‘interjú’ kategória archívum

Divje Babe

2017 05 31

Matuz István 70 éves

Matuz István idén töltötte be hetvenedik életévét. Ebből az alkalomból számos koncertet ad, ahol a pályája során fontos művekből és szerzőkből válogat, természetesen saját kompozíciói mellet is. De erre az alkalomra - a kerek évfordulóra - művek is születtek, ebből villantunk most fel egyet Nagy Ákos zeneszerző segítségével. De még a beszélgetés megelőzően egy pillanatra el is gondolkodtam mennyire másképp volt ez még néhány évtizeddel ezelőtt. Matuz István valóban utat tört a modern zenének, ezen belül is a modern fuvolázásnak, tevékenységével generációknak adott példát. Emlékszem még az én tanulmányaim idején csak egy-egy fuvolás volt, aki a modern fuvolatechnikával komolyabban foglalkozott, és akkor még nem is volt az természetes, sőt inkább valamiféle lázadónak számított az, aki ezzel foglalkozott. Azután generációról generációra egyre több fuvolás mélyült el a fuvola modernebb technikájában és mára, mondhatni megfordult a helyzet. Mára a hazai fuvolások nagyobb része szívesen fordul a modern zene felé és tanulmányai részeként kapja meg az ehhez szükséges útravalót.
Nagy Ákossal most elkészült művéről beszélgettünk, de egy kicsit messzebbről közelítettünk a témánkhoz.

-Számodra (mint fiatalabb zeneszerző generáció tagjának) miben látod Matuz István munkásságának a jelentőségét?

Nagy Ákos: Az élénk érdeklődése, kíváncsisága, folyton fókuszált figyelme, a zene és a szerzõk irányába tanúsított nagyfokú alázata számos újítást eredményezett. Ezek számomra legalább ugyanannyira fontos és hangsúlyos dolgok, mint a permutációs ujjrend, a különféle multifóniák, a modifikációk, a körlégzés, a clustertrilla, a folytonos glissando.

-Te hogyan látod a hazai modern fuvolázás helyzetét? Van nemzetközi összehasonlításod ezzel kapcsoltban?

Nagy Ákos: Több külföldön élő magyar és nem magyar fuvolással állok szoros kapcsolatba, némelyikkel még barátinak is nevezhető viszonyt is ápolok, pl. Angeliki Sousoura-val, aki Pista növendéke volt Debrecenben, így emiatt van nemzetközi összehasonlításom is.

A sanyarú művészet finanszírozás, a KLIK zsarnokságai, a kortárs zene kevésbé megbecsült helyzete, az ország nagyon rossz közállapotai és az emberek között tátongó hatalmas, bár szerintem igenis betömhető(!), szakadékok ellenére mind a budapesti, mind a vidéki fuvolások nagyon jó eredményekkel büszkélkedhetnek, s nem a versenyen elért érdemekre gondolok.

Páratlan szerencsésnek mondhatja magát az a fuvolás, aki Magyarországon tanul/tanult, mert olyanokat mondhat/mondhatott mestereinek, mint Gyöngyössy Zoltán, Ittzés Gergely, Matuz Gergely és a beszélgetésünk megkerülhetetlen szereplőjét Matuz Istvánt. Feltétlen kiemelném még Romos Zsoltot és a fiatal oktatók közül Bán Máté barátomat.

-Térjünk rá a műre - mik voltak az első impulzusok, amik a komponálás felé vittek? Talán nem felesleges az első kérdésem - mit jelent a cím?

Nagy Ákos: Ősi és primitív. Elsőként nem véletlenül ez jut eszembe a modern fuvoláról. Csont, de nem hideg, hanem meleg. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint egy 1996-os felfedezés, régészeti szenzáció. Szlovéniában, a Divje Babe barlangban egy barlangi medve combcsontjából készült kb. 43,000 éves négylyukú töredékre bukkantak. Ez az eddig ismert legősibb dallamhangszer. Hátborzongató, hogy Krsna ugyanúgy ezen az egyszerű fúvóshangszeren játszott, mint II. Frigyes, vagy a neandervölgyi előember.

Ami erős ihletést adott, az az volt, amikor először hallottam a medve combcsontjából készült furulya rekonstrukcióját. Feltétlen szerettem volna egy a jelenlegi nyugati hangolástól teljesen eltérő új művet írni fuvolára, annyira megérintett a hangzás. Régóta használok már különféle mikrotonális [el]hangolásokat, így ez nem volt újdonság, az viszont feltétlen, hogy Pista preparációit bevethetem magam is. Gondolok itt a Fejetlenül című darabban hallható szaxofonfúvókás megoldásra.

Nagy természetjáró vagyok és barangolásaim, túráim során sokszor voltam barlangban. Mindig megejtő volt az, hogy a hang egészen máshogy viselkedik, az akusztikai környezet egészen más jellegű, mint másutt.
(Lásd még: https://en.wikipedia.org/wiki/Divje_Babe_Flute)

-A kompozíció megalkotását meglepetésnek szántad, vagy felkérést kaptál?

Nagy Ákos: Bár többször is jeleztem, több fuvolásnak is, hogy nem írok fuvolára jó ideig új darabot, de Gergő felkérésének, hogy tudniillik írjak édesapja számára egy ensemble darabot egy a Magyar Rádióban tartandó koncertre kapóra jött. Egyből elkezdett bennem mocorogni a korábbi igény, hogy megcsináljam ennek a medvecombcsontból faragott furulyának az általam konstruált verzióját. Meglepetés is volt, mert a debreceni ünnepségen adtam át végül az ünnepeltnek. A darab pontosan 70 ütemből áll, jelezve az előadó életkorát.

A teljes kotta:

-Miért döntöttél egy akusztikus összeállítás mellett (pont Pistával kapcsoltban)? (pontosan milyen ütõhangszer van az együttesben? - ezt én magam sem tudom a partitúra alapján…)

Nagy Ákos: Érdeklődésem újra inkább az akusztikus hangszerek felé fordult, illetve a korábbiakhoz képest még mélyebben érdekelnek az épített hangszerek, egyfajta DIY-irány, a hangszerek modifikációi, pl. preparációk, világa. Ha már úgy alakult, hogy akusztikus hangszerparkunk fejlődése áll, akkor valahogy mi magunk készítsünk a fentiek segítségével újabb fajta hangzásokat.

A Divje Babe egyetlen egy függesztett cintányért tartalmaz, az viszont számos megszólaltatási módozatban szerepel: kézzel kell rácsapni a cintányér szélére, gumifejű-, különféle timpani-, fa- és trinagulumverő mellett, nagybőgő vonóval, fém lánccal, műanyag és fém seprűvel kell megszólaltatni a cintányér különféle részeinél, bejárva a hangszer teljes terjedelmét.

-Milyen hangzásképre, hangzásvilágra gondoljunk a Divje Babe-vel kapcsoltban? Valamiféle atavisztikus dologra utalsz?

Nagy Ákos: A fuvola és preparált fuvola mellé vonósnégyes és a már említett ütőhangszer társul. Olyan posztszerialista, spektralista eredményekkel íródott experminetális zenéről van szó, ahol az irizáló hangszínek, a széles dinamikai tartományok és a 12 egyenlő részre osztott, lebegésmentes temperálást elhagyva folyamatos fluktáció lép fel. Mondhatnám úgyis, hogy egymásből kinövő és egymással ‘veszekedő’ bepiszkolódó színfoltok határozták meg a gondolkodásomat. Több darabomban kísérleteztem már ezzel, így ez nem újdonság. Inkább a kombinációk száma és egymásutánsiága és az egymással szembeállításuk itt az újszerűség.

Sok darabom valamiféle ősiséget próbál feleleveníteni. Mindig is érdekelt az ősi és a mai világ közötti viszonyrendszer. A kettő kibékítése és az össze nem egyeztethetőségük. A gyermek Nārāyan(a) indiai kereteposzt, a Chiaroscuro balinéz, mon-khmer tánc és árnybábjáték jeleneteket, az Ame no nori fue és a Veiled wince japán udvari zenét, gagaku-t idéz. Zongoradarabjaim némelyike halványan Kárpát-medencei és Balkán népzenei allúziókból építkezik, Lever du Soleil dans le Brouillard apparant című elektronikus és kettőskórust foglalkoztató művem szintén mon-khmer, thai és balinéz zenékből merít és egy transzállapotban elkövetett rituális gyilkosságot fest le. A sor hosszasan folytatható. Helyes tehát a sejtésed, a Divje Babe is atavisztikus zene. Egy elképzelt ősi világot tár elénk. Ha úgy tetszik könnyen kihallhatjuk belőle, akár azt is, hogy egy törzsközösség tagjai egy nagy barlangban összegyűlve misztikus szeánszon vesznek részt, ahol egy látó, egy táltos hangszerével révületbe muzsikálja a közösséget és önmagát is.

-Végül adódik a kérdés, hogy mikor és hol hallhatjuk a művet?

Nagy Ákos: Bízom benne, hogy hamarosan színre kerül Budapest koncerttermeibe. Pontos dátumot sajnos nem tudok mondani neked. A május 31. időpontra kitűzött premier, ami az ArTRIUM - a Bartók Rádió kortárszenei seregszemléje a Márvány teremben lett volna elmarad. Helyette Soli[e]tude című sakuhacsi/fuvola, zongora művem szólal meg egy új verzióban. Színező elemként ütőhangszereket társítottam hozzá.

-Köszönöm a beszélgetést!

Nagy Ákos - Divje Babe ~ első oldal:

FUVOLASZÓ

2017 01 01

Egyszer volt, hol nem volt…

Volt egyszer egy fuvolás újság, úgy hívták, hogy Fuvolaszó. A kiadvány kb. négyszer jelent meg évente, és - némi kihagyással - csak nem két évtizeden keresztül volt sokak kedvenc olvasmánya. Most összegyűjtöttem az összes online elérhető anyagot (legalábbis remélem, hogy az összest), az itt következő állomány - valamennyi teljes szám - Illés Eszter oldaláról való, aki a folyóirat utolsó szerkesztője volt. Alighanem érdekes lesz újra olvasni az alábbi anyagokat.

Gary Schocker interjú(Fuvolaszó 2009/2)

David Chu interjú (Fuvolaszó 2010/1) – a BSF Magazinja és a Japán Fuvolás Újság is leközölte.

Köszeghy Péter interjú (Fuvolaszó 2010/2)

Eloy Flutes interjú (Fuvolaszó 2010/2) – a BSF Magazinja is leközölte, együttműködésben készült Elisabeth Hobbs-al;

Interjú Szilágyi Szabolccsal (Fuvolaszó 2010/3)

Johan Brögger – az újítások mestere (Fuvolaszó 2010/3)

Louis Lot – a Böhm-fuvola Stradivari-ja (Fuvolaszó, 2010/2)

Az alábbi anyagok nem teljes újságok, csak az általam írt cikkek a Fuvolaszó kezdeti éveiből:

További cikkek - 1993,1994,1995:
http://www.czeloth.com/hun_cikkek.html

Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves Olvasónak!

Bicsák Mátyas a Kossuth Rádióban

2016 12 28

Arcvonások

2016 szeptember végén Bicsák Mátyással készített beszélgetést az Arcvonások című rádióműsor. Mátyás azon kevés fuvolások egyike, aki zenei tanulmányaival párhuzamosan komolyabb szintű egyetemi végzettségeket is szerzett, nem csak itthon, de külföldön is. Fuvolásként tanult a 2007 és 2009 között a Berlini Filharmonikusok Zenekari Akadémiájának tagja volt, Andreas Blau növendéke ként. Jelenleg a Wiesbadeni Állami Operaház első szólófuvolása. Mátyást anno én is tanítottam konzis korában és már akkor sem tudtam neki sok újat mondani, meglehetősen jól ismerem a hangszeres képességeit. Remélem, hogy az esetleges időhiánnyal küzdő, fiatalabb fuvolások számára érdekes lesz ez a beszélgetés. Nem tudom a mai fuvolásgenerációk mennyire ismerik őt, és már csak ezért is feltétlenül ajánlom ezt a tanulságos beszélgetést.

A beszélgetést a műsoroldalon érhetjük el, vagy közvetlenül a hangszóró ikonra kattintva. Bicsák Mátyás saját oldalának linkjét a poszt végén találjuk.
Ezzel búcsúzunk a 2016os évtől. Jó szórakozást!

Ez a műsoroldal:
http://www.mediaklikk.hu/2016/09/27/arcvonasok-bicsak-matyas-fuvolamuvesz/

Web: http://bicsak.de/?lang=hu

Opening Gala - Sir James Galway

2016 12 08

Galway Flute Festival Opening Gala 2016


Happy Birthday to Sir James Galway!

Nem hiszem, hogy van még egy olyan fuvolás, aki olyan nagy hatással van a fuvolázásra, mint ő. Az alábbi videó a 2016os Galway fesztivál nyitókoncertje. Hihetetlen az a hangi és technikai biztonság, ahogy Galway ezt a műsort játsza, még sem ezt emelném ki, hanem azt az érzelmi frissességet ami az egész előadást jellemzi. A videó alatt mellékeltem két német nyelvű interjút 1990ből és 2001ből, de megadtam egy linket is ha valaki pdf-ben szeretné olvasni.

Sir James Galway idézetek a 2013as fesztiválról:

-Életed minden napján hallgasd nagy énekesek előadásait.
-Ne üsd a billentyűket!
-Isten nem fog csak úgy megáldani jó hanggal egy napon - neked kell tenned érte!
-A gyakorlás teljes elkötelezettség közted és a fuvolád között.
-Ne csak azt játszd, amit a kottában írnak - játsz úgy mintha egy történetet mesélnél el.

Galway Flute Festival Opening Gala Concert

Galway Flute Festival Opening Gala Concert Live!

Közzétette: Sir James Galway – 2016. július 22.

További videók:
https://www.facebook.com/JamesGalwayFlute/videos

Két németnyelvű interjú Sir James Galway-al.

Interjú Détári Annával

2016 05 08

Interview with Anna Détári about focal dystonia

Ez a videóinterjú lényegében a Détári Annával készült korábbi beszélgetés folytatása - akkor ígértem visszatérünk még az Anna által érintett témára nagyobb terjedelemben. Érdemes tehát a régebbi anyagot is elolvasni, noha a mostani interjú teljesen önállónak is tekinthető már csak azért is, mert Détári Anna segítségével angol felirat is készült hozzá. Szükség volt erre azért is, mert a téma miatt nemzetközi érdeklődésre is számítani lehet. A fokális disztónia egy olyan betegség ami sok zenészt érinthet itthon és külföldön is - pontos számot nem lehet tudni, mivel nálunk még az orvosok sem ismerik fel azt a betegséget. Eddig Dr. Pásztor Zsuzsa (Zenei Munkaképesség Gondozás - Kovács-módszer) írta a legátfogóbb cikket e témában a Parlando hasábjain, a 2015/5ös számban, azért, mert a munkája során egyre több bajba került zenésszel találkozott - érdemes ezt a cikket is tanulmányozni. Ilyen értelemben tehát az itt következő interjú hiánypótló - nem tudok róla, hogy készült volna hasonló beszélgetés gyógyult disztóniással Magyarországon:

Interjú Détári Annával

2015 03 28

Régi kedves ismerősömmel, pályatársammal, Détári Annával készítettem egy beszélgetést. Ismeretségünk még Anna zeneiskolás éveire nyúlik vissza, ekkor találkoztam vele Schweitzer Ivánné, (Juli néni) Gyakorlati tanítás vezetőnk óráin, persze, mint zeneiskolással. Útjaink jó ideig párhuzamosan futottak, de - ahogy az gyakran lenni szokott ezen a pályán - egy idő után szem elöl tévesztettük egymást. Az utóbbi időben Anna egyre többet hallatott magáról, ekkor kerestem meg és készítettünk egy rövidebb, bevezető jellegű beszélgetést egyik koncertje, egész pontosan saját versekkel ötvözött szólófuvolaestje kapcsán. Most úgy döntöttünk, hogy egy nagyobb beszélgetés keretében megpróbáljuk összefoglalni eddigi pályáját, és előrevetítjük lehetséges terveit. Annyit azért előre kell bocsájtanom, hogy tartalmilag nem szokványos anyagot sikerült készítenünk. Egészen biztos, hogy az interjú nem csak a 2015ös év, de talán a blog legérdekesebb cikke.

Mik voltak a zenével kapcsoltos első benyomásaid?
Détári Anna: A zenéhez nagyon hamar közel kerültem. Az családi legendák szerint egy otthon talált furulyán, és egy másfél oktávos játék zongorán a TV reklámok zenéit, és minden egyéb általam hallott dallamot kikeresgéltem. A zongorácskára még emlékszem is, addig nem nyugodtam, amíg pontosan meg nem találtam azokat a hangokat, amiket hallani akartam, órákig pötyögtem a körömnyi kis billentyűkön. Az általános iskolában a zenei osztályba írattak, és a családom aztán örökölt egy pianinót, innen pedig egyenes út vezetett a zeneiskolába, ahol Rozsnyai Erika néni növendéke lettem. A zongorázást nagyon élveztem, rengeteget játszottam, keveset gyakoroltam, közben pedig az Egyetemi templom kórusában énekeltem, amit Dauner János atya vezényelt. Ez az ének- és zenekar rendkívül színvonalas, nagy létszámú együttes volt, komoly műveket tanultunk be és adtunk elő egész estés koncerteken, és ez hamar természetessé vált. Mivel kicsi voltam, és szopránt énekeltem, általában a fuvolák mögött álltam a fellépéseken, és emlékszem, hogyan figyeltem őket, és mennyire elbűvölt a hangszer hangja. Tizenegy-tizenkét éves lehettem, mikor kitaláltam, hogy szeretnék megtanulni egy másik hangszert a zongora mellett. Csellózni vagy fuvolázni szerettem volna, de a zeneiskolában nem volt hely egyik tanszakon sem. Végül félévtől megüresedett egy hely Sweitzer Ivánné, Juli néninél, és így eldőlt, hogy fuvolázni fogok. Azt hiszem Juli néni nélkül soha sem lett volna belőlem fuvolás. Az ő hihetetlen stílusa és szakmai tudása nagyon nagy hatással volt rám, folyamatosan a termében lógtam, amikor csak tehettem, hallgattam a többieket, és amikor egy óra elmaradt, már álltam is felhang-képezni.

Hogyan terelődtél a fuvolás pálya felé?
Détári Anna: Nem emlékszem pontosan, hogyan született a döntés, hogy fuvolás leszek. Annyira egyértelműen követték egymást az események, hogy bennem fel sem merült, hogy mással is foglalkozhatnék. A felvételim évében volt Országos Fuvolaverseny, a budapesti fordulón Doppler Nocture-jét játszottam, és a szünetben Gyöngyössy Zoltán odament a tanáromhoz. Fel van véve a Bartókba – mondta – csak jöjjön el a felvételire. És nem mentem el. Juli néni jobb helynek tartotta Kecskemétet, és a Dratsay házaspárt, így ezt az epizódot el sem mondta nekem, Gyöngyössy tanár úrtól tudtam meg évekkel később, mikor a főiskolán a növendéke lettem. Nem tudom, hogyan alakult volna a szakmai karrierem, ha akkor a Bartókba megyek, de gyakran elgondolkozom rajta, mi alakult volna másként. Így viszont a Kodályban kezdtem tanulni Berényi Bea növendékeként. Ezek az évek először ízleltették meg velem a professzionális zenész-lét stresszét, a teljesítés kényszerét, nagyon más világba kerültem, mint a zeneiskola szeretett teli légköre. Az érettségimen Sáry József elnökölt, ekkor találkoztunk először, és ez a szakmai kapcsolat indította el a kortárs zene iráni érdeklődésemet. Olyannyira, hogy a főiskolai szakdolgozatomat az ő fuvolaműveinek elemzéséből írtam, és a diplomahangversenyen műsorra tűztem Soledad című művét. De életem legmeghatározóbb mesterével a főiskola második éve utáni nyáron, Debrecenben találkoztam egy kurzuson. Gyöngyössy Zoltán a kurzus tíz napja alatt lebontotta és újra felépítette azt, amit addig a fuvolázásról, technikáról, hangképzésről gondoltam. Amikor bementem az első napon, rengeteg anyaggal, az első öt hang után leállított és nekiállt velem hangképezni, és abba sem hagytuk ezt a nyolcadik napig. Emlékszem, kért valamit, és én a szemem sarkából figyeltem az arcát, hogy reagál, jó-e az, amit csinálok. Leállított, és megkérdezte: neked tetszik ez a hang? Nem feleltem azonnal, mire folytatta: ne az érdekeljen, hogy nekem tetszik-e. Ez a te hangod, neked kell jónak találnod. Ha tényleg arra mész, hogy gondolkodás nélkül teljesítsd, amire kérlek, akkor holnap hozok egy doboz kockacukrot, és kapsz egyet, ha ügyes voltál! Végül hozzátette: nem az oviban vagyunk. Attól kezdve minden órán, mikor nem maximálisan magamra figyeltem, ő pöckölt egyet az ujjával, minta egy cukrot passzolna oda nekem. Egy életre szóló lecke volt. Mintha tíz nap alatt egyszerre kaptam volna meg több év fejlődését. Gyöngy egy újfajta gondolkodási struktúrát tanított, filozófiát, és életszemléletet a fuvolázáson keresztül. Ahogy ő mondta mindig: a fuvolázás az én filozófiám. Soha nem éltem meg korábban, és később sem olyan ugrásszerű pozitív fejlődést, mint amit a vele való találkozás jelentett. A főiskola utolsó évét már az ő növendékeként végezhettem, és további két évet a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, azt hiszem, hogy ez az a három év, ami teljes egészében megalapozta a szakmai tudásom és hozzáállásom. Van egy kis füzetem, ahová lejegyezgettem az instrukcióit, tanításait, gondolatait és természetesen az aranyköpéseit is. Mai napig újra és újra kinyitom, a mai napig segít. Arra gondolok: mit mondana erre Gyöngy? Aztán gyakran látom maga előtt az ujjait, ahogy a képzeletbeli cukrot pöcköli felém.

Milyen szakmai és emberi benyomásokból építkeztél még fuvolásként?
Détári Anna: Meghatározó fordulópont volt az Auréle Nicolet-tel való talákozás. Berio Sequenza- t játszottam neki a pesti kurzusán, ami az egyik kedvenc darabja, így szerencsémre bőségesen szánt rá időt. Az elképzelés és a gesztusok fontosságát tanította. A darabot először el kellett „énekelnem”, kiabálnom a dinamikai reihe-ét tökéletesen betartva. Aki ismeri a darabot, azt tudhatja, hogy ez szinte teljesen lehetetlen. Mindenesetre a rám szánt egy órából 45 percet kiabáltam, negyed órát fuvoláztam, és teljesen elégedetten távoztam.

Mihez kezdtél diploma után? Általában a fuvolások előtt 3 út áll: zenekar, tanítás, vagy koncertezés - vagy ezek kombinációja. Azt hiszem a koncertezés a legnehezebb kenyér Magyarországon, fiataloknak még mindig kevés a lehetőség. Arra gondolok, hogy ez egy elég nehéz pillanat amikor egy hangszeres hirtelen kikerül az iskolákból - így van ez ma is, és így volt régebben is… A Te esetedben ez hogyan történt?
Détári Anna: A pécsi diplomám után megpróbáltam a felvételit a DLA-ra, akkor 18 embert vettek fel, és én lettem a tizenkilencedik. Őszintén szólva teljes pánik lett úrrá rajtam, mikor a nyár a végéhez közeledett, nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Szeptemberben felhívtak, hogy vállalok-e egy zeneiskolai félállást, és mivel nem volt jobb ötletem, elfogadtam. Hat évet tanítottam Diósdon a művészeti iskolában, és ez a hat év pont elég volt arra, hogy rájöjjek: ez az életmód nem igazán nekem való. Pár évvel később elkezdtem tanítani Nagykovácsiban is, az American International School of Budapest iskolában, ott a mai napig is tanítok angolul fuvolát.

A kortárs zenéhez tehát meg volt a kapcsolatod. De - gondolom - kortárs szerzőkkel is kapcsolatba kerültél…
Détári Anna: Nem találtam a helyemet, nem volt igazán meghatározó csapásvonal. Dolgoztam kisegítőként az Operett Színház zenekarában négy évig, hakniztam itt-ott, és évről évre megpróbáltam adoktori felvételit, újra és újra sikertelenül. 2009-ben találkoztam Nagy Ákos zeneszerzővel, akivel egy nagyon gyümölcsöző kapcsolat indult. Ákos nagy vehemenciával szervezte a koncerteket, így rendszeres fellépési lehetőséghez jutottam, eljátszottam az összes fuvolaművét.

Nagy Ákos - Soli(e)tude, Fuvolamaraton az A38 hajón, 2014

Amikor ezt az interjút előkészítettük elhatároztuk, hogy mindenképpen beszélünk egy olyan kérdésről, amely Téged személyesen is érint.
Détári Anna: 2010 nyarán a Művészetek Völgyében volt két koncertem, az egyik szólóest, a másikon Matuz Gergővel játszottunk közösen. A koncert után kezdtek furcsa érzeteim támadni, nem indultak jól a hangok, diszkomfortos volt a hangképzés, de akkor ezt betudtam a hangképzés hiányának és a fáradtságnak. Két héttel később már egyetlen hangot sem tudtam megfújni a hangszeren. Ha megpróbáltam, a szám teljesen másként reagált, összerándult a felső ajkam, és nem voltam képes megtartani a befúvónyílást. Eleinte csak annyit érzékeltem: nem működök, nem tudok fuvolázni. Az, amibe belefektettem az elmúlt 15 évemet, megszűnt létezni.

Sikerült végül meghatározonod, hogy voltaképpen miről van szó?
Détári Anna: Fokális disztóniás lettem, bár ezt akkor még nem tudtam, csak évekkel később kristályosodott ki ez a diagnózis. A fokális disztónia, vagy másik nevén feladat-specifikus disztónia csak és kizárólag egy adott tevékenység végzését gátolja meg. Én fütyültem, grimaszoltam, kifogástalanul artikuláltam, az egyetlen dolog, amire képtelen voltam, az a fuvolázás volt. Később megismertem olyan gitárost, aki a beteg kezével remekül zongorázott, de amit közel került a gitárhoz, görcsbe rándultak az ujjai. A betegség lényegében felbontja, illetve összekuszálja az adott agyi terület és az izomzat közötti idegkapcsolatot, az izom (esetemben az ajkak körül) ellentmondásos parancsokat kap az idegrendszertől, ezért nem tud funkciójának megfelelően működni. Ezeket a információkat ismét jóval később, külföldi honlapokon találtam meg. Legalább négy neurológusnál jártam, aki nem ismerte fel a betegséget és teljesen tehetetlen volt. Akadt olyan is, aki művészhisztiként kezelte, és lórúgásnyi nyugtatót írt fel. Volt, aki a szemembe mondta, hogy semmi bajom. De ha adott esetben találtam volna egy olyan orvost, aki felismeri a betegséget, akkor sem kaphattam volna segítséget, hiszen az orvostudomány mai álláspontja a fokális disztóniáról az, hogy gyógyíthatatlan.

Hogyan sikerült még is fogást találni a problémán?
Détári Anna:
Én négy évvel később 22 koncertet adtam három hónap alatt. De ez egy hosszú és küzdelmes út vége. Az első másfél év mély depresszióban telt. Sorra lemondtam a koncertjeimet, eljártam tanítani, hangszer nélkül, és órákat álltam a tükör előtt a fuvolafejjel, hogy megpróbáljak egy hangot kicsikarni belőle, teljesen sikertelenül. Azután szépen lassan, ahogy a depresszív állapot lassan elmúlt, elkezdtem megoldásokat keresni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a négy év alatt egyetlen egy nap sem volt, amikor arra gondoltam volna, hogy feladom ezt a harcot.

Feltételezem rengeteg tapasztalatot szereztél, és jövőbeli terveid ehhez kapcsolódnak.
Détári Anna:
A kimerítő ősz után egy kis átmeneti gyengeséget tapasztaltam, ezért ismét elvonultam a színpadtól, és azt az időt, amit most kénytelen vagyok újra a problémára szánni, azzal is kitöltöm, hogy elkezdtem egy könyvet írni a tapasztalataimról, és a fokális disztónia gyógyításáról. A probléma sokkal több zenészt érint, mint gondolnánk. Németországi felmérések szerint minden századik professzionális zenész tapasztal fokális disztóniát az élete során. Spontán gyógyulás nincs, nem lehetséges, az idegpályák nem állnak maguktól a helyükre. Gyógyszer nincs, és kúra nincs. Néhány elszigetelt eset van, akik önmagukat diagnosztizálják, és gyógyítják (például Róth Ede gitárművész, és tanítványa, Mester Sándor), de ma Magyarországon, fokális disztóniásként külső segítséget kapni nem lehet.

Mester Sándor egy dokumentum filmet is készített a témáról, de ezzel együtt ez a probléma még mindig teljesen feltáratlan terület nálunk is.

Détári Anna: Ezért döntötem úgy, hogy egy könyv formájában összefoglalom a tapasztalataimat, megosztok minden információt, amihez hozzájutottam, és leírom az önmagamon sikeresen alkalmazott terápiát. Itt meg kell említenem Pálhegyi Máté fuvolaművészt, aki nélkül a fuvolás, aki vagyok, nem születhetett volna újjá. Az első pillanattól mellettem állt, és ketten próbáltunk meg összerakni egy olyan gyakorlatsort, ami javíthat a disztóniás tüneteimen. A helyzet olyan súlyos volt, hogy az első két évben még egy gyertyát sem tudtam elfújni, mert túlságosan hasonlított a szájtartás a fuvola Ansatzhoz. A közös munkánk tiszta vakrepülés volt, egyikünk sem ismerte a betegséget vagy fizikai tünetek okát, de kitartóan dolgoztunk. A fizikai szinten túl komoly lelki és pszichés munkára is szükség volt, ezeknek a leírását mind tartalmazni fogja a könyvem. Elöljáróban csak annyit, hogy a betegség részben a mai profi zeneoktatás stresszes versenyszellemének következménye, ezért nagyon fontos lenne odafigyelni a következő generációra. Senkinek sem kívánom ezt a rettenetes veszteségélményt, holott én hosszú távon profitáltam belőle. Az ember kénytelen kiépíteni egy másfajta, egészségesebb hozzáállást a hangszerjátékához, és az egész életéhez, különben benne ragad a disztóniás állapotban. Meggyőződésem, hogy minden típusú fokális disztónia gyógyítható, amire szükség van az a nyitottság, a mesebeli királyfik halált megvető bátorsága és sok-sok derű.
Szeretnék a jövőben disztóniásokkal foglalkozni, megosztani a tapasztalataimat és segítséget nyújtani, nem csak a könyvön keresztül, de személyes terápiával is.

Hogyan tervezed a könyv megjelentetését?

Détári Anna: Magyarországon még keresek kiadót, és hálás vagyok minden jótanácsért és tippért, ha valakinek van ötlete, kérem,hogy keressen meg személyesen, az e-mail címem: detaria[kukac]gmail.com. Az viszont már biztos, hogy az elkészülte után a könyvet lefordítom angolra, és az Amazon weboldalakon keresztül megrendelhető lesz. És ha valakinek a diszóniával kapcsolatos tapasztalatai vannak, keressen meg privátban a Facebook oldalamon!
Köszönöm a beszélgetést!

Détári Anna verses szólóestje a BMC könyvtárában - 2014.11.19:

Détári Anna: Fecskevonuláskor
Nagy Ákos: Ame no nori fue
André Jolivet: Cinque Incatations (III.)
Détári Anna: Notturno
Détári Anna: Requiem
André Jolivet: Cinque Incatations (IV.)
Détári Anna: Ketrec
André Jolivet: Cinque Incatations (V.)
Détári Anna: Kert
Johann Sebastian Bach: d-moll Prelude
Détári Anna: Idill
Détári Anna: Átadás
Baráth Bálint: Itako no arioso
Détári Anna: Kavalkád
Nagy Ákos: Legyek násza
Détári Anna: Hajnali vers szeretőmnek
Johann Sebastian Bach: G-dúr Sarabande
Détári Anna: Összeborulás-vízió
Détári Anna: Utóérzet
Achille-Claude Debussy: Syrinx
Détári Anna: Szilárd halmazállapot
Heinz Holliger: Sonate (in)solit(air)e (XII. Passacanaille)
Nagy Ákos: Soli(e)tude
Détári Anna: Eső után

hangverseny - “Párhuzamos életek”

2015 03 24

Szilágyi Szabolcs és Borbély László hangversenye

a Rákoshegyi Bartók házban. 2015.03.27. - 16 óra

Bartók Béla halálának 70. és
Dohnányi Ernő halálának 55. évfordulója alkalmából.

-Mondanál néhány szót a  közelgő tematikus koncertedről?
Szilágyi Szabolcs: A Rákoshegyi Bartók Zeneházban koncertezünk Borbély László zongoraművésszel “Párhuzamos életek” címmel - a Bartók és Dohnányi évfordulóval kapcsoltban. Lesz koszorúzás, beszédet mond az alpolgármester, szóval elég reprezentatív esemény lesz. Itt küldöm a linket.
-Ahogy arról már beszámoltam a Dohnányi szólóművel vendégszerepeltél az Összamerikai Fuvolástalálkozón, New Orleans-ban, de most ezzel a nagyobb anyaggal is útra kelsz…
Szilágyi Szabolcs: És újra Észak-Amerikába, de ezúttal Kanadába, Torontóba utazom. Június 19-én lesz koncertem a “Párhuzamos Életek” anyaggal a Kanadai Fuvolás Társaság közgyűlésén, természetesen a szólózongoradarabok nélkül. Így a műsor a következőképpen alakul : Dohnányi Ária, Passacaglia, Bartók 3 csíkmegyei népdal, Dohnányi cisz-moll szonáta majd a Bartók-Arma Parasztdalok.
-De ez a koncertműsor most hangzik el először?
Szilágyi Szabolcs: Ez a koncertanyag volt már Pekingben, tehát évek óta folyamatosan dolgozom rajta. Van hozzá egy bemutató előadás is - projectoron diákat vetítünk kottarészletekkel, fényképekkel, szöveggel - angol nyelvterületen Lecture Recital-nak hívják az ilyesmit - illetve felvettük a zenetudományi intézettel is a kapcsolatot és lesz folytatás. A legfontosabb pedig, hogy októberre van betervezve az anyag lemezfelvétele, és ez után mindenképpen tervezünk még egy “lemezbemutató” koncertet idén. A műsor folyamatosan bővül, felvesszük a Román Népi Tácokat is Bartóktól.

Tehát a Rákoshegyi Bartók házban elhangzó koncert műsora a következő:

Szilágyi Szabolcs (fuvola) és Borbély László (zongora)

Dohnányi: Cascades Op.41
Dohnányi: Aria Op.48 No.1
Dohnányi: Passacaglia Op.48 No.2
Bartók: Három csíkmegyei népdal
Bartók: Allegro Barbaro
Dohnányi: Szonáta hegedűre és zongorára Op.21 (Ittzés Gergely átirata)
Bartók: “Hajsza” a Szabadban ciklusból
Bartók - Paul Arma : Suite paysanne hongroise

Fővédnök: Fohsz Tivadar, Budapest Főváros XVII. Kerület Rákosmente Alpolgármestere

Belépőjegy: 1500 Ft

Link: Szilágyi Szabolcs

születésnap - Madarász Iván

2015 02 10

Madarász Iván három fuvolaversenyt is írt (eddig…) hazai fuvolásaink számára:
Concerto F(L)A - Bálint János számára;
Flautiada - Csetényi Gyula részére (apukám); és a
Episodi Concertanti-t Gyöngyössy Zoltánnak.

Ez utóbbi még nem szerepel a fenti wikipédia címszóban. Az Episodi-t - ismert okokból - Oross Veronika rögzítette felvételen; a Hungaroton oldalán bele hallgathatunk.

Madarász Ivánnal Illés Eszter készített interjút 2009ben az akkor még létező Fuvolaszó hasábjain, itt olvashatjuk.

Boldog születésnapot kívánunk!

Szigeti István: Hommage a Madarász



Madarász Iván: Concerto FLA



NobilArt koncert
Matuz Gergely fuvola, Artemisia kamarazenekar
Vezényel: Gulyás Nagy György

reblog - Baráth Bálint interjú

2015 02 05

Baráth Bálint zeneszerzőt korábban már én is megszólaltattam, az interjút itt találjuk. De ezt az interjút Szabó Kriszta készítette, a folytatáshoz a linket az idézett szöveg végén találjuk.

- Hol helyezed el magad a kortárs zenei életben?

- Nehéz megmondani, manapság nincs egy közös zenei nyelv, ahol bárki is el tudná helyezni magát. Ami azt illeti, én az akusztikus zenében összefoglaló típusnak, az elektronikusban viszont keresőnek mondom magam. Ellentét ez is, amint annyi minden nálam. Előadóként mindenféle zenét szeretek játszani, mert hiszem, hogy az, aki arra jut, hogy komponáljon és ezért ki is áll, rendelkezik egy ötlettel vagy logikával, amivel érdemes foglalkozni. Egy jó példa erre Ravel Le Gibet című darabja.

A zenével tűzdelt folytatást itt olvashatjuk…

Zenei illusztrációként A vak sámánasszony álmát választottam, Détári Anna előadásában - 2009. Természetesen szólófuvola darab…

születésnap - Matuz István

2015 01 21


Kőszeghy Péter - OWOO
Kamarakoncert Matúz Istvánnak


Ma Matuz István születésnapját ünnepeljük, a neki írt kamarakoncerttel. A műről a szerzővel, a Németországban élő Kőszeghy Péterrel beszélgettem. A bejegyzés legvégén, a videó alatt elhelyeztem egy linket Fülep Márk Matuz Istvánról írt cikkéhez, címe: MATUZ ISTVÁN: FEJETLENEN – JELENET FEJETLEN FUVOLÁ(S)RA.

Boldog születésnapot kívánunk!

Néhány éve - 2010ben - készítettem egy interjút Kőszeghy Péter, zeneszerzővel, ami a Fuvolaszóban jelent meg. Akkor és ott megemlítettük, hogy készül egy fuvolaverseny Matuz István részére. Mivel a darab akkor a tervezés stádiumában volt semmi közelebbit nem lehetett róla tudni, ezért most - úgy éreztem - érdemes visszatérni erre a témára. Főleg, hogy már videó felvétel is van belőle, tehát meg is hallgathatjuk. Ezzel kapcsolatos kérdéseimmel kerestem meg Kőszeghy Péter.

Péter, én persze utána néztem, de elmondanád az Olvasóknak mit jelent a kissé rejtélyes cím?
Kőszeghy Péter: OWOO (vagy OBO) jelentése: Mongólia sztyeppéin elterjedt “kőhalmaz” értendő a név alatt, ami rituális célokra van “felépítve”. Mongólia és Tibet hegyei között több ilyen összegyűjtött kőhalom található. Ezek a helyszínen található nagyobb kövekből lettek összerakva, általában 2-3 méteres magasak, a közepén színes (töbnyire kék) anyagcsíkokkal és fa botokkal díszítetten.

null


Milyen célt szolgálnak ezek az építmények?

Kőszeghy Péter: Az OWOO-k, mint Úti-istenségek több hegyi átkelő közelében is megtalálhatók. A múltban az elesett harcosok szimbólumai is voltak ezek a kőhalmazok. Csata előtt a környéken lakók jelképesen minden harcosnak egy követ raktak ezekre a kőhalmokra: amelyik harcos elesett az ütközetben, annak a köve a halmon maradt.

null

Hogyan kapcsolódik mindez a darabhoz?

Kőszeghy Péter: Ha egy utazó egy ilyen kőhalmazhoz ér Mongóliában, egy sámánikus rituálét gyakorol: háromszor körbesétál az OWOO körül, és minden egyes kör után egy újabb követ tesz fel a halomra. Ez a rituálé arra szolgál, hogy az úton, ami még a vándor előtt áll, semmi szerencsétlenség ne érje.
Nos, a Kamarakoncert Fuvolára és Kamaracsoportra ilyen alapon íródott, Matuz Istvánnak. Végül is ez egyfajta “Rituálé”, olyan értelemben, hogy István életében ne történjen szerencsétlenség. Egyfajta amulett a darab. A három “tétel” ,a három zenei sétát jelenti az OWOO körül.

Köszönöm a válaszokat!

Most pedig hallgassuk meg a darabot:


Matuz István - fuvola; EAR Ensemble

Fülep Márk Parlando-ban megjelent cikke itt olvasható.

Web: www.koeszeghy.net