Niall O’Riordan cikke 2013 szeptemberében jelent meg a BSF Flute magazinjában. A kottapéldákat Tom Miller készítette. A cikk eredeti linkje ez; ebben az utolsó lapon találjuk a szerző kottapéldáit, amelyre a cikk hivatkozik. Niall O’Riordan cikkei nálunk itt találhatóak.
“Learning to Love Scales” by Niall O’Riordan – First Published 2013, September, in British Flute Society Journal FLUTE. www.bfs.org.uk. Original documentum link here.
A skálák és a hangzatok a szilárd fuvolatechnika alapjai. Úgy hiszem, annak oka, hogy néhányan nem szeretik őket az lehet, ahogyan gyakorolják őket. Gyakran zeneietlen, mechanikus módon bánnak velük, anélkül, hogy karakterük és kifejező erejük lenne, a viruozitás érzése nélkül. Mostanában kezdtem rájönni mi lehet ennek az apátiának az oka. Megtapasztaltam magamon a teljes spektrum szélső extrémitásait, onnan kezdve, hogy nem tudom eljátszani őket, mert nem tudom őket, odáig, hogy kezdem megszeretni őket, mert az eredmény nagyon is hallható. Most már könnyedén el tudok tölteni egy-két órát skálákkal, és valójában sokkal jobban élvezem, mintha egy darab nehéz állásait gyakorolnám. Amikor kezd jól szólni egy skálázás izgatott leszel, sőt még egy kicsit megszállott is. Új darabot tanulni sokkal kevesebb időbe kerül, mert már birtokunkban van az ehhez szükséges készség. Trevor Wye-nak igaza van amikor azt mondja, amikor skálákkal és hangzatokkal töltöd az idődet akkor is a fuvolarepertoárt fő vonulatát gyakorolod, így ez az idő nagyon hasznosan telik.
Néhány ötlet a skálák gyakorlásához
Nem csak arról van szó, hogy a helyes hangot játszunk. Tanulásunk elején, amikor elkezdjük gyakorolni a skálákat eleinte még csak a hangok helyes eljátszásáért is jutalmat kapunk. Túl gyakran fordul elő, hogy ezzel meg is elégedünk és megragadunk ezen a szinten. Természetesen az első lépés, hogy a helyes hangokat játszunk, de nem ezért csináljuk ezt az egészet – ez csak a kezdet. Magunk mögött hagyva ezt a gondolkodásmódot, elkezdhetjük az érdemi munkát: fejlesszünk ki finom billentést a billentyűkön, kiegyenlített hangot a hangszer teljes hangterjedelmén, játszunk gyors, virtuóz módot, lassan, érzékenyen, jó legato-val, kontrolláljuk a hangszínt, a dinamikát, keressünk eltérő karaktereket és hangulatokat. Ezek lennének azok a főbb aspektusok, amelyek a skálázás során felfedezhetünk. A skáláknak is úgy kellene hangoznia, mint a zenénk.
Példák által inspirálva
A zenészek világában sok történet szól arról, amikor valaki leírja az első pillanatot, amikor először hallott híres tanárt skálákat gyakorolni, és inspirációt nyert általa. Ilyen történeteket hallottam Gaubert-tól, Moyse-ról, és Geoffrey Gilbert-ről is, a magam tapasztalatát pedig Sir James Galway-al éltem át. Amíg nem hallottam, hogyan tud szólni egy skála kevés motivációm volt dolgozni velük. Az egész témával kapcsolatos megértésemet Sir James Galway-nak köszönhetem. Gyakran hallhatunk kitűnő fuvolásoktól virtuóz előadást, de annál ritkább, hogy valaki részletezze a módszerét, amelyet ennek elérésére használt, pedig létfontosságú lenne ez az inspiráció. Sok tanuló, akikkel találkozom apatikusan fordulnak a skálák felé. Mindig bemutatom azokat a skálákat, amelyeken a tanítványaim dolgoznak, hogy ötleteket kapjanak a karaktert és a zeneiséget illetően. Egyiknél sincs ilyen utasítás a kottában, mégis, úgy hiszem ez szerves része a folyamatnak. Mostanában egyeztem meg a tanítványaimmal, hogy addig nem kérek tőlük semmilyen skálát ameddig én magam nem tudok nem tudok a teljes hangterjedelmen három vagy négy fordulót játszani egy levegőre. Hallják ahogy fejlődöm, és azt is amit ők csinálnak, együtt dolgozunk, ha eltérő szinteken is. Azt is hallhatják ahogy hibázom, nem ámítom őket azzal, hogy tökéletes vagyok.
Beleragadni egy metódusba
A kedvenc skálakottám Moyse Daily Exercises-e. Trevor Wye Daily Exercises kötete szintén jó választás (az egyedüli fenntartásom ezzel a kottával kapcsoltban, hogy néha túl kicsire van nyomtatva), és ugyan így Altes metodikája, amely Rampal és Marion kedvence volt. A skáláknak ritmikus szimmetriájuknak kell lennie, amely olyan érzést kölcsön nekik, mint ha zene lenne, és nem valami absztrakt dolog. Eleinte, amikor csak egyoktávnyi skálát gyakorolunk az a probléma, hogy így ritmikáját tekintve nem tűnik zenének. Azt hiszem van erre jobb megoldás is, amelyet az 1. példában (Fig.1) adtam meg. Ezek az variációk inkább több zenélésre és a karakterre adnak lehetőséget. Más módszerek kiterjesztik a skálázást a hangszer teljes hangterjedelmére, így az extra hangokat megjelenésével meghatározatlan ritmikai érzést adnak. Ez az oka annak, hogy én inkább előnyben részesítem például Altes módszerét, amelyben a skálát 3/8-ba osztja be; ilyen módon muzikálisabb eredmény keletkezik.
Ki kellene terjesztenünk a skálázásta H”’ és C”" fölé?
Ezt mindenki maga döntheti el; a megfigyelésem a következő. Mostanában csak a H”’-ig gyakorlom a skálákat a Moyse kötet szerint, amelyben minden skála a magas B vagy H hangig megy fel. Trevor Wye a kiterjesztéseket zárójelbe teszi, ami hasznos. Természetesen előnyös ha további kiterjesztéseket adunk a skáláknak, de az is elég kihívás ha a H”’-ig gyakoroljuk. Miért erőltessük a továbbiakat, amellyel csak korai csalódásnak tesszük ki magunkat?
Kotta nélkül?
Az csak jó ha valaki tudja kotta nélkül a skálákat, de de először memorizáljuk a skálaszisztéma részeit, amelyen éppen dolgozunk. Kezdetben csak tanuljuk meg leolvasni őket: a Royal Academy of Music-on felismerték a kottából való játék előnyeit, amennyiben ez nagyban segíti a lapról játékot. Az Akadémián megengedett, hogy a tanulók a kottájukat használják a technikai vizsgájukon.
Karakter
Vegyünk példát az egyik darabunkból és alkalmazzuk annak karakterét és hangulatát a skáláinkra, például Mozart D-dúr koncertjének nyitó futamát, vagy a Daphnis fuvolaszóló elejét. Használjunk egy élő darab zenét, hogy inspirációt nyerjünk skáláink megközelítéséhez. Úgy találjuk majd, hogy a különféle hangnemek más-más kihívások leküzdését kínálják nekünk.
Improvizáció
Kis preűdök alkotása és az improvizáció szintén fontos része a skálák megismerésének. Használjuk arra őket, hogy megismerjük érzéseinket és a hangszerünket. Használjuk őket a önkifejezés eszközeként. Tegyük őket a saját részünké.
Hol kezdjük?
Ott ahol éppen tartunk. Nem számít milyen szinten vagyunk, mindig azt gondoltam, hogy jó ötlet ha a fuvola
teljes hangterjedelmében gondolkodunk. Soha sem késő megbarátkozni ezzel a megközelítéssel, néhány elgondolást körvonalaztam az itt következő gyakorlatokban. A példákat azzal a szándékkal készítettem, hogy bemutassam Moyse Daily Excersices-ának megközelítését, de ez a szemlélet más gyakorlatokra is alkalmazható. Az első példa az F-dúr skálát mutatja a fuvola teljes hangterjedelmén, a legmagasabb hangja a Bé”’. Ezután különféle tanulási stratégiák következnek, amelyek végül is segítenek felül kerekedni a skála nehézségein. A 2a-c példában a kezdőhang a G”, így fokozatosan terjeszthetjük ki a skálánkat felfelé. Ezt a megközelítést követve hamarosan lefedhetjük a teljes hangterjedelmet.
Nincs elég idő?
Adj időt magadnak, hogy mind az öt lépést felfedezhesd. Ne próbáld eljátszani az összes skálát egyszerre; a részletezett gyakorlás a kulcs a fejlődéshez. Jobb csak néhány elővenni egy nap és tényleg gyakorolni őket, mint átfutni egy nagyobb mennyiségen. Ebből az okból kifolyólag nagyon hasznosak találom ha beállítok egy riasztást magamnak, amely figyelmeztet engem 20 perc, és ezután kezdek el dolgozni a kvintkörön. A skálát, amellyel dolgozom nagy részletességgel gyakorlom addig amíg le nem telik a 20 perc, ezután felírom hol tartottam, így később pontosan ott folytathatom, ahol abba hagytam. Egyéni döntésedtől függ naponta mennyi időt fordítasz a skálákra, de én 20 perces blokkokat javaslok, riasztással megjelölve a végét.
Ajkak
Döntő fontosságú, hogy jó hangon skálázzunk. Ha a skálát nem fókuszált hangon kezdjük akkor, az csak még jobban szétszóródik a skála-passzázs alatt. Jó hangon kezdjünk bele, és tartsuk is meg a skála alatt. “Néhányan jó hangon kezdik és fejezik be, kígyóztatják az ujjaikat és elfelejtik mi történek eközben” – mutatott rá Sir James Galway, amikor velem foglalkozott, és így folytatta, ” azt remélik, hogy majd csodával határos módon egyre jobbak lesznek, de neked kell ezt jobban csinálni”.
Észre fogod venni, hogy egy kis nyomást adok minden csoport kezdeténél. Használd ezt az első hangot arra, hogy megtaláld a jó hangminőséget minden csoport elején. A további skálajavaslatokban (Further Scale Ideas) megtalálhatod hogyan bontsd ki az F-dúr skálát még részletesebben. Elindítani egy-egy skálát különféle regiszterekben, vagy egy ereszkedő folyamatot játszani – mindkettő kihívás az ajkak számára. Miután elsajátítottad a fentieket, az F-fúr skálát is gyakorold úgy, hogy a skála más-más hangján kezded el. Hasonló megközelítést találhatunk Taffanel és Gaubert metodikájában.
Valódi befektetést teszel a fuvolázásodba, ha szisztematikusan dolgozol a skálákkal, tehát ne késlekedj, – kezd el ma és arasd le a gyümölcsét.
Forrás: www.niallflute.com