George Crumb ~ An Idyll for the Misbegotten (1985)

fuvolára és ütőhangszerekre - a Hallgatás Napján

Október 21én, a Hallgatás Napján kerül előadásra a mű, ebből a jeles alkalomból újra megjelenítem 2015ös bejegyzésemet. A kompozíció Kaczander Orsolya fuvolaszólójával, Rácz Zoltán, Bojtos Károly és Váczi Zoltán közreműködésével kerül a közönség elé, Rácz Zoltán irányítása alatt. Itt a pontos link. Nem akarom azt írni, hogy a mű először csendül fel itthon, mert a múltban párszor már ezzel felsültem és rám lett szólva, hogy rosszul tudom, mert valaki valahol, egy sufniban már eljátszotta… Egy dolog talán bizonyosan kijelenthető: a Hallgatás Napján, fuvola szempontból kiemelt jelentőségű ez az esemény - és egy másik is. Nevezetesen Sofia Gubaidulina Impromtu című műve, amelyben Rácz Zoltán vezénylete alatt Kaczander Orsolyához Keller András - hegedű - és vonós zenekar társul. Annyit itt is megkockáztatnék, hogy ez is egy ritka lehetőség, mert Gubaidulina művészetével ritkán találkozhatunk itthon. A darabról találtam egy nagyon rövid, mindössze egyperces részletet, amely viszont jól illusztrálja a fesztivál honlapján található leírást.

Itt alább pedig a régi bejegyzés újbóli megosztása található:

Ott folytatom, ahol múltkor abbahagytam George Crumb Vox Balaenae című művével. A mai kompozícióban is központi szerepet kap a fuvola. Kezdetnek álljon itt az, amit a szerző, George Crumb mond a műről:

„Úgy gondolom, hogy az Idill jól jeleníti meg az emberi faj, a homo sapiens jelenleg sejthető végzetes és melankolikus jövőjét. Az emberiség jelenléte egyre törvénytelenebb az állatok és növények természeti világában. A testvériség ősi érzése (Assisi Szent Ferenc költészete ennek megrendítő kifejeződése), amely egykor minden létformát összekötött mára kitartóan és fokozatosan erodálódott, ennek eredményeként egy haldokló világ monarchikus uralkodóivá lettünk. Osztozunk abban a reményben, hogy az emberiség képes lesz egy új, morális kötelességen alapuló szövetségre a természettel.

Ezek a gondolatok állnak az Idill inspirációja mögött. Számomra a fuvola és a dobok (az ősi népzene asszociációi) azok a hangszerek, amelyek a legerőteljesebben kifejezik a természet hangját. Javasoltam szerint (még ha nem is praktikus) jó lenne, ha az Idill-t egy holdfényes augusztusi estén hallanánk távolról, egy tó partján.

Az Idill-ben felelhető zenei idézet Debussy 1912-es Syrinx című szólódarabjából való. És van egy rövid vers is a kínai költőtől, Ssu-K’ung Shu-tól:

A Hold lemegy
A madarak dideregnek
A füvek elszáradnak.

-George Crumb”

George Crumb: An Idyll for the Misbegotten from Cory Bracken on Vimeo.

Kelly Cuevas - fuvola, Adam Forman, Fred Trumpy, Brandon Silaco – ütõhangszerek.
Concert production - “George Crumb: A Chamber Music Retrospective” hosted by The Brooklyn Composers Collective, October 14th, 2010, Levenson Recital Hall at CUNY Brooklyn College

Nos, úgy vélem George Crumb szavaihoz többet aligha lehetne hozzátenni. Ami a 8. századi kínai költő haikuját illeti, ezt a fuvolásnak kell játék közben belemondani a hangszerben, és nem elvárás, hogy a szöveg érthető is legyen.

És valóban, félreérthetetlenül elhangzik a Syrinx idézet is. Egyértelmű tehát Crumb abbéli szándéka, – amelyet fentebb ki is fejtett – hogy a fuvolát a maga bukolikus természetében foglalkoztatja a darabban – noha a hangszer itt is elektromos erősítést kap. A darab természetéből adódóan itt a fuvola hangzás nem annyira merész, mint a korábban tárgyalt Vox Balaenae-ban.

Fontos még megjegyezni, hogy George Crumb egyébként szívesen nyit átjárót műveiből más közismert zeneművek felé. Ilyen például a zongorára írt Makrocosmos sorozat, amely egyértelműen Bartók Mikrokozmoszának reflexiója. Érdemes ezzel a sorozattal is megismerkedni, sőt tovább kutakodni Crumb zeneszerzői termésében.

Címkék: ,

Hagyj üzenetet

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.