‘David Chu’ címkével ellátott bejegyzések

Matek

2015 02 13

Nemrégiben megnéztem videóim Youtube-statisztikáját. Számomra is meglepetést jelentett, hogy videóimat főleg az Egyesült Államokból nézik, ezután Japán következik, és csak a harmadik helyen van Magyarország. Míg az USA-ból jövő “látogatókra” nem igazán van ésszerű magyarázat, addig a japán megtekintésekre van: valószínűleg japán szólista barátom, Masahide Kurita honfitársai pörgették meg a számlálót.

Érthető módon Magyarország után Egyiptom jön, hiszen Gamal-Abdel Rahim műveinek felvétele - még ha csonka is - kuriózumot képvisel, ő Egyiptom nemzeti zeneszerzője. Egyiptomot Németország és Olaszország követi quasi holtversenyben.

Ami a legnézettebb videókat illeti az Offenbach Barcarolle magasan vezet több mint 6000 megtekintéssel - a valószínű magyarázat itt is Kuri személye - már azon kívül, hogy eléggé jól adjuk elő a darabot…


Czeloth-Csetényi Gyula - flute, Masahide Kurita - flute, Surányi Bea - piano

Az ezután következő videó a Bartók - Magyar parasztdalok ; közel 5000 megtekintéssel. Lehet, hogy a magyar előadás miatt keresték fel sokan a videót. Hozzá kell tennem, a darab abban az időben került fel, amikor a Youtube 10 percben korlátozta a feltöltést, és így ketté van szelve - sajnos… Valamint, hogy a japánban készült koncert-DVD-ből máig sem sikerült elfogadható hangminőségű kivágatot készítenem nem tudom miért - DVD lejátszóval makulátlan a hang, már minden beállításban próbáltam, de kimentve torz lesz.


Czeloth Csetényi Gyula - flute, Surányi Bea - piano, 2001 demo CD.
(2 percnél az Eloy Flutes fuvolái láthatóak a magyarországi kiállításon, ahol a fuvolákat meg is szólaltattuk, de a felvételen a saját A.R. Hammig-omon játszom Elek Tihamér fejjel).

Gaubert Románc című darabja nem videó, hanem cd-ről kimásolt felvétel állóképpel; mivel ez az anyag a címlapon van lassacskán 2500 megtekintést mondhat magáénak.

Érdekesség még két amerikai vonatkozású videó. Gary Schocker nekem ajánlott Early Spring című darabja tudtommal az egyetlen felvétel a neten. Mivel Gary neve elég vonzó a Youtube keresőjének is a koncertfelvétel közel 400, a próbán készült felvétel kb. 450 megtekintést ért el. A másik kiugró adat David Chu fuvolafejeinek tesztje; az egyik videó több mint 700, míg a másik közel 1000 megtekintéssel büszkélkedhet. Mivel David elég jó nevű fejkészítő, és nem nagyon vannak feltöltve tesztek a munkáiból valószínűsíthető, hogy ezért keltették fel az érdeklődést ezek a videók.


Rehersal with Éva Csősz (piano), played by David Chu’s woodenheadjoint. (A koncertfelvétel itt található).

A Gamal-Abdel Rahim anyag egy 1994es félbehagyott (nem rajtam múlt…) cd-felvételnek a digitalizálása, amit néhány éve töltöttem fel. Művei közül az Osiris című balett töredékes lemezfelvétele viszi a prímet 1300 megtekintéssel - íme a szerző lejátszási listája.

Sideblown Sunday

2013 03 17

Exhibition in Budapest! “Sideblown Sunday” on March 17th, 2013. David Chu’s woodenheadjoints can  tested on this afternoon!

Ma van a Sideblown napunk - azaz a “Sideblown Sunday“. Ahogy az korábban több felé is meghirdettük David Chu munkáiból kanyarítunk egy kis kiállítást, a Budai Művészházban ( 1112 Budapest, Brassó út 91. )

Megközelíthető: az Allee-tól az 53as busszal ( Tömös utca megálló), vagy a Széll Kálmán tértől az 59es villamossal (Süveg utca megálló).

A fa fuvolafejek a helyszínen kipróbálhatóak, illetve megvásárolhatóak, vagy rendelhetőek. Zongora is van a teremben, így aki kísérettel is ki szeretné próbálni a fejek hangzását hozhat magával zongoristát.

Tehát nem árt ha most áttekintjük e témába vágó cikkeinket:

Interjú David Chu-val (extended version):

Néhány, a fentiekre hajazó hangminta Trevor Wye alőadásában:

A Sideblown Technologie termékeiről:

insight - Sideblown 2.rész

2013 02 27

Fuvolafejek fából - David Chu munkáiról

http://www.sideblown.com/

A korábban ígért David Chu interjú tehát itt következik - éspedig a kibővített változat ami a British Flute Magzine-nak készült, és magyarul még nem jelent meg. A dolog természetéből adódóan belinkeltem a szövegbe azokat a korábbi blog bejegyzéseimet, cikkeimet, amelyek relevánsak lehetnek, és kapcsolódnak az interjúban elhangzottakhoz. Mr.Chu  munkáira a Magyarországon is járt Gary Schocker hívta fel a figyelmemet. A kipróbálás élménye mellett minőségi és esztétikus munkája azonnal magára vonta érdeklődésemet. Érdemes odafigyelni a fuvolafej építésnek erre az irányzatára, mert gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni: a fuvola voltaképpen fafúvós hangszer eredetileg. Ebből a hangzásból csempésznek vissza valamit – olykor többet – a különféle fából készített fejek. David Chu nem csak ezért különleges, mert fa fejeket készít hanem, mert tapasztalt fuvolás és fuvolakészítő is, aki már több nagy cégnél bizonyított. Fő tevékenysége mellett fuvolarestaurálással is foglalkozik.

Czeloth-Csetényi Gyula: Fuvolafejkészítőként Önnek egy különleges logója van. Mit jelent ez az írásjel?

David Chu: Ezt a pecsétet magam alkottam kínai írásjelekből. A legtöbbször levelek végén használják aláírásként, vagy egyszerűen tussal készített kalligráfiai jel. De ezen kívül sok más megjelenési formája is lehetséges, úgy a méret, mint a szín tekintetében is. Általában vörös tintával írják. A jelem két karakterből áll: az első a bal oldalon azt jelenti “oldalt” vagy “oldalra”, a másik jelentése a jobb oldalon az, hogy “fújni a levegőt”. Ez számomra a Böhm fuvolát jelenti, amellyel a legtöbbet dolgozom.

CCG.: Ön Hong-Kong-ban született. Mikor kezdett zenét tanulni és hogyan került kapcsolatba a fuvolázással?

David Chu: Tizennégyéves korom táján kezdtem fuvolázni tanulni. Még ez előtt, zongorázni tanultam olyan hosszú ideig amennyire csak vissza tudok emlékezni. Nem nagyon volt kedvem hozzá, ezért mindig őrjöngve gyakoroltam, ahogy egyre közeledett az óra. Amikor megismertem a fuvolát rögtön beleszerettem, és ez a mai napig ugyan olyan intenzitással tart. Éjjel nappal gyakoroltam és nagyon gyorsan haladtam. A tanárom ekkor a Hong-Kongi Filharmónikusok szólófuvolása volt, egy amerikai, név szerint Timothy Wilson. A fuvolázás minden lényegi aspektusát tőle tanultam, úgy mint a hangképzést, zenélést, formálást és a fuvolairodalmat. Nagyon jó tanárom volt.

CCG.: Szokott koncereket is adni?

David Chu: Amióta 1997ben az arizona-i Phoneix-ből Bostonba költöztem már nem játszom nyilvánosan. Arizonában sokat játszottam zenekarral, de játszottam kamarazenét és szóló műsorokat is, klasszikus és jazz területen egyaránt. Mivel csak néhány órányira laktam Los Angeles-től sok stúdiómunkám is akadt, reklámfilm zenéket, filmzenéket, dalokat írtam, stúdiófelvételeket vezettem.

CCG.: Milyen műsort válaszana egy koncertjére?

David Chu: Egy fuvolaestet valószínűleg Bach vagy C.P.E.Bach darabbal kezdeném – vagy mindkettővel. C.P.E.Bach szonátái csodálatosak és ritkán játszák őket. Ezután valamilyen bécsi klasszikus zene jönne, mondjuk Mozart D-dúr fuvolanégyese. Ha nincsenek vonósok kéznél akkor Beethoven Tavaszi szonátája igazán szép lenne, vagy Schubert Arpeggione szonátája – ez utóbbi persze altfuvolán. Ezután valamilyen könnyedebb francia zene következne, mint Fauré Morceau de Concours-a, Ravel Habanera-ja vagy a Syrinx. Az utolsó darabnak egy nagy és jelentős szonátának kellene lennie, mondjuk lehetne a Prokofjev vagy a Reinecke szonáta, vagy valamelyik amerikai szerző műve, Copland-ra vagy Liebermann-ra gondolok. A fuvolairodalom olyan gazdag és fantasztikus! Ez a lista csak az én kedvenceimből készült. Természetesen kedvelem a Poulenc szonátát is, és egy másik napon talán tisztán francia fuvolazenét játszanék egészen Leclair-el kezdve.

CCG.:Mielőtt belekezdett saját üzletébe több neves fuvolakészítő cégnek is dolgozott. Ön olyan cégeknél szerezhetett tapasztalatot, mint a Arista, Burkart és a Haynes. Elmondaná melyik volt az első munkahelye és késöbb mi volt a feladata ezeknél a cégeknél?

David Chu: Bambusz fuvolafejeket készítettem amikor találkoztam James Phelan-el [a Burkhart cég egyik alapítója], a Phoenix Flute Fair-en, ahol együtt állítottunk ki. Akkor már egy csodálatos Lillian Burkart fejen játszottam az Altus fuvolámon, és nagyon kíváncsi voltam a fuvolafejek fizikájára, és a fuvolakészítésre általában. A fuvolaépítéshez szükséges információk nincsenek széles körben elterjedve, ezért amikor Jim megkért, hogy volna-e kedvem a Burkart-nál dolgozni rögtön éltem is lehetőséggel. A fuvolaépítés iránti kíváncsiságom Boston-ba vitt, amely az amerikai fuvolaépítés központja; olyan cégek székelnek itt, mint Powell és a Haynes, de más, fontos fuvolaépítő is megtalálható itt. 1998ban Phoenix-ből Boston-ba költöztem és beléptem a céghez. Emlékszem első alkalommal nem használtam vizet a fejek fényesítésénél; ez volt az első munkám és nagyon sokat kellett csinálnom! Lillian megtanított a fuvolakészítés minden részletére, és Jim bevezetett a CNC eszterga mérnöki részleteibe. De a fő munkám az volt, hogy fuvola és piccolo fejeket készítettem. Megtanultam ezüst, arany és platina fejeket készíteni és a következő néhány évben több mint 300 terméket készítettem különböző fuvolaépítő cégeknek. Ez mindössze három évvel azután volt, hogy elhatároztam szeretnék saját fa fejeket készíteni.

Még Phoenix-ben éltem, amikor először hallottam ismertem meg William Bennett-ről, barátomtól, Joel Tse-től (Toledo Szimfónikusok). Lenyűgözve hallgattam Joel nagy és szép fuvolahangját amelyet egy helyreállított francia hangszeren ért el egy Arista szájrésszel. Ő javasolta, hogy hallanom kell WIBB-et (Williem Bennett). Logikus lépésnek tűnt fuvolaépítői pályámon, hogy egy olyan készítőnél tanuljak tovább, aki WIBB-e is együttműködik, és értékeli, megérti a francia fuvolaépítési tradíciót. A három Bostonban töltött év után mentem az Arista Flutes-hoz dolgozni. A hivatalos munkám rövid volt, de tartós barátságot kötöttem Miguel és Juan Arista-val. Ma is van alvállalkozói szerződésem velük, amely főként fuvolák párnázását jelenti. Náluk a fuvolaépítés kevésbé tudományos, inkább intuitív.

Egy ideje már szabadúszó vagyok – régi francia, valamint Powell és Haynes fuvolákat javítok és újítok fel, és az Aristának is készítek párnázásokat új fuvoláikhoz, ezen kívül készítem saját bambusz fejeimet minden fuvola fajtához. Rengeteg olyan fuvolással találkoztam akinek régi fuvolája van. 2003 körül egy alvállalkozói szerződésem keretében a Haynes-nek dolgoztam, és ők eléggé megkedvelték a munkáimat, ezért felvettek konzultánsnak. Ez addig az időig tartott, amíg a Haynes-nél tulajdonos váltás történt. Amikor Chris McKenna, az ügyvezető igazgató távozott én lettem az utódja. Számos kis és nagy változtatást tudtam végrehajtani; kísérletezhettem a William Bennett skálával, bevezettem a Straubinger párnákat, új ezüst ötvözetet készítettem, és bevezettem a 19.5-karátos aranyfuvolát, és így tovább.

CCG.: Milyen elvárásokat támasztottak ezek a cégek a fuvolahang tekintetében?

David Chu: A fuvolahang nagyon szubjektív és finom dolog. A meghatározó rezgés a fuvolafejben keletkezik és végigfut az egész testen beleértve a játékos szájüregét is. Más-más fejet használva egyazon fuvolán különféle hangzást érhetünk el. Ugyan azt a fejet különböző fuvolákon használva szintén eltérő zenei kifejezésmódokat találhatunk.

A Burkart Flutes-nál olyan fejeket kellett készítenem, amelyek a lehető legjobban megközelítették a Lillian által készítetteket. Az elvárások meglehetősen szigorúak voltak: egy bizonyos módon kellett megszólalniuk mind a három oktávon, nagyon nyitottan és könnyedén, különösen a harmadik oktávon. Három különféle típusú fejet készítettem a nagyon csillogó, gyors artikulációjútól, a tradicionálisabb, puhább, kerekebb hangig. Hosszú idő kellett hozzá, hogy megfeleljek ezeknek a feladatoknak. Lassanként kezdtem megérteni a befúvónyílás és a hang kapcsolatának természetét, mint a szín, a dinamikai skála, a megszólalás gyorsasága, és más tényezők.

Az Arista Flutes-nál a a fejkészítésbe vontak be. A fuvoláik a régi francia fuvolákat utánozzák, azok közül is a jókat. A skálájuk természetesen modern (A=442), a hangjuk nagyobb, és könnyű megszólalásúak. Megtanultam, hogy a hang közvetlenül következik a skála, a fej, és a befúvónyílás kombinációjából. Ha ezek az összetevők egyensúlyban vannak, akkor korrekt felhangok keletkeznek a fuvola minden hangján. A hangszer nagyon rezonáns lesz és könnyen megszólaltatható tiszta intonációval. Ahogy teszteltem saját fa fejeimet az Arista fuvoláin, ezek is birtokában vannak azoknak a minőségeknek, amelyet egy ezüst Arista fej birtokol.

A Haynes fuvoláinak különleges hangja volt a 50es, 60as években, egyikük Rampal felvételein hallható, például a Bach és C.P.E. Bach Szonáták felvételén. A fő direktíva az volt amikor a Haynes-hez érkeztem, hogy a mának építsünk hangszereket, ne a régi modelleket másoljuk. Nagy mozgásterem volt a kísérletezést illetően, és új technológiákat vezethettem be, amelyek nem törölték el teljesen a régi tudást. A szerepem inkább az irányítás volt, mint a tényleges munka, amely hiányzott nekem. A fejkészítőket arra buzdítottam, hogy próbáljanak ki többféle megoldást, lássuk melyik működik legjobban a piacon. Sok különféle fuvolafejet készíthettünk.

CCG.: Volt lehetősége arra ezeknél a cégeknél, hogy megvalósítsa az Ön által elképzelt fuvolahangot?

David Chu: A lehetőségeim elég korlátozottak voltak. Hacsak a tesztelő és a készítő nem egy azon személy nincs közvetlen kontroll a fejek hangja felett. Amikor elkezdtem készíteni a saját fa fejeimet akkor lehettem és a készítő és a tesztelői egy személyben. Amíg Lillian Burkart-nak dolgoztam lehetőségem nyílt lemásolni egyik Louis Lot ezüst fuvolafejemet. Az eredmény egyáltalán nem volt rossz. Képes voltam megközelíteni az eredeti fej néhány vonatkozását, de nem lehetett pontos egyezés, mert ugyan lemásoltam a nyílást, a szájrészt szögét, és a cső kúposságát és a fém keménységét. Volt egy hasonló kísérletem a Haynes-nél, amikor olyan fejeket készítettünk amelyek a 50es, 60as évek modelljeire reflektálnak, különösen az arany fuvolák esetében. Közel kerültünk hozzájuk, de nem eléggé.

Rájöttem, hogy a zene végül is önkifejezés, és a fuvolaépítés művészete is az. Amikor a saját fa fejeimet készítem  a saját fuvolázásomra szabva készítem. Keresek egy olyan hangot amelynek erős magja van, színekben gazdag, amely képes minden pillanatban követni az Ansatz változásait, és mind ezt megfelelő dinamikával és gyors megszólaltatással teszi.

CCG.: És végre eljött az ideje, hogy saját üzletet építhetett, és magtalálat saját útját a fuvolaépítők világában. Mikor és hogyan indult az Ön története, mint fa fuvolafejkészítő? Miért készít egyáltalán fából fejeket?

David Chu: Vicces, ahogy a dolgok az életben egymásból következnek. Az első fejem bambuszból készült; ez 1994ben volt és akkor sok bambuszfuvolát készítettem és Phoenix-ben éltem. Theobald Böhm “A fuvola és a fuvolakészítés” című könyvét tanulmányoztam. Az ő fuvolafej tervei az illusztárciók alapján meglehetősen egyértelműek. Miután készítettem hat bambusz fejet, elkészítettem a hetediket is, amivel már elégedett lehettem. Folytattam a készítésüket néhány barátom részére, és sikerült többet is eladnom. Altfuolához is készítettem fejeket bambuszból. Néhány mérés adatot nem találtam meg Böhm könyvében, így lemásoltam a “Flutemaker’s Guide”-ot az altfuvolákhoz. Később rájöttem, hogy azok a méréseredmények meglehetősen hasonlítanak Abert Cooper számaihoz.

Amikor fa fuvolafejeket kezdtem készíteni valamilyen sötétebbet, mélyebbet kerestem, amelyet relatíve könnyű megszólaltatni, és megfelelő hangerővel, dinamikai skálával rendelkezik. A piacon fellelhető fa fejek között nagyon sok túl nehézkesen megszólaltatható, vagy túl csillogó, mint egy ezüst fuvolafej. Próbáltam középutat találni. Készítettem két fejet, egyet grenadillából, egy másikat cocobolo-ból. William Bennett kipróbálta őket,a mikor Bostonba látogatott és ő bátorított, hogy folytassam a munkát. Akkor már tudta, hogy megtaláltam célomat, mint fuvolakészítő – ez a fa fuvolafej készítés volt.

Helyreállított, régi francia fuvolák és új, keményfa fuvolafejek.

CCG.: Az Ön weboldalán rengeteg fejet láthatunk, amelyek különféle színű fákból készültek. Milyen fa fajtákat ahsznál?

David Chu: Elsősorban grenadillát (latinul: Dalbergia melanoxylon; másnéven Afrikai Feketefa – tévesen néha ébenfának nevezik) és buxusfát – egyik nehéz, a másik könnyű. Nagyon szeretem a kókuszfát is, de szinte lehetetlen beszerezni manapság. Nagyon sok más fa fajta van még, amelyeket szépségük és különleges tulajdonságaik miatt használok, ilyenek a mopane (Colophospermum mopane), a rózsaszín elefántcsontfa (Berchemia zeyheri), a cocobolo, a Brazil Rózsafa és a Királyfa (Dalbergia cearensis) Dél Afrikából. Alkalmanként használok Kígyófát, Bocote-t, és Osange Orange fát.

CCG.: Több mint 150 éve, hogy Theobald Boehm megalkotta az első fém fuvolát, és azóta a hangszer anyaga végérvényesen megváltozott. Manapság sok fuvolás vásárol újra fa fuvolát a meglévő mellé, mások a megszokott hangszerükhöz vesznek fa fejeket. Milyen lesz egy ezüst fuvola hangkaraktere egy fa fejjel?

David Chu: A fa fuvolafej mindenképpen sötétebb hangot ad, mint egy modern ezüst fej. Mostanában a legtöbb fém fej nagyon csillogó és mégis vékony a magas regiszterben. Az én fejeimnek kerekebb hangja van, amely képes könnyen keveredni más fúvósok, illetve vonósok hangzásával. A hangjuk fókuszált anélkül, hogy erőszakolt lenne, komplex, így megengedi a játékos hangszínváltásait. Ezzel együtt a hangerő és a dinamikai skála elegendő ahhoz, hogy a modern elvárásoknak megfeleljen.

CCG.: Az Ön tapasztalata szerint miért választják a fuvolások a fejeket?

David Chu: A legtöbben más hangot és érzést keresnek. Néhány fuvolás Bach műveihez használja, mások a jazz-ben. Én is szeretem Bach zenéjét, de nem csak a fuvolaszonátákat, hanem a fuvola és oboaszólókat a kantátákból. Fa fejet használva több lehetőségem van a frazírozás és a színváltások területén. A hang meleg és jól illik az ének és a csembaló hangjához. De nem korlátoznám a használatot a barokk zenére. Én fa fejen játszom olyan műveket is, mint a Prokofjev és Poulenc szonáta, és az Andersen etűdök. Lehetőséget adok egy újabb előadási elképzelésre, amelyet talán a szerző és a közönség is szívesen hallana. Néhány zenekari kollégám szívesen használja a fejeimet Beethoven és Haydn szimfóniáihoz, Debussy Faun délutánjához. A fa fejek nagyon alkalmasak kamarazenélésre is, Mozart Fuvolanégyesire, például. A New York City Ballet teljes fuvolaszólama használja a termékeimet egyes operákban.

CCG.: Ön tradicionális bambuszfuvolákat is készít. Kik a vásárlói?

David Chu: A bambuszfuvolát leginkább meditációra használják mert meleg és mély a hangja. Felvételeket is készítenek vele, és olyan musicalekben is szerephez jut mint a “Miss Saigon” és az “Oroszlánkirály”. Bambuszfuvolát készíteni mindig új élmény, mert nincs két egyforma alapanyag. Minden egyes hangszernél új méréseket és számításokat kell elvégezni.

CCG.: Említette, hogy régi fuvolák is a kezébe kerültek munkája során. Meséljen a másik munkájáról, a fuvola restaurálásról. Milyen hangszereket újított fel? Vannak közöttük híresek?

David Chu: A mai fuvolák generáljavítását illetően gyakran tapasztalom, hogy a fuvolások – profik és amatőrök egyaránt – jóval tovább használják hangszerüket, mint az tanácsos lenne. Inkább a játéktechnikájukat igazítják a már javítást igénylő hangszerhez, mintsem hangszerészhez vinnék.

Ami a régi fuvolákat illeti a múzeumok kiváló helyek ha régi fuvolákat akarunk látni, néhányukban meg is engedik, hogy megszólaltassuk ezeket a hangszereket. Viszont ezek a fuvolák nincsenek jó állapotban, és hamis kép alakulhat ki a rajta játszók fejében, hogy a régi hangszerekről nem működtek jó. Meg kell érteni, hogy a múzeum teljesen más célt szolgál, mint egy hangszerbolt. Ezért olyan nagy privilégium egy jól helyreállított Louis Lot vagy Böhm-Mandler fuvolán játszani. Sok gyűjtő és profi fuvolás is keresi és állítatja helyre, vagy éppen módosítja ezeket a hangszereket, ugyan úgy mint a Stradivarius hegedűket, hagy saját céljaiknak megfelelően használhassák. A fuvola olyan mint egy óraszerkezet, egy mechanikus készülék amely, az idő mérésére szolgál, de esztétikai értéke, szépsége is van. Az a képessége teszi kronométerré, hogy a helyes időt mutatja. A fuvola is azzal válik hangszerré, hogy zenét szólaltatnak meg rajta.

A fa fuvolafej készítés régimódi eljárásnak tűnhet, akkor amikor a fuvolákat már fémből készítik. Gyengéd érzelmeket táplálok az olyan régi fuvolák iránt, mint Louis Lot, Bonneville, Rive, vagy a Godfroy – nem azért mert régiek, hanem mert jók. De szintén érdekelnek ezen francia modellek amerikai interpretációja, amlyet a Powell és a Haynes korai fuvolái képviselik.

1980 óta élek Phoenixban, de nem ismerek olyan fuvolajavítót aki akarna vagy képes lenne helyreállítani vagy éppen restaurálni egy Louis Lot fuvolát. Eleinte magamtól próbáltam megtanulni a restaurálás fortélyait, de nem jutottam messzire, egészen addig, amíg nem találkoztam a néhai Robert Gilchrist-el. Ő adta át nekem az a tudást és gyakorlatot ami egy fuvola helyreállításhoz szükséges, hogy a hangszer nem csupán játszható legyen, hanem visszanyerje az elérhető legmagasabb minőségét.

Az évek során sok Louis Lot fuvolát állítottam helyre, csakúgy ezüstből mint a fából készülteket is, néhány közülük meglehetősen korai példányok voltak egészen Taffanel idejéből, sőt néhány még korábbi is a kezembe került. Kétségtelenül nagy különbségek vannak az egyes korszakok és az egyes készítők között is. Nagyon szeretem Louis Lot Henri Villette-féle időszakát. Ő volt az egyetlen, aki közvetlenül Lot keze alá dolgozhatott hosszú ideig. (L.Lot visszavanonulása után Henri Villette vitte tovább a céget  - a szerk.)

Ami az amerikai fuvolákat illeti, dolgoztam egy olyan hangszeren amely Powell-Haynes készítésű volt, és amely a Filharmónia Zenekar első fuvolása, George Barreres tanítványának William Kincaid-nek a tulajdonában volt. Verne Q. Powell Haynes-nál dolgozott az 1920-as évek elején, ekkor rendelte Kinclaid fuvolát Haynes-tól. De felújítottam egy Elaine Shaffer tulajdonában lévő Powell fuvolát is. Az ő csodálatos Bach szonáta felvételein nőttem fel. Jean-Pierre Rampal arany Haynes fuvoláját is én restauráltam. Ez valóban egy csodálatos hangszer, nagyon meleg hanggal, és teljesen egyedi kivitelben. Munkát mindig azzal kezdem, hogy játszom a hangszeren, azért, hogy minél jobban megismerjem a tulajdonságait és kipróbálom azt is hogyan működik különféle fejekkel. Még ennél is fontosabb, hogy megtaláljam azt a módot, ami nem sokban tér el attól a játékmódtól, ahogyan a tulajdonosuk játszik majd rajta.

Amikor egy régi Böhm fuvolát újítok fel visszafordíthatatlanul, mindig döntenem kell mennyit tartsak meg az eredetiből. Mindemellett lehetetlen eldönteni milyen tulajdonságai vannak egy hangszernek ha nincs optimális állapotban. A cél, hogy minimális változtatással érjük el ezt az állapotot. Valahol kompromisszumot kell találni a felújítás és a restaurálás között. A hangszer tulajdonosa húzza meg ezt a határt. Egy múzeum nagyszerű hely lehet, hogy régi fuvolákat lássunk. Néhányukban meg is engedik a látogatóknak, hogy megszólaltassák ezeket a hangszereket. Ezek legtöbbször nem igazán vannak jó állapotban, ezért a fuvolásokban hibás elképzelés alakulhat ki arról milyenek is voltak a régi hangszerek. Sokan azt hihetik a régi fuvolák rosszak voltak. Be kell tehát látni, hogy a múzeumoknak teljen más a céljuk mint egy hangszerkereskedőnek. Ezért olyan nagy kiváltság az, ha valaki egy jó állapotban lévő Louis Lot vagy Böhm és Mandler fuvolán játszhat. Sok magángyűjtő és előadó felkutatja ezeket a fuvolákat és helyreállítatja őket, vagy nagyban módosítatja ezeket, - akár csak a Stradivari hegedűket szokták - saját céljaiknak megfelelően. A fuvola - csakúgy mint egy óra – egy mechanikus szerkezet, ami szépség és a funkció öszhangját sugározza. A fuvola is akkor válik műtárgyból hangszerré ha zenét szólaltathatnak meg rajta. Mint fuvolás és hangszerkészítő hangszerész érdeklődésem homlokterében elsősorban a Böhm fuvola áll. Lenyűgöz a fuvola komplexitása - minden tényezője a hangszer egészére is kihat, - értem ez alatt a cső anyagát, a párnákat, a fej kialakítását, az illesztéseket, és sok minden mást is… Ezeket a kis és nagy változókat nem könnyű együtt kezelni. Mindezek végösszege adja meg a fuvola egyedi különlegességét és minőségét.

CCG.: További jó munkát kívánunk és köszönjük a beszélgetést!

Photos was taken:

http://blogs.fluteportal.com/2011/07/10/sideblown-in-boston/

© Czeloth-Csetényi Gyula 2010

insight - Sideblown 1.rész

2013 02 18

sideblow

Most pedig bepillantunk David Chu műhelyébe és áttekintjük a teljes fa fuvolafej-repertoárt. Készítőjükkel magyarul és angolul is készítettem interjút - előbbi a néhai Fuvolásújság-ban jelent meg, utóbbi a British Flute Magazine-ban és bővebb, mint a magyar verzió. Hamarosan ezt is ki fogom tenni, mert ez a változat még soha sem lett publikálva magyarul. Valószínűleg napvilágot lát majd egy olyan fejezet is, amelyben a fa fejek és fuvolák kezeléséhez ad útmutatást; ez az anyag is David Chu oldaláról kerül átültetésre, és nem tudok róla, hogy léteze ilyen magyarul. Lesznek hangminták - az itt következő anyagban említett Trevor Wye cd-ről a d’amoure fuvolákkal kapcsoltban - , valamint hivatkozni fogunk a megfelelő helyen egy korábbi, e témába vágó posztunkra. Érdemes lesz tehát a következő napokban ide látogatni. Tehát - ahogy itt megszokhatták az Olvasók - annyira messze megyünk a témában amennyire csak lehetséges. Mindezt azért, mert az általam is kultivált fuvolafejek készítője munkáinak minősége okán ezt megérdemlik. Mr.Chu fejei nálam elérhetőek, és már eddig is sokan meggyőződhettek minőségükről. Nálunk egyelőre elképzelhetetlen - az ami máshol már szokás - , hogy egy zenekari művész fa fejen játszon mondjuk egy Mozart vagy Haydn darabot, de kamara vagy szóló fuvolázás alkalmával bőven akad lehetőség használatukra. Nézzük hát miről is van szó?

Ingyenes kipróbálási lehetőség:

  • Lehetőség van a  David Chu által készített bukszusfa fuvolafejek (3db - Nr. 64,69,70) kölcsönzésére, koncerten való kipróbálásukra. A kölcsönzés ingyenes, de a kölcsönvevő teljes anyagi felelősségvállalása mellett történik. A kölcsönbe adás ideje 7-10 nap. Egyszerre egy fej kölcsönözhető. Akit érdekel a lehetőség, és kedvet érez a kipróbálásra a saját koncertjén is, vegye fel a kapcsolatot velem a Facebook-on keresztül - vagy írjon a info[kukac]czeloth.com-ra.
  • Ugyan ezek a fuvolafejek eladóak is. Mindegyik eltérő kialakítású, kézi készítésű, kiemelkedő minőségű bukszusfa fuvolafej, amelyek Bostonban készültek. Csak általam voltak használva, tesztelés céljából, gyakorlatilag mindhárom új. A csatlakozás 925 finomságú ezüstből készült.

Kézzel készült fa fuvolafejek

- David Chu -

Mindig is szerettem fa fuvolán játszani. Éveken át tartó elmélkedés   és  sok fafuvolával szerzett tapasztalataim után realizáltam saját  elképzeléseimet. Jelenlegi fuvolafejeim személyes tapasztalataim reflexiói, és tükröződik rajtuk sok kiválló fuvolás barátom és hangszerépítő társaim befolyása is.

A két kedvenc fuvolaépítőm - Louis Lot és Rudall Carte - kizárólag grenadilfát (African blackwood) és kókuszfát használtak. A reneszánsz és barokk fafúvós hangszerkészítők széles skálán válogattak, mint a kókusz, a rózsafa, és a puha fák, mint a körte és a juhar. Termékeim grenadilfából, kókuszfából és cocobolo-ból, puszpángból, mapanifából, tulipánfából, mahagóniból, olívafából és bocote-ból készülnek. Ezek a fuvolafejek nem csak szép küllemük miatt megnyerőek, hanem akusztikai és ergonómiai tulajdonságaik is egyediek. Minden fuvolafejem kézzel készül és valamennyi egyedi darab.

A grenadilfa (Dalbergia melanoxylon), egy klasszikus anyagválasztás Böhm-fuvola készítéséhez. Ez egy nagyon sűrű fa, amit könnyű faragni, vágni alakítani. Szerkezetéből adódóan nagyon könnyű csiszolással sima felületet elérni. Csillogó felületet ad neki a használója kezéről természetes módon rákerülő olaj. A grenadilfa árnyalatai a feketétől egészen a sötét csokoládébarnáig terjednek. A hangja erős, rezonáns, és meleg, a magas regiszterben sem vékony, és általában van egy mély karatere.

A fenti két fej grenaditfából készült, a felső a szokásos vékony modell, míg az alsó extra vékony, amelynek átlagos falvastagsága 1/16 inch. A szájrész nem ragasztott, hanem egyazon anyagból került kifaragásra, mint a test. Az extra-vékony fej hangja brilliáns, és tiszta, a játékosnak azt az érzetet kelti mintha ezüst fuvolán játszana, de egy új dimenzióval, amely a modern ezüst fuvolafejeken nem elérhető.

A Cocobolo (Dalbergia retusa) sűrű fa Közép-Amerikából. A narancssárga színű fában jellegzetes fekete egyenes vagy hullámos vonalak futnak. A fa színe idővel sötétebb lesz. Ez egy gyönyörű fa és elkészültekor tükör szerűen csillog. Fája magas páratartalom esetén is stabil. Úgy találom, hogy a cococbolo még csillogóbb, mint a grenadilfa. A megszólaltatása is könnyed a fa anyaga miatt.

A kókuszfa (Brya ebenus) egy nagyon sűrű trópusi keményfa. Nyugat-Indiából érkezik és csak nagyon korlátozottan lehet hozzáférni. A hosszabb darabok teljes fuvola elkészítésére is alkalmasak lennének, de lehetetlen ilyet beszerezni. A színe barnás fekete, amely egyre sötétebb lesz a használat folyamán. Louis Lot és Rudall Carte sok fuvolát készített ebből a fából, amelyek nagyon keresettek ma a gyűjtők és a fuvolások körében is. A kókuszfa nagyon sűrű, de könnyebb mint a grenadilfa, így páratlan egyensúlyban vannak a fuvolafej tulajdonságai, ami a melegséget, erőt, megszólaltatási sebességet, simaságot és a hangszín variációkat illeti.

Az Európai puszpángot (Buxus sempervirens) néhány évszázada már fuvolakészítésre használják. Ez a fa nem olyan sűrű és kemény, mint a grenadilfa, és nagyon finom szemcseszerkezete van. A könnyebb anyag lehetővé teszi a lágyabb hang elérését, meglepő vivúerúvel. Természete színe a halvány sárga, sötét vonalakkal. Hagyományosan savas festést használnak, hogy a fát egységes színűvé tegyék, a narancssárgától a sötétbarnáig. Én inkább szeretem megtartani natúr küllemét.

A barokk fuvolásoknak terveztem egy szájrész nélküli modellt, kissé ovális befúvó nyílással és barokkos dugóval. Ez a fej megszokott érzést biztosít a fuvolásnak, amikor a a Böhm-fuvolát és a barokk fuvolát váltogatja. A barokk fuvolatechnika és kifejezésmód könnyedén és eredményesen alkalmazható a modern fuvolával. Néhány fuvolás ezt a modellt a könnyű és gyors artikulációja miatt kedveli, amikor nagy intervallumokat kell játszani gyors tempóban.

A rózsaszín elefántcsontfa (Berchemia zeyheri) egy ritka Dél afrikai fafajta. Ez egy nagyon kemény és sűrű fa. A színskála a halvány rózsaszíntől a sötét rózsaszínig terjed, és idővel még sötétebb lesz. Polírozni szokták, de én jobban kedvelem a selyemmel történő végső kezelést. Ezüst fuvolán használva látványa nagyon megkapó. Fókuszált, átható hangja van, és könnyen alkalmazkodik ha más hangszerekkel kell együtt játszani.

A Brazil királyfa (dalbergia cearencis) egy csodálatos barna fa, lila árnyalatú, finom sötét csíkokkal. A rózsafa félék családjába tartozik. Nem olyan sűrű, mint a grenadilfa, de könnyű, brilliáns hangot eredményez.

A mopani (Colophospermum mopane) nagyon kemény és nehéz fa , amely Afrikában honos. A színe vörösesbarna, vékony, sötét erekkel tarkított, amelyek idővel még sötétebbek lesznek. A fejnek nagy és lenyűgöző hangja van.

A tulipánfa (Dalbergia frutescens), Braziliából való, jellegzetessége, hogy különféle rózsaszínű csíkok futnak egy világos sárgás háttéren. Frissen vágva parfümillatú. A hangja lágy még is fókuszált, a buxusfa alternatívája lehet. Külleme gyönyörű fa fuvolafej készítéshez.

A Hegyi Mahagóni (Cercocarpus) az Egyesült Államok nyugati részéről való. Csak kevés őshonos fafajta található az Államokban, amelyek megfelelnek a fuvolafej készítés követelményeinek. Fuvolafejnek való alkalmasabb darabokat az idősebb fákból nyerhetőek. Ezek értékesnek és ritkának számítanak. A fa színe meleg sötét barna és nagyon vonzó; nagyon hasonló a szokásos mahaónihoz, de a kettőnek nincs köze egymáshoz. A hangja nagyon hajlékony és színes.

A Bocote (Cordia elaeagnoides), Közép Amerikából egy igen látványos fafajta, sok kontrasztáló sötét és világos, egyenes, sűrűn elhelyezkedő vonal tagolja a felszínét. Csillogó és erőteljes a hangja. A sűrűsége kicsit nagyobb, mint a buxszusfáé; nagyon rezonáns fa.

A Nyugati Myall (Acacia papyrocarpa), Ausztráliából származik és egyike azon ritka fafajtáknak, amelyek olyan sűrűek és nehezek, mint a grenadilfa és a mopénfa. De még nem láttam, hogy fúvós hangszer készítésére használták volna. A sötét barna színt fekete foltok teszik gyönyörűvé, és olajos természete ellenállóvá teszi a párával szemben. Hangja nagyon sötét, de csillogó is tud lenni, ha arra van szükség.

Fa fuvolafejeim kialakítása igen egyszerű: készítek egy kúp alakú csövet, amely jól tud együtt működni a befúvónyílással, és a kényelmes szájrésszel, amely a megfelelő helyre irányítja a levegőt. A cső geometriája és a befúvónyílás határozzák meg a fej karakterisztikáját. A fa anyaga szintén hatással van finom módon a fuvolafej identitására. A kívánt hang a befújónyílás kézi kialakítása által jön létre. A hang lassanként alakul ki az apránként végzett alakítás folyamán. Elsőbbséget élveznek azok a tulajdonságok, amelyek a  megszólaltatás könnyedségét és a hang karakterét alakítják.

Két fő fajtája van az általam készített befúvónyílásoknak: szögletes (felül), és kissé ovális (lent). A szögletes befúvónyílás csillogóbb hangot eredményez, és néhány játékos számára könnyebben kontrollálható. Az ovális nyílás inkább puha és fa-szerű hangot ad, belsőséges érzést kelt. Bach és Händel művelihez gyakran az oválisat választom. Louis Lot ezüstfuvoláinak befúvónyílását is alapul veszem az általam készített fa fejeknél. A fenti fejek egyszerű dugókkal vannak felszerelve.

Itt fent díszítet dugókat láthatunk. A fafajták jobbról kezdve az óramutató járásának megfelelően: grenadilfa, rózsaszín elefántcsontfa, grenadilla, mopani, cocobolo, buxusfa. Eleféntcsont és elefántcsont imitáció szintén elérhetoek.

A fejek csatlakozása ezüstből készül, vastagságuk 0.014 vagy 0.016. A fejhez speciális ragasztóval van rögzítve. Nagy örömömet nyerem abban, hogy különféle, dekoratív kivitelű dugókat készítek. A fa fuvolafejeim súlya körülbelül megegyezik az ezüst fuvolafejek súlyával. Azoknak, akik fa fuvolán szeretnék használni a fejeimet speciális csatlakozást ajánlok, hogy megkönnyítsék a fej és a test összekapcsolását.

A fenti képen egyik cocobolo fuvolafejem látható egy fa grenaditfa Louis Lot fuvolához csatlakoztatva.

Ez a fa altfuvolafej. Az altfuvola hangját erőteljessé teszi. Nagyszerű darab Schubert “Arpeggione” Szonátája, amelyet átírtam, és az éedeklodoknek elküldök. Szintén készítek fe fejeket basszus, flute d’amore-ra és piccolo-ra is.

Ez egy grenaditfa fej szájrész nélkül. Ez egy kicsit nehezebb, mint a vékonyfalú szájrésszel ellátott fej , ésa hangja kissé sötétebb, inkább fa-szerűbb. Az ilyen típsusok elkészítése nagy kihívás, mert meg kell találni a külső görbület és a falvastagság közötti sajátos kapcsolatot. A nagy átmérő magasabb falat eredményez a befúvónyílásnál, ami kényelemtlen lehet a játékosnak, amikor az állára helyezi. A csökkentett görbület meredekebb elülső fallal járna, ami kisebb felületet jelentene a légáramlás számára. A szájrész nélküli modell esetében számos módja van, hogy ellenörzés alatt tartsuk ezeket a változókat, néhányuk elegánsabb, mint a többi. Az egyik lehetőség az excenrikus furat:

A belső furat nem koncentrikus a külső átmérővel. A maximális eltérés a fej végén van, míg a lábrész, ahol a fej a fuvola többi részéhez illeszkedik a furat koncentrikus. A szájrész nélküli fafej megőrzi a barokk fuvola megjelenését, akár csak egy régi Haynes vagy Louis Lot fafuvoláknál láthatjuk.

Elefántcsont és elefántcsont imitáció

A zongora fekete és fehér billentyűinek látványát mindig megfelelőnek találom tiszta egyszerűsége miatt. A grenaditfa elefántcsont utánzatú dugóval és csatlakozással ugyan azt  vizuális élményt kelti, mint ébenfa-elefántcsont Quantz fuvolája, amely a klasszikus arányok és kontrasztok tanulmánya. Ha ezüst fuvolára helyezzük fel a hatás gyönyörű, és egyfajta retro feeling-et ad. Ezen a képen a csatlakozás csak könnyen eltávolítható díszítés, hogy elfedje az eredeti ezüstöt.

Ugyan ez a fej egy fa Louis Lot fuvolával látható, amelynél a csatlakozás elefántcsont utánzat. A vizuális eredmény igen kellemes. A másik fej Hegyi Mahagóniból készült, és egy Arista ezüst fuvolán látható. Mindkét fej extra vékony. és meglehetősen eltérő tulajdonságokat mutatnak amikor különféle fuvolákhoz csatlakoztatjuk.

Itt egy kis darab elefántcsont került a beillesztésre a fej fúvó élébe egy grenaditfa fejen, és hasonlóan a shakuhachi-hoz megszokott a bivalyszarvkürt esetében is. Az elefántcsont kicsit keményebb, mint a grenadilfa azért a hang karakterisztikája kissé eltérő, talán még fokuszáltabb, és finomabb magas piano passzázsok esetében. Finom és tiszta a megszólaltathatósága, míg a hangnak jelentős mélysége és magja a grenadilfa miatt; ragyogás és szilárdság együtt.

Elefántcsont beillesztés a teljes befúvónyílásban - a teljes torkolat egyetlen darab elefántcsontból van.

Elefántcsont szájrészt láthatunk egy Louis Lot fuvolán elefántcsont dugóval - lenyűgöző kombináció. Az elefántcsont sűrűsége kicsit nagyobb, mint a grenadlláé - 1.7 / 1.8 körül, ellentétben a grenadilfa 1.3 sűrűségével. A fej egyensúlya nem változik. Másfelől, a nagy elefántcsont dugó hatással lesz a hangszer egyensúlyára, ugyan úgy, ahogy Hotteterre híres fuvoláján a túlméretezett dugó.

Fa és bambusz altfuvola fejek

Nagyon szeretem az altfuvola (G hangolású) hangját. Gyakran használják kamarazenében és a jazzben. A Böhm & Mendler készített altfuvolát fa fejjel. Úgy találtam, hogy a fa és bambusz fejek segítenek lágyítani a modern altfuvola hangját, amely egyre inkább a csillogó hangideál felé tendál. A fa segíti a második oktávot is, és kevésbé “levegős” tőle a hang, inkább fókuszáltabb, valamint további lehetőségeket kínál a dinamika és a hangszín t tekintve. Kísérleteket végeztem a falvastagságot illetően, és úgy tűnt, hogy a vékonyabb fal lágyabb hangot eredményez.  A vastagság nincs hatással a megszólaltatás gyorsaságára. Ezután azzal fogok kísérletezni, hogy drasztikusan megváltoztattam a fej alakját. Sütőtök alakra gondolok…

A fenti képen az alábbi sorrendben láthatjuk az altfuvola fejeket, felülről lefelé:

  • Vékony bambusz altfuvola fej, fekete bambusz szájrésszel,
  • grenadilla altfuvola fej,
  • fej kókuszfából,
  • egyszerű bambusz fej,
  • a normál fuvolafej, összehasonlítás ként.

Flute d’amoure fejek

A képen látható középső buxusfa fej flute d’amore-hoz készült. Egy kicsit nagyobb, mint a szokásos fuvola feje (lent), de kisebb a felül látható grenadilla altfuvola fejnél. A flute d’amore-t nem ismerik igazán. Hangolása Bé és Á is lehet; hangja az altfuvola és a szokásos fuvola tulajdonságaival is rendelkezik. Úgy találom, hogy inkább a normál fuvolához áll közelebb, és nagyszerű vokalitása van, amelyet, de ugyan akkor oly nehéz elérni és oly kívánatos lenne normál fuvolán is. Ellentétben az altfuvolával mind a 3 teljes oktáv elérhető a flute d’amore-on kompromisszum nélkül. A mély hangjai erősek és a magas hangokat könnyebb tartani, mint a normál fuvolán. A három regiszter nagyon kiegyenlített különösen az artikuláció és a hangerő tekintetében. Trevor Wye egyik CD-jén hallatunk flute d’amore-. Sok jazzfuvolás is használja éneklő karaktere miatt. Készítettem egy Beethoven vonósnégyes átiratot 2 fuvolára, flute d’amore-ra, és altfuvolára. A flute d’amore a brácsa szerepét veszi át. Nagyon kényelmesen megszólaltatható a hangszer mély regisztere, míg a normál fuvolán ez néha erőszakoltnak tűnik.

Djalma-Julliot fuvola

Az egyik legkorábbi Böhm rendszerű flute d’amore-t Djalma-Julliot készítette. Maga Gaubert játszott rajta az 1900-as Párizsi Világkiállításon. Csak ezüst érmet kapott, mert abban az évben Louis Lot és Bonneville mindketten arany érmet nyertek hangszereikkel. Annak ellenére, hogy sok fuvolát gyártanak nagyon ritkán találkozhatunk Djalma-Julliot fuvolával.

Basszusfuvolafej fából

A basszusfuvola hangja nagyon vivős tud vinni. A képen egy mopani basszusfuvolafej látható egy Artley Ogilvie modellen. A konvencionális (bajusz nélküli) szájrész jól illeszkedik az játékos állához és olyan érzést kölcsönöz, mintha normál fuvolán, vagy altfuvolán játszana. A súlya sokkal kisebb, mint az eredeti fém fejé. Thomas Ogilvie 1962ben szabadalmaztatta találmányát. Az egész hangszeren elegáns tüske nélküli mechanikát használt, amely a modern fuvolák mechanikáját előlegezi meg. Trillabillentyűk nincsenek. A keskeny furat lehetővé teszi a 3 oktáv használatát. Thomas Ogilvie volt a tulajdonosa három két számjegyű Powell fuvolának is amelyek a huszas évek végén készültek.

- Hangminták

- David Chu interjú (a BSF magazinban megjelent változat)

- Hogyan ápoljuk a fa fuvolafejeket? HAMAROSAN!

insight - to Sideblown

2013 02 11

Esz hangolású fuvolához készített buxusfa fuvolafejet David Chu - mellette egy normál méretű fuvola látható.

David Chu - Sideblown: “Eb Flute with a Boxwood Headjoint. The C-flute is there for size comparison”.

Sourse/forrás: Side Blown Technologies- David Chu

Mozart titkok - fuvolanégyesek Bart Feller-el

2012 08 09

Bart Feller - aki szólófuvolás a New Jersey Symphony-ban, New York City Operában és a Santa Fe Operában - így mesél a tavaly készült Mozart Kvártettek felvételéről:


“Két éve vásároltam egy fa fuvikafejet az ezüst fuvolámhoz. Már régóta érdekelt ennek az anyagnak a sötét és dús hangja, de nem találtam megfelelőt. Egy bostoni hangszerésznél, David Chu-nál talátam meg a megfelelő buxusfa modellt, amely erölködéstől mentes, mint a többi fafúvós (az oboa és a klarinét), és elvezetett egy régiesebb hangzáshoz. Sikerrel használtam nem csak az operában - Gluck és Mozart műveiben, de a szinfónikus zenekarban is, ahol Mozart, Beethoven, Haydn szimfóniáit játszottam vele. Így hamarosan készen álltunk - én és a buxusfafej -, hogy többet is tegyünk. Kapcsolatba léptem a neve new Yorki hegedűsel, Krista Feeney-vel, hogy megvitassuk a kvártetteket. Krista figyelmeztetett, hogy Mozart a D és C-dúr kvártetteket eredetileg fuvolára, hegedűsre, bárcsára és BŐGŐRE írta, és nem csellóra. Tudomásunk szerint senki nem rögzítette még a kvártetteket ilyen felállásban. Krista férje, John Feeney egy fantasztikus bőgős, és hozott egy kiváló brácsást és egy csellistát is (a két nem bőgős kvártetthez), így készen álltunk. Krista úgy döntött, hogy bél húrokat használ a fém helyett, így elmélyíti és sötétíti a hegedű hangját, amely jól illeszkedik az én headjoint buxusfa fejemhez. Reveláció volt átjátszani a fuvolanégyeseket ebben a felállásban! A bőgő mély, alsó oktávja új energiát adott, és előtérbe hozta a darabok rusztikusságát, így mintegy kihozza a szalonból és népies világba helyezi. A próbák meglehetősen feldobott hangulatban zajlottak; megbeszéltük a tempóváltásokat, karaktereket, trillákat. Mindig izgalmas megválni a rutinszerű, programozott gondolkodástól ilyen ismert, sokat játszott műveknél. Azt hiszem a helyesen megválasztott >>felszerelés<< elvezet minket a régi zene ízeihez, de az eredmény abszolút friss és energiával teli.”

Bart Feller, flute
John Feeney, bass
Daniel Panner, viola
Loretta O’Sullivan, cello
Krista Bennion Feeney, violin

Quartet in C Major
Quartet in G Major
Kyrie in D Minor
Quartet in A Major
Quartet in D Major

http://www.bartfeller.net/order.html

http://www.cdbaby.com/cd/bartfellerfriends2

About Bart’s latest CD,
Mozart - The Flute Quartets

“Bart Feller has joined with an extraordinary group of artists to give us a delightful and a totally fresh experience of Mozart’s flute quartets.”

Paula Robison
International Concert Flutist and Professor, New England Conservatory.

forrás: http://bartfeller.blogspot.hu/

David Chu interview - japanese issue

2012 02 04

It is a wonderful feeling to see my interview (with David Chu about his woodenheadjoints) appear in japanese Flute Magazine. I am the first flutists from Hungary, whom has article in this issue. Many thank to David for the translation!
David Chu interview - Japanese-01-50-52

Japán cikk - David Chu’s woodenheadjoints

2011 11 17

Click here to David Chu’s webpage:

A brit fuvolás magazin indén ősszel jelentette meg a David Chu-val készült interjúmat. Azóta az események új fordulatot vettek és - úgy tűnik - az interjút a  japán fuvola-magazin is leközli 2012 februárjában. David most fordtja japánra.

On this fall the British flute magazine print my interview with David Chu. Since then events took a new turn, and the interview will appear in the japanese flute magazine too, in February, 2012. David working on the translation now.

Check the content of this journal here.

bfs

2011 09 12

My first interview in the British Magazine: FLUTE - talking with David CHU.

bfs.2011.09>

Hírek

2011 01 11

Ma 10 éve, hogy Elek Tihamér nincs köztünk. (Klikk a képre:)

Ma is az ő általa készített fejen játszom: