer terjedt el a világon. Nagyon sok nyitott gisz-es fuvolásnak gondot okoz, hogy vevőt találjon ha el akarja adni a hangszerét.
Yulia Berry: Voltak Böhmnek más találmányai is a fuvolán kívül?
Ludwig Böhm: Van egy találmánya, egy új rendszerű zenedoboz (1816), és egy másik Prof. Schafhäutl-el közösen, egy kereszthúros zongora amelyhez egy rezonáns doboz kapcsolódik (1835). Továbbá van szabadalma a kerekek erőátvitelével kapcsolatban, acélgyártáshoz kapcsolódóan, valamint egy speciális, templomtoronyba telepíthető távcső, amelynek segítségével pontosan megállapítható a tűz helye a városban.
Yulia Berry: Számos fuvolafesztiválon tartottál előadást. Van valamilyen érdekes történeted?
Ludwig Böhm: Szeretek fesztiválokra menni és előadást tartani Theobald-ról, voltam Japánban, Ausztráliában, az USA-ban,Hollandiában, Spanyolországban, Olaszországban Horvátországban, Izlandon, Thaiföldön, Lengyelországban és Örményországban. Mindig egy kicsit csalódott vagyok, amikor az előadásommal párhuzamosan koncertet tartanak és emiatt sokan nem tudnak eljönni. Spanyolországban elromlott a projektor az előadásom közben, és ennek az élménynek a hatására most már mindig sajátot viszek. Így a képek minősége is sokkal jobb.
Yulia Berry: Hogyan reagál a hallgatóság, amikor elmondod Böhm ük-ükunokája vagy?
Ludwig Böhm: Az a benyomásom, hogy érdekesnek találják engem és az előadásomat is.
Yulia Berry: Mi volt az utolsó tevékenységed a fuvolázással kapcsolatban?
Ludwig Böhm: 2018-ban szerveztem meg a 3. Nemzetközi Theobald Böhm Fuvolaversenyt fuvolára és altfuvolára, amelynek helyszíne a mücheni Főiskola és a Theater München voltak - illetve a verseny nyitánya ként a zsűri tagjai adtak gálakoncertet Böhm kompozícióiból a Prinzregententheater-ben, amelyet egy közös vacsora követett több mint 100 leszármazottal. Nagyon szeretem ezeket az eseményeket, bár rendkívül kimerítő a szervezés, a rengeteg email megválaszolása, amit a szervezéssel kapcsoltban kapok.
A másik tevékenységem - amit már említettem - hogy 1500 könyvtárnak írtam email-t a két hiányzó műről, amelyet Böhm-nek ajánlottak. 1981-ben levelet küldtem, de 2016-ban email-eket akartam küldeni, és mivel csak a postai címeket ismertem óriási munka volt minden könyvtár email címét kideríteni a Google segítségével.
2017 tavaszán átnéztem a Schott kiadó állományát a Bajor Állami Könyvtárban az 1838 és 1863 közötti időszakot, és találtam 22 levelet Böhm-től 3000 olyan levlé között, ami nem volt helyes időrendbe állítva.
Yulia Berry: Ha lehetőséged lenne vele találkozni mit mondanál neki és mit kérdeznél tőle?
Ludwig Böhm: Ha beszélhetnék Theobald-al természetesen gratulálnék neki a találmányai okán, és feltennék neki pár kérdését, például miért van 1–37 és 45–47 opusz száma és miért nincs opus 38–44? ÉS, hogy ki írta az utolsó művét, az op 47-es Elégie-t?
Yulia Berry: Köszönöm, Ludwig az érdekes beszélgetést! Azt hiszem Theobald Böhm büszke lenne a munkádra, amelyet az ő örökségének szenteltél!
Ludwig Böhm: Köszönöm, Yulia! Nagyon jó kérdéseket tettél fel és jót beszélgettünk!
Jasmine Choi - fuvola
Hochschule der Musik und Theater Zenekara - München, vez.: Sebastian Schwab
A szinte kimondhatatlan nevű finn zeneszerző fuvolaversenyét már csak nem két évtizede ismerem - legalábbis a kottáját; egyik budapesti zeneműtárunkban megtalálható ( ,hogy ma is meg van-e nem tudom, de nem kölcsönözték ki túl sűrűn). Az internet térnyerése kellett hozzá, hogy meg tudjam hallgatni a művet legalább zongorával, Meghan Naxer és Eric Charnofsky előadásában. Az op.69es fuvolaverseny a “Dances with the Winds” alcímet viseli, és a “bevállalósabb” fajtából való - tételenként felvonultatja a fontosabb fuvolafajtákat. Az előadáshoz kottát is találtam, a videók alatt található.
Einojuhani Rautavaara igen termékeny szerző, rengeteg műve van különféle összeállításokban, és műfajokban. Fuvolára, a versenymű mellett van még egy fuvola-gitár szonátája és egy “The Last Runo” című fuvolakvintettje is van, ez utóbbi 2007 készült.
Körülbelül három hete adott majdnem 3 órás mesterkurzust Sir James Galway a new york-i Flute Center-ben. Ennek teljes anyagát láthatjuk itt alább, a kurzus műsora alatt.
Az első résztvevő 30 percnél lép a színre, de az ezt megelőző események is tanulságosak:
Jean-Pierre Rampal és John Steele Ritter 1990ben a NHK Studióban, Japánban.
Jean-Pierre Rampal az előttem járó generációja ikonja volt, én csak szinte utolsó pillanatban ismertem meg a művészetét és máig tanulmányozom, annál is inkább, mert egyre újabb és újabb felvételek kerülnek fel vele a netre. Ez a felvétel egy japán tv stúdióban készült 68 éves korában, és mondhatom a művész pazar technikai és hangi állapotban volt ekkor. Igen könnyed fuvolázást hallhatunk, ami ebben az életkorban eléggé ritka. Bravúros technikai megoldásokat és nagy levegőíveket is akadnak bőven, különösen a Doppler művet és a Velencei Karnevál-t ajánlom az Olvasóknak/Hallgatónak.
00:00 Csajkovszkij - None but the Lonely Heart
02:53 Doppler Ferenc - Fantaisie Pastorale Hongroise
11:43 Bizet - Menuet from L’arlésienne
15:13 Génin - Carnaval de Venice
Nos, ami a “live stream” sorozatot illeti ez valóban egy régi darab, de egykoron élő felvétel volt. A Mezzo tv adását örömmel találtam meg az interneten, úgy saccolom, hogy valamikor a 90es évek vége felé láttam is amikor adásba került. Juliette Hurel és Benoit Fromanger fuvoláznak - az előbbi művész azóta jelentős karriert futott be, utóbbi a francia fuvolás magazin szerkesztője is volt. A műsor igen érdekes, ismert szólóművek mellett ismeretleneket is hallunk - ugyan így a duók tekintetében is. A műsorban hibás a felirat, a harmadik szám a Petrassi duó… francia lezserség..
Toru Takemitsu ~ Voice
Bach ~ g-moll szonáta, BWV 1020
Goffredo Petrassi ~ Dialogue angelico
W. F. Bach ~ Duet No.4
Maurice Ohana ~ Satyres C.P.E. Bach ~ Duó
Daniel Raquillet ~ Jazzoflute
Maurisio Kagel ~ Ludwig van B.
Bach ~ Badinerie
Morton Feldman (1926-1987) már “járt” nálunk, a blogon, akkor fuvolaversenye került reflektorfénybe. Most újra visszatérek a szerzőhöz, mert miniatűr fuvolatriójának ráadásul magyar vonatkozása is van! Mindössze egyetlen felvételt találtam, - de jó is lenne, ha volna magyar előadású videó belőle a neten… Nem is értem eddig miért nem karolták fel a fuvolások nálunk ezt a darabot.
Feldman szívesen foglalkoztatta a fuvolát nagyobb terjedelmű kamaraműveiben is. A Why Patterns? (1978), Crippled Symmetry (1983), For Philip Guston (1984) és a For Christian Wolff (1986) mind olyan kompozíciók, ahol a fuvola központi szerepet kapott.
Noha Feldman alkotói pályája vége felé erősen vonzódott a hosszú darabokhoz, fuvolatriója mindössze 4 és fél perces, a szerző léptékéhez képest gyakorlatilag miniatűr kompozíció. Feldman életében a mű nem hangzott fel, sőt sokáig csak kéziratban létezett. A címet nem ő, hanem Eberhard Blum adta, aki az 1989 május 31-i berlini ősbemutatón Christiane Hellman és Johanna Kassner társaságában előadta a triót. A darab ebben az időben - azaz a szerző halála után körülbelül két évvel - került kiadásra.
A szerző a művet 1972 március 5-re keltezte, az ajánlás Sophie Kotanyi-nak szól. A hölgy Budapesten született értelmiségi, képzőművész családból 1953ban, de 1957től Brüsszelben élt és nevelkedett. Feldman-al berlini tanulmányai idején találkozott 1971-72ben, amikor a Német Film- és Televízió Akadémián tanult. Sophie Kotanyi később elismert dokumentumfilmes lett, és az ő tulajdonában volt a darab kézirata is, amely megírása után 17 évvel hangzott fel első alkalommal.
Kottarészlet a darab kezdetéről.
A művet előadja a Time’s Arrow , a Boston University-n, 2014 február 26án:
Ju Hee Kang - fuvola
Lara Randall - fuvola
Gabriela Ruiz - fuvola
Találtam egy régi - 2003as - Parlando-t, onnan vettem át az alábbi gondolatébresztő cikket, illetve bevezetés ként mellékeltem hozzá egy rövid, de fontos videót.
A lámpalázról
“Azt szoktam mondani, hogy a lámpaláz a büszkeség egyik fajtája. Amikor azt hiszem: hogy én nem engedhetem meg magamnak, hogy melléüssek, megakadjak. Ha ilyen óriási felelősséget rakok a vállamra, akkor félni fogok és ezzel előkészítem a katasztrófát… De ha van bennem kellő szerénység és elfogadom tökéletlenségem, akkor kevésbé félek. Tudjuk a régi perzsaszőnyegekbe a tökéletlenségek vannak beleszőve. A készítők nem akarták megsérteni a Korán előírását, mely szerint egyedül a Teremtőt illeti a tökéletesség. Nos, nekünk nem kell mesterségesen hibát csinálnunk, elég elfogadnunk az adottságainkból származókat.
A tanításról
Először is megpróbálom „megtanítani” az illetőnek azt, aki Ő, nem azt, aki én vagyok. Annak semmi értelme sincs, hogy egy kópiát csináljunk. Az ember alapprincípiumokat át tud adni, vagy amiket tapasztalt az életben, de tulajdonképpen együtt kutatjuk azt, hogy mit akart a komponista. Meg kell próbálni megtanítani a zenét, azt a zenét, ami létezett, mielőtt papírra került, ha azt sikerül megtalálni, vagy az egyik verzióját abból, akkor valami sikerült. A technika olyan dolog, mely sokszor konfliktusba kerül a zenével. Több módon is konfliktusba kerülhet. Pl. úgy, hogy átveszi a zene szerepét azzal, hogy az illetőnek az izmai muzsikálnak. Az izmoknak nincs sok zenei mondanivalójuk.
A tanítás egyfajta tisztogatás. A zongorázás közbeni félelem rossz tanácsadó, mely rossz mozdulatokhoz vezet és rossz szokások keletkeznek. Ez olyan, mintha valaki jégen sétál és mindig fél, hogy elcsúszik és a végén megtanul egy olyan járásmódot, hogy a járdán is úgy sétál. Valakit megszabadítani a félelmétől fontos dolog, de megváltoztatni valamit nagyobb eredmény, mint megtanítani valakit arra, hogy ugyanazt a rosszat jobban csinálja.
A növendék jó érzését kell megteremteni. Azt is meg kell tanítani, hogyan érezze jól magát a zongora mellett. A spontán zongorázás állapotába kell elvezetni, s a megvilágosodáspillanatához. Ez a pillanat olyan, mint amikor színes lesz a fekete-fehér televízió!
Már tanítvány koromban tudományosan próbáltam figyelni bármely tanár módszerét. Átadni valamit amit más nem tud, ez a legcsodálatosabb dolog a világon.
A jó tanár sohasem kíván lehetetlent. A pedagógia csak katalógus, az alkalmazást személyiségekre, adott esetekre kell szabni. Mégis léteznek általános szabályok, pl. végy levegőt ű frázisok közt!
Az emberi megnyilvánulások titokzatos helyről jönnek. A tanítás során az ember legfontosabb dolga, hogy elhárítsa az akadályokat.
A gyakorlásról és a zenei ihletről
Prevernek van egy verse, amelynek témája, hogy hogyan kell, egy madarat festeni. Ha valaki festeni akar egy madarat, akkor először egy kalitkát kell minél szebbre festeni, és esetleg egy nap megjelenik a madár és beleszáll. De, ha egy szép napon elkezd énekelni, akkor be kel! csukni a kalicka ajtaját és lassan kivenni a madár farkából egy tollat és azzal beírhatja a nevét a kép sarkába. Amikor gyakorol valaki, akkor a kalitkát gyakorolja és a madár jön vagy sem.
Az élet nehéz periódusainak elviseléséről
A nehéz dolgok mind epizódok az életben. Amikor az embernek jól megy, akkor esik depresszióba. Amikor igazi problémák vannak, akkor az ember nem kesereg. Tudomásul veszi mint tényeket, de nem meri átélni.
A mesterkurzusokról
Ez olyan, mint egy visszhangkamra, ez kiegészítő képzése a tanításnak. Annak nem lenne értelme, hogy mindig 100 ember hallgassa az órát, mert négyszemközt is kell lenni a növendékekkel, aki esetleg el akarja mesélni a bánatát, ami nem tartozik másra.
A kurzusok egy generációval való kapcsolatot teremtenek. Olyan ez, mintegy vitamin. (Kutas János 1997). Itt szó van a zongorázás filozófiájáról, fiziológiájáról a testmozgásig. Hová néz a szemével, mikor lélegzik, mit akar a zene. A világ mindenfajta megnyilvánulását bekapcsolja.
Á zene misztérium, de a zongorás mesterség, seregnyi fizikai problémával. Ezeket meg kel! oldani számtalan segédeszközzel. A jógától kezdve Sztanyiszlavszkij módszerig bármi jó lehet: csak arra kell vigyázni, hogy egyik rendszerből se legyen metódus. Bármilyen gyönyörű eszmével kívánok mindent megmagyarázni, - rögeszmére lelek. Ezek eszközök. A cél más. Egy egyszerű példával megvilágítva mindezek szerepe a tanításban annyi, mint a cipőkanálé . Az pedig csak addig kell, míg felveszem a cipőt. Nem hagyom benne a cipőkanalat.”
Sebők György a mesterkurzusokon számtalan hasonlattal segítette a zene igazi megszületését. Interjúk során utalt arra ,hogy mindig öröm volt számára, amikor a tanítványok évekkel később is visszajeleztek, hogy most értik igazán a kurzusok jelentőségét, amely napi munkájukban visszatükröződik.
* Sebők György vallomásait interjúkból és a mesterkurzusain szerzett tapasztalataimból merítettem. Az itt bemutatott példák nem konkrét darabokhoz kötődtek, hanem általános érvényű igazságok.
- Dombi Józsefné -
És egy ráadás, ami már nem e cikk része ,de a témához tartozik: Itt olvasható: Kovács Sándor - Hogyan gyakoroljunk?
.jpg)
