‘kép’ kategória archívum

Michael Fiday ~ 9 Haiku

2017 09 23

fuvolára és zongorára

Matsuo Basó egy haikufestménye

A haiku kötött versforma, amely az idők során Nyugaton is nagy népszerűségre tett szert. Rímtelen, háromsoros, amelyben a szótagszáma 5-7-5, ezért idegen nyelvre lefordítani szinte lehetetlen. Központi témája az élet és jelenségeinek tünékenysége, sokszor a hétköznapok mozzanatai, gyakran az évszakok változásai, mindezeknek filozofikus szintre emelése, ezért szoros összefüggésben van a zen buddhizmussal és taoizmussal. A haiku négy lelkiállapotot különböztet meg, úgy mint:

Sabishii ~ a magány és elszigeteltség érzése.
Wabishii ~ meglátni egy hétköznapi jelenségben a törvényszerűt.
Avare ~ nosztalgia, az elmúlás átérzése.
Yúgen ~ a természet jelenségeinek homályos, megfoghatatlan megnyilatkozásai.

De nem csak a nyugati költőket foglalkoztatja a haiku, hanem zeneszerzőket is, akik időről-időre valamilyen formában előveszik a haikut, mint a keleti szemléletet tömören jelképező műformát. A következő hetekben két ilyen mű is terítékre kerül, az első, mai darabunk pedig…

Michael Fiday ~ 9 Haiku, előadják:
Laura Block - fuvola ~ Shelley Qian - zongora
Felvétel - Indiana University, 2011, április

Az amerikai zeneszerző, Michael Fiday 9 Haiku című kompozíciója a japán költészet klasszikusának, egyben a haiku megreformálójának Matsuo Basó, (valódi neve Macuo Kinszaku, 1644-1694) haikuira készült. Egyébként maga Basó sem tartotta be mindig a haiku fentebb leírt formai követelményeit, sőt haikuit egy sorba írta. Nem kevés utánajárásomba került, hogy az angol fordításból kiindulva azonosíthassam a magyar változatot, viszont úgy tűnik valamennyit megtaláltam és remélem nem tévedtem nagyot… (Egyébként a zeneszerző nevét így írják ahogy itt áll, a Google állandóan péntekre akarja kijavítani…)

Michael Fiday - a kép forrása itt

Az egyes tétek a 30 másodpercestől a 3 percesekig terjednek, a szerző preparált zongorát (is) és modern fuvolatechnikát is alkalmaz - igen eredeti módon párosítva e kettőt.

Az első tétel egy rizsültető dal (Ta-ue-uta), amelyet a zongora ritmusbevezetője indít, a szerző szándéka szerint nyitott tenyérrel paskolgatva a zongorát - többek között. Az utolsó, egyik legrövidebb tétel Basó búcsúversére, az általa írt utolsó haikura épül, kicsit több, mint fél perc. A legrövidebb tétel az 5. - nincs 20 másodperc sem. Természetesen az egyes tételek hangulata szoros összefüggésben van az adott vers hangvételével - ezért is mellékeltem a haikukat…

Két előadást is hallhatunk, illetve a másodikat láthatjuk is, ez utóbbit a zongoramegszólaltatások láttatása okán. De, aki professzionálisabb előadásra és kiegyenlített cd-hangzásra vágyik - hiszen ezek még is csak diák produkciók - annak itt van Bart Feller és Linda Mark előadása a Spotify-on, a szerzői lemez, amely ezt a művet is tartalmazza. Akik sűrűn járogatnak ide olvasgatni, és jó a memóriájuk azok talán emlékeznek is Bart Feller-re egy másik témával kapcsoltban.
Valamint találtam három kottaoldat az 1, 4 és 7. tétel elejéről:

1.
風流の初めや奥の田植歌
fūryū no / hajime ya oku no / ta ue uta
(Észak keskeny ösvényein)
(1689 ~ nyár)
messze északon
rizsültetők dalából
született a vers

2.
原中やものにもつかず啼く雲雀
haranaka ya / mono ni mo tsukazu / naku hibari
(1687 ~ nyár)
kerek egy réten
felülemelkedetten
pacsirta dalol

3.
名月や池をめぐりて夜もすがら
meigetsu ya / ike o megurite / yomosugara
(1686 ~ ősz)
szüreti hold
a tó körül kószálok
kivilágosig

4.
鐘消えて花の香は鐘く夕哉
kane kiete / hana no ka wa tsuku / yūbe kana
(1688 ~ tavasz)
elhaló harang
éledő virágillat
teljes az este

5.
稲妻や闇も方行く五位の声
inazuma ya / yami no kata yuku / goi no koe
(1694 ~ nyár)
villámfény villan
kócsag rikolt riadtan
éjek éjén át

6.
月いづく鐘は沈める海の底
tsuki izuku / kane wa shizumeru / umi no soko
(1689 ~ ősz)
tengermélyről
elsüllyedt harang csendül
holdvilág sehol

7.
今宵の月磨ぎ出せ人見出雲守
koyoi no tsuki / togi dase hitomi / Izumo no Kami
(1677 ~ ősz)
tükrét a holdnak
felhők homályosítják
fényesítheted

8.
ほととぎす消え行く方や島一つ
hototogisu / kie yuku kata ya / shima hitotsu
(Egy nyűtt útiláda jegyzetei)
(1688 ~ nyár)
kakukk szava száll
magányos sziget felett
megállapodik

9.
A vándorúttól fáradtan, betelten
kopár mezőkön, zörgő avaron
kószál a lelkem.

Az utolsó, búcsúvers Kosztolányi Dezső fordítása, a többi Terebess Gábor munkája.
https://terebess.hu/haiku/japanind.html

Michael Fiday ~ 9 Haiku
Chrissy McHugh - fuvola ~ Dan Pardo - zongora

Paul Taffanel fuvolája

2017 03 13

Az fenti videót - fényképekből összefűzve - Emanuel Arista (http://www.aristaflutes.com/) készítette Bernard Duplaix fuvolagyűjtőnél, a hangszer az ő tulajdonában van. Láthatjuk Louis Lot fuvola Dorus-féle gisz-billentyűtjét, és érdekes lehet az elegáns kialakítású, filigrán disz-billentyű is, ami eleve kizárja, hogy tartósan, erősen rátámászkodjon a játékos. Az álló képen Taffanel kezeit láthatjuk és szinte érezhető milyen puhán fogja, tartja a hangszert - még akkor is ha a felvétel pillanatában szinte biztosan nem játszott rajta. Taffanel-el két posztban is foglalkoztam nem is olyan nagyon régen; az egyik bejegyzést a Dolgozatok sorozatban találjuk itt, a másikban, a Könyvajánló sorozatban pedig E.Blakeman életrajzi kötetét mutattam meg.

Kodály “135″ | “50″

2017 03 06

Kodály (1882-1967) - a magyar és az egyetemes zenetörténet megkerülhetetlen alakjának - évfordulói kapcsán a Hét zongoradarab egyikének átdolgozása:

A darab eredetije Vazsonyi Bálint (1936-2003)előadásában:

holnap után - Schubert, Mozart

2015 10 02

Október 4. vasárnap 18.00
Hetei-Bakó Teodóra (fuvola) és Szabó Ferenc János (zongora) koncertje

Budapest-Fasori Református Egyházközség
Cím: 1071 Budapest, Városligeti fasor 5.

On Leonardo de Lorenzo’s birthday

2015 08 29

Ma 140 éve születette Leonardo de Lorenzo

null

(1875.aug.29 - 1962 júli.29)

Két felvételt mutatok a komponáló fuvolavirtuoztól, akinek ma ünnepeljük születési évfordulóját: Pizzica-Pizzica valamint Pan.

Itt, egy régebbi cikkben egy kottát is találunk.

nullCzeloth-Csetényi Gyula - flute, Mikola Éva - piano
Leonardo de Lorenzo’s crazy-virtouse piece; I was play it in 1996: “Pizzica-Pizzica”. The source is digitalized tape recording. The microphone was placed behind the stage.

Lorenzo - Pan (solo)
Leonardo de Lorenzo: Pan - original version by music777

Kanada

2015 06 19

Úgy alakult, hogy két fuvolásunk is vendégszerepel a Kanadai Fuvolás Találkozón - nagy dolog! Szilágyi Szabolcs és Fülep Márk a két művész akik már a helyszínen vannak, és a napokban mutatják be műsorukat - Szilágyi Szabolcs ma, kamarapartnere Richard Shaw.

junius 19 - Szilágyi Szabolcs

Dohnányi: Aria Op.48 No.1 Dohnányi: Passacaglia Op.48 No.2
Bartók: Három csíkmegyei népdal
Dohnányi: Szonáta hegedűre és zongorára Op.21 (Ittzés Gergely átirata)
Bartók - Paul Arma : Suite paysanne hongroise

Érdekesség, hogy Bartók és Dohnányi eredeti művei mellet átiratok is elhangzanak majd:

Fülep Márk - Magyar klasszikus- és népzene
Közreműködik Erik Gero - zongora, valamint közreműködik a Flautas del Fuego - tagjai, Budai Izabella és Alheli Pimienta; ezt hiszem nem tévedek nagyot amikor azt írom, hogy a két fuvolás a Zempléni Trióban csatlakozik Márkhoz.

Featuring: Erik Gero, piano & Flautas del Fuego (Izabella Budai and Alheli Pimienta) This program includes features classical and contemporary Hungarian compositions and folk music. The program is infused with Hungarian folk bravura, and the sound of authentic folk music played on various folk flutes will conclude the program on a high note.

Franz LISZT: Étude op. 1, no. 9 fl & pf (cadenza: Márk Fülep
Ernő DOHNÁNYI: Aria op. 48 no. 1 alto fl & pf (arr: Márk Fülep)
Ferenc DOPPLER: Hungarian Pastoral Fantasy op. 26 fl & pf
Sándor JEMNITZ: Sonata op. 43 (1941) for fl solo
Péter EÖTVÖS: Cadenza from „Shadows” (2008) for fl solo
Rezső VÉGVÁRI: Hungarian Dance „Csűrdöngölő” from Mezőség (1978) fl & pf
HUNGARIAN FOLK MUSIC Panorama of authentic traditional folk music from Carpathian
László ZEMPLÉNI: Trio for three flutes (1984)

Hans Werner Henze - Sonatina (1947)

2015 05 01

Hans Werner Henze (1926-2012)
Sonatina (1947)

A repertoár sorozatban már többször is érintettem Harald Genzmer-t, és fuvolaműveit, de még nem esett szó egy másik, 20. századi német komponistáról, Hans Werner Henze-ről (1926-2012). A szerző egyetlen általam ismert fuvolaműve a Szonatina 1947ben keletkezett (leszámítva az ugyan ebben az évben írodott neo-barokkk kamarakoncertet, amely fuvolát is foglalkoztat, és még 2 vegyes kamaraművet). Magyarországon első alkalommal Karlheinz Zöller, a Berlini Filharmonikusok szólófuvolása szólaltatta meg a Debreceni Fuvolás találkozó keretében, talán 1995 körül. Nem véletlen, hogy Herr Zöller azt a művet is műsorára tűzte hiszen a kompozíció tanárának, a kiváló fuvolásnak és tanárnak, Kurt Redel-nek (1918-2013) íródott.

Henze egyiket a 20. század legfontosabb német komponistáinak, főleg színpadi műveket írt, legfontosabb talán az Ondine című balett (1958). A zeneszerző gyermekkorát a fasiszta Németországban töltötte, apja a rendszer fanatikus híve volt, és ezt az elkötelezettséget családjától, hat gyermekétől is elvárta. Henze zenei érdeklődése korán megmutatkozott, de szülői nyomásra Hitler Jugend-hez kellett csatlakoznia. Ebben a közegben került napvilágra saját neméhez való vonzódása. Végül apját besorozták és a keleti frontra került, ahol halálát lelte. Henze a II. Világháború után elhagyta Németországot annak homofób közege miatt, és Olaszországba telepedett le. Itt élt haláláig életvitel szerűen, noha munkáit főleg német területen végezte. Róma mellett helyezték végső nyugalomra.

Ami a Szonatinát illeti három tételes műről van szó. Bár érezhetően Hindemith nyomdokait követi, még is egyéni hangvételű kompozíció. Energikus első és utolsó tétele közé lírai második tétel került, melynek érdekessége, hogy több alkalommal is melodikus igénnyel érinti a háromvonalas H hangot. A negyvenes években ez egyértelműen határhang volt a hangszeren, és Kurt Redel kitűnő hangszeres kvalitásairól árulkodik.

Ginevra Petrucci - fuvola
Bruno Canino - zongora

Accademica del Conservatorio Santa Cecilia, Roma
2014.03.27.

1) Moderato. Allegro molto vivace 0:23
2) Andantino 3:33
3) Presto 6:24

Háziverseny

2015 02 26

Pénteken, azaz holnap kerül sor a Zeneakadémia szokásos, házi fuvolaversenyére, amely a három akadémiai tanár növendékeit rangos grémium zsűrizi. A verseny nyilvános, összdíjazása 150.000 forint, és a Semmelweis utcai épületben, a fuvolának nem igazán kedvező 110es teremben kerül megrendezésre 10 órától.

George Crumb ~ Vox Balanae (1971)

2015 02 15

A bálna hangja

Néhány hónappal ezelőtt még fogalmam sem volt erről a zeneszerzőtől. Ha valaki álmomból felriasztott volna, hogy mondjak egy jelentős 20. századi amerikai komponistát és is a Cage, Reich, Glass triumvirátusból mondtam volna valakit. Mára ez megváltozott.
Hogy a lexikális adatokkal kezdjem, George Crumb 1929ben született, ma is élő amerikai szerző. Számos elismerés birtokosa, így 1968ban Pulitzer díjat kapott a Echoes of Time and the River-ért, és 2000ben pedig a legjobb kortárs mű Grammy díjat vehette át a Star-Child-ért.

A Vox Balaenae-t 1968ban kezdte komponálni, miután a 60évek elején megismerkedett néhány bálnaéneket bemutató felvétellel. A mű lényegében egy fuvola-trió, ám rossz nyomon járunk ha Haydn és Pleyel klasszikus kamarazenei falatjaira asszociálunk. Crumb nem elektronikus szerző,de csaknem minden művében alkalmaz erősítést, így van ez itt is. A darab jól példázza a szerző természetközeli attitűdjét, amelyben a Természet nagybetűvel értendő. Nem csak a velünk élő élővilágról van szó, hanem egyfajta prehisztorikus hangütésről is, sőt tágabb értelemben a Természet Crumb-nál az Univerzumot jelenti. A darabban a bálna - e prehisztorikus korból itt maradt emlős - énekén keresztül ezt tökéletesen sikerült megragadnia.

Hosszúszárnyú bálna

Ami a formát illeti a mű 8 tételből áll: a művet a fuvola vokalizációja nyitja, ezt követi a téma (Sea Theme), és az 5 variáció, amely földtörténeti korokról lettek elnevezve. A kompozíciót a Sea-Nocturne zárja. Ennek ellenére még is a művet háromrészesnek érezzük. Ennyit a formáról, és ne is szeretnék többet mondani, nehogy az egekig magasztaljam. Mindenesetre erősen pironkodtam amikor elő alkalommal meghallgattam, hogyan lehetséges, hogy pont ezt a több, mint 40 írt jelentős művet még nem ismertem…

A művet Crumb 1969ben kezdte felvázolni és a New York Camerata mutatta be 1971ben. Ezzel a darabbal folytatódik a repertoár sorozatom, ahol George Crumb néhány nap emésztési idő után újra vendégünk lesz egy másik kompozíciójával. A ma tárgyalt műből két felvételt tette, fel: az elsőn jól látható a szerző szándékának megfelelő szcenárió - kék háttér és a maszkolt játékosok. A második felvételen követhetjük a kottát. És azért is, mert a darabra bőven ráfér a többszöri meghallgatás is.

Christina Smith - fuvola, Paula Peace - zongora, Brad Ritchie - cselló:

Az alábbi felvételen követhetjük a darabot kottából, az előadók - Atlanta Chamber Players:

1- Vocalise (…for the beginning of time) [2:48]
2- Variations on Sea-Time [7:02]
- Sea Theme [7:02]
- Variation 1 - Archeozoic [8:39]
- Variation 2 - Proterozoic [10:20]
- Variation 3 - Paleozoic [13:19]
- Variation 4 - Mesozoic [14:37]
- Variation 5 - Cenozoic [15:57]
3- Sea-Nocturne (…for the end of time) [18:26]

reblog - Baráth Bálint interjú

2015 02 05

Baráth Bálint zeneszerzőt korábban már én is megszólaltattam, az interjút itt találjuk. De ezt az interjút Szabó Kriszta készítette, a folytatáshoz a linket az idézett szöveg végén találjuk.

- Hol helyezed el magad a kortárs zenei életben?

- Nehéz megmondani, manapság nincs egy közös zenei nyelv, ahol bárki is el tudná helyezni magát. Ami azt illeti, én az akusztikus zenében összefoglaló típusnak, az elektronikusban viszont keresőnek mondom magam. Ellentét ez is, amint annyi minden nálam. Előadóként mindenféle zenét szeretek játszani, mert hiszem, hogy az, aki arra jut, hogy komponáljon és ezért ki is áll, rendelkezik egy ötlettel vagy logikával, amivel érdemes foglalkozni. Egy jó példa erre Ravel Le Gibet című darabja.

A zenével tűzdelt folytatást itt olvashatjuk…

Zenei illusztrációként A vak sámánasszony álmát választottam, Détári Anna előadásában - 2009. Természetesen szólófuvola darab…