Galway és én – no.2

Ez a beígért sorozat második darabja, de – ahogy a korábbi posztban írtam – időrendben ez történt először. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján volt egy gráci tanár ismerőse apámnak, akivel rendszeresen együttműködött. Ő beszélt rá minket, hogyha eddig nem hallottuk még Sir James Galway-t élőben akkor erre mindenképp sort kell keríteni. Tehát szólt előre amikor eljött a következő gárci koncert ideje és intézte a jegyeket. A vendéglátónk – Wolfgang Strassnig, aki legalább akkora izgalomban volt mint mi, pedig Galway-t már sokszor hallotta – kissé izgult és kifejtette, hogy Galway nem mindig játszik tökéletesen. A koncert előtti délután feltett egy felvételt nekünk a lakásán, amelyen a művész egyik gráci mesterkurzusa volt rögzítve. Orsós magnófelvétel volt és a vendéglátó azt a pontot kereste meg, amikor a Chaminade Concertino volt a téma. A fuvolaművész adott néhány tanácsot a diáknak, majd maga is bemutatta a művet, amely nem csak felül múlta minden várakozásunkat, de még Galway saját, rendkívül népszerű lemezének a minőségét is meghaladta, amelyen a Concertino-t rögzítette. Ilyen előzményeket követően 1991. május 21-én ott ültünk a koncertteremben, a Musikverein Steiermark-ban, körülbelül a terem közepén. Vettem magamnak a bátorságot és rögzítettem a koncertet, amennyire tudtam. Persze kazettás walkman-el nem lehet ilyen távolságról jó hangfelvételt készíteni, mégis mellékelek két rövid részletet, amelyek ennyi idő távlatából is önmagukért beszélnek. A felvételeken semmit sem változtattam , a mechanikai zajt sem csökkentettem. A hang rendkívül projektív (a nyitott zongora mellett) és hajlékony, számomra a legmeglepőbb a hangszíngazdagság és a dinamikai kontrasztok voltak, ez sokkal teljesebb volt, mint a művész bármelyik lemezén. James Galway Philip Moll-al az oldalán lépett a színpadra.

Érdemes a műsorról is beszélni, valamennyi számnak meg van a maga érdekessége, sőt, számomra a mai napig ez a koncertprogram egyfajta alapvetés abban a tekintetben hogyan érdemes egy művésznek felépíteni egy hangversenyt, nem csak a műveket felsorolva, de figyelembe véve azok kontextusait is. Például a nyitó mű, Mozart szonátát Galway – tudomásom szerint – soha sem rögzítette. Ez, és a Doppler mű keretezte a programot a nyilvánvaló földrajzi kontextus okán. Hasonlóan érdekes a Hindemith fuvola-zongora szonáta műsorba emelése is, ami azért kedves műve a fuvolaművésznek, mert huszonkét évesen ez volt az első mű, amit élőben játszott a BBC adásában. Ezt Galway közvetlenül a koncert után mesélte el. Ezután hallottuk először Liebermann Szonátáját, amelynek nem csak előadása hagyott mély nyomot, hanem maga a kompozíció is. Galway nem sokkal később rendelte a fuvolaversenyt a szerzőtől. A szonátából hallhatunk most két részletet. Az első tétel indításából választottam egy szakaszt és akik nem ismerik a darabot azoknak elmondom, hogy amit az első pillanatokban hallunk az nem a mű – az még a hangolás… Jimmy sokszor kifejtette, hogy nem látja értelmét a kétvonalas Á hangot skandáló hangolásnak. Úgy érdemes hangolni, hogy a hangszer regisztereit bejárjuk és több dinamikát is érintünk. Ezért ő egyfajta prelúdiumot improvizál mindig a hangolás érdekében – ezt hallhatjuk az első pillanatokban. Körülbelül az első oldalt hallhatjuk, az első kitörésig, illetve a melléktéma kezdetéig. (E sorok írásaközbenjöttem rá, hogy a fuvolaművész akkor annyi idős volt, mint most én).

Lowell Liebermann – Sonata (1)

A második részlet a fergeteges zárótétel teljes hosszában. Ennek a technikai és hangi megoldottsága aligha kíván kommentárt. Ezzel a művel ért véget a koncert első szakasza. A konzervatív gráci közönség ekkor már szedte szét a teremet…

Lowell Liebermann – Sonata (2)

A második szakaszban a lírai hangütés dominált, amelynek alaphangját Gaubert második szonátája adta. Ezt a művet ma is kevesen játszák, pedig gyönyörő zongora szempontból is – Jimmy megszólaltatásában pedig kifejezetten kivételes. Később több felvételen is meghallgattam az első tétel zenei megoldásait más fuvolásoktól, de senki sem merte olyan szabadsággal kezelni az anyagot, mint Jimmy. Mindenki tempóban akarja megoldani és ez abszolút nem működik ennél a tételnél. Liebermann neve mellett Gauberrel is ezen a koncerten találkoztam először.

Gaubert – Sonata (1. – részlet)

Ezután újabb meghatározó pillanat következett, ugyanis a művész a következő három művet egybefűzte: Saint-Saëns, Debussy és Ravel műve egyfajta attacca (taps nélküli) szvitet formázott., amelyek hangulatukban tökéletesen illeszkedtek egymáshoz. De ennél érdekesebb, hogy így a Syrinx lett a “második tétel” – amely ebben a formában tökéletesen érvényesülhetett. Sokkal jobban, mint amikor a fuvolás kijön a színpadra, eljátsza – és távozik. Ettől a ponttól vallom azt, hogy Debussy meghatározó szólóműve nem ráadás-darab, egyszerűen nem érvényesül úgy, ráadásul a szerző is színpadi kontextusba szánta. Ez – a nyugodtan ki merem jelenteni – zseniális megoldás annyira megfogott, hogy én is a magam módján lemásoltam. Nálam a Faun délutánja volt az az “elsőtétel”, (a Saint-Saëns műből nem volt kottám), a Syrinx a második és a Habanera a harmadik. Kétségtelen, hogy Debussy szólódarabja sokkal jobban érvényesül kontextusba helyezve – saját hallgatói és előadói tapasztalatom alapján mondom.

Ezek után már csak az Air Valaques maradt hátra, amelyet – az utolsó oldalt tekintetbe véve – nagyon jól kell játszani ahhoz, hogy koncertet záró mű lehessen. Természetesen Sir James Galway megoldotta és nem maradt adósa a mélyfekvéses, e-moll-os variációknak sem. Akkor és ott a teljes koncert elsőtől az utolsó hangig tökéletes volt.

Posted in Hangverseny, Napról-napra, mp3 | Tagged , , , , | Leave a comment

Hacsaturján Szegeden

Novemberben is folytatódnak a fuvolás erőpróbák. Az októberi Reinecke Fuvolaverseny után – amelyet Móré Irén és a Miskolci Szimfónikusok adtak elő – 28-án Szegeden csendül fel Hacsaturján Fuvolaversenye Lanczkor-Kocsis Krisztina és a Szegedi Szimfonikus Zenekar előadásában, Kesselyák Gergely vezényletével. Lanczkor-Kocsis Krisztina a zenekar szólamvezetője is.

Akik nem fuvolások egyáltalán nem biztos, hogy ismerik a mű keletkezését. Jean-Pierre Rampal így mesélt erről egy interjúban, amelynek a forrását sajnos már nem tudom: Hacsaturjan Prágában járt amikor a francia művész megkérdezte tőle írna e neki egy fuvolaversenyt. Rampal legnagyobb meglepetésére a zeneszerző azt válaszolta, hogy “Játsza el a hegedűversenyt!” A fuvolaművész azt hitte viccelnek vele, de amikor tanulmányozta a darabot rájött Hacsaturján nem tréfált, a fuvolán való megvalósítás nagyon is lehetséges. A darab nemsokkal később már a fuvolarepertoár elidegeníthetetlen részévé lett, sőt egyik csúcskompozíciója tanulmányi és profi szinten is. A versenyművet később Sir james Galway is előadta, valamint lemezre vette. Míg Rampal szöveghűen igyekezett a szólóhegedű szólamát visszaadni, addig Galway sokkal messzebbre ment. Merészebben használta a fuvola regisztereit, nem riadt vissza a magas hangok használatától sem. Bizonyos tekintetben ő adaptálta a művet fuvolára. Meghallgatva a felvételekt mindkét megközelítésnek van értelme.

De hogyan vélekedik minderről az est szólistája, Lanczkor-Kocsis Krisztina? – hiszen – végső soron – minden fuvolásnak el kell döntenie milyen átírói megoldás a legmegfelelőbb számára.

“Nagyon tetszik, ahogy Denis Buriakov minden lehetséges dolgot megpróbál átvenni az eredeti hegedű szólamból, eredetileg innen közelítettem én is a darab felé, de aztán be kellett látnom, hogy Rampal nem véletlenül írta át úgy, ahogy. A műben előforduló különböző alapkarakterek megjelenítése az elsődleges, nem szabad, hogy a figyelem elterelődjön az apró plusz hangokra, illetve arpeggiókra. Buriakov nagyon virtuóz, imádom a játékát, de az én utam inkább a hagyományos vonal felé vezet. Csak minimálisan térek el Rampal átiratától, maradok az ő cadenziájánál is. Másik kedvencem Pahud felvétele, a „farmeres” CD. Nagyszerűen emelte ki a fuvola hangszersajátosságait a hegedűvel szemben. A legfontosabb forrás mégis mindenekelőtt a Moszkvai Rádiózenekar 1965-ös felvétele kell legyen, David Ojsztrakh szólójával és a szerző vezényletével.” – vélekedik Lanczkor-Kocsis Krisztina.

A szövegbe belinkeltem Rampal, Galway, Bouriakov és Pahud verzióit is – valamennyi kihagyhatatlan.

És természetesen feltettem két videót Lanczkor-Kocsis Krisztinával, barokk és modern fuvolást is.

Bach – a-moll Partita – Allemande

Sigfrid Karg-Elert: Sonata “Appasionata” Fis moll Op. 140.

Itt hívnám fel a figyelmet Lanczkor-Kocsis Krisztina hiánypótló könyvére, a Partita művészetére.

https://harmattan.hu/lanczkor-kocsis-krisztina-a-partita-muveszete-2068

További videók:

https://www.youtube.com/@krisztinalanczkor-kocsis/videos

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Fuvola – a Hallgatás Napján

Az alábbi videóban Kaczander Orsolya, Concerto Budapest fuvolaművésze invitálja a résztvevőket az az Országos Szebenyi János Középiskolai Fuvolaversenyre! A fuvolaművésznő a zsűri egyik tagja lesz majd és személyes hangvételű videóban hívja a jelentkezőket a versenyre. A zsűri további tagjai: Antal Mátyás (elnök) – Liszt Ferenc-díjas fuvolaművész, karmester, Kovács Imre – fuvolaművész, a Nemzeti Filharmonikus zenekar nyugalmazott szólófuvolistája.

A fuvolaművésznő a Hallgatás napján is fellép, amelyet online is követhetünk itt, az alábbi ablakban vagy linken. A hagyományokhoz híven a fesztivál egy délután alatt zajlik le a BMC-ben, a kompozíciókat Keller András és a Concerto Budapest együttműködésével formálódott Ligeti Ensemble művészei szólaltatják meg, tehát kiváló szólistákkal és kamarazenészekkel találkozhatnak a látogatók, illetve a nézők.

ÉLŐ közvetítés:
https://www.youtube.com/watch?v=YF7CcVsEk5M

Kaczander Orsolya nem kevesebb hét modern művet szólaltat meg a délután folyamán kamaraegyüttes és szóló szituációban is, ami mindenképpen rendkívül figyelemreméltó teljesítmény. Az alábbiakban kilistáztam, melyek ezek a művek.

14.30
JENEY Zoltán: Szindbád-szvit Huszárik Zoltán filmjének zenéjéből
Kéringer László – tenor, Keller András – hegedű, Kaczander Orsolya – fuvola

15.30
EÖTVÖS Péter: PSY
Kaczander Orsolya – fuvola, Szomor Mekis Janka – brácsa, Lenka Petrović – hárfa

Guillaume DUFAY: Belle veullies moy retenir (Zarándy Ákos átirata)
Kaczander Orsolya – fuvola, Klenyán Csaba – klarinét

ZARÁNDY Ákos: A csend határfényei (ősbemutató)
Kaczander Orsolya – fuvola, Klenyán Csaba – klarinét

18.30
TIHANYI László: Három bagatell fúvósötösre
Kaczander Orsolya – fuvola, Horváth Béla – oboa, Klenyán Csaba – klarinét, Mohai Bálint – fagott, Lakatos Péter – kürt

LIGETI György: Hat bagatell (a Musica Ricercata-ból)
Kaczander Orsolya – fuvola, Horváth Béla – oboa, Klenyán Csaba – klarinét, Mohai Bálint – fagott, Lakatos Péter – kürt

20.00
EÖTVÖS Péter: Cadenza (Szóló a „Shadows”-ból)
Kaczander Orsolya

Hallgatás Napja – 2023 -a teljes program:
https://concertobudapest.hu/2023/11/5/

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

PARLANDO – “A magyar fuvolázás kétszáz éve és európai beágyazódása”

Szilágyi Szabolcs és én közösen jelentkezünk egy esszével a Parlando soron következő számában, amelyben a könyv megjelenése óta eltelt időszakra, és ennek nyomán kialakult eszmecserékre reflektálunk. A teljes anyag az alábbi linken érhető el.

https://www.parlando.hu/2023/2023-4/Fuvola.htm

Néhány gondolat következik az anyagból kedvcsinálónak:

“A magyar fuvolakultúra történetével kapcsolatos semmilyen összefoglaló írás nem ismert,
ráadásul, ahogy fentebb rámutattunk, a német származású Burose Adolf 1912-es
visszavonulásával az utolsó köldökzsinór is elszakadt, amely az európai fuvolázás egyik
fontos iskolájával összekötötte a honi fuvolakultúrát.”

“Nehéz megítélni, hogy ma a zeneiskolai hálózat hol helyezkedik el a polgári értékrendben,
azonban nem lehet kizárni, hogy a mai trendnek megfelelően inkább amolyan haszontalan
“kispolgári csökevény”, amit eleve a szovjet érdekszféra árnyékában hoztak létre.”

“Bármennyire nehéz, szembe kell tehát néznünk a ténnyel, hogy a nyugati fuvolaiskolákhoz képest, ahol a mester-tanítvány viszony révén az egymásra épülő, átörökített iskolázottság, a metodikai és didaktikai tartalmak évszázados hagyománnyal és következetességgel párosulva fejlődött, itthon – elsősorban a történelmi hajtűkanyarok következtében – semmiféle kontinuitás nem lelhető fel a fuvolaoktatásban az elmúlt évszázadokban. Újrakezdések és elvetélések jellemzik”

“A múlttal való szembenézés sokszor fájdalmas, érzelmeket generáló mozzanat, mégis történelmi távlatban kijelenthetjük, hogy egyben elkerülhetetlen is. Azonban nem szabad
érzelmi síkon viszonyulni a tények megismeréséhez.”

“A mai magyar köznevelésben senki sem törhet pálcát a fuvolatanárok feje felett azzal, hogy miért támaszkodik ilyen kritikus állapotban lévő, vállalhatatlan kottaállományra.”

“Ugyanakkor sokhelyütt tapasztaljuk, hogy a zeneiskolák igyekeznek egyre szélesebb
spektrumot felölelni a zenei képzésben, ami távolabb viszi az intézményeket a kodályi
alapgondolattól. Olyan hibrid, metodikai és didaktikai anyagokkal nem rendelkező
műfajok jelennek meg a zeneiskola falai között, mint a popzene, vagy a vendéglátós
muzsika, sokszor jazz tanszakként megjelölve azokat. “

“A tehetséggondozásnak kiemelt szerepe van a magyar zeneoktatásban, így a fuvolaoktatáson belül is fontos szerepet játszik. Ám fogalmazhatunk úgy is, hogy a kelleténél jóval nagyobb szerepet kap.”

“Másik aspektusban a szakképzéstől kezdve egészen az egyetemi jelentkezésig igen
érzékeny életkorban kell rendkívül fontos, a pályafutásukat befolyásoló döntést hozniuk a
hallgatóknak. “

“Így a tehetségexport nyomán kialakuló elvándorlás lett az alapértelmezett „eredmény” hiszen ezek a pályakezdő művészek a legritkább esetben térnek haza életvitelszerűen.”

Posted in Napról-napra, könyvajánló, link | Tagged , , | Leave a comment

Jeles napok

Az óbudán tartandó Országos Fuvolás Találkozó napjaiban más fontos dolgok is történnek fuvolás körökben. Arra gondoltam legjobb lesz mindent egy bejegyzésben áttekinteni. Nézzük!

Október 14-én Drahos Béla lép fel a Musikverein-ben Vasvári Tamással karöltve. Nem vagyok benne teljesen biztos, de alighanem ez az első alkalom, hogy magyar fuvolás estet ad ebben a neves koncertteremben (Gläserner Saal / Magna Auditorium), mindnképpen kiemelkedő alkalom ez, és nyilván mérföldkő a fuvolaművész pályaívén is. A műsor itt olvasható, lejjebb pedig a jegyrendelési lehetőség található. A művészek stílusosan többnyire Bécshez köthető szerzők műveiből válogattak.

GEORG FRIEDRICH HÄNDEL – Sonate für Flöte und Klavier F-Dur
JOHANN SEBASTIAN BACH – Sonate für Flöte und Klavier h-Moll, BWV 1030
WOLFGANG AMADEUS MOZART – Andante C-Dur
– Pause –
FRANZ SCHUBERT – Sonata „Arpeggione” a-Moll, D 821
RICHARD STRAUSS – Sonate Es-Dur, op. 18

https://www.viennaticketoffice.com/bela-drahos-tamas-vasvari-tickets-413019-en.html

Szintén október 14-én Kanyó Dávid szólaltat meg egy új művet, de már Magyarországon, Székesfehérváron. Madarász Iván kompozíciója, a Piccolo-verseny csendül majd fel az Alba Régia Szimfonikus Zenekarral, Cser Ádám irányításával. Az ősbemutatón a szerző is jelen lesz, akivel beszélgetésre kerül sor. A Kossuth-díjas zeneszerzővel nem rég készítettem egy posztot, amelyben fuvolaversenyeit vettem sorra. Most a piccolo-verseny is feliratkozik ebbe a listába.

Műsor: Madarász Iván: Piccolo-verseny (ŐSBEMUTATÓ)
Fekete Gyula: Media vita
Bella Máté: About Time

Beszélgetés Madarász Iván Kossuth-díjas zeneszerzővel. Közreműködik: Kanyó Dávid (piccolo), Rajk Judit (alt), Ilosfai Csenge (hegedű) Vezényel: Cser Ádám Az est házigazdája: Dobri Dániel https://arso.hu/events/kerdezd-a-zeneszerzot-1-magyar-zeneszerzo-generaciok/?fbclid=IwAR1ug4nZ2iieYSIBgLlbYX-CSQtJIXSGiRC5e8H65LNZQejgwLY6LgwDIDs

Október 15-én “Magyar szerzők, keleti inspirációk 2.0 – kortárs kamaraművek (fuvolára)” címmel a FUGA-ban kerül sor egy koncertre, amely valójában Klimászné Varga Zsófia kortárs kamarazenei estje, de több más fuvolás és hangszeres művészek közreműködnek rajta.

Műsor:

Rózsa Pál: Képzelt utazás Bali szigetére op.687 (ősbemutató)
Nagy Ákos: Solietude
Tihanyi László: Távoli hegyek éneke
Nagy Ákos: Fátyolos rezdülés / 4, 5
Gallai Attila: Meditációk V.
Ittzés Gergely: Hat koan
Közreműködnek:
Klimászné Varga Zsófia – fuvola
Aradiné Agárdi Eszter – cselló
Baksai Réka – hegedű
Bábinszki Gergely – zongora
Bán Annamária – fuvola, basszusfuvola
Fábián Tímea – fuvola, altfuvola
Ilyés Dalma – fuvola, altfuvola
Kovács Zsolt – ütőhangszerek
Laczkó-Pető Balázs – marimba, ütőhangszerek
Pálfi Csaba – klarinét

https://fuga.org.hu/fevent/magyar-szerzok-keleti-inspiraciok-2-0-kortars-fuvolas-kamaramuvek/

Október 16 Móré Irén szólójával csendül fel az a fuvolaverseny, amelynek sokkal gyakrabban kéne elhangoznia: Carl Reinecke fuvolaversenye. És sokkal gyakrabban kéne hallgatnunk Móré Irént is, aki annak idején Kobe-i Nemzetközi Versenyen Pahud és Petri Alanko mellett ért el dobogós helyezést úgy, hogy a két másik művész – példátlan módon – egyenlő értékű első díjat kapott. Úgy érzem a fuvolaverseny kitűnően illeszkedik majd Liszt és Muszorgszkij kompozíciójához.

Helyszín a Művészetek Háza Miskolcon. Műsor:

Liszt: Mazeppa – szimfonikus költemény Reinecke: D-dúr fuvolaverseny, Op. 283 Muszorgszkij: Hajnal a Moszkva folyó felett Prokofjev: Rómeó és Júlia – II. szvit

Vezényel: Toshifumi Kanai Közreműködők: Miskolci Szimfonikus Zenekar https://www.mso.hu/hu/koncertek/2023-10-16-1900-szimfonikus-berlet-ii

The 2nd Competition [1989](joint Prize for the first place)

1st place: Petri ALANKO (Finland) 1st place: Emmanuel PAHUD (France)
3rd place: Irén MÓRÉ (Hungary)
4th place: Stephanie HAMBURGER (Germany)
5th place: David FEDELE (USA)
6th place: Young-Ji SONG (Korea) Best Performance of a Work by Vincent Paulet : Petri ALANKO (Finland)

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment

Országos Fuvolás Találkozó – 2023

Országos Fuvolás találkozóra kerül sor október 14-15-én a Flute Forum Hungary szervezésében. A kezdeményezés mögött Bán Máté és Simon Dávid állnak, akik közül Máté – a szervezői szerepvállalás mellett – előadói szerepben is részese lesz a kétnapos eseménysorozatnak. A két fuvolaművész két éve szervezi az eseményt, amely remélhetőleg olyan sok fuvolást hoz össze majd az ország minden szegletéből, mint egykor a fuvolás találkozók, amelyeket a mai generációk már nem ismerhettek. (Az utolsó hasonló rendezvény talán Hódmezővásárhelyen volt 2009-ben, ott hangzott el velem Vivaldi Nyár című concerto-ja). Ilyen eseményre, amely a hazai fuvolásokat fogja össze már jó ideje nem került sor.

Ám a két megálmodó nem csak önzetlenül teret biztosított számtalan hazai pályatársuknak, hanem megnyertek olyan zenekari művészeket is, akik már hosszú ideje külföldön élnek és szinte alig, vagy soha sem hallhatjuk őket itthon.

Természetesen vannak külföldi vendég is, kettőt közülük már ismerhet a hazai fuvolás közösség. Anna Garzuly-Wahlgren már járt a Budapesten, legutóbb a Zeneakadámián tartott kurzust, azt megelőzően pedig a Budapest Flute Academy rendezvényére hozta el saját szólójátékán kívül Quintessenz fuvolaegyüttesét. Valamint  Berten D’Hollander  – aki új lemezét mutatja be – szintén nem ismeretlen nálunk, hosszabb ideje rendszeres vendég.

Azonban Paolo Taballione előszőr szólaltatja meg fuvoláját hazai közönség előtt, ezért felfokozott várakozás övezi közelgő hangversenyét, a művész teljes koncertet ad, illetve tanít is. Sokat gondolkodtam mit mutassak Taballione-től, és úgy gondoltam, hogy a sokféle virtuóz anyag mellett – amit biztosan sokan megtalálnak – inkább a lírikust mutatom meg Csajkovszkij Lenszki áriájában:

A műsort tanulmányozva kitűnik, hogy – Molnár Tünde mellett – Kramarics Katalin a negyedik, aki hangverseny-masterclass kombinációban lép fel. Bán Máté egy-egy darabban közreműködik Garzuly Anna és Taballione oldalán, valamint önállóan is játszik.

A programból még kiemelkedik Telemann 12 fantáziája (legutóbb Bán Máté és Simon Dávid tolmácsolásában hangzott el 2017-ben), amelyet ezúttal tizenkét zenekari művész szólaltat meg az ország minden részéből.

Vass Mária és Kiss Bea kurzusa mellett három elméleti előadás is helye kapott a programban, amelyet Tősér Dániel, Romos Zsolt és jómagam adnak – ami engem illet én a könyvről beszélek: A magyar fuvolázás elmúlt kézszáz éve és európai beágyazódása.

Jegyek itt

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment

Aki utolsó óráiban fuvolázott…

Az aradi vértanúk utolsó óráiról több történetet is megőrzött az utókor emlékezete. Az egyik történet, Láhner György tábornokról szól, aki Pestről Nagyváradra telepítette át a fegyvergyártást az előrenyomuló osztrák csapatok elől.

Láhner György tábornok

Láhner Besztercebányán született  Zólyom vármegyében 1796. október 6-án, a szabadságharc alatt ő volt a hadiipar felelőse. Ötvenhárom évesen végezték ki a születésnapján, és gyóntatópapjától tudjuk, hogy utolsó éjszakáján Donizetti Lammermoori Luciá-jából  a haldokló Edgar búcsúáriáját játszotta fuvoláján.

Bell'alma innamorata

Fehérvári Hiradó, 1883. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám), 1883-10-14 / 41. szám -

Forrás: Arcanum

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Madarász Iván három fuvolaversenye

Az utóbbi évtizedekben rengeteg magyar fuvolamű született – köztük versenyművek is – mégis Madarász Iván talán az egyetlen, aki három olyan kompozícit is jegyez, amelyben a fuvola zenekari kíséret mellett koncsertál. A Bartók–Pásztory-díjas (1998), valamint Kossuth-díjas (2016) zeneszerző több, kamara-jellegű művében is foglalkoztatja a fuvolát, ám más versenymű jellegű kompozíciókat alkotott különféle szólóhangszereket állítva középpontba. A mai alkalommal csupán a fuvolaverseny-jellegű művek kerülnek a elénk, sorrendben, ahogy keletkeztek.

Concerto F(L)A · (Flute Concerto No. 1)
A kompozíció Bálint Jánosnak készült, a fuvolához vonószenekar társul. Vele sajnos nem találtam felvételt, így a szólót az itt elhelyezett felvételen Duleba Lívia játsza a Budafoki Dohnányi Zenekar kíséretével. A cím a fa és la szólmizációs hangokra utal.
https://youtu.be/7G0en2inqdU

Flautiada · (Flute Concerto No. 2)
Ez a kompozíció édesapám felkérésére készült, és ők ketten nem csak nagyon régóta működnek együtt, hanem barátok is. A felvétel a Magyar Rádióban készült, a Magyar Rádió Zenekara szólaltatja meg a művet, de további érdekesség, hogy a kompozíciót a fuvolaművész-karmester Drahos Béla dirigálja.
https://youtu.be/n4ALMJGaVT4

Episodi Concertanti · (Flute Concerto No. 3)
A mű Gyöngyössy Zoltánnak készült, aki még bemutathatta a kompozíciót, de már nem rögzíthette lemezen. Az itt bemutatott lemezfelvételen Oross Veronika szólaltatja meg a szólót és a MÁV Symphony Orchestra kíséri Kesselyák Gergely vezényletével. Vele egyébként a művet élőben is volt szerencsém meghallgatni. Ez a leghosszabb kompozíció a három közül, csaknem 35 perc.
https://youtu.be/IB1tkq4xIaU

Posted in videó | Tagged | Leave a comment

Személyes tanulás vs. viruális tanulás

Számtalan alkalommal kerülnek elém fizetett hírdetések, amelyek olyan hangszeres tanulást reklámoznak, amelyben nincs tanár. A folyamatot, – egész pontosan a tanár személyét – valamilyen online-virtuális rendszer helyettesíti. Soha egyiket sem próbáltam ki, és nyilván vannak közöttük jobbak és kevéssé jók is, de mára olyan sok van belőlük, hogy nehéz feladat lenne rangsorolni őket. Úgy tűnik, elsősorban két hangszer, a gitár és a zongora jeleskedik ebben a tekintetben. Illetve ott vannak még a különféle zeneelméleti jártasságot gyakoroltató tesztek.

Először is érdemes leszögezni: a hangszeres, vagy éppen (bármilyen) zeneelméleti tanulás az évszázadok folyamán személyes találkozás keretében történt. Ha egy fiatal a például 17. században tehetségesnek mutatkozott a mester – pl. helyi orgonista – megengedte neki, hogy fújtathatta az orgonát, amíg a mester improvizált, vagy ellenpontot játszott egy cantus firmus-ra – és megfigyelhette a dolgok mikéntjét. Ha valóban tehetséges volt a mester még elméleti kifejtést és feladatokat adhatott neki, mondjuk lemásolhatott néhány művet. Később a mester ajánlólevelet írt neki és tanulhatott más városban, másoktól. Ha a mesternek véletlenül volt egy csúnya, vagy szép lánya, feleségül lehetett venni és így hősünknek idővel biztos állása lett. (Pernye András az Előadóművészet és zenei köznyelv című munkájában meglehetősen szellemesen írja le a fenti folyamatot…).

De így kell-e mindennek lennie a 21. században? Lassan minden instantá válik körülöttünk, minden elérhető, de semmi sem ellenőrizhető, és a fősodor  – a szolgáltatás és a virtualizálás – mindent visz. Hangszeres és zeneelméleti tekintetben a tudás letéteményese évszázadokon át a tanár, illetve mester volt. Ma ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg – a tudás letéteményese a virtuális tér, az internet, stb… – és ez olyan mértéket ért el már most is, hogy végeredményben kontraproduktívvá, öncélúvá vált.

A kérdés tehát: valóban virtualizáható-e a hangszeres tanulás? A válaszom az, hogy egész  biztosan, hogy nem. De rögtön hozzá kell tenni: ha relativizáljuk a hangszeres játék értékeit,  esztétikáját, akkor igen! Hogy ennek milyen esztétikai következményei lesznek azt nem nehéz elképzelni, nyilvánvalóan instant-művészetet kapunk… De van ésszerű út is, mert vannak olyan tanulási mozzanatok, hangszeren és zeneelméletben is, amelyeket “ki lehet szervezni” virtuálisba. Tanárként mindenki ismeri azt a helyzetet, amikor például már hetvenhetedszerre kell elmondani, hogy az első, felső pótvonal felett milyen hang van…? Vagy hogyan fogjuk a Giszt? Na, az ilyen és ehhez hasonló mozzanatokat lehet áttenni virtuális rendszerekre, tesztekkel gyakoroltatva. Tehát a tanári munka mechanikus, lélekölő pillanatait lehet jelentősen csökkenteni – vagyis több energia marad más dolgokra. Ahogy egy kolléga mondta nem is olyan régen: “úgy érzem magam mintha papagáj lennék és nem tanár”. Vagyis, ha a tanári oldalnak rendeljük alá a virtualizációt, akkor lehet értelmes használat, de ha az öncélú, instant virtualizációt állítjuk a középpontba – és ez van most – akkor egy teljesen más irányba fog a művészet elmenni, és maga a “művészt” szó lesz újraértelmezve, azaz virtualizálva. Tehát nem hiszem, hogy a hangszeres tanulás egészéből a tanár személye valaha is teljes kiiktatható lesz, mert a mesterséges intelligencia nem fogja tudni eldönteni, hogy mikor szép és hajlékony egy fuvolahang, vagy épp hegedű hang. Vagy mégis? Egy esetben lehetséges ez: ha az esztétikát relativizáljuk – akkor bármi megtörténhet. Ebben az esetben a mindenkori AI képeségeihez lesz igazítva a művészet esztétikája. Erre vannak már jelek, és jól tesszük ha ezeket a mozzanatokat minél gyorsabban kigyomláljuk – saját érdekünkben.

Nyilván lesz egy réteg, aki a zenetanulást nem tekinti privilégiumnak és nem akar 3 évet tanulni zongorán ahhoz, hogy eljátszhassa a Happy Birthday-t. Vagy el akarja játszani Yimura-tól a  River Flows in You-t, de easy verzióban és nem akar ezzel éveket bíbelődni. Ő megy majd az instant-virtuális térbe, de tanári szempontból ez nem is baj, sőt logikus is, felhasználói oldalról tehát igaza van. Ugyan úgy rendeli meg a “tudást”, mintha gyorsételt rendelne futártól…

Az sem kizárt, hogy két esztétika él majd egymás mellett (sőt lehet már most is így van). Egyrészt lesz a “könnyen-gyorsan tanuljunk meg gitározni egy hét alatt”-típusú előfizetéses megközelítés, másrészt ott lesz a személyes, mélyebb tanulás lehetősége azoknak, akik ezt komolyabban gondolják, illetve megengedhetik maguknak. Érdemes tehát nyitott szemmel járni a következő években, hogy ne a tanár húzza  rövidebbet.

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment

“…kétszáz éve…” a Bookline rendszerében

Ha valaki nyáron sem szeretné nélkülözni a szakirodalmat itt a lehetőség!
“A magyar fuvolázás kétszáz éve és európai beágyazódása” című kötetünk már a Bookline rendszerében is elérhető, most még bevezető áron, itt.

További lehetőségek nyomtatott példányok megvásárlására a Hangszerklinika üzlete, a Sonus Bt. üzlete, a MÜPA könyvesboltja, valamint Papageno shop e-book vásárlása céljából (https://shop.papageno.hu/product-category/konyv/).

Jó pihenést kellemes feltöltődést kívánnak az alkotók!

Czeloth-Csetényi Gyula
Szilágyi Szabolcs
Kusz Veronika
Riskó Kata
Ozsvárt Viktória, valamint a szerkesztő Csengery Kristóf.

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment