‘O’Riordan’ címkével ellátott bejegyzések

Hogyan tanuljuk meg szeretni a skálákat?

2013 11 15

Niall O’Riordan cikke 2013 szeptemberében jelent meg a BSF Flute magazinjában. A kottapéldákat Tom Miller készítette.  A cikk eredeti linkje ez; ebben az utolsó lapon találjuk a szerző kottapéldáit, amelyre a cikk hivatkozik. Niall O’Riordan cikkei nálunk itt találhatóak.

“Learning to Love Scales” by Niall O’Riordan - First Published  2013, September, in British Flute Society Journal FLUTE.   www.bfs.org.uk. Original documentum link here.

A skálák és a hangzatok a szilárd fuvolatechnika alapjai. Úgy hiszem, annak oka, hogy néhányan nem szeretik őket az lehet, ahogyan gyakorolják őket. Gyakran zeneietlen, mechanikus módon bánnak velük, anélkül, hogy karakterük és kifejező erejük lenne, a viruozitás érzése nélkül. Mostanában kezdtem rájönni mi lehet ennek az apátiának az oka. Megtapasztaltam magamon a teljes spektrum szélső extrémitásait, onnan kezdve, hogy nem tudom eljátszani őket, mert nem tudom őket, odáig, hogy kezdem megszeretni őket, mert az eredmény nagyon is hallható. Most már könnyedén el tudok tölteni egy-két órát skálákkal, és valójában sokkal jobban élvezem, mintha egy darab nehéz állásait gyakorolnám. Amikor kezd jól szólni egy skálázás izgatott leszel, sőt még egy kicsit megszállott is. Új darabot tanulni sokkal kevesebb időbe kerül, mert már birtokunkban van az ehhez szükséges készség. Trevor Wye-nak igaza van amikor azt mondja, amikor skálákkal és hangzatokkal töltöd az idődet akkor is a fuvolarepertoárt fő vonulatát gyakorolod, így ez az idő nagyon hasznosan telik.

Néhány ötlet a skálák gyakorlásához
Nem csak arról van szó, hogy a helyes hangot játszunk. Tanulásunk elején, amikor elkezdjük gyakorolni a skálákat eleinte még csak a hangok helyes eljátszásáért is jutalmat kapunk. Túl gyakran fordul elő, hogy ezzel meg is elégedünk és megragadunk ezen a szinten. Természetesen az első lépés, hogy a helyes hangokat játszunk, de nem ezért csináljuk ezt az egészet - ez csak a kezdet. Magunk mögött hagyva ezt a gondolkodásmódot, elkezdhetjük az érdemi munkát: fejlesszünk ki finom billentést a billentyűkön, kiegyenlített hangot a hangszer teljes hangterjedelmén, játszunk gyors, virtuóz módot, lassan, érzékenyen, jó legato-val, kontrolláljuk a hangszínt, a dinamikát, keressünk eltérő karaktereket és hangulatokat. Ezek lennének azok a főbb aspektusok, amelyek a skálázás során felfedezhetünk. A skáláknak is úgy kellene hangoznia, mint a zenénk.

Példák által inspirálva
A zenészek világában sok történet szól arról, amikor valaki leírja az első pillanatot, amikor először hallott híres tanárt skálákat gyakorolni, és inspirációt nyert általa. Ilyen történeteket hallottam Gaubert-tól, Moyse-ról, és Geoffrey Gilbert-ről is, a magam tapasztalatát pedig Sir James Galway-al éltem át. Amíg nem hallottam, hogyan tud szólni egy skála kevés motivációm volt dolgozni velük. Az egész témával kapcsolatos megértésemet Sir James Galway-nak köszönhetem. Gyakran hallhatunk kitűnő fuvolásoktól virtuóz előadást, de annál ritkább, hogy valaki részletezze a módszerét, amelyet ennek elérésére használt, pedig létfontosságú lenne ez az inspiráció. Sok tanuló, akikkel találkozom apatikusan fordulnak a skálák felé. Mindig bemutatom azokat a skálákat, amelyeken a tanítványaim dolgoznak, hogy ötleteket kapjanak a karaktert és a zeneiséget illetően.  Egyiknél sincs ilyen utasítás a kottában, mégis, úgy hiszem ez szerves része a folyamatnak. Mostanában egyeztem meg a tanítványaimmal, hogy addig nem kérek tőlük semmilyen skálát ameddig én magam nem tudok nem tudok a teljes hangterjedelmen három vagy négy fordulót játszani egy levegőre. Hallják ahogy fejlődöm, és azt is amit ők csinálnak, együtt dolgozunk, ha eltérő szinteken is. Azt is hallhatják ahogy hibázom, nem ámítom őket azzal, hogy tökéletes vagyok.

Beleragadni egy metódusba
A kedvenc skálakottám Moyse Daily Exercises-e. Trevor Wye Daily Exercises kötete szintén jó választás (az egyedüli fenntartásom ezzel a kottával kapcsoltban, hogy néha túl kicsire van nyomtatva), és ugyan így Altes metodikája, amely Rampal és Marion kedvence volt. A skáláknak ritmikus szimmetriájuknak kell lennie, amely olyan érzést kölcsön nekik, mint ha zene lenne, és nem valami absztrakt dolog. Eleinte, amikor csak egyoktávnyi skálát gyakorolunk az a probléma, hogy így ritmikáját tekintve nem tűnik zenének. Azt hiszem van erre jobb megoldás is, amelyet az 1. példában (Fig.1) adtam meg. Ezek az variációk inkább több zenélésre és a karakterre adnak lehetőséget. Más módszerek kiterjesztik a skálázást a hangszer teljes hangterjedelmére, így az  extra hangokat megjelenésével meghatározatlan ritmikai érzést adnak. Ez az oka annak, hogy én inkább előnyben részesítem például Altes módszerét, amelyben a skálát 3/8-ba osztja be; ilyen módon muzikálisabb eredmény keletkezik.

Ki kellene terjesztenünk a skálázásta H”’ és C”" fölé?
Ezt mindenki maga döntheti el; a megfigyelésem a következő. Mostanában csak a H”’-ig gyakorlom a skálákat a Moyse kötet szerint, amelyben minden skála a magas B vagy H hangig megy fel. Trevor Wye a kiterjesztéseket zárójelbe teszi, ami hasznos. Természetesen előnyös ha további kiterjesztéseket adunk a skáláknak, de az is elég kihívás ha a H”’-ig gyakoroljuk. Miért erőltessük a továbbiakat, amellyel csak korai csalódásnak tesszük ki magunkat?

Kotta nélkül?
Az csak jó ha valaki tudja kotta nélkül a skálákat, de de először memorizáljuk a skálaszisztéma részeit, amelyen éppen dolgozunk. Kezdetben csak tanuljuk meg leolvasni őket: a Royal Academy of Music-on felismerték a kottából való játék előnyeit, amennyiben ez nagyban segíti a lapról játékot. Az Akadémián megengedett, hogy a tanulók a kottájukat használják a technikai vizsgájukon.

Karakter
Vegyünk példát az egyik darabunkból és alkalmazzuk annak karakterét és hangulatát a skáláinkra, például Mozart D-dúr koncertjének nyitó futamát, vagy a Daphnis fuvolaszóló elejét. Használjunk egy élő darab zenét, hogy inspirációt nyerjünk skáláink megközelítéséhez. Úgy találjuk majd, hogy a különféle hangnemek más-más kihívások leküzdését kínálják nekünk.

Improvizáció
Kis preűdök alkotása és az improvizáció szintén fontos része a skálák megismerésének. Használjuk arra őket, hogy megismerjük érzéseinket és a hangszerünket. Használjuk őket a önkifejezés eszközeként. Tegyük őket a saját részünké.

Hol kezdjük?
Ott ahol éppen tartunk. Nem számít milyen szinten vagyunk, mindig azt gondoltam, hogy jó ötlet ha a fuvola
teljes hangterjedelmében gondolkodunk. Soha sem késő megbarátkozni ezzel a megközelítéssel, néhány elgondolást körvonalaztam az itt következő gyakorlatokban. A példákat azzal a szándékkal készítettem, hogy bemutassam Moyse Daily Excersices-ának megközelítését, de ez a szemlélet más gyakorlatokra is alkalmazható. Az első példa az F-dúr skálát mutatja a fuvola teljes hangterjedelmén, a legmagasabb hangja a Bé”’. Ezután különféle tanulási stratégiák következnek, amelyek végül is segítenek felül kerekedni a skála nehézségein. A 2a-c példában a kezdőhang a G”, így fokozatosan terjeszthetjük ki a skálánkat felfelé. Ezt a megközelítést követve hamarosan lefedhetjük a teljes hangterjedelmet.

Nincs elég idő?
Adj időt magadnak, hogy mind az öt lépést felfedezhesd. Ne próbáld eljátszani az összes skálát egyszerre; a részletezett gyakorlás a kulcs a fejlődéshez. Jobb csak néhány elővenni egy nap és tényleg gyakorolni őket, mint átfutni egy nagyobb mennyiségen. Ebből az okból kifolyólag nagyon hasznosak találom ha beállítok egy riasztást magamnak, amely figyelmeztet engem 20 perc, és ezután kezdek el dolgozni a kvintkörön. A skálát, amellyel dolgozom nagy részletességgel gyakorlom addig amíg le nem telik a 20 perc, ezután felírom hol tartottam, így később pontosan ott folytathatom, ahol abba hagytam. Egyéni döntésedtől függ naponta mennyi időt fordítasz a skálákra, de én 20 perces blokkokat javaslok, riasztással megjelölve a végét.

Ajkak
Döntő fontosságú, hogy jó hangon skálázzunk. Ha a skálát nem fókuszált hangon kezdjük akkor, az csak még jobban szétszóródik a skála-passzázs alatt. Jó hangon kezdjünk bele, és tartsuk is meg a skála alatt. “Néhányan jó hangon kezdik és fejezik be, kígyóztatják az ujjaikat és elfelejtik mi történek eközben” - mutatott rá Sir James Galway, amikor velem foglalkozott, és így folytatta, ” azt remélik, hogy majd csodával határos módon egyre jobbak lesznek, de neked kell ezt jobban csinálni”.

Észre fogod venni, hogy egy kis nyomást adok minden csoport kezdeténél. Használd ezt az első hangot arra, hogy megtaláld a jó hangminőséget minden csoport elején. A további skálajavaslatokban (Further Scale Ideas) megtalálhatod hogyan bontsd ki az F-dúr skálát még részletesebben. Elindítani egy-egy skálát különféle regiszterekben, vagy egy ereszkedő folyamatot játszani - mindkettő kihívás az ajkak számára. Miután elsajátítottad a fentieket, az F-fúr skálát is gyakorold úgy, hogy a skála más-más hangján kezded el. Hasonló megközelítést találhatunk Taffanel és Gaubert metodikájában.

Valódi befektetést teszel a fuvolázásodba, ha szisztematikusan dolgozol a skálákkal, tehát ne késlekedj, - kezd el ma és arasd le a gyümölcsét.

Forrás: www.niallflute.com

Andersen - Romance ‘Le Calme’ - Niall O’Riordan

2013 07 23

null

Niall O’Riordan - fuvola

Az Op.57 es sorozat másik két darabja, no.2 és 3 -

2. Sérénade mélancolique

3. Le Tourbillon

Carl Joachim Andersen (April 29, 1847 – May 7, 1909)

Niall O’Riordan cikkei nálunk.

Mestertől tanulni

2013 07 20

Niall O’Riordan cikkében a 2012es Sir James Galway Fuvolaszemináriumról és Fesztiválról számol be; az írás a BSF magazinjának 2012 márciusi számában jelent meg. Nálunk az akkori magyar résztvevő, Szilágyi Szabolcs egy videóbeszélgetésben számolt be élményeiről. A fordítás apropóját az adja, hogy kevesebb mint 10 nap van hátra az idei Szeminárium és Fesztivál kezdetéig.

“Learning with the Master” by Niall O’Riordan - First Published  March 2013, in British Flute Society Journal FLUTE www.bfs.org.uk

Mesterkurzus Sir James Galway-al - ez néhányunknak egy kissé ijesztően hangozhat; én magam is meg voltam rémülve amikor első alkalommal játszottam neki, de nagyon örülök, hogy megtettem. Ami azonnal megérint, az a csodálatos kommunikációs érzék már a megérkezés pillanatától kezdve. Az elmúlt évek során több kurzuson és fuvolás találkozón vettem részt, mint egy átlagos fuvolás, de, nekem Sir James weggis-i mesterkurzusa valóban kiemelkedő.

Sir James Galway minden évben a festői Weggisban tartja fesztiválját. Itt a hegyek szinte az eget érintik
és az ember egy kicsit közelebb érzi magát a mennyországhoz. A Stella Matutina nővérei meleg vendégszeretettel nyitják meg otthonukat a világ minden tájáról ide érkező fuvolásoknak, és minden nap izlete ételekkel látják el őket, amelyeket maguk termelte alapanyagokból készítenek. Az egész helyszín nagyon kényelemes és modern. A nyugodt környezet és a nővérek békés lelkületének kombinációja teszi ezt a helyet mennyeivé. Ami azt illeti, nem egyszer hallottam a résztvevőktől, hogy ez a hely maga a “fuvolamennyország” - és ezzel teljesen egyet értek.

Minden reggel Sir James technikai képzést tart az egész osztálynak. Ez az egyik kedvenc részem a nap során, és ez már önmagában megérné. Valójában, minden évben tanárok látogatnak ide a világ minden részéről, hogy felfrissítsék tudásukat. Ami teljesen megkülönbözteti a Sir James-től való tanulást az, hogy első kézből származó tapasztalatai alapján tanít, amely évek gyakorlásának és kutatásának az eredménye. Valamennyien nagyon jól ismerjük Sir James-et, mint erőteljes szólistát, de talán nincsenek olyan sokan akik látták őt akcióban, mint mentort és edzőt. Ő egy nagyon elkötelezett tanár és nagyon kész arra, hogy valamennyi tanítványának segítsen a fejlődésben. Minden reggel a elidőzünk Moyse De la Sonorité-jén. Csodálatos módot talált arra, hogy misztifikáció nélkül közelítse meg ezt a kötetet, ami tényleg segít megérteni a helyes megközelítést. Hogy őszinte legyek, nem gondolom, hogy valóban tudtam mit csinálok, amíg nem hallottam őt tanítani. Ez a képzés tényleg arra fókuszál hogy megmutassa neked mivel töltsd a gyakorlási idődet, ha a legjobb fuvolások közé akarsz tartozni. Ami tényleg nagy segítség volt nekem, az a skálák megfelelő megközelítése volt, és az, hogyan fejlesszem a játékom dramatikusságát. Ezekkel a témákkal minden nap foglalkozunk.

A mesterkurzus során Sir James meglehetősen karizmatikus. Tanácsai és tippjei felbecsülhetetlenek. Tudja a módját hogyan hozza ki belőled a legjobbat, de legalább ebben az évente egyszer ismétlődő kurzusban előhozott belőlem olyan dolgokat, amiket nem is sejtettem. Felfedeztette velem a tanulás egy egészen új világát, ami izgatottá tett. Sir James természetesen  igen magas szinten játszik a előjátszás során is, hogy tanítványait is ugyan erre a koncentrációs szintre vigye.

Elbűvölő hallani Sir James-t ahogy a sztenderd repertoárt játsza. Humora mindig ellenállhatatlan, és mindig pozítiv, lelkesítő közegben dolgozik. Mindazonáltal nagyon őszinte, amikor arról beszél, hogy lehet valaki első osztályú fuvolás, és mindenkit emlékeztet arra, hogy ez időbe, elkötelezettségbe és kemény munkába kerül, kerülő utak nincsenek. Azt tanácsolom azoknak, akik szeretnének ezen a kurzuson részt venni, hogy töltsenek sok időt a skálákkal és hozzák magukat a lehető legjobb formába mielőtt ide látogatnak, mert így nagyon sokat kaphatnak. Ő tudni fogja ha nem gyakorolsz! Használd Moyse Napi Gyakorlatait az ABCD betűkre koncentrálva.

A fesztivál egy másik fénypontja a vendégművészek fellépése. A múlt évben Denis Bouriakov, Andrea Griminell, Prof Shengqi He, Nicola Mazzanti, Szablocs Szilágyi, Raffaele Trevisani, Jim Walker és Marlene Verwey voltak a vendégek. Minden estére elvoltunk látva nagyszerű koncertekkel. A fesztivál másik érdekessége, hogy minden évben más-más fuvolaépítő fuvolafejeket ajánl fel az osztály legérdemesebbjének; ez a résztvevők szavazata alapján dől el. Ebben az évben a Nagahara, a Haynes, Lafin és az Emanuel Flutes ajánlott fel arany és platina fejeket. Hol máshol  a világon van még ilyen?

Minden korú és képességű fuvolás részt vehet a fesztiválon, mint hallagató. Ők Lady Galway mesterkurzusán vehetnek részt minden délután. Lady Galway tanítási stílusa pozitív, biztató és vicces. Nem csoda, hogy évről-évre sok tanuló tér vissza hozzá.

Bármilyen szinten is játszol biztosan találhatsz magadnak valamit ezen a fesztiválon. Fiatal főiskolás tehetségek és ifjú profik lehetőséget kapnak, hogy egy ikonikus fuvolajátékostól tanuljanak,a kinek a bölcsessége és belelátása egyedülálló. Amatőrök és fiatalok részt vehetnek a reggeli, közös befújáson és tanulhatnal Lady Galway-tól a délutáni mesterkurzuson, míg  a tanárok és előadóművészek csak egyszerűen lubickolhatnak az inspiráló közegben és újra tölthetik kreatívitásuk elemeit a következő évre. Ehhez még hozzá jön a fantasztikus fuvolzenekar, a workshop-ek a vendégművészekkel, a reggeli beéneklések és a felejthetetlen záró party az utolsó napon. Miért is ne vennél rész egy ilyen élményen a következő évben?!

forrás: http://www.niallflute.com/

Az a bizonyos első pillanat

2013 04 30

“That First Moment!” by Niall O’Riordan - First Published September 2012, British Flute Society Journal FLUTE www.bfs.org.uk

Kicipzározzuk a tokot, kinyitjuk a dobozt, és ott találjuk a fuvolánkat. Hogy érzed magad éppen ebben a pillanatban? Mi az első gondolat ami átsuhan a tudatodon? Vajon ez a mindennapos cselekedet a kiterjeszkedés vagy az összehúzódás érzését kelti Benned?

Ennek a pillanatnak a dinamikája kritikus pont abban az időben, amelyet nap, mint nap felhasználunk. „Ahogy a napod kezdődik, úgy fogod megélni; ahogy a napodat élet, úgy éled az életedet is” – mondja Louise Hay, az amerikai motivációs beszédek úttörője, arra vonatkoztatva, hogy milyen gondolattal kezdjük a napunkat. Szeretem ennek a gondolatnak az egyszerűségét. A legtöbb ember negatív gondolatokkal indul neki a napjának: „oh, megint egy újabb nap, és nekem fel kell kelnem.” Ennek megfelelően sokan közülünk negatív gondolatokkal állnak neki a gyakorlásnak, olyan gyakran, hogy az már észrevehetetlen, habituális szokássá válik. Adjunk magunknak időt gondolkodni, még akkor is, amikor kinyitjuk a fuvolatokot: hogyan is érezzük magunkat amikor kinyitjuk és megpillantjuk hangszerünket a dobozában? Ez az érzés boldogság, kétségbeesés, öröm, vagy valami még izgalmasabb. Azt gondolod: „oh, igen! Szeretek fuvolázni és alig várom, hogy játszhassak!” Talán ezek a pozitív érzelmek abszurdnak tűnnek a számodra? Természetesen ez az érzés nap, mint nap változhat, de - úgy hiszem - van állandó, habituális reakciónk. A gyakorlás munka, vagy öröm?

Amikor tavaly Svájcban voltam, Sir James Galway mesterkurzusán a délelőtti foglalkozások végén mindig skálákat és kis prelűdöket játszott. Ez rendszeresen előfordult, mivel minden idejét a gyakorlásra fordította. Ilyenkor mi mindnyájan néztük és hallgattuk a játékát (ki nem tenné..?). Amikor az egyik, rövid gyakorlását követően felénk fordult meglepve látta milyen sokan figyeljük, és azt mondta: „Tudjátok mit? Tényleg szeretek fuvolázni!” Ez valóban emlékezetes pillanat volt, amelyet így foglalhatnánk össze: sok év után az ő fuvolához kapcsolódó szerelme még mindig élő, és ugyan olyan erős, érdeklődő, mint amikor kis fiúként elkezdett játszani.

Te is ennyire szeretsz fuvolázni? Hogyan tudnánk fejlődni ezen a világon ha állandóan csak bosszankodunk?

Gondolj vissza arra az időre, amikor végleg elhatároztad, hogy fuvolázással foglalkozol, vagy arra amikor végre első saját hangszeredet megkaptad. Nekem ez a pillanat Karácsonykor volt, mert akkor lepett meg a Mikulás az első fuvolámmal. Ez előtt annyira eltökélt voltam, hogy egy régi fuvolafejet rá ragasztószallagoztam anyukám régi klarinétjára. Természetesen teljesen hamis volt, de működött. Hogyan tudnád ezeket a korai érzéseket összehasonlítani a mostaniakkal? Mi változott?

Negatív gondolkodás

A negatívitás behálozza az utunkat, amely vizsgákon, tanárokon, személyes problémákon át vezet, és a sikerre való törekvésben is megjelenhet. A fuvolázás lehet versenyképes akkor is, ha csak szeretjük. Ezeket az alapérzéseket újra átélve erőteljessé válhatunk. Azt gondolom valamennyiünknek különleges kapcsolta van a hangszerével, olyan amilyen gyermekkorában volt, de néhányunknak szüksége van arra, hogy utat vágjon saját, ködös negativitásán, amely legfelül trónol. Talán az egyetlen kivétel az, ha valaki a fuvolázást nem teljesen önszántából választotta, és az évek múlásával még mindig ezt csinálja, miközben valami másra vágyik. Ha így van, akkor talán itt az ideje, hogy elgondolkozzon mivel is akar valójában foglalkozni valójában. Amikor legközelebb gyakorolsz emlékeztesd maga, hogy miért kezdtél el fuvolázni elsősorban. Adj időt ennek a különleges pillanatnak: nyisd ki a dobozt és töltődj fel azokkal a pozitív érzéssekkel, amiket birtokoltál, és csak kezdj bele. Engedd a gyermeki csodát és örömöt megjelenni újra. Mindenek előtt, tedd azért, mert szereted.

Archeológia

Feltöltődve pozitív érzelmekkel és megtapasztalva a megújult érzéseket nagyon erőteljesek lehetünk. Kezdetnek próbáld meg feltenni magadnak a következő kérdéseket. Ezek csak iránymutatóak, néhányuk nem biztos, hogy alkalmazhatóak Rád; szabadon használható őket, ahogy akarod. Akár teljes papírokat is tele írhatsz, vagy csak néhány rövid állítást; tőled függ. Néhányuk talán arra ösztönöz, hogy valami érdekeset írj le, valami még teljesebbet, tehát kövesd a kíváncsiságodat.

-írd le miért kezdtél el fuvolázni.

-mi vonzott a hangszerhez.

-írd le hogyan emlékszel első leckédre, milyen volt? Hogyan érezted maga később? Esetleg írd le a kedvenc tanárodat.

-írj le valakit aki tényleg bátorított téged.

-írd le első fuvoládat és azt, hogyan kaptad.

-írd le egyik korai sikeredet.

-írj le egy olyan időszakot amikor valódi örömöt jelentett a fuvolázás.

Létrehozni egy erőteljes színt

Menj végig a válaszaidon. A képzeletedben minden pozitív emlékedet egy bizonyos szín jelöli. Ez lesz a Te energiád színe.

Milyen ez a szín?

-behúzhatod ezt a színe a szemeden keresztül,

-megtestesítheted azáltal, hogy elképzeled amint a tested körül vagy keresztül áramlik, vagy

-elképzelheted amint kilép a kezeidből és egy labdát formálsz belőle, amelyet lassan a szívedbe emelsz.

Mostantól minden alkalommal, amikor kinyitod a fuvolatokodat, felidézheted ezt a színt, és ez átjárhatja az egész lényedet, a pozitív érzésekkel együtt.

Fedezd fel újra a fuvolázás örömét!

forrás: http://www.niallflute.com/

„Amikor a király… meztelen…”

2013 04 08

by Niall O’Riordan

Volt már hiányérzeted koncert után, - amit általában egy nagy név adott – miközben a közönség többi része le volt nyűgözve? Játszottál már úgy 10.000 fontot érő fuvolán, hogy közben a titokban úgy érezted a 2000 fontos jobban szól? Érezted maga totálisan feltöltődve egy-egy koncert után, amikor találkoztál valakivel, aki nem osztja a véleményedet? Megosztottad amit tényleg gondoltad, vagy kiigazítottad a véleményedet?

Sokan közülünk egyszerűen nem bíznak magukban. Nem hisszük el amit hallunk és látunk. A félelem miatt, és amiatt, hogy hülyének néznek miket inkább csendben maradunk, és megyünk együtt a tömeggel. Az elutasítástól és megalázottságtól való félelem (akár csak a halálfélelem) veleszületett érzéseink, amelyeket nem szabad alábecsülni. Így egyáltalán nem meglepő, hogy elkerülésükre különféle stratégiákat vetünk be. Ezek a stratégiák nagyon gyakran magukba foglalják személyiségünk és véleményünk utánigazítását, amely így nem ütközik a többség véleményével. Sajnos - attól függően, hogy mennyire vagyunk tudatába az elutasítástól és megalázottságtól való félelmünknek – az embereknek adott válaszainkat ezek a félelmeink nagyban befolyásolják. Ezt a témát már érintettem egy korábbi cikkemben – A Művész, mint hős – amely a FLUTE 2011 márciusi számában jelent meg.

Szűrők
Időnk nagy részében az embereket szűrőinken át hallgatjuk, amelyeket státuszuk által hoztak létre, és így valójában nem halljuk őket. Már jó ideje felfigyeltem erre a jelenségre, de kételkedtem magamban; az ok túl egyszerűnek tűnt és ma már képes vagyok felismerni. Sokan úgy gondolják, hogy „ha ők elég jók voltak ahhoz, hogy megnyerjenek egy versenyt, vagy egy jó állást akkor nyilván az én hallásommal van a gond”. Például, ha egy fuvolás szólista egy jelentős zenekarban játszik, mi ezen a szűrőn keresztül halljuk őt; titokban nem szeretjük a játékát, de attól való félelemünkben, hogy ostobának tartanak emiatt véleményünket megtartjuk magunknak. Természetesen ezzel nem azt javaslom, hogy érzéketlenek vagy udvariatlanok legyünk. Amit mondani akarok az, hogy ne tagadjuk meg saját élményünket, és jogunk van kifejezni álláspontunkat tisztelettel, különösen barátaink körében. A veszélye annak, hogy elutasítjuk saját véleményünket az, hogy elveszítjük a kompetenciánkat. Valójában egyáltalán nem lényeges verbálisan is hangot adni gondolatainknak, de a lényeges, hogy magunkban elismerjük, amit gondolunk. Természetesen személyes ízlés dolga ez, de gyanítom nem annyira , mint azt gondolnánk. Vannak személyiségek, akiket divat lett kedvelni, vagy, ami még rosszabb divatos nem kedvelni adott személyeket, és mint a birkák sokan közülünk együtt mennek a tömeggel feladva ezzel valódi véleményüket. Ha egy koncerten a művészt egy prekoncepciós szűrőn keresztül hallgatjuk, valójában előkészítjük az elménket egy olyan élményre, ami még meg sem történt.

Ez a vélemény meglehetősen markáns a művészet világában. Milyen gyakran látjuk, hogy egy-egy kétes értékű műalkotás óriási összegért kel el alkotója magas státusza miatt? Hallottál és láttál már olyan modern műalkotást (képzőművészetet vagy zenét), amely nyomán azt gondoltad „mekkora egy szemét is ez!” Érdekes megvizsgálni hogyan tudjuk elfogadni ezt a reakciónkat. A múltban letagadtam ezeket a reakcióimat, és magamat hibáztattam, hogy valamit nem értettem meg. Egyszerűbben szólva, egy koncerten ahol végig nagyon lapos volt az előadás a közönséget extázisban találtam az előadás végén. Nem győztem csodálkozni, vajon ugyan azon a koncerten voltunk? Voltam olyan koncerten is ahol kétségbe esetten próbáltam meg állva tapsolni attól félve, hogy én leszek az egyetlen, és néha ez meg is történt.

A megalázottság miatti bizonytalanság és az önbizalom hiánya szintén előtérbe kerül, amikor hangszert választunk. A cikk elején megkérdeztem vajon játszottál-e már 10000 fontos fuvolán, amiről titokban azt gondoltad, hogy kevésbé jó, mint a 2000 fontos. Sok évvel ezelőtt William Bennett-el cseteltem és azt mondtam neki, nekem jobban tetszik a nikkel fuvola hangja, mint az ezüsté. Ő azt válaszolta „mert a füleddel hallgatod”. Nem értettem mit akar mondani, de folytatta: „a legtöbb ember a pénztárcájával hallgatja”. Ebben nagyon sok igazság van. Csak azért mert egy fuvola drágább még nem biztos, hogy jobb.

Bátorság a kiálláshoz

Ami erről az eszembe jut az a Meztelen Király története, és belőle következő tanulság. Azoknak, akik nem ismernék elmondom, ez egy rövid történet Hans Christian Andersen-től, a hiú királyról, aki megbíz két szélhámost, akik garantálják neki, hogy elkészítik a legfinomabb ruhát láthatatlan szövetből. A Király nem látja a ruhát magát, de nem meri elismerni nehogy alkalmatlannak tartsák pozíciójára; Minisztere ugyan így tesz. Amikor a ruha elkészül a Király végig vonul alattvalói előtt, akik szintén ugyan azzal ámítják magukat mint ő, amíg egy kis gyerek, aki nem érti ezt az egészet be nem kiabál a tömegből, hogy a Király nem visel egyáltalán semmit sem. A Király sejti, hogy igaza lehet, de folytatja a ceremóniát. Sok érdekes tanulsága van ennek a szórakoztató történetnek. Mindenki látja, hogy a Király meztelen, de senki sem meri kimondani az igazságot; mindenki megy a tömeggel, kivéve a gyerek. Hasonló dolgok gyakran történnek az előadóművészek világában, és jó esély van rá, hogy mások is ugyan azt hallják amit mi, – de senki sem mer beszélni. Gyakran tapasztaltam ezt a jelenséget a mesterkurzusok világában, amikor a tanár hajthatatlan a saját, „egyetlen, üdvözítő” módszerét illetően (más szavakkal saját egójának rabszolgája), miközben az általa erőltetett megoldástól a tanítvány csak egyre rosszabbul játszik – és senki sem mer őszinte visszajelzést adni.

Tehát a Király elé járulunk, aki egy hatalommal bíró személy és titokban bizonytalan saját képességeiben is. Egója oly nagy, hogy amikor lelepleződik is folytatja a szertartását saját státuszának érdekében.

Az ilyen emberek tisztában vannak hiányosságaikkal, és mindent meg akarnak tenni, hogy megőrizzék hatalmi státuszukat, és mivel senki sem emeli fel a szavát, hatalmat kapnak, míg azok, akik valóban van tehetségük észrevétlenül tovább állnak. A zene és cd ipar is tartalmaz félrevezető, átlag alatti klasszikus zenét, amelyet erősen reklámoznak. A sérülékeny egóval játszanak és közben sok pénzt csinálnak. És mivel senki semmit sem szól - mint a takácsok a mesében, - az egész folytatódik.

Gyermekké válni

És a történet végén ott van a gyermek, aki megmondja az igazat. A gyerekeket nem tudja programozni a környezetük, és ezért nincsenek olyan félelmeik és aggodalmaik mint a felnőtteknek. A gyerekek felüdítenek minket, mert nem cenzúrázzák amit gondolnak, úgy mondják a dolgokat, ahogy látják őket. Ilyen az úttörő művészek lelkülete is.

Miért fontos gyermekké válni? Ha a gondolatainkkal kapcsolatban őszinték vagyunk az felhatalmazza azokat akik tényleg rászolgáltak a sikerre azok ahelyett, akik kitartóan próbálják megfosztani őket attól. Továbbá, az igazság kimondta felhatalmazza a szólásra azokat is, akik eddig hallgattak. És segíthetsz az önző uralkodónak megtanulni egy kemény, de fontos leckét. Talán az őszinte szavak által képessé válik keményebben fejleszteni a képességeit, és eltávolodik az egójától egy olyan békés hely felé, ahol inspirációt kaphat ahelyett, hogy mindenáron fenntartsa a hatalmát.

3 dolog, amit a buszmegállóban is gyakorolhatsz

2012 11 11

Ehavi fordított anyagunk ismét Niall O’Riordan műhelyéből való, 2012 júniusában látott napvilágot a BSF magazinjában. Az ír származású brit fuvolás remélhetőleg már nem kell bemutatni az Olvasóknak; ez a harmadik anyag amit tőle vettük át - a korábbiak linkjét e cikk végén találjuk. Ezúton is köszönöm a hozzájárulását a fordításhoz és az újraközléshez. Remélhetően mindenkinek hasznára válik nem csak a 3 gyakorlattal való foglalkozás, hanem azok szemlélet módja is új színt vihet gondolkodásukba.

null

Egy átlagos ember élete során öt évet tölt várakozással – ez nagyjából napi egy órának felel meg. És vannak akik ennél még több időt töltenek azzal, hogy várakoznak. Legközelebb, amikor a buszra vársz, vagy sorban állsz miért ne lehetnél produktív, és kipróbálhatnál néhány ötletet amely segítheti a gyakorlásodat? Jó ha legelőször otthoni magányunkban próbáljuk ki és szokjuk meg ezeket a gyakorlatokat. Érdemes a napi gyakorlási rutinba is beépíteni őket. Adj időt magadnak, légy nyugodt és ne siess! Legyél kíváncsi minden folyamatra. Ha már megszoktad őket felfedezhetsz bennük új részleteket, amikor legközelebb sorban állsz valahol és várakozol. Amikor éppen “semmit” sem csinálsz, miért ne dolgozhatnál az egyensúlyon, az ujjakon, a nyelv lazításán?

EGYENSÚLY

A test egyensúlya minden tekintetben létfontosságú a fuvolázás során; ez hat legmarkánsabban légzésünkre. Ha a térben jól szervezetten helyezkedünk el, és egyensúlyban vagyunk az jobb légzést eredményez. A koponya egyik szerepe, hogy a gravitáció ellen dolgozva egyenesen tartson minket, de gyakran előfordul, hogy a hibás testtartást miatt extra izommunkára van szükség. Mivel ezek az izmok folyamatosan aktívak többé már nem elérhetőek azok természetes funkciói. Ez az ami korlátozza a mozgást. Az extra izom munka annyira megszokássá válik, hogy már nem is vagyunk tudatában mit csinálunk. Ha helyre állítjuk az egyensúlyt nincs szükség túlmunkára, azáltal könnyebb mozgást és szabadabb légzés érünk el.

  • Anélkül, hogy bármit is változtatnánk fedezzük fel, hogy melyik lábunkra helyezünk több súlyt, vagy azt, hogy a súlyunkat egyenlően osztjuk-e el a két lábon.
  • Helyezzük át lassan a súlyt egyik lábunkról a másikra többször is. Figyeljük meg a térdeket, hogy hajlékonyak-e vagy sem. Engedjük őket lágyan hajlítódni.
  • Ahogy mozgatod a súlyodat az egyik lábadról a másikra képzelj el egy, a fejed tetejéből kilépő lézersugarat, ami a mennyezet felé irányul. Érzed mikor halad át azon a  középponton, ahol mindkét lábadon egyenlően van elosztva a súly, és egyensúlyban vagy?
  • Együtt, harmóniában van a mozgás a törzseddel?
  • Mit tapasztalsz; rövidül vagy hosszabbodik a gerinced ahogy mozogsz?
  • Fokozatosan csökkentsd a mozgás amplitúdóját és végül kerülj nyugalomba középen. Használhatsz képeket is; képzeld el egy inga mozgását, amint ide-oda mozog, és végül megpihen a középpontban.
  • Pihenj és figyelj meg minden változást akár a légzéseddel, vagy akár az egyensúlyoddal kapcsolatban.
  • Fordítsd figyelmedet a talpadra, és a talpak kapcsolatára a talajjal. Hová helyezed a súlyt? A lábujjak, vagy inkább a sarkok felé?
  • Használd akkor is a lézersugár képét, amikor előre és hátra mozgatod a súlyodat.
  • A térdeit legyenek hajlékonyak, és legyen a légzésed könnyű és szabad. Hagyd, hogy a mozgás az egész testedet mozgassa.
  • Fokozatosan csökkentsd a mozgás amplitúdóját és végül kerülj nyugalomba középen.
  • Pihenj és figyelj meg minden változást akár a légzéseddel, vagy akár az egyensúlyoddal kapcsolatban.

UJJAK

Az ujjak kifinomult észlelése - anélkül, hogy bármilyen felesleges erőfeszítést tennél - elengedhetetlen a kifinomult technikához. Az itt következő gyakorlat segíti az ujjak tudatosítását és a velük kapcsolatos érzékenységet, azon kívül segít felszabadítani a vállakat.

  • Engedjük le az oldalunk mellé a kart és mozgassuk az egyik ujjunkat úgy, mintha egy nagyon lassú trillát játszanánk.
  • Figyeljük meg hogyan kapcsolódik ez az ujj a karon keresztül a törzshöz.
  • Anélkül, hogy megnéznénk tegyük fel a kérdést magunknak, hogy végez-e bármilyen mozgást valamelyik másik ujj?
  • Most nézzük meg és ellenőrizzük le, hogy érzékszervi tudatosságunk pontos volt-e. Ha volt mozgás más ujjakban is próbáljuk azt minimalizálni és megszüntetni.
  • Végezzük az ujjmozgást könnyedén és szabadon - és emlékezünk a légzésünkre: ne tartsuk vissza.
  • Fokozatosan növeljük a sebességet, amíg játékunkat könnyűnek és gyorsnak érezzük.
  • Ha az érzés nem könnyed lassítsuk le a mozgást, és figyeljünk még érzékenyebben.
  • Minden ujjal végezzük el a gyakorlatot. Közben pihenjünk sokat és ne siettessünk semmit, ne legyünk feszesek.

NYELV

Sok feszültség forrása lehet a nyelv is. Sok fuvolás túl-artikulál és ez sok tartásproblémát is okozhat. Más artikulációs problémák forrása néha nem is a nyelv, hanem például a gyenge ujjkoordináció, általános feszültség a nyakban, mellkasba és a karokban, és a fókuszálatlan fúvás, vagy csupán az elégtelen légáramlás. Szinte valamennyien nagyon jó tudunk beszélni és a nyelvünk ilyen kor csodálatos munkát végez, amely egyébként - a méretéhez képest -  a legerősebb izom a testünkben. Tehát a nyelv megerősítése nem lehet cél - ezzel én teljesen egyet értek. Az viszont cél lehet, hogy finomítsuk a nyelv mozgását a szenzoros érzékelés fejlesztése által.

A nyelv és a kezek meglepően közeli idegrendszeri kapcsolatban állnak egymással. Ahogy a magzat fejlődik a kezek és a nyelv összeköttetésben vannak, és csak később különülnek el egymástól. Mind a nyelv és a kezek is erősen képviseltetik magukat szenzoros rendszerünkben, ahol nagyon köze állnak egymáshoz. A nyelv feszültsége a kezek feszültségét okozhatja, és fordítva. Ébredjen fel az érdeklődésünk a nyelv és a kezek feszültségének kapcsolatára.

A nyelv lazítása tehát jótékonyan tud hatni az ujjakra is. Sok fejlődést érhetünk el ezen a téren anélkül, hogy a fuvolát a kezünkbe vennénk. Én már egy éve csinálom. Amikor a következő leckét nyilvánosan gyakoroljuk - a buszmegállóban például - az emberek kerülni fogják majd a szemkontaktust velünk, de az is előfordulhat, hogy nagyon furcsán néznek majd ránk, de mind ez engem nem zavar. De azok akik azt gondolják, hogy a buszmegállóban ismerkednek meg a lélektársukkal csalódni fognak; a legkevésbé sem nézünk ki ilyenkor vonzónak, de idővel talán csodálatos fuvolajátékkal adhatunk valakinek szerenádot.

  • Nyissuk ki a szájunkat és figyeljük meg milyen érzés. Többször is ismételjük meg és ha lehet minden alkalommal csináljuk könnyebben.
  • Finoman szorítsuk ökölbe a kezünket, majd lazítsuk el őket többször is. Engedjük kezeinket minden alkalommal egyre lazábbnak lenni amikor ellazítjuk.
  • Nyissuk ki a szánkat és figyeljük meg milyen érzés most.
  • Képzeljük el, hogy a nyelvünk hegye egy festőecset. Festőecsetként használva a nyelvünket kezdjük el nagyon lassan feltérképezni a fogaink felszínét, kezdve a felső őrlőfoggal, jobboldalon az alsó fogsorban. Nota bene: a legfontosabb, hogy lassan haladjunk, feszültség nélkül. Ha nehéznek találod, vagy kényelmetlen válassz egy olyan fogat amelyet könnyebben elérsz, feszültség nélkül. Legyen az érzés könnyed és élvezhetőnek Legyünk tudatában ha bármilyen szükségtelen erőfeszítés keletkezne a nyelvben, állkapocsban, arcon, vagy bárhol máshol a testedben, és kezd el csökkenteni azt. Megtudjuk mindezt tenni könnyedén és szabadon?
  • Folytassuk a fogak felfedezését addig amíg el nem érjük az első fogakat. Emlékezzünk a légzésre és soha se tartsuk vissza. Tartsunk annyi szünetet amennyit csak szükségesnek érzünk.
  • Pihenjünk és figyeljünk meg minden változást a szájunk és a nyelvünk érzékelésében.
  • Folytassuk a feltérképezést alul, a másik oldalon.
  • Pihenés után ismét figyeljünk meg minden apró változást az érzékelésünkben.
  • Folyassuk a folyamatot a felső fogsor jobb oldalán.
  • Tartsunk pihenőt.
  • Végül fedezzük fel a bal felső fogsort is.
  • Nyissuk ki a szájunkat. Milyen érzés most? Mit érzünk a nyelvünkkel kapcsolatban? Tapasztalunk valamilyen változást bárhol a testünkben? Mit érzünk a vállainkkal és a kezeinkkel kapcsolatban?

forrás: http://www.niallflute.com/ http://bfs.org.uk/

Korábbi cikkek ettől a szerzőtől:

Egy más megközelítés

Neuroplaszticitás

Neuroplaszticitás

2012 08 04

Hungarian translation of Niall O’Riordan’s article - Neuroplacticity; it was appear in FLUTE 2012, March.

Már közöltem itt egy cikket a holisztikus szemléletű fuvolás, Niall O’Riordan tollából - most pedig egy újabb anyag következik. Ezúttal két videót is mellékeltem (Bűvös vadász-fantázia és az Undine szonáta)a cikk végén, hogy megbizonyosodhassunk róla, a szerző nem csak elméleti ember. Egyébként ez az írás is a BFS FLUTE magazinban jelent meg, 2012 márciusában - a szerző szíves engedélyével itt van tehát a fordítás:

Niall O’Riordan - Neuroplaszticitás

Soha sem késő – és ezt már a tudományos tények is alátámasztják. A XX. század nagyobb részében a neurológusok egyetértettek abban, hogy az agy alig képes változásra az érzékeny gyermekkori periódus lezárása után. Azt úgy mondják, „az öreg kutya nem tanul új trükköket” – de talán éppen ez a hiedelem tart minket fogva elsősorban.
Számtalanszor hallottam már variációkat ugyan erre a témára: „ha tizennyolc éve korodra nincs jó technikát, akkor elfelejtheted, hogy profi fuvolás váljon belőled”. De milyen lehangoló és nyomasztó hozzáállás ez! A foglalkozásunk tele van „városi legendákkal” amiket sajnos magunkévá teszünk. Megfelelő stratégiával, szorgalmas munkával és elkötelezettséggel minden lehetséges: Raffaele Trevisani, a nagyszerű olasz fuvolás 20 évesen vett először hangszert a kezébe.

A neuroplaszticitás fogalma az agynak és az idegrendszernek arra a képességére vonatkozik, amellyel képes strukturálisan és funkcionálisan megváltozni környezeti hatások következtében . A neuroplaszticitás korai kutatói felfedezték, hogy az emberi agy nem csak struktúráját képes megváltoztatni, de új neuron kapcsolatokat is képes létrehozni, akár még öreg korban is.

Amikor valami újat tanulunk neuronok kapcsolódnak össze az agyunkban, ezzel új társításokat hozva létre. A fuvolázás készsége, amelyet a gyakorlásunk során fejlesztünk az agyban mintegy „be van drótozva” – a jó szokások éppen úgy, mint a rosszak. Idegrendszerünk minden alkalommal felülvizsgálja ezeket a kapcsolódásokat amikor gyakorlunk. Tehát úgy működünk, mint egy hatalmas számítógép, és létfontosságú számunkra, ahogy ezt a lenyűgöző számítógépet programozzuk. A jelenlegi idegi, viselkedéstani és rendszerelméleti kutatások világossá tették, hogy a Feldenkrais Method® -ban alkalmazott stratégiák szilárd alapot nyertek. Miért ne fedeznénk fel néhányat ezek közül az elképzelések közül?

A lassú gyakorlás kétségkívül hatékony, de - azt hiszem -, felül kell vizsgálnunk és finomítanunk kell ezt a megközelítést. A figyelmetlen lassú gyakorlás csak azokat a szükségtelen szokásokat írja újra, amiket elsődlegesen csinálunk. Amikor gyakorlunk a cél, hogy új idegi kapcsolatokat programozzunk az agyban, amelyek hatékonyak. Gondoljuk erre, úgy mintha ösvény vezetne keresztül egy erdőn, és minél több ilyen utat használunk annál inkább bejárjuk az erdőt. A neuroplaszticitás egyik célja, tehát az, hogy új utakat építsünk ki, de ez természetesen időt, érzékenységet és éberséget igényel.
A kérdés tehát az: hogyan tudunk „jó” ösvényeket kiépíteni gyakorlásunk során? A követező gyakorlatokat a Feldenkrais Módszer inspirálta és beépíthetőek amikor nehéz állásokat tanulunk, sőt bármilyen napi skálamunkába is.

Időt Hagyni
Adjunk időt magunknak, hogy beépíthessük mit is csinálunk. Valamennyien beleeshetünk abba a csapdába ami így hangzik: „olyan sok a tenni való, de kevés az idő!” Nem kell ennyire cél-orientáltnak lenni, ez csak eltávolít a tanulási folyamattól. Inkább koncentráljuk magára a folyamatra és legyünk jelen a tudatosságunkkal. Ha ezen a módon közelítünk, azt fogják találni, hogy a sebesség spontán megjelenik a játékunkban. Csak hagyjuk mindezt megtörténni, ahelyett, hogy erőltetnénk. A Feldenkrais Módszer Tudatos Mozgás leckéi során Feldenkrais ezt mondja, keressük azt a kellemes érzést ami így hangozhatna: „Ezt meg tudom csinálni!”

A hatékonyság nem más mint a felesleges és szükségtelen erőfeszítések kigyomlálása. Légy éber arra, ahogyan az egész testedet használod! Ezeket az élősködő szokásokat csak ezen a módon tudjuk tetten érni. Hogy vagy egyensúlyban? Hogyan szerveződik össze a mellkasod, a bordák, és a fej? Ha arra vagy kíváncsi, hogy szükséges-e egy erőfeszítés amit használsz, legjobb módszer ha eltúlzod azt. Így még több tudatosságot kaphatunk, a választás szélesebb lehetőségével. Adj magadnak időt a szükséges ismeretek befogadásához, és a haszontalan erőfeszítések elutasításához. További ötletekért, hogy hogyan tedd ezt tanulmányozd Kenny Werner könyvét, amely ez erőlködés mentes játékról szól: Effortless Mastery:Liberating the Master Musician Within.

Tarts rendszeres szüneteket
Dolgozz intenzíven, rövid szünetekkel megszakítva. Nem kell hosszúnak lenniük – 5, 15 perc elegendő. Ülj le, vagy még inkább feküdj le a földre – és ne csinálj semmit; ez alatt az idő alatt az agy asszimilálja az új ismereteket. Ha a leírt módon gyakorolsz sokkal jobban fogsz koncentrálni, talán erősebben mint korábban. Kisbaba korunkban többet tanulunk, mint bármikor életünk során, és a babák sokat pihennek.

Mikro-mozgások
Bármely mozgás elindítása értékes betekintést biztosít arról, hogyan használjuk a testünket. A szükségtelen erőlködés már a kezdeteknél jelen van. A mikro-mozgások olyan kicsit, hogy egy megfigyelő számára észrevétlenek maradnak. Vedd a kezedbe a hangszert és a mentálisan képzeld el az ujjmozgásokat egy adott futamon, felhasználva a mikro-mozgásokat és a figyeld meg mi történik a testedben.

Képzelet (Imagináció)
Számos tudományos vizsgálat igazolta azt a tényt, mely szerint egy bizonyos mozgás-elképzelése stimulálja az agy egy bizonyos részét, amely annak a bizonyos mozgásnak felel meg. Azt hiszem ez az a terület amit még számos felfedezni valót nyújthat nekünk fuvolásoknak. Neuron kapcsolatokat tisztán elképzelés útján is létrehozhatunk. A tanulmányok egyike igazolta, hogy izomnövekedést pusztán elképzelés útján is lehetséges. Csupán a fuvolajáték elképzelése mérhető változást hoz létre az agy motoros kérgében.
Fuvolával a kezedben képzeld el, ahogy mozgatod az ujjaidat. Ez előidézheti a fent leírt mikro-mozgásokat, és ez nagyon jó. Megfigyelhetjük azt a belső érzést, ahogy a test szervezi magát egy bizonyos cselekvés érdekében; és pedig jó, legyünk tehát éberek. Mindemellett ez a megközelítés talán nehezebb a gyakorlatban, mint amelynek a leírtak alapján tűnik, ezért adj időt magadnak és ne legyél feszült. Amikor elképzeled azt a bizonyos futamot figyeld meg,  hogy mely részei tiszták és mely részei elmosódottak a képzeletedben. Van összefüggés a megtalált nehézség elképzelése és eljátszása között? A nem világos területek időt igénylenek, hogy hangról-hangra átjátszuk belső kinetikus érzékünket használva.

Megkülönböztetés
Különítsd el a munka különféle elemeit. Jó példa arra, az amikor csak az ujjainkkal gyakorlunk. Különítsük el a légzést az ujjak mozgásától. Gyakori, hogy a technikai problémák érzékelése a légzéssel és a légáramlással függ össze. Patricia Morris leír egy nagyon hasznos megközelítést (a FLUTE jelen kiadásában), amely különösen hatékony ha a harmadik oktávon gyakorlunk. Fújás nélkül mozgassuk az ujjainkat azon az álláson, amin dolgozni szeretnénk, elkülönítve a kezeket, előbb a bal kéz ujjait mozgatva, és a jobb kéz ujjait nyugalomban hagyva. Tegyük ugyan ezt fordítva is, mielőtt a két kéz munkáját újra összeillesztenénk. Ez a módszer egy kicsit zavarónak tűnhet az agynak, de ha folytatjuk learathatjuk érte a jutalmat.

Élvezzük a biztos tudását annak, hogy sokkal inkább képesek vagyunk elérni egy magasabb szintet, mint azt gondolnánk. A tudomány is bizonyította már, hogy a változás mindig lehetséges, ezért érdemes többre törekedni, bárhol is tartunk éppen.

Niall O’Riordan


.

<- a korábbi cikk

Egy más megközelítés

2012 07 18

null
Mostanában - továbbképzés keretében - agykontrolltanfolyamon voltam. Nem kevés zenésszel is találkoztam, hiszen a hangszeres játék természetéből adódóan rengeteg módja lehet a különféle mentális technikák alkalmazásának.
Niall O’Riordan ír származású fuvolaművész. Rendszeresen publikál a Brit Fuvolás Magazinban (BSF), valamint speciális szemléletű workshop-okat tart, többek között William Benett kurzusán is. 2011ben - és idén is - Sir James Galway Szemináriumán vett részt. Specialitása a Feldenkrais módszer és a jóga alklamazása a fuvolázással kapcsoltban. Tőle származik az alábbi cikk, amely első alkalommal 2012ban jelent meg a BSF magazinjában. A szerzőről szóló további információért ellátogathatunk a www.niallflute.com-ra.

Most lássuk a cikket, amely 2011ben jelent meg a BSF Magazinjában:

A tudatosság elengedhetetlen a zenei fejlődéshez. Gyakran a zenészek még sincsenek tudatában mi történik a testükben, és ez mindenféle problémát okozhat.  Hasonlóképpen, gyakran nem vagyunk tisztában vele milyen gondolatok futnak át a fejünkön. Könnyen beleragadhatunk  megszokott viselkedésmintáinkba, amelyek egyáltalán nem segítenek. Könnyű belátni, hogy a külső történések, belső kihívásokat vonnak maguk után, és önmagában, a megszokott módon nem fogunk megfelelően reagálni rájuk. Egy pillanatnyi szünetre és némi belső reflexióra is szükség van.
Ha egy kicsit belegondolunk abba, hogyan viszonyulunk testünkhöz és tudatunkhoz  - úgy vélem – sokkal nagyobb előrelépést érhetünk el játékunkban. A tudatosság az első lépés a változáshoz. Fokozott tudatossággal értékes visszajelzéseket kaphatunk testünktől és tudatunktól.
Vegyük például a tudatot. Megfigyelted már valaha, hogy gondolkodásod hány százaléka előremutató és támogató? A legtöbb muzsikusnak nagyon kritikus belső hangja van. Valamilyen módon át hisszük a szidás motiválni fog minket arra, hogy jobban teljesítsünk. Ha belegondolsz, hogy ez Te magad vagy, kérdezd meg magadtól: hogyan szolgált engem eddig ez a megközelítés? Jól érzem magam tőle? Kipróbáljak valami más? A legtöbb muzsikus élete valamelyik pontján megtapasztalta a lámpalázat. Ez a szorongás napok és hetek alatt épül fel az előadás előtt. De mikor kezdődik?
A szorongás egyszerű gondolatkora vezethető vissza. Kapcsolatos lehet múltbeli tapasztalatokkal, de az is lehet, hogy nem. A katasztrofális gondolkodást úgy is definiálhatjuk, mint a múltbeli rossz kimenetelű történések irritációját. A zenészek igen jók abban, hogy megrémisszék meg magukat, és ez a legrosszabb forgatókönyv egyre kifinomultabb lesz, ahogy újra és újra lefut. Köztudott, hogy amikor elképzelünk valamit – vizualizálunk – az agy nem tesz különbséget valóság és elképzelt között. Azoknál, akik lámpaláztól szenvednek általában így zajlik le ez a folyamat, de csak kevéssé tudatosul, ezért nem alakul ki jártasság abban hogyan is állítsák le. Gondoljuk bele hogyan reagál a test ha egy félelmetes filmet nézünk, valósággal ugrani tudnánk a félelemtől. A test úgy reagál arra amit nézünk, mintha az valóság lenne. Ugyan az a folyamat zajlik le vizualizáció alkalmával: ha egy fenyegető esemény bekövetkeztét képzeljük el a test ugyan úgy reagál, mintha ez valóság lenne.

Hogyan változtassunk?
A légzés kiváló módja annak, hogy kapcsolódhassunk a testünkhöz és az egyik legjobb módja, hogy stabilizáljuk és megnyugtassuk a tudatunkat. A jógik már évszázadok óta használják. A levegő percenkét körülbelül 15ször lép be és ki a testből. Az emberi test összes életfunkció közül a légzés a legkülönlegesebb. Ez köti össze a tudatost a tudattalannal. A légzés tudattalanul működik, de átvehetjük az irányítást felette. Más tudattalan funkciókat, mint a szívverés és a testhőmérséklet átlagember számára nem kontrollálhatóak. Minden életfunkció közül a légzés az amely által legkönnyebben juthatunk a tudatossághoz. A légzés értékes betekintést nyújt érzelmi és tudati állapotunkba bármikor. Ha, például boldogok vagyunk a a légzés ritmikus, mély és lassú. Ezzel ellentétben, ha  feszültek és boldogtalanok vagyunk a légzés felszínes, ziháló és egyenetlen. Ez értékes információ lehet ha megfigyeljük, és valódi fordulópontot nyújthat amikor a koncertre készülünk, illetve ha a lámpalázzal akarunk dolgozni. Az egyenletes és nyugodt légzés az egész testet lazítja. Amikor idegesek vagyunk és izgulunk a légzésünk mindig reflektál arra. Ez rendszerint felszínes és gyors. Ez a légzésfajta kapcsolódik a kaotikus gondolkodáshoz is és ez a gondolkodás még több idegességet generál és a kör folytatódik.

Irányítás
Hogyan szakíthatjuk meg ezt a kör? Két területet is szükséges tudatossá tenni. Meg kell tanulni tudatosan viszonyulni légzésünkhöz, és tudatossá tenni gondolati folyamatainkat is; és látni fogjuk, hogy ezek valójában: gondolatok. Az első lépés a légzéshez való  tudatos viszony kialakítása. A második lépés, hogy leállítsuk önmagunk ijesztgetését negatív kimenetelek elképzelése által. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek csak gondolatok, és a gondolatokat meg lehet változtatni. Tapasztalatom szerint sok muzsikus nagyon könnyen tud negatív képeket létrehozni, és sokkal nehezebb nekik pozitív dolgokat elképzelniük.

Belső képek és vizualizáció
A sportolók a pozitív belső képeket és a vizualizációt évtizedek óta eredményesen használják. Az egyik legismertebb vizsgálatot ebben a témában orosz tudósok végezték el olimpikon atléták négy csoportján a következő edzésterv szerint:
1. csoport: 100% fizikai edzés
2. csoport: 75% fizikai edzés – 25% mentális edzés (fizikai edzés elképzelése fejben)
3. csoport: 50% fizikai edzés – 50% mentális edzés (fizikai edzés elképzelése fejben)
4. csoport: 25% fizikai edzés – 75% mentális edzés (fizikai edzés elképzelése fejben).
A 4.csoport, - akik a legtöbb időt áldozták az edzés elképzelésére - teljesített a legjobban. A kutatók felfedezték, hogy a mentális képek ugyan úgy működtethetik az izommunka elképzelése is hatással van az izmok működésére.
A vizualizáció bevett gyakorlattá vált az atlétáknál, és - úgy hiszem – ez a megközelítés ugyan ilyen hasznos lehet a zenészek számára. Vizualizációt alkalmazva enyhíthetjük a szorongásunkat és előadásunkat egy magasabb szintre emelhetjük.

Hogyan működik?
A vizualizáció működése azon alapszik, hogy amikor elképzeljük azt a módot ahogyan koncerten játszani szeretnénk valós neuron kapcsolatok jönnek létre az agyban, olyanok amelyek valóságban is létrejönnének ha valóságosan játszanánk. A mentális képek tréningezik az agyat, és olyan neuron kapcsolatokat hoznak létre az agyban amelyek arra tanítják az izmokat hogy pontosan azt tegyék amit akarunk.
A zenészek a vizualizációt rengeteg módon használhatják, különösen a lámpaláz kezelésében. Javaslom, hogy legalább két héttel a koncert előtt használjuk naponta a vizualizációt , úgy, hogy végigfuttatjuk magunkban a teljes előadást az elejétől a végéig úgy ahogy azt a valóságban is szeretnénk véghez vinni. Néhányan rátermettebbek a vizualizációra, de mindenki fejlesztheti a képességét ezen a területen ha gyakorolja.
Meggyőződésem, hogy a külvilág belső világunk reflexiója. Ha megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat és saját magunkról alkotott képünket ez a külső valóságra is hatással van. Gyakorlással és némi türelemmel fejleszthetjük önuralmunkat. Moshe Feldenkrais-t idézve: „Semmi sem állandó viselkedési mintáinkban kivéve az a meggyőződésünket, hogy ezek állandóak”.

Gyakorlat
•    Keress egy csendes, nyugodt helyet, ahol senki sem zavar.
•    Adj időt magadnak, és figyeld meg a légzésedet.
•    Figyeld meg a mélységét és természetét.
•    Menj végig gondolatban a testeden és old fel minden feszültséget, amit találsz
•    Képzeld el azt, ahogyan a darabot játszod, amin mostanában dolgozol.
•    Úgy vizualizáld a játékodat, ahogyan el szeretnéd játszani – ne felejtsd el, hogy a vizualizáció során minden lehetséges.
•    Figyeld meg hogy érzed magad a testedben, miközben ilyen jól játszol.
•    Képzelj el mindent a lehető legrészletesebben – vizualizáld a közönséged, a termet ahol játszol, a hangot amit hallani szeretnél, még az illatokat is.
•    Képzed el azt is, hogy érzed magad miközben magabiztosan játszol.
•    Menj végig az előadáson újra és újra, minden alkalommal azt a végeredményt vizualizálva, amit szeretnél; erősítsd fel a képek intenzitását amennyire csak tudod.

First published by the British Flute Society December 2012, www.bfs.org.uk. For more information about the author visit www.niallflute.com.

null

forrás: http://www.niallflute.com/documents/NiallDec.pdf

A következő cikk ettől a szerzőtől->