A metaforák és veszélyeik

Teaching and Learning Music: Being Mindful of Metaphors ~
Bill Plake

Bár tudom, hogy az augusztus szakmai szempontból is uborkaszezon, de újra itt egy elméleti jellegű írás, ezzel kezdjük a hónapot. Ahogy ez év elején írtam egy cikkemben (itt), meglehetősen sok félreértéshez vezetnek a metaforák és tisztázatlan utalások, költői képek a tanítás során. Mint kiderült nem csak én gondolom így, hanem a földteke másik oldalán Bill Plake is erre az eredményre jutott egy nem régiben publikált blogbejegyzésében, és amely meglehetősen egybe cseng az általam hangoztatott nézetekkel. A disztóniából felgyógyult, Alexander Technique tanár és jazz zenész a fuvolázást is műveli, és már találkozhattunk vele itt, a blogon. Írása nagyon érdekes és megnyugtató abból a szempontból, hogy a világ másik felén is ugyan azokkal a metodikai problémákkal találkoznak mások, mint mi.

Akit érdekel, itt egy hosszabb lélegzetű interjú a szerzővel, Bill Plake-el:
https://youtu.be/NuyZ0J0amS4

Itt az eredeti link (mindenképp érdemes elolvasni eredetiben is) és most lássuk a cikket:

Valahányszor Alexander Technique leckéket adok muzsikusoknak nem szokatlan, hogy bizonyos félreértésekre derül fény a hangszeres játékkal kapcsolatban. Gyakran előfordulnak anatómiai és/vagy élettani félreértések, amelyek az adott hangszerre, annak fizikai igényeire jellemzőek. Sok tévedés van az egyes hangszerek akusztikai alapismereteivel kapcsoltban is.

Mindkét esetben ezek a félreértések sok felesleges energiába kerülnek, amely megakadályozza, hogy a muzsikus hatékonyan fejlődjön a saját potenciáljának megfelelően. Sok oka lehet annak, hogy ezek az elképzelések kialakulnak és megerősödnek, de itt és most egy sajátos fajtának szeretném szentelni a figyelmet: a fizikai realitással kapcsolatos zavaros metaforáknak.

A metaforák nagyon hasznosak lehetnek elvont dolgokkal kapcsolatos vizuális képek megalkotásában csak úgy, mint egy adott koncepció vagy tárgy észlelésének kibővítésében. Néha egy-egy hatásos metafora kiválthatja az “aha!”-élmény pillanatát, amelyet tanár és diákja is kedvel. Mégis, a zenetanulásában és tanításában a metaforák néha “kétélű fegyverek” (metafora ez is!), és éppen annyi problémát okoznak, amennyit megoldanak.

Ha egy metafora segít egy elvont, elméleti kérdést pozitív pszicho-fizikai élménnyé átalakításában, akkor igen, a metaforák csodálatosak. De ha egy metafora eltávolít a valóságos fizikai realitástól, akkor ez a legjobb esetben is csak korlátozottan lehet hasznos, és hátrányos módon még be is avatkozik a tanulási folyamatba (a legrosszabb esetben!).

Íme néhány metafora, amit hangszeres muzsikusok használnak:

~Ujjaid “táncoljanak” a billentyűkön…
~A hangod “pattanjon vissza” a falról…
~A karod “repüljön ki” a válladból…

Itt alább bemutatok néhány gyakori metaforát, amelyekkel tanulói és oktatói munkám során találkoztam, mint fúvós, és amelyek a legjobb esetben is csak vegyes eredménnyel jártak. Az első anatómiai/fiziológiai dolgokat, a második akusztikával keveredik kapcsolatba.

Nézzük meg őket:

1. “Lélegezz a hasadba.” (vagy a has, mint tüdő metafora, ahogy én hívom). Először is nem lehet levegő venni a hasba, mert a tüdő nem ott van. Ezzel a metaforával gyakran arra ösztönzik a tanulót, hogy több hasizmot használjon a légzés során, illetve meg akarják vele előzni a felületes, sekély, klavikuláris légzést a mellkas felső részében.

Mi a probléma ezzel?

Ha ennyire nagy hangsúlyt kap az, hogy a levegőt “lefelé nyomjuk” , akkor előfordulhat, hogy a tanítvány visszaél a fej-nyak-gerinc mechanizmussal. Ennek általában az a vége, hogy a tanuló megpróbálja összepréselni, torzítani a gerincét korlátozva ezzel a mellkas rugalmas, szabad kiterjedését, ami szükséges lenne a hatékony légzéshez.

Minden alkalommal, amikor a légzéssel foglalkozunk egy-egy hallgatóval, bemutatom és elmagyarázzam nekik (képeken és videókon keresztül) a tényleges, összehangolt mozgásokat a légzésnél, és gyakorlati segítséget adok ahhoz, hogy élvezhessék ezt a természetes és hatékony koordinációt.

Ahelyett, hogy “belélegeznének a hasukba”, bátorítom őket arra, hogy érzékelje a törzs háromdimenziós kiterjedését és összehúzódását, amely pontosan leírja a légzés fizikai mechanizmusát. (Azt javaslom, hogy Önök is ugyanezt tegyék.)

2. “A nyelv egy olyan szelep, ami elindítja a hangot”. Mégegyszer: ez egyáltalán nem utal arra, mi történik akusztikailag. Nem számít milyen hangszeren játszunk, a nyelv nem indítja el a hangot. SOHA (kielemés tőlem). A fókuszált légáramlás indítja el a hangot. Ezt a “szelep”-metaforát gyakran használják arra, hogy a nyelv pontosabb dolgozzon.

Mi a probléma ezzel?

Biztosak lehetünk abban, hogy a nyelv nagy hatással lehet a légáramlás pontos kezdésének meghatározására, és a a hang leállítására. De nem teheti azt, amit csak a légáram tehet. Ha úgy gondolsz a nyelvedre, mint a “szelepre”, amely elkezdi a hangot, akkor arra ösztönözhet, hogy túlságosan belsőleg összpontosítson a hangzás előállítására.

Ez az ajkak “mikro-menedzsmenedzseléséhez” vezethet, ami túlzott állkapocsfeszítést és megelőlegezett “felkészülést” okozhat, amikor egy frázist kezdünk. Ez viszont megakadályozhatja, hogy teljes mértékben felismerjük és támaszkodjunk a hangzó mechanizmusokra, ami a levegőnek a hangszerbe történő feláramlásával kapcsolatos.

Ahelyett, hogy a nyelvre, mint “szelepere” gondolnánk a diákjaimat arra ösztönözöm, hogy tekintsék az artikulációt a hang részének. A hangképzés fúvós hangszeren magában foglalja a koncepciót (elképzelést) és a levegő mozgását is (többek között).

Tehát ahelyett, hogy “nyelvszelepre” gondolnánk az artikuláció során, próbáljuk meg pontosan elképzelni a kívánt artikulációt (lényegében a zenei kifejezést!). Ha elég világos, akkor az agy hatékonyan koordinálja a fizikai mechanizmusokat, hogy megvalósítsa a zenei szándékot. Ez az, amit a gyakorlatban sajátíthatunk el.

Végül is nem azért vagyok itt, hogy mindenkit lebeszéljek a metaforáktól. A metafora pozitív célokat szolgál mind a tanításomban, mind a tanulásomban. De azt javaslom, hogy legyen mindenki óvatos, amikor használja őket (mind a tanítás, mind a tanulás során).

A metafora (mint bármely más gondolat) arra késztet bennünket, hogy konkrét módon reagáljunk. Ha a diákjaid konstruktív, rugalmas és feltáró módon reagál, amely jobb koordinációt, jobb megértést és jobb zenét eredményez, akkor nagyszerű! Mindenképpen használd!

De még akkor is meg kell győződni róla, hogy tanuló (vagy mi magunk) tisztában van-e vele valójában mi történik. (Röviden: a  metafora az metafora!) Szánjunk időt arra, hogy megtanuljuk megértessük az anatómia, fiziológia és akusztika kifejezetten a hangszeres játékra vonatkozó momentumait.

A metafora és a fizikai valóság közötti megkülönböztetés segít abban, hogy tanulóid tovább fejlődjenek, és kíváncsiak maradjanak.

Címkék: , ,

Hagyj üzenetet

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.