‘dokumentum’ kategória archívum

dolgozatok - A 17-18. századi fuvola intonációs körei

2017 08 12

Suszter Ágnes dolgozata

Lassan a végéhez közeledik a dolgozatok című sorozat, amelyben doktori szakdolgozatokat mutatok be, olyanokat amelyeket érdemes elolvasni, és nyilvánosan is elérhetőek a világhálón legfeljebb nehéz őket megtalálni. Remélem mindenki számára hasznos időtöltés jelentett ezeknek az anyagoknak az áttanulmányozása és ha újabb diploma munkák kerülnek fel visszatérek e sorozattal. A szerzők természetesen mind hazai fuvolások, ez a cikk e sorozat sokadik, vélhetően egyik utolsó darabja - legalábbis egy időre…

Bach ~ Á-dúr szonáta - kéziratrészlet

Sokaknak talán rémisztően hat a cím, de érdemes megismerkedni a Suszter Ágnes által elkészített igen terjedelmes és alapos munkával. A szokott módon álljon itt egy kedvcsináló idézet a 2010 keltezésű dogából:

A repertoár bővítés talán kissé elhanyagolt, vagy föl nem fedezett oldala a komplex vokális instrumentális művek területe. Jóllehet sok zeneszerző életművének éppen a csúcspont-szerű pillanatai esnek az oratórikus művészet területére, és egy adott hangszer, például a fuvola szerepéről és jelentőségéről óhatatlanul csak hiányos képe lehet annak, aki ezeket akár kényelemszeretetből, akár más okokból egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Az oratórikus művek szövegösszefüggése és a drámai szituáció ráadásul kulcsot ad az előadó és a hallgató kezébe érzékletes képeivel. Ezek ugyanis legtöbbször, sőt szinte mindig félreérthetetlen intonációkat tárnak elénk. Éppen ezzel vetnek új fényt a nem szöveges darabokra is.

(…)

2000. október 21-én a XVIII. Debreceni Országos Fuvolástalálkozón Karasszon Dezső egy nagy zeneszerző életművén belül próbálta meg ennek a szemléletmódnak az érvényesítését. Előadásának címe: „Johann Sebastian Bach és a fuvola esztétikája” volt. A bachi fuvola-intonációk meghatározására négy kategóriát vezetett be:
a ,,panaszkodó-”,
a ,,szaladó-”,
a ,,pasztorális-” és
a ,,harangozó” fuvola kategóriáját. Vonzó lehetőségnek tűnt az előadás gondolatmenetét más szerzőknél kipróbálni, illetve megvizsgálni, hogy a kategóriák másnál alkalmazva is beválnak-e, vagy hogy lehet-e azokat az eddigiektől eltérő típussal bővíteni, akár 17. századi szerzőknél, akár például a kortárs Georg Friedrich Händel (1685-1759) életművében.
Ujfalussy feltételezését alapul véve tovább menve: vajon ezek az intonációk valóban jelen vannak, jelen lehetnek a pusztán hangszeres művekben is? Motivikus megjelenésük szerint párhuzamba vonhatók-e az oratórikus művekbeli társtételeikkel?

Az alábbi linken olvasható a teljes anyag:

http://docs.lfze.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/suszter_agnes/disszertacio.pdf

Jó lett volna legalább egy videót találnom a bejegyzéshez - lehetőleg olyat, amelyben Karasszon Dezső és Suszter Ágnes együtt játszanak, hiszen léptek fel együtt - de sajnos nem találtam. Nagy kár…

Budapest Fuvola Akadémia - 2016

2017 04 09

beszámoló

Itt olvasható:

Közzétette: Czeloth-Csetényi Gyula – 2017. március 22.

Hogyan gyakoroljunk…?

2017 02 20

Kovács János - Hogyan gyakoroljunk? (Hangszeres módszertan)
Megjelent - Budapest, Rózsavölgyi és Tsa, 1916

Kovács János művét még Barnabás Zoltán adta a kezembe. A mű mai szemmel is korszerű, pedig keletkezésének idején még sehol sem voltak azok a tudományágak (pl. a neurológia), amelyek később igazolták ezeket a törvényszerűségeket. A könyvecske nyilvánvalóan zongoristákról, zongoristáknak szól, ám a benne foglaltak minden hangszeres gyakorlásra megállják a helyüket - az első olyan kiadvány amely tudományos igénnyel közelít a gyakorlás mikéntjéhez, annak pszichés és idegrendszeri sajátosságaihoz - és teszi mindezt 100 évvel ezelőtt!
A mű részben elérhető volt eddig is az interneten (ezen a linken találhatunk egy jól olvasható rövidített verziót), de most az egész művet elérhetővé tettem. Ha túl kicsi a betű kattintsunk a beágyazás jobb alsó sarkán lévő egész képernyős nézetre.

Kovacs - Hogyan Gyakoroljunk by Czeloth-Csetényi Gyula on Scribd

dolgozatok - Ittzés Gergely: A többszólamú gondolkodás szerepe…

2017 01 24

…a fuvolajátékban.

Ittzés Gergely érthető módon a modern fuvolázással kapcsolatos témát választott, de a dolgozat és szerzője ennél messzebbre, jobban mondva mélyebbre lát. A téma nagyon izgalmas, mert a hangszerünkkel kapcsolatos többszólamú gondolkodás módot állítja vizsgálódásainak középpontjába. Álljon itt néhány gondolat felütésként:
Szerencsére találkoztam olyan fuvolás mesterekkel (pl. Matuz István és Auréle Nicolet), akik a fuvolairodalom interpretációs problémáit összhangzattani szempontok figyelembevételével kezelték; sokat köszönhetek továbbá Madarász Iván akadémiai elméletóráinak, továbbá kamaratanáraimnak, Kurtág Györgynek és Rados Ferencnek, akik nem támogatták a harmóniákkal mit sem törődő konvencionális fuvolás magatartást. Ők indítottak el azon a hosszú úton, amely végül e doktori értekezés megírásához vezetett…

Majd így folytatja:

Abban a reményben választottam doktori témául a többszólamú gondolkodás szerepét a fuvolajátékban, hogy a tárgyban való elmélyedés segít bizonyos összefüggések tisztázásában, és hogy a koncepció részletes ismertetése révén gazdagítani tudom az interpretációs gyakorlatot“.

Íme a dolgozat:

http://www.ittzesgergely.hu/sites/ittzesgergely.hu/files/docs/Ittzes_TobbszolamuGondolkodas.pdf

A bejegyzésnek nem csak az ad aktualitást, hogy megpróbálom felújítani az ősszel elakadt dolgozatok sorozatomat, hanem az is, hogy Ittzés Gergely január 20-21én adott koncertet és mesterkurzust az Egyesült Államokban - lásd fent a képe, és ezt a linket.

dolgozatok - Nagy Katalin: A kiterjesztett fuvolatechnika

2016 11 03


(Kép forrása itt).

Az ehavi szakdolgozat feldolgozása kissé megkésett, sajnos nem ez az egyetlen cikk, ami megsínyli a portfólióírásomat - gyakorlatilag a blog alig működik mostanában. Pótolom tehát a mulasztást legalább részben. Nagy Katalin a fuvola modern lehetőségeivel foglalkozik részletes történeti és akusztikai áttekintés után:

http://docs.lfze.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/nagy_katalin/disszertacio.pdf

A mellékelt zenében Nagy Katalin a TeTraVERSI fuvolaegyüttes tagjaként játszik, Liszt Elfelejtett keringőjének kvártett változatát, Szabó Anita átiratában.

Két idézet kedvcsinálóul:
Az új lehetséges fogásvariációk lejegyzését és rendszerezését megkönnyítendő Matuz István kidolgozott egy lejegyzési módszert, mely sokban megkönnyíti a mindennapi gyakorlatot, a lehetséges fogáskombinációk kiszámítását, valamint áttekinthetővé teszi a variációk és az összefüggések leírását. Fogásjelölésében a fuvola hangnyílásainak pontos akusztikai megnevezéseit használta fel, melynek nagy előnye, hogy a cső egy adott ujjrend által létrejött állapota könnyen transzponálhatóvá válik. Ennek hasznát főképp a többeshangzatoknál látja a fuvolás, de természetesen akár a mikro-intervallumokhoz tartozó megfelelő fogás megtalálásakor is nagy segítségünkre lehet.” (…)

“Matuz következetesen az ujjrend kifejezést használja a korábban megszokott “fogás” helyett. Míg a klasszikus fuvolázásban megszokott fogások csak egy-egy pozíciót jelentettek a kéz és az ujjak számára, a modern technikák használatakor nem ritkán előfordul, hogy ujjainkat el kell, hogy vegyük az addig megszokott pozíciójukból, és a kívánt hangmagasság, esetleg hangszín elérése érdekében másik pozícióba kell, hogy kerüljenek”.

Liszt Ferenc: Elfelejtett keringő Nr.1 (Valse Oubliée). Szabó Anita átirata. Előadja a TeTraVERSI fuvolanégyes: Balog Evelin, Paczolay Judit, Nagy Katalin, Ittzés Gergely.
Kép - Lévay Jenő: Elfelejtett keringő Nr.1 (Valse Oubliée)

További szakdolgozat a blogon.

Jazz solos

2016 09 13

Solos for Jazz Flute

Nagyon régen volt már szó jazz-fuvolázásról, ami teljességgel elfogadhatatlan, tehát ideje volt már egy olyan cikknek, mint ez a mai, amely a korábbi posztokkal ellentétben egy kissé mélyebbre tekint. Éppen ezért azt javaslom, hogy a bejegyzés tanulmányozását érdemes 2, vagy akár 3 alkalommal megejteni, és nem egyszerre. Előrebocsájtom azt is, hogy nem vagyok profi jazz-elemző, szakíró, csupán saját benyomásaimra és az olvasott háttéranyagra hagyatkoztam.

A Solo for Jazz Flute című - amúgy igen kitűnően összeállított - kiadványban követhetjük a lejegyzett szólót (csak a szólót, a témabemutatás nincs leírva), és a mellékelt videóbeágyazások indításával hallhatjuk a teljes számot. Kettő kivételével valamennyi szólót bemutatom. Ott, ahol az adott szám csak albumba elérhető feltüntettem hány perc/másodpercnél találjuk az adott felvétel - természetesen nem hiba a teljes album megismerése sem. A videóknál azt is feltüntettem, hogy a kottakiadvány melyik oldalán kezdődik a lejegyzés.

Solos for Jazz Flute by lkurylo on Scribd

Kezdjük máris egy nehezebb falattal. Eric Dolphy az avantgarde-jazz képviselője 1928ban született, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a fuvola - és a klarinét is, mert ez is hangszere volt - beléphetett a modern jazz világában. Eric Dolphy igen széles skálán használta a fuvolát, alkalmazott multifóniát, whistle-sound-ot és más kiterjesztett technikákat is, túlzás nélkül állíthatjuk meghaladta saját korát, ami a fuvola megszólaltatási lehetőségeit illeti. Ebben a szólóba is szélsőségesen alkalmazza a hangszert. Igen magasan mozog a dallam, határhangokat erőltet és előszeretettem lép nagy intervallumokat gyors tempóban - ez utóbbit igen nagy biztonsággal teszi. A szóló így lejegyezve, klasszikus-fuvolás szemmel is igen nehéz játszani valónak tűnik.
Eric Dolphy megkerülhetetlen azok számára, akik kicsit jobban el akarnak mélyedni a jazz-fuvolázás megismerésében. A számot albumban hallhatjuk, itt alább feltüntettem mikor kezdődik.

8. oldal - Eric Dolphy South Street Exit
Album: Last Date (1964)

00:00 Epistrophy
11:14 South Street Exit
18:28 The Madrid Speaks, The Panther Walks
23:15 Hypochristmutreefuzz
28:43 You Don’t Know What Love Is
40:04 Miss Ann

***
Joe Farrell 1937ben született és, mint sokan az ő generációjából először Benny Goodman hatására klarinétozni kezdett. Alkotói pályájának izgalmas korszaka amikor a Chick Corea vezette Return To Forever formációban játszott. Ebben az időszakban rögzítette Corea egyik legismertebb jazz kompozíciójának, a Spain-nek a szólóját. Farrell kifinomult, ugyan akkor ritmikailag bravúros és virtuóz játéka szívesen alkalmaz szekvenciákat, nem törekszik extravaganciára, még is igen meglepő fordulatokban gazdag. Könnyen érthető, de nem kommersz, vagy slágeres a fogalmazásmódja. A kompozíció a méltán híres Light As a Feather című a album utolsó száma.

12. oldal - Joe Farrell Spain
Album: Light As a Feather (1973)

1 — You’re Everything (0:00) 2 — Light as a Feather (5:04) 3 — Captain Marvel (15:48) 4 — 500 Miles High (20:52) 5 — Children’s Song (29:44) 6 — Spain (32:33)

Hubert Laws 1909ben született és nem csak új szintre emelte a jazz-fuvolázást, hanem egyike volt azoknak, akik sikeresen alkamazták a piccolo-t, mint jazz hangszert. Köszönhető mind ez Law kiemelkedő technikai képességének, amely a cirkulációs légzést is magában foglalta. Az alábbi téma Sonny Rollins kompozíciója, amelynek címe a Nigeria szó megfordítása; a szóló jól demonstrálja Law képességeit. Már a hangszerelés is érdekes, a fuvola mellett csak dob szól, amelyet Steve Gadd szólaltat meg. A dob szólam folyamatosan telítődik, de még sem veszi el a vezető szerepet a fuvolától. A felvétel érdekessége, hogy piccolo-val kezdődik, majd a szólista fuvolára vált és elsősorban skála elemekből építkezik az szokatlanul hosszú, jelentős állóképességet igénylő szóló alatt. Amit hallunk igazi jazz-bravúr darab, sok klasszikus fuvolásnak beletörne a bicskája.

18. oldal - Hubert Laws Airegin
Album: In The Begining (1974)

***
Herbie Mann 1930ban született és egyike a kereskedelmileg is legsikeresebb jazz-fuvoásoknak. A téma és a szóló is itt altfuvolán szólal meg, a lejegyzés azonban C fuvolára készült - ez egy kicsit zavaró lehet ha egyszerre halljuk és látjuk a zenét. Herbie Mann egyike a legsokoldalúbb jazz muzsikusoknak, a jazz majd’ minden ágában jeleskedett készített könnyedebb és bonyolultabb anyagokat is. Ebben a improvizációban játéka nem különösebben nehezen megközelíthető, skála elemeket és egymásból következő motívumokból építkezik.

28. oldal - Herbie Mann Beautiful Love

***
James Moody 1925ben született és egyike azon amerikai jazz-fuvolásoknak, aki hosszabb ideig Európában is tevékenykedett. Volt zenekarvezető és közreműködő is, számos együttműködést tudhatott magáénak a jazz nagyjaival. Technikája - mint ebben a szólóban is hallható - kiemelkedő, csakúgy, mint hangzása, amely teljesen egyéni színezetű. Az előzőhöz hasonlóan ez a szám is lassú, Moody játéka viszont sok apró, igen gyors értékkel szólal meg, állandó a 32-ek jelenléte, viszont virtuozitása soha sem válik öncélúvá, a kifejezést szolgálja. Érdemes megfigyelni a kottában rögzíthetetlen, finoman lebegő metrumot is.

30. oldal - James Moody Feelin’ Low
Album: The Blues And Other Colors (1969)

***
Az szintén 1930as születésű Sam Most egyike volt azoknak, akik a fuvolát bevezették a jazz-be, valamint egyik első alkalmazója volt annak a később igen elterjedt megfúvási módnak, amely során a fuvolás egyidejűleg beleénekel és átfújja a hangot. Eleinte több fúvós hangszerrel is foglalkozott, végül a 50es években a fuvolánál kötött ki, amely a legjobb kifejezőeszköznek tűnt számára. Az alábbi szólóban átfújást és beleéneklést most nem hallhatunk, de kifinomult, apró finomságokkal tarkított szólót igen. Most játéka eleven, friss, nam csak technikai, de hangi értelemben is.

34. oldal - Sam Most The Eyes Have It
Album: But Beautiful (1976)

***

James Newton-t eddig nem ismertem, pedig időben hozzánk közelebb áll, 1953ban született. Többek között a Los Angeles-i Filharmonikusok szólófuvolásának, Jim Walker-nek is a tanítványa volt. Példaképei között szerepel Eric Dolphy, John Coltrane, és klasszikus oldalról Ravel és Alban Berg. Ezen a felvételen leginkább Dolphy és Berg hatása tükröződik, de James Newton egyéb sem idegenkedik a modern hangzástól és szívesen alkalmaz disszonanciákat is. Híres gazdagon megszólaló magas regiszteréről is, és magabiztosan alkalmazza a jazz-ben szokásos, már említett technikákat is. Ezen a felvételen sem idegenkedik az absztarkt dallamvezetéstől és disszonanciáktól, de hangjai klasszikus minőségűen szólalnak meg mindhárom regiszterben. Ha még emlékszünk Dolphy játékára olyan érzésünk lehet, mintha az ő stílusának a továbbgondolását hallanánk, csak átgondoltabban, szélsőségektől mentesen. Nehezebben érhető stílusa ellenére James Newton nem csak a kritikusok, de a közönség tetszését is elnyerte. Egyébként Newton egyszer már megközelítette a Richmond Acropois-t egy korábbi lemezen, a Flute Talk-on (1988) - itt volt tanárával, Buddy Collette-el játszanak közös, “free” szólót; érdemes ezt is meghallgatni (itt), ebben is jellemezően sok a szokatlan hangközlépés, surlódás, szabadon kezelt disszonancia és szokatlan motívumkészlet.
Az alábbi felvétel két számot tartalmaz együtt a már említett If Love anyagból, a Richmond Acropois 3:20-nál kezdődik.

36. oldal - James Newton Richmond in Acropolis
Album: If Love (1990)

***
Jeremy Steig (1942) mindössze 21 évesen készítette el első, bemutatkozó lemezét, ezen találjuk az Oleo című kompozíciót. A számot - csak úgy, mint a korábban tárgyalt Airegin-ben - a fuvola “viszi el”; a közel 5 és fél perces számban témabemutatást követően, hosszas, nagy állóképességet kívánó szóló következik, majd rövid, de markáns zongoraszóló után, - amelyet Danny Zeitlin szólaltat meg - téma visszatérés. Steig mestere a beleéneklő-átfúvós technikának, a szóló első részében normál hangon játszik, majd vált és egészen extatikus magasságokat ér el, hihetetlen energiát visz bele a szólóba - pedig nem koncertfelvételt hallunk, hanem stúdió felvételt.

39. oldal - Jeremy Steig Oleo
Album: Flute Fever (1963)

***
Dave Valentin 1952ben született és eleinte ütőhangszereket tanult, csak igen későn, 18 évesen váltott fuvolára, amelyen igen gyorsan fejlődött - tanárai voltak Hubert Laws és Herbie Mann is. Dave Valentin a latin-jazz képviselője , stílusának erőssége a ritmizált, gyors ismétléseken alapuló játék, de - ahogy ebben a szólóban - elektronikát is használ. A művész két alkalommal is rögzítette a számot, kottában az első verzióhoz itt van videó mellékelve, de itt a második változat linkje is - ez az utóbbi anyag a Live in The Blute Note című felvételsorozatban hallható, a kezdéspont: 20:40. Érdemes meghallgatni hogyan dolgozza fel a számot élőben, és a szóló vége felé lévő rendkívül gyors duplanyelv miatt is.

48. oldal - Dave Valentin - Footprints
Album: Flute Juice (1983)

dolgozatok - Vámosi-Nagy Zsuzsa: Taffanel

2016 07 01

Ebben a havonta jelentkező sorozatban szakdolgozatokat mutatok be, olyanokat amelyeket érdemes el olvasni, és egyébként is nyilvánosan fent vannak a világhálón legfeljebb nehéz őket megtalálni. A szerzők természetesen mind hazai fuvolások, akiktől igyekszem majd hang- és/vagy videóanyagot is mellékelni írásművük bemutatása mellé. Ez a cikk e sorozat második tagja.

Vámosi-Nagy Zsuzsa dolgozatában nem kisebb személlyel, mint Paul Taffanel-el foglalkozik, mégpedig igen alaposan. Az anyag sok tekintetben hiánypótló és kihagyhatatlan azoknak, akiket érdekel a francia fuvolaoktatás hagyománya. Az alábbi linken lehet megnyitni és olvasni:

http://docs.lfze.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/vamosi_nagy_zsuzsa/disszertacio.pdf

Vámosi-Nagy Zsuzsa - Balog Zsolt: C. Früchling - Fantázia

www.vamosinagyzsuzsa.hu/

dolgozatok - Földesi Péter: Fuvolaiskolák

2016 06 01

Ebben a havonta jelentkező sorozatban szakdolgozatokat mutatok be, olyanokat amelyeket érdemes el olvasni, és egyébként is nyilvánosan fent vannak a világhálón legfeljebb nehéz őket megtalálni. A szerzők természetesen mind hazai fuvolások, akiktől igyekszem majd hang- és/vagy videóanyagot is mellékelni írásművük bemutatása mellé.

Kezdésnek itt van mindjárt Földesi Péter dolgozata Fuvolaiskolák összehasonlítása a 18. századtól napjainkig címmel, amely hasznos áttekintést és összefoglalást ad a korszak metodikáiról. Aki nem akarja itt olvasni a szöveget, mert túl kicsi azoknak az eredeti linket is megadom, íme:

https://hu.scribd.com/doc/73459157/Fuvolaiskolak-osszehasonlitasa-a-18-szazadtol-napjainkig

Fuvolaiskolák összehasonlítása a 18. századtól napjainkig by Földesi Péter

http://peterfoldesi.tripod.com/
https://www.reverbnation.com/peterfoldesi
https://www.youtube.com/c/peterfoldesi

IX. ORSZÁGOS FUVOLA-DUÓ VERSENY

2014 05 12

A verseny időpontja: 2014. május 9-11.

Rendező: Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola

Eredmények

Gratulálunk!

reblog - 5. Intonáció és néhány dolog ami még hozzá tartozik by Sir James Galway

2013 05 27

Új darab Sir James Galway írásaiból; ez a 5. cikk! Ebben a sorozatban igyekeztem azokból a cikkekből válogatni, amelyek igazán jellemzőek Sir James Galway nézeteire, és amelyekkel kapcsoltban budapesti látogatásai alkalmával is felhívta a figyelmet.

See the original english article here.

(Sir James Galway - on blog ).

Original was posted by Sir James on February 22, 2008 at 09:49:13:

Intonáció és néhány dolog ami még hozzá tartozik

Szeretnék néhány szót szólni a hangológépekről. Hadd kezdjem azzal, hogy elmondom van egy, de soha sem használom. Bele van építve mindkét jó metronómomba, de attól eltekintve, hogy egyszer kipróbáltam soha sem használtam a fuvola hangolására. Nem hiszem, hogy végeredményben igazán segítenének.

Ami szerintem segít - és nem csak az intonációban - az az éneklés. Mindenkinek, aki fuvolázik kellene tanulnia énekelni. De nem arra gondolok, hogy mindjárt a Metropoliten Operát kéne megcélozni, de elsajátítva az éneklés alapjait könnyen összekapcsolhatjuk a fuvolázással. Arra gondolok, hogy az éneklést az intonáció megértése szempontjából lehetne megtanulni. Tanuljunk meg tisztán énekelni hármashangzatokat, és miután megértetted, természetes módon kívánod alkalmazni az új intonációt a fuvolázásban is.

Tanulj meg énekelni olyan dallamokat, amelyek egyszerű hármashangzatokat tartalmaznak. Például a Brahms Hegedűverseny lassú tételét. A téma a Schubert Variációkból szintén jó példa. El tudod képzelni hány tanár van, akik részletekbe menően magyarázzák hogyan kell ezeket játszani, és ők maguk soha sem próbálták meg elénekelni, vagy nem is tudják elénekelni? Az első rendszeres fuvolatanárom Belfastban Mrs. Muriel Dawn volt, aki nagyon jó énekes volt. Ralph Vaughn Williams dalait is énekelte a szerző zongorakíséretével.  Énekelt a Queens Hall Orchestra-val, Sir Henry Wood vezényletével, aki elkezdte a BBC promenád koncertjeit.

A kép forrása: Robert Bigio oldala

Senki se próbálja meg ezeket a dallamokat eredeti hangnemében énekelni. Inkább olyan hangmagasságot válasszunk ami kényelmes. Ha valamilyen zenei intézményben tanulsz kérd meg valamelyik énekes ismerősödet tanítson egy kicsit énekelni. Amit meg akarunk tanulni az éneklésen keresztül az, hogyan képzeljük el az adott hangot egy pillanattal korábban, mint ahogy megszólaltatnánk. Ha megtanultuk alkalmazni tudjuk majd a fuvolázásunk folyamán is. Már nem tudod többé elfogadni azt a fajta intonációt amit korábban csináltál.

Ha már tapasztalatod van az éneklés területén bármilyen fuvolán képes leszel jobb intonációval játszani. Vegyük Julius Baker-t és Geoffrey Gilbert-et. Mindkettőjüket nagyon jól ismertem.

Mindkét fuvolás perfekt módon intonált, annak ellenére, hogy egyiküknek sem volt Copper-skálájú fuvolája.  Mr. Baker egy régi Powell hangszeren játszott, Mr. Gilbert pedig egy Louis Lot-on. Nem tudnám megmondani, hogy ezek a fuvolák milyen hangolásúak voltak, de azt tudom, hogy le kellett vágni valamennyit mindkét fuvola fejéből, hangolhatóságuk érdekében. Ezért arra gondolok, hogy túl alacsonyak voltak. Mr. Bakert soha sem hallottam énekelni, de Mr. Gilbert gyakran elénekelte a játszanivalókat.

Gyermekkoromban tanultunk énekelni az iskolában skálákat és hármashangzatokat is. Mielőtt elkezdtünk egy dalt Mrs. McCaughy elővette a hangvillát és megadta a kezdőhangot. Előbb skáláztunk, majd énekeltünk néhány hármashangzatot. Ezután énekeltük a dalokat, sok ír és skót népzenét tanultunk, és az első év végétől már nagyon sok dalt tudtunk. A zeneiskolánk olyan kicsi volt, hogy senkinek sem volt hangszere. Eleinte még zongora sem volt! Amíg 14 éves koromban el nem hagytam az iskolát senkinek sem volt semmilyen hangszere, amit az iskolától kapott volna. Volt néhány furulya, de nem emlékszem rá, hogy valaki valaha játszott volna rajtuk. Mindemellett nagyon sok dalt tanultunk és énekeltünk. Hetente kétszer átsétáltunk a közeli parkba krikettezni és focizni, és útközben énekeltünk, én néha indulókat is fuvoláztam.

A sok éneklés eredménye ként bármilyen fuvolán tudok relatíve tisztán játszani. Első koncertfuvolám egy Selmer hangszer volt. A második fuvolámat a belgiumi E. J. Albert készítette, és ezzel a hangszerrel mentem a Royal College-be, és ez első két évben ezt használtam. Ezután vettem egy Haynes zárt billentyűs modellt, C lábbal. Ez a fuvola hihetetlenül máshova volt hangolva, mint amiket ma a piacon kínálnak. Megtanultam hogyan lehet rajta tiszán játszani, és a magas hangok esetében néhány más fogást használtam, ilyen volt például a háromvonalas F. Ezután vettem egy fuvolát Albert Cooper-től. Ezen játszottam az operában, és ez volt első nyitott billentyűjű hangszerem. Nem emlékszem hogy bármilyen problémám lett volna ezzel a fuvolával. Könnyű volt tisztán játszanom rajta, mert már korábban is így játszottam. Tanárom, Mr. Gilbert nagyon ragaszkodott hozz, hogy helyes kéz pozícióval játszunk, és ujjaink természetesen essenek a billentyűk közepére.

Még szeretnék még néhány szót szólni Moyse De la Sonorité című kötetéről. Fiatal koromba ez volt “a könyv”, ami a hangról szól - és bizonyos tekintetben ma is az. Minden nap gyakoroltam annak idején, és ez volt a zenei bibliám.

Amit nem kedvelek a Sonorité-ban az az első gyakorlat, az úgy nevezett hosszú hangok. Eltekintve attól a minimális haszontól, amit adni tud egy tanulónak, ez a gyakorlat csak arra jó, hogy a figyelem elkalandozzon. Amíg ezt gyakoroltam mindig nagyon sok ablak nyílt a fejemben, de soha sem zavart, mert azt tettem, amit tenni akartam. A negyvenes éveim közepén azonban eldöntöttem, hogy nem hagyom tovább elkalandozni az elmémet a hosszú hangok alatt, és kidolgoztam egy másik gyakorlatot. Ezek nem csak egyszerűen jobban szolgálják a céljukat, hanem az ajkakat is rugalmasabbá teszik. Olyanok lettek mintha ötvöztem volna a Sonorité első gyakorlatát a “20 Exercises et études sur les Grandes Liaisons”-al,

amely így magában foglalja mindkét gyakorlat előnyeit. Az alapgondolatom az volt, hogy fejlesszem a hangképzést és rugalmassá tegyem az ajkakat.

Észrevettem, hogy megváltozott a játékom, ami az új fuvolákat és a fuvolafejeket illette. Néhány alkalom után rájöttem, hogy nincs is olyan nagy különbség a fejek között. A modern fuvolafejek nagyon magas színvonalon készülnek és csak egészen kicsi különbségek vannak közöttük. Ami igazán a különbséget okozza az a napi gyakorlás mikéntje, ami által az az ajkak rugalmasabbá váltak. Ez lehetővé teszi, hogy minden fuvolán jó színvonalon tudok játszani. A kurzusaimon gyakran elkérem a diákok fuvoláját, - ami általában egy alacsony minőségű modell - és igazán meglepődnek amikor megmutatom mi tud kijönni belőle. Ahogy én is!

Személy szerint én nem a fuvola “körül” játszom, hanem rajta. Nem vesztegetem az időmet azzal, hogy elveszek a fuvolafejek kipróbálása közepette, csak gyakorolom azt amire szükségem van. Azt hiszem sokkal többet gyakorolok, mint a legtöbb kollégám. És gondoljunk bele: attól, hogy cserélgetjük a fejeket attól nem lesz jobb az intonációnk.

Mr. Cooper elegendő fejlesztést hajtott végre a fuvolán ahhoz, hogy könnyebbé tegye a fuvolázást. Nincs tökéletes fuvola, de rugalmasságunkkal minden alkalommal úrrá lehetünk a nehézségeken.

Remélem tudtam segíteni a fuvolával kapcsolatos mindennapi küzdelmeinken, amit mindannyian élvezünk és szeretünk!

Üdvözlettel,

Sir James Galway