‘rebolg’ címkével ellátott bejegyzések

III. Nemzetközi Fuvolafesztivál Pécelen - 2014

2015 01 15

Zelinka Tamás beszámolója

A 2010-ben indított „Nemzetközi Fuvolafesztivál-Pécel” elnevezésű, akkor még országos, mostanra már nemzetközi érdeklődésre igényt tartó rendezvény kétévente kerül megrendezésre a barokk stílusban épült péceli Ráday-kastélyban. A fesztivál szervezője és létrehozója a Péceli Parnasszus Alapítvány: az eseménysorozat szakmai segítője és program-koordinátora Fábián Tímea fuvolaművész.

A Fuvolafesztivál alapítóinak és rendezőinek a kezdetektől fogva az volt az egyik legfőbb célja, hogy a hazai, illetve külföldi fuvolaművészeket, fuvolás műhelyeket kellemes körülmények között megismertessék a legjelesebb magyar előadók mellett a komoly szakmai hírnévvel rendelkező külföldi művészekkel, akiket a koncertezés mellett mesterkurzusok vezetésére is felkérnék.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/9d/R%C3%A1day-kast%C3%A9ly_%287216._sz%C3%A1m%C3%BA_m%C5%B1eml%C3%A9k%29_2.jpg/261px-R%C3%A1day-kast%C3%A9ly_%287216._sz%C3%A1m%C3%BA_m%C5%B1eml%C3%A9k%29_2.jpg

Hansgeorg Schmeiser

A koncerteknek és az előadásoknak kezdetektől fogva a Ráday kastély díszterme az otthona, amelynek falát 1766-ban készült freskók díszítik. Az első fesztiválon Doppler Károly halálának 110. évfordulójáról emlékeztek meg, …

… folytatás itt, a Parlando-ban.

születésnap - Horgas Eszter

2014 07 19

reblog - Portrébeszélgetés Horgas Eszterrel

Horgas Eszter fuvolaművész a budapesti zeneakadémián fejezte be sikeresen tanulmányait. Már a főiskolai évek alatt neves művészektől tanult, és lépett a szakmában elismert előadókkal a színpadra. A művésznő megjelenésével, egyedien szép kisugárzásával akarva, akaratlanul magára vonja az emberek figyelmét. Egy olyan jelenség, akinek családja mellett a színpad a mindene. A zeneszeretete meghatározza művészetét, életét, létét. Nagy munkabírását misem bizonyítja jobban, minthogy lemezei folyamatosan jelennek meg, nemcsak hazai, hanem jó nevű külföldi kiadóknál is. Művészi adottságát édesapjától Horgas Béla költőtől, és édesanyjától Levendel Júlia írótól örökölte. Nekik köszönhetően Eszter már egészen kislány korában közelkerült a művészvilághoz, mely napjainkra már életének meghatározó részévé vált. Életéről, pályájáról Tamás István a Kanadai Magyar Hírlap szerzője beszélgetett a fuvola virtuózzal, aki szinte már bejárta a világot.

- Visszaemlékszel még az óvodai, iskolai szerepléseidre, és megkérdezhetem, mennyire voltál jó kislány?

- A hagyományos értelemben, nem voltam jó kislány. Jó lelkű, tehetséges, de kérdésekkel, kételyekkel teli gyerek voltam. Már gyerekként is szerettem a saját utamat járni és ez, egy kicsit sem hasonlított az átlagosra, a közösségekben teljesen normálisan elvárt viselkedésre. Abban a pillanatban, amikor nem szerepelni, versenyezni kellett, nehezen találtam a „szürke” életben a helyem. Igyekeztem tudat alatt olyan helyzeteket teremteni, mikor feltudtam hívni magamra a figyelmet.

- Mikor volt az első olyan fellépésed, amire szívesen emlékszel vissza?

- Már általános iskolás koromban a fuvolával, és a versmondással versenyeket nyertem. Az egyik legszebb élményem, amikor 13 évesen Gluck Melódiáját játszottam. Olyan csend lett a teremben, mintha angyal szállt volna el. Csodás, és meghatározó élmény volt számomra az a pillanat. Azóta is ezt keresem, akkor vagyok boldog, ha a koncertek igazi katarzist tudnak adni.

- Beszélgetésünkben már említettem szüleidet. Te is úgy érzed, hogy tőlük örökölted a művészi vénát, vagy még volt a családban más is, aki valamilyen művészeti irányzatban jeleskedett?

- Óriási szerencsének tartom, hogy ebbe a családba születtem. Három testvéremmel, tulajdonképpen, az anyatejjel szívtuk magunkba a kultúrát. A szabadság, a gondolkozás, a szeretet működésének alapjait.

- Szerettél tanulni, és milyen iskolákba jártál?

- Őszinte leszek veled. Ami érdekelt, azt szerettem. Négyes-ötös tanuló voltam. Nálunk nem volt követelmény, hogy mindenből kitűnők legyünk. Viszont amit választottunk magunknak, abban a legjobbnak kellett lenni. Mikor először játszottam szólót a Zeneakadémia nagytermében, a barátaim szülei jobban elámultak, mint az enyémek. Szüleimnek természetes volt, hogy amiben hiszek, azt megpróbálom a legeredményesebben csinálni. Tehát, ki más állhatna ott,- mondták, mint Te…

- Mondanál egy pár nevet, akikre felnézel, akiktől úgy érzed, sokat tanultál?

- Nagyon fontos mesterem volt Kurtág György, Rados Ferenc kamarazenére tanítottak. Kocsis Zoltán zongoraművész, aki sok estjére elcipelt, és sokat foglalkozott velem. Rolla János a Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetője, aki sok alkalommal hívott már zeneakadémista koromban az együttessel játszani. András Adorján fuvolaművész, akihez ösztöndíjjal kerültem Svájcba. Jean –Pierre Rampal fuvolaművész, akitől nemcsak tanulhattam, de együtt is muzsikálhattam vele.

- Számos színházban, operában volt már előadásod, milyen élményekkel lettél gazdagabb?

- A különböző helyszínek, különféle kihívásokat adnak. Egy Arénában egyrészt más élmény játszani, mint egy színház teremben, vagy akár a zeneakadémia nagytermében. Az utóbbiak személyessebbek, sokkal jobban érzem a közönséget, és szinte olyan érzésem van, mintha együtt tartanánk közönség, és előadó a koncertet. Az Arénáknak pedig, van egy félelmetes bizsergető hatása. Olyan hatalmas, hogy sokszor úgy érzem, mintha egy hatalmas fekete luk előtt állnék, és az a tét, beleesek – e? Egy fuvolával, még ha erősítve is van, akkor is nehéz eljutni a tömeghez, az emberek lelkébe.

- Volt olyan turnéd itthon, vagy a határon túl, ami valamiért emlékezetes maradt számodra?

- Jó kérdés, de szomorú lennék, ha az elmúlt 20 évben nem lett volna sok ilyen. Persze vannak nagyon is kiemelkedők. Például Horvátországban, a Pulai Arénában egy nagyon csodás Carmen előadásunk volt. Carmenként bevonulni a háromezer éves kövek közé felejthetetlen élményt jelent. Képzeld el: Teli hold volt, és úgy telt el a koncert, hogy csak áradt belőlünk a ZENE. De nagyon fincsi koncertek voltak Mauritiuson, vagy Spanyolországban, a kanári szigeteken és még megemlíteném neked Amsterdamot, és Londont.

- Mikor jelent meg az első önálló lemezed, most jelenleg mind dolgozol?

- Huszonéves koromban jelent meg az első lemezem Vígh Andrea hárfaművésznővel a Capriccio német kiadónál, azóta sok minden történt velem. Fantasztikus művészekkel dolgozhatok. Al Di Meola, Natalie Cole, és a hazai legjobbak. Most készítem a 24 – ik szóló lemezem. Két lemezem már platina lett. A Négy évszak fuvolán és az Ő és Carmen Al Di Meolával.

- A közeljövőben Mexikóba egy hosszabb turnéra indulsz. Mit tudhatunk a helyszínekről, illetve kikkel és hány alkalommal lépsz majd fel?

- Novemberben hosszú turnéra megyek. 15 koncertem lesz Mexikó egész területén. Színházakban, templomokban, fesztiválokon lépünk majd fel, a saját csapatommal, és két táncművésszel. A Carmen előadásunkkal koncertezünk.

- A sikert, esetleg a kudarcot, hogyan éled meg, illetve mennyire fontos számodra a karrier?

- Nagy szerencse számomra, hogy zenész lehetek. Olyan magasságokba, olyan világokba visz a zene, amit álmodni sem mertem. Nekem a karrier nem valami meg kell csinálni állapot, hanem abból az útból adódik, amit kaptam, és amin őrületes boldogsággal megyek. A zenével együtt létezni, szerelmetes állapot.

A csalódások, a kudarcok, pedig természetes részei az életnek. Rosszul viselem, de a kín, nagy lehetőség, hogy tanuljak, megpróbáljak még jobb lenni. Addig érdemes színpadon állni, amíg van fejlődés. Megtanulni tökéletesen, fuvolázni illúzió, de törekedni rá óriási vágy.

- Van olyan álmod, vágyad, ami még nem valósult meg és szeretnéd véghez vinni, bemutatni, megmutatni, illetve valóra váltani?

- Az elmúlt 20 évben, mindig újabb és újabb álmok lepnek meg, amit belülről kikényszerít valami, hogy csináljam meg. Most új lemezt készítek, koncertezem a régi repertoárral, és nagy vágyam egy összművészeti iskola létrehozása. Jelenleg a Weiner Konzervatóriumban tanítok. 10 növendékem van. A nyáron első alkalommal tartottunk néhány művésszel, egy művészeti kurzust. Hát, csodásan működött. Hiszem, hogy Magyarországon is jól tudna működni egy ilyen iskola.

Tamás István

Szerző: „Eszter szépségével, lelkének kisugárzásával, szívéből áradó jóságával, csodálatos és varázslatos fuvolajátékával, a művészet őszinte szeretetével, magához öleli az egész világot”!

2011 október 10

Forrás: http://kanadaihirlap.com/

rebolg - Interjú Magyarország leghíresebb fuvolaművészével, Horgas Eszterrel

2013 04 07

Írta: 

„…Milyen egyedül van a szépség a világon! Milyen elhagyott, milyen finom és törékeny! Egy zongoránál ezt nem hallani, még egy hegedűnél se, mert a durva anyag zeng bennük - de egy fuvola csak a levegővel játszik. A légi semmivel.”

Mióta zenél?

Amióta az eszemet tudom. Soha nem merült fel igazán hogy mást is csinálhatnék hivatásként, mint a zenét.

Mikor léptél a zene földjére?

Már az általános iskolában. Hat éves koromban zeneibe kerültem, és az ének tanárnőm nagyon hamar kiszúrt magának. Hét éves voltam, mikor furulyázni kezdtem és nyolc, mikor zongorázni majd fuvolázni is.

Miért pont a fuvola?

Kiütéssel győzött minden hangszerrel szemben a fuvola. Én úgy hiszem erre születtem.

Milyen volt Kovács Lóránt és Sebők Erika keze alatt tanulni?

18 éves voltam, mikor felvételt nyertem a Zeneművészeti Akadémiára. Hihetetlen boldogság volt. Kovács Lóránt  osztályába kerültem, ahol olyan növendékek voltak, akik mind nemzetközi versenyeken nyertek, és az ország legjobb fuvolásai lettek. Sebők Erika is a tanár úr növendéke volt. Mikor Japánba ment tanítani Kovács Lóránt, engem is el akart vinni, de én inkább maradtam, így helyettesénél, Sebők Erikánál tanultam. Egy percig sem bántam meg, mert rengeteget tanultam tőle. Neki köszönhetem, hogy olyan zenekarokban dolgozhattam mellette, mint a Fesztivál Zenekar, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és az Állami Hangverseny Zenekar. Csodás tanuló évek voltak!

Volt olyan darab, mű, vagy műfaj, amit nem szeretett?

Én minden jó zenét szeretek.  Mindent, amit érteknek és igaznak érzek.

Meséljen kicsit a Forrás Kamarazenei Műhelyről! Mi ez pontosan? Mikor és miért jött létre?

Az akadémiai évek alatt meghatározó élmény volt Kurtág György és Rados Ferenc növendékének lenni. Talán tőlük tanultam a zenéről a legtöbbet. Kamarazenét tanítottak, de csak különlegesen tehetséges növendékeknek. Elsősorban zongorista és vonós növendékeknek. Ezért is őrült jó és megtisztelő volt fúvósként hozzájuk járni.

A két mesterem növendékeiből alakítottam a Forrás kamarazenei műhelyt. Meghatározó volt ez az időszak is. Sok új művet fedeztünk fel, nagy élmény volt, hogy sikerült egy olyan szellemi műhelyt létrehozni, amilyen még nem igen volt Magyarországon.  Nagyon imádok csapatban is muzsikálni. A kamarazene óriási lehetőség, hogy azt a fajta humánus és lelket melengető állapotot megmutassa, ami az emberi létezés egyik legmagasabb formája.

Sok kortárs darabot is játszottunk. Izgalmasak voltak, de nem tudtam mindig száz százalékig azonosulni velük. Nekem pedig a legfontosabb, hogy a színpadon azt fuvolázzam, amit érzek, gondolok. A kamuzás nyomait sem szeretem. Persze itt nem is arról volt szó, hogy nem igazat játszottunk. De engem az is zavar, ha nem értem minden hangját annak, amit játszom.

Egyértelmű volt, hogy meg kell találnom a saját hangjaimat, a saját darabokat.

Ön átírta fuvolára a négy évszakot. Miért pont ezt?

Nagyon fontos és – számomra – izgalmas versenyművek ezek. Eredetileg hegedűre írta a mester, de tulajdonképpen írhatta volna fuvolára is. Ha akkor tudta volna technikailag a fuvola azt, amit a mai modern hangszer már tud, talán sokkal több szóló irodalom született volna rá. Ezek a versenyművek programzenék, pontos dramaturgiai utasításokkal. Csodálatos élmény, hogy már a barokk korban is tudták, hogy a zene nem csak az érzelmekre ható valami, hanem a szellemre és lélekre ható állapotokat, gondolatokat közvetít, mint az irodalom, a festészet vagy bármely más művészet.

A Négy évszak, a négy hegedűverseny átirata egyértelműen illeszkedik abba az útba, amit én járok, amit én keresek. A zene beszél és szavak nélkül minden elmond!

Kikkel dolgozott már együtt?

A pályám egyik legjobb része, hogy csodálatos muzsikusokat találtam magamnak, hihetetlen tehetségű emberekkel hozott össze a sors. A hazai művészek mellett a világ nagy formátumú muzsikusaival is zenélhetek, zenélhettem. A Grammy-díjas Al Di Meola vagy Natalie Cole, a klasszikus zene nagy művészei, mint Rampal és Rosztopovics. A hazai művészek közül Kocsis Zoltán vagy Perényi Miklós, az Amadinda ütő együttes vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a jazz műfaj nagy egyéniségei, így Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla, Fekete Kovács Kornél és még hosszasan sorolhatnám. Meghatározó élmény, hogy sok-sok alakítás után sikerült egy nemzetközileg is elismert csapatot létrehoznom. A ClassJazz Band zenekaromban az ország élbeli muzsikusai zenélnek. Cseke Gábor, Hárs Viktor, Dajka Krisztián és Gyenge Lajos évek óta stabil munkatársaim.

Mi a legszebb emléke, ami a zenéhez, a fuvolához fűződik?

Nincs legszebb. A fuvolázás maga az élet. Vannak meghatározó élmények, mikor rájövök, megtapasztalok olyan állapotokat, amivel tágítani tudom a fuvolázás lehetőségeit.

Persze csodás emlékek a koncertek közül jó pár. Nemrég egy 14 koncertből álló turném volt Mexikóban. Mind a 14 koncertem álló ovációval fejeződött be. De csodás volt Al Di Meolával és nagy zenekarral játszani a horvátországi pulai Arénában a Carment.

Mikor és milyen alkalomból kapta az aranyfuvoláját?

Az első fuvolámat a szüleim vették, ez egy tanuló Yamaha fuvola volt. Mikor zeneakadémista voltam és már dolgoztam, meg tudtam venni egy kézzel készített ezüst fejű hangszert. Később a Forrás Kamrazenei Műhely pályázat útján nyert hangszerekre támogatást. Akkor kaptam egy ezüst testű, de már aranyfejű fuvolát. A szóló pályám olyan sikeresen alakult, hogy szponzorok segítségével megkaptam az első arany hangszerem 2000-ben.

Sajnos ez nem sokáig lehetett az enyém, mert 2002-ben ellopták. 2003-ban kaphattam egy új hangszert – szintén szponzorok támogatásával –, egy csodálatos, kézi készítésű arany hangszert. A mai napig ezen játszom.

Hogy fér bele a rengeteg fellépés közepette az, hogy tanítson?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én dönthetek a koncertjeimről. Nem tartozom semmiféle céghez, ügynökséghez, akik eldöntenék helyettem, mikor és hová mehetek. Ez persze nem könnyű, hisz saját magamnak kell intézni az ügyeket. Viszont olyan szabadságot ad, ami nélkül én nem tudnék létezni. Ezért aztán az is az én döntésem, hogy tanítok.  A tanítás fontos lehetősége annak, hogy át tudjam adni mindazt, amire rájövök, és egyben újra és újra szembesülhetek a tanítványaimon keresztül a megoldandó nehézségekkel. Jelenleg 12 növendékem van, ez a végső határa annak, amit elbírok, de nagyon szeretem.

Milyen tanárnak tartja magát?

Azt hiszem sokat fejlődtem az elmúlt évek alatt, talán nem szerénytelenség, ha azt hiszem, jó tanár vagyok. Fontos, hogy nagyon szeretnek és bíznak bennem a növendékeim. Szépen alakul a karrierjük, az életük. Sikerül partnernek lennem azon az úton, ami rávezeti őket arra, hogy kik is ők valójában, mi a dolguk ezen a világon. Van olyan tanítványom, aki már Londonban él és a világ legnagyobb ügynökségénél van számon tartva. Van, aki tanít, aki zenekarban játszik és persze van olyan is, aki már nem fuvolázik, mert az életében a  zenénél fontosabbá vált az, hogy jó  anya lehessen.

Van valami rituálé, amit minden színpadra lépés előtt megcsinál?

A koncertek előtt mindig van egy pont, amikor már nem szeretek senkivel sem beszélni, csak magamban lenni.

Ez változó, hogy mikor érkezik meg, de biztosan érzem és akkor el is vonulok. Általában a légzésemre figyelek és próbálom kiüríteni magam. Minden alkalommal azt kívánom, legyek alkalmas arra, hogy megtörténhessen, aminek meg kell történnie:  közvetítő lehessek ég és föld között.

Mi az, amit minden koncertre magával visz? A fuvoláján kívül természetesen.

A tudásomat, a lelkemet, a szeretetemet.

Ki a példaképe?

Rengeteg művészt, alkotót csodálok, de példaképem nincs. Hiszem, hogy mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, akkor lehet sikeres.

Mi volt a gyermekkori álma?

A gyermekkori álmaimat, az életem messze felülmúlta. Álmodni sem mertem, hogy a zene ilyen magasságokba repít.

Kérdések egy fiatal fuvolistától, Knoll Petrától:

Milyen zenéket szokott hallgatni szabadidejében?

Az én életemben mindig szól a zene. Ha éppen nem rádión vagy CD lejátszón, akkor itt belül énekelgetek. Hol klasszikusokat, hol jazzt, hol csak egy tinglitangli slágert.

Volt, amikor fel akart hagyni a zenéléssel?

Mikor ellopták a hangszerem, akkor nagyon rossz állapotba kerültem. Komolyan elgondolkoztam, hogy itt a vége…

A fuvolán kívül melyik a kedvenc hangszere?

Nagyon szeretem  a zongorát, gitárt. Csodálom az  énekeseket is, akiknek „beépített” hangszerük van.

Ha nem zenélne és tanítana, akkor mivel foglalkozna szívesen?

Nagy feladat lenne kitalálni, hogy mit is csinálnék, mert ez az életem.

Volt olyan mű a pályája során, ami igazán megizzasztotta?

Minden.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Idén lesz 25. éve, hogy színpadra álltam és idén jelenne meg  a 25. albumom. Ezt szeretném megünnepelni. Illetve hosszútávon szeretnék egy összművészeti iskolát létrehozni.

Tudna zene nélkül élni?

Nem hinném.

Köszönjük az interjút! Aki pedig kedvet kapott a fuvolázáshoz, annak nincs más dolga, mint beiratkozni egy zeneiskolába, és sok munkával, kitartással, a zene iránti határtalan szeretettel akár ő lehet a következő csodálatos fuvolaművész az országban.

Horgas Eszter koncertjeinek időpontjait megtaláljátok a művésznő honlapján.

www.horgaseszter.hu

Horgas Eszter wikipedia

forrás: http://ertunk.hu/

Ráadásként… még egy, régebbi interjú Horgas Eszterrel.

reblog - Paganini fuvolán?

2013 02 21

A kérdést nem én tettem fel, hanem a Fidelio. Engem - mint fuvolást - a kérdés különösebben nem rendít meg; persze, hogy “igen”. Csak nem 20 éve (vagy több?), hogy diákként részt vettünk Drahos Béla lemezbemutatóján a Vigadóban - kotta nélkül játszotta mind a huszonnégyet… - , ahol anno tolongtak a fuvolások - és a hegedűsök is. Tudtommal, azóta a Hunagroton nem vette fel a Caprice-okat, egészen mostanáig, amikor is Seres Dórával került rögzítésre az anyag. Nem akarok kéretlenül tippeket adnia  Hungaroton-nak, de egyszer fel lehetne venni az Andersen op.15öt, az is pontosan 24 darab és fuvolára írták. Kereskedelmi szempontból sem lenne problémás, mert a laikus közönség Andersen hallatán a dán meseköltőre gondolna… No, de félre a térfát! Kedvcsinálóul a  bravúros felvételsorozatba a Hunagroton oldalán tudunk belehallgatni. És van egy korábbi lemeze is a művésznőnek, ahol a fuvolairodalom sűrűjéből válogat. Elég körülményesen találtam meg; itt hallgathatunk bele a Moquet, Francaix, Feld, Damase, Feld és Liebermann műveit tartalmazó cd-be. A felvételek online meg is vásárolhatóak. Most lássuk a Fidelio cikkét:

A Dán Nemzeti Kamarazenekar és a Hungaroton közös kiadásában jelent meg Seres Dórának, az együttes szólófuvolásának a lemeze. A CD-re egy ritka sorozat került fel: Paganini hegedűre komponált 24 Caprice-ának fuvolaváltozata, amelynek átiratát a fuvolaművész készítette.

“Niccolo Paganini a 19. század egyik zenei sztárja, hegedűvirtuóza volt. A 24 koncertetűdöt 1802 és 1817 között komponálta. Több zeneszerzőóriás, például Brahms, Liszt, Schumann is készített zongoraátiratokat Paganini műveire. A 24 Caprice a hegedűirodalom legnehezebb darabjai közé számít, mert mindegyik etűd más hangszeres képességet kíván. Fuvolán igen kevesen szólaltatták meg őket. Minthogy Fischer Ádámmal, a zenekar vezetőjével megosztottam a tervemet, ő pedig ösztönzött, ezért döntöttem úgy, hogy elkészítem a magam átiratait” - mondta el Seres Dóra.

Seres Dóra

A fuvolaművész hozzátette: nagy technikai kihívást jelentett számára, hogy megpróbált a hegedűverzióhoz olyan közel maradni, amennyire csak a fuvola engedte. A gyakorlás és felvétel haszonnal járt, mert új és új zenei lehetőségeket fedezett fel, amelyeket más, fuvolára írt kompozícióknál is hasznosíthat. A Junior Prima díjas muzsikus korábban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első fuvolása volt, majd egy álláshirdetést látva megpályázta ugyanezt a posztot a Fischer Ádám vezette Dán Királyi Rádió Kamarazenekaránál. A 42 tagú kamarazenekar Európa egyik vezető együttese, a 2010-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon hallhatta őket a magyar közönség. Akkor Seres Dóra a Bartók-kortárs dán zeneszerző, Nielsen Fuvolaversenyét szólaltatta meg a Művészetek Palotájában. Seres Dóra egy 18 karátos Muramatsu fuvolán játszik, tagja a koppenhágai Carion fúvósötösnek és a Kube Ensemble-nak.

Seres Dóra játszik abban a lemezsorozatban is, amelyet a Dán Nemzeti Kamarazenekar készített Fischer Ádám vezényletével, és amelyben Mozart valamennyi szimfóniáját CD-kre rögzítették. A fuvolaművész első szólólemeze 2004-ben a Hungarotonnál jelent meg Flautissimo címmel, a felvételen Mali Emese zongoraművész volt a partnere.

forrás: fidelo.hu