‘cikk’ címkével ellátott bejegyzések

A Böhm-fuvola és metodikájának kialakulása Magyarországon

2015 06 05

Hosszabb idő után publikációra adtam a fejem. A 2014ben fejlesztett cikkemet, - amit eddig csak jelszóval rendelkezők olvastak - most megjelentette a Parlando online zenei folyóirat.

Az írás elejét itt közlöm, a folytatáshoz kattintsunk a linkre az idézet végén:

“Talán egy fafúvós hangszer sem változott akkorát, mint a fuvola Theobald Böhm újítása révén. Hangszerreformja máig ható hullámokat vet, és éppen ezért rendkívül fontos tanulmányozni Böhm munkásságát, de zeneszerzői tevékenységét is, különös tekintettel pedagógiai műveire. Ebben a cikkben azt a kérdést vizsgálom milyen sajátos események vezettek a Böhm-fuvola metodikájának kialakulásához hazánkban. Áttekintem a hangszer kialakulásának, és elterjedésének körülményeit, kísérletet téve arra, hogy nyomon kövessem az új hangszer térhódítását, úgy térben – tehát földrajzi tekintetben –, mint időben, olykor geopolitikai és történelmi sajátosságokat is szem előtt tartva. Mindezt azért, hogy helyes önértékeléssel jelölhessük ki saját helyünket a világ fuvolázó nemzetei között.

Az alábbi írásos forrásokat használtam:
- Rick Wilson régi fuvolákkal foglalkozó oldala: http://www.oldflutes.com
¬- Dr. Szabó Antal: Theobald Böhm és fuvolái (2007).
- Dr.Csetényi Gyula: A Doppler testvérek.
- Leonardo De Lorenzo: My Complete Story of the Flute, Texas Tech University Press, 1992.

Továbbá igénybe vettem a fuvolaépítés történettel foglalkozó hangszerész, Robert Bigio (díjnyertes könyvek szerzője; http://www.robertbigio.com/), valamint Gian-Luca Petrucci (Emeritus Professzor a Santa Cecilia Konzervatóriumban, Rómában) személyes segítségét is, amelyet ezúton is köszönök.
Az alábbiak szerint haladunk:
- felvázoljuk Böhm munkásságát röviden;
- ismertetjük milyen hozzáállással fogadták az új modellt a különféle nemzetek fuvolásai, és
- megkíséreljük nyomon követni hangszerének elterjedését térben és időben, különös tekintettel,
- az Osztrák-Magyar Monarchiára, illetve
- részletesebben megvizsgáljuk a hazai helyzetet, hogy végül
- következtetéseket vonhassunk le a fentiekből saját fuvolapedagógiánk sajátosságairól.”

Folytatás a Parlando-ban, itt…

Böhm halálának 100. évfordulóján tartott emlémkkoncert plakátja

Hangszered szeretetével érintsd meg a közönséget!

2014 05 04

hegedűművésznő, modern és barokk hangszeren is. Koncertmester, szólista, kamaraművész és tanár -  hegedűt tanít a University of Cincinnati College-Conservarory of Music-on, valamint képzett Alexander Technique tanár is, aki zenészekre specializálódott. Azt tervezem, hogy több cikket is lefordítok tőle. Kérdezhetnénk, hogyan bukkanhat fel egy fuvolás-blogon - a válasz igen egyszerű, de előbb az alábbi linkeken tanulmányozhatjuk a tevékenységét:

A művésznő személye azért érdekes, mert elég kevés olyan professzionális hangszeres előadó művészt ismerünk, aki egyben profi Alexander-os is. (A jobb oldali képen a Carnegie Hall-ban ad koncertet). Az egyetlen, akit nálunk is ismerhetek a fuvolások Gary Schocker, aki kurzust is adott néhány éve. A hölgy weboldalain rengeteg hasznos cikket, gondolatot találhatunk, főképp olyanokat, amelyek zenészeknek - így fuvolásoknak is - szólnak.  Az itt következő fordítás forrása ez a link. Egy nagyon hasonló cikket már fordítottam Niall O’Riordan tollából, ezért esett a választásom erre az írásra, mint kezdő anyagra:

Hangszered szeretetével mozgasd meg a közönséget!

Amikor a hangszeredhez nyúlsz valóban tisztában vagy a jelentőségével, hogy mit érintesz meg? Vagy úgy közelíted meg, mint aki egyszerűen akar tőle valamit? Másokkal is úgy bánsz, mint a hangszeredet? Íme néhány szempont, amit érdemes emlékezetedbe idézni, amikor a hangszeredet legközelebb a kezedbe veszed:

A hangszere lényegét tekintve, teljes mértékben csodálatos. Nem érdekes, hogy mennyire olcsó, vagy esetleg karcolások vannak rajta, esetleg más módon sérült, a hangszered teljességgel csodálatos. Minden alkalommal mélyen átéled ezt, amikor előveszed?

Tiszteled a hangszeredet? Emlékszel arra, hogy különleges külseje és integritása van? Néhány ember hihetetlen mennyiségű időt, energiát, gondolatot és szeretetet adott hozzá, hogy megteremtse ezt a hangszert, amelynek mély története van. Megbecsülöd a hangszer küllemét és készítői munkáját?

Még ha gyárban gyártott hangszerről is legyen szó, akkor is valaki megtervezte. És még ha ez egy egyszerű másolata is egy másik modellnek, menj vissza az időben és gondolj arra, hogy ennek a dizájnak története van, - megbecsülöd azt a tervezőt, aki a hangszered őstípusát készítette?

Mit látsz először, amikor megközelíted a hangszeredet? Megfigyeled a színek nüanszait, a formát, és a részleteket?

Érzed a hangszered különleges személyiségét, és köszöntöd őt, vagy azt feltételezed, hogy már mindent tudsz róla?

Tudod, hogy a hangszered hatalmas kiaknázatlan potenciállal rendelkezik? Nem számít milyen nagy muzsikus vagy, vagy, hogy milyen rég óta játszol már, végtelen hangi és hangzásbeli kombinációs lehetőségek várnak még felfedezésre. Áhítattal és tisztelettel értékeled ezt a végtelen potenciált a hangszeredben?

Amikor a hangszeredhez nyúlsz gyengéden érinted meg, mint egy újszülött kisbabát, vagy csak gondolkodás nélkül kirántod a dobozából, hogy azt tegye amit akarsz?

Elengeded a feszültségeidet mielőtt a hangszerhez nyúlsz, hogy tényleg érezhesd őt? Milyen érzést vált ki belőled amikor megérinted? Tudatában vagy a textúrájának, formáinak és részleteinek?

Legközelebb, amikor előveszed miért ne töltenél el néhány pillanatot azzal, hogy leülsz vele, és ha a dobozában van miért ne várnál egy pillanatot mielőtt előveszed? Jól nézd meg…! Feltételezem, hogy észreveszel valamit, amit korábban soha sem.

Most… érints meg, tisztelettel és szeretettel, amit megérdemel, és ha nyitott vagy, biztos vagyok benne érezni fogsz valamit amit azelőtt nem. Kis időbe telhet amíg rájössz, de biztos vagyok benne úl élmény fog érni. Engedd, hogy a hangszer megérintsen és Te is megérinted őt.

Ma már teljesen más módon tisztelem a hegedűmet, mint korábban - mert minden egyes alkalommal, amikor a kezembe veszem egy kicsit más milyennek mutatkozik. Mindössze arra van szükségünk, hogy erre emlékezzünk és minden élmény friss és új lesz. szükségünk van. A tudatosság a lényeg. Ma úgy játszom a hegedűmön, hogy némi extra időt töltöttem vele, és teljesen másképp szól. Nyitottabb és gazdagabb a hangja. Olyan különleges figyelmet fordítottam a hangszeremre, mintha egy ember lenne.
Aztán úgy játszottam egy ideig, hogy elképzeltem a hangja szívből jön, szívtől szívig játszottunk, a hegedű és én ….

Megható? Igen. És biztos vagyok benne, aki tanúja volt ennek a találkozásnak szintén meghatódtak. Ha valaha is csodálkozol azon mitől hatódik meg a közönség, először győződjön meg arról, hogy Te is nyitott vagy a hangszered csodáira, és kötelezzék el magukat amellett, hogy nyitott leszel és hagyod magad meghatódni.

Ez az egyik módja annak, hogy a hangszerünkön játszunk.

Szeretettel,
Jennifer

- - - VÉGE - - -

A művésznő a bejegyzés eredeti oldalán lehetőséget ad arra, hogy tapaszalatainkat megosszuk vele - angolul.

Jennifer Roig-Francoli hónapok óta így közelíti meg a hegedűjét és Facebook oldalán számol be a tapasztalatairól…

További videók.

Elek Tihamér interjú Pap Jánostól

2012 04 15

Elek.Tihamer.Pap.Janos
Olvasáshoz klikk a “Fullscreen” gombra.

Dugók és koronák II. - Kovács Kornél

2012 04 13

Az itt következő cikk teljes egészében átvétel a Parlando folyóirat alább megnevezett számából, ez az eredeti link. És ezzel folytatom a megkezdett cikksorozatot a dugókat illetően. Ez alkalommal van némi személyes érintettségem is, mert a különféle típusok nálam is megfordultak kipróbáláson. Sajnálom, hogy Kovács Kornél-féle dugókról nincs képem, illetve nem találtam a neten sem. Sőt azt sem tudom történt-e előrelépés az ügyben. Kár lenne, mert az ötlet remek volt. Most pedig lássuk a cikket (kiemelések tőlem):

Lapunk2006/1. számában Barth István könyvismertetőt írt Szabó Antal: Theobald Böhm és fuvolája munkájáról. Ez adta az inspirációt, hogy megjelenjen Kovács Kornél leírása, találmányáról. A leírtaknak több évtizedes kutatás, gondolkodás, tapasztalat az alapja. A híres hangszerépítő, Albert Cooper is elismerőleg nyilatkozott újításáról. Magyarországon is egyre több Kovács Kornél fuvoladugóval találkozhatunk, a szakma nagy örömére. (Gyöngyössy Zoltán)

A BÖHM-RENDSZERŰ FUVOLA JÖVŐJE

A fuvola fejének megújítása a fejben működő rezonátor kialakításával. A fuvola hangi adottsága elsősorban a hangszer fejének minőségétől függ. A  fuvolának ezt a jelentős darabját ami a hangszer legfontosabb jellemzőjét,  hangi minőséget meghatározza a fontos, de nem lényeges több apró újítás alapvetően nem tudta megformálni. A különböző mesterek a fuvola fejlesztése folyamán a fej jobbítása céljából napjainkban az egyéni igények kiszolgálását tartják célravezetőnek (ezek a fej anyaga, a kémény és Mundstück változatai), ezért a nagyobb gyárak az adott hangszerhez fuvolafej változatokat kínálnak kiválasztásra. További lehetőség: vannak csak fuvolafej készítő mesterek (A. Cooper, Lafin ) a legmagasabb igények kielégítésére.
Az elmúlt évek két kiemelkedő eredményt hoztak a fuvola fejlesztése terén. Az egyik az Albert Cooper által kifejlesztett Cooper Skála szisztéma, amely a hangnyílások helyét és nagyságát megváltoztatva tisztább, homogénebb hangsort eredményezett. A másik a Straubinger párnázás. A párna anyagának és kialakításának, valamint a nagyon szigorú technikai paraméterek megkövetelésének eredménye, hogy a hangszer tökéletes takarása a megbízhatóságot és az adott hangszer maximális szintű működését eredményezi. Nem elhanyagolható szempont a megduplázódott élettartam sem.
A most bemutatásra kerülő harmadik, egyben legújabb újítás egyedül csak a fuvola hangját célozza meg, és a fentiekhez hasonlóan hosszú kísérletezés után jutott el a megoldásig. Ez a szisztéma alapvető változást hoz a hangszeren. Bármilyen modern fuvolára alkalmazható, nem drága, bármikor visszaállítható a régi állapot. Jelen újítás az előző kettővel együtt azt is jelentheti, hogy a Böhm fuvola, amely 150 évig alig változott, most a következő évezred küszöbén lényegét megtartva, de jelentősen megújulva léphet át azon.
Th. Böhm a modern fuvola megalkotásakor szinte mindent megújított a hangszeren, de változás nélkül továbbvitte a fejet lezáró parafa dugót. Igaz, ennek helyét eltérően az addigi gyakorkattól-17 mm-re fixálta a befúvónyílás középpontjától. A fuvolafej bal oldala a dugó miatt akusztikailag nem működő, néma csőszakasz. A hangszer szíve a hangkamra, a fejnek kb. 4cm-es területe, központjában a nyitott csővég felé terjedhet. A hangszer ezért előre és jobb oldalon sugároz hangot. Ezt a létrejövő hangot a játékos kezeli. Anatómiai felépítése, hangkezelési szintje, valamint a hangszer adottságai együttesen határozzák meg a kapott hangminőséget.
A hangképzés a legfontosabb stúdium és gyakorlat, ami egy életen keresztül állandó csiszolást és gyakorlást igényel. Az e stúdiumok közé tartozó feladatok egyik specifikuma a képzett hang felerősítése az emberi fej üregeinek segítségével. Ezt a technikát az énekesek használják, tőlük tanuljuk el. Eredménye egy vivőbb, dúsabb hang, lényege a hangszer hangjának rezonátor üregek által való felerősítése. Nagy termekben, zenekari kíséret mellett nagy segítséget jelent a fenti technika alkalmazása.
Újításom lényege szintén rezonátor üreg alkalmazása, de most a fuvola fejében. Ha a fejben lévő parafa dugót kiveszem, egy üreget kapok közvetlenül a hangkamra mellett, azzal szoros csatolásban-nem úgy, mint a fenti technika, ahol az arc-fej üregek jóval távolabb vannak a hangforrástól. A 17 mm-en lévő ponton egy vékony aranylemezzel zárom le a csövet, amely egyben továbbadja a rezgést az utána lévő üregnek ill. üregeknek. A fuvolafej bal végén újabb lemez zárja a csövet, ami hangot sugároz: a fuvola baloldalon is szól. A fenti alakítás percek alatt elvégezhető, az eredeti állapot bármikor visszaállítható. Variálható, egyéni beállítás lehetséges. A módszer további kísérleteket igényel a piccoló, altfuvola és basszus fuvolák irányában. A FENTI MÓDOSÍTÁS A FUVOLAFEJBEN KÉPZŐDŐ HANG SZINTE MINDEN TERÜLETÉN POZITÍV VÁLTOZÁST EREDMÉNYEZ.
A fuvolafej teljes hosszában rezonál. Az újonnan kialakított rezonáló rendszer alapvetően megváltoztatja a hangot. A fej szinte önálló életet él, függetlenül a hangszer testétől, az előzőnél sokkal intenzívebben sugározza a hangot. A baloldalon is szól a fej, oly módon, hogy a fej bal oldali záró lemezénél a képzett hang csengése jól hallható, annak intenzitása szabályozhatóan jelenik meg. Ez a jelenség a középregisztertől kiindulva egyre markánsabb, a felső regiszterben intenzíven működik, megadva a hangok fényét, és olyan csengést és kiegyenlített hangszint adva annak, amivel a regiszter kényes pontjai megszűnnek.
A játékos új élménye a bal füllel jól hallható tiszta, csengő hang, amely szabályozható és gyönyörű, homogén hangokat ad. A hangok intenzitása a teljes hangterjedelemben megnő, feltűnő az alsó regiszter G-C közötti mély területe: itt mintha egy rásegítő működne, erőltetés nélkül nagy hangok képződnek. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezen a hangszeren a hagyományos hangképzést át kell értékelni. Több kényes és nehéz terület megszűnik, viszont új lehetőségek kikísérletezése várható, ami egy teljesen új típusú hang kialakulását eredményezheti.
A fuvola hangja nagyon labilis. A hang a befúváskor egy szűk területen szól optimálisan, ettől eltérve torzul. Nagyon nehéz pontosan eltalálni a befúvás szögét, a levegősugár sebességét. Ha erősebben fújod, a hang felfelé megy, ha a hang magasabb lesz és fordítva. Ha kifelé fordítod a fejet, felfelé hangolódik viszont.
Ennek a labilitásnak a kivédésére a szájnyílás és a befúvás szöge állandó korrekciós igazításával tudunk beavatkozni, és talán ez igényel legtöbb figyelmet és időt a hangképzés területén. Állandó gyakorlás és jó hallás szükséges a fuvola alapvető problémájának a kiküszöböléséhez.
Újításommal a fenti problémák szinte teljesen megszűnnek…. A hang pontosan ott szólal meg, ahol a legjobb a helye, onnan sem dinamikai, sem befúvási szög-változással nem mozdul el. Piano vagy fortissimo, ki-be forgatás, teljesen mindegy, ugyanott szól, és a legjobb hangon. Extrém esetben torzul a hang, de csak durva beavatkozásnál. Ugyanakkor megmarad némi korrekciós lehetőség, pl. zenekarban. Az eddigi anzatzolási problémák megszűnnek, az eredmény egy szokatlanul homogén játék a partnerekkel. A vibrátó is máshogy működik, az eddigi hangmagasság-változás helyett marad a dinamikai lebegés. A beépített rezgő aranylemezek hatására az ezüst fuvolafej is arany hangszínt kap.

Az nyilvánvaló, hogy a fixált 17 mm-en le kell zárnom a fejet, mert csak akkor szólal meg a fuvola. Ezt a lezárást egy nagyon vékony arany lemezzel oldottam meg, ami a közvetlen mellette képződő hang rezgését átveszi, és továbbítja a lemez mögötti rezonátor üregbe. Ez a rezonátor visszahat a fuvola eredetileg képzett hangjára, azt megsegíti oly módon, hogy felerősíti a felhangokat. Ezzel tömörebb, nagyobb, hajlékonyabb, hangolás szempontjából konkrétabb hangot eredményez úgy,  (és ez az új az eddigiekhez képest!), hogy az már a kialakult fuvola hangot manipulálja. Ellentétben az eddigiekkel, ahol az összes változás a fejen, mind a hang megszólalását segítette elő. Már így is szól a fuvola, de a rezonátor kialakítása végett a cső végét hasonlóan lezárom egy másik arany lemezzel. Van olyan fuvolafejem, amibe egy vagy akár két új lemezt tettem. Ebben az esetben egy rezonátor üreg helyett kettő vagy három is működik a fejben…
Egy azonos kvalitású arany fuvola ára majdnem négyszerese egy ezüst hangszerének. A különbség, amit kapunk, és ami hangszínben jelentkezik, nincs arányban ezzel. Zenekari használatában vitatott az arany fuvola előnye.
Szisztémám egy olcsó, eredményes, variálható és bármikor az eredetire visszaállítható megoldást jelent. Az aranylemezek biztosítják az arany fuvolák hangszínét, mégis megtartva az ezüst fuvola karakterét, kiegészítve a fenti újdonságokkal.
Az átlagos szintű hangszerek jól demonstrálják a fuvola alapvető hibáit. Ha alap- és középregisztert nézünk, a G- hangtól lefelé haladva egyre színtelenebb és egyre alacsonyabb, míg G-től felfelé egyre élesedik és magasodik a hang. A regiszterváltásnál a D-Disz-nél zökkenő van. Közismert a két szélső hang E-Cisz-problematikája. Az alapregiszter mély hangjait rendszeresen kell gyakorolni és speciális befúvást igényel ennek beállítása.
A felső regiszter teljesen más problematikával rendelkezik. A D alacsony, Disz-E magas, Fisz- Gisz- E- a biztos, tiszta intonálás miatt speciális mechanikai megoldást igényelne, ami csak az E hangnál valósult meg. B alacsony, C magas. Az egész felső oktávra jellemző a labilitás (más szóval hamisság), a hangszín kiegyenlítetlensége.
Egy minőségi fuvola elsősorban ezek javításában mutat előnyt.
Ezek a jellegzetes problémák most megszűnnek. A teljes hangterjedelemben a hangok tiszták és homogének. Minden hang optimális a hangszín, tömörség, tisztaság tekintetében, ezért nincs hang, ami más lenne, mint a többi. A legalsótól a legfelsőig teljes homogenitás a jellemző. A fuvola dinamikai adottságai megnőnek.
A megjavult és megerősödött felhangrendszer eredménye, hogy a hangszer szinte magától szól. Lecsökken a hang beindulási tehetetlensége, hamarabb gerjeszti a hangot, ezért az indítás jobb. Ez kihat a staccatókra. A nyelvindítás mellett további lehetőségek vannak a rekesz-, torok- és szájindításokra, amik az előadói eszköztárt színesítik. A megjavult hangviszonyok takarékosabb levegő felhasználást tesznek lehetővé, és az így megspórolt levegőt a hangszer megnövekedett dinamikai lehetőségének kihasználására van mód felhasználni.
A fej bal oldali végét lezáró aranylemezre jól illeszthető a megfelelő nagyságú tapadó mikrofon. Ezt egy hangoló géppel csatlakoztatva a külső hangoktól függetlenített, állandóan ellenőrizhető kontrollt kapunk a hangtisztaságra.

Kovács Kornél

<-az előző cikk ebben a sorozatban

a következő cikk ebben a sorozatban->


Sebők György gondolatai

2012 04 09

Találtam egy régi - 2003as - Parlandót, onnan vettem át az alábbi gondolatébresztő cikket.

null

Sebők György pedagógiai nézetei*

A lámpalázról
Azt szoktam mondani, hogy a lámpaláz a büszkeség egyik fajtája. Amikor azt hiszem: hogy én nem engedhetem meg magamnak, hogy melléüssek, megakadjak. Ha ilyen óriási felelősséget rakok a vállamra, akkor félni fogok és ezzel előkészítem a katasztrófát… De ha van bennem kellő szerénység és elfogadom tökéletlenségem, akkor kevésbé félek. Tudjuk a régi perzsaszőnyegekbe a tökéletlenségek vannak beleszőve. A készítők nem akarták meg­sérteni a Korán előírását, mely szerint egyedül a Teremtőt illeti a tökéletesség. Nos, nekünk nem kell mesterségesen hibát csinálnunk, elég elfogadnunk az adottságainkból származókat5 .

A tanításról

Először is megpróbálom „megtanítani” az illetőnek azt, aki Ő, nem azt, aki én vagyok. Annak semmi értelme sincs, hogy egy kópiát csináljunk. Az ember alapprincípiumokat át tud adni, vagy amiket tapasztalt az életben, de tulajdonképpen együtt kutatjuk azt, hogy mit akart a komponista. Meg kell próbálni megtanítani a zenét, azt a zenét, ami létezett, mielőtt papírra került, ha azt sikerül megtalálni, vagy az egyik verzióját abból, akkor vala?ni sikerült. A technika olyan dolog, mely sokszor konfliktusba kerül a zenével. Több módon is konfliktusba kerülhet. Pl. úgy, hogy átveszi a zene szerepét azzal, hogy az illetőnek az izmai muzsikálnak. Az izmoknak nincs sok zenei mondanivalójuk.

A tanítás egyfajta tisztogatás. A zongorázás közbeni félelem rossz tanácsadó, mely rossz mozdulatokhoz vezet és rossz szokások keletkeznek. Ez olyan, mintha valaki jégen sétál és mindig fél, hogy elcsúszik és a végén megtanul egy olyan járásmódot, hogy a járdán is úgy sétál. Valakit megszabadítani a félelmétől fontos dolog, de megváltoztatni valamit nagyobb eredmény, mint megtanítani valakit arra, hogy ugyanazt a rosszat jobban csinálja.

A növendék jó érzését kell megteremteni. Azt is meg kell tanítani, hogyan érezze jól magát a zongora mellett. A spontán zongorázás állapotába kell elvezetni, s a megvilá­gosodáspillanatához. Ez a pillanat olyan, mint amikor színes lesz a fekete-fehér televí­zió!6

Már tanítvány koromban tudományosan próbáltam figyelni bármely tanár mód­szerét. Átadni valamit amit más nem tud, ez a legcsodálatosabb dolog a világon.

A jó tanár sohasem kíván lehetetlent. A pedagógia csak katalógus, az alkalmazást személyiségekre, adott esetekre kell szabni. Mégis léteznek általános szabályok, pl. végy levegőt ű frázisok közt!7

Az emberi megnyilvánulások titokzatos helyről jönnek. A tanítás során az ember legfontosabb dolga, hogy elMrítsa az akadályokat.

A gyakorlásról és a zenei ihletről

Prevernek van egy verse, amelynek témája, hogy hogyan kell, egy madarat festeni. Ha valaki festeni akar egy madarat, akkor először egy kalitkát kell minél szebbre festeni, és esetleg egy nap megjelenik a madár és beleszáll. De, ha egy szép napon elkezd énekelni,

akkor be kel! csukni a kalicka ajtaját és lassan kivenni a madár farkából egy tollat és azzal beírhatja a nevét a kép sarkába.

Amikor gyakorol valaki, akkor a kalitkát gyakorolja és a madár jön vagy sem.

Az élet nehéz periódusainak elviseléséről

„A nehéz dolgok mind epizódok az életben. Amikor az embernek jól megy, akkor esik depresszióba. Amikor igazi problémák vannak, akkor az ember nem kesereg. Tudomásul veszi mint tényeket, de nem meri átélni.”8

A mesterkurzusokról

Ez olyan, mint egy visszhangkamra 9, ez kiegészítő képzése a tanításnak. Annak nem lenne értelme, hogy mindig 100 ember hallgassa az órát, mert négyszemközt is kell lenni a növendékekkel, aki esetleg el akarja mesélni a bánatát, ami nem tartozik másra.

A kurzusok egy generációval való kapcsolatot teremtenek. Olyan ez, mintegy vita­min. (Kutas János 1997). Itt szó van a zongorázás filozófiájáról, fiziológiájáról a test­mozgásig. Hová néz a szemével, mikor lélegzik, mit akar a zene. A világ mindenfajta megnyilvánulását bekapcsolja. 10

Á zene misztérium, de a zongorás mesterség, seregnyi fizikai problémával. Ezeket meg kel! oldani számtalan segédeszközzel. A jógától kezdve Sztanyiszlavszkij módszerig bármi jó lehet: csak arra kell vigyázni, hogy egyik rendszerből se legyen metódus. Bármilyen gyönyörű eszmével kívánok mindent megmagyarázni, - rögeszmére lelek. Ezek eszközök. A cél más. Egy egyszerű példával megvilágítva .mindezek szerepe a tanítás­ban annyi, mint a cipőkanálé .„Az pedig csak addig kell, míg felveszem a cipőt. Nem hagyom benne a cipőkanalat.” 11

Sebők György a mesterkurzusokon számtalan hasonlattal segítette a zene igazi megszületését. Interjúk során utalt arra ,hogy mindig öröm volt számára, amikor a tanítványok évekkel később is visszajeleztek, hogy most értik igazán a kurzusok jelentőségét, amely napi munkájukban visszatükröződik.

* Sebők György vallomásait interjúkból és a mesterkurzusain szerzett tapasztalataimból merítettem. Az itt bemutatott példák nem konkrét darabokhoz kötődtek, hanem általános érvényű igazságok.

- Dombi Józsefné -

Jegyzetek

1. Barabás András: Csodák és mesébe illő dolgok - Sebők György Budapesten, Muzsika 1999. január, 8. old.
2. Kutas János: In Memóriám. Az első hosszúnadrágtól a világhírig (Rádióinterjú 1997.)
3. Nádor Tamás; A mesteriskola visszhangkamra (Nádor Tamás beszélgetése SebÖk Györggyel) Magyar Ifjúság XXXI. évf. 1. szám 21.old.
4. Sebestyén János: Sebők György hangvilága (Film, Színház, Muzsika 31, évf. 1., 8-9 old.)
5. Czigány György: Eltűnődve a zenén Képes 7. /1986, 38 p.
6. Sebestyén János: Sebők György hangvilága. Film, Színház, Muzsika 31. évf. 1., 8-9 old.
7. Meszlényi László: Sebők György Szegeden. Muzsika, 1998. január, XXXX.évf. l.sz.
S, Rádióinterjú, 1999. augusztus 11.
9. Nádor Tamás; A mesteriskola visszhangkamra (Nádor Tamás beszélgetése Sebők Györggyel) Magyar Ifjúság XXXI. évf. l.szám
10. Kutas János: In Memóriám. Az első hosszúnadrágtól a világhírig. Szegedi találkozás Sebők Györggyel. Szeged - Szeged Város történeti kulturális és közéleti Magazin 2000. mire. 12. évf. .sz. 48-50. old. (Az 1997 októberében készült rádióriport szerkesztett változata)
11 .Eckhardt Gábor: Öszí mesterkurzus-csúcs. FA’RCJWDO 1987. XXIX/3. sz. 11-12 old.

.

.
És egy ráadás, ami már nem e cikk része ,de a témához tartozik:
Itt olvasható: Kovács Sándor - Hogyan gyakoroljunk?


Louis Lot – a Böhmfuvola Stradivari-ja

2012 03 17

Alábbi írásom a Fuvolaszó 2010es első számában jelent meg - ez csak egy újraközlés, némi kibővítéssel.

A XIX.századig a fuvola szinte alig változott, csupán annyi történt, hogy a fa testre egyre több billentyűt helyzetek el. Már régóta érlelődött egy nagyarányú hangszerreform lehetősége. A Louis Lot fuvola kialakulása szorosan kapcsolódik Theobald Böhm zseniális fuvolafejlesztői munkásságához. Böhm 1830-as évek elején több koncertkörutat is tett Londonba, illetve Párizsba, hogy megreformál hangszerét megismertesse. Bár játékát nagyra értékelték a hangszer maga nem aratott átütő sikert. Azonban 1834-es párizsi látogatása alkalmával Louis Dorus (1813-1896) és Paul Hippolite Camus (1796-?) (nem tévesztendő össze a zeneszerző Pierre Camus-vel, a Chanson et Badinerie szerzőjével) az új hangszer mellé álltak. Dorus a párizsi Nagyopera fuvolásaként, - és később a Conservatoire tanárként - sokat tett a hangszer francia földön való népszerűsítéséért, később iskolát is írt az új fuvolára. Camus, mint a párizsi Olasz Opera szólistája szintén sokat tett az új fuvola elterjedéséért. Kettőjüknek tehát elévülhetetlen érdeme volt a Böhm-fuvola franciaországi elterjedésében, noha Toulu, a Conservatoire akkori professzoraként nem pártolta az új hangszert. Őt tanítványa Demersemann követte volna, aki szintén ellenségesen viseltetett az erősen megreformált hangszerrel szemben, de addigra már a Böhm fuvolája olyan befolyást gyakorolt Európában, és Amerikában is, hogy a kinevezést 1860ban végül Dorus kapta meg.

A u.n. francia-modell kialakulásához az a tény vezetett, hogy Dorus és Camus szükségesnek tartotta a Böhm által előnyben részesített nyitott gisz elhagyását. (Nyitott giszes hangszer esetében a bal kéz kisujj mindig lenyomva tartja a gisz kart; ez felel meg a g hangnak. Giszt úgy kapunk, hogy elengedjük a billentyűt, tehát éppen ellentétesen mint a mai hangszereken). Mindezt azért tették, hogy az új fogásrendszert ezzel is könnyebbé tegyék. Böhm sohasem nem örült ennek a változtatásnak – és akusztikailag is indokolatlan, sőt hibás – de szemet hunyt at átalakítás felett, mert így találmánya gyorsabb elterjedését remélte.

Az érdeklődés lassan, de biztosan növekedett, így Böhm engedélyt adott a gyártásra, Londonban Rudall & Rose (a későbbi Rudall, Carte and Co.) cégnek, valamint Párizsban, Godfroynak és Lot-nak. Louis Lot (1807-1896) ekkor még Clair Godfroy Aîné (1774-1841) és fia Vincent keze alatt dolgozott, együttműködésük oly szoros volt, hogy 1833ban Godfroy lányát, Caroline-t vette feleségül. Lot 1855ben önállósította magát, de a szoros együttműködés jegyében Godfroy műhelyéhez közel nyitotta meg sajátját.

Louis Lot kiváló munkái már Gorfroy-ék keze alatt is nagy hírnévre tettek szert. Kiváló fuvolaépítői érzéke mellett, kifinomult esztétikai ízlése volt. Ismertsége csak fokozódott az új hangszer terjedésével és azzal, hogy Böhm is nagyra tartotta, sőt nagyszámú megrendelőit, akiknek igényeit már nem volt kapacitása kielégíteni hozzá irányította.

Böhm, bár maga tanult aranyműves volt soha sem készített aranyfuvolát. Az első ilyen hangszert a Rudall-Carte készítette 1865ben, de nem sokkal késöbb Louis Lot is megalkotta első ilyen hangszerét 18k aranyból. Ez a fuvola később Jean-Pierre Rampal birtokába került - alighanem ezt a fuvolát hallhatjuk az alábbi videón:

Legendák és tények összemosódnak Lot fuvoláival kapcsolatban, sokan találgatják ma is mi adja fuvoláinak különleges hangját. Nézzünk néhány jellegzetességet, amelyek hangszereit jellemezték. A nyitott billentyűk és a nyitott gisz mellett – amely a francia-modell legfontosabb ismertető jegyei – különös érdeklődést mutatott az anyag iránt. Lot nem használta a szokásos ezüstöt (900as és a ma szokásos 925 finomságot), hanem az 958ast, az u.n. francia vagy brit ezüstöt részesítette előnyben. Ez volt az ékszerészek szabványos ezüstje Angliában 1697 – 1719 között, ezért hogy megakadályozzák az ezüst pénzérmék ékszerkészítés céljára való felhasználását. Egy másik érdekesség, hogy soha sem használt húzott csövet, hanem mindig egy ezüst lemezt hajlított cső alapkúra. Kétségtelen, hogy a puha ezüsttel könnyű így dolgozni. Ma is találgatják, hogy volt-e ennek valamilyen más, különleges oka, vagy csak így volt egyszerűbb dolgozni. Lehet, hogy ezzel függ össze hangszereinek sötét, és gazdag hangja, amely ugyanakkor fókuszált is a mély regiszterben, és amelynek még ma is hírnevét köszönheti. Gyakran éri kritika - jogosan - Lot fuvoláit gyenge mechanikájuk miatt. A billentyűk kicsik és nem megfelelő tömegűek. Gyakran látják el mai billentyűzettel őket, de ilyenkor a kémények cseréjére is szükség van, mert azok szintén elég vékonyak. Ha mai hangolásnak megfelelően játszani akarunk egy Louis Lot fuvolán a hangnyílásokat egyébként is szükséges áthelyezni, mert ezek a fuvolák 435 körüli hangolásban készültek. Egy felújított és koncertkörülmények között is használható Louis Lot fuvola ára akár 35.000 dollár is lehet. Átalakított mechanikájú hangszert használ William Bennett is, aki az Altus-tól kért segítséget fuvolája felújításához. Ugyan ez a cég egy limitált kiadású modellt is kibocsájtott 946 finomságú ezüstből, amely a lehető legpontosabban követte Lot modelljét, és amelynek hangja nagyon hasonló az eredetihez. Ma már ritkán kerül elő ismeretlen Lot fuvola, de ára felújítás nélkül is igen magas.

Az 1867es párizsi Világkiállításon Louis Lot bemutatta immár kiforrott, és saját jellegzetességekkel bíró fuvoláját, amelyek a vékonyabb cső, nagyobb hangnyílások, szögletesebb befúvónyílás, valamint a nyitott billentyűk és a Dorus által javasolt , ma is ismert gisz billentyű.

1887ben egy újabb fontos elágazásához érkezett a fuvola francia-modelljének története. Ebben az évben vásárolt hangszert Charles Molé, aki a Bostoni Szinfónikusok fuvolásaként a párizsi Conservatoire-ben végzettek egész sorát nyitotta meg a zenekarnál. Közülük szinte valamennyien Lot hagszerén játszottak. Molé hangszere volt az első ezüst és egyben h-lábas darab Lot műhelyéből (No. 4358).

Amikor George Winfield Haynes (1866-1947) és bátyja William Sherman Haynes (1864-1939) megnyitotta műhelyét Bostonban gyakorlatilag ezeket a fuvolákat másolták, csak úgy, mint Böhm & Mendler modelljét.

null

A fenti Bonneville 1919 körüli fuvolán (#: 3608) Gary Schocker játszik. Anyaga maillechort (vagyis alpakka), első készítői, Maillet és Chorier, neve után:

Tovább folytava az amerikai szál követését, Haynes-ék tehát azt, a már fentebb leírt jellegzetesen francia mintájú, Lot-féle fuvolát tették meg sztandard hangszerüknek, mint profiknak szánt fuvolát. Tőlük önállósította magát 1927ben Verne Q. Powell, aki szintén neves céget alapított. Ezzel a francia-modell hatása Észak-Amerikára is kiterjed, így már nagyobb hatást gyakorolva mint Böhm eredeti fuvolaideálja. A francia fuvolaépítés és hangzásideál tehát döntő befolyást gyakorolt a tengerentúlon is.

Louis Lot legkedvesebb közvetlen segédjének, Henry Villette-nek adta át az üzletet. Villette legalább olyan kiváló fuvolakészítő volt mint Lot. Az ő idejében készült fuvolák külön értéket képviselnek. Akárcsak annak idején Lot, ő is házasság révén került rokonságba főnökével. Ezzel vált teljessé a francia fuvolaépítés vonala immár családi kapcsolat útján is: Godfroy-Lot-Villette. Őt követte Debonneetbeau de Coutelier 1889ig, Emile Barat 1904ig, Ernest Chambille 1922ig, majd az ő lánya Pauline Gabrielle Chambille vette át az üzletet. Eközben az érdeklődés egyre csökkent a műhely fuvolái iránt, jóllehet a márkanév megmaradt. A Lot „dinasztia” 1951ben ért tragikus véget amikor Pauline Gabrielle Chambille öngyilkos lett. A műhely hamarosan örökre bezárt és a márkanév a Strasser / Marigaux / Lemaire birtokába került.

A műhelykönyvek homályos módon egy amerikai nő birtokába kerültek, és azóta sem hozzáférhetőek. Ezért várják még a mai napig is egyre újabb fuvolák felbukkanását. Még ha nem is sikerült megfejteni Louis Lot fuvoláinak titkát, munkássága mai napig hatással van a világ fuvolagyártására, hiszen nyitott billentyűs, zárt giszes modell vált egyeduralkodóvá, Böhm intelmei és az akusztika ellenére.

Az alábbiakban néhány brit fuvolás következik, akik ma is c-lábas, nyitott-, illetve csukott billentyűs, 1900 előtti Louis Lot hangszert használnak:

William Bennett

Richard Davies ex Princ. London Symph Orch.
Emily Beynon Princ Scottish Chamber Orchestra

Lorna McGhee
Sarah Newbold princ of Concertegebeow Orchestra, Amsterdam
Lenore Smith princ, London Phil. Orch.

Michael Cox princ, Royal Phil. Orch.

Richard Taylor BBC Symph Orch.

Michael Hurst ex London Symph. Orch.

Luke Strevens princ, Royal Opera House Orch.

Douglas Townend princ, Touring Ballet Orch.
Gareth Davies,
Trevor Wye ex BBC Welsh Orch.

BEFEJEZÉSÜL

De, hogy ne legyen ennyire szomorú a történet vége íme egy szép befejezés. A cikk kidolgozása után találtam még érdekességeket. Például felmerül Claude Rive neve aki, csak úgy mint Bonneville, Godfroy tanítványa volt. Műhelyét 1877ben nyitotta meg, akkor amikor Bonneville is , vagyis nem sokkal Louis Lot 1976os visszavonulása után. Rive műhelyéből évente kb. 50 fuvola került ki, az egyiket az alábbi képen láthajuk - C. Rive #: 396 (további képek a képre kattintva):

Anyaga egészen különleges, neve vermeil, amely ezüst és arany kombinációja (bizonyos esetekben más nemesfémeket is alkalmaznak), és hagyományosan ékszerészek használják. Eszerint az ezüstöt legalább 14karátos arannyal vonják be, amely 2.5 microméter vastagságúnak kell lennie. Ezen a fuvolán a lehető legtökéletesebb minőségű ez a technológia és a kidolgozása is. A fenti képeket megnézve, és a fuvolát meghallgatva elmondhatjuk, hogy Rive csak a mennyiség tekintetében volt “kis mester” - a hangszere, amely 1883 körül készülhetett igazi remekmű. A fuvolát az alábbi videón Gary Schocker szólaltatja meg 50.születésnapján - Poulenc-szonáta, I.tétel.:

Források:

Dr.Szabó Antal: Theobald Böhm és fuvolái

Michael C Botha: A Brief History of The Louis Lot Flute

http://www.antiqueflutes.com/ - innen valók a képek

© Czeloth-Csetényi Gyula 2010


“A kör négyszögesítése” - a Lopatin-fuvola

2012 03 10

Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni azokat az információkat, amiket Leonard Lopatin oldalán olvastam. Egészen pontosan a szögletes hangnyílású fuvoláról van szó. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez egy újabb örült ötlet, vagy trükk egy termék eladásához, az téved. A fuvola és kitalálója a Facebook-on is megtalálható, és aki megnézi a képeket joggal gondolhatja, hogy ez olyan dolog, amiért egy percet is kár elvesztegetni. Nagy szerencsém, hogy annak idején Elek Tihamér és Pap János (akusztika) voltak a tanáraim, mert rögtön láttam miről van szó: fuvolaakusztika szempontjából élet-halál kérdésről. Tehát nézzünk szét Mr.Lopatin oldalán, ahol ő maga mesél életéről és saját konstrukciójú fuvolájáról. Ezek az anyagok valójában cikkek, amelyek a Brit Fuvolás Magazinban jelentek meg.

A kis Leonard olyan gyerek volt, aki mindent szétszerelt ami otthon elromlott - például kenyérpirítót és rossz órákat - , így első saját fuvoláját is, amit 12 évesen kapott. A különbség most annyi volt, hogy a fuvolát össze is kellett rakni újra, ellentétben azokkal a dolgokkal amik korábban a kukában végezték. Ez sikerült is, és ez meghatározónak bizonyult a kis Leonard további sorsát illetően, hiszen minden 12 éves szét tud szerelni dolgokat, de egy fuvolát újra összeszerelni nem minden gyerek képes. Később ,amikor elromlott valami a fuvoláján maga szedte szét és javította meg. Kérdéseket tett fel a tanárainak és hangszerészeknek és hamarosan arról kezdett el gondolkodni, hogyan lehetne a fuvolát konstrukcióját még tökéletesebbé tenni. A főiskolán már volt egy külön füzete ahol a fuvolatervezéssel kapcsoltban felmerülő ötleteit gyűjtötte. Akkor még nem tudta mire lesz jó ez az egész, de nem hagyta abba. Azt gondolta - arról álmodozott - ,hogy egy napon olyan brilliáns ötlete támad amit majd valamelyik nagy cég gyorsan megvesz, megvalósít, és befut vele, és Leonard - mint feltaláló - szép summát kap az eladások után. (Ez kissé naív elképzelés volt…)
A Manhattan School of Music-ban Harold Benett volt a tanára, a Juilliard-on pedig Arthur Lora. Nem sokkal a Juilliard diploma előtt, 1976ban próbajátékra ment a Metropoliten Opera Zenekarába 3.fuvola/piccoló pozícióra és meg is nyerte. A füzetet ide is magával vitte. Egész pontosan 1976 május 26án, egy turné során jutott eszébe a négyszögletes hangnyílású fuvola ötlete. Ez az gondolat minőségileg és logikailag is teljesen más volt mint a korábbi elgondolások, és sokkal jelentősebbnek is tűnt. Mr.Lopatin ekkor már nem volt annyira naív, hogy azt gondolja ezt, a szokásostól nagyon eltérő ötletet majd egy jelentős cég valósítja meg. Érezte, hogy meg kell tanulnia a fuvolaépítést, és ehhez időre volt szüksége.

Leonard Lopatin nem sokkal az előtt találkozott a Brannen fivérekkel - Bickford és Bob - mielőtt elindították a nagyon sikeres Brannen Brother, Flutemakers Inc.-t , ő volt az egyik első vevőjük. A Metropoliten évad végén, a nyári szünetekben elkezdett dolgozni nálunk, a legelső műhelyükben, ez 1977-78ban volt. A hely nagyon kicsi volt, Bick-en és Bob-on kívül még négy másik alkalmazott dolgozott a zsúfolt helységben.

Mr.Lopatin a háttérben dolgozott, kisebb alkatrészeket készített, és még nem tudta biztosan otthagyja-e a Metropoliten Opera Zenekarát, de minden nehézség ellenére megízlelte a hangszerépítés szépségét. A nyár végére megérett az elhatározás, hogy otthagyja a zenekart, de Bick meggyőzte, töltsön el még egy utolsó évadot a Metropoliten-ben. Így is lett, de érdeklődése a fuvolaépítés iránt mit sem csökkent, ezért az 1978-79es évad évén elhagyta a zenekart. Bostonba - az amerikai fuvolaépítés “szent városába” - költözött, ahol a Brannen fivérek teljes munkaidős alkalmazottja lett. Mr.Lopatin úgy találta a fuvolaépítés sokkal összetettebb feladat, mint az korábban feltételezte, így csak 1988ra érezte magát késznek arra, hogy  elkészítse a SquareOne fuvola prototípusát.

Adódik a kérdés milyen előnye van a négyszögletes hangnyílású fuvolának. Több válasz is lehetséges. A legegyszerűbb és leggyorsabb indoklás úgy hangzik, hogy SquareONE fuvola hangnyílásaihoz egyszerre érkezik a légoszlop levegője, tehát a légoszlopnak egyenes vége van, - ellentétben a szokásos, kerek hangnyílásokkal. A másik kifejtés szerint a hangnyílásnak azt az ideális esetet kell szimulálnia, mintha egy adott hangnál a csőnek vége lenne, és ezt az állapotot olyan pontosan kell megközelítenie amennyire csak lehetséges. A kerek hangnyílás erre sokkal kevésbé alkalmas. A szokásos fuvolán ez az ideális eset akkor áll elő ha a legmélyebb hangot szólaltatjuk meg (C-lábas fuvolán egyvonalas C-t, H-lábosan a H hangot). Amikor elkezdjük sorban kinyitni a nyílásokat a helyzet - akusztikailag - egyre csak bonyolódik… A SquareONE fuvola tehát egy lépéssel közelebb visz az “ideális fuvolához”, amelyen minden egyes hangnak tökéletes akusztikája van. A tökéletes akusztika azt jelentené, hogy minden egyes hangnak eltérő méretű a hangnyílás mérete, minden hangra más szájnyílás kell, amelynek következtében minden egyes hanghoz végül külön cső kellene. Természetesen ezek a változok egy szokásos fuvolán belül kompromisszum eredményei, de az egyenes végű légoszlop ténye nem valósul meg. Ezért mondhatjuk, hogy a SquareONE fuvola közelebb áll az ideális megoldáshoz. Egy további előny, hogy a hangnyílások jelentősen nagyobbak lehetnek, anélkül, hogy a fuvola szerkezeti szilárdsága csökkenne, noha kezdeteben Lopatin-nak nem sikerült teljesen megoldania ezt a problémát. Az első fuvola úgy készült, hogy a hangnyílásokat  szokásos területen helyezkedtek el. A cél az volt, hogy a lehetséges variánsokat a minimumon tartsa, ezáltal könnyebben lehetett megítélni az új konstrukció erényeit. Az eredmény annyira biztató volt, hogy a következő hangszeren kissé megnövelte a jobb kéz és a lábrész hangnyílásának méretét. A változtatás olyan kicsi volt, hogy az első fuvola kéményeit tudta újra felhasználni, ez még is olyan jelentős javulást okozott. Tehát eldöntötte, olyan messzire meg egy a hangnyílás növelésében amennyire csak lehet. Ma már olyan fuvolákat készít, ahol a jobb kéz hangnyílásainak átmérője 18.3% nagyobb, mint normál (kerek) megfelelője, és a lábrésznél ez az érték 27.5%. A bal kéz hangjainál megmarad a szokásos, kisebb nyílásoknál, mert ez jobb a magas hangok könnyebb indítását. A jobb kéz hangjai, és a mély hangok viszont jelentősen megerősödtek, ellensúlyozva azt az ismert tendenciát, hogy egyébként fokozatosan gyengülnek.
Ez együtt jár azzal az alapvetéssel, amely Theobald Böhm munkásságának egyik sarokpontja: “A nyílások legyenek minél nagyobbak, hiszen a cső tényleges rövidülése a nyílás méret és a a furat ármérőjének hányadosa“.
Van még egy jótékony mellékhatása a nyílások megnövelésének. A nagyobb nyílások miatt egy kicsit hosszabb lesz a légoszlop a mély hangoknál és ez gazdagabbá teszi a hangszínt. Ahogy ezt Böhm mondja: “…az erő, csak úgy, mint az alaphangok tiszta minősége arányos a rezgésben tartott levegő mennyiségével“.
Mind a fent leírtak csupán szépen hangzó elméletek, ha valójában nem okoznak változást a fuvolahangban. De nagyon is van különbség, különösen a hang tisztaságában, vagyis abban, hogy a fuvolahanghoz társuló járulékos zajok, mint a sistergés és a sziszegés relatíve kevesebb lesz. De könnyebb lesz a “tisztán tartani” a hangot azokban az extrém helyzetekben amik a dinamikai szélsőségeket, és a hangindítást érintik. A hangindítás tehát kevesebbet késik, még akkor is a szokásosnál jóval erősebb a megcélzott intenzitás. Lopatin úgy találta ,hogy a legató is javult nem csak a szomszédos hangok esetében hanem a regiszterek között is. A váltások sokkal gyorsabbak és simábbak. Mindezek a tények annak tulajdoníthatóak, hogy a SquareONE fuvola egyetlen légoszlopból dolgozik, és nem különféle hosszúságú légoszlopokból, mint a hagyományos fuvola. Leonard Lopatin még jelentős megfigyelést leír a hangszerrel kapcsoltban. Amikor saját konstrukciójú fuvoláját használja együttesekben sokkal jobban hallja saját magát, illetve nem kell erőltetni a hangot, hogy hallja magát, nincs szüksége arra, hogy éles, vagy túl éles hangot képezzen. Mint írja, erre ő sem talált magyarázatot, de a jelenség meglehetősen egyértelmű. Könnyebb a más hangszerekkel való tiszta intonáció is.

(Leonard Lopatin cd-je - klikk a képre).

A cikk vége felé had idézzem Leonard Lopatin-t: “Több mint 25 évi hangszerépítés után, még is fuvolásnak vallom magam, és ma sem adtam fel a professzionális fuvolázást. Amikor 1989 befejeztem első szögletes nyílású fuvolámat, az lett a személyes hangszerem. Rendszeresen és kisegítőként is játszom a Boston Symphony-ban és a Boston Pops Orchestra-ban is. A Metropoliten Opera nyári turnéira is mindig meghívást kapok, ha szükségük van rám. Jelenlegi állásom az Asheville Symphony Orchestra-ban van, ahol a SquareOne fuvolán játszom.
Nem játszanék ezen a hangszeren ha nem hinnék benne, hogy ez a jelenleg legjobb, ami elérhető számomra. A SquareONE fuvola nem egy marketing trükk, az alapgondolata, amelyet érdemesnek találtam megvalósítani soha sem okozott csalódást. Az emberek reakciója ezzel a koncepcióval kapcsoltban néha meglehetősen kiábrándító, de maga a fuvola soha sem. Mostanában terveztem egy altfuvolát, és a sokkal jobbnak találom ,mint bármilyen más hangszert amit valaha kipróbáltam. Szeretném teljessé tenni ezt a a fuvolacsaládod egy piccoló-val és egy basszusfuvolával is. Nem mintha ezt tartanám a legjobb marketing stratégiának, hanem mert szeretnék ezeken is játszani. Mindig is ez volt a szándékom, hogy fuvolákat és fuvolafejeket készítsek, és tegyem ezt csupán szeretetből adjak valamit újat”.

További cikkek ezen a blogon Mr.Lopatin  SquareONE fuvolájával kapcsoltban (hangminták is!):

http://www.czeloth.com/blog/?p=241

http://www.czeloth.com/blog/?p=557

G.P. Telemann, Fantasy #8, mvt. 3


Fuvolavásárlás 3.rész

2012 03 01

A profi fuvola

Már olyan messze jutottál, amennyire csak lehetséges, és az ujjaid gyorsabbak mint, mint a mechanika, az Ansatz-od erősebb, mint amit egy normális fuvola egyáltalán el bír viselni, és a napi 5 órát gyakorlást csak elvesztegetett időnek érzed, mert a kezedben tartott hangszer csak akadályoz… vagy csak minden lehetséges segítségre szükséged van… akár hogy is, de egyszer eljön a nap amikor be kell szerezi egy professzionális fuvolát, és ezt lépés nem lehet félvállról venni. Az árak 8000$-tól kezdődnek és mennek felfelé… és felfelé… ,és egy ilyen szintű fuvola megvásárlása valószínűleg életed legnagyobb vásárlása lesz, tehát érdemes az egész kérdést logikusan megközelíteni.

Amikor megkérjük a fuvolásokat sorolják sorolják fel a szempontjaikat a legtöbben absztrakt leírásokkal fognak elő állni a hangról, a hangszínről, és egyebekről. Igen, fontos, de szerintem nem ezek az elsődleges szempontok. Figyelembe véve egy fuvola megvásárlásainak költségeit, ez legalább annyiba – ha nem többe – fog kerülni, mint az autó amit vezetsz, érdemes tehát összevetni a két vásárlás szempontjait. Aligha voltak olyan szempontjaid, hogy mennyire csillogó a fényezés és mennyire elegánsak a kerekek, hanem  megfigyeled, hogy arrébb kell-e majd tenni a sebességváltót a következő fél évben. Ezekkel a szempontokkal egy tanuló fuvolához jutnánk vissza.

A billentyűzet már említett holtjátékai, a részek illesztései, valamint a fuvola teljes, alapos szemrevételezése az árfekvés miatt bizonyosan egy magasabb szintet mutat, még is érdekes eltéréseket fogsz találni a különféle márkák között.

Következő lépésként el kell dönteni, hogy a fuvola teljesen kézi készítésű, vagy csak részben. A legkönnyebben ezt úgy állapítjuk meg, először megvizsgáljuk a billentyűzetet valamint a testet.

A) Billentyűzet - alapvetően két típusa létezik: “Y” alakú billentyűkaros billentyűzet, és pont forrasztásos billentyűkaros billentyűzet.

A kézi készítésű modelleknél igyekeznek minél kevesebb állítócsavart alkalmazni, ami egy költségesebb, de kívánatos megoldás. A szokásos, kevésbé költséges “Y” billentyűkar érzékenyebb a fizikai hatásokra, könnyebben elhajlik.

A kézi készítésű modelleknél a nyílásokat és a billentyűket fokozott pontossággal állítják be, így csak egy vékony papíralátét kell a pontos beállításhoz, ezen kívül a külső fizikai behatásoknak is jobban ellen áll.

B) A fuvolatest és a hangnyílások - A húzott kémény széles körben elterjedt amióta Haynes kifejlesztette az eljárást és a legtöbb gyártó áttért rá, azzal együtt, hogy az eljárás több vagy kevesebb csőtorzulást okoz, de még is a forrasztott kémény a csúcs eljárás.

A húzott kémény

A húzott vagy “kommersz” kémény anyaga a cső testéből egy darabban van kiemelve, de ez az eljárás deformálhatja a csövet. Ezáltal a kémény anyaga is vékonyodik, és szükséges a nyílás tetejét lehengerelni, és ez nem a legjobb megoldás amikor a billentyű pontos záródásáról van szó.

A forrasztott kémény

A forrasztott kémény gyakorlatilag a csőre forrasztják, így a falvastagság elegendő ahhoz, hogy a billentyű pontosan felfeküdhessen a nyitott nyílásra. A kémény illesztésének belső sarkát kézi úton “lekaparják” szabaddá téve a hang útját. Érdekes fordult a fejlesztés történetében, hogy míg évekig tökéletesítették a húzott kéményt, hogy megfelelően éles szögben csatlakozzon a  csőhöz, addig sikerült megoldást találni a forrasztott kémény belső élének lekerekítésére is, ami szükséges a levegő szabad útjának biztosításához.

A legelképesztőbb választási lehetőséget még is a különféle fémek alkalmazása nyújtja, amelyek hol mély, sötét, gazdag, vagy éppen felhangdús, de nem éles hangot biztosítanak. De erről a következő alkalommal lesz szó.

(az eredeti szerzője: Mark O’Connor)

Fuvolavásárlás 2.rész

2012 02 28

A haladó szintű fuvola

Ha már a tanárodnak egyszerűen elege van a hamis oktávokból és az erőtlen alsó C-kből, akkor jön el az idő, hogy vásárolj egy megbízható barátot, azt a fuvolát aki melletted áll üres óráidban, amikor a hátsó szobában gyakorolsz. De mielőtt belépnél a közép kategóriájú hangszerek dzsungelébe fel kell tenni egy fontos kérdést: miért?

Miért is akarsz új fuvolát venni?

Két ok is megfordulhat a fejünkben, amiért egy fejlettebb hangszerhez akarunk fordulni: a felépítés és a hang minősége. Bár a két dolgot nem lehet egymástól teljesen elválasztani, még is fontos, hogy eldönts melyik kritikusabb/fontosabb most neked ebben a pillanatban, tanulmányaid során, mert a választás két különböző irányba vezethet el.

Először itt is határozd meg az árfekvést. Minden ami 1000$ alatt van alighanem csak egy új verziója annak a fuvolának, amit éppen tavaly vásároltál, ezért fel kell készülnöd egy elfogadható, de hatékony pénzügyi ugrásra, hogy vásárolhass egy olyan hangszert, ami 3 év elteltével is megfelel neked.

„Ezüst, ezüst, ezüst” – sír mindenki és azonnal neki vág, hogy olyan fuvolát szerezzen aminek minél nagyobb a nemesfém tartalma – MIÉRT? Ha egy hangszer rosszul van tervezve, vagy elkészítve az anyag, amiből készül nem fogja ezeket a problémákat áthidalni.

Az ezüst valódi előnye, hogy egy nagyon képlékeny és jól alakítható anyagból készült, nyújtható és alakítható törés nélkül. Az ezüst mechnika előnye, hogy a karcolásokat és horpadásokat a szakemberek könnyen el tudják távolítani úgy, hogy ezek a javítások egyáltalán nem láthatóak. Ez máris nagyban megnöveli a fuvola élettartamát.

Az ezüst cső előnyei ugyan azok mint a mechanikáé, könnyen javíthatók az esetleges horpadások és karcolások, de a legfontosabb ok még is a hang minősége. Az ezüst cső lágyabb hangot eredményez, de maga az anyag nem korrigálja a nyílások rossz hangolását. A fuvolatest hatása csak egy tényező a fej anyagának hatásához. Az ezüst fej adja valószínűleg a legjelentősebb változást az összes lehetséges változtatás közül.

A jó fuvolafej könnyen szólal meg, világos és jól intonált artikulációt nyújt a mély regiszterben. De még ha az ezüst fej nem is változtatja meg ezeket a nehézségeket, akkor is egy új színt tesz lehetővé a fuvola hangjában. A kézi készítésű fejeknél is igaz, hogy maga az anyag nem egyenlíti ki az építés hiányosságait. AZ egész fuvola-fej kérdés túlnyúlik ezen cikk keretein amit talán egy másik alkalommal érdemes lenne kifejteni. Most nézzük milyen előnyt jelent egy elérhető árú, ezüst fejes fuvola. Nyilvánvalóan itt is érdemes a magasabb árfekvésben keresgélni. Minőségi felépítés, a részek pontos megmunkálás, és a szigorú minőségi ellenőrzés csendes és megbízhatóbb mechanikai működést, tartósabb terméket eredményez, ami a maga módján a megszólaló hangot is javítja.

Újonnan szerzett fuvolatesztelési ismereteiddel és azzal, hogy megfigyeled a részelteket a mechanikán, az illesztések lekerekítéseit, a fej gondos kialakítását, a forrasztásokat megállapíthatod milyen minőséget képvisel az adott fuvola, mint kézimunka.

Egy jól megépített hangszer hangjának több köze van az konstrukció pontosságához, mint magához az anyaghoz, így az építésből adódóan könnyebb lesz a párnázás és a beállítás.

Az artikuláció és a könnyű megszólaltatás mindig jól kidolgozott ezeken a hangszereken, sokkal gyakrabban, mint az intonáció az első és a második oktávon. Ha hang a legfontosabb szempont MOST, és korlátozottak az anyagi lehetőségek vesd el a drágább ezüst fejes modelleket, de készülj arra, hogy 3-4 év múlva újra vásárolni kell.

Ha a jövőben ki tudsz fizetni egy magasabb kategóriájú fuvolát, amíg még jobbá lehet tenni egy ezüst vagy arany fejjel, akkor ez a beruházás hosszú távon olcsóbb lehet.

folytatjuk…

Fuvolavásárlás 1.rész

2012 02 27

Ezt a cikket egy Ausztrál oldalon találtam . A cikksorozat három részből áll, amely a fuvolavásárlás három szintjét tárgyalja: az első fuvola megvétele, hangszervásárlási tanácsok komoly szándékú tanulóknak, és fuvolavásárlás profiknak. A szerző, Mark O’Connor tanácsokat ad a fuvolák kipróbálásához, és segítséget nyújt ahhoz, hogyan hangoljuk össze anyagi lehetőségeinket és minőségi szempontjainkat.

Ez az első cikk(idővel a többit is lefordítom):

Az első fuvola megvásárlása.

Az első fuvola

Sok módszer lehetséges egy fuvola minőségének tesztelésére az árfekvésétől függetlenül, kezdve az olcsóbb, kezdő modellektől a teljesen professzionális, nagy értékű hangszerekig. Az első fuvola vásárlásakor az alapvető szempontok lesznek előtérben, de ezek minden más esetre is igazak.

Az első fuvola, és az első hangszerbolt

Belépve a boltba két dologgal találjuk magunkat szembe; az egyik a választék nagysága, és a mosolygós eladó. De nem kell, hogy utolérjen minket a bőség zavara, ha követjük az alábbi lépéseket, az mindenesetre biztos, hogy sok fuvolát ki kell próbálnunk. A hangszerek ne olcsóak, és őrültség lenne nem kipróbálni valamennyi elérhető modellt mielőtt pénzt adnánk ki.

A mosolygó eladó

Két fő oka is lehet annak ha az eladó mosolyog: a) boldog, vagy b) nincs semmilyen konstruktív javaslata. A fuvolavásárlás egy vidám dolog, sok alkalom adódik viccelődésre , mosolygásra – ami azért ne menjen az Ansatz rovására. Egyáltalán kinek van szüksége tanácsra? Elvégre a fuvolásnak kell tudnia mit szeretne. Várhatóan néha letörli az arcáról a vigyort és ilyeneket mond: „Ehhez a hangszert sárga törlőkendőt is adunk” vagy „Ennek belül gyönyörű kék tokja van”. Ez minden segítség amit nyújtani tud, és ez nem akadályozhat Téged abban, hogy kövesd az alábbi lépéseket:

1. Mérd fel anyagi lehetőségeidet!

Ez ne legyen túl merev, de leszűkíti a lehetőségeket 4,5 típusra. Ezután el kell felejteni az anyagi részt, és csak válogatni kell a fuvolák között a hangszerek egyedi képességi szerint, bízva abban ,hogy megengedheted magadnak azt amelyik a legjobban tetszik.

2. Állítsd össze!

A fuvola részeinek hézagmentesen kell illeszkedniük. Ha a részek nem illeszkednek tökéletesen valószínüleg a fuvola inkább rosszabb mint jobb. Ilyenkor ne alkalmazzunk zsírokat és olajokat, ezekre nincs szükség, és csak még több bajt okoznak. Fém a fémhez való tökéletes illeszkedjen lehetséges és el is várható. Fiatal kezek gyakran küzdenek a lábrész felhelyezésekor, és néha ez okozza a fuvolának a legtöbb kárt.

3. Fújd meg!

Lehetőleg ne a Dongót vagy Jethro Tull Greatest hits-et kell játszani a hangszeren, hanem inkább könnyű ujjakkal a mély hangokat. Anélkül, hogy erősen nyomnád a billentyűket ellenőrizd a a mély C, F#, és minden B hangot (hosszú Bé, rövid Bé . a ford.), és a háromvonalas É, F, és Fisz hangokat is. Ezeknek minden túlzott billentyű nyomás nélkül azonnal meg kell szólalniuk. Feltételezve, hogy valamennyire már jól játszol, figyeld meg a hangszín sajátosságait az adott fuvolán. A harmadik oktáv ne legyen se túl, vékony ,se túl sípoló, míg a mély hangoknak kell, hogy legyen erejük, és csak kevéssé szólhatnak szöszösen. Egy tanárnak ezeket a dolgokat felmérni sokkal könnyebb, de még is a tanuló fog majd játszani a hangszeren, és gyakran meglepően eltérő eredmények születhetnek.

4. Játsz a billentyűkön!

STOP! Ennél a pontnál már biztos, hogy lelohad az eladó mosolya. Fújás nélkül mozgassuk az ujjainkat gyorsan a billentyűkön, mintha kromatikus skálát vagy trillákat játszanánk, minden hangot, billentyűt beleértve. Ez lehetővé tesz számunkra, hogy felfedjük a mechanika működéséből adódó szükségtelen és bosszantó mellékzörejeket. Adjuk lehetőséget az eladónak, hogy orvosolja a problémát némi utánállítással és olajozással. De ez a probléma lehet a hanyag gyártás, gyenge minőség, és a mechanikai tűréshatárok be nem tartásának eredménye is, és új fuvola címén máris egy elhasználtat vettünk.

5. Mechanika

Válaszd azt a céget, amelyiknek egyéni küllemű a fuvolája. Ellenőrizd a billentyűtengelyek oldalirányú mozgását: ez a mozgás hosszú távon zajos működéshez, korai elöregedéshez vezet, és idővel egyre gyakoribb utánállítást fog követelni. Ez a kis mozgás elegendő ahhoz, hogy később a fuvolát ne lehessen 100%-osan újrapárnázni.

Ha ezek után még mindig marad két hangszer, amik átmentek a teszteken, válaszd azt amelyikhez jobb szolgáltatást kínál az eladó bolt.

“A sárga törlőkendőset kérem!”

folytatjuk…