‘metodika’ kategória archívum

René Le Roy

2018 03 04

ezen a napon született

René Le Roy 1918ban diplomázott a Conservatoire-ban, tanárai Adolphe Hennebains, Léopold Lafleurance és Philippe Gaubert voltak. 1922ben alapította a fuvolán kívül hárfát és vonós triót magában foglaló Quintette Instrumental de Paris-t. 1952 és 1968 között a New York City Opera Orchestra szólófuvolása volt, majd 1971-től a Conservatoire kamarazene professzoraként tevékenykedett. Kifejezetten fuvolás tanítványa kevés volt, még is közöttük az egyik Geoffrey Gilbert különös jelentőséggel bír, mert ő volt William Bennett, Sir James Galway, Susan Milan, Stephen Preston és Trevor Wye tanára is. René Le Roy még egy jelentékeny metodikai munkát is írt A fuvola címmel, amelyet 2000ben fordítottam le: Le Roy - A fuvola.

Le Roy-nak számos fontos fuvolaművet írtak az évek során:
Arthur Honegger - Kecsketánc, 1922,
Jean Rivier - Oiseaux tendres, 1935,
Joseph Guy-Ropartz - Sonatine pour flûte et piano, 1931,
André Jolivet - 4. Incantation, 1936,
Bohuslav Martinu - Trió fuvolára, csellóra és zongorára, 1943.

Az alábbi archív felvételen Honegger Kecsketánc-át játsza:

Képek:
http://www.mediathequemahler.org/actualite/portrait/portrait-rene-le-roy.html

Gondolatok Moyse De la Sonorité-ja nyomán

2018 03 01

Buktatók és félreértések a fuvolametodikában - Gondolatok Marcel Moyse „De la sonorité” című kötetéről, Barnabás Zoltán fordításának felhasználásával.

Az, hogy a fuvola metodika változik az évtizedek alatt teljesen természetes jelenség. Az itt következő cikkben néhány olyan momentumra szeretnék rámutatni, amelyek nem állták ki az idők próbáját, illetve a félreértésből adódnak….

Így kezdődik a Parlando-ben megjelent írásom, amelyben Barnabás Zoltán fordítása alapján Marcel Moyse De la Sonorité című kötetével foglalkoztam. A teljes cikk - amely egy 2017es anyagom továbbfejlesztése - itt nyitható meg.

Hangzó mellékletként álljon itt egy Marcel Moyse felvétel - ha már ennyit emlegettük a mestert - George Hüe, Fantázia; nem a teljes mű, csak részletek:

A Marcel Moyse Társaság honlapja:
http://moysesociety.org/

Robert Bigio:
http://robertbigio.com/moyse.htm

dolgozatok - A 17-18. századi fuvola intonációs körei

2017 08 12

Suszter Ágnes dolgozata

Lassan a végéhez közeledik a dolgozatok című sorozat, amelyben doktori szakdolgozatokat mutatok be, olyanokat amelyeket érdemes elolvasni, és nyilvánosan is elérhetőek a világhálón legfeljebb nehéz őket megtalálni. Remélem mindenki számára hasznos időtöltés jelentett ezeknek az anyagoknak az áttanulmányozása és ha újabb diploma munkák kerülnek fel visszatérek e sorozattal. A szerzők természetesen mind hazai fuvolások, ez a cikk e sorozat sokadik, vélhetően egyik utolsó darabja - legalábbis egy időre…

Bach ~ Á-dúr szonáta - kéziratrészlet

Sokaknak talán rémisztően hat a cím, de érdemes megismerkedni a Suszter Ágnes által elkészített igen terjedelmes és alapos munkával. A szokott módon álljon itt egy kedvcsináló idézet a 2010 keltezésű dogából:

A repertoár bővítés talán kissé elhanyagolt, vagy föl nem fedezett oldala a komplex vokális instrumentális művek területe. Jóllehet sok zeneszerző életművének éppen a csúcspont-szerű pillanatai esnek az oratórikus művészet területére, és egy adott hangszer, például a fuvola szerepéről és jelentőségéről óhatatlanul csak hiányos képe lehet annak, aki ezeket akár kényelemszeretetből, akár más okokból egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Az oratórikus művek szövegösszefüggése és a drámai szituáció ráadásul kulcsot ad az előadó és a hallgató kezébe érzékletes képeivel. Ezek ugyanis legtöbbször, sőt szinte mindig félreérthetetlen intonációkat tárnak elénk. Éppen ezzel vetnek új fényt a nem szöveges darabokra is.

(…)

2000. október 21-én a XVIII. Debreceni Országos Fuvolástalálkozón Karasszon Dezső egy nagy zeneszerző életművén belül próbálta meg ennek a szemléletmódnak az érvényesítését. Előadásának címe: „Johann Sebastian Bach és a fuvola esztétikája” volt. A bachi fuvola-intonációk meghatározására négy kategóriát vezetett be:
a ,,panaszkodó-”,
a ,,szaladó-”,
a ,,pasztorális-” és
a ,,harangozó” fuvola kategóriáját. Vonzó lehetőségnek tűnt az előadás gondolatmenetét más szerzőknél kipróbálni, illetve megvizsgálni, hogy a kategóriák másnál alkalmazva is beválnak-e, vagy hogy lehet-e azokat az eddigiektől eltérő típussal bővíteni, akár 17. századi szerzőknél, akár például a kortárs Georg Friedrich Händel (1685-1759) életművében.
Ujfalussy feltételezését alapul véve tovább menve: vajon ezek az intonációk valóban jelen vannak, jelen lehetnek a pusztán hangszeres művekben is? Motivikus megjelenésük szerint párhuzamba vonhatók-e az oratórikus művekbeli társtételeikkel?

Az alábbi linken olvasható a teljes anyag:

http://docs.lfze.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/suszter_agnes/disszertacio.pdf

Jó lett volna legalább egy videót találnom a bejegyzéshez - lehetőleg olyat, amelyben Karasszon Dezső és Suszter Ágnes együtt játszanak, hiszen léptek fel együtt - de sajnos nem találtam. Nagy kár…