Hadicsel

Bár nem sikerült direkt bizonyítékot találni arra, hogy az elefántcsont fuvola, ami ma a Nemzeti Múzeum tulajdonában van Cörver Jánosnál (1715–1773), a piarista rendi tartományfőnöknél is megfordult, de arra gondoltam – korábbi posztomhoz csatlakozva – kicsit körüljárom e hangszer történetét, amelyet több 19. századi magyar forrás Frigyes király fuvolájának nevez. Hadtörténeti adatokon kívül még Balogh Vera és Csalog Benedek segítségére támaszkodtam.

A Frigyes-féle fuvola ma csakis digitális úton hozzáférhető a Nemzeti Múzeum gyűjteményében, itt tekinthető meg.

Emlékeztetőül: a forrás azt nem állítja, hogy ez a fuvola Cörveré lett volna – viszont azt állítja, hogy van egy Frigyes-féle fuvola Vácon és, hogy Cörver együtt játszott Frigyessel. Ezek külön közlések a szövegben, de mindkettő igaz is lehet. (A fuvola esetében látni fogjuk, hogy elég könnyű igazolni a múltszázadi sajtóközlést).

[Cörver János] Nagy műveltségű férfiú volt; a magyar, német, olasz, francia, latin és görög nyelvet teljesen bírta. Rómában és Nápolyban olasz nyelvű előadásokat tartott, francia könyvet írt s öt nyelven levelezett. Mikor Rómából távozott, így írtak róla Magyarországba: „Csillagot küldünk nektek”. Hosszabb ideig tartózkodván Párisban, többször megfordult XV. Lajos udvarában. Berlinben Frigyes király barátságát nyerte meg, s művészi módon tudván fuvolázni, Frigyes királlyal versenyt fuvolázott. (A váczi házban most is mutogatják Frigyes király fuvoláját.) Visszatérvén hazájába, egy ideig Bécsben tartózkodott, mint a rendnek prókurátora. (…)

[Forrás: Tudósítvány a Kegyes-Tanítórendiek Budapesti főgimnázumáról, Budapest, 1894-95 tanévben ~ A budapesti piarista kollégium története].

A elefántcsont fuvola – amelynek történetét eddig csak néhányan ismerték – elméletileg akkor került Magyarországra amikor Hadik András (1710-1790) 1757 októberében, a Hétéves háborúban megsarcolta Berlint. Az egyetemes hadtörténet által is számon tartott, rendkívül merész akcióval részletesen foglalkoztak a kutató is, de sajnos eddig nem találtam utalást zsákmányolt fuvolára, viszont teljesen logikusnak tűnik, ha a rajtaütés pontos menetét ismerjük. Nézzük!

Hadik András

Tudjuk, hogy a fuvolázó uralkodó – II. (Nagy) Frigyes porosz király (1712-1786) – nem jött zavarba egy kis katonásditól, így a franciákkal hadakozó csapatait ő maga irányította – mialatt Berlint lényegében őrizetlenül hagyta. (Azért volt a városban egy 5000 fős helyőrség…) Lotharingiai Károlynak, a császári sereg fővezérének támadt az az ötlete, hogy esetleg Frigyest még is csak meg kéne tréfálni, és ekkor bízta meg Hadikot, hogy meglepetés szerűen támadja meg a mélyen az ellenséges területen belül lévő Berlint. A katonailag rendkívül felkészült Frigyes sem gondolta, hogy bárki is vállalkozik egy ilyen hosszú és veszélyes útra, ám Hadik András (1710-1790), aki katonacsalád sarja volt és egész aktív életét háborúba töltötte örömmel vállalta a megtisztelő feladatot.

A példátlanul merész, ma már huszárcsínynek tűnő vállalkozást Hadik rendkívül precízen, minden részletre ügyelve tervezte meg rövid idő alatt, a támadás végső szakaszának tervét csak ő ismerte, soha nem írta le. Október 10-én indult útnak huszárcsapatával és rendkívül szigorú fegyelmet követelt, mivel a vállalkozás maximális terhelést kívánt meg a katonáktól és lovaiktól is. A gyalogságot lovakon szállította – tehát két ember ült egy lovon -  többnyire éjjel haladtak és naponta 70-80 km-t kellett megtenniük. A katonáknak tilos volt bármilyen erőszakos cselekvés az egyébként ellenséges lakossággal szemben, az élelemet pénzért kellett megvásárolni, nem ihattak alkoholt és folyamatosan harcra készen kellett lenniük éjjel és nappal. Utánpótlási vonalai nem voltak, minden ellátmányt útközben szerzett be.

Miután ellenállás nélkül kipakolt egy hadianyag raktárat, egy vasművet és egy porosz méntelepet Hadik október 15-én ért Berlin közelébe, egész pontosan a  Königs-Wusterhausen-be, a királyi kastélyhoz, ahol Frigyes gyermekkorát töltötte. Mivel október 15-e Teréz névnap feltehetően innen származik az anekdota (?), hogy a kastélyból Hadik 12 pár (vagy 24 pár) női kesztyűt zsákmányolt Mária-Terézia részére.  Más kutatók úgy vélik a kesztyűket tisztjei feleségeinek szánta figyelmességnek. Magával vitte még Frigyes kisgyermekkori csizmáját, ez  sokáig (még a 20. század első felében is) a  Hadik család tulajdonában volt. És ekkor vehette magához a fuvolát is. Joggal feltételezhető, hogy ennek a cselekedetének is logikus oka kellett legyen legalább annyiban, hogy valamelyik barátját  meglepje vele. Egy fuvola nem feltétlenül érdekes tárgy, zsákmány egy huszárgenerálisnak, hacsak ő maga, vagy valamelyik barátja nem tud rajta játszani. (Hadik András a jezsuiták iskolájában kapott mindenre kiterjedő képzést). Természetesen az is elképzelhető, hogy a fuvola zsákmányolásával Frigyes maximális felbosszantása volt a cél.

Hadik András csapatai másnap délben értek Berlin falaihoz és horribilis sarcot követeltek a várostól. A városi tanács – felmentésben reménykedve – húzta az időd, Hadik azonban nem adott ilyesmire esély, belövette a Sziléziai-kaput és egy rohammal bevette a várost. Bár a védők túlerőben voltak – mert a huszárok az 5000 fős csapatuk jelentős részét útközben védelemként hátra hagyták -  de rövid harc után feladták a küzdelmet. Hadik itt sem engedte meg az akkori időkben szokásos szabad fosztogatást katonáinak, csak a sarcra koncentrált. (Érdekes a fuvola szempontjából is, hogy a jogtalanul eltulajdonított tárgyakat később megkerestette és visszaküldte Berlinbe).

Hadikék 18-án elhagyták Berlint és 21-én már biztonságos területen találkoztak Újházy ezredessel, aki Potsdam-ot vámolta meg. A sarc nagy részét katonái között osztotta szét. A bravúros vállalkozás maximális megszégyenülést hozott az egyik félnek, míg  maximális sikert a másiknak, és Hadik András megkapta a Mária Terézia-rend nagykeresztjét. A történelem folyamán Berlint Hadik huszárjain kívül csak a Vörös Hadsereg tudta bevenni.

De a  Párizsban készült fuvola története elvileg a mai napig nyomonkövethető – ebben Balogh Vera volt a segítségemre. Dr. Radnóti Klára, a Nemzeti Múzeum főmunkatársa, szakmuzeológus írta meg a fuvola Magyarországra kerülését és további útját: Hadik a fuvolát egy barátjának, Jósika József huszárezredesnek adta (ő a berlini kalandban nem vett részt). Ő aztán ezt testvérének, a Kegyesrendi Pater Jósikának adta – innentől a fuvola végig a piartistáknál volt -, és az ő halála után pedig Orosz Zsigmond tartományfőnök vette magához, aki -  miután lehúzta róla a díszítő aranygyűrűket és vélhetően az aranybillentyűt is -  Blahó Ignác atyának adta. Ő 1784-ben a már két repedéssel meghibásodott fuvolát Szenczy Elek atyára bízta, akinek egyébként volt egy másik fuvolája is.

Ezután a fuvola végig a piaristák múzeumaiban maradt, 1818-tól váci majd a 20. század elejétől Budapesten volt elhelyezve. Itt a  legutóbbi időkben Bali János fedezte fel a hangszert, majd ennek nyomán Csalog Benedek vizsgálhatta meg, később Barthold Kuijken is megnézhette. Ahogy Csalog Benedektől megtudtam a fuvolát egy Cornet nevű, nem túl jegyzett párizsi készítő építette, akit a Lot és Hotteterre családok családfájának oldalágán lehet megtalálni. Louis Lot-nak voltak már a 18. sz. első felében is fuvolakészítő felmenői. Ezt követően került a fuvola Nemzeti Múzeum állományában, de ma sincs kiállítva, csak digitálisan érhető el egy eléggé eldugott linken.

Az útvonal (Markó)

Az útvonal (Markó)

További források:
- https://ntf.hu/index.php/2017/08/11/a-csaszarno-kesztyui-es-a-hazacsabitott-szekelyek-hadik-andras-haboruban-es-bekeben/
- Hadtörténelmi Közlemények 1941. évfolyam (42. kötet. Budapest, 1941) Markó Árpád: Hadik András altábornagy berlini vállalkozása (Arcanum)

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Nagy Frigyes és Magyarország

Egy ideje már elég világos, hogy ha a fuvolázásunk korai adatait keressük érdemes tanulmányozni a piarista rend történetét is, és a minap szerencsém volt e területen. Ilyenkor mindig azon tűnődök, hogy ezek az adatok csak nekem újdonságok, vagy esetleg másoknak is… Ha másoknak is az, akkor viszont kollektíve dobnunk kéne egy hátast, úgy szakmailag amblock….

Báró Cörver Nepomuk János (1715–1773) a piarista rendi tartományfőnök volt az 1700-as évek folyamán. Az alábbi információn akadt meg a szemem a minap a “Tudósítvány a Kegyes-Tanítórendiek Budapesti főgimnázumáról, Budapest, 1894-95 tanévben” című kötet “A budapesti piarista kollégium története” című fejezetében. A kiadvány több mint 500 oldal, tehát itt most a szerencsének tényleg nagy szerepe volt…

[Cörver János] Nagy műveltségű férfiú volt; a magyar, német, olasz, francia, latin és görög nyelvet teljesen bírta. Rómában és Nápolyban olasz nyelvű előadásokat tartott, francia könyvet írt s öt nyelven levelezett. Mikor Rómából távozott, így írtak róla Magyarországba: „Csillagot küldünk nektek”. Hosszabb ideig tartózkodván Párisban, többször megfordult XV. Lajos udvarában. Berlinben Frigyes király barátságát nyerte meg, s művészi módon tudván fuvolázni, Frigyes királlyal versenyt fuvolázott. (A váczi házban most is mutogatják Frigyes király fuvoláját.) (sic!) Visszatérvén hazájába, egy ideig Bécsben tartózkodott, mint a rendnek prókurátora. (…)

[Forrás: Tudósítvány a Kegyes-Tanítórendiek Budapesti főgimnázumáról, Budapest, 1894-95 tanévben ~ A budapesti piarista kollégium története].

Persze ilyenkor nagyon jó lenne tudni, hogy Cörver János – aki testvérével együtt már korai éveiben belépett a rendbe – hol és kitől tanult hangszert, van e fennmaradt kottaanyag és esetleg egy-két fuvola is. Lehet, hogy erről a Piaristák többet tudnak, lehet, hogy minden megsemmisült a történelem viharaiban. Azon is érdekes lehet elgondolkodni, hogy a Kegyesrendi egyházi méltóságnak és a szabadelvű uralkodónak nem lehetett túl sok közös nevezője, de az egyik nyilvánvalóan a fuvolázás volt, és Cörver ezt olyan magas szinten képviselte, hogy Frigyes – aki valószínűleg nem állt le bárkivel kamarázni – szívesen működött vele együtt egy kettősverseny, vagy triószonáta kapcsán.

Az adat, hogy Nagy Frigyes fuvolája Vácon található, már 1839-ban, a Honművész decemberi 26-i számában előkerül, de a írás, ahol olvasható inkább ironikus hangvételű -  így ez megkérdőjelezi az adat hitelességét… Mindenesetre fontos lenne biztosat tudni ebben a kérdésben. Ha hipotézisben gondolkodunk felvethetjük, hogy talán Frigyes ajándékozhatott egy hangszert Cörvernek.

(…); — hogy a’ váci múzeumban vagyon II. Fridrik fuvolája; —(…)

És… ezek után már csak arra tudok gondolni vajon mi minden lehet még, amit nem tudunk fuvolázásunk történelméből…

A Frigyes-féle fuvola ma a Nemzeti Múzeumba található: http://opac3.mnm.monguz.hu/hu/record/-/record/MNMMUSEUM1465792

Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Régi magyar metodikák

A magyar fuvolázás múltjának kutatása szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy volt e a 19. században írásos fuvolametodikánk. Máig Burose Adolf Neue Grosse Flötenschule-ját tekintjük az első magyar metodikának, de, egyrészt ez már 20. századi darab (még akkor is, ha a 19.század gyakorlatában gyökerezik), másrészt sok tekintetben – nemzetközi viszonylatban is – egyedülálló munka. Ezt megelőzően nem tudjuk milyen írásos anyagot használtak a Hangászegylet, a Zenede, majd a Zeneakadémia fuvolatanárai, bár több közvetett nyoma is van annak, hogy voltak használatban ilyen művek.

1819 – Kolozsvár

Időrendben az 1800-as évek elejéről indulva érdemes egy pillantást vetni Erdélyre, ahol Kolozsváron már 1819-től kezdődően működött “muzsikai intézet” , majd konzervatórium is, fuvolaoktatással együtt. Az intézet a párizsi Conservatoire metodikáit vette alapul és ezeket a kiadványokat be is rendelete, mint alapvető tananyagot. Így lett az intézmény irányadó fuvolaanyaga Johann Georg Wunderlich (1755–1819) Méthode du Flute du Conservatoire című munkája. A művet (Méthode de Flûte du Conservatoire par M.M. Hugot et Wunderlich / Membres du Conservatoire) valójában a korábbi tanár, Antoin Hugot (1761-1803) alapozta meg, de halála miatt a kidolgozás Wunderlich-re maradt. (Érdekes, hogy kicsit hasonló az eset majdnem 100 évvel később Taffanel és Gaubert esetében…) Az egyébként német születésű fuvolaművész Jean-Louis Tulou, Benoit Tranquille Berbiguier tanára volt.

Talán nem alaptan a feltételezés, hogy az ifjú Terschak Adolf Nagyszebenben ezt a metodikát esetleg tanulhatta. De ez biztos, hogy a fuvolaművész 1882-es áprilisi kolozsvári koncertjén közreműködő zongoraművésznő, Hunwald Antónia a konzervatórium növendéke volt. Ezen a hangversenyen Terschak zongorista partnere Serly Lajos volt – Serly Tibor édesapja – és lánya, a mezzoszoprán Terschak Adolfine is közreműködött. (Lásd: Cikkek, írásokA 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai )

1893 – Trencsén

Érdekes adat még a trencséni Katolikus Gimnázium törzsanyaga, ahol fuvolából bizonyos Weimershaus E. fuvolaiskolája volt használatban. Három napig gondolkodtam, hogy honnan ismerős ez a név, mert úgy rémlett, hogy már valahol, valahogy találkoztam vele. Még az is beugrott, hogy az E betű Emilt jelent. És végül rájöttem, hogy Julia Lutz dolgozatában, a Querflötenunterricht im 19. Jahrhundert-ban láttam. Így persze semmi érdekes nincs benne, hiszen egy iskola a sok 19. századi közül, de ha azt mondom, hogy Emil Theodor Weimershaus közvetlen Theobald Böhm tanítvány úgy már érdekes a dolog. Kétkötetes munkájának pontos címe Flöten-Schule mit vielen Uebungs- und Unterhaltungsstücken. Theoretisch-praktische Flötenschule nebst 3 Grifftabellen. A mű 1885 tájáról való és nem a Böhm rendszert tárgyalja, hanem a 9, 10 billentyűs egyszerű rendszert, így vélhetően több fuvolatípusra is kompatibilis volt.

Az aláírásban szereplő Paulik József 1884-től volt az iskola világi tanára, úgy tűnik oktatta a görög és latin nyelv mellett a zenei tárgyakat, illetve vezette az intézet zeneszertárát és együttesét is. Természetesen fuvolásokat is tanított.

Zene. Hangok s hangjegyek ismerése,, a hangszer kezelése, különféle dur- és moll-hangnembe irt gyakorlatok játszása az iskola alapján. Schröder H. Hegedűiskola. Werner J. Gordonkaiskola. Weimershaus E. Fuvolaiskola. Hetenként 3 óra kezdőknek s 3 óra haladóknak, azonkívül haladóknak heti 1 karpróba. Paulik József

[Katolikus gimnázium, Trencsén, 1893]

1894 – Budapest

Késmárky Árpád, a Magyar Királyi Ferencz József Intézet tanára volt, több metodikát is közreadott, így cimbalom és hegedű iskolája nem ismeretlen. A fuvolára készült pedagógiai célú művéről mindössze annyit lehet tudni e pillanatban, mint amit itt olvashatunk: bemutatja a hangszert, tanítja a kottaolvasást, a fogásokat, a skálákat és a különféle meneteket. Érdekes a másik tananyag is, a fuvolára írt magyar népdal-átiratok – jó lenne erről is többet tudni. Az alább említett Brunner kiadvánnyal kapcsolatban ugyan ez a helyzet.

FUVOLA Tanár: Késmárky Árpád, a magyar zeneiskola tanára. Tankönyv: Késmárky Árpád fuvolaiskolája. Tananyag az iskola szerint: A fuvola mint hangszer, a hangjegyek, az alapfogások, különféle ütemnemek, hanglépcsők. Gyakorlatul: Brunner «Száz könnyű darab fuvolára zongorakisérettel és magyar népdal-átiratok Késmárky Árpádtól.

[Magyar Királyi Ferencz József Intézet, Budapest, 1894]

1896 – Budapest

Az 1896-ban találkozhatunk először azzal a hirdetéssel, amely egy új fuvolaiskolát ajánl, elsősorban önálló, tanár nélküli képzésre amatőröknek. A szerző Weinbaum Christian, akiről annyit tudni, hogy a Vígszínház elsőfuvolása volt, és tanított – több más neves zenész mellett – egy magán konzervatóriumban, amely az Erzsébet-körúton, a Király utca és a Dob utca között volt, inkább a Bod utcához közel. Sajnos nem tudni kinek a tanítványa volt, és Fuvolaiskolája tartalma ezidáig ismeretlen.

Hírdetés
„Fuvolaiskola“. Irta Weinbaum Christian.

[Borsszem Jankó, 1896 (29. évfolyam, 1-52. (1465-1516.) szám]

A Weinbaum-féle fuvolaiskoláról itt olvashatunk egy bővebb méltatást, és a szövegből az is kiderül, hogy a mű a “legújabb” – tehát nem az első – magyar fuvolaiskola:

Zenekedvelőknek újdonság. A fuvola tudvalevőleg egyike a legkedveltebb s legszebb hangszereknek. E hangszeren most megtanulhat játszani még az is, kinek még sohasem volt fuvola a kezében, a Weinbaum Christián-féle legújabb magyar fuvolaiskola segítségével, mely érdekes iskola könnyű modorával önoktatásra kiválóan alkalmas s máris nagy közkedveltségnek örvend. Ara netto 2 frt, 2 frt 15 kr. beküldése ellenében bérmentve küldetik. Kapható a kiadóknál: Sternberg Ármin és Testvére hangszergyár.

[Ország-Világ, 1898 (19. évfolyam, 27-52. szám)1898-07-10 / 28. szám]

Weinbaum Christian játszott szólistaként is, de csak kevés adat áll rendelkezésre róla. Az egyik egy jótékonysági koncert (itt alább található, sajnos nem tudni mit játszott), a másik egy kávéház megnyitó Kiskunfélegyházán, ahol 1898. július 10-én egyedüli előadóművészként szórakoztatta Rosenthal Sámuel vendéglátóhelyének látogatóit.

A „Könyves Kálmán“ magyar irodalmi és könyvkereskedési részvénytársaság tisztikara saját nyugdíjintézete javára f. hó 16-án hangverseny és szinielőadással egybekötött pikniket rendez. Közreműködnek : Tamav Alajos zongoraművész, Mambrini Gyula hegedűművész, Weinbaum Christian fuvolaművész, a vigszinház zenekarának tagja, Vágó Béla és Fejér Dezső urak, — Radó Károlyné úrnő, Beuer Hilda és Lucs Laura kisasszonyok.

[Pesti Hírlap, 1897. január (19. évfolyam, 1-31. szám)1897-01-15 / 15. szám]

Az alábbi hirdetés több alkalommal is megjelent – innen ismerjük a magán konzervatórium tanárainak névsorát.

SOMOGYI MÓR MAGÁN ZENE-CONSERVATORIUM

Negyedik évfolyam. Negyedik évfolyam.
SOMOGYI MÓR
tanár, zongoraművész igazgatósága alatt álló, a nmlt. vallás- és közokt. m. kir. ministerium által engedélyezett
Magán-zene Conservatorium.
Erzsébet-körut 44. szám, 1. emelet.
ZENE
(dalének, operette, opera, oratorium). Tanár: Somogyi B.Carola,
a würzburgi opera v.első drámai primadonnája.
GORDONKA
Tanár : Schultz Gyula, a m. kir. operaház tagja.
SZAVALÁS
drámai előadás és monológok betanítása.
Tanár : Zilahi Gyula, a nemzeti szinház tagja.
ZONGORA
Somogyi Mór tanár, zongora
FUVOLA
Weinbaum Christian,
a Vígszinház első fuvola-müvésze.

Weinbaum Christian néhány kottát is kiadott, amelyek magyar nóták/dalok fuvolára írt átdolgozásait tartalmazzák.

Weinbaum Christian – Magyar nóták hegedűre vagy fuvolára.
1. Repülj fecském ablakára. 2. Cserebogár, sárga cserebogár. 3. Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát 1 k.
Weinbaum Christián – 101 legszebb magyar dal hegedű vagy fuvolára. Tartalmát lásd, mint a legszebb magyar nóták I. évfolyama. Ára 3 k. netto.

A művész a 19-20. század fordulóján a VII. kerület Nyár utca 18 alatt lakott.

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

19. századi észak-amerikai fuvolák

Első pillantásra azt hihetnénk, hogy Michael Lynn előadásában barokk, vagy nem sokkal barokk utáni fuvolákat látunk, de nem. Valamennyi hangszer egyszerű rendszerű, 1820-1840 közötti észak-amerikai modell, a mesterek: Peloubet NY/NJ, William Hall & Sons NY, Whiteley NY, Weygandt Philadelphia.

A darabok: Blake’s Select Beauties és Foster’s Social Orchestra.
Azoknak, akik kottára vágynak itt találják.

00:00 Bevezető…
10:30 William Whiteley, Utica NY 6-key – Ye Banks and braes of Bonnie Doon – Saust
14:56 Chabreier Peloubet, 1-key NY/NJ – Ye Banks and braes of Bonnie Doon – Saust
19:00 Weygandt, Philadelphia 1-key – Oh Nanny Wilt Thou Gang With Me – Saus
22:30 William Hall & Son, NY 4-key – Oh Nanny Wilt Thou Gang With Me – Saus
26:00 Peloubet Terz Flute 1-key (in F) – Oh Nanny Wilt Thou Gang With Me – Saus
29:30 Peloubet 1-key (Trio) – Waltz by Strauss – Foster’s Social Orchestra

www.originalflutes.com

Kategória: Napról-napra, videó | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Budapest – Boston

Ahogy azt a Parlando-ban 2020/3 megjelent cikkemen írtam, a korabeli sajtó szerint Kohler/t Gyula a Boston Symphonie Orchestra fuvolása volt. Igazából a cikk megjelenése után jártam utána pontosan miről lehet szó, és némi kutakodás után meg is találtam Kohlert-et a egy, a BSO-val foglalkozó oldalon, ahol a zenekar összes tagját felsoroják az alapítástól (1881) kezdve. (Ironikus módon ők nem tudják ki ő). Az ezzel kapcsolatos információk már be is kerültek a június 12-én tartott web-előadásomba. Mivel nem nagyon tudok máig sem olyan fuvolaművészről, aki itthon folytatott tanulmányait követően bármennyi ideig észak-amerikai szimfonikus zenekari tag lett volna mindenképp utána akartam járni ennek a történetnek.

Nézzünk ismétlésként egy rövid életrajzot.
Kohler Gyula 1849-ben született és Doppler Ferenc tanítványa volt. 1883-ben leszerződött az Operaházhoz, és 1884-ben ő mutatta be nálunk Carl Reinecke Undine szonátáját. 1885-ben felbukkan a neve egy igen heves vitában, amelynek momentumai a sajtóban is napvilágra kerültek. Ennek lényege az volt, hogy Nikolits Sándor – egy másik Doppler-tanítvány – ellenezte Kohler fuvolatanári kinevezését a Zenedében. Kohlert 1884táján elhagyta az Operaházat és Magyarországot is és – jelenleg úgy tudjuk – egyből az Újvilágot, Észak-Amerikát vette célba. A BSO-val foglalkozó oldalról kiderült, hogy fuvolásunk az 1885-86-os évadban játszott az együttesben, majd 1887-ben végleg megállapodott Budapesten, sőt az Operaház zenekarába is visszakerült. Népszerűségét és kiválóságát jelzi, hogy zenekari szólóit gyakran kísérte spontán taps. 1891-ben ő volt a partnere a Budapestre látogató sztár énekesnek, Adelina Patti-nak. 1893 őszétől mentális problémája egyre inkább eluralkodott, és 1894-ben elhunyt. A megemlékezésekben egyértelműen generációjának legjobbjaként említik.

Adódott tehát a felvetés, hogy kiderítsem ki játszott még a BSO-ban Kohler-el egy időben. Nem kis meglepetésemre az illető nem más, mint egy közvetlen Theobald Böhm tanítvány, aki fém, Böhm-fuvolán is játszott, a neve Edward Martin Heindl.

Edward Martin Heindl 1837-ban Bajorországban született és apjától vette első leckéit, aki szintén fuvolás volt. Két testvére Alexander és Henry Heindl szintén zenekari zenészek voltak. A Heindl testvérek 1868-ben mentek át Észak-Amerikába és 1881-től 1897-ig Edward Martin a BSO szólófuvolása volt, valamint a prominens Mendelssohn Quintette Club fuvolásaként kamarazenészként is tevékenykedett. A művész egy fertőzött fuvola kipróbálása útján kapott betegségben hunyt el 1896-ben.

Az időbeli átfedés nyilvánvaló módon adja az elgondolást, amely szerint Kohler Gyula is játszott Böhm-fuvolán legalább amikor Heindl-el együtt játszott a Bostoniaknál. Nyilvánvalóan képtelen elképzelés, hogy ebben, vagy más észak-amerikai együttesben két eltérő rendszerű fuvolás játszon együtt, akár külön-külön. Ilyen módon szinte biztosra vehető, hogy Kohler Gyula az első hazánkból, aki a modern értelemben vett fuvolán játszott. Az azonban továbbra is kérdés, hogy volt-e ilyen hangszere és itthon játszott-e rajta.

De előkerültek más nyomok is Heindl-ékkel kapcsolatban. Nem elhanyagolható, hogy a Heindl név már az 1840-es években felbukkan a hazai sajtóban. Azonban sehol sem említik, hogy fiatal gyermekről van szó, hiszen ekkor az általunk vizsgált művész még alig volt/múlt 10 éves. A sajtóanyagok nem említik, hogy az e térségben szokásostól eltérő rendszerű fuvolán játszott volna és az események időrendje is azt sugallja, hogy itt az apáról – Edward Martin Heindl édesapjáról – van szó. Ilyen módon felmerül, hogy a Bécsbe kéretett Böhm-fuvolát talán az apa rendelte – saját magának, vagy fiának. A dolog annál is érdekesebb, mert a Heindl nevű fuvolaművész Anton Rubinstein partnere volt a zongoraművész 1847-es magyarországi látogatásakor, együtt játszottak, de nem tudjuk mit… Nézzünk néhány ezzel kapcsolatos sajtó anyagot, amely azt sugallja,hogy az idősebb Heindl-nek talán saját kompozíciói is voltak, köztük magyaros jellegű variációk is:

Folyó hó 25-kén adaték a’ helybeli zeneműegyletnek ez évbeni 4-ik hangversenye. Több ismeretes bécsi zenebarátok működtek abban, ‘s köztök a’ hires fuvolyász Heindl. A’kik Briccialdit hallották, megvallják, mikép amaz ezt művészi tökélyben messze túlhaladja ; — már pedig Briccialdi Europaszerte magasztalt fuvolyász — ’s Heindl alig 20 éves ifjú. Az egyesület mind ezt, mind ez alkalommal közremunkált többi jeles vendégeit tiszteletbeli tagokul fogadó be.
[Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)1845-01-11 / 2. szám]
Ha a fenti információ helyes, vagyis az idősebb Heindl 1945-ben 20 éves volt, akkor aligha lehetett apja az 1837-ben született fiúnak, így felvetődik a kérdés, hogy talán a fiú születési adatát tudja a nemzetközi közfelfogás tévesen.

Színpadunkon múlt szerdán lépett fel Heindl fuvolavirtuóz; jelesen ’s érzelemhez szólólag hangoztató fuvoláját; úgy hogy egy szerencsétlen fuvolás föltevé magában két hétig elő sem venni hangszerét, mert — úgymond — illy bájos hangokat nem csalhat ki belőle.
[Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)1846-11-15 / 91. szám]

— A csaknem hasonlíthatlan virtuozitásu fuvolász H e i n d l úr múlt csütörtöki hangversenye épen olly érdekes volt, mint szomorú. Heindl úr annyi bravúréval és aestheticával kezeli műszerét, mint senki más.
[Honderü, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)1847-02-23 / 8. szám]
A cikkíró a kevés közönség miatt szomorú.

Verditől Fuvolaváltozatok Normából, előadja Heindl úr.
[Honderü, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)1847-03-23 / 12. szám]

Heindl fuvolász Budán is hallatá magát ’s nagy tetszésben is részesült, magyar változatai leginkább tetszettek , (…)
[Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)1847-01-31 / 534. szám]

Győri újdonságok. Jun. végén. (…) A múlt napokban szinte két fiatal, szép jövőü művész mulattatott bennünket hangversenyeivel Az egyik Heindl fuvola-, a másik Rubinstein zongora- virtuoz. (…) Heindl nem mindennapi tünemény. Midőn fuvolájának bájhangjai a fülbe gyürüdznek : mondhatni, hogy édes élvezetben részedül az ember. Különösen meghatottak a búsan elhívott magyar dallamok. — Rubinstein (moskvai származású), némellyek Liszt-féle talentumnak szeretnék tartani; (…)
[Regélő - Pesti Divatlap Pesti Divatlap, 1847. július-december (27-52. szám) Borítólapok]

És egy 1849-es adat szerint egyy bizonyos Heindl úr fém fuvolát rendelt a Böhm-Mendler műhelyből, amelyet Bécsbe kért küldeni – a fiatalabb Heindl ekkor 12 éves volt, nem valószínű, hogy a hangszert ő rendelte:
16. März 1849: Sendung von Böhm: “Eine Flöte von Argentan” für 100 fl. an “Herrn Eduard Heindl, Vorstadt Wieden 797 vis à vis dem Theater an der Wien” (Geschäftsbuch 1847-1859, Nr. 19).

A lehetséges magyarázatot Major Ervin: Rubinstein Antal és Magyarország című írása adja meg (Muzsika. Zeneművészeti, zenetudományi és zenekritikai folyóirat 1. (1929)1929 / 10. szám), amelyben Heindl-el kapcsolatban ezt találjuk:

November 28-án lesz Rubinstein Antal születésének századik évfordulója. 1829 nov. 28-án (az ó-naptár szerint: nov. 16-án) született Vehvotinecben (Podolia), a XIX. századnak ez a Liszt mellett legünnepeltebb pianistája. Tüneményes sikerű hangversenykörútjain öt ízben (1847, 1858, 1867, 1870 és 1875) fordult meg hazánkban. Ezek közül az 1858-i magyarországi útja zeneszerzői munkásságára is kihatott: ekkor írta Fantaisie sur des Melodies Hongroises c. kompozícióját.
A zenetörténelem mindeddig még nem foglalkozott kellőképen Rubinsteinnal. Bernhard Vogel életrajzi vázlata1 magyarországi útjai közül csupán azt az egyet említi meg, amelyet Heindl fuvolással együtt tett 1847-ben s erről sem nyújt közelebbi adatokat. Maga Rubinstein is csupán erről az útról ír emlékiratában. D. Bernstein ezenkívül csak az 1858-i pesti hangversenyeket említi fel. Nálunk Ábrányi Kornél Rubinstein Antal halálakor c. tárcájában csak röviden és felületesen utal erre a két útra. A közelgő centennárium alkalmat ad arra, hogy magyarországi útját részletesen ismertessük.
Az 1847-i magyarországi útról mindössze annyi volt megállapítható, hogy Rubinstein Sopronban és Pozsonyban hangversenyzett. (…) Ebben az esztendőben Pozsonyban három hangversenyt rendezett, az első kettőt Heindl Edvárd fuvolással(6) együtt. Első hangversenyüket június 23-án tartották a Városi Színházban, meglehetősen üres nézőtér előtt — írja Schariczer György (…) Heindl Edvard Pestre is eljött szeptemberben, de hogy Rubinstein is vele jött-e, arranézve nincs semmiféle adatunk.

A 6-os számú lábjegyzetben megdöbbentő kiegészítést olvashatunk: “Heindl + 1849-ben Nürnbergben, az augusztusi lövészünnepélyen, ahol egy eltévedt golyó kioltotta életét. V. ö. Vogel i. m. “

Tovább növeli a zavart, hogy Rudinstein életrajzában azt írja, hogy Heindl épp a menyasszonyát ment meglátogatni miközben egy lőtéren vágott át és egy golyó halálosan megsebesítette. Ha ekkor készült nősülni gyereke még nem lehetett.

Ami tehát biztos, hogy egy Heindl nevű kitűnő, 20-as évei elején járó fuvolás több alkalommal is fellépett nálunk – egy turnén Anton Rubinstein volt a kamarapartnere (1846-47) – és egy ugyan ilyen nevű úr egy fém Böhm-fuvolát is rendelt Bécsbe (1849). De nem tudhatjuk e pillanatban biztosan, hogy csak a nevek ritka és véletlen egyezéséről van szó, vagy az említett úr a BSO szólófuvolásának édesapja volt.

Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Friss

Ezen az A 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai című cikkem új verziója, amely a Parlando-ban megjelenthez képest új és pontosabb adatokat is tartalmaz néhány képpel együtt.

Frissítések:

Doppler Ferenc származása és debütálása Pest-Budán, adatok Teschak-ról, Kohler Gyula Bostonban…

  • 2020 – A 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai
  • Kategória: Napról-napra | Címke: , | Szóljon hozzá most!

    Széchenyi és a fuvola

    A pénteken tartott előadásom után meglepően sokan érezték úgy, hogy telefonon is beszéljenek velem. Mindig nagyon érdekes kik azok, akiket egy ilyen esemény érdekel, bejelentkeznek és el is jönnek (sőt jegyzetelnek!), mint ahogy az is nagyon beszédes, hogy kik azok, akik soha nem vesznek részt, de tudnak róla…

    Mint ahogy élőben elmondtam az előadás egyrészt a tavasszal megjelent cikkem kiegészítése (új adatok kerültek elő és a Parlando-ben megjelent cikkem itt letölthető példányát frissíteni is fogom hamarosan – erről majd külön bejegyzést is írok… ), másrészt az ősszel megjelenő cikkem előzetese volt. És ahogy korábbi anyagban, itt is meglepő, sőt néha megdöbbentő tények várnak az Olvasóra a 19. század magyar fuvolakultúráját illetően.

    Az egyik kiegészítést itt teszem meg. Az utolsó pillanatban elém került egy kép, aminek a jelentőségét kicsit jobban is kiefejtem. Az alábbi képen gróf Széchenyi István látható (Bäcker litográfiája Löschinger Zsigmond rajza alapján – Széchenyi Döblingben). Bár Széchenyi alakját a közgondolkodás ma már könnyedén társítja a Tudományos Akadémiához, a Lánchídhoz, lóversenyhez, vagy a kaszinóhoz, máig nincs eléggé a köztudatban, hogy a “Legnagyobb magyar” a fuvolázás avatott játékosa volt, de komponált is, – úgy gondolom, hogy ez a mi bűnünk, szakmai mulasztásunk.

    A jobboldali képen a Széchenyit alakító Eperjes Károly látható a Hídember című filmben, és az is nyilvánvaló, hogy a filmbeli jelenet, beállítás a litográfia nyomán készült.

    A litográfián Széchenyi kezében lévő fuvolának fokos feje van – ez jól látszik a bal alsó képen, de a felette lévőn is kivehető. A filmbeli fuvola sokkal régebbi gróf Széchenyi koránál, egy Zimmermann modellnek tűnik a 19. század második feléből.

    A bal oldat látható hangszer a Csákán vagy Csákány, amely a korabeli sajtóanyagok említésében magyar találmány, konkrétan Heberle Antal alkotta meg (most megkímélem az Olvasót az idevágó sajtódokumentumok bemutatásától). Később a pozsonyi Schöllpast műhely tökéletesítette és gyártotta, de készült Csákány (németesen Tsakan) bécsben is, például a Ziegler műhelyben. Két változata van: az egyik a képen látható haránt modell, amely erősen emlékeztet egy egyszerű rendszerű fuvolára, valamint az osztrák változat, ahol nincs fokos-szerű fej és a hangszert furulya-szerűen tartották – lényegében egy sétapálca-furulya.

    Heberle egyébként gyakran lépett fel pest-budai színházi előadások felvonásközeiben e hangszerrel, és a hangszer roppant népszerűségét is jelzi, hogy kb. 400 kompozíció született rá, beleértve metodika és etűdöket is. Heberle mellett többek között Ernst Krähmer (1795-1837) is komponált erre a hangszerre darabokat, szonátát, fantáziákat és etűdöt is. Minden, amit csákány-ra írtak játszható fuvolán is.

    A sajtóanyagok alapján az nem világos még teljesen, hogy gróf Széchenyi István a csákány mellett játszott-e az akkori idők valamilyen fuvolatípusán is, de ez biztos, hogy képes lehetett rá.

    Kategória: Napról-napra | Címke: | Szóljon hozzá most!

    Pünköd a Sváb-hegyen 1834-ben

    Miközben az ősszel megjelenő cikkemen az utolsó simításokat végzem sok olyan dolog akad a “hálómba” ami érdekes, de nem férhet bele az anyag tematikájába. Ilyen például az alábbi kis cikk a Honművész 1834. május 25-i számából – bizonyos Szekrényesy alkotása – , amely csak egy a sok közül, ahol a fuvolát említik. Rendkívül feltűnő és figyelemre méltó, hogy a 19. század kisebb-nagyobb sajtótermékeibe és irodalmi alkotásaiba mintha már-már kötelező lenne beleszőni a fuvolát. Nagyon sok helyen találtam a fuvolázással, mint napi tevékenységgel kapcsolatos irodalmi utalást, olyat, mint ez itt.

    részlet….
    (forrás: Arcanum)

    Kategória: Napról-napra | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

    A 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai – 2020 vol.2

    ingyenes webelőadás

    Az előadás a Zoom-on lesz június elején – a pontos időpontot facebook-on messenger-en lehet tőlem megtudni és meghívót is privát üzenetben küldök annak aki szeretné. Az alapja a Parlando-ben megjelent cikkem (A 19. századi magyar fuvolázás újabb adatai) lesz, de több szó lesz a 19. század első feléről, illetve néhány új adatok is lesz a 19. század  második feléből és – remélem – sok kép. Tehát kicsit más lesz, mint a cikk volt. Kb 80 perc a tervezett időtartam.

    Kategória: Napról-napra | Címke: | Szóljon hozzá most!

    1860-1870

    Talán az egyik legnagyobb vállalást végrehajtó fuvolás, Sofia Dahlén már az 1870-as éveket is elhagyta.Az 1860-as éveket többek között Doppler Ferenc művével reprezentálta, ez a Nocturne.

    Minden felvételét egy Meyer jellegű fuvolán készíti. Az 1870-as évekhez Terschak Adolfot társította azzal a darabbal, amelyért a svéd királytól a Szent Loláv rendet kapta. Ez a mű a Nordlands Bilder, Op. 164 amelynek az első tételét halljuk.

    Kategória: Napról-napra | Címke: | Szóljon hozzá most!