Ha a magyar népi hangszerekre gondolunk aligha jut eszünkbe a harántfuvola. Így voltam ezzel én is egészen a legutóbbi időkig, amíg elém nem került Sárosi Bálint gyűjtéséből néhány adat. Majdnem 60 éve, 1961 decemberének utolsó napján a híres népzenekutató Zádor (Baranya megye) községben tartózkodott, ahol Német Vincétől gyűjtött adatokat. Az egyik felvételen a 70 éves nyugalmazott kanász – ahogy Sárosi Bálint feljegyezte – egy “magakészítette flótán” játszott, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy harántfuvola. Meg kell jegyezni, hogy a felvétel végén maga Német Vince adja meg a hangszer nevét, és – bár Sárosi megjegyzi, hogy a flóta “oldaltfújós”, azaz haránt – ezt az adatközlő nem tartja annyira fontosnak, szerinte “csak flóta“. A népzenekutató fotóin teljesen egyértelműen látszik, hogy ez barokk-jellegű fuvola, mindössze a disz-billentyű nem jelenik meg rajta. Sajnos a hozzáférhető adatbázisokból nem derül ki, hogy Német Vince hol és mikor készítette az egyetlen darabból készült fuvolát, illetve kitől leste el a készítés fortályait. Mellékeltem lejjebb egy nagyítható képet is, amelyen látható, hogy eléggé precíz munkáról van szó.
A nagyítható képe:
Az általa játszott zene – amely a Zenetudományi Intézet állományában található itt – nem más, mint a Kicsi nekem ez a ház kezdetű népdal. Sajnos a zenét nem lehet beágyazni, tehát új ablakban nyílik meg. Érdemes közben a kottát figyelnünk – szintén a Zenetudományi Intézet adattárából vettem le – mert Német Vince, ha az általa játszott hangnemben és hangterjedelemben nem jön ki a dallam egyszerűen túlfújja a hangszert. Sajnos csak ez az egy felvétel lelhető fel ezen a fuvolán.
A kotta linkje itt található.
A fenti sajátkészítésű hangszer valóban nagyon érdekes, de Sárosi Bálint adatai között még akad fuvola bőven, igaz inkább gyári modellek. Néhányat belinkeltem ide, mert érdemes a nagyítható képeken jobban is megvizsgálni őket. Közben azt sem haszontalan megfigyelni mennyire avatottnak tűnik néhány játékos testtartása, némelyik fotó akár egy fuvolaiskola illusztrációja is lehetne.
Egy Recskről (Heves megye, 1961) származó képen Zsidai József (79) “balkezes fuvolán játszik” – ám maga a C-lábas hangszer, amely nyilvánvalóan gyári készítésű – nem tűnik balkezesnek. Zsidai József ugyan úgy használja, ahogy sok mai ír fuvolás, aki ír tradicionális zenét játszik, testtartása laza, már-már “jazz-es” benyomást kelt.
Nagyítsuk maximumra a fenti és az itt következő képet, mert a fuvola végén található zárógyűrű nagyon hasonló mindkét hangszeren. Itt a fuvola d-lábas, de könnyen lehet, hogy a gyártó ugyan az, viszont erről Sárosi nem közöl adatot. Az adatközlő a perbete-i Dobi Mihály (66), aki meglepően szabályosan tartja a hangszert.
A következő képen egy összetettebb modellt láthatunk, a zárógyűrű itt is hasonló az előzőekhez. A fuvola a lakitelki (Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye) Zámbori Lajos (77) kezében van. A kéz- és szájtartás itt is meglehetősen avatottnak tűnik, különösen a bal kéz tekintetében.
Egy viharvertebb darabot láthatunk Bagoly Lajos (60) kezében (Sáránd, Hajdú-Bihar megye, 1961.). Erős nagyításban a fuvolán saját javítások nyomai látható és a lábrész is megviseltebb.
Vámosi János (72) Pestről hozatta azt a piccolo-féleséget, amelyet Öreglak-on (Somogy megye) kapott lencsevégre Sárosi Bálint. Mintha fém záró gyűrűk lennének a hangszer mindkét végén.
Egy másik piccolo-féleségget zárjuk a sort, ezzel kicsit visszautalva az első képre, illetve fuvolára. Az adat ezúttal Vikár László gyűjtéséből való, 1954-ből. A helység Karád (Somogy megye), a játékos Miklai Mihály (52), foglalkozására nézve iskolamester és harangozó. A legnagyobb nagyításban nézve nincsenek fém gyűrűk a hangszeren, amelynek lábrésze kissé furcsán néz ki, mintha hiányozna róla valami. Mindenesetre nehéz eldönteni még maximális nagyítás mellett is, hogy a piccolo-féleség fej részének a vége esztergált, vagy inkább egy dugó zárja le. A lábrésznél látható kiszélesedésnél is felmerül az esztergálás lehetősége. Mindezekkel egybevetve a hangszer kialakítása közel sem olyan “míves”, mint az előző esetben, vagyis nem tűnik gyári darabnak, talán népi készítésű lehet…
Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy a “harántfuvola magyar népi hangszer” lenne, de jelenléte a népi kultúrában mindenképp meglepő, még akkor is, ha valószínűleg a műzenéből ismert modelleket másolták. Tehát izgalmas elfoglaltság lehet ha a Zenetudományi Intézet rendkívül jól kialakított adatbázisaiban böngészünk fuvolás szemmel és füllel.