‘repertoár’ címkével ellátott bejegyzések

Haydn - Szonáta

2017 01 10

Juliette Hurel - fuvola
Hélène Couvert - zongora

Vannak szerzők, akik nem kényeztették el a fuvolát. Itt van például Joseph Haydn, akinek igazából alig van fuvolát kifejezetten előtérbe helyező műve. Ezt a hiányt pótlandó a fuvolások néha elővesznek egy darabot tőle, amely eredendően vonósnégyes volt. Igazából a kvártett hegedű-zongora letétjét játszák és azt nevezik G-dúr szonátának, amely lényegében Haydn op.77es sorozatának egyik darabja. A sorozat Lobkowitz hercegnek készült, de a tervezett hat vonósnégyesből csak kettő készült el.

De ejtsünk szót Juliette Hurel-ről is. Tanárai voltak Pierre-Yves Artaud, Maurice Bourgue, Adorján András és Auréle Nicolet is. Számos elismerése mellett - többek között a Conservatoire díjazottja is volt - 1997ben a Kobei Nemzetközi Versenyen a legjobb Takemitsu előadásért kapott külön díjat.

Még néhány további felvételt hallhatunk az alábbi linken Juliette Hurel-től - Beethoven D-dúr szerenád, Schubert Variációk, és a kétes származású Beethoven fuvolaszonáta (sajnos csak részletek):
http://www.opusklassiek.nl/cd-recensies/cd-aw/hurel01.htm

Itt pedig a Haydn mű követezik, csak 3 tétel, szemben az eredeti vonósnégyes verzióval, amelyben Menüett is van. A fuvolás előadás alatt megtalálható a vonósnégyes előadás is, ha valaki ebbe is szeretne belehallgatni.

A három tétel: I. Allegro moderato

II. Adagio

III. Finale: Presto

Quatuor Mosaïques

1. Allegro moderato (0:00)
2. Adagio (7:17)
3. Menuetto: Presto (14:39)
4. Finale: Presto (18:32)

Published in 1801.

https://open.spotify.com/embed/album/4zdhcUUaSMuAilU2XUIe89

Castelnuovo-Tedesco - Sonatina (1965)

2016 05 30

fuvola-gitár szonatina

Mario Castelnuovo-Tedesco (1895-1968) olasz, elsősorban gitár műveiről ismert zeneszerző. Már kilenc évesen komponált, tehetségére Alfredo Casella is felfigyelt. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol hamarosan a filmiparba is bekerült, szerződésben állt az MGM-el, és több mint 200 filmhez írt zenét. 1964-ben - azaz egy évvel a szonatina előtt - készítette el a 24 prelúdium és fúgát két gitárra, amelyet Bach műve inspirált, - akár csak Sosztakovics esetében, aki szintén írt ilyen sorozatot zongorára 1950-ben, Bach halálának 200. évfordulójára. Castelnuovo-Tedesco tanítványai voltak többek között a ma ismert filmzeneszerzők is, így Henry Mancini, Jerry Goldsmith és John Williams is.
A fuvola-gitár szonatinát nem sokkal halála előtt írta, az ajánlás két osztrák művésznek Werner Tripp-nek és Konrad Ragossing-nak szól. Werner Tripp 1962-től volt a Bécsi Filharmoikusok első fuvolása, fontosabb tanítványai közül nálunk is sokan ismerik Michael Martin Kofler-t. Werner Tripp többszörösen is díjnyertes Mozart előadó, Mozart fuvolaverseny felvételén Karl Böhm dirigál.

A művet Bruno Grossi élő-előadásába hallhatjuk, ha emlékezetem nem csak ő nyerte a Szegedi Szólófuvola versenyt 1992-ben. A művet a mellékelt kottából követhetjük.

Bruno Grossi - fuvola, Andrea Dieci - gitár. Élő felvétel, Milanó, 2003.09.24.

Tételek:
I. Allegretto grazioso
II. Tempo di Siciliana (Andantino grazioso e malinconico)
III. Scherzo-Rondo

Castelnuovo-Tedesco Sonatina for flute & guitar by Marco Granados

Emil Tabakov - Concerto

2016 03 26

for two flutes and orchester

Míg a 20. századi és jelenkori zeneszerző is előszeretettel komponálnak fuvolaversenyeket, addig meglehetősen ritka, hogy valaki fuvola kettősversenyt írjon, vagy ilyet rendeljen. Emil Tabakov műve 2000-ben született Patrick Gallois felkérésére. Az 1947es születésű bolgár karmester nem csak zeneszerző, de nagybőgős is, és művei  - néhány kamaramű mellett - elsősorban nagyzenekari művek, illetve versenyművek; nyolc szimfóniát és több koncertet is írt. Kamaraműveiben inkább vonóskat - elsősorban nagybőgőt/nagybőgőket - foglalkoztat és nagyobb együttesekre írja műveit, de van egy Imagination című fuvolaszólóra írt műve is 2005ből - ebből sajnos nem találtam felvételt.

A kettősverseny tehát a szerző vezényletével szólal meg a Bilkent Symphony Orchestra előadásában, a szólisták Patrick Gallois és Philippe Bernold. A tételek:
I. Largo
II. Allegro giocoso

Csak a második tétel, de ugyan az a felvétel, mint a fenti - II. Allegro giocoso

http://www.emiltabakov.com/

https://en.wikipedia.org/wiki/Emil_Tabakov

http://www.naxos.com/catalogue/item.asp?item_code=8.570073

Pierre-Octave Ferroud - Trois Pièces

2016 03 20

pour flûte seule (1920-21)

Robert Aitken - fuvola

Ferroud három szólódarabjáról már többször is volt szó ezeken az oldalakon. A nálunk talán kevésbé ismert darabot most kottából követhető előadásban láthatjuk és hallhatjuk Robert Aitken szólójával.

I. Bergère captive [0:00]
II. Jade [2:25]
III. Toan-Yan: La fête du double cinq [4:05]

A quasi kínai stílusú darab 3. tételéről így vall a szerző:

“The Toan-Yan holiday (or the day of Double Five) is celebrated in China on the fifth day of the fifth month - whence its name - and it is dedicated to the commemoration of a certain hero who flung himself into a body of water and drowned rather than submit to military dishonour. The solemnity of the holiday gives way in turn to mystical and fervid dances which symbolize the contrast between peace and war.”

Later in the movement, the theme marked “très libre dans la mesure” [] is described by the following annotation:

“This theme is an authentic Chinese melody that is played on the large recorder - each Chinese instrument has a monopoly on certain musical themes, on account of its form, fingering and extent. One must play it in a chanting manner [psalmodier] with extreme simplicity, and without rhythmic precision.”

Robert Aitken - Plainsong (1977)

2016 02 15

for Flute Alone


Robert Aitken-ről már írtam többször is, legutóbb az Icicle című darabját mutattam az évszaknak megfelelően. A mostani szólódarab is ugyan abban az évben, 1977-ben keletkezett és a fuvola modern lehetőséginek széles tárházát alkalmazza, többek között multifóniákat, whistle-sound-ot, glissando-t, éneklést és billentyű ütést is. A darab további érdekessége, hogy szerzője Toru Takemitsu-nak ajánlotta - to Toru olvashatjuk az első lapon. Robert Aitken egyébként nem csak Takemitsu műveit rögzítette lemezre hanem Kazuo Fukushima össze művét is - és persze sok más modern felvételt is készített. A Plainsong-ot illetően talán elmondható, hogy nyilvánvalóan íródtak ennél nehezebb szólófuvola darabok is azóta, de keletkezésének idejében sok tekintetben előremutatónk számított.

A poszt végén megadtam egy linket, a The Canadian Encyclopedia Robert Aitken-ről szóló cikkét; ebben részletesen tájékozódhatunk a művész összes tevékenységéről, életútjáról. Aitken járt Magyarországon is, talán kétszer, sőt saját művet/műveket is előadott (ha jól tudom fuvolaversenyét is játszotta - Concerto for Flute and String Orchestra -Shadows V ), de amennyire tudom sajnos nem igazán sikerült hatást gyakorolnia a hazai szakmai életre. Nagy kár, mert világviszonylatban is jelentős, és izgalmas személyiség. Én személy szerint sajnálom, hogy nem ismerem jobban, és nincs vele személyes élményem. Egyébként a 77 éves fuvolás még ma is fellépeget, szólóesteket ad fesztiválokon is.

A Plainsong egyébiránt a Pierre Boulez által írányított IRCAM 1977es megnyitására íródott - az alábbi videóban a szerző a darab keletkezésének körülményeit is elmesélni, - és némi shakuhachi-viccelődést követően 2:25 körül felhangzik a mű:

Sajnos a darabból csak egyetlen kottaoldalt találtam:


http://www.thecanadianencyclopedia.ca/en/article/robert-aitken-emc/

Katherine Hoover - Winter Spirits, Op. 51 (1997)

2016 01 24

for flute solo

Akik rendszeresen látogatják ezt a blogot három zeneszerző fuvolással (vagy fuvolázó zeneszerzővel - nézőpont kérdése) is találkozhattak: Katherine Hoover már bemutatkozott ezeken az oldalakon a Három zeneszerzőnő sorozatban, és ma is róla lesz szó; Gary Schocker-hez időről-időre visszatérek; és nemrégiben Robert Aitken-t érintettük - róla még lesz szó a közeljövőben.

Katherine Hoover ezúttal egy, az évszaknak megfelelő darabbal képviselteti magát - mint, ahogy Robert Aitken múltkor, az ő darabja is a télhez kapcsolódik, de most még a hó is esik… A zeneszerzőnő szívesen merített inspirációt más művészetekből, és gyakran foglalkozott zenéiben az észak-amerikai őshonos zenével -  a Winer Spirits is ezen az úton jár; inspirációja Maria Buchfink festőnő egyik alkotása.  A mű tonális úton jár, de némi modern technikát sem mellőz. A darab a szerzőnő talán legkifejezőbb fuvolaszólóra írt műve, amelynek első oldal itt látható:

Két előadást is mellékeltem, érdekes, hogy az előadások ideje meglehetősen eltérő.
Az első koncertfelvétel Emma Resmini-től, rá hivatkoztam már a Katherine Hovver-el foglalkozó első posztban:

A második felvétel egyfajta videóclip, Violeta Gil-től:

Robert Aitken - Icicle (1977)

2016 01 16

“Jégcsap” - szólófuvolára

Rober Aitken (1939) - a kanadai fuvolások nagyöregje - nem ismeretlen a hazai fuvolások között. Járt Magyarországon, és koncertet is adott műveiből. És járt már itt, a blogon is, amikor Elliott Carter szólódarabjáról volt szó. Tanulmányait többek között Marcel Moyse, Jean-Pierre Rampal, Andre Jaunet és Severino Gazzelloni irányításával végezte, és 19 évesen lett a Vancouver Symphony Orchestra szólófuvolása - a legfiatalabb a zenekar történetében. Robert Aitken amellett, hogy jelentős szólistai és tanári karriert épített fel az évek során (1988 és 2004 között itt Európában, a Freiburgi Főiskola tanára ként tevékenykedett), aktív zeneszerző is, de ez nem jelenti azt, hogy fuvolára komponál.
Most még is egy szólófuvola darabot mutatok tőle, amelyhez mérhetetlen önfegyelmet tanúsítva kivártam, hogy a hőmérséklet 0 Celsius fok alá süllyedjen, ugyan is a címe: Jégcsap. A darab eléggé fontos pedagógia mű, a tengerentúlon gyakran játszák diákok és szólisták is. A mű a fuvola mikrohangjait használja ki, de maga a darab nem mikrotonalitsú, még is úgy a hangzás és a kottakép is kifejezően jeleníti meg a címben felvetett természeti jelenséget. (A második, holografikus előadás is ezt használja ki).
Tehát két előadást is mellékeltem az alig 4 perces műből, az elsőben a darabot Megan Lanz játsza 2015.04.01-én, a helyszín: University of Texas at Arlington - Whole Musician:

www.meganlanzflute.com
www.wholemusician.net

Fluterscooter - azaz Andre Fisher - az “Icicle”-t játsza Tokyo-ban a “Flute N Float” esemény keretében, holografikus videó koncertjén, amelyet ő, StudioTED, és a RongTai Factory készített. 2014.09.25.:

Rober Aitken honlapja:
http://www.robertaitkenflutist.com/composer/

Néhány műve:
https://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Aitken_%28composer%29#Selected_compositions

Arvo Pärt - Spiegel im Spiegel (1978)

2015 12 29

Spiegel im Spiegel és
Estländler


Amikor ezt a bejegyzést írtam teljesen képtelen dolog történt; megcsörrent a telefonom és egy ismeretlen számról hívtak - mint kiderült - Észtországból. Mindössze egyszer csörgött a mobil, de bármilyen különös eközben Arvo Pärt-el foglalkoztam, az Észt zeneszerzővel, mert megpróbáltam felderíteni azt a közös halmazt, ami életműve és a fuvolairodalom közötti átfedés lehet. A dolog még úgy is elég bizarr ha e szerző egy ideje már nyugaton él. Jó hír, hogy nem kell sokat keresgélni ha valaki Arvo Pärt-et szeretne fuvolahangversenyének műsorára tűzni, itt és most, a 2015ös év utolsó bejegyzésében két lehetséges darabot fogok ajánlani..

Arvo Pärt (1935.09.11) 1980ban hagyta el hazáját, Észtországot, és előbb Bécsben, majd Nyugat-Berinben telepedett le. A szerző ahogy látni fogjuk - igen egyszerű eszközökkel dolgozik, olyanokkal, mint a hármashangzat felbontása és egy-egy hang, ezt a minimalizmust ő maga tintinnabuli stílusnak nevezi (a szó harangocskákra utal). Aki többet szeretne tudni a tintinnabuli vagy tintinnabular rendszerről annak itt található Zombola Péter doktori dolgozata (témavezető Dukay Barnabás) 2009ből, amely kimerítően foglalkozik a szerzővel és életművével is.
Arvo Pärt rendkívüli népszerűségéhez az is hozzájárult - amellett, hogy műveit neves előadók veszik ma is lemezre - hogy zenéit rengeteg filmben is felhasználták, csak a Spiegel in Spiegel-t 21 filmbe került bele, olyan rendezőktől, mint Gus Van Sant, Jean-Luc Godard, Tom Tykwer, Guy Ritchie, és Alfonso Cuarón Gravitáció-ja - hogy csak az egyik legutóbbit említsem - , valamint hallható a Touching the Void című dokumentumfilmben - illetve én ott hallottam először.
Tehát az első mű a Spiegel in Spiegel hegedű/cselló és zongora változatban is létezik, de van altfuvola-zongora változat is - szerintem normál fuvolán is megoldható némi változtatással. Most még sem az altfuvolás verziót mutatok be, hanem egy cselló-hárfa összeállításút. Aki a fuvolás megoldásokra kíváncsi itt találja. Arra talán ügyeljünk, hogy ne egy Carmen-fantázi és egy Prokofjev-szonáta közé szúrajuk be a műsorunkba.
Előadják:
Petr Nouzovsky - cselló,
Katerina Englichova - hárfa.

Arvo Pärt Estländler című művével kicsit más a helyzet, hangvétele is más, mint az elsőként bemutatott darabé, és ez szóló darab, valamint eredetileg hegedűre készült. Minimális változtatással azonban fuvolán is jól mutat. Ellentétben az előző művel ez a darab alig másfél perces. A művet Emma Resmini szólaltatja meg:

Az Estländler-t Emily Beynon 2008-ban be is emelte modern előadási darabokat tartalmazó kötetébe, amely az Universal kiadónál pedagógiai céllal jelentetett meg, Matthieu Dufour-al, Emanuel Pahud-el és Kazushi Saito-val közösen. Pärt műve mellett V. Borisova-Ollas, D. Cutler, R. Panufnik és J. Schwartz darabjaiból találhatunk ebben a kiadványban darabokat, azt hiszem valamennyi fuvolaszóló mű. A kötet 2010ben elnyerte a NFA (Észak-Amerikai Fuvolás Társaság) díját.

A kötet tartalma:
Borisova-Ollas, Victoria: Four Pieces
Cutler, David: Postcards
Panufnik, Roxanna: The Conversation of Prayer
Pärt, Arvo: Estländler
Schwartz, Jay: Music for Flute

Forrás:

https://en.wikipedia.org/wiki/Spiegel_im_Spiegel

https://en.wikipedia.org/wiki/Spiegel_im_Spiegel#Adaptation

https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_compositions_by_Arvo_P%C3%A4rt#Instrumental_works

http://www.universaledition.com/sheet-music-and-more/flute-project-fuer-floete-diverse-ue33661

Három zeneszerzőnő 3.rész - Amy Beach

2015 09 18

Amy Marcy Cheney Beach (1867-1944)

A három zeneszerzőnőt bemutató sorozatot Amy Beach-el zárjuk, aki bizonyos értelemben - az előző két hölgyhöz képest - kivétel. Egyrészt azért, mert nem igazán írt fuvolára - noha a fuvolások felfedezték a műveit - másrészt, mert valódi csodagyerekként kezdte a pályáját, olyan képességekkel, amelyeket csak a gyermek Mozart-al említhetőek egy lapon. A kis Amy egyévesen már negyven dalt tudott énekelni, kétévesen adot témára dalt improvizált, négyévesen komponálta első műveit, ötévesen kezdte zongoratanulmányait, és hat éves korára saját művei mellett Händel, Beethoven és Chopin művit játszotta. Idővel zongoraszólista ként és zeneszerző ként is igen neves lett. Amy Beach elsőként mutatott rá a népzene jelentőségére, és ő volt az Amerikai Zeneszerzőnők Társaságának első elnöke. Stílusában egyesek Brahms és Rahmanyinov hatását vélik felfedezni, amerikában a jelentősége olyan, mint körülbelül Clara Schumann-é Európában.
A szerzőnővel és egyik legfontosabb művével, a hegedű-zongora szonátával Christian Plouvier lemezén találkoztam először. A közel 35perces nagyszonáta jól adaptálható fuvolára, a darab és előadása volt olyan meggyőző, hogy megjegyezzem a művet. Sajnos ebből a műből fuvolás felvételt nem találtam, de hegedűvel több változatban is meghallgathatjuk, itt.

Két művet linkeltem be: aki hosszabb darabot szeretne annak itt van máris az op.80-as Téma és Variációk, amely nem fuvolanégyes, hanem fuvola-vonósnégyes összeállítású mű. A fuvolaszólamot Carol Wincenc játsza:

Carol Wincenc - fuvola
Jonathan Swartz és Erica Kiesewetter - hegedű
Nancy Buck - brácsa
Jesus Castro-Balbi - cselló

Aki rövidebb műből szeretné megismerni Amy Beach stílusát annak a Románcot ajánlom; a fenti darabbal ellentétben ez hegedűre írt mű, de kitűnően szól fuvolán is:

Amy Beach Romance op. 23
Aiva Elsina - fuvola
Simone Pionieri - zongora

http://www.amybeach.org/

Képek

Három zeneszerzőnő 2.rész - Katherine Hoover

2015 09 11

Katherine Hoover - Kokopeli (1990)

A három zeneszerzőnőt bemutató sorozatban ma Katherine Hoover következik, aki nem csak komponál, de vezényel is, sőt fuvolaművész is. A művésznő 1937ben született és a legutóbbi évekig alkotott. Noha nem írt sokat direkt fuvolára még sem volt könnyű eldöntenem melyik művét mutassam meg. Végül úgy döntöttem, hogy több darabot is bemutatok; így elsőként a Középkori szvit-et, amely azért is érdekes, mert Guillaume de Machaut egy témáját járja körül közel 20 percen keresztül. Arról nem beszélve, hogy ez a szerzőnő összesen három fuvola-zongora művet írt, ez tehát az egyik. Az alábbi videóban a darab 1:17nél kezdődik, a vicces tambourin szóló NEM a darab része. A tételek:

I. Virelai
II. The Black Knight
III. The Drunken Friar
IV. On The Betrothal of Princess Isabelle of France, Aged Six Years
V. Demon’s Dance

Szólódarabjai

Itt alább következnek Hoover asszony szólódarabjai, a címekre kattintva különféle előadóktól hallgathatjuk meg őket. E poszt címadó darabja, a Kokopeli-t például a szerző előadásában hallhatjuk, de alább belinkeltem egy médialejátszót egy másik előadással is.
Reflections, Op. 25 (1982) - Kate Steinbeck
Kokopeli, Op. 43 (1990) - a szerző előadása
Winter Spirits, Op. 51 (1997) - Emma Resmini
To Greet the Sun (2004) - Wendela van Swol
Spirit Flight (2012)
Etűdök fuvolára (2011)

A Kokopeli-t itt Julie McGough előadásában mutatom be; a darab két perc taps után indul, mert ráadás ként játszotta azon a koncerten, amelyen a Daniel Dorff darabot is, amelyet korábban már bemutattam; - tekerjük tehát előre a felvételt:

Kokopeli Hoover Encore from Julie McGough on Myspace.

Találtam egy kottaképet is a Kokopeli-ből, azoknak, akik követni is szeretnék az elhangzottakat:

Katherine Hoover: Kokopelli for Solo Flute by Allison Q. Kessinger

Katherine Hoover fuvola-zongora cd-jét is belinkeltem, amelyt online megvásárolhatunk az Amazon-on. Saját műveit is játsza a felvételsorozaton, a szólók közül a Kokopelit, és a Winter Spirits-et, de rögzítette a másik fuvola-zongora művét a Mask-ot is.

Katherine Hoover - Amazon

Katherine Hoover - Youtube