Hacsaturján Szegeden

Novemberben is folytatódnak a fuvolás erőpróbák. Az októberi Reinecke Fuvolaverseny után – amelyet Móré Irén és a Miskolci Szimfónikusok adtak elő – 28-án Szegeden csendül fel Hacsaturján Fuvolaversenye Lanczkor-Kocsis Krisztina és a Szegedi Szimfonikus Zenekar előadásában, Kesselyák Gergely vezényletével. Lanczkor-Kocsis Krisztina a zenekar szólamvezetője is.

Akik nem fuvolások egyáltalán nem biztos, hogy ismerik a mű keletkezését. Jean-Pierre Rampal így mesélt erről egy interjúban, amelynek a forrását sajnos már nem tudom: Hacsaturjan Prágában járt amikor a francia művész megkérdezte tőle írna e neki egy fuvolaversenyt. Rampal legnagyobb meglepetésére a zeneszerző azt válaszolta, hogy “Játsza el a hegedűversenyt!” A fuvolaművész azt hitte viccelnek vele, de amikor tanulmányozta a darabot rájött Hacsaturján nem tréfált, a fuvolán való megvalósítás nagyon is lehetséges. A darab nemsokkal később már a fuvolarepertoár elidegeníthetetlen részévé lett, sőt egyik csúcskompozíciója tanulmányi és profi szinten is. A versenyművet később Sir james Galway is előadta, valamint lemezre vette. Míg Rampal szöveghűen igyekezett a szólóhegedű szólamát visszaadni, addig Galway sokkal messzebbre ment. Merészebben használta a fuvola regisztereit, nem riadt vissza a magas hangok használatától sem. Bizonyos tekintetben ő adaptálta a művet fuvolára. Meghallgatva a felvételekt mindkét megközelítésnek van értelme.

De hogyan vélekedik minderről az est szólistája, Lanczkor-Kocsis Krisztina? – hiszen – végső soron – minden fuvolásnak el kell döntenie milyen átírói megoldás a legmegfelelőbb számára.

“Nagyon tetszik, ahogy Denis Buriakov minden lehetséges dolgot megpróbál átvenni az eredeti hegedű szólamból, eredetileg innen közelítettem én is a darab felé, de aztán be kellett látnom, hogy Rampal nem véletlenül írta át úgy, ahogy. A műben előforduló különböző alapkarakterek megjelenítése az elsődleges, nem szabad, hogy a figyelem elterelődjön az apró plusz hangokra, illetve arpeggiókra. Buriakov nagyon virtuóz, imádom a játékát, de az én utam inkább a hagyományos vonal felé vezet. Csak minimálisan térek el Rampal átiratától, maradok az ő cadenziájánál is. Másik kedvencem Pahud felvétele, a „farmeres” CD. Nagyszerűen emelte ki a fuvola hangszersajátosságait a hegedűvel szemben. A legfontosabb forrás mégis mindenekelőtt a Moszkvai Rádiózenekar 1965-ös felvétele kell legyen, David Ojsztrakh szólójával és a szerző vezényletével.” – vélekedik Lanczkor-Kocsis Krisztina.

A szövegbe belinkeltem Rampal, Galway, Bouriakov és Pahud verzióit is – valamennyi kihagyhatatlan.

És természetesen feltettem két videót Lanczkor-Kocsis Krisztinával, barokk és modern fuvolást is.

Bach – a-moll Partita – Allemande

Sigfrid Karg-Elert: Sonata “Appasionata” Fis moll Op. 140.

Itt hívnám fel a figyelmet Lanczkor-Kocsis Krisztina hiánypótló könyvére, a Partita művészetére.

https://harmattan.hu/lanczkor-kocsis-krisztina-a-partita-muveszete-2068

További videók:

https://www.youtube.com/@krisztinalanczkor-kocsis/videos

This entry was posted in Napról-napra and tagged , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply