Rethinking Long Tones

Hosszú hangok - újragondolva

Már nagyon régen volt fordítás, és ma végre megjelenhetett Bill Plake - egy amerikai, nyugati-parti szaxofonos - blogbejegyzésének ,agyar verziója. A művész Alexander Technique tanár is és kifejezetten zenészekre specializálódott. További, nem elhanyagolható részlet, hogy gyógyult disztóniás is (ezt a témát nemrégiben érintettük Détári Annával a vele készült beszélgetésben), kéz problémáját az AT segítségével oldotta meg - személyes történetét itt olvashatjuk el - ajánlom, rendkívül érdekes. De most már jöjjön a cikk:


A vonósok és a fúvósok számára a hosszú hangok gyakorlása egyike a legfontosabb gyakorlatoknak. Az elsődleges cél a hang, az intonáció és a - egyesek számára - kitartás fejlesztése. Még mindig meglepődök, hogy rengeteg olyan zenésszel találkozom, akik úgy gondolják a hosszú hangok gyakorlása  csupán egy lelketlen gyakorlat, amely megerősít. Egy szükséges rossz, amely egyfajta belépő a napi gyakorlás többi, érdekesebb részeibe. Nem szokatlan számomra amikor például fúvósokat coaching-olok kiderül, hogy a hosszú hangok gyakorlása folyamán tv-t néznek, vagy más zavaró tevékenységet végeznek. Szerintem ez nagyon előnytelen.

Ez a figyelem nélküli gyakorlás a legjobb esetben is csak abban segít a muzsikusnak, hogy bizonyos mennyiségű állóképességet (egyfajta “izom-memóriát”) építsen, de semmi egyebet. Az egészben a legrosszabb, hogy táplálja a szükségtelen és nemkívánatos feszültséget. A tanítási tapasztalatom az, hogy ismétlődő megerőltetésből származó sérülések nagy része a fúvósoknál nem kis részben ebből a fajta gyakorlásból származnak. De még ha nem is okoz fizikai szinten problémát ez a gyakorlási megközelítés a zenész sok dologból kimarad azáltal, hogy nem fektet több tudatosságot ebbe a bevált gyakorlatba.

A hosszú hangok gyakorlásának végső értelem az, hogy esélyt ad egy belsőségesebb tapasztalásra egy olyan személyes és egyedi zenei kifejezőelemnél, mint a saját hang. Egyik Alexander Technique tanítványok - egy kitűnő kürtös - úgy írja le a hosszú hang gyakorlatot, mint egyfajta hang-meditációt.
Nagyon tetszik ez a hasonlat, mert hasonlóan közelítem meg én is ezt a gyakorlatot, valójában nagy várakozással tekintek erre, mint a napi gyakorlási rutinom összetevőjére.

Hang-meditáció. Ezt azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor elkezdjük ezt a gyakorlatot van legalább két dolog amire érdemes figyelni mielőtt még egyáltalán megszólalna a hang:

- kristálytiszta, részletes hangzásbéli koncepció arról mit szeretnénk hallani.
- figyelem arra, hogy a legjobban használjuk a testünket a kívánt hang eléréséhez.

Had fejtsem ki ezt a két dolgot bővebben.

Először is a koncepció: a hang, ami elképzelsz a “két füled között” keletkezik a képzeletedben. Ha tiszta elképzelésed van erről, hogy valami hogyan szólaljon meg az agyad kivitelezni fogja azt amennyire csak tudja. A kitartott hangok esetében a következő néhány részlet kerülhet előtérbe: hangindítás, hangszín, intonáció, dinamika, vibrátó, széterjedés és centrum, befejezés. és így tovább…

A részetek

Ha időt és figyelmet szentelünk a részleteknek, sokkal könnyebben és természetesebben megmutatkoznak akkor, amikor játszunk a hangszeren. Saját hangszeres önkifejezésünk gördülékenyebbé válik.

Bizonyára megfigyelted, hogy játékod különféle összetevői (mint az ajkak, lágyszájpadlás, nyelv, állkapocs, légző izmok, stb.) egy bizonyos módon működnek egy kívánt hangminőség eléréséért. A hosszú hangok egyik célja lehet, hogy megfigyeljük ezeket az összetevőket együttműködésük közben, anélkül, hogy túl sok figyelmet helyeznénk rájuk. Ahhoz, hogy azt kapjuk amit szeretnénk figyeljünk magára a hangra, és engedjük, hogy a többi magától történjen meg. Hagyjuk, hogy az elképzelésünk vezesse és működtesse a koordinációnkat. Más szavakkal: képzeljünk el mondjuk egy “kerek, sötét hangot”, és nem azt, hogy mondjuk előre igazítjuk az álkapcsunkat. Ezen a módon gyakorolva sokkal élénkebb érzet alakul ki a hanggal kapcsoltban a, sokkal inkább a hangszeren belül halljuk a hangot, mint kívülről a szobában.

Most pedig nézzük meg a testhasználatot! Amikor testhasználatról beszélek ez nem csak arra a mechanizmusra vonatkozik, amely a hangképzésért felelős. Sokkal inkább arról van szó, mit csinálsz a teljes személyeddel amikor hangot képzel.

Amikor elkezded a hangot:

Megfeszíted a nyakadat, ezzel lehet, hogy a gerincedet is összenyomod? Ívelt lesz a hátad? Előre ejted a vállaidat? Blokkoltak a térdeid? Feszesek a kezeid és a karjaid?  Ráncolod a homlokodat? Hangos a légzésed? (Még sok hasonló szükségtelen szokást tudnék felsorolni…) A hosszú hangok gyakorlásának célja nem csak az, hogy fejlesszük önmagunk használatát, hanem az is, hogy fejleszteni és javítani tudd konstruktív figyelmet, amellyel a megfigyeled saját játékodat.

Had ismételjem meg: ha dolgozol ezen a fajta befogadó figyelmen játékod természetes részévé válik technikai és zenei értelemben is.

Tehát kezdjük ezzel, hogy elhatározzuk: a hosszú hangos gyakorlatunk valódi hang-meditációvá váljon. Kapcsoljuk ki a tévét, szabadulj meg a zavaró tényezőktől. Fedezz fel minél több részletet és finomságot a hangodban. Tedd bensőségessé a hangoddal valókapcsolatot és tedd ezt az egészet örömmel.

Nem számít, hogy dinamikailag statikus hangot képzel, vagy crescendo-diminuendo-ost, esetleg egy lassú dallamot kifejező vibrátóval.

Amint tudatosságot és világos szándékot viszel abba amit csinálsz, nem csak kevesebb erőfeszítéssel játszol majd, hanem mélyebb kifejezéssel és élvezettel is.

Forrás:

http://billplakemusic.org/2016/03/13/rethinking-long-tones/

Címkék: , , , ,

Hagyj üzenetet

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.