‘traverso’ címkével ellátott bejegyzések

Menzel nyomán

2018 03 21

Menzel festménye alapján egy-egy fuvolaversenyt válogattam a képen látható nevezetes zeneszerzőkhöz. Öt zeneszerzőt látunk, de csak négy videót, miért? Balról jobbra haladunk, Graun és Frigyes koncertjeit együtt halljuk, egymás után az első felvételen, utána C.P.E. Bach következik - ez és az utolsó felvétel barokkfuvolás - majd Adorján András következik Benda koncertjével végül jobb oldalt, a legszélén álló Quantz egy kevésbé ismert fuvolaversenyével zárul a sor… Igyekeztem időben és stílusát tekintve is eltérő felvételeket válogatni.

Carl Heinrich Graun (1704-1759) ~ D-dúr koncert
Friedrich II (1712~1786) ~ C-dúr koncert
Jean-Pierre Rampal - Antiqua-Musica Orchestra

Carl Philipp Emanuel Bach (1714-1788)~ d-moll koncert, Wq. 22
00:00 - Allegro
08:04 - Un poco andante
15:23 - Allegro di molto
Christoph Huntgeburth, Akademie für Alte Musik Berlin

Franz Benda (1722-1795) ~ Á-dúr koncert
I. Allegretto 00:00
II. Adagio 06:56
III. Vivace, ma non troppo 13:29
Adorján András, Ars Rediviva ensemble, Prague

Johann Joachim Quantz (1697-1773) ~ a-moll koncert, QV 5:238
Mary Oleskiewicz, Concerto Armonico Budapest, Miklós Spányi
00:00 I. Allegretto
08:11 II. Arioso ma non troppo
14:24 III. Allegro assai

Graun, Quantz, Friedrich der Grosse

2016 01 09

Friedrich der Grosse (1712-1786)
Johann Gottlieb Graun (1703-1771)
Johann Joachim Quantz (1698-1773)

Az itt következő két videó voltaképpen három fuvolaversenyt tartalmaz, valamennyi Porosz Frigyes udvarához köthető.

Az első videóban a 42 éves Jean-Pierre Rampal-t (1922-2000) hallhatjuk az 1964es felvételen, csúcsformában, mint hangi, mint technikai értelemben. Különösen áll ez Graun fuvolaversenyének első tételére, amely komolyan próbára teszi a szólistát. Csak az a tétel elegendő lenne ahhoz, hogy megértsük miért volt Rampal egy korábbi generáció számára “a fuvolás”. Rampal rengeteget tett azért, hogy meg- és elismertesse ennek a korszaknak a fuvolaműveit, rengeteg elfeledett művet vett újra elő, adott ki és vett lemezre - ez a felvétel is a maga idejében ilyen kuriózumnak számított.
Ezt követően Frigyes C-dúr fuvolaversenyét hallhatjuk tőle. Az uralkodó nem csak művelte a fuvolázást, de kegyes módon maga is gazdagította a fuvolairodalmat nem csak szonátákkal, de koncertekkel is; szám szerint négy fuvolaversenyt komponált. Az első két mű - no. 1 és 2 - G-dúr hangnemű, a no.3-as (az itt hallható) a C-dúr, és a no.4-es D-dúr-ban íródott. Az uralkodó kompozíciója nem marad el az udvarában tevékenykedő zeneszerzők munkájától, sőt jól tükrözi a Frigyes gondolkodását, mely szerint kifejezetten viszolygott az üres virtuozitástól, és a mélyebb, kifejezőbb tartalmat kereste versenyműveiben is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs technikai feladat a darabban, különösen a gyors tételekben, de a technikai kihívás nem kerekedik felül a kifejező zenén.

00:00 - Johann Gottlieb Graun F-dúr koncert
13:33 - Friedrich der Grosse C-dúr koncert
Jean-Pierre Rampal - fuvola, Antiqua Music Orchester, vezényel Jaques Roussel (1964).

A második videóban egy versenymű található, nevezetesen Quantz e-moll koncertje, amelyet néha nálunk is játszanak. A mű minden tekintetben messze meghaladja a mindenki által ismert G-dúr koncertét, amely évtizedekig egyeduralkodó volt, mint kötelező darab a Zeneakadémia fuvolafelvételijén. Az e-moll koncert nem csak kifejezetten virtuóz darab - a Graun versenymű méltó társa - de ihletett, lírai kompozíció is.
A versenymű előadója Christoph Huntgeburth, a Universität der Künste Berlin barokkfuvola professzora, aki könnyedén hozza működésbe a technikai feladatokat, és kifejezően szólaltatja meg a muzikális pillanatokat is, hiszen nem régiben Frigyes összes fuvolaversenyét lemezre is rögzítette:

Johann Joachim Quantz e-moll koncert
Christoph Huntgeburth - barokk fuvola
Ensemble Sans-Souci Berlin

I. Allegro ma non tanto (0:00)
II. Affetuoso (5:17)
III. Vivace (9:03)


http://www.christoph-huntgeburth.de/

Bach - SIX FLUTE SONATAS

2015 11 16

Stephen Preston (baroque flute)
Trevor Pinnock (harpsichord)
Jordi Savall (viola da gamba)

Sonata for transverse flute & harpsichord in B minor (BWV 1030) [1736-37]
I. Andante - 0:10
II. Largo e dolce - 9:26
III. Presto - 13:04

Sonata for transverse flute & harpsichord in E-flat major (BWV 1031; H.545; may be C.P.E. Bach) [1730-34]
I. Allegro moderato - 19:05
II. Siciliano - 22:44
III. Allegro - 25:00

Sonata for transverse flute & harpsichord in A major (BWV 1032) [1736?]
I. Vivace [incomplete] - 30:20
II. Largo e dolce - 35:23
III. Allegro - 38:31

Stephen Preston (baroque flute)
Trevor Pinnock (harpsichord)

Sonata for transverse flute & continuo in C major (BWV 1033; may be C.P.E. Bach) [1736]
I. Andante 43:10 — Presto - 44:06
II. Allegro - 44:52
III. Adagio - 47:34
IV. Menuetto - 49:18
V. Menuetto [II] - 51:34

Sonata for transverse flute & continuo in E minor (BWV 1034) [1724]
I. Adagio ma non tanto - 52:11
II. Allegro - 55:25
III. Andante - 58:11
IV. Allegro - 1:01:35

Sonata for transverse flute & continuo in E major (BWV 1035) [1741]
I. Adagio ma non tanto - 1:07:01
II. Allegro - 1:09:28
III. Siciliano - 1:12:46
IV. Allegro assai - 1:16:33

Barthold Kuijken

2015 11 13

Barthold Kuijken - fuvola, Ewald Demeyere - csembaló

Még kb. 3 hétig elérhető a Bartók Rádió archívumában a Régi Zenei Napok 2015 hangversenye, amelyen Barthold Kuijken játszik a Bach-család fuvolaműveiből:

Link - Mr3 Bartók archívuma

Műsor:

1. C. Ph. E. Bach: G-dúr szonáta Wq. 127.,
2. J. Ch. Fr. Bach: d-moll szonáta HW VIII/3. No. 1.,
3. W. Fr. Bach: e-moll szonáta,
4. J. Ch. Bach: D-dúr szonáta Op. 16. No. 1.,
5. Bach: h-moll szonáta BWV. 1030.,
ráadások:
a) Ism. szerző: Andante (valójában az Esz-dúr szonáta lassú tétele),
b) Bach: g-moll szonáta BWV. 1020. - Siciliano,

Fertődi Esterházy-kastély, Pálmaház, 2015 június 29.

Link - Mr3 Bartók archívuma

Bach + Csalog + Spányi

2013 05 13

null

Csalog Benedek és Spányi Mikós a Ramée kiadónál megjelent Bach szonáta cd-jéből következik két részlet.

A cd-re Az É-dúr, e-moll, Á-dúr és h-moll szonáták kerültek felvételre.

Bach É-dúr szonátájának első tétel: Adagio ma non tanto
Csalog Benedek - barokk fuvola (korai német modell Rudolf Tutz-tól A= ca. 408 Hz), Spányi Miklós - klavikord

null»Excepting the many kinds of keyboards which either remain unknown because of their defects, or because they are not yet widely used, there are mainly two kinds of keyboards: the large keyboards [harpsichords] and the clavichords, which were up to now very successful. [...] The new pianofortes, if they are well built and resistant, have many advantages [...]. They are appropriate for solo playing, and for ensemble playing that is not too loud, but I believe nevertheless that a good clavichord, except for the fact that it has a weaker sound, has all the beauties in common with the pianoforte as well as the advantage of the vibrato and the support of the sound, because with the clavichord, I can, after the attack, still give emphasis to each note.« (Carl Philipp Emanuel Bach, Versuch über die wahre Art das Clavier zu spielen, 1753).
Johann Nikolaus Forkel claims that the clavichord was also the favourite instrument of Johann Sebastian Bach (Über Johann Sebastian Bachs Leben, Kunst und Kunstwerke, 1802). It would appear that Bach made an important contribution to the success of the instrument. His compositions for keyboard, like the Inventions, Sinfonias and the Well Tempered Clavier, were initially designed for the clavichord as training studies for the new technique of Bach’s touch, which has so often been described until 1860. Without Bach’s technique, the incredible development of the clavichord and the growth in the repertoire for this instrument during the second half of the 18th century would not be imaginable. It has a soft sound, but also an inexhaustible wealth of sound colours. The large unfretted clavichords built from the first half of the 18th century are perfectly appropriate for accompanying, thanks to their great flexibility. The combination of the flute and the clavichord is ideal in relatively small spaces, because the clavichord never covers the soft sound of the flute, and follows its refined inflections in a very subtle way. The clavichord of our recording is built in the style of the great Saxon tradition founded by Gottfried Silbermann.
One speaks relatively rarely about Johann Sebastian Bach with respect to the pianoforte. It is often believed that the development of this instrument begins only in the second half of the 18th century, but one can date its origins to early in Bach’s time. Recent research estimates that the history of the pianoforte begins in fact even earlier in the past, a long time before the »invention« of mechanics with hammers by Bartolomeo Christofori, and perhaps already existed during the early 17th or even during the 16th century.
The use of a pianoforte to play chamber music pieces by Bach with obbligato keyboard parts is thus justifiable not only on historical grounds, but also, in our opinion, for musical reasons. At that time, the harpsichord accompaniment for soft instruments like the flute, was already considered problematic. Silbermann solved this problem by the development of his cembal d’amour (a sort of clavichord with double length of strings) and later with his pianofortes. The flute sonatas by Johann Sebastian Bach can be convincingly performed using a Silbermann pianoforte, as this instrument marries so well with the traverso.

Miklós Spányi

null

It is difficult to choose one ideal type of flute to play the flute sonatas by Johann Sebastian Bach —. the diversity of these sonatas is too large. The four sonatas which are clearly identified as from Bach’s hand do not come from one homogeneous cycle and they do not have any chronological relationship or specific stylistic similarities. Moreover the choice of the instrument depends not only on musicological considerations, but also on the circumstances surrounding the performance: the acoustics involved and the personality or the state of mind of the interpreter.
In E major the flute sounds particularly soft and delicate, and the clavichord, which was the preferred instrument of the composers of the Empfindsame Stil, provides an ideal accompaniment for the two continuo sonatas in the intimate environment of the hall of Flawinne castle, which has relatively little resonance, but excellent acoustics nonetheless. The two sonatas with obbligato keyboard parts raise other questions. They are probably adaptations or transcriptions of pieces which originally were not intended for the flute. The soft and rich sonority of the pianoforte almost envelops the sound of the flute. The instruments mix perfectly well.

Benedek Csalog

Szövegek forrása: http://ramee.org/


Bach h-moll szonáta, második tétel: Largo e dolce
Benedek Csalog - barokk fuvola (P.A.Dupre after Quantz A=415 Hz)
Miklós Spányi - fortepiano (after Silbermann)

További, rövid részleteket hallgathatunk a lemezből a kiadó oldalán.

null

Seven Flute Sonatas by King Frederick “The Great” of Prussia

2013 01 02

Tavaly a Hungaroton gondozásában jelent meg Mary Oleskiewicz cd-je, amelyen 7 Nagy Frigyes szonátát ad elő, amely felvétel egyben világ premier is. A Bostonban elő barokk fuvolás hölgy elsősorban Bach, C.P.E. Bach, Quantz, és Nagy Frigyes, valamint kortársainak előadására szakosodott. Oldalára a képre kattintva juthatunk el:

A művésznő oldalán a hangmintákat az alábbi képre kattintva érhetjük el:

Mary Oleskiewicz, barokk fuvola, a′ = 385 Hz

Balász Máté, cselló - David Schulenberg, fortepiano

Az alábbi ikon segítségével pedig a Hungaroton oldalára jutunk, ahol nem csak a fenti cd felvételeit, de Quantz 6 fuvolakvártettjének felvételeit, akár tételenként is megvásárolhatjuk!

A témához kapcsolódó cikkünk pedig itt található:

…és végül egy rövid hangminta a cd-ről: