Pahud előtt

2017 05 28

Emmanuel Pahud magyarországi fogadtatásán elmélkedve kicsit utána néztem a korábbi beszámolóknak. Noha szakmai részről egyértelmű és teljes a lelkesedés nem mondható el ugyan ez a recenziók szintjén, sőt némelyik olyan távol esik a (szakmai értelemben vett) valóságtól, hogy muszáj néhány sort biggyesztenem a koncertje elé.
Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal kellett megküzdenem – itt alább egy 2016os vélemény:

„Hozzá képest egykor Rampal és főként Nicolet nagyon mértéktartó pódiumjelenségek voltak - Pahud sokkal inkább Galway sikerorientált művészalkatának örököse és továbbfejlesztője, de koncertje válogatja, mikor mennyire kerül előtérbe játékában a hatásközpontú „marketingfuvolázás” szemlélete.” (forrás)

Több dolog is elgondolkodtató. Ami számunkra/számomra – mint szakmabelinek – nagyon szembeszökő, hogy összemos négy teljesen különböző művészegyéniséget, akiket csak bajosan lehet egymással kontextusba helyezni, vagy netán egymásból származtatni. Természetesen szellemi rokonság van, de a mondat ennél jóval többet sugall, és nagy hibát követ el az, aki elnagyolva elmélkedik erről a kérdésről. Nyilvánvaló - legalábbis nekünk fuvolásoknak - hogy teljesen más egy Nicolé jelentősége, mint egy Rampál-é, és ugyan az áll a hozzánk időben közelebb álló Sir James Galway-ra és Pahud-ra is.
A másik finomság a „sikerorientált művészalkat” kifejezés; én nem tudtam, hogy ilyen is van – mert ha van akkor kell lennie kudarcorientáltnak is, de arra meg ki vágyna, ki törekedne..? Tettenérhető egyes recenzensek elmaradása attól a ténytől, hogy már jó ideje a világ koncertpódiumain egy fuvolás is lehet olyan sikeres, mint egy hegedűs vagy egy zongorista. Visszatérve a fentebb említett szellemi rokonságra, talán a négy művészegyéniséget az fűzi egybe, hogy tevékenységükkel a fuvolát, a fuvolázást világviszonylatban is egyenrangúvá tudták emelni a fenti két másik hangszerhez képest.
És itt van a „marketingfuvolázás” mibenléte. Oh, bárcsak tudnám milyen az! Amivel Emmanuel Pahud magyarországi recenzensei gyakran nem tudnak mit kezdeni, az pont Pahud, mint színpadi jelenség. Sokan összetévesztik a mozgást a zenével, de azt hiszem nem kell bizonygatnom, hogy nem létezik a világon olyan fuvolaművész, aki otthon, tükör előtt előre kitalálná mit és hogyan mozogjon egyes darabokhoz. Pahud-t ezzel kapcsoltban nálunk sok – érdemtelen – vád érte, pedig ő sem ezt teszi, hanem egyszerűen reagál a zenére. A hangszeres mozgás a fuvolán egyáltalán nem kézenfekvő, sokkal mélyebbről jön, mint egy hegedűnél, vagy zongoránál, ahol a hangszer fizikai megszólaltatásának velejárója a látható mozgás. Nálunk két forrásból eredeztethető a mozgás, egyrészt habituális kérdés, másfelől abból adódik, amit a játékos a fuvola hangkeltésével kapcsoltban tud, átél. (Természetesen egy bizonyos ponton ez egy forrás). Van olyan fuvolás, aki nagyon keveset, sőt semmit sem mozog – a játéka még is élvezetes. És van, aki keveset mozog és a játéka unalmas. Van, aki sokat mozog és a játéka szuggesztív és van, aki sokat mozog és nem lehet kibírni, amit játszik, mert semmi sem történik zeneileg („nem tudok ránézni, mert elszédülök” – című kategória…). Akár hogy is, de több érvényes út is lehetséges, mindre akár példát is lehetne mondani egy-egy előadó személyében.
Pahud nagyon jó és inspiráló példa arra, hogy hat egymásra illetve következik egymásból a hangképzés, a mozgás és a zenei megformálás – ez utóbbi a hanggal való bánáson keresztül. Zenei hajlékonysága egyértelműen – és látható módon – a rugalmas és ökonómikus testhasználatából fakad. Mindez persze nekünk, fuvolásoknak nem kell magyarázni, de úgy tűnik a koncertkritika szintjén nagyon szükséges erre is kitérni.

És itt van a műsor – erről is beszélni kell. Pahud és Eric La Sage estje egy új szintre emeli a fuvolaművész hazai megjelenését, mivel a korábbiakkal ellentétben szonáta est. A Schubert Variációk kivételével valamennyi mű átirat. És nem szeretném néhány nap múlva valahol azt olvasni, hogy Pahud már annyira nem bír magával, hogy mindent átír fuvolára, amit ér. Nem erről van szó. A Mozart és a Mendelssohn szonáta is már fuvolárepertoár része ként funkcionál jó ideje, (ez utóbbit talán Felix Renggli szólaltatta meg először több, mint két évtizeddel ezelőtt). A Mozart szonátákkal kapcsoltban az a helyzet, hogy létezik egy kiadvány, amelyet Franz Vester adott közre 1981ben az Universal-nál, amelyben 6 hegedű-zongora szonátát ültet át fuvolára és zongorára. A kiadvány valamiért még sem volt sikeres – a darabok igen, az átirat-verziók kevésbé - és a fuvolások a mai napig úgy játszák ezeket a műveket, hogy saját, sokszor nagyon eltérő változatot készítenek belőle – vélhetően Pahud is így járt el. A Schumann Fantázia darabokkal ugyan ez a helyzet, - de itt még korabeli letétek is léteznek különféle szólóhangszer-verziókra, például hegedűre is – a lényeg, hogy a fuvolás maga készít átiratot saját előadása számára. Személy szerint kíváncsian várom Pahud átírói megoldásait erre a műre.
Bizonyos tekintetben szerencsésebb lett volna egy másfajta műsor struktúra, amely több eredeti művet tartalmaz, és lehetett volna benne modern mű, hiszen Pahud-nek kifejezett erőssége a modern zene. Két nappal később Bécsben játszik, ahol Bach Partitája mellett megszólal a Prokofjev Szonáta és a Boulez Szonatina is! De nincs miért keseregni, biztos, hogy jön még és ad újabb szonáta eseteket a jövőben!

Minifesztivál?

2017 05 22

Ez a mostani hétvége úgy alakul, hogy három egymást követő napon át kulminál a fuvola és a fuvolázás, így spontán módon egyfajta minifesztivál-féleség alakult ki. És érdekes, hogy szinte pontosan egy év múlva kerül sok a 2018as Budapest Flute Academy eseményeire is, amire hamarosan vissza térek.
De lássuk a hétvége eseményeit napokra bontva:

~ szombat ~

2017. május 27. 15:30
Budapest Music Center - Könyvtár
1093 Budapest, Mátyás utca 8.


15:30 Pierre Boulez és John Cage levelezése — Jeney Zoltán és Bali János beszélget
17:00 Boulez és Cage — Borbély László (zongora) és Ittzés Gergely (fuvola) koncertje

Esemény: http://info.bmc.hu/hirek/1886

~ vasárnap~

2017. május 28. 17:00
Budapest Music Center - Könyvtár
1093 Budapest, Mátyás utca 8.

Dömötör Johanna 2010 óta a Bázeli Szimfonikus Zenekar szólófuvolása, 2012-től a linzi Anton Bruckner Egyetem professzora. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd Jean-Claude Gérard és Davide Formisano növendékeként Stuttgartban, később Andrea Lieberknecht irányításával Hannoverben végezte. 2009-ben a Temesváron megrendezett nemzetközi fuvolaversenyen a döntőbe jutott és ott különdíjat kapott, 2012-ben a szingapúri nemzetközi fuvolaversenyen elnyerte az első díjat.
Szólistaként - többek között - fellépett a Japán Filharmonikus Zenekarral, a Stuttgarti Kamarazenekarral, a Budapesti Fesztiválzenekarral és a Helsinki Filharmonikus Zenekarral. Vendégjátékosként koncertezett a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, a WDR-rel, az SWR-rel és a milánói Scala Zenekarával. Pályafutása során olyan kiváló karmesterekkel dolgozott mint Zubin Mehta, Daniele Gatti, Esa-Pekka Salonen, Daniel Harding, Kurt Masur, Lorin Maazel és Daniel Barenboim.

Műsor: Johann Sebastian BACH, „NAGY” Frigyes, Henri DUTILLEUX, Albert Franz DOPPLER, BALASSA Sándor és FEHÉR György Miklós művei.

Közreműködik: Dömötör Johanna , Illés Eszter, Drahos Rebeka, Simon Dávid - fuvola, valamint  Mocsári Emma és Ötvös Gábor - zongora.
A belépés ingyenes!

Esemény: http://info.bmc.hu/hirek/1888

~ hétfő ~

2017.05.29. - 19.30

Zeneakadémia - Nagyteremre
Emmanuel Pahud és Eric Le Sage

Mozart: 17. (C-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 296
Schubert: Elszáradt virágok , D. 802
Schumann: Fantáziadarabok klarinétra és zongorára, op. 73
Mendelssohn: F-dúr hegedű-zongora szonáta, op. 4

Link

Dömötör Johanna mesterkurzusa

2017 05 20

DÖMÖTÖR JOHANNA

MESTERKURZUSA és KONCERTJE

2017. május 28. Budapest Music Center – Könyvtár, 1093 Budapest, Mátyás utca 8.

PROGRAM

9-12 ~ kurzus

12-13 ~ ebédszünet

13-16 ~ kurzus

17-19 ~ hangverseny

KÖZREMŰKÖDNEK:

Illés Eszter, Simon Dávid, Drahos Rebeka, Hegyesi Gabriella, Szimicsevics Judit, Szikora Márton, Jakab Ágnes, Bihary Virág, Újfalusi Ivett, valamint zongorán MOCSÁRI EMMA és ÖTVÖS GÁBOR.

MŰSOR

J.S.Bach: C-dúr szonáta Dömötör Johanna

Nagy Frigyes: B-dúr szonáta Illés Eszter

Mozart: C-dúr andante Drahos Rebeka

Dutilleux: Szonatine Dömötör Johanna

Balassa Sándor: Csepeli quartett ~ ősbemutató Bihary Virág, Jakab Ágnes, Szikora Márton, Újfalusi Ivett

Dohnányi: Ária Hegyesi Gabriella

Ötvös Gábor: Feeorin tánca Szimicsevics Judit ~ Ötvös Gábor

Doppler: Andante és Rondo Dömötör Johanna, Simon Dávid


http://www.johannadomotor.com/de

http://info.bmc.hu/hirek/1888

További képek itt: http://illeseszter.com/domotor-johanna-kurzus-zarokoncert/

Pogorelich után

2017 05 09

Mindenek előtt le kell szögezni: Ivo Pogorelich első budapesti hangversenye - amely lényegében egy késői debütálás - hangversenytörténeti jelentőséggel bír. A művész egy olyan hang - és idődimenzióba vitte el a Zeneakadémia közönségét, amelyben eddig még nálunk nem járt senki.

Nyilvánvaló, hogy azzal a zongoratechnikával, amivel Pogorelich manapság is rendelkezik egy teljesen más műsortematika is elképzelhető - egy sokkal kommerszebb, közönséget kiszolgáló fajta. Egy kis Bach, Chopin - lehetőleg valamelyik jól érthető, agyonjátszott műve - és ha Liszt, akkor inkább valamilyen virtuóz kompozíció a művész fiatalkori, zseniális műveiből. Nem kérdés, ha akarná akár öt ráadást is adhatna a hivatalos műsor után. Pogorelich-nél nincs divatkoncertprogram, közönségkiszolgálás, és rutinszerű szerződésteljesítés. De van végtelenül igényes hangzás, szinte korlátlanul széles dinamikai skála, és akár két, három szólam kiemelése egyidejűleg.

Már a műsor felépítés is meglehetősen szokatlan volt, a Dante szonátával nem igazán szoktak zongoraestet kezdeni, - elmaradt az ilyenkor szokásos “bemelegítős, bejátszós” darab - még is Pogorelich az első hangtól “benne volt” a műben. Nem kérdéses, hogy a hangverseny ilyen kezdése tisztelgés Liszt és a magyar zongorahagyomány előtt. Ezt követően az első rész zárószáma ként Schumann Bécsi farsang-ja hangzott el. Ugyan csak kuriózumnak mondható a Mozart mű a műsor második felének nyitószámaként, a különös pozíciót még fokozta, hogy ilyen módon a Rahmanyinov szonáta elé került. Itt Pogorelich egyértelműen egy másfajta hangszerhasználatot érvényesített, így egy történetileg autentikusabb zongorahangzást valósított meg. De a visszafogottabb dinamikai skála mellett ugyan azokat az érzelmi mélységeket kereste és találta meg, mint az est többi darabjában. A Rahmanyinov mű alighanem Pogorelich kedvence, egy általunk tíz éve, külföldön hallott koncerthez képest is fejlődött, alakult az interpretáció, új szólamkiemeléseket, megoldásokat lehetett felismeri.

Pogorelich előadásában ezek a művek egy teljesen különleges időközegben terültek ki, amely nem volna lehetséges egy hihetetlenül éneklő, hajlékony, a hosszú hangok játékmódját mélységesen ismerő zongoratechnika nélkül. Aki nem képes erre ráhangolódni annak eleve esélye sincs a hangverseny megértésére.

Érthetetlen az a hozzáállás a szakma és a közönség részéről is, hogy egyfelől vágyik a különleges hangversenyre, és amikor végre fellép egy hiteles művész, aki tényleg teljesen egyénit tud felmutatni, akkor jön az értetlenkedés és a sztenderdizált előadás hiányolása.

Pogorelich maga fedezi fel a művet, melynek során nem követi a bevált megközelítéseket, még is megoldásai nem mennek szembe a darabbal, hanem ahhoz éppen - egy sajátos minőségben - hozzátesznek. Ez a fajta interpretációs előzményektől és kliséktől mentes újraalkotás egy olyan nagy formátumú művésznek, mint Pogorelich megengedhető és elvárható, nincs mit értetlenkedni rajta - esetleg meg lehet próbálni felnőni hozzá.

Egy valódi művész attól lesz hiteles művész, ha a személyes sorsában megélt, átélt emocionális és szellemi tartalmakat az egyéniségén átszűrve képes megjeleníteni az általa létrehozott alkotásokban. Aki egy kicsit is ismeri Pogorelich életútját és hallotta a Zeneakadémiai koncertjét, az kizárólag arra juthat, hogy Pogorelich valódi Művész - nagybetűvel. Egy valódi alkotó attól lesz igazán hiteles művész, hogy újrateremti a műveket. A legtöbb zongoristának manapság már egyénisége sincs, mint ha valami EU-s szabvány szerint játszanának, lélektelenül és lehetőleg gyorsan. A mélységről fogalmuk sincs. Általában a híres, vagy divatos tanáraik koncepcióit másolják, ismételgetik. Ők az eminens, jólfésült, magolós stréberek, és általában ma ők aratnak. Ők nyerik a versenyeket, mert a lényük, egyéniségük könnyen idomítható az átlaghoz, a trendhez. Pogorelich ezeknek az ellentéte. Ő nem hajlandó kiszolgálni a közönséget, öntörvényű, újító, kísérletező, sokszor szélsőséges. De mindenkor önmaga. Ez a nagy bűne. Ezt nem tudta befogadni a Zeneakadémia közönségének egy része, és persze Fáy Miklós. Két bekezdésnyi recenzióját olvasva semmit nem értett meg a koncertből, teljesen feleslegesen ült ott. Fáy alkalmatlan mélyebb érzelmek befogadására, nyilván a saját érzelmi sekélyessége okán. Ezen kívül képtelen egy koncerten csak jelen lenni és hallgatni, kb. 30 másodpercenként megereszt valami pozőr gesztust, amivel muszáj neki a színpadon történteket önmagára visszacsatolnia - vagy éppen kifelé jeleznie…? A transzcendens pillanatok felismerésére teljesen alkalmatlan. Pedig ezen a hangversenyen nagyon sok transzcendens pillanat volt, akik prekoncepciók nélkül, nyitott szívvel és lélekkel voltak jelen, azok érezték ezt. Fáy Miklósnak és a budapesti közönség sznob részének azt tudjuk javasolni, hogy soha többet ne menjenek a nagy művész koncertjére.

Számukra felejthetetlen koncert élmény marad Pogorelich budapesti fellépése.

Kuti Balázs - Czeloth-Csetényi Gyula

* * *

További cikkek:
https://papageno.hu/featured/2017/04/senkit-nem-erdekel-hogy-mit-erzek/

https://papageno.hu/featured/2017/02/miatta-vonult-ki-martha-argerich-egy-zongoraversenyrol/

http://hvg.hu/kultura/20170408_Bal_kezzel_a_melybe__Ivo_Pogorelich_Budapesten

Egy éve

2017 05 07

Egy éve töltöttük fel a Détári Annával készült interjút, amelyben Anna elmeséli disztóniás életszakaszát. Az interjú már csak a téma és a angol felirat miatt is szép nézettséget ért el.

Annával írásos anyag is készült, sok hangzó melléklettel, itt található.

Május 28 ~ BMC

2017 05 03

DÖMÖTÖR JOHANNA

MESTERKURZUSA és KONCERTJE

2017. május 28. Budapest Music Center – Könyvtár, 1093 Budapest, Mátyás utca 8.

PROGRAM

9-12 ~ kurzus

12-13 ~ ebédszünet

13-16 ~ kurzus

17-19 ~ hangverseny

KÖZREMŰKÖDNEK:

Illés Eszter, Simon Dávid, Drahos Rebeka, Hegyesi Gabriella, Szimicsevics Judit, Szikora Márton, Jakab Ágnes, Bihary Virág, Újfalusi Ivett, valamint zongorán MOCSÁRI EMMA és ÖTVÖS GÁBOR.

MŰSOR

J.S.Bach: C-dúr szonáta Dömötör Johanna

Nagy Frigyes: B-dúr szonáta Illés Eszter

Mozart: C-dúr andante Drahos Rebeka

Dutilleux: Szonatine Dömötör Johanna

Balassa Sándor: Csepeli quartett ~ ősbemutató Bihary Virág, Jakab Ágnes, Szikora Márton, Újfalusi Ivett

Dohnányi: Ária Hegyesi Gabriella

Ötvös Gábor: Feeorin tánca Szimicsevics Judit ~ Ötvös Gábor

Doppler: Andante és Rondo Dömötör Johanna, Simon Dávid


http://www.johannadomotor.com/de

http://info.bmc.hu/hirek/1888

“Telemann 12″

2017 04 24

Simon Dávid és Bán Máté koncertje

A 250 éve elhunyt Telemann 12 szólófantáziáját Simon Dávid és Bán Máté osztotta fel egymás között. A koncert a BMC-ben lesz április 29én, 18 órakor, a Könyvtárban. A koncert előtt Csalog Benedek mond bevezetőt. A koncert linkje itt található. A belépés díjtalan. Link:

http://bmc.hu/#!/program/4010/Telemann:_12_fantazia_szolofuvolara_-_Simon_David_es_Ban_Mate_koncertje

Ivo Pogorelich Budapesten

2017 04 10

Ivo Pogorelich - április 13án mutatkozik be az Zeneakadémia Nagytermében - azon művészek egyike, akinek évtizedekkel korábban már meg kellett volna fordulnia rendszeresen nálunk. Személy szerint elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen zongora hagyománnyal rendelkező országba, mint a miénk egy ilyen jelentős művész ennyire későn jusson el. Személyes szerencsém, hogy Pogorelich-et több alkalommal is hallottam élőben, külföldön - és talán nem túlzás azt írnom, hogy bizonyos tekintetben tanultam is tőle. Fuvolás létemre érdekes, hogy elég sok zongoraművet hallgatok, és Pogorelich cd-i kiemelt helyen és mennyiségben vannak jelen a gyűjteményemben, túlzás nélkül állíthatom James Galway mellett vele foglalkoztam, foglalkozom a legtöbbet. A lemezek mellett persze emlékezetesek azok a koncertjei is, amelyeket élőben hallottunk elsősorban Bécsben és Berlinben - ez utóbbit a Filharmónia Nagytermében. Nem szeretnék senkit sem életrajzi részletekkel untatni, ezt meg lehet keresni az interneten, de egy momentumot valószínűleg mindenki ismer, amikor is, 1980ban a Varsói Chopin Versenyen interpretációja annyira megosztotta a zsűrit, hogy Martha Argerich nem volt hajlandó rész venni a Pogorelich számára hátrányos döntésben, és elhagyta a zsűrit. (Vélhetően ő az egyetlen művész a világon, akinek egy verseny úgy indította be a karrierjét, hogy kiesett belőle… ennyit a versenyekről).

Pogorelich művészi megfogalmazása szinte minden esetben megosztó jellegű. Ahogy egy barátom mondta - lelkesedését nem leplezve - az egyik Beethoven szonáta után a szünetben: “ha valaki ezt így játszaná a fősulin, vizsgán, azt kivágnák, mint a macskát …ni”. Én a zongoraművek megformálási sztenderdjét - amivel Pogorelich általában totál szembe megy - nem ismerem, engem a hangi koncepciója fogott meg, az a kifinomult visszafogottság, ugyanakkor igen széles dinamikai és színskála, ami az előadásnak a lényegi hangulatát adja - és ezen a ponton kell leírni a másik, Pogorelich-el kapcsolatos kulcsszót: transzcendens. Számomra ő transzcendes művész, aki sehogyan sem fér bele a 20-21 század víg előadóművészeinek kliséjébe. Irreálisan lassan nehézkesen jön ki a szinte teljesen sötét színpadra, hosszadalmasan egyezkedik a zongoraszékkel - de már ez első leütés után hallani, hogy ez valami zseniális, valami ember feletti történik. Szeretnék egy idézetet is megosztani tőle, azt amikor a zongorajáték alapvetéseit sorolja fel - ez itt következő mondat egy az egyben átemelhető fuvolás értékrendünkbe is: (…) a második legfontosabb dolog “an insight into the development of the piano sound, as perfected by the pianist-composers of the late 19th and early 20th centuries, composers who understood the piano both as a human voice”.

Pogorelich közismerten nehezen viseli a közönség fegyelemsértéseit, - erre egyébként külön kíváncsi leszek 13án a Zeneakadémián a budapesti, “tüdőbajos”, sznob közönség esetében. A berlini koncerten az egyik Beethoven szonáta lassú tételében valakinek irritációja támadt és csak nem akarta abba hagyni a köhögést, így Pogorelich csinált egy teljesen indokolatlan agogikát, - de olyat, hogy azt hittük itt és most vége a koncertnek - és megkereste a szemével az illetőt. Több köhögés nem volt ezután. Pogorelich-nél nincs dedikálás és fényképezkedés koncert után. Bécsben olyan profin jutott ki a koncertteremből még a taps vége előtt, hogy mire az euforikus közönség kiért az utcára már csak a távolodó taxit látta - minket is beleértve.

És hogy milyen lesz a budapesti koncert? Nem tudom. Bár egész biztos, hogy a 2017es év egyik fontos - ha nem a legfontosabb - koncertje lesz. Már rég hallottam őt élőben, kb 2007ben utoljára. Az idősödő Pogorelich érezhetően más karakter, mint a korábbi. Sokkal nyitottabb, közlékenyebb, a korábbiakkal ellentétben sokkal több interjút ad, az utóbbi időben még honlapja is lett. Régen úgy kellett végig kutatni az egyes koncerttermek és fesztiválok programját, hogy találjunk egy-egy koncertet, amire eljuthattunk.

Műsor:

Liszt: Dante-szonáta

Mozart: c-moll fantázia K. 475

Schumann: Bécsi farsang, op. 26

Rahmanyinov: 2. (b-moll) zongoraszonáta, op. 36

Közreműködik: Ivo Pogorelich (zongora)

Nézzük a műsort! Szerintem nagyon jó lesz! Örülök, hogy van Liszt darab, az utalás egyértelmű, ez bizonyos értelemben tisztelgés is a helyszín szelleme előtt, és persze nem feledhető, az sem, hogy Pogorelich 4 tanári generáicóra van Liszt Ferenctől - ha nem tévedek és jól számolok… A Mozart műnek azért örülök, mert élőben tőle ezt a szerzőt még nem hallottam. Schumann is erőssége a művésznek, a mű kiválasztásnál talán egy kicsit összecseng a földrajzi hely és időpont is. Nagyon jó, hogy van Rahmanyinov mű, ez is favorit Pogorelich-nél, a Six moments musicaux elő előadását - úgy emlékszem Berlinben - nem feledjük el soha. És nyilván lesz ráadás is - legalább egy darab, vagy talán több… talán Chopin..? Liszt…. Transzcendens etűd..?

Végül néhány videó, az első kettő rövidebb.

Itt az ifjú szupersztár Pogorelich-et figyelhetjük megy, 1980ban, azokban az időkben, amikor a művészt még a közönség avatta sztárrá és nem a retardált média:
1980, Varsó

Az alábbi videó talán jól mutatja a mai Pogorelich-t.
2015, Dubrovnik

Ennek pedig csak nem tudtam ellenállni - meg van cd-n:

Még egy… koncertfelvétel. Allegro… agitato…… molto…. stimmel minden…

Budapest Fuvola Akadémia - 2016

2017 04 09

beszámoló

Itt olvasható:

Közzétette: Czeloth-Csetényi Gyula – 2017. március 22.

Tavaszi

2017 03 26

Beethoven - Tavaszi szonáta, op.24

A zeneköltő halálának 190. évfordulója alkalmából az általam ismert legkorábbi felvétel a közismert hegedű-zongora szonátából.

J.P. Rampal és Alain Marion

A fenti képen Marion J.P.Rampal vezénylete alatt: Ibert-Concerto, 1974

Alain Marion - fuvola, Denis Pascal - zongora.

A tételek:
- Allegro
- Adagio molto
- Scherzo
- Rondo

Az 1999es dupla lemez egy évvel Alain Marion halála után jelent meg, teljes tartalma ez:
Opus 12, nos. 1 to 3;
Opus 23;
Opus 24, “Spring”;
Opus 30, nos. 1 to 3.