APP

Személy szerint erősen kétlem, hogy a hangszeres oktatásban az applikációké a jövő, de tagadhatatlan, hogy ezeknek az eszközöknek vannak előnyei. Ismerkedjünk meg néhánnyal – azaz fuvolából a fellelhető összessel, ami két app-ot jelent legjobb tudomásom szerint. Többről ugyanis nem tudok. Nevezetesen az ABRSM és a TomPlay alkalmazásairól van szó. Vizsgáljuk meg őket külön-külön, ám az mindkettőben közös, hogy az app-ok lénygében virtuális kíséretet adnak a hangszernek, esetünkben a fuvolának. Mindkettőt a GooglePlay áruházból tölthetjük le.

TomPlay

Az egyik legismertebb rendszer, több ezer zenét illetve kottát tartalmaz, tehát nem csak fuvola van benne. Az alkalmazást és a hangszert beállítva, elindítva 2-3 ingyenes darabot kapunk, de ezek csak arra jók, hogy megismerjük a szerzeményünket. Kétféle elérés van: az egyik az éves előfizetés (ezt nem ismerem, de itt nagy szabadságot kapunk, azthiszem a megvásárolt darabot meg is oszthatjuk tanítványukkal), a másik, amikor darabonkét vesszük meg a műveket. Én ezt az utóbbit használom. Ha megveszünk egy művet a Tomplay nemcsak virtuális kíséretet ad, és nemcsak virtuális kottát kínál és szkrolloz, hanem a kottát ki is nyomtathatjuk. Olykor a zongorakíséretet is kínálja, ilyenkor a darabot akár zongorakísérővel is játszhatjuk, azaz komplett anyagot kapunk. Ennek megfelelően az árak eléggé borsosak, de talán nem annyira mintha fizikai kottát vennénk. Például egy egyszerű Wilhelm Popp-tól származó, zeneiskolásnak való előadási darab 1799 Ft. De – ami lényeges – találunk itt professzionális darabokat is, mint például Gaubert Madrigálját , ez 2790Ft. A Poulenc szonáta esetében egy tétel kerül ennyibe. Ha már az áraknál tartunk legolcsóbb, ami kapható egy egyszerű Verdi feldolgozás, ez 790Ft. Mint mondtam azoknál a műveknél, ahol zongorakíséretet is kapunk az ár magasabb, és ez így van azoknál a műveknél is, ahol zenekari kíséretet kapunk (ez utóbbi ritkább, a zongorakíséret a jellemző). A vásárlás rém-egyszerű, a Shop-ban (sárga nyíl) – ahol szerzőkre, műfajokra és nehézség szerint is kereshetünk – rákattintunk a műre (előzőleg meg is tudjuk hallgatni) és Google Play-en keresztül fizetünk. Ehhez persze az kell, hogy legyen Google profilunk, de ha van gmail-es levelezőnk, akkor az is van. A vásárlás azonnali és a mű azonnal a miénk. Műveinket a könyvtárakban rendszerezhetjük, ez annál is praktikusabb, mert vannak duók (pl. Kuhlau komolyabb felkészültséget kívánó művei) és triók is a rendszerben.

Nézzük meg mit látunk, ha megnyitjuk az áhított darabunkat:

A sárga nyíl, amely az Audio-ra mutat annyit jelent, hogy itt tudjuk beállítani a lejátszás előtt, hogy mindkét hangszert akarjuk hallani, vagy csak az egyiket. A citromsárga nyíl a tempó beállítása, míg a zöld nyíl segítségével felvételt is készíthetünk. A hangolás (kék nyíl) több hangra is lehetséges, egy oktáv áll a rendelkezésünkre. A lila nyíl mutatja az annotációt, azaz írhatunk is a kottába és menthetjük is. A lefelé mutató rózsaszín nyíl a nyomtatás ikonra mutat. És – mint utaltam rá – lejátszás közben a rendszer mutatja a kottát hol tartunk, illetve lapoz is. Ez táblagépen igen könnyen követhető. Az alkalmazás persze telóról is fut és bluetooth-al kiküldhetjük a hangot egy jobb hangszóróra.

ABRSM – The Associated Board of the Royal Schools of Music

Az ABRSM története 1889-ig nyúlik vissza és akit érdekel ennek a – ma már nemzetközi – vizsgarendszernek a története az itt elolvashatja. Itt és most nem térek ki arra mi az ABRSM, sokáig abban a (tév)hitben éltem csakis én csinálok ABRSM felkészítést nálunk, de kiderült, hogy egyre többen foglalkoznak ezzel a területtel itthon. Nos, az ABRSM a lezárásokat követően nyitott az applikációk felé.

Az ABRSM alkalmazása kicsit más jellegű, mert ez a rendszer a vizsgadarabokat kínálja gyakorlásra. Két jelentős különbség van a TomPlay-hez képest: az egyik az ár, a másik a kínálat. ABRSM alkalmazását is a Google áruházból töltjük le – mint bármi mást – de itt minden hangszerre külön app van, nekünk nyilván a fuvola kell. Az app-nak nincs ingyenes része, mindössze egy rövid részletet kínál az alkalmazás megismerésére. A darabok az ABRSM vizsgadarabjai, amelyek egységesen 699Ft-ba kerülnek. A fizetés ugyan úgy történik mint a másik rendszernél.

A megvásárolt darab a YOUR PIECES-be kerül (sárga nyíl, ill. alatta láthatjuk miket játszottunk legutóbb) és azonnal birtokba vehető – ám itt nem kapunk kottát. Ugyanis a applikáció az ABRSM vizsgakottáinak melléklete, tehát meg kell lennie a kottának (néhány mű fuvolaszólamát a neten megtalálhatjuk…). A kottáknak elég borsos ára van, főleg így hogy Nagy-Británia többé nem uniós állam. A darabok un. Grade-ekbe vannak sorolva, minden kottában 9 mű van, szóló is és kíséretes is. Az annyit tesz – hogy a hazai gondolkodástól merőben eltérően – egy Grade akkor teljesül, amikor a hozzá szükséges készségek (un. Syllabus) birtokában van a vizsgázó. (Ez jelentősenmás szemlélet, mint ami nálunk a zeneiskolába megy az évenkénti vizsgázásokkal…) Egy Grade 1 kotta ára £11,95, ami minden Grade-el egy fonttal emelkedik. A kottát simán megrendelhetjük az ABRSM oldaláról. A kottában természetesen zongorakíséretet is kapunk, nagyon szép igényes kiadványok ezek, és ami fő, metodikailag nagyon jól át vannak gondolva, íme…

Tehát – elvileg – kell legyen kottánk az applikációhoz és talán legjobb ha az anyagot a munkahelyünkkel vetetjük meg… Hogy kicsit képet kapjunk vizsgarendszerről annyit elárulok, hogy a Grade 1-2(3) kb zeneiskolának felel meg, de a Grade 4-ben már Bach és Händel szonáta is előfordul. Grade 7-ben Taffanal, Vivaldi és Telemann művek vannak, de nincsenek műfaji határok, mert minden esetben jazz-es, swing-es játszanivaló is előfordulhat.

Mint utaltam rá a darabok csoportokban vannak, azaz 3×3 darabot találunk minden egyes Grade-ben. A vizsga során minden csoportból (A,B,C) egy-egy művet kell választani és teljesítenünk kell a syllabus szerinti követelményeket, ám ez most nem fontos. Az app-on keresztül bármelyik művet megvásárolhatjuk és már játszhatjuk is. A művek az app-ben két csoportban vannak, ugyanis a kiadványok 3 évente változnak, így a 2018-2021-es régi anyagok és a 2022-től elérhető új vizsgaanyagok érhetőek most el az alkalmazásban. Az ABRSM alkalmazásának – bár kottát nem ad – több előnye, illetve hátránya is van a TomPlay-hez képest. Például (nagy előny) a darab tempóját lejátszás közben is állíthatjuk… (lefelé mutató sárga nyíl)

…valamint a fuvolát és a zongorát ki-be kapcsolhatjuk. Ez utóbbit a két jópofa bácsi (az alkalmazás jellegzetessége) nyomkodásával tehetjük meg – a gyerekek imádják… Viszont nincs hangolásra lehetőség, ezt játék közben kell kitapasztalnunk. A legfurcsább, hogy a tempót egy tárcsa-szerűséggel állítjuk be, de numerikus információt nem kapunk arra nézve mi is a tempónk. Ez megnehezíti a darab tempójának számontartását. A tapasztalat azt mutatja, hogy a zeneiskolások sokkal jobban maguknak érzik a kíséretes darabot és magabiztosabban jelennek meg a zongorakíséretes órákon, az sem elhanyagolható, hogy az applikáció mindig ugyan azt a tempót adja, amit beállítottunk. Aki pedig ABRSM vizsgára készül annak nincs is más választása.

Tehát a nagy kérdés melyikkel járunk jobban… Erre azt tudom mondani, hogy mindkettőt használom rendszeresen. A TomPlay inkább populáris, ám bőven találunk benne profi repetoár darabokat is, de (kevesebb) könnyű, klasszikus darabot is. Az ABRSM is szuper, főleg a didaktikus felépítettsége miatt. Egyetlen kérdésre nem találtam eddig megoldást, nevezetesen a költségekre. Ugye, a kottát megveheti az intézmény, (némi spórolással mi magunk is…) de ki fizesse a virtuális darabok/kíséretek árát? Erre a kérdésre nem találtam megoldást eddig, főleg azért nem, mert a Google-fizetés miatt hozzám futnak be a költségek és ezzel az intézmény nem tud mit kezdeni. Mindenesetre ironikus, hogy az sok ikt-eszköz és kompetencia közepette egy ilyen elemi kérdéssel nem tud mit kezdeni a rendszer. Viszont a költségek magasak, én idén már 20.000Ft körül járok (kb. nem számoltam még össze) a két rendszerrel együtt, bár egy darabot nyilvánvalóan több tanuló is megtanulhat. Visszaháríthatnám a szülőkre a költséget, de ezt nem szeretném már csak azért sem mert egy művet többen is használhatnak. És végül ez nem az én magánügyem, hanem egy intézményen belüli oktatói tevékenységről van szó, amit a rendszernek tudnia kell kezeli. A gyerekek egyébként imádják ezeket az app-okat, főleg mert van ráhatásuk pl. a tempóra, simizhetik a képernyőt (nem kell túlzásba vinni…). De törekvő szándékú fuvolások, sőt mi magunk is megtalálhatjuk bennük a magunk örömét.

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment

Nyitnikék

Soha nem írtam posztot az általam átdolgozott sorozatról, nevezetesen Szelényi István (1904-1972) 12 könnyű kis darab-járól. Az ötletet az adta, hogy a Nyitnikék tehetségkutató fuvolaversenyre – teljesen meglepő módon – a kötet három darabja is helyet kapott a kötelező művek között. Az eredeti sorozat 24 darabot tartalmaz és két kötetben jelent meg 1958-ban, ebből válogattam teljesen önkényesen, hiszen a teljes kötet bőven adna még átdolgozói lehetőségeket. Így az általam készített sorozat lényegében egy tizenkét-darabos válogatás, amelyben csak a legszükségesebb változtatásokat tettem meg. A kiadványt az akkori jogtulajdonos, a szerző fia, Szelényi László gondozta, aki egyébként zongoraművész volt, és ő írta az előszót is a 2004-es megjelenéshez. A kiadvány azóta is – úgy tűnik – igen népszerű a fuvolások körében, és itt az alkalom és a pillanat, hogy néhány felmerülő kérdésre választ adjak.

A három kötelezőnek kiírt darab a következő: Játékdal, Régi rege, Cirkuszban.

A Játékdal a hegedű-sorozatban is az első mű, és jó példa arra, hogy semmilyen változtatást nem hajtottam végre az eredetihez képest. A hangnem megmaradt és nem történt oktáv transzponálás sem, csupán az Allegretto jelzés ad útmutatást arra hogyan ragadjuk meg a mű karakterét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk el a kottát – a saját illetve tanítványunk igényeit figyelembe véve – előadási jelekkel. Mivel a darabokkal kapcsolatban semmilyen szakmai előzmény nem volt, azaz én magam sem tanítottam őket mielőtt megjelentek, így elsősorban a felhasználókra bíztam, hogy olyan módon alakítsák a fuvola-szólamot, ami nekik a leglogikusabb. Így jogosan merülhet fel a kérdés miként kell játszani a nyolcadokat abban a darabban, hiszen erre semmi sem utal. A tenuto nyilván nem segíti elő a karaktert, így nyugodtan staccato-pontozhatjuk a nyolcadokat. De felmerülhet az is, hogy kötjük a második nyolcadcsoportot, akár végig. Ez azért sem rossz ötlet, mert megerősíti az ütem második ütését,amit egyébként a zongora jobbkeze egyébként is megvalósít. Így akár egy pici hangsúlyt kaphat minden második ütés. További kérdés lehet, hogy mi legyen azokkal az ütemekkel, ahol két negyedhang van. Ezeket köthetjük is, de talán a tenuto jobb megoldás. A tempót illetően nem szeretnék javaslatot írni annyi viszont bizonyos, hogy a címben ígért játékosság nem igényel kifejezetten gyors tempót.

Régi rege

A darab – fuvolás olvasatban – a legato témakörére ad lehetőséget. A zongora szólamban a bevezető ütemekben a 3. és 4. negyeden tenuto jelzés van. Ezt a fuvolaszólamban is átvehetjük és végigvihetjük úgy, hogy a két negyed nagyon lágyan, “épphogy” legyen megütve – legalábbis szerintem. Kérdés lehet a 25-28-as ütemekkel kapcsolatban, ahol a negyedek megkapták a tenuto-jukat, viszont a nyolcadok elvesztették a kötőívet. Itt a fortissimo dinamika (eredeti) miatt változik meg a jelleg, de nem feltétlen kell a dinamikát szó szerint vennünk, elég ha – valamilyen módon – tetőpontként kezeljük ezt a szakaszt, illetve a darab leghangosabb – akár kissé deklamált – pontja mégis ez a néhány ütem.  A 26. és 28. ütem első 4 nyolcadát a fuvolás kötheti, ha akarja – talán jobban illeszkedik így a zongora szólamához és az elvárt diminuendo- jelleghez. A Moderato tempójelzés széles skálán értelmezhető. Az egyértelmű, hogy a zongorának eléggé nagy íveket kell összefognia és az ideális az lenne ha a fuvolás is kibírna 4 ütemet egy levegőre, de ez nem feltétlen kell így legyen, illetve nem mehet a nyugodt tempó rovására. A tempót egyébként lehet némi rugalmassággal kezelni a darab folyamán, előre lehet vinni és visszanyugtatni.

Cirkuszban.

A három közül ez a darab a legélénkebb tempójú és a zenei-groteszk témakörében mozog. Arra és a cirkusz világára utal az strepitoso (elképesztő) utasítás, valamint a marcato-k, illetve sforzato-k jelenléte, amelyek nyomán erőteljesebb, energikusabb előadást célozhatunk meg. De a tempó itt sem kifejezetten gyors, a Vivace inkább lelkes, mint rohanós előadást sugall. Az darab legvégén az ossia-t “mai fejjel” már hanyagolnám (gyanítom senki sem használja) – viszont a legutolsó hangot lehet egy oktávval feljebb játszani ad lib. A 25. és 27. ütemekben a tizenhatodokat akár köthetjük is, valamint a 23. 25. és 27. ütemekben lehet staccato-pont a nyolcadokon, vagyis azokon, amin nincs semmilyen jelzés. De – hogy ne legyen egyszerű a helyzet – ugyan ezen hangok (23. 25. 17. ütem második negyedén a  nyolcad)  kaphat akár tenuto-t is – ebben az esetben a jobb-kézhez illeszkedik a fuvolaszólam.  Szerintem  mindkét olvasat “játszik”.

Továbbá… ha egy pillantást vetünk a 6,7,8 ütemekre akkor látjuk, hogy a zongora jobb kéz negyedein tenuto van – ezt vegyük át a fuvola szólamába is. Valamint a 30,31,32-es ütemek marcato-it a zongora jobbkezéből vegyük át a fuvola szólamában is. Itt az erősebb dinamika indokolja ezt. Hasonló a helyzet a 34 és 38-as ütemekkel, ahol a zongora jobb kéz marcato-it szintén vegyük át a fuvolába is. Ezeken a pontokon (34. és 38.ütemek második negyede) kicsit meg is lehet fogni a tempót, lehet egyfajta agogika. A képen remélem látszik mire gondolok…

Mindezeken túlmenően a lényeg, hogy a zenei groteszk karaktere valósuljon meg, gondoljuk bohócokra, légtornászokra, oroszlánokra – az asszociációs skála igen széles….

Végül találtam néhány felvételt gyakorláshoz, sajnos nem teljesek…
Játékdal – kíséret, részlet:
https://youtu.be/by_VGoLvhX8

Cirkuszban – kíséret, részlet:
https://youtu.be/o535i5BLyA4

A kötet a mai napig az egyetlen a Zeneműkiadónál, ami az én kezem nyomát viselni, bár bőven volt és van azóta is átdolgozói ötletem és megvalósításaim.

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Fuvolások – időtábla

See english below.

Már régóta készítgetem ezt a táblát, és a dolog természeténél fogva ez a változat sem lehet még végleges, de tökéletes sem. Ám mindenképp meg akartam csinálni a magam számára, hogy összefüggésében lássam a hazai és nemzetközi fuvolásokat a 19-20. század folyamán – ki mikor élt, mennyire fedték át egymást az egyes életpályák…

Ha két zászló van a név után akkor az első a született nemzetiséget jelenti (ahogy ezt a mai nemzetközi kutatás látja), a második zászló a választott országot, ahol a művész tevékenységének jelentősebb időszakát kifejtette. (Jó példa erre Burose Adolf). Ha a magyar zászló zárójelben van az két dolgot jelent: egyrészt a fuvolás nemzetisége nem egyértelmű, másrészt a művész tevékenységénél fogva mindenképp a magyar fuvolakultúrát gazdagította. (Ilyen volt például Kohler/Kohlért Gyula, aki valószínűleg a mai cseh területekről származott, de Operaházunk első fuvolása és a Zenede fuvolatanára volt).

Helyet kapott a táblázatban Nagy Jakab, az 1848-49-es szabadságharc székely huszárkapitánya, aki magát “tilinkó-virtuózzá” képezte a tíz évig tartó várfogság alatt. A jobb tájékozódás okán beleírtam Erkel Ferencet – hiszen a Doppler-testvérek pályatársa volt, és együttműködésük jelentős – a piros, függőleges vonal pedig az 1848-49-es magyar forradalmat és szabadságharcot jelenti. Klikk a kép alatt az ikonra…

null

This timetable was made by me for a while, and of course not flowless. We can see here flutists together from 19 century, lot of them are famous today as well, and others from Central Europe, specially from Austro-Hungarian culture region, and they are not well known.

First flag means the nationality of the flutist, as the internationl resercher know today.

The second flag means the chosen country/territory where the flutist lived and made most part of his activity. A clear example is Adolf Burose, whom was born is German and made his carrier in Budapest as first flute professor of Franz Liszt Academy of Music. Also Kohlért, who was born in Czech territory, was a student of Ferenc Doppler in Wien, and was theacher in music conservatory, Budapest (so called Zenede), and was the first flutist in the Opera.

Flag in bracket – the flutist nationality is not clear or sure. For example Terschak who was born in Prag, grown up in Transilvania, graduated in Wien, and travelling almost in his whole life.

The vertical red line shows the revolutions in 1848.

You may find some unkonwn names as ERKEL (not flutist), who was a important composer in Hungary and friend of Doppler brothers. Also here Jakab NAGY, who was not flutist as well, but on his special instrument he was an important figure in this times. See artice by Tom Moore.

Click on the photo-icon above.

Updates will come…

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Caruso, a gramofon és a fuvola

A nápolyi születésű Enrico Caruso (1873-1921), az újkori történelem első igazi klasszikus zenei sztárja volt. Élete minden olyan elemet tartalmazott, ami szükséges egy sztár “meséjéhez” – szegény családból indult, a lehető legmagasabbra jutott, és milliók imádták.

Caruso dedikált fényképe 1910-ből. Forrás: icollector.com

Már életében anekdoták sora született róla, de arra nem számítottam, hogy fuvolával kapcsolatos történetet találok, olyat amiben ő maga fuvolázik. A kis epizód tizenkilenc nappal a művész halálát követően jelent meg nálunk, és érdekes, hogy a magyar sajtó éppen fuvolával kapcsolatos anekdotával emlékezik a halhatatlan tenorra. És ne felejtsük: a hangrögzítés hőskorában járunk, Caruso elsősorban a Viktor (azaz Victor Talking Machine Company) hanglemez céggel készítette felvételeit a lemezkészítés hajnalán, a történetben az új találmány, a gramofon is megjelenik.

Forrás: Arcanum

Forrás: Arcanum. Jövő, 1921.08.21, 153. szám

Forrás: Arcanum

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Allemande

Rendezgettem a zongorakottáimat és legnagyobb meglepetésemre a Bartók Mikrokozmosz III. kötetének utolsó oldalán ceruzás jegyzeteket találtam. Nyilván a főiskolán készítettem valamelyik fuvolatörténeti órán (a tárgy neve nem ugrik be…), amelyet Dr. Szabó Antal tartott. Ezt abból gondolom, hogy évszámok és nevek mellett még volt ott néhány bejegyzés a Böhm-rendszerrel kapcsolatban is. Nyilván nem volt nálam a füzetem és gyorsan a zongora kotta végére jegyzeteltem, és itt talál meg Zdenek Bruderhans nevét.

Nem volt teljesen ismeretlen számomra ez a név, de nem tudtam mihez kötni, így utána néztem. Az első találat Bach a-moll Partitájának első tétele, a híres-neves Allemande, amelyről már írtam régebben egy hosszabb összevetős posztot itt.

Zdenek Bruderhans 1934-ben született és csak 15 évesen kezdett fuvolázni, de 20 évesen már a Prágai Nemzeti Színház fuvolása lett. 1959-ben megnyerte a Prágai Nemzetközi Verseny nagydíját öt kategória felett. 1968-ban Svédországba emigrált, majd a későbbiekben az ausztráliai University of Adelaide-n tanított. A művészt elsősorban a fuvola szóló-és zongorakíséretes repertoárja kötötte le, jelentős szólókarrierje mellett írt három könyvet is (kettő angolul is olvasható) a fuvolázásról.

A felvételről annyit el kell mondjak – arra az esetre ha valaki nem lenne maradéktalanul elégedett – hogy ez koncertfelvétel, éspedig a fuvolaművész utolsó szólóelőadása 73 éves korában! Nagyon boldog lennék, ha ebben a korban majd én is így tudnék játszani. A felvétel 2007-es Nemzetközi Fuvolafesztiválon készült a csehországi Hlucin-ban, a hangszer egy Jacques Levefre fuvola.

Ami az Allemande megoldását illeti a felvételt többször is meghallgattam, fejhallgatóval is. Zdenek Bruderhans meditatív módon nyúl a tételhez, bár tempóválasztása nem is gyors, de nem is lassú. Ahogy írja a tétel tagolás egyszerre jelent intellektuális és technikai kihívást. Még most teljesen egyértelmű számomra, hogy használ e benne cirkulációs légzést, mindenesetre Bruderhans elég korán megismerte és alkalmazta is ezt a technikát, egy 1992-ben készült felvételen így játsza Paganini Moto Perpetuo-ját. Végül arra a feltételezésre jutottam az Allemande-al kapcsolatban, hogy a fuvolaművész – bár cirkulál is – de nem mond le a természetes levegővétel adta tagolási lehetőségről sem! Ha valóban így van akkor Bruderhans egyrészt tökélesen birtokolja ezt a technikát, másrészt az általa kialakított végeredmény rendkívül meggyőző.

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Hartai Ferenc kevéssé ismert felvételei

Az Országos Széchenyi Könyvtár új, digitalizált felvételei között található Hartai Ferenc (1895-1970) vélhetően kereskedelmi célú lemeze, amelyen két művet játszik. Az “A” oldal műsorszáma Szántó Jenő Hópelyhek táncavalse triste című kompozíciója, míg a “B” oldalon Jean-Philippe Rameau Tambourin-ja csendül fel. Mindkét darabot zenekari kísérettel halljuk és a fuvola kiemelt, szolisztikus szerepet játszik. A felvétel valamikor 1945-49 között készülhetett, közelebbi adat nem ismert.

A negyvenes éveiben járó Hartai igen magas szinten oldja meg a nyilván szórakoztató célú művek előadását. Abszolút könnyed technika, hangi hajlékonyság és életteli, kiegyenlített hang jellemzi játékát, vitán felül élvonalbeli, világszínvonalú a fuvolázása. A képre kattintva az OSZK oldalára jutva hallgathatjuk meg

A lemez - katt a képrehttps://hangtar.oszk.hu/gramofon/hopelyhek-tanca/

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Népi haránt

Ha a magyar népi hangszerekre gondolunk aligha jut eszünkbe a harántfuvola. Így voltam ezzel én is egészen a legutóbbi időkig, amíg elém nem került Sárosi Bálint gyűjtéséből néhány adat. Majdnem 60 éve, 1961 decemberének utolsó napján a híres népzenekutató Zádor (Baranya megye) községben tartózkodott, ahol Német Vincétől gyűjtött adatokat. Az egyik felvételen a 70 éves nyugalmazott kanász – ahogy Sárosi Bálint feljegyezte – egy “magakészítette flótán” játszott, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy harántfuvola. Meg kell jegyezni, hogy a felvétel végén maga Német Vince adja meg a hangszer nevét, és – bár Sárosi megjegyzi, hogy a flóta “oldaltfújós”, azaz haránt – ezt az adatközlő nem tartja annyira fontosnak, szerinte “csak flóta“. A népzenekutató fotóin teljesen egyértelműen látszik, hogy ez barokk-jellegű fuvola, mindössze a disz-billentyű nem jelenik meg rajta. Sajnos a hozzáférhető adatbázisokból nem derül ki, hogy Német Vince hol és mikor készítette az egyetlen darabból készült fuvolát, illetve kitől leste el a készítés fortályait. Mellékeltem lejjebb egy nagyítható képet is, amelyen látható, hogy eléggé precíz munkáról van szó.

A nagyítható képe:

Az általa játszott zene – amely a Zenetudományi Intézet állományában található itt – nem más, mint a Kicsi nekem ez a ház kezdetű népdal. Sajnos a zenét nem lehet beágyazni, tehát új ablakban nyílik meg. Érdemes közben a kottát figyelnünk – szintén a Zenetudományi Intézet adattárából vettem le – mert Német Vince, ha az általa játszott hangnemben és hangterjedelemben nem jön ki a dallam egyszerűen túlfújja a hangszert. Sajnos csak ez az egy felvétel lelhető fel ezen a fuvolán.

A kotta linkje itt található.

A fenti sajátkészítésű hangszer valóban nagyon érdekes, de Sárosi Bálint adatai között még akad fuvola bőven, igaz inkább gyári modellek. Néhányat belinkeltem ide, mert érdemes a nagyítható képeken jobban is megvizsgálni őket. Közben azt sem haszontalan megfigyelni mennyire avatottnak tűnik néhány játékos testtartása, némelyik fotó akár egy fuvolaiskola illusztrációja is lehetne.

Egy Recskről (Heves megye, 1961) származó képen Zsidai József (79) “balkezes fuvolán játszik” – ám maga a C-lábas hangszer, amely nyilvánvalóan gyári készítésű – nem tűnik balkezesnek. Zsidai József ugyan úgy használja, ahogy sok mai ír fuvolás, aki ír tradicionális zenét játszik, testtartása laza, már-már “jazz-es” benyomást kelt.

Nagyítsuk maximumra a fenti és az itt következő képet, mert a fuvola végén található zárógyűrű nagyon hasonló mindkét hangszeren. Itt a fuvola d-lábas, de könnyen lehet, hogy a gyártó ugyan az, viszont erről Sárosi nem közöl adatot. Az adatközlő a perbete-i Dobi Mihály (66), aki meglepően szabályosan tartja a hangszert.

A következő képen egy összetettebb modellt láthatunk, a zárógyűrű itt is hasonló az előzőekhez. A fuvola a lakitelki (Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye) Zámbori Lajos (77) kezében van. A kéz- és szájtartás itt is meglehetősen avatottnak tűnik, különösen a bal kéz tekintetében.

Egy viharvertebb darabot láthatunk Bagoly Lajos (60) kezében (Sáránd, Hajdú-Bihar megye, 1961.). Erős nagyításban a fuvolán saját javítások nyomai látható és a lábrész is megviseltebb.

Vámosi János (72) Pestről hozatta azt a piccolo-féleséget, amelyet Öreglak-on (Somogy megye) kapott lencsevégre Sárosi Bálint. Mintha fém záró gyűrűk lennének a hangszer mindkét végén.

Egy másik piccolo-féleségget zárjuk a sort, ezzel kicsit visszautalva az első képre, illetve fuvolára. Az adat ezúttal Vikár László gyűjtéséből való, 1954-ből. A helység Karád (Somogy megye), a játékos Miklai Mihály (52), foglalkozására nézve iskolamester és harangozó. A legnagyobb nagyításban nézve nincsenek fém gyűrűk a hangszeren, amelynek lábrésze kissé furcsán néz ki, mintha hiányozna róla valami. Mindenesetre nehéz eldönteni még maximális nagyítás mellett is, hogy a piccolo-féleség fej részének a vége esztergált, vagy inkább egy dugó zárja le. A lábrésznél látható kiszélesedésnél is felmerül az esztergálás lehetősége. Mindezekkel egybevetve a hangszer kialakítása közel sem olyan “míves”, mint az előző esetben, vagyis nem tűnik gyári darabnak, talán népi készítésű lehet…

Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy a “harántfuvola magyar népi hangszer” lenne, de jelenléte a népi kultúrában mindenképp meglepő, még akkor is, ha valószínűleg a műzenéből ismert modelleket másolták. Tehát izgalmas elfoglaltság lehet ha a Zenetudományi Intézet rendkívül jól kialakított adatbázisaiban böngészünk fuvolás szemmel és füllel.

Posted in Napról-napra, mp3 | Tagged , , | Leave a comment

Kitty of Corlean

Tudom, hogy kicsit be vagyok sózva a barokk fuvolával, meg nem is az én asztalom ez, de itt egy otthoni felvétel 2019 szeptemberéből – Kitty of Corlean. A tradicionális ír dallam Rudolf Tutz barokk fuvoláján szólal meg, a feldolgozás Thomas Lindsay Elements of Flute-playing (1828-30) című munkájából való.

Posted in Napról-napra | Tagged , , | Leave a comment

Sir James Galway születésnapján

Végre… a koncert, amire egy életet kellett várnom. Az Ibert Fuvolaverseny volt az a felvétel James Galway-tól, amit rongyosra hallgattam lemezen és kazettán is. Volt olyan időszak, hogy szó szerint minden nap meghallgattam, de előben – bár sokminden mást hallhattam vele – ezt a darabot soha nem hallhattam. Most végre itt a lehetőség egy egészen kivételes, 1975-ös felvétel formájában, azokból az időkből, amikor Galway világszintű szóló-sztár karrierje elkezdett kibontakozni.

Ami a felvétel egészén nagyon feltűnő mennyire kiforrott megoldásokkal, megformálással szólaltatja meg a darabot az ekkor 36 éves Galway. A második tétel muzikalitása, intonáltsága utolérhetetlen, teljesen egyedülálló ma is. A harmadik tétel utolsó oldalán a rettegett kadenciát egészen kivételes magabiztosággal teszi oda. Aki játszotta a darabot – mindhárom tételt együtt – az pontosan tudja mekkora kihívás ez.

ISTEN ÉLTESSEN, Sir James Galway!

Posted in Napról-napra | Tagged , | Leave a comment

Lappangási idő

Érdekes írást közölt november 23-án a ZENEkar című internetes portál, amelyben a Bach 2 Future konferenciáról számolt be. A cikk itt olvashat .

Az idén élőben tartott konferencián négy fővárosi zenekar vezetője vett részt: az Óbudai Danubia Zenekart Hámori Máté, a Budafoki Dohnányi Zenekart Hollerung Gábor, a MÁV Szimfonikus Zenekar Lendvai György, és a Concerto Budapest-et Keller András képviselte – a beszélgetést Zsoldos Dávid, a Magyar Zenei Tanács elnökeként vezette.

Kiragadnék néhány mondatot, amin nem csak megakadt a szemem, de kevés hijján majdnem lefordultam a székről – lássuk:

Az alapfokú zeneoktatás rendbetétele és az ehhez való forrásbiztosítás mindenképpen prioritás (…) A jelenlévő szimfonikus zenekarok vezetői megkongatták a vészharangot: az utóbbi időszak próbajátékai tragikusan rossz színvonalat mutatnak, a frissen végzett zeneakadémisták egyértelműen nem tudják az elvárt szintet megugrani.

Nos, a dolog érdekessége nem maga a sarkos kijelentések sora, hanem az, hogy – úgy tűnik – elérte az ingerküszöböt az, amit mi, zeneiskolai tanárok már körülbelül 15 éve mondunk folyosói magán beszélgetések, vizsgák és felvételik alkalmával.  Roppant érdekes módon senki sem hallgatta meg észrevételeinket, pedig már másfél évtizede látjuk, hogy óriási a baj. Tudniillik senki nem akar már zenésznek menni, a tanulók – ha jönnek – azért jelentkeznek zeneiskolába, hogy a napköziben töltött délutánjuk színesebb legyen. És nem azért jelentkeznek, mert számukra a művésszé válás bármilyen perspetivát jelentene. Jelentős múltra visszatekintő vidéki és fővárosi zeneiskolák lasszóval fogják a gyerekeket, a tanárok évről-évre élet-halál harcot vívnak azért, hogy meglegyen az óraszámuk. A zenetanulás privilégizált szerepének már jó ideje vége van, és egyet kell értenem a konferencia résztvevőinek megállapításával: ez egy egyre gyorsuló lejtő.

A zeneiskola, mint önálló képzési forma ma már nem vonzó sem a szülőknek, sem a gyerekeknek. Miért? Ennek számos oka van, például… A heti két hangszeres és két szolfézs óra olyan logisztikai feladatot jelent a családoknak, amely a legtöbb esetben nehezen kivitelezhető. És amikor az iskolai elvárások besűrűsödnek elsőként dobják be a zeneiskolát, hiszen ez viszi el a legtöbb időt. Arról nem beszélve, hogy a félévente kötelező megmérettetéseken még akár rosszabb jegyet is kaphat a gyermek, ha úgy jön ki a lépés… A zeneiskolának illetve zenei képzésnek olyan presztízs-ágazatokkal kéne konkurálnia – sikeresen – mint a nyelvtanulás, a számítástechnika és a sport. A magyar zeneoktatásnak ezekre a kihívásokra idáig még csak nyomokban sem sikerült választ adnia.

Ezek után a tanár két dolgot tehet: vagy alkalmazkodik és megpróbálja szolgáltatás-szerűre kalibrálni ezt a különórafajtát – a zeneiskolát. Vagy ott a másik út – ehhez több kolléga már-már irracionális módon ragaszkodik – amely szerint a színvonalat bármi áron meg kell őrizni és bizony ki kell tenni azt, aki nem ide való. Mondják ezt úgy, hogy nincs kiből válogatni és ezek a tanszakok az idő múlásával önmaguk alatt vágják a fát (amíg van fa…).

Ahhoz, hogy strukturálisan értsük miről van szó – a nem szakmabeli olvasókhoz szólva – meg kell érteni, hogy a magyar zenei képzés olyan felépítésű, hogyha az alsó-fok (zeneiskola) erodálódik akkor az összes feljebbvaló képzési forma szépen, lassan összeomlik – ezt látjuk most. Hozzáteszem ez nem minden országban van így, ez a hazai felépítés sajátja, amely egy egészen szűk folyosót alakított ki a zenei képzésben való előrejutáshoz. Mindez persze remekül működött egészen addig, amíg volt presztízse a zenei képzésnek és szakmának. Ma már ez teljesen megszűnt, elsősorban azért – és ez a végső ok – mert a zenész szakmából egyszerűen nem lehet megélni. Ez a művész-tanár életforma, amely egykor sokak számára vonzó és vágyott létforma volt, mára teljesen kimerült, mind anyagi, mind társadalmi megbecsülés szempontjából. Ma egy hangszeres tanár, vagy bármilyen fokú elméleti zenetanár, illetve zenekari zenész ádáz küzdelmet folytat azért minden hónapban, hogy valahogy fenntartsa magát. Tíz éve volt egy enyhe fellendülés ezen a területen, ám mára nyoma sincs ennek a tendenciának, amely úgy általában a pedagógusok és a zenész-pedagógusok terültének erkölcsi és anyagi felzárkóztatását lett volna hivatva érinti.

Nincs  tehát semmi meglepő abban, amit a konferencia résztvevői megfogalmaztak – mindössze az a furcsa, hogy mindez éppen most kezdett “kiborulni”. Idézek néhány “kedvcsináló” mondatot a fenti cikkből, amelyet feltétel el kell olvasni teljes terjedelmében:

(…) a Zeneakadémián frissen végzett hangszeresek ugyanis hosszú évek óta egyre inkább képtelenek megugrani a próbajátékok követelményeit. Nemcsak a zenekari munkára nem készítik fel őket, de a hangszerjáték technikai elvárásait is jelentősen alulmúlják.
(…) [Ha] béremelés nem kerül be az alapfokú zeneoktatásba, a világszínvonalú magyar zenei élet rövid ideig maradhat talpon.

Nos, a tekintélyes zenekari vezetők summás megállapításával botorság lenne vitatkozni, mindössze annyit tehetek hozzá kollégáim nevében is, amit fentebb is írta: mi már ezt megmondtuk…

Persze kérdés, hogy mindezen információk fényében a vitathatatlan szakmabeli tekintélyek által megfogalmazott problémák elérik e az ingerküszöböt egy olyan iránytói rendszerben, ahol minden és mindenki központosítva van, ahol semmilyen intézménynek nincs már autonómiája. Ilyen körülmények  között a “központi” megoldás egy olyan vízióban csúcsosodhat majd ki, amely csupán egy újabb adminisztratív “bukfenc” lesz a felsőbb irányítok részéről, amelynek végén kijelenthető, hogy minden a legnagyobb rendben van.

És itt jön elénk egy másik probléma. Ugyan is nem csak az a baj, hogy már józan ésszel senki sem akarja zenésznek képezni magát, mert egyszerűen ez nem megélhetési perspektíva (mert valójában ez a probléma gyökere), hanem a másik oldalon ott vannak a végtelenségig ismételgetett siker-mantrák. Mire gondolok? A tehetségprogramok, tehetségközpontok rendszerére, a továbbképzésekre, a különféle tehetségkutató show-ra, amelyek pusztán arra hivatottak, hogy kijelenthető legyen – minden jól van úgy, ahogy van. Ehhez társulnak még a felsőoktatási intézményekből konzekvensen áradó  “valóságtagadó” megnyilatkozások, amelyek szintén a siker-mantrák önigazoló és – a fenti cikk ismeretében már mondhatjuk – hazug illúziójába ringatnak, akit tudnak.

És végül itt van még az a rendkívül romboló jelenség, amely mára olyan mértéket öltött, hogy önmagában elég lenne a művészeti terület hanyatlásához. Ezt belsős-szakmai körökben úgy szoktuk megfogalmazni, hogy “nem a megfelelő ember van a megfelelő helyen” – vagyis más szavakkal: alapértelmezett lett az alkalmatlanság.

Mindezek után nincs más hátra, mint elgondolkodni azon milyen gondolattal érdemes egy ilyen posztot lezárni. Némi iróniával annyit tudok hozzátenni érdemes kivárni,  hogy a magyar zenekultúra és oktatás olyan mélységeket érjen el, ahova a hazai labdarúgás süllyedt, mert onnantól kezdve biztosan tudható, hogy jön majd egyszer egy megszállott, aki milliárdokat pumpál bele, hogy ismét régi fényében tündökölhessen – bár megjavítani most egyszerűbb lenne.

Posted in Napról-napra | Tagged | Leave a comment