Régi tervemet valósítottam azzal, hogy elkészítette, “szakmai családfámat”. Még a 90-es évek elején, amikor Gärtner-nél tanultam Münchenben láttam egy hasonlót a termében, amit akkor (analóg) géppel le is fényképeztem. A kép használhatatlan lett, de arra emlékeztem, hogy ő Blavet-ig vezette vissza magát, ami a Nicolé-val való kapcsolata miatt volt lehetséges. Nem volt türelmem a nulláról “családfát” szerkeszteni, így meglévő anyagokat is felhasználva hoztam létre az itt látható táblát. Érdekesség, hogy a francia iskolát Sir James Galway révén és Gärtner révén is megkaptam. A német iskola apám miatt is képviselve van, aki hosszabb időn át tanult E. List-nél Lipcsében. Gärtner hozza be a histórikus vonalat Scheck által, aki a régizene játszás egyik úttörője volt. Scheck esetében nem tudtam jobban visszamenni az időben, mint az ő tanára, így azt, hogy a német iskola melyik ágába csatlakozik egyelőre nem lehet tudni. Ugyan ez a helyzet a magyar ág esetében is, ahol Burose Adolfot megelőzően egyelőre nincs több adat, de apámon kívül Elek Tihamér is összeköttetést ad a Hartai-féle ághoz. Érdekes lehet még, hogy a Theobald Böhm által indított ághoz nincs kapcsolatom – ezt kicsit sajnálom. Mindig nagy kérdés, hogy az intézményes tanulást legyen e a családfa képzés alapja (a nemzetközi gyakorlatot látva ez a meghatározó), vagy bármilyen tanulás számíthat. Itt most az intézményes vonal volt inkább előtérben, de még bővíteni fogom az ábrát és feltüntethetném barokk fuvolás tanulmányaimat is, amely által – Csalog Benedek révén -Barthold Kuijkent is megjelölhetném. Még annyit tehetnék hozzá, hogy a “szakmai családfája” elkészítésének külföldön nagy hagyománya van, ami teljesen logikus is, hiszen ki ne szeretné tudni, számon tartani a nagy elődöket. Ilyen tehát mindenkinek van – javaslom elkészíteni még akkor is ha eléggé időigényes, mert izgalmas kutató munka.
