‘cd’ címkével ellátott bejegyzések

Tavaszi

2017 03 26

Beethoven - Tavaszi szonáta, op.24

A zeneköltő halálának 190. évfordulója alkalmából az általam ismert legkorábbi felvétel a közismert hegedű-zongora szonátából.

J.P. Rampal és Alain Marion

A fenti képen Marion J.P.Rampal vezénylete alatt: Ibert-Concerto, 1974

Alain Marion - fuvola, Denis Pascal - zongora.

A tételek:
- Allegro
- Adagio molto
- Scherzo
- Rondo

Az 1999es dupla lemez egy évvel Alain Marion halála után jelent meg, teljes tartalma ez:
Opus 12, nos. 1 to 3;
Opus 23;
Opus 24, “Spring”;
Opus 30, nos. 1 to 3.

AyaTunes

2017 01 28

by Andrea Fisher

Az AyaTunes Andrea Fisher fuvolaművész, producer cd-je. Az album elsősorban meditatív kompozíciókat tartalmaz, tradicionális Észak-amerikai valamint Távol-keleti hangvételben, és bevételének 25%-a jótékony célra, az ACLU (American Civil Liberties Union) szervezethez kerül. Ezen kívül a 3.track ( a kompozíció címe Standing Rock remélem nem kell elmagyaráznom mi az…) teljes bevétele a Waterkeeper Alliance-hez kerül.

Vásárlás (akár track-enként):
https://ayatunes.bandcamp.com/releases


A felvételsorozat meglehetősen hosszú felvételekből áll, - a teljes játékidőt nem adtam össze, de 140 perc körül van - csak az utolsó felvétel, amely önálló anyagnak is tekinthető 54 perces. Andrea Fischer tíz fuvolafajtát szólaltat meg a cd-n, és valamennyi saját kompozíció. Kivételt képez Arvo Pärt Spiegel Im Spiegel című műve, ami természetesen feldolgozás és korábban már írtam róla,mint lehetséges fuvoladarabról.

1. Renewal 12:24
2. Whales and Violins 07:02
3. Standing Rock 09:46
4. Shaman 10:50
5. Interlude 08:43
6. For Krishna 14:07
7. Sitar 10:20
8. Jungle 08:04
9. Spiegel Im Spiegel 08:16
10.Binaural Beats: Healing Frequencies with Flutes 54:08

Marina Piccinini - “Belle Epoque” teljes album

2015 10 27

Hüe, Fauré, Godard, Enescu, Widor, Debussy, Bizet

Volt idő, amikor minden fuvolásújság címlapjáról Marina Piccinini nézett vissza ránk. Akkor jegyeztem meg a nevét úgy, hogy soha egy árva hangot sem hallottam tőle, sem koncerten, sem lemezen. Így volt ez egészen néhány héttel ezelőttig, amikor is újra a nyomára bukkantam és egy kicsit utána jártam ki is ő. Nem bántam meg.

A művésznőnek eléggé adott volt a nemzetköziség, mert olasz apukája és brazil anyukája révén nyolc éves koráig Brazíliában élt. Meghatározó zenei élménye volt a Varázsfuvola megtekintése Zürich-ben, amelynek hatására fuvolázni kezdett. Eleinte csak furulyáznia lehetett, de ezt nem kedvelte, és csak akkor kezdhette meg fuvolatanulmányait amikor a család Kanadába költözött. Tizenhat éves koráig szinte teljesen autodidakta volt, ezután került Jeanne Baxtresser-hez, aki ekkor a Toronto Symphony Orchestra szólistája és az University of Toronto fuvolaprofesszora volt. Az ő tanácsára felvételizett a Julliard School-ba, Julius Baker osztályába - ekkor volt 18 éves. Egy évvel később, mikor tanára nyugdíjba ment Jeanne Baxtresser töltötte be a helyét, tehát ismét nála tanult. Itt  ismerkedett meg későbbi férjével, a híres svájci tenor, Ernst Haefliger fiával. A család az apa révén Auréle Nicolé-val igen jó kapcsoltban volt, így ő is hatott Marina Piccinini játékára.

A művésznő ma Bécsben él a családjával, de a baltimore-i Peabody Institute tanára, de mindez nem akadályozza szólistai és kamaraművészi tevékenységében, 2012ben például Ibert Concerto-t játszott a Hong-Kongi Filharmonikusokkal. ( A koncert kapcsán interjú is készült vele, amelyből kiderül vajon Marina Piccinini valóban 36.generációs Shaolin Kung-fu mester-e? - nem vicc… A vonatkozó interjú részlet itt tekinthető meg).

Szólistai tevékenysége mellett szimfonikus és kamarazenekarokban is játszott, többek között Schiff András is meghívta kamarazenekarába. Még sok érdekességet megtudhatunk a fenti kivonat forrásából, amely Robert Bigio cikke - itt olvasható a teljes anyag angolul. A cikk mellett két hangmintát is találunk. Az egyik két tétel (3. és 4.) Bach É-dúr szonátájából; tessék kapaszkodni, mert Marina Piccinini teljesen egyedi módon, gitárduóval rögzítette a Bach fuvolaszonátákat! A másik egy tétel a Franck Szonátából, amelyet zongoraművész férjével ad elő.

További lemezeket vehetünk tőle a Google Play rendszerében itt, szám szerint ötöt: van Paganini 24 Caprices, a már említett Bach szonáták, a férjével közös lemez (Prokofjev, Frank), és van egy felvételsorozat, ahol Bartók-Arma Magyar parasztdalokat is játszik. Érdemes tehát elgondolkodni a vásárláson, mert ugyan a Google Play rendszere csak mp3-at kínál letöltésre - úgy tudom - ,de a lemezanyagok így is érdekesek, mivel Marina Piccinini játéka mind hangi, mind formálási, valamint virtuóz szempontból is igen meggyőző.  A címben említett, francia szerzők műveiből merítő repertoár lemez, a Belle epoch is megtalálható, itt viszont teljes egészében meghallgatható, mert Claves kiadó maga tette fel a 2000ben készült cd anyagot:

Belle Epoque

Marina Piccinini - fuvola / Anne Epperson - zongora

Georges Hüe (1858-1948)
1. Fantaisie (1913) 00:00

Gabriel Fauré (1845-1924)
2. Morceau de Concours (1898) 07:52

Benjamin Godard (1849-1895)
Suite de Trois Morceaux, Op. 116 (1890)
3. Allegretto 10:51
4. Idylle 12:31
5. Valse 17:17

George Enescu (1881-1955)
6. Cantabile et Presto (1904) 21:41

Charles-Marie Widor (1844-1937)
Suite for Flute & Piano, Op. 34 (1898)
7. Moderato 28:09
8. Scherzo: Allegro vivace 32:29
9. Romance: Andantino 35:22
10. Finale: Vivace 40:15

Claude Debussy (1862-1918)
11. Le Petit Nègre (1909) 45:58
12. Beau Soir (1880) 47:45

François Borne (1840-1920)
(arrangement with additions by Marina Piccinini)
13. Fantaisie Brilliante on Georges Bizet’s Carmen (1900) 49:54

Forrás/Source:
http://www.claves.ch

http://robertbigio.com/piccinini.htm

Chamber music category:
http://www.claves.ch/categories/chamber

Google Play link

A Rampal összkiadásból

2015 04 18

The Complete Erato Recordings Vol. 1 (1958-1963)

A fenti felvétel-összeállítás lényegében egy válogatás a Rampal-összkiadásból, amely a művész 1954 és 1963 közötti, az Erato kiadónál megjelent felvételeit tartalmazza. Ez az anyag, - amely mintegy 10 cd-ből álló - csak az első kiadvány, a második sorozat már 20 cd-t foglal magában, és az 1963-69ig terjedő időszakot öleli fel. A majdnem egy órás összeállításban, az olasz nyelvű felkonferálást követően (5perc 50sec után) felhangzik többek között a nagyon ritkán előadott, de annál különlegesebb Blavet koncert, valamint olyan pillérművek, mint a Prokofjev szonáta (1. tétel), Martinu szonáta (3. tétel), Hindemith szonáta (1. tétel), Mozart fuvola-hárfaverseny (1. tétel), ugyan csak Mozart korai szonátáiból az F-dúr (1. tétel), valamint (C.P.E.?)Bach g-moll szonáta 3. tétele. A maga nemében egyedülálló, különleges anyagot hallhatunk.

null

Segédlet az esetleges vásárláshoz:
http://www.amazon.co.uk/The-Complete-Erato-Recordings-Vol/dp/B00SG9SM66

http://www.warnerclassics.com/shop/3253120,0825646190447/jean-pierre-rampal-the-complete-erato-recordings-vol-1-1958-1963

Emily Beynon - L’Album des Six

2015 04 07

Emily Beynon Les Six cd-jéről

Emily Beynon-ról eddig nem volt szó - nagy kár… Versenygyőzelmeit nehéz lenne felsorolni. Mielőtt az Royal Concertgebouw Zenekar szólófuvolása lett, a BBC Walse-i Nemzeti Zenekar és a Glyndebourne Touring Opera szólistája volt. Nem elhanyagolható részlet, hogy Royal Academy of Music-on William Bennett tanítványa volt, míg Párizsban Alan Marion irányításával képezte magát. Nem teszek rá kísérletet, hogy felsoroljam milyen műveket írtak neki, illetve születtek az ő felkérése nyomán, mint ahogy azt sem sorolom fel hol koncertezett szólistaként - gyakorlatilag mindenütt. A walse-i születésű fuvolaművésznő Magyarországon soha sem járt, sem szólistai, sem tanári minőségében. Ez annál is különösebb, mivel Európában elő, ma is aktív szólistáról van szó…

D’Album des Six című lemeze gyakorlatilag kapcsolódik a pontosan egy héttel ez előtt bemutatott Ransom Wilson anyaghoz - a két lemezfelvétel között 10 év telt el, Emily Beynon felvétele 2000 áprilisában készült. Szerettem volna bemutatni még egy Les Six tematikájú felvételsorozatot, amely ráadásul online meg is vásárolható. A felvételsorozat abban különbözik az ebben a tematikában készült anyagoktól, hogy itt nem csak a Hatok által írt összes lehetséges fuvola-zongora művet megszólaltatják az előadók, hanem szólózongora muzsikájukból is ízelítőt kapunk. De, hogy a fuvola-zongora összeállításnál maradjuk olyan kuriózum-műveket is hallhatunk, mint Auric Aria-ja, vagy az Imaginées I, amely egy több műből álló sorozat első darabja volt. Ugyan csak különleges lehet a múlt keddi bejegyzésben is említett szerző, Louis Durey darabja,  amely 1974ben íródott, tehát a szerző kései műve. Ez pedig a Deux Dialogues, meglepő módon szólófuvolára írt darab, Durey a művet Jacques Le Trocquer-nek ajánlotta. Erről a darabról itt és most hallottam első alkalommal, csak úgy mint Tailleferre Pastorale-járól is. Honegger esetében a Románc, és a Sacha Derek La mauvaise pensée című színpadi művéhez írt, és René Le Roy-nak ajánlott Kecsketánc itt is megkerülhetetlen. Természetesen Poulenc szonátájával, míg Durey és Milhaud szonatinájával képviselteti magát a lemezen. Ez utóbbi - a Louis Fleury és Jean Wiéner által 1923ban bemutatott darab - itt is a műsor záródarabja, míg a Poulenc szonáta a nyitómű.

Ransom Wilson “Les Six” című albumáról

2015 03 31

Talán soha annyi kalandom nem volt hangfelvétellel, mint Ransom Wilson Les Six (1990) című anyagával. Már az is érdekes ahogy hozzá jutotta. Valamikor a kilencvenes évek elején Bodoky Gergely hozta Németországból, vagy New Yorkból - már nem emlékszem. De a lényeg, hogy egy kiárusításon több audió kazettához is hozzá jutott, nagyon olcsón, de az is lehet, hogy ingyen. A kazettákat megosztotta vele, és lemásoltuk egymásnak ( többek között így került hozzám Galway és Debost Telemann duószonáta kazettája is, ami abszolút kuriózum). Köztük volt a Ransom Wilson kazetta is, a Les Six. A francia Hatok-ról va szó, ugye álmunkban is tudjuk ki ők?

Francis Poulenc (1899-1963)
Arthur Honegger (1892-1955)
Darius Milhaud (1892-1974)
Georges Auric (1899-1983)
Louis Durey (1888-1979)
Germaine Tailleferre (1892-1983)

Csak a rend kedvéért: Tailleferre a kép bal alsó sarkában látható, a központi nőalak Marcelle Meyer zongoraművésznő.

A Les Six típusú lemez egyébként igen kedvelt a fuvolások körében, noha nálunk soha sem készült hasonló anyag - legalábbis nem tudom, hogy a Hungaroton-nál készült-e valaha ilyesmi. A fuvolások alapvetően ugyan úgy közelítik meg ezt a tematikát, már csak azért is,mert vannak megkerülhetetlen darabok, és vannak szerző, akik viszont elég böjtösen mérték a fuvolamuzsikát. Poulenc szonátája és  Milhaud szonatinája minden felvételen szerepel, csak úgy mint Louis Durey Szonatinája op.25 (1925) erről a szerzőről mindjárt egy kicsit bővebben is szó lesz. Ez a három mű megkerülhetetlennek látszik, már csak azért is mert Durey nem írt ezen kívül mást (ha eltekintünk a Deux Dialogues-tól). Auric és Honegger esetében már egy kicsit több a mozgáslehetőség, míg Tailleferre fuvolaszempontból kakukktojás, ugyan is ő szinte semmit sem írt fuvolára. Mr. Wilson ezt úgy oldja meg, hogy a hegedűszonátát írta át, amelynek utolsó tételében igen meggyőzően ad virtuóz  megoldásokat, noha maga a mű, érzésem szerint minőségileg elmarad a többi kompozíció kvalitásai mögött.

Egészében véve az anyag akkor számomra nagyon különleges volt, és a fuvolázás is nagyon tetszett. Rengeteg ötletet vettem erről a kazettáról, mondhatom, hogy évtizedekig ebből éltem. Itt halottam első alkalommal a Milhaud Szonatinát, aminek később a kottáját is megtaláltam a miskolci zeneműkönyvtárban. Ennek hatására diplomán és a rádióban is játszottam ezt a művet. És itt hallottam elsőként Honegger Románc című igen rövid , de nagyon szép darabját. Kottájához csak jóval később jutottam hozzá. Ugyan így jártam Poulenc Ivon Printemps-nek ajánlott Les chemins d’lamour című dalával, amelyet Mr.Wilson fuvolára adaptált. Ehhez is csak a közelmúltban tudtam hozzá jutni és többször is játszotta. Visszatértve Milhaud-ra van még néhány tétel a felvételsorozatban, amely a Saudades do Brazil zongoradarabsorozatból vett a  fuvolművész, és alighanem saját átirata. A átírás megoldása egyébként megegyezik Claude Levy hegedű-zongora verziójával, ezt a kottát megtaláltam nálunk valamelyik kottatárban, és át is írtam belőle tételeket, amelyeket a rádióban is játszottam. ( Egyébként a zongoradarab sorozat két kötetes, és idővel az eredetit is megvettem, hogy lássam az elsődleges forrást ).

De, jaj mit tettem!? Én szerencsétlen kölcsön adtam a kazettát (az “eredeti” másolatot, az egyetlent) valakinek, aki aztán persze,  naná, hogy nem adta vissza és bottal üthettem a nyomát. Tudom ki az, de nem írom ide a nevét… Persze akkor megfogadtam, hogy soha többet kölcsönbe semmit… Fordulat tavaly ősszel történt az ügyben, amikor is megtaláltam leölthető formában a neten ezt a lemezt. Mondhatom nagy volt az örömöm, és meg is vettem az anyagot. Ebből a több, mint 20 éven átívelő történetből persze sokat profitáltam, azon kívül is, hogy azóta nem adok kölcsön semmit. Ami Ransom Wilson-t illeti kitűnő fuvolás. Nem csak amerikában, de Rampal-nál is tanult, stílusa - számomra legalábbis - nem teljesen amerikai, ezért bátran ajánlom azoknak, akik ismerkednének az észak-amerikai hangütéssel, de idegenkednek tőle. Formálása biztos, izléses, technikája pazar, hangja kissé sötét, (ez a hangszín abban az időben kifejezetten divat volt ). Rampal egyébként közös lemezt is készített Mr. Wilson-al. A fuvolás aktív karmester is, és ő találta meg nemrégiben Poulenc szólódarabját, az igen rövid, Berc de la Ruin-t, amelyet már bemutattam korábban. Mr. Wilson a Powell cég művésze, ő játszik a cég jubileumi cd-jén szintén francia repertoár darabokat. Kitűnő lemez ez is, de sajnos ezzel a felvétellel itt és most nem foglalkozunk.

Louis Durey (1888 – 1979)

Most pedig lássuk Durey-et, és ezzel kicsit a repertoár sorozatomra térek át. A kottát ennek a lemeznek a hatására rendeltem meg. Még nem játszottam a művet, de úgy általában is a fuvolások ritkán tűzik műsorra. Gondolom azért, mert bár a darab tipikusan francia fuvolazene, szerzője mégis erősen tartózkodik a virtuóz elemektől. Kissé rejtélyes, ködös hangvételével, - amelyet a szerző aszimmetrikus ütemek használatával ér el -  teljesen más hangulatot képvisel, mint általában ennek a korszaknak a repertoárja. Sokkal több benne a hangi elvárás, mint a technikai elem. A mű egészében véve egy magabiztos, ugyan akkor öntörtvényű zeneszerzőt sejtet. Ezt Durey elég különleges életútja is igazolni látszik. Apja üzletember volt, a szerző pedig autodidakta, az 1914 L’Offrande Lyrique című műve az első francia dodekafon zene. Elsőként távozott a Hatok csoportjából, mert összekülönbözött Coucteau-val. Későbbiekben zenekritikát írt és újságírással foglalkozott, és egyre inkább szélsőséges politikai nézeteket vallott. Zenéje ennek nyomán kezdett elsekélyesedni, művészete politikai töltete miatt visszhangtalan maradt. A 60as, 70es években már Ho Chi Minh és Mao verseit zenésítette meg. Fuvolaszonatinája méltán egyik legjelentősebb műve. Itt hallgathatjuk meg - (nem Ransom Wilson előadásában).

Ransom Wilson a Youtube-on.

Ian Anderson új albuma - “Homo Erraticus”

2014 04 28

Ian Anderson (Juthro Tull) àprilisban új szólóalbummal jelentkezett, sorrendben a 6-al. Nyugodtan állíthatjuk kevesen gyakoroltak akkora hatást a fuvolázàsra, mint ő. Az idén 66 éves skót származàsú művész autodidakta módon kezdett fuvolàzni és nem csak egyedi, beleéneklős fuvolatechnikájàval vivta ki a jazz és klasszikus zenészek elismerését, hanem igen egyedi folk/blues/rock ihletésű zenéjével is. Az új albumból itt mintàkat, de videó formàjàban egy teljes számot hallhatunk.

forrás:
http://www.billboard.com/articles/news/6052275/ian-anderson-solo-album-homo-erraticus-jethro-tull

Ian Anderson:

http://jethrotull.com/

Tour Dates:
http://jethrotull.com/homo-erraticus-the-new-studio-album-from-ian-anderson/

Videó:
http://youtu.be/6DB_x0dWWgw



Még egy hivatkozàs nálunk:
http://www.czeloth.com/blog/?p=577

Vajon ki lesz…

2013 07 01

az ezredik..? Nem tudjuk, de túlléptük az 1000 megtekintést!

KÖSZÖNJÜK!!!

Fülep Márk

2013 06 12

Hazai fuvolásaink is egyre szebb és szebb honlapokkal rukkonak elő. És íme egy újabb példa: már egy ideje üzemel Fülep Márk weboldala - klikk a fenti képre! Holnap újraközlünk egy interjút, amit ő készített és a Fidelio-n jelent meg… Az alábbi életrajzot (és képeket) a szerző oldaláról vettem át, kedvcsinálónak.

Fülep Márk alapfokon Doma Istvánné, majd Cserfalviné Ferenczi Katalin, középfokon Rácz János, majd Siklósi Tamás növendékeként végezte zenei tanulmányait. Országos rajzpályázatot, népdaléneklési versenyeket nyert. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián Pröhle Henriknél tanult, ahol 2000-ben Summa Cum Laude diplomázott. Tanulmányai során végig kísérte az a vezérelv, miszerint a nagyszerű és méltán világhírű hazai fuvolaművészektől el lehet sajátítani a fuvolaművészet fortélyait. Ezért kiemelt jelentőségűek a mesterkurzusok, közel negyvenen tanult: Bálint János, Csalog Benedek, Csetényi Gyula, Drahos Béla, Gyöngyössy Zoltán, Ittzés Gergely, Matuz István, Walter Auer, Mario Caroli, Michael - Martin Kofler, Alain Marion, Auréle Nicolet, Paula Robison, Yossi Arnheim, stb. professzoroknál.

Játékával és munkásságával mindig komoly szakmai elismeréseket váltott ki. Artisjus-díjat (1998, 2008), háromszor Fischer Annie ösztöndíjat (2004, 2005, 2006) és Lajtha László-díjat (2008) kapott. Temesváron (2002) I. díj és különdíjat nyert; Budapesten (2003) középdöntős volt. 2004-ben a Magyar Fuvolás Társaság elnökségi tagnak választotta.

A klasszikus fuvolairodalom teljes repertoárjának megszólaltatása mellett fontosnak tartja a magyar népzene hagyományának ápolását. Hangszerének lehetőségeit a különböző zenei stílusokban kutatja: a barokk díszítéstechnika, a modern megfúvási módok, improvizált kadenciák, népi hangszerek egyaránt foglalkoztatják. Koncertjein gyakran többféle fuvolán játszik, ő adta hazánkban az első önálló altfuvola estet. Alkalmazza a körkörös légzéstechnikát. Fontosnak tartja a kortárs zenékre való nyitottságot, több szerző komponált számára művet. Aktív tagja az EAR Együttesnek és dolgozik a Marcato Együttessel. Műveket mutatott be Pierre Csillag, Dragony Tímea, Faragó Béla, Gyöngyössy Zoltán, Horváth Balázs, Bischer-Matyó Tamás, Pintér Gyula, Sugár Miklós zeneszerzők darabjaiból.

Az EAR Együttes „A magyar népi hangszerek az elektronikában”c. programja Sugár Mikós kezdeményezésére jött létre, amely Fülep Márk népi hangszereken való jártasságának a kortárs zene irányába és a zeneszerzők magyar népzene alkalmazására való buzdításával összhangra talált. A magyar népi hangszerekre való komponálás hosszú évek, különleges és egyedülálló kísérleteit vonja majd maga után.


Fülep Márk - fuvola
Varnus Xavér - orgona
Tóth-Vajna Zsombor - csembaló
A felvétel Budapesten készült 2008ban.


fulepmark.hu

reblog - Paganini fuvolán?

2013 02 21

A kérdést nem én tettem fel, hanem a Fidelio. Engem - mint fuvolást - a kérdés különösebben nem rendít meg; persze, hogy “igen”. Csak nem 20 éve (vagy több?), hogy diákként részt vettünk Drahos Béla lemezbemutatóján a Vigadóban - kotta nélkül játszotta mind a huszonnégyet… - , ahol anno tolongtak a fuvolások - és a hegedűsök is. Tudtommal, azóta a Hunagroton nem vette fel a Caprice-okat, egészen mostanáig, amikor is Seres Dórával került rögzítésre az anyag. Nem akarok kéretlenül tippeket adnia  Hungaroton-nak, de egyszer fel lehetne venni az Andersen op.15öt, az is pontosan 24 darab és fuvolára írták. Kereskedelmi szempontból sem lenne problémás, mert a laikus közönség Andersen hallatán a dán meseköltőre gondolna… No, de félre a térfát! Kedvcsinálóul a  bravúros felvételsorozatba a Hunagroton oldalán tudunk belehallgatni. És van egy korábbi lemeze is a művésznőnek, ahol a fuvolairodalom sűrűjéből válogat. Elég körülményesen találtam meg; itt hallgathatunk bele a Moquet, Francaix, Feld, Damase, Feld és Liebermann műveit tartalmazó cd-be. A felvételek online meg is vásárolhatóak. Most lássuk a Fidelio cikkét:

A Dán Nemzeti Kamarazenekar és a Hungaroton közös kiadásában jelent meg Seres Dórának, az együttes szólófuvolásának a lemeze. A CD-re egy ritka sorozat került fel: Paganini hegedűre komponált 24 Caprice-ának fuvolaváltozata, amelynek átiratát a fuvolaművész készítette.

“Niccolo Paganini a 19. század egyik zenei sztárja, hegedűvirtuóza volt. A 24 koncertetűdöt 1802 és 1817 között komponálta. Több zeneszerzőóriás, például Brahms, Liszt, Schumann is készített zongoraátiratokat Paganini műveire. A 24 Caprice a hegedűirodalom legnehezebb darabjai közé számít, mert mindegyik etűd más hangszeres képességet kíván. Fuvolán igen kevesen szólaltatták meg őket. Minthogy Fischer Ádámmal, a zenekar vezetőjével megosztottam a tervemet, ő pedig ösztönzött, ezért döntöttem úgy, hogy elkészítem a magam átiratait” - mondta el Seres Dóra.

Seres Dóra

A fuvolaművész hozzátette: nagy technikai kihívást jelentett számára, hogy megpróbált a hegedűverzióhoz olyan közel maradni, amennyire csak a fuvola engedte. A gyakorlás és felvétel haszonnal járt, mert új és új zenei lehetőségeket fedezett fel, amelyeket más, fuvolára írt kompozícióknál is hasznosíthat. A Junior Prima díjas muzsikus korábban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első fuvolása volt, majd egy álláshirdetést látva megpályázta ugyanezt a posztot a Fischer Ádám vezette Dán Királyi Rádió Kamarazenekaránál. A 42 tagú kamarazenekar Európa egyik vezető együttese, a 2010-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon hallhatta őket a magyar közönség. Akkor Seres Dóra a Bartók-kortárs dán zeneszerző, Nielsen Fuvolaversenyét szólaltatta meg a Művészetek Palotájában. Seres Dóra egy 18 karátos Muramatsu fuvolán játszik, tagja a koppenhágai Carion fúvósötösnek és a Kube Ensemble-nak.

Seres Dóra játszik abban a lemezsorozatban is, amelyet a Dán Nemzeti Kamarazenekar készített Fischer Ádám vezényletével, és amelyben Mozart valamennyi szimfóniáját CD-kre rögzítették. A fuvolaművész első szólólemeze 2004-ben a Hungarotonnál jelent meg Flautissimo címmel, a felvételen Mali Emese zongoraművész volt a partnere.

forrás: fidelo.hu