STRIPS and STARS – csillagok és sávok

A Here and Now tavaly június 4én készítette ezt a műsort Jim Walker közreműködésével. Valójában John Philip Sousa “Csillagok és sávok mindörökké” című szerzeményének rettegett piccoló szólójáról beszélgetnek a műsor vendégével.

kép forrása:

http://www.flagsbay.com/flag/wp-content/uploads/2007/06/cover-of-sheet-music-stars-and-stripes-forever.jpg

Tavaly sajnos lekéstem a fordítással és eltettem az anyagot jövőre – azaz idénre. Nem fordítottam le mindent a szövegből, igyekeztem a lényegre koncentrálni, aki szeretné az adás angol nyelvű leiratát elolvasni, itt találja. Viszont feltétlen hallgassuk meg a műsort, mert Jim Walker nem csak beszél, hanem piccolózik is a stúdióban, élőben. Szerencsére a Here and Now megengedi a hanganyag “beágyzását”, tehát a műsort akár itt, a cikk végén is meghallgathatjuk. De lássuk a cikket:

[HANGFELVÉTEL RÉSZLET]
ROBIN YOUNG: Ez a piccolo brilliáns pillanata John Philip Sousa “Csillagok és sávok mindörökké” című szerzeményében. Sokat hallhatjuk július 4én. De képzeljük csak el, hogy minden évben el kell játszani, és ha valaki katonazenekarban játszik, akkor még többször, ahogy következő vendégünk is. Jim Walker Los Angeles Filharmonikusk szólófuvolása volt, jelenleg a University of Southern California’s Thornton School of Music és a Colburn Conservatory of Music tanára. Jim, üdvözöllek!

JIM WALKER: Köszönöm! Örülök, hogy itt lehetek!

YOUNG: Nos, mit gondolsz hányszor játszottad a piccolo szólót a “Stars and Stripes”-ból?

WALKER: Fiam, utánagondoltam. Biztosan többszázszor. Amikor először játszottam hetedik osztályos lehettem, tehát sok-sok évvel ezelőtt volt. Így, legalább többszázszor, talán az ezret megközlítve.

YOUNG: Tudjuk, hogy ezt a szólót felállva játszák a piccolósok. Arra gondolok, hogy ez egy “már megint a piccolok” pillanat. Vagy egyfajta izgalmas momentum, amikor reflektorfénybe kerülnek.

WALKER: Ez nekem mindig rendkívül szórakoztató. Tudom sokan úgy vannak vele, hogy “Istenem, már megint..!” De számomra ez mindig élvezetes. Valójában elég nehéz. Nem olyasmi, amit csak úgy kiráz az ember a kisujjából. Tehát minid várakozással tekintek eléje. És az sem mellékes, hogy elég ritka, hogy az ember egy szimfonikus zenekar tagjaként állva szólőzhasson.

YOUNG: Igen, igen. Nos, elhoztad a piccolódat is. Tudnál belőle bemutatni valamit – arra gondolok, hogy hihetetlenül nehéznek tűnik. Olyan sok trilla van benne, és most nem lesz senki körülötted, tehát minden apró hiba hallatszani tud.

WALKER: Így van. Ha több emberrel játszunk együtt egyfajta védelmet kapunk azáltal, hogy a másik két ember esetleg jobban játsza a szólót és elfedődnek a hibák. [A szólót általában négyen játszák unisono-ban, állva - a ford.]. Egy kicsit hátrébb húzódok, nem akarom teljesen tönkretenni a füledet.

YOUNG: OK.

[WALKER: RÉSZLET A "STARS AND STRIPES FOREVER"-ből]

WALKER: És így tovább… A vége felé mág több trilla van egy más hegyén hátán, egy kicsit játszom ebből is.

YOUNG: OK. Mm-hmm.

[WALKER: RÉSZLET A "STARS AND STRIPES FOREVER"-ből]

Jim Walker adásban

YOUNG: Bravó! Tudod, úgy tűnik a nehézség egyik része a hangszer. Az egész, amit fújsz olyan aprónak tűnik. Minden olyan kicsinek tűnik. Mennyire teszi ez még nehezebbé?

WALKER: Azt hiszem, aki nem játszik hangszeren és csak látja ezt – különösen olyan valakitől, mint én, akinek nagy keze van – azt gondolja, hogyan történhet mindez? Azt hiszem ez teljesen magától értetődő. Az ujjaim csak lezárják a billentyűket a megfelelő időben. De ez egy nehéz hangszer, és ezért van az, hogy sok fuvolás nem igazán élvezi, ha játszania kell rajta.

YOUNG: De ez elég ritka, hogy úgy csatlakozhass egy zenekarhoz, hogy csak fuvolázni kelleje. Legtöbbször megkérnek, hogy válts.

WALKER: Nos, van egyfajta hierarchia. Szólófuvolásként nem kell piccolón játszani.

YOUNG: Miért is? Megzavarja a technikát?

WALKER: Valójában elég extrém ansatz-ot igényel. Feszesebbnek, a szájnyílásnak pedig kisebbnek kell lennie. És ha nem gyakorolsz rajta, ugyan azokat az izmokat extrém módon kell használnod.

YOUNG: Hmm. Tudjuk, hogy játszol fuvolán jazzt is. Létezik jazz piccoló?

WALKER: Nagyon is! Nekem ez improvizációt jelent. Például, a “Stars and Stripes Forever” esetében valami ilyesmit csinálnék.

[ZENE]

WALKER: Ez egyfajta reggeli dalocska, amely a “Stars and Stripes Forever” harmónájira épül.

YOUNG: Ember, nagyon hamar kikerülnél a zenekarból!

[NEVETNEK]

WALKER: Gyermek koromban nagy élmény volt, amikor apám fúvószenekarában játszottam, aki Western Kentucky-ban, egy Central City nevű kisvárosban karmester volt. Kis iskolánk volt, de volt zenekarunk. Apám megengedte, hogy a felvonulások alkalmával improvizáljak piccolón. (…) Néhány évvel ezelőtt John Williams-el dolgoztam A Hazafi hangfelvételein. A filmes karrierem fénypontja volt – ha lehet ilyet mondani – , amikor John az utolsó napon úgy döntött a záró képsorok alatt 15 piccolós játszon egy csodálatos, ő általa írt dalalmot. És íme, a főszereplő, Mel Gibson is jelen volt a stúdióban, ami aznapra éppen elég lett volna. A tizenöt piccolós mellett zenekar is játszott ebben a hihetetlen darabban.

YOUNG: Hallgassuk meg.

[RÉSZLET, JOHN WILLIAMS "THE PATRIOT (REPRISE)"]

YOUNG: Nos, a piccoló komor is tud lenni. Azt már mondtuk, hogy ünnepelni is tud. És biztosan vicces is. Ismersz piccolós vicceket?

WALKER: Nos, nem vagyok valami nagy viccmesélő. Szívesebben hallagatok másokat. De egyet még is tudok: hallottam két piccolóst tisztán játszani. Egyiküket megölted?

[NEVETNEK]

WALKER: Soha sem vettem részt ilyesmiben, de már volt, hogy vágytam rá.

[NEVETNEK]

YOUNG: Köszönöm Jim, hogy eljöttél!

WALKER: Igazán élveztem, és alig várom, hogy újra játszam a szólót. Bye-bye.

Forrás:
http://www.jimwalkerflute.com/

http://hereandnow.wbur.org/2013/07/04/july-fourth-piccolo

A bejegyzés kategóriája: Napról-napra, fordítás, interjú, kép, mp3
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!