A bálna hangja
Néhány hónappal ezelőtt még fogalmam sem volt erről a zeneszerzőtől. Ha valaki álmomból felriasztott volna, hogy mondjak egy jelentős 20. századi amerikai komponistát és is a Cage, Reich, Glass triumvirátusból mondtam volna valakit. Mára ez megváltozott.
Hogy a lexikális adatokkal kezdjem, George Crumb 1929ben született, ma is élő amerikai szerző. Számos elismerés birtokosa, így 1968ban Pulitzer díjat kapott a Echoes of Time and the River-ért, és 2000ben pedig a legjobb kortárs mű Grammy díjat vehette át a Star-Child-ért.
A Vox Balaenae-t 1968ban kezdte komponálni, miután a 60évek elején megismerkedett néhány bálnaéneket bemutató felvétellel. A mű lényegében egy fuvola-trió, ám rossz nyomon járunk ha Haydn és Pleyel klasszikus kamarazenei falatjaira asszociálunk. Crumb nem elektronikus szerző,de csaknem minden művében alkalmaz erősítést, így van ez itt is. A darab jól példázza a szerző természetközeli attitűdjét, amelyben a Természet nagybetűvel értendő. Nem csak a velünk élő élővilágról van szó, hanem egyfajta prehisztorikus hangütésről is, sőt tágabb értelemben a Természet Crumb-nál az Univerzumot jelenti. A darabban a bálna – e prehisztorikus korból itt maradt emlős – énekén keresztül ezt tökéletesen sikerült megragadnia.
Hosszúszárnyú bálna
Ami a formát illeti a mű 8 tételből áll: a művet a fuvola vokalizációja nyitja, ezt követi a téma (Sea Theme), és az 5 variáció, amely földtörténeti korokról lettek elnevezve. A kompozíciót a Sea-Nocturne zárja. Ennek ellenére még is a művet háromrészesnek érezzük. Ennyit a formáról, és ne is szeretnék többet mondani, nehogy az egekig magasztaljam. Mindenesetre erősen pironkodtam amikor elő alkalommal meghallgattam, hogyan lehetséges, hogy pont ezt a több, mint 40 írt jelentős művet még nem ismertem…
A művet Crumb 1969ben kezdte felvázolni és a New York Camerata mutatta be 1971ben. Ezzel a darabbal folytatódik a repertoár sorozatom, ahol George Crumb néhány nap emésztési idő után újra vendégünk lesz egy másik kompozíciójával. A ma tárgyalt műből két felvételt tette, fel: az elsőn jól látható a szerző szándékának megfelelő szcenárió – kék háttér és a maszkolt játékosok. A második felvételen követhetjük a kottát. És azért is, mert a darabra bőven ráfér a többszöri meghallgatás is.
Christina Smith – fuvola, Paula Peace – zongora, Brad Ritchie – cselló:
Az alábbi felvételen követhetjük a darabot kottából, az előadók - Atlanta Chamber Players:
1- Vocalise (…for the beginning of time) [2:48]
2- Variations on Sea-Time [7:02]
– Sea Theme [7:02]
- Variation 1 – Archeozoic [8:39]
- Variation 2 – Proterozoic [10:20]
- Variation 3 – Paleozoic [13:19]
- Variation 4 – Mesozoic [14:37]
- Variation 5 – Cenozoic [15:57]
3- Sea-Nocturne (…for the end of time) [18:26]