‘focal dystonia’ címkével ellátott bejegyzések

A gyakorlás 11 szabálya

2017 07 15

The Mindful Pianist

• Akiko Trush, zongorista, aki a korábban említett Bill Plake-hez hasonlóan szintén egy gyógyult fokális disztóniás muzsikus. Ma már nem csak zongoratanár, hanem segítő csoportokat szervez gyógyulni vágyó zenészekből és kutatókból, orvosokból is. Bejegyzését a Facebook-on találjuk a Mindful Pianist oldalon (lásd fent), de az egész posztot be is ágyaztam a fordítás után.
Ebben a bejegyzésében a zongorista arról beszél melyek a hangszeres gyakorlás általános szabályai, vagy inkább aranyszabályai - szerinte ez szám szerint tizenegy - amelyek nem csak a sikeres rehabilitáció (retraining/újratanulás) során alkalmazhatóak, hanem érvényesek a mindennapos, normál hangszeres munkastratégiára is. Én ez utóbbi értelemben fordítottam le a szöveget, természetesen fontos eredetiben elolvasni a bejegyzést - mint mondtam a fordítás végén ott található beágyazva. Csupán a befejező néhány pont vonatkozik kifejezetten a disztoniás-retraining-re.

Tehát itt van:

#1 Ne gyakorolj, ha nem érzed magad jól, ha frusztrált és negatív vagy.

#2 Hagyd a hangszert ha negatív érzéseid keletkeztek, vagy ha frusztrált és kimerült lettél. A legjobb pillanat a gyakorlás abbahagyására, amikor azt érzed, hogy gyakorolnál még egy kicsit.

#3 Rövid és gyakori intervallumok az egész napra elosztva sokkal hatékonyabbak, mint egyetlen, hosszú gyakorlási időszak. Mindig figyeld az érzéseidet és tartsd a mozgásodat frissen úgy, mintha az első alkalommal kezdenéd a gyakorlást.

#4 Ha valamilyen új mozgást tanulsz hagyd abba a gyakorlást időben és ne ismételd meg csak azért, mert meg akarod erősíteni magad abban, hogy meg tudod csinálni jól. Ez különösen nehéz akkor, ha olyan típus vagy, aki arra törekszik, hogy amit tanul az “vérré váljon”. Az újonnan tanult mozgások megerősítését egy másik gyakorlási szakaszban, szakaszokban kell majd elvégezni.

#5 Ne várjunk semmilyen fejlődést egy-egy gyakorlási szakasz alkalmával. Kezdetben nehéz lesz elfogadni ezt a gondolatot, de nem tapasztalhatunk jelentős változást egy rövid gyakorlási szakaszon belül. Gondoljunk arra, hogy egy adatbankot töltünk fel szándékoltan, mozgások miko-információival. A fejlődés nem látszik amíg az adatok el nem érnek egy bizonyos szintet, néha az eredmény néhány nap elteltével látható, néha hetekkel később.

#6 Ne lepődj meg ha a dolgok időről időre rosszabbodnak. Előfordulhat, hogy néha úgy tűnik az eddigi fejlődés teljesen eltűnt, de a leállás ugyanolyan fontos, mint az “üzemidő”. Valójában minél mélyebbre esel vissza, annál magasabb szinten térsz vissza.

#7 Hagyd abba a gyakorlást ha a problémára kezdesz koncentrálni. Gyakorold a figyelmed áthelyezését más testrészeidre (például csuklóra, alkarra, könyökre, vállra, nyakra, gyomorra, csípőre, térdre, bokára).

#8 A retraining /újratanulás nem csak a hangszerrel kapcsoltban történik. Nézz utána hol tudod még alkalmazni az más területeken a mindennapi életedben.

#9 Semmi sem fog működni ha nem vagy kész a fejlődésre. Folytass magaddal őszinte párbeszédet, és vizsgáld meg teljes felelőséget tudsz-e vállalni magadért.

#10 Fejlessz ki magadban egyfajta tanú-állapotot. Figyeld meg a testi szokásaidat és ne kapcsolt össze a mozgásokat az érzelmeiddel.

#11 Ne legyél túlzottan bizakodó ha jól mennek a dolgok, mert csalódott leszel ha később ugyan ezt tapasztalhatod ellenkező előjellel. Az érzelmek szabályozása nem hidegséget jelent, hanem pontosan azt a gyakorlatot amellyel leválasztod az érzelmeidet a gyakorlásodtól.

Az eredeti poszt:

Some guidelines for effective and efficient retraining.

These are some general ideas that have helped me retain…

Közzétette: The Mindful Pianist – 2017. április 25.

Détári Anna

2016 08 06

új oldala a facebook-on

Kedves Mindenki! Barátaim, ismerőseim közül sokan ismerik a történetemet: 2010-ben a zenész disztónia (más néven feladat…

Közzétette: Détári Anna – 2016. augusztus 4.

Kedves barátom, Czeloth-Csetényi Gyula készítette velem ezt az interjút májusban a zenész disztóniáról. Megosztottam má…

Közzétette: Détári Anna – 2016. augusztus 4.

Ezt a két videót kifejezetten azért készítettem el, hogy inspiráljam vele azokat, akik zenész disztóniában szenvednek,…

Közzétette: Détári Anna – 2016. augusztus 6.

Interjú Détári Annával

2016 05 08

Interview with Anna Détári about focal dystonia

Ez a videóinterjú lényegében a Détári Annával készült korábbi beszélgetés folytatása - akkor ígértem visszatérünk még az Anna által érintett témára nagyobb terjedelemben. Érdemes tehát a régebbi anyagot is elolvasni, noha a mostani interjú teljesen önállónak is tekinthető már csak azért is, mert Détári Anna segítségével angol felirat is készült hozzá. Szükség volt erre azért is, mert a téma miatt nemzetközi érdeklődésre is számítani lehet. A fokális disztónia egy olyan betegség ami sok zenészt érinthet itthon és külföldön is - pontos számot nem lehet tudni, mivel nálunk még az orvosok sem ismerik fel azt a betegséget. Eddig Dr. Pásztor Zsuzsa (Zenei Munkaképesség Gondozás - Kovács-módszer) írta a legátfogóbb cikket e témában a Parlando hasábjain, a 2015/5ös számban, azért, mert a munkája során egyre több bajba került zenésszel találkozott - érdemes ezt a cikket is tanulmányozni. Ilyen értelemben tehát az itt következő interjú hiánypótló - nem tudok róla, hogy készült volna hasonló beszélgetés gyógyult disztóniással Magyarországon:

Rethinking Long Tones

2016 05 06

Hosszú hangok - újragondolva

Már nagyon régen volt fordítás, és ma végre megjelenhetett Bill Plake - egy amerikai, nyugati-parti szaxofonos - blogbejegyzésének ,agyar verziója. A művész Alexander Technique tanár is és kifejezetten zenészekre specializálódott. További, nem elhanyagolható részlet, hogy gyógyult disztóniás is (ezt a témát nemrégiben érintettük Détári Annával a vele készült beszélgetésben), kéz problémáját az AT segítségével oldotta meg - személyes történetét itt olvashatjuk el - ajánlom, rendkívül érdekes. De most már jöjjön a cikk:


A vonósok és a fúvósok számára a hosszú hangok gyakorlása egyike a legfontosabb gyakorlatoknak. Az elsődleges cél a hang, az intonáció és a - egyesek számára - kitartás fejlesztése. Még mindig meglepődök, hogy rengeteg olyan zenésszel találkozom, akik úgy gondolják a hosszú hangok gyakorlása  csupán egy lelketlen gyakorlat, amely megerősít. Egy szükséges rossz, amely egyfajta belépő a napi gyakorlás többi, érdekesebb részeibe. Nem szokatlan számomra amikor például fúvósokat coaching-olok kiderül, hogy a hosszú hangok gyakorlása folyamán tv-t néznek, vagy más zavaró tevékenységet végeznek. Szerintem ez nagyon előnytelen.

Ez a figyelem nélküli gyakorlás a legjobb esetben is csak abban segít a muzsikusnak, hogy bizonyos mennyiségű állóképességet (egyfajta “izom-memóriát”) építsen, de semmi egyebet. Az egészben a legrosszabb, hogy táplálja a szükségtelen és nemkívánatos feszültséget. A tanítási tapasztalatom az, hogy ismétlődő megerőltetésből származó sérülések nagy része a fúvósoknál nem kis részben ebből a fajta gyakorlásból származnak. De még ha nem is okoz fizikai szinten problémát ez a gyakorlási megközelítés a zenész sok dologból kimarad azáltal, hogy nem fektet több tudatosságot ebbe a bevált gyakorlatba.

A hosszú hangok gyakorlásának végső értelem az, hogy esélyt ad egy belsőségesebb tapasztalásra egy olyan személyes és egyedi zenei kifejezőelemnél, mint a saját hang. Egyik Alexander Technique tanítványok - egy kitűnő kürtös - úgy írja le a hosszú hang gyakorlatot, mint egyfajta hang-meditációt.
Nagyon tetszik ez a hasonlat, mert hasonlóan közelítem meg én is ezt a gyakorlatot, valójában nagy várakozással tekintek erre, mint a napi gyakorlási rutinom összetevőjére.

Hang-meditáció. Ezt azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor elkezdjük ezt a gyakorlatot van legalább két dolog amire érdemes figyelni mielőtt még egyáltalán megszólalna a hang:

- kristálytiszta, részletes hangzásbéli koncepció arról mit szeretnénk hallani.
- figyelem arra, hogy a legjobban használjuk a testünket a kívánt hang eléréséhez.

Had fejtsem ki ezt a két dolgot bővebben.

Először is a koncepció: a hang, ami elképzelsz a “két füled között” keletkezik a képzeletedben. Ha tiszta elképzelésed van erről, hogy valami hogyan szólaljon meg az agyad kivitelezni fogja azt amennyire csak tudja. A kitartott hangok esetében a következő néhány részlet kerülhet előtérbe: hangindítás, hangszín, intonáció, dinamika, vibrátó, széterjedés és centrum, befejezés. és így tovább…

A részetek

Ha időt és figyelmet szentelünk a részleteknek, sokkal könnyebben és természetesebben megmutatkoznak akkor, amikor játszunk a hangszeren. Saját hangszeres önkifejezésünk gördülékenyebbé válik.

Bizonyára megfigyelted, hogy játékod különféle összetevői (mint az ajkak, lágyszájpadlás, nyelv, állkapocs, légző izmok, stb.) egy bizonyos módon működnek egy kívánt hangminőség eléréséért. A hosszú hangok egyik célja lehet, hogy megfigyeljük ezeket az összetevőket együttműködésük közben, anélkül, hogy túl sok figyelmet helyeznénk rájuk. Ahhoz, hogy azt kapjuk amit szeretnénk figyeljünk magára a hangra, és engedjük, hogy a többi magától történjen meg. Hagyjuk, hogy az elképzelésünk vezesse és működtesse a koordinációnkat. Más szavakkal: képzeljünk el mondjuk egy “kerek, sötét hangot”, és nem azt, hogy mondjuk előre igazítjuk az álkapcsunkat. Ezen a módon gyakorolva sokkal élénkebb érzet alakul ki a hanggal kapcsoltban a, sokkal inkább a hangszeren belül halljuk a hangot, mint kívülről a szobában.

Most pedig nézzük meg a testhasználatot! Amikor testhasználatról beszélek ez nem csak arra a mechanizmusra vonatkozik, amely a hangképzésért felelős. Sokkal inkább arról van szó, mit csinálsz a teljes személyeddel amikor hangot képzel.

Amikor elkezded a hangot:

Megfeszíted a nyakadat, ezzel lehet, hogy a gerincedet is összenyomod? Ívelt lesz a hátad? Előre ejted a vállaidat? Blokkoltak a térdeid? Feszesek a kezeid és a karjaid?  Ráncolod a homlokodat? Hangos a légzésed? (Még sok hasonló szükségtelen szokást tudnék felsorolni…) A hosszú hangok gyakorlásának célja nem csak az, hogy fejlesszük önmagunk használatát, hanem az is, hogy fejleszteni és javítani tudd konstruktív figyelmet, amellyel a megfigyeled saját játékodat.

Had ismételjem meg: ha dolgozol ezen a fajta befogadó figyelmen játékod természetes részévé válik technikai és zenei értelemben is.

Tehát kezdjük ezzel, hogy elhatározzuk: a hosszú hangos gyakorlatunk valódi hang-meditációvá váljon. Kapcsoljuk ki a tévét, szabadulj meg a zavaró tényezőktől. Fedezz fel minél több részletet és finomságot a hangodban. Tedd bensőségessé a hangoddal valókapcsolatot és tedd ezt az egészet örömmel.

Nem számít, hogy dinamikailag statikus hangot képzel, vagy crescendo-diminuendo-ost, esetleg egy lassú dallamot kifejező vibrátóval.

Amint tudatosságot és világos szándékot viszel abba amit csinálsz, nem csak kevesebb erőfeszítéssel játszol majd, hanem mélyebb kifejezéssel és élvezettel is.

Forrás:

http://billplakemusic.org/2016/03/13/rethinking-long-tones/