‘repertoár’ címkével ellátott bejegyzések

Morton Feldman ~ Crippled Symmetry (1983)

2017 12 02

for flute/alto flute/bass flute, piano and glockenspiel

Morton Feldman műveiből már felbukkant a fuvolára és zenekarra írt mű ezeken az oldalakon a múltban, de néhány, fuvolával kapcsolatos kamaradarabjával eddig még adós voltam. A szerző egy sor, nagyobb léptékű művet írt a 80 évek körül, ezek egyik darabja az 1983as, fuvolát foglalkoztató, Crippled Symmetry - magyarul Sérült Szimmetriának fordíthatnánk.

A darabból 2 videót is mellékeltem; az első teljes - mintegy másfélórás darabra készüljünk - , a másodikban élő előadást láthatunk, csak azért, hogy lássuk hogyan néz ki a mű színpadon, illetve ha nem tudja valaki vállalni a teljes kompozíció meghallgatását…

A két videó között találjuk a teljes kottát (az élő előadásban kb. a 10. oldaltól játszák a művet).

Eberhard Blum - fuvola, altfuvola, basszusfuvola
Nils Vigeland - zongora, cseleszta
Jan Williams - harangjáték, vibrafon

Feldman, Crippled Symmetry.pdf by Greg Stuart on Scribd

Feldman összes műve: https://www.scribd.com/document/256573660/Feldman-Compositions

Ivan Bushuev - fuvola, altfuvola, basszusfuvola
Natalia Cherkasova - harangjáték, vibrafon
Dmitry Vlasik - harangjáték, vibrafon

oldal 10-

Sofia Gubaidulina ~ Az öröm és bánat kerje

2017 11 25

…és más fuvolás művei

A címhez képest Szófia Gubajdulina négy, egymástól sok tekintetben különböző, de fuvolával igencsak kapcsolatos művét helyezem ma a figyelem középpontjába, teszem ezt annak okán, hogy az idei Hallgatás Napja kicsit ráirányította a figyelmet erre a szerzőre is. Ebből az igen apró bepillantásból vélhetően látni fogjuk, Gubajdulinával kapcsoltban is még sok törleszteni valónk van.

Kép forrása: itt

Az alábbi művek következnek majd, a darabok jobbára évtizedenként követik egymást:

Allegro Rustico: Klänge des Waldes(1963-1993)
Sonatina for flute solo (1978)
Garden of Joy and Sorrow (1980)
The Deceitful Face of Hope and Despair for flute and orchestra (2005)

A zeneszerzőnő 1931ben született a Szovjetunióban, édesanyja orosz és tanárnő, édesapja volgai tatár, mérnök. Zenei tehetsége már 5 éves megmutatkozott, de zeneszerzői pályája csak sokkal lassabban tudott kibontakozni. Zenei képességeit elsősorban filmekben tudta megmutatni, ő írta a Dzsungel könyvének szovjet verziójú rajzfilméjhez, a Maugli kalandjai-hoz a zenét. A 70-es években egy népzenei improvizációs együttes alakított, de az évtized végén tiltólistára kerül, mert engedély nélkül adták elő műveit nyugaton. Az áttörést a 80évek vége felé érte el, amikor Gidon Kremer bemutatja a hegedűversenyét, az Offertorium-t. 1992ben Hamburg-ba költözött.

Gubajdulina művészete spirituális alapú, amelynek sokszor az egyén és az Abszolút kapcsolata a témája. Kompozíciós rendezőelvei között szerepel a Fibonacci-számsor és az Aranymetszés is, de kedveli a zenei anyag improvizáció-szerű kibontását is.

duó

Az először 1963ban felvázolt Allegro Rustico a későbbiektől eltérően egy meglehetősen tonális, de erőteljes karakterdarab.

Sofia Gubaidulina ~ Allegro Rustico
Olga Ivusheikova - fuvola, Anna Grishina - zongora

szóló

A 70es évek végéről származó, bő 5 perces, de még is megragadó szólószonatina ritmikája gyakran improvizációs hatást kelt.

Sofia Gubaidulina ~ Sonatina for flute solo (1978)
Angelina Koko - fuvola

trió

Az Öröm és Bánat kertje lényegében egy trió, amelynek összeállítása megegyezik Debussy triójáéval - noha Gubajdulina a hárfa különleges megszólaltatáséval egyedi hatást ér el. Ez az egyik legtöbbet előadott és lemezre rögzített műve.

Garden of Joy and Sorrow for Flute, Harp and Viola (1980)
The Walden Chamer Players
Marianne Gedigian - fuvola
Christof Huebner - brácsa
Franziska Huhn - hárfa

versenymű

Az ezredforduló után, 2005ben keletkezett Gubajdulina legnagyobb szabású, fuvolával kapcsolatos műve a A remény és Kétségbeesés csalóka arca, amely Sharon Bezaly felkérésére készült. A mű lényegében közel harmincperces, egytételbe komponált versenymű, de tartalmilag sokkal több annál - ennyire drámai, sőt komor hangvételű fuvolaversenyt talán még nem komponáltak soha. Gubajdulina a fuvola (ill. altfuvola) teljesen más arcát mutatja meg, mint amit eddig ismertünk, maximális kiaknázva és próbára téve a szólista képességeit is.

Sofia Gubaidulina ~ The Deceitful Face of Hope and of Despair, fuvolára és nagyzenekarra

Sharon Bezaly - fuvola
Göteborgs Symfoniker, vezényel Mario Venzago.

Toshio Hosokawa szólófuvolaművei

2017 11 18

Sen I (1984)
Vertical Song (1995)
Atem-Lied (1997)

Egy tájékozott, zeneértő barátom egyszer azt mondta két japán zeneszerző van, akiről érdemes tudni - Takemitsu, a “sztár”, és Hosokawa - a “zseni”. Azon túl, hogy a nevek mellé bigyeztett jelzők is igen találóak nagyon fontos az is, hogy mindkét szerző erős fuvolaérdekeltséggel rendelkezik. Sőt, ami Toshio Hosokawá-t illeti nem elhanyagolható az sem, hogy Isang Yun tanítvány, aki szintén sok értékes és fontos művel ajándékozta meg a fuvolarepertoárját.

Toshio Hosokawa 1955-ben Hirosimában született. Korai zenei tanulmányait kiteljesítve Isang Yun-nál tanult Berlinben, majd később Klaus Huber és Brian Ferneyhough irányították. Bár zenéje a háború utáni avant-garde-ot követi, tartalmilag és esztétikailag a keleti kultúrában gyökerezik. Isang Yun-t és Toru Takemitsu-t jelölte meg, mint azokat, akik arra ösztönözték, hogy a japán tradíciót nyugati stílusban jelenítse meg.

A mai bejegyzésben tehát róla lesz szó annak okán, hogy körülbelül ma egy éve járt Budapesten, ahol egy kerekasztal beszélgetésen is részt vett a BMC-ben - ennek rögzített felvétele az egyik mellékelt videó. A zeneszerző beszélgetőtársai Becze Szilvia és Gryllus Samu, a társalgás német nyelven folyik és bár az állandó oda-vissza fordítások miatt kissé nehézkes rendkívül fontos ismeretekhez juthatunk nem csak a szerző zenei világát illetően, de fuvolaműveivel kapcsolatosan - és persze szinte közvetlen benyomásunk lehet Hosokawa rendkívül rokonszenves személyiségéről is. Mindazonáltal tartalmilag ez a bejegyzés a “minimumbevitelt” sem fedezi Hosokawa-ból, tehát inkább kedvcsináló és ízeítő, mint áttekintés.

A beszélgetést követően illesztettem be Hosokawa három fontos szólóművét némi leírás kíséretében. A kerekasztalbeszélgetés folyamán zenék is elhangzanak, így hallani fogjuk az Atem-Lied-et (amelyet külön is mellékelem a másik két műhöz hasonlóan) a videó 23 percnél. Fontos megjegyezni azt is, hogy ez a mű nem tévesztendő össze Hosokawa egy másik darabjával, a fuvolára és zongorára írott Lied-el.

A szerző így vall magáról:

„A spirituális japán kultúra és zene új formáit keresem, amelyben személyiségemhez és származásomhoz is hűséges maradhatok.”

Azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy a tradíció és a modernizmus összeegyeztetése általában a japán zeneszerzők esetében sokkal sikeresebbnek mondható, mint bárhol máshol - például nálunk. És ide kívánkozik az is, hogy Toshio Hosokawa művészete nálunk még járatlan területnek számít fuvola szempontból is.

Kezdjük tehát a beszélgetéssel:

Toshio Hosokawa Budapesten, 2016 - Beszélgetőtársak Becze Szilvia és Gryllus Samu. BMC.

Ezek után pedig jöhetnek a szólódarabok.

Hosokawa három szólóműve jól példázza azokat a legfontosabb vezérelveket és ideákat, amelyek egész művészetét jellemzik. Mindehárom mű érzékenyen bánik a lecsengés, idő és csend minőségeivel. Alkalmazza a modern fuvolatechnikai valamennyi elemét glissando-t, negyedhagokat, multifóniát, stb. és gyakran számít a játékos énektudására is - teszi mindezt azért, hogy gyakran egyetlen hangot járjon körbe. Tartalmilag Hosokawa érdeklődésének középpontjában az emberi lét és az univerzum kapcsolata áll.

Sen I

Toshio Hosokawa ~ Sen I (1984)
Manuel Zurria ~ basszusfuvola
Riyoko Aoki ~ noh tánc

A Sen I Pierre-Yves Artaud felkérésére készült 1984ben és egy sor - egész pontosan öt - hasonló mű első darabja volt. A cím vonalat jelent utalva Hosokawa kalligráfiából merített inspirációjára. A hang és a csend viszonyát a szerző e művészettel állította párhuzamba - erről egyébként a budapesti beszélgetés során is ejt néhány szót. Máshol így ír erről: “a darab minden egyes hangja egy ecsetvonása, ahogy az ecset érinti és vonalat húz a papíron.” Ennek megfelelően a darabban a csend szakaszai azok a részek, amikor az ecset nem érint papírt, nem húz vonalat. Továbbá azok a szakaszok ahol a csendből - a láthatatlan tartományból - még meg nem született a hang, (illetve vonal) gondosan meg vannak komponálva egy külön sorban, ahol a játékos hangmagasság nélküli hangokat ad ki, illetve a sűrűbb szakaszokban éles mássalhangzókat kiált, mint “ iyo! ” és “ iya! ” - hasonlóan a kabuki színházhoz és a népzenéhez.

A fenti szcenírozott előadás mellé egy kottát is beillesztetem…

Hosokawa - SEN I for Flute by mickzone on Scribd

Vertical Song

A Vertical Song számomra Hosokawa szólófuvola number one-ja, abszolút zászlóshajó, hitem szerint az utóbbi 50 év legjobb szólófuvolaműve. Maga a darab spirituális tartalmú, amelyben Hosokawa kedvenc technikáját használja - egy bizonyos hangot fejt ki lassan, sokféle hangszínnel, megszólaltatásmóddal. A mű az olasz fuvolás, Roberto Fabbriciani megrendelésére készült 1995ben, és a szező így vall róla: “Megpróbáltam az zenémmel az emberi érzelmeknek nem a külső rétegét megjeleníteni, hanem azok mélységét megkeresni. Meggyőződésem szerint a zene nem egy felületes rétegből születik, hanem a mélységből, amely észrevehetetlen mindennapi életünk során. Olyan dalt akartam írni, ami ebben a mélyrétegben születik, és vertikálisan emelkedik fel oda, ahol dallá válik”.

Ilyen módon a darab szándékosan lassan bontakozik ki, amelyben a mozgás gyakori felfüggesztése felhívja a hallgató figyelmét az egyes hangokra. Ezeket a szakaszokat a szerző senza tempo-val jelöli, és ebből adódóan a darab nagyobb része alatt nincs hagyományos értelemben vett tempó-érzetünk.

Hosokawá-ra jellemezően szívesen használ szeriális technikát, de a technika soha sem uralkodik az egész darab felett. A szerialitást ugyan úgy kezeli a szerző, mint a darab minden más elemét, amely hol felhívja a figyelmünket a hangra, hol pedig nyugalomban hagy. Az első sorozat megnyilatkozása több, mint egy percet vesz igénybe és csak a nyomatékosabb részeknél válik felismerhetővé. Máshol, a gyors, tumultuózusabb pillanatokban sokkal inkább felismerhetőbb, bepillantást engedve így a mű látens szerkezetébe.

A műből kottával ellátott videót mellékeltem, amely vélhetően stúdiófelvétel.

Toshio HOSOKAWA ~ Vertical Song
Kaori WAKABAYASHI - fuvola

Atem-Lied

A művet Eberhard Blum mutatta be az 1997es berlini Musik-Biennale-n. (A mű az első videóben, a kerekasztal beszélgetés alatt is elhangzik vélhetően lemezfelvételről a már említett fuvolástól).

Atem-Lied-ben (Légzés-dal-nak fordíthatnánk) Hosokawa még tovább megy azon az úton, amelyet a Vertical Song-ban nyitott meg. A mű a légzés-előadó-hangszer viszonyát vizsgálja, különös tekintettel a légzés és hang, valamint a légzés és idő viszonylatára, amely jó példázza Hosokawa mély kapcsolatát a természettel, az univerzummal.

A basszusfuvola hangja megerősíti a magányos, befelé forduló attitűdöt. Még a hosszabb szakaszok is egy-egy alig hallható hang köré szerveződnek, végül a textúra fokozatosan élénkül fel, majd egy kifejező multifónia függeszti fel az időfolyamatot. Hosokawa így nyilatkozott a műről: “A légzés nagyon alapvető a zenében. A légzés hangot produkál, és az időt légzés jellemezi. A légzésnek olyan a hangja, mint a szélnek. A emberi légzés és annak szélbe burkolódzó hangjának fúziójából egy pillanatban rezonáns vibráció születik, amelyben a “külső” és a “belső” világ találkozik. Így egy új zenei tér jön létre”.

A “külső” és a “belső” világ kapcsolatát az a pillanat demonstrálja, amikor a légzésből fuvolahang születik, és ezt tovább hangsúlyozza a fuvolahang és az éneklés kombinációjával is, amely különbséghangokat és zümmögő hangzást eredményez.

A hosszú, megkomponált belégzések folyamatosan figyelmeztetik a hallgatót az előadó, hangszer és hang hármas kapcsolatára. A hosszú belégzések alatt új időérzet keletkezik, és a légzés hangja a hallgatót nyugodt, kényelmes állapotba helyezik, amelyben tudatossá válhat saját természetes, testi ritmusait illetően.

Toshio HOSOKAWA ~ Atem-Lied
Kaori WAKABAYASHI - basszusfuvola

Sajnos ebből a műből csak ezt a kottaoldalt találtam:

Serly Tibor ~ Adagio and Scherzo

2017 11 14

to William Kincaid

Serly Tibor neve alighanem ismerősen cseng mindenkinek, de talán kevesen tudják, hogy létezik egy általa írt kéttételes szólófuvola darab Adagio and Scherzo cím alatt. Ami engem illett néhány nappal ezelőttig mit sem tudtam ennek a műnek a létezéséről. Igen, arról a zeneszerzőről van szó, aki szoros kapcsolatban volt Bartókkal miután a zeneszerző az Egyesült Államokba távozott, és, igen ő fejezte be Bartók 3. zongoraversenyét, ő az, aki a a Brácsaversenyét halála után meghangszerelte.

A kompozíció 1968as keltezésű és nem kisebb személyiség tiszteletére készült, mint William Kincaid, akivel a zeneszerző és karmester kapcsoltba is került. A két művész akkor találkozott, amikor Serly a Philadelphia Orchestra tagja volt az 1930as évek folyamán, ekkor Kincaid volt a zenekar szólófuvolása. Egy nap, amikor a zenekari tagok éppen bemelegítettek Serly arra lett figyelmes, hogy Kincaid egy háromoktávos, klarinét-szerű (tehát nem kromatikus skála!) glissando-t játszik a fuvolán, teljes hangterjedelemben, oda-vissza. Évtizedekkel később a történetet Julis Baker is megerősítette, aki Kincaid tanítványa volt, amikor a Curtis Institute-on tanított.

William Kincaid azon kívül, hogy az észak-amerikai fuvolázás meghatározó alakja volt, ő birtokolta a világ máig legértékesebb fuvoláját is. A platina anyagú, nyitott billentyűs Powell hangszert külön fegyveres őrség őrizte az 1939es New Yorki Világkiállításon. A hangszer lenyűgözte Kincaid-et és a kiállítás után hozzá került, haláláig ezen a fuvolán játszott. Nem sokkal halála előtt a fuvolát Elaine Shaffer-nek adta. Az ő halála után került a hangszer aukcióra 1986ban és rekord áron, 170.000 dollár körül talált gazdára. Ez mai áron - a platinafuvolák árnövekedését figyelembe véve - 356.000 dollárnak felelne meg, így ez a világ legdrágább fuvolája. Tapasztalt fuvolagyűjtők véleménye megegyezik abban, hogy ez a világ legjobb antikfuvolája is egyben. A Powell #365-ös ma a Metropolitan Museum of Art zenei részlegében látható.

Az eredeti cikk linkje itt található. További forrás: itt.

Ivan Fedele ~ Donax (1992)

2017 10 28

per flauto solo

Nem ért véget a szólófuvoladarabok sora a Berio Sequenza-val Itáliában! Ma egy kevésbé ismert művet mutatok be egy ma is élő szerzőtől, Ivan Fedele-től. A Donax “bevállalósabb” természetű mű, igazi fuvolavirtuóz zene. A klasszikus értelemben vett fuvolahang mellett szinte minden kortárs fuvolatechnikát felvonultat, és így feltétlenül modernnek hat ma is, noha több mint 20 éve íródott. Fedele-nek két fuvolaversenye is van, az egyiket itt találjuk.

A Donax-ról még annyit, hogy emlékezetem szerint az első Riva del Garda-ban rendezett nemzetközi fuvolaversenyen választható darab volt; ez olyan 1994 körül lehetett. Nem ezt a művet választottam, hanem Cristina Landuzzi Fantasiestück no.2-jét, persze választani cím alapján kellett látatlanban, a szerencsésebbek, mind a három művet megrendelték (mert volt egy harmadik szóló mű is, de nem emlékszem már, hogy mi volt a címe, vagy a szerzője). Nos, ami a Landuzzi darabot illeti nagy meglepetésemre három sorban volt notálva, - ma sem tudom miért… - és főleg emiatt elég nehéz volt megtanulni - a Donax jobb választás lett volna…

Egyébként a Donax - alighanem a verseny nyomán eléggé felkapott darab volt a 90es években - számomra sokkal fuvolaszerűbb, mint a közismert Sequenza. Hallgassuk végre meg:

Koncertfelvétel - Darmstadt Internationale Ferienkurse
Paolo Vignaroli - fuvola

Mellékelek egy másik videót is, amiben a kottából is követhetjük a darabot - sajnos nem kideríthető ki az előadó. Igazi modern értelemben vett viruóz darabról van szó:

George Crumb ~ An Idyll for the Misbegotten (1985)

2017 10 16

fuvolára és ütőhangszerekre - a Hallgatás Napján

Október 21én, a Hallgatás Napján kerül előadásra a mű, ebből a jeles alkalomból újra megjelenítem 2015ös bejegyzésemet. A kompozíció Kaczander Orsolya fuvolaszólójával, Rácz Zoltán, Bojtos Károly és Váczi Zoltán közreműködésével kerül a közönség elé, Rácz Zoltán irányítása alatt. Itt a pontos link. Nem akarom azt írni, hogy a mű először csendül fel itthon, mert a múltban párszor már ezzel felsültem és rám lett szólva, hogy rosszul tudom, mert valaki valahol, egy sufniban már eljátszotta… Egy dolog talán bizonyosan kijelenthető: a Hallgatás Napján, fuvola szempontból kiemelt jelentőségű ez az esemény - és egy másik is. Nevezetesen Sofia Gubaidulina Impromtu című műve, amelyben Rácz Zoltán vezénylete alatt Kaczander Orsolyához Keller András - hegedű - és vonós zenekar társul. Annyit itt is megkockáztatnék, hogy ez is egy ritka lehetőség, mert Gubaidulina művészetével ritkán találkozhatunk itthon. A darabról találtam egy nagyon rövid, mindössze egyperces részletet, amely viszont jól illusztrálja a fesztivál honlapján található leírást.

Itt alább pedig a régi bejegyzés újbóli megosztása található:

Ott folytatom, ahol múltkor abbahagytam George Crumb Vox Balaenae című művével. A mai kompozícióban is központi szerepet kap a fuvola. Kezdetnek álljon itt az, amit a szerző, George Crumb mond a műről:

„Úgy gondolom, hogy az Idill jól jeleníti meg az emberi faj, a homo sapiens jelenleg sejthető végzetes és melankolikus jövőjét. Az emberiség jelenléte egyre törvénytelenebb az állatok és növények természeti világában. A testvériség ősi érzése (Assisi Szent Ferenc költészete ennek megrendítő kifejeződése), amely egykor minden létformát összekötött mára kitartóan és fokozatosan erodálódott, ennek eredményeként egy haldokló világ monarchikus uralkodóivá lettünk. Osztozunk abban a reményben, hogy az emberiség képes lesz egy új, morális kötelességen alapuló szövetségre a természettel.

Ezek a gondolatok állnak az Idill inspirációja mögött. Számomra a fuvola és a dobok (az ősi népzene asszociációi) azok a hangszerek, amelyek a legerőteljesebben kifejezik a természet hangját. Javasoltam szerint (még ha nem is praktikus) jó lenne, ha az Idill-t egy holdfényes augusztusi estén hallanánk távolról, egy tó partján.

Az Idill-ben felelhető zenei idézet Debussy 1912-es Syrinx című szólódarabjából való. És van egy rövid vers is a kínai költőtől, Ssu-K’ung Shu-tól:

A Hold lemegy
A madarak dideregnek
A füvek elszáradnak.

-George Crumb”

George Crumb: An Idyll for the Misbegotten from Cory Bracken on Vimeo.

Kelly Cuevas - fuvola, Adam Forman, Fred Trumpy, Brandon Silaco – ütõhangszerek.
Concert production - “George Crumb: A Chamber Music Retrospective” hosted by The Brooklyn Composers Collective, October 14th, 2010, Levenson Recital Hall at CUNY Brooklyn College

Nos, úgy vélem George Crumb szavaihoz többet aligha lehetne hozzátenni. Ami a 8. századi kínai költő haikuját illeti, ezt a fuvolásnak kell játék közben belemondani a hangszerben, és nem elvárás, hogy a szöveg érthető is legyen.

És valóban, félreérthetetlenül elhangzik a Syrinx idézet is. Egyértelmű tehát Crumb abbéli szándéka, – amelyet fentebb ki is fejtett – hogy a fuvolát a maga bukolikus természetében foglalkoztatja a darabban – noha a hangszer itt is elektromos erősítést kap. A darab természetéből adódóan itt a fuvola hangzás nem annyira merész, mint a korábban tárgyalt Vox Balaenae-ban.

Fontos még megjegyezni, hogy George Crumb egyébként szívesen nyit átjárót műveiből más közismert zeneművek felé. Ilyen például a zongorára írt Makrocosmos sorozat, amely egyértelműen Bartók Mikrokozmoszának reflexiója. Érdemes ezzel a sorozattal is megismerkedni, sőt tovább kutakodni Crumb zeneszerzői termésében.

Hans Zender ~ 5 Haiku

2017 10 07

a LO-SHU sorozat, 1977-1997

Hans Zender

Hans Zender-ről (1936) már régóta szerettem volna egy posztot, de mivel alig vannak nyilvánosan elérhető felvételek a műveiből ez szinte lehetetlen. Zender karmesterként tevékenykedett, főként a Saarvidéki Rádió Zenekarát irányította és ilyen minőségében elég sok anyag van tőle, de műveiből - főleg azokból amelyek ide kívánkoznának - szinte semmi sem elérhető. Ez azért is baj, mert fuvolával kapcsolatos alkotásai erősen összefonódnak Roswitha Staege fuvolaművésznővel - róla később még szó lesz - , akitől szintén alig fellelhető felvétel a neten. Egyébként a Zender-Staege párossal mutattam meg a Morton Feldman fuvola-zenekari művet itt.

Visszatérve Zender-re olyan művészről van szó, aki elsősorban karmester volt, de jelentékeny, a fuvolát is szívesen foglakoztató zeneszerzői életművet is magának tudhat, sőt privát és alkotói személyiségében erősen vonzódott a keleti kultúrákhoz is.

Vágjunk tehát neki a Lo-Shu sorozatnak, amelyben a fuvolának igen erős érdekeltsége van. Tekintsük át valamennyi Lo-Shu-t együtt, a jobb tájékozódás kedvéért:

Lo-Shu I - 3 fuvola, 3 cselló, 3 ütőjátékos (1977)
Lo-Shu II - Mondschrift, szólódarab fuvolára (1978)
Lo-Shu III - fuvolára és 24 hangszerre (1978)
Lo-Shu IV - 5 haiku, fuvolára és 24 vonósra (1978)
Lo-Shu V - Koncert, fuvolára és zenekarra (1987)
Lo-Shu VI - 5 haiku, fuvolára és csellóra (1989)
Lo-Shu VII - 4 Enso, két hangszercsoportra (1996-97)

A Lo-Shu egyébként a kínai kultúrában egyfajta számnégyzetet jelent, amely szorosan kapcsolódik nem csak a matematikához, hanem a numerológiához, a divinációhoz és a Feng-Shi-hez is. Kilenc osztású négyszögről van szó, ezért vélhetően a szerző is kilencre tervezte a sorozatot, de én csak hetet találtam, talán ennyi készült el eddig. Sajnos előre kell bocsájtanom azt is, hogy a szólódarabból (II.) csak kottát tudok mellékelni, és a koncertből (V.) sem kottát, sem egy árva hangot nem tudtok bemutatni - ez nagyon nagy kár… És a többi darabból is csak igen rövid részletek állnak rendelkezésre.

Természetesen egy Lo-Shu több tételes is lehet, ahogy az a Lo-Shu IV-es, amely az 5 haiku címet viseli (itt utalnék vissza a múlt hónapban tárgyalt 9 haikura…), és lényegében egy vonószenekarral “kísért” fuvolát hallunk miniatűr tételek sorozatában. Bele is tudunk hallgatni az alábbi linken a műbe, sőt meg is vásárolhatjuk. A zenei részletek mindössze egypercesek, de mivel az egyes tételek alig több, mint kétpercesek elég jó képet kapunk a sorozat egészéről. A fuvolaszólót Roswitha Staege játsza.

A szólódarabból, az ugyan csak Roswitha Staege-nek ajánlott Mondschrift-ből, amely a Lo-Shu II-es csak kottát tudok mutatni - nagy kár…

A most következő részletet a Breitkopf kiadó töltötte fel, csak azt nem tudom mi értelme egy 9 másodperces részletet feltenni - a Lo-Shu VI-osról van szó, amely szintén 5 haiku, de fuvolára és csellóra. Sajnos nem derül ki kik az előadók, de nem kizárt, hogy a fuvolát Roswitha Staege szólaltatja meg. Mellékeltem hozzá az elérhető kottákat is, de persze, hogy abból a tételből (a 4. tételből) amit hallunk nem találtam kottát…

Lo-Shi VI - 1. tétel

Lo-Shi VI - 2. tétel

Lo-Shi VI - 3. tétel

Végül itt egy hosszabb részlet a Lo-Shu III-ból (az a fuvolára és 24 hangszerre írt kompozíció), a Ensemble Musikfabrik előadásában, a fuvolát az együttes tagja, Helen Bledsoe szólaltaja meg, Hans Zender pedig vezényel:

Michael Fiday ~ 9 Haiku

2017 09 23

fuvolára és zongorára

Matsuo Basó egy haikufestménye

A haiku kötött versforma, amely az idők során Nyugaton is nagy népszerűségre tett szert. Rímtelen, háromsoros, amelyben a szótagszáma 5-7-5, ezért idegen nyelvre lefordítani szinte lehetetlen. Központi témája az élet és jelenségeinek tünékenysége, sokszor a hétköznapok mozzanatai, gyakran az évszakok változásai, mindezeknek filozofikus szintre emelése, ezért szoros összefüggésben van a zen buddhizmussal és taoizmussal. A haiku négy lelkiállapotot különböztet meg, úgy mint:

Sabishii ~ a magány és elszigeteltség érzése.
Wabishii ~ meglátni egy hétköznapi jelenségben a törvényszerűt.
Avare ~ nosztalgia, az elmúlás átérzése.
Yúgen ~ a természet jelenségeinek homályos, megfoghatatlan megnyilatkozásai.

De nem csak a nyugati költőket foglalkoztatja a haiku, hanem zeneszerzőket is, akik időről-időre valamilyen formában előveszik a haikut, mint a keleti szemléletet tömören jelképező műformát. A következő hetekben két ilyen mű is terítékre kerül, az első, mai darabunk pedig…

Michael Fiday ~ 9 Haiku, előadják:
Laura Block - fuvola ~ Shelley Qian - zongora
Felvétel - Indiana University, 2011, április

Az amerikai zeneszerző, Michael Fiday 9 Haiku című kompozíciója a japán költészet klasszikusának, egyben a haiku megreformálójának Matsuo Basó, (valódi neve Macuo Kinszaku, 1644-1694) haikuira készült. Egyébként maga Basó sem tartotta be mindig a haiku fentebb leírt formai követelményeit, sőt haikuit egy sorba írta. Nem kevés utánajárásomba került, hogy az angol fordításból kiindulva azonosíthassam a magyar változatot, viszont úgy tűnik valamennyit megtaláltam és remélem nem tévedtem nagyot… (Egyébként a zeneszerző nevét így írják ahogy itt áll, a Google állandóan péntekre akarja kijavítani…)

Michael Fiday - a kép forrása itt

Az egyes tétek a 30 másodpercestől a 3 percesekig terjednek, a szerző preparált zongorát (is) és modern fuvolatechnikát is alkalmaz - igen eredeti módon párosítva e kettőt.

Az első tétel egy rizsültető dal (Ta-ue-uta), amelyet a zongora ritmusbevezetője indít, a szerző szándéka szerint nyitott tenyérrel paskolgatva a zongorát - többek között. Az utolsó, egyik legrövidebb tétel Basó búcsúversére, az általa írt utolsó haikura épül, kicsit több, mint fél perc. A legrövidebb tétel az 5. - nincs 20 másodperc sem. Természetesen az egyes tételek hangulata szoros összefüggésben van az adott vers hangvételével - ezért is mellékeltem a haikukat…

Két előadást is hallhatunk, illetve a másodikat láthatjuk is, ez utóbbit a zongoramegszólaltatások láttatása okán. De, aki professzionálisabb előadásra és kiegyenlített cd-hangzásra vágyik - hiszen ezek még is csak diák produkciók - annak itt van Bart Feller és Linda Mark előadása a Spotify-on, a szerzői lemez, amely ezt a művet is tartalmazza. Akik sűrűn járogatnak ide olvasgatni, és jó a memóriájuk azok talán emlékeznek is Bart Feller-re egy másik témával kapcsoltban.
Valamint találtam három kottaoldat az 1, 4 és 7. tétel elejéről:

1.
風流の初めや奥の田植歌
fūryū no / hajime ya oku no / ta ue uta
(Észak keskeny ösvényein)
(1689 ~ nyár)
messze északon
rizsültetők dalából
született a vers

2.
原中やものにもつかず啼く雲雀
haranaka ya / mono ni mo tsukazu / naku hibari
(1687 ~ nyár)
kerek egy réten
felülemelkedetten
pacsirta dalol

3.
名月や池をめぐりて夜もすがら
meigetsu ya / ike o megurite / yomosugara
(1686 ~ ősz)
szüreti hold
a tó körül kószálok
kivilágosig

4.
鐘消えて花の香は鐘く夕哉
kane kiete / hana no ka wa tsuku / yūbe kana
(1688 ~ tavasz)
elhaló harang
éledő virágillat
teljes az este

5.
稲妻や闇も方行く五位の声
inazuma ya / yami no kata yuku / goi no koe
(1694 ~ nyár)
villámfény villan
kócsag rikolt riadtan
éjek éjén át

6.
月いづく鐘は沈める海の底
tsuki izuku / kane wa shizumeru / umi no soko
(1689 ~ ősz)
tengermélyről
elsüllyedt harang csendül
holdvilág sehol

7.
今宵の月磨ぎ出せ人見出雲守
koyoi no tsuki / togi dase hitomi / Izumo no Kami
(1677 ~ ősz)
tükrét a holdnak
felhők homályosítják
fényesítheted

8.
ほととぎす消え行く方や島一つ
hototogisu / kie yuku kata ya / shima hitotsu
(Egy nyűtt útiláda jegyzetei)
(1688 ~ nyár)
kakukk szava száll
magányos sziget felett
megállapodik

9.
A vándorúttól fáradtan, betelten
kopár mezőkön, zörgő avaron
kószál a lelkem.

Az utolsó, búcsúvers Kosztolányi Dezső fordítása, a többi Terebess Gábor munkája.
https://terebess.hu/haiku/japanind.html

Michael Fiday ~ 9 Haiku
Chrissy McHugh - fuvola ~ Dan Pardo - zongora

Haydn - Szonáta

2017 01 10

Juliette Hurel - fuvola
Hélène Couvert - zongora

Vannak szerzők, akik nem kényeztették el a fuvolát. Itt van például Joseph Haydn, akinek igazából alig van fuvolát kifejezetten előtérbe helyező műve. Ezt a hiányt pótlandó a fuvolások néha elővesznek egy darabot tőle, amely eredendően vonósnégyes volt. Igazából a kvártett hegedű-zongora letétjét játszák és azt nevezik G-dúr szonátának, amely lényegében Haydn op.77es sorozatának egyik darabja. A sorozat Lobkowitz hercegnek készült, de a tervezett hat vonósnégyesből csak kettő készült el.

De ejtsünk szót Juliette Hurel-ről is. Tanárai voltak Pierre-Yves Artaud, Maurice Bourgue, Adorján András és Auréle Nicolet is. Számos elismerése mellett - többek között a Conservatoire díjazottja is volt - 1997ben a Kobei Nemzetközi Versenyen a legjobb Takemitsu előadásért kapott külön díjat.

Még néhány további felvételt hallhatunk az alábbi linken Juliette Hurel-től - Beethoven D-dúr szerenád, Schubert Variációk, és a kétes származású Beethoven fuvolaszonáta (sajnos csak részletek):
http://www.opusklassiek.nl/cd-recensies/cd-aw/hurel01.htm

Itt pedig a Haydn mű követezik, csak 3 tétel, szemben az eredeti vonósnégyes verzióval, amelyben Menüett is van. A fuvolás előadás alatt megtalálható a vonósnégyes előadás is, ha valaki ebbe is szeretne belehallgatni.

A három tétel: I. Allegro moderato

II. Adagio

III. Finale: Presto

Quatuor Mosaïques

1. Allegro moderato (0:00)
2. Adagio (7:17)
3. Menuetto: Presto (14:39)
4. Finale: Presto (18:32)

Published in 1801.

https://open.spotify.com/embed/album/4zdhcUUaSMuAilU2XUIe89

Castelnuovo-Tedesco - Sonatina (1965)

2016 05 30

fuvola-gitár szonatina

Mario Castelnuovo-Tedesco (1895-1968) olasz, elsősorban gitár műveiről ismert zeneszerző. Már kilenc évesen komponált, tehetségére Alfredo Casella is felfigyelt. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol hamarosan a filmiparba is bekerült, szerződésben állt az MGM-el, és több mint 200 filmhez írt zenét. 1964-ben - azaz egy évvel a szonatina előtt - készítette el a 24 prelúdium és fúgát két gitárra, amelyet Bach műve inspirált, - akár csak Sosztakovics esetében, aki szintén írt ilyen sorozatot zongorára 1950-ben, Bach halálának 200. évfordulójára. Castelnuovo-Tedesco tanítványai voltak többek között a ma ismert filmzeneszerzők is, így Henry Mancini, Jerry Goldsmith és John Williams is.
A fuvola-gitár szonatinát nem sokkal halála előtt írta, az ajánlás két osztrák művésznek Werner Tripp-nek és Konrad Ragossing-nak szól. Werner Tripp 1962-től volt a Bécsi Filharmoikusok első fuvolása, fontosabb tanítványai közül nálunk is sokan ismerik Michael Martin Kofler-t. Werner Tripp többszörösen is díjnyertes Mozart előadó, Mozart fuvolaverseny felvételén Karl Böhm dirigál.

A művet Bruno Grossi élő-előadásába hallhatjuk, ha emlékezetem nem csak ő nyerte a Szegedi Szólófuvola versenyt 1992-ben. A művet a mellékelt kottából követhetjük.

Bruno Grossi - fuvola, Andrea Dieci - gitár. Élő felvétel, Milanó, 2003.09.24.

Tételek:
I. Allegretto grazioso
II. Tempo di Siciliana (Andantino grazioso e malinconico)
III. Scherzo-Rondo

Castelnuovo-Tedesco Sonatina for flute & guitar by Marco Granados