‘Elek Tihamér’ címkével ellátott bejegyzések

Elek Tihamér

2017 08 26

Lorenzo ~ Il tre virtuosi

Újabb archív videót találtam Elek Tihamérral. Valószínűleg sokan szívesen megnéznék ezt az több, mint 30 éves felvételt, amely 1985, július 13-án készült az Orosházi Zenei Táborból: Elek Tihamér, Ella Beatrix és Nagy Edit az előadók. A felvétel Dinnyés István Youtube csatornáján található 2015 óta, és csak alig több mint 100 megtekintést kapott, lehet tehát ráerősíteni! Szintén ezen a csatornán található Tihamér Syrinx felvétele is, valamint más különlegességek, pl egy felvétel részlet 1987ből Bogányi Gergellyel.

Egy kottarészlet

Egy kottarészlet a műből

Elek Tihamér (1950-2001) 65 éves lenne

2015 01 11

Január 11én lett volna 65 éves, és már lassan 15 éve nincs közöttünk. Ő Elek Tihamér, minden idők magyar fuvolázásának legzseniálisabbja. Ha köztünk lenne a születésnapi koncertjén legalább olyan kitűnően játszana, mint 35 vagy 45 évesen. Hihetetlen, hogy már több fuvolásgeneráció is felnőtt úgy, hogy őt nem ismerhette személyesen, - és óriási szerencséje volt az én generációmnak, hogy ismerhette.

Az én esetemben ez dupla szerencse is, mert tanítványa voltam. Már régóta készülök egy hosszabb cikkel, írással tanáromról, Elek Tihamérről. A publikáció apropóját halálának 10. évfordulója adta volna, de nem tudhattam, hogy addigra megszűnik, illetve bizonytalanság övezi a Fuvolászó megjelenését. Ez a hajó tehát elment. De végül azt gondoltam, nem kell sem a kerek évforduló, sem az újság ahhoz, hogy Tihiről megemlékezzek, - miért ne tehetném meg ezt bármikor, akár a saját bolgomon?

Elek Tihamér Debussy játékát felidéző videofelvétele (1987. VII 4.)

Életemben kevés szakmai szerencséje közül az egyik biztosan az volt, hogy Tihinél tanulhattam. Igazi őstehetség volt, aki elképesztően érezte a fúvós hangszerek és a zene legbelső lényegét. Noha Orosházán született ízig-vérig francia fuvolás volt, nem csak hangszeres megszólalásában, de emberi jelenségében is - legalábbis az én szememben. Imádta is tanítani a 20.századi francia fuvolazenét. De meg kell jegyeznem azt is, hogy rendkívül szívesen, kreatívan és igen hatékonyan tanította a modern zenét. Ma már kevesen tudják, de tőle származik néhány Paganini Caprice kettősfogásos átirata, többek között a Vadászat-ot dolgozta fel ilyen módon; soha sem írta le (mondván, hogy ez tulajdonképpen semmiség…), csak megmutatta tanítványainak.

Tihi soha, semmilyen körülmények között sem mondott negatív véleményt senkiről. De fuvolázásról (és a fuvolásokról) meglehetősen sarkos véleménye volt, (ez utóbbit csak ritkán hangoztatta, gyakorlatilag úgy kellett belőle szinte kiprovolálni), de játéka egyáltalán nem volt merev, bármikor, bárkihez képes volt alkalmazkodni. Egyéni, de alkalmazkodó is tudott lenni egyszerre. Egészen egyedi látásmódot, és megközelítést köszönhetek neki, nem különben a fuvolaépítés iránt kialakult, máig tartó érdeklődésemet. Olyan titkokat adott át a fuvolával és hangszerész tudásával a tanítványainak, ami - állíthatom - világviszonylatban is egyedül álló. Nála tanultam meg nagyra becsülni a francia fuvolajátékot és fuvolaépítést, tőle hallottam először a Louis Lot nevet - amit ő is csak hangját kissé lehalkítva, szinte mágikus tisztelettel ejtett ki…

Tihi életének egy szerencsés időszakában kerültem hozzá tanulni, jó formában volt, tele ötletekkel. Hangszerjavítói és fuvolakészítői munkássága összefonódott az akkor fejlődésnek indult ROSÉ Hangszerüzlettel, amely ma is az Opera mellett, a Hajós utcában található. Az Opera és a Főiskola mellett ez volt igen kedvelt, fő tartózkodási helye. Tihi fuvolázása nem egy megtanult készség volt, hanem egy olyan tudás, ami bármikor előhívható. Egyszer történt, hogy Ibert koncertjét tanultam, éppen zongorás próbán játszotta az első tételt. Tél volt, Tihi próbáról jött, kicsit késett. Amint belépett előkapta a fuvoláját és előjátszotta az első oldat, úgy kihűlt kézzel, kabátban, kotta nélkül. Nem hiszem, hogy sokan vannak azok, akik erre így képesek.

Nem csak a hangszeres tudása volt egyedülálló, hanem a zenekari tapasztalata is kivételes volt. A zenekari játékot ő tudta igazán tanítani, szívesen is tette. Nem csak az intonációs hallása volt kitűnő, hanem a hangszínhallása is. Annak ellenére, hogy mérhetetlenül sok értékes dolgot tanultam tőle, tudásának csak a töredékét tudtam magamévá tenni. Sok mindent, amiről beszélt csak később értettem meg.

Igazi vizionáló feltaláló volt, az általam ismert egyetlen polihisztor. Órákat lehetett a fuvola lehetséges fejlesztési irányairól beszélgetni vele. A második évben megkörnyékeztem, hogy készítene-e nekem egy fuvolafejet. A dolog eleve kínos volt, mert tudtam nem fog elfogadni pénzt a munkájáért. Soha senkitől sem fogadott el pénzt a munkájáért. Nagyon lelkesítette a dolog, és azt mondta: „Neked normál fejet kell csinálni”. Máig nem tudom ez mit jelentett, de volt szerencsém a fej elkészítésének majdnem minden fázisánál jelen lennem. Tihi úgy dolgozott az ezüst lemezzel, mint aki papírt hajtogat. Úgy láttam a világ legegyszerűbb dolga fuvolafejet készíteni – persze csak neki volt az. Máig ezt a fejet használom, nem egyszerűen tiszteletből, hanem mert nagyon jól működik.

A főiskola vége felé tartottunk egy közös koncertet a Liszt Múzeumban, ahol egyik kedvencét Wagner Wesendonk dalait játszotta fuvolán. Ennek a koncertnek meg van valahol a felvétele, be fogom digitalizálni.

Egyébként Tihamérnek sok felvétele van – azt hiszem főleg a Rádióban –, de tematikus fuvola-zongora lemezt soha sem készített – kár. Jó lenne egyszer összegyűjteni a felvett anyagot és egyben kiadni. Rendkívüli érték lehetne. Úgy érzem Tihi emléke kezd egy kicsit elhalványulni a fuvolások emlékezetében. Jó lenne, ha a 70. és a 75. évfordulóról a hazai fuvolástársadalom méltó módon megemlékezne, összefogással, egyetértésben, hogy Elek Tihamér emlékét semmi sem homályosíthassa el az idő múlásával. Emberi karakterével messze mindenki előtt járt, lenyűgöző fuvolázása szerénységgel, személyisége ma már ritka, tiszta erkölcsi tartással párosult. Ha már tehetséget nem is, de szerénységet tanulhatott volna tőle a szakma.

A Liszt-, Bartók-Pásztory és Doppler-díjas művész 2001-ben, 51 éves korában hunyt el.

A 13. sz szoprán ária Bach: János Passiójából
Kertesi Ingrid és Elek Tihamér előadásában:

4 melléklet:
Pap János: Elek Tihamér interjú
Elek Tihamér Jeney Soliloquium-át játsza.
Tősér Dániel 2001es emlékezését a Parlando hasábjain itt olvashatjuk.
A emlékek a ROSÉ hangszerüzlet emlékoldalán.

Valamint egy emlékkoncert összefoglaló:
Megemlékezés - 2010. március 31.
Matuz István, Bálint János és Gyöngyössy Zoltán fuvolaesttel tisztelegtek Elek Tihamér emléke előtt:

Dehir - Elek Tihamérra emlékeztek

Fuvolafej itthonról - beszélgetés Szederkényi Mátéval

2012 08 27

Az ígért három, nagy interjú közül a második is megérkezett. Régi tervem, hogy beszélgetést készítsek Szederkényi Mátéval, aki az itthoni fuvolafej készítés jelenleg egyetlen képviselője. Munkáival és munkái dícséretével már többször találkoztam, de vele, személyesen alig, szinte csak futólag. Azért is tartottam fontosnak elkészíteni ezt a beszélgetést, mert Máté bizonyos értelemben Elek Tihamér nyomdokán halad (aki nem csak tanárom, de fuvolám fejének készítője is volt) a fuvolával kapcsolatos munkálkodásait illetően. Remélem, egy nap én is Máté egyik vásárlója lehetek.

- Hogyan kerültél kapcsoltba a hangszerészettel, és azon belül a fuvolafej készítéssel?
Szederkényi Máté: -1996-ban érettségiztem a Deák Ferenc Téri Evangélikus Gimnáziumban, ahol - ha jól emlékszem - az osztályból én voltam az egyetlen aki nem adott be felsőoktatási jelentkezést, hanem olyan képzést kerestem ahol szakmát lehetett tanulni. Elég nagy “bütykölgető” voltam, s viszonylag alapos zenei múlttal is rendelkeztem (10 évet töltöttem el a Bem utcai majd a solymári zeneiskolában fafúvós tanszakon mint klarinétos növendék s fúvószenekari tag…), így vonzott a jelentkezés lehetősége a budapesti zeneakadémia fa és rézfúvós hangszerész - akkor meg kétéves - képzésére. Sikerült a felvételi, s a tanulmányokhoz elengedhetetlen tanműhelyt is találtam ROSÉ kft. Hajós utcai műhelyében. Nagyszerű kis CSAPATBA kerültem, olyan EMBEREKTŐL tanulhattam a szakmát mint Juhos Tibor, Elek Tihamér, Beleznay Tibor, Tóth József. Szerettem is a munkát s miután meg voltak velem elégedve a képzés után az inas-segéd éveimet is ott tölthettem a cégnél, mint alkalmazott (1998-2006). A fejkészítéssel közelebbről Tihamér révén ismerkedtem meg. A szakdolgozatom témája is Ő, és a fuvola-illetve a kézi fejkészítés volt. Bár furcsa, de konkrét saját munkára már csak Tihi halála után került sor, de amíg egymás mellett dolgoztunk a műhelyben nagyon sokat elleshettem, hiszen rengeteg zenész járt hozzá „állításra” vagy egy kis alakításokra. Nagyon szerettem a laza közvetlen stílusát s azt, hogy semmitől sem ijedt meg, minden munkában látta a kihívást, ami nem félelemmel hanem erővel, és hihetetlen munkakedvvel töltötte el… Nagyon jó EMBER volt, talán túl jó is… A fuvolafej készítés területén egyértelműen Tihamér hatott rám …s mind a mai napig azt a hangot keresem s igyekszem beleépíteni a fejeimbe, amit talán Ö is szeretett. Nem szerette a nagyon nagy hangerőt, az amerikai stílust, de mégis tudott valamit amitől a franciás hang egy kicsit modernebbé, korszerűbbé vált. A francia iskola volt munkáinak az alapja, de már nagy hatást gyakorolt rá Albert Cooper munkássága is; mondhatjuk, talán egy ötvözetet alkotott az angol-francia-német iskolákat képviselve, s persze nagyon sokat beletett saját magából is, hiszen enélkül nem lehet csinálni ezt a szakmát sem. Én is igyekszem követni a kedvelt iskolákat, de ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetek, hogy a saját megérzéseim is belekerüljenek egy-egy munkámba. Szándékosan mondtam a megérzést, hiszen mind a mai napig keresem a végcélt, amit magam sem tudok igazán konkrétan megnevezni, de talán az ezzel járó állandó kételkedés is ad erőt a folyamatos fejlesztésekhez, alakításokhoz.

- 2006ban önállósítottad magad, mint fuvolafej készítő - milyen út vezetett idáig?
Sz.M. – Igen, 2006-ban önállósítottam magam, mint hangszerész. Korábban is említettem, hogy nagyon szerettem a Hajós utcában dolgozni, de mégis mint egy ifjú “lázadó” vágytam arra, hogy a magam útját járjam. A műhelyben többnyire javításokat végeztem, de szerettem volna alkotni is saját dolgokat… Láttam a külföldi példákat a nyugati fejkészítő mesterektől, önálló nevek, saját műhely… Gondoltam miért ne tudnék én is kialakítani egy hasonlót. Így, bár elhagytam ROSÉ-t, de folyamatos kapcsolatban maradtam, hisz nagyon sokat segítettek, hogy személyes kapcsolatokat alakíthassak ki a hazai fuvolásokkal. Ők szintén sokat segítettek a fejlődésemben, hiszen, mivel Tihi elment eléggé magamra maradtam. Nagyon sokat dolgoztam, hogy először is egyáltalán egy megszólaltatható fejet készítsek. Kezdetben vörösrézből dolgoztam s miután már egy-két fogás belekerült a kezembe mertem hozzányúlni a nemesebb anyagokhoz, mint az alpakka, illetve az ezüst… De soha nem felejtem mikor először dolgoztam arannyal, teljesen kivert a víz mire végeztem a forrasztással. Érdekes, hogy magamra voltam hagyva, de mégsem, mert ha Tihi hozzáállása eszembe jutott teljesen felszabadultam s bátran vágtam bele az új kockázatosabb feladatokba is.

- Munkád során milyen elveket, eszméket követsz?
Sz.M. - Nincsenek elveim inkább elképzeléseim, elfogadom s tisztelem az alap tanításokat, iskolákat, de nem adom fel a saját gondolataimat sem, s igyekszem minden erőmmel azok megvalósítására. Ha valaki próbál lebeszélni valamiről átgondolom az érveket ellenérveket, de ha látok benne egy kis lehetőséget megcsinálom, s megyek előre.

- Szerinted az anyagválasztás hogyan befolyásolja a fuvolafej tulajdonságait?
Sz.M. - Az alapanyag rendkívül fontos, talán a legfontosabb, megköti az ember kezét, de mégis korlátlan lehetőségeket biztosít akkor ha megtanulunk bánni vele, s kihasználjuk a tulajdonságait s esetleg ötvözzük is azokat. A fuvolánál sok-sok lehetőség létezik hiszen olyan fafúvós hangszer, amiben a modern, mai napi alakjánál sehol semmi fát nem találunk, de éppen ezért ha elővesszük a korábbi modelleket sok variációt el tudunk készíteni. Gondolok itt például a - főleg nagyzenekaroknál- ma már elég népszerű fafej/fémtest kombinációra.
- Hogyan látod a fuvolafej készítés jövőjét? Van még egyáltalán feltáratlan terület ebben a munkában?
Sz.M. - Jövője biztos, hogy van s feltáratlan területek is, előttem mindenféleképpen. Őszintén szólva mind a mai napig fogalmam sincs, hogyan szólal meg s milyen fizikai folyamatok játszódnak le, de talán ezt nem is bánom hiszen nem megtervezett gépeket szeretnék készíteni, hanem testrészeket amiket a zenész hosszabb rövidebb idő után a magáénak érezhet. Így a jövő lehetőségei szinte korlátlanok, minden egyes új zenész akivel közösen dolgozhatok rejti magában az újdonságokat is. Két ugyanolyan fejet szerintem még nem készítettem talán, ez a feladat nehezebb is lenne számomra mint egy-egy munkát testre szabni.

- Amikor egy fuvolás fejet rendel tőled konkrét elvárásai vannak, vagy csak keresgél valamilyen új hangzást?
Sz.M. - Ez változó. Ittzés Gergővel például nagyon konkrét elképzeléseket követünk minden egyes új munkánk során. Vannak akiknek megtetszik egy egy típus, vagy hang, s az vezet a megrendeléshez, de olyan is előfordul, hogy a zenész azt a fejet vásárolja meg ami először nem is tetszik neki, de egy két állítás után megtalálja benne azt amit keresett.

- Milyen visszajelzéseket kaptál a munkáidról a fuvolásoktól? Kik használják rendszeresen a fejeidet?
Sz.M. - A középiskolai szinttől az akadémiáig sok növendék használja a Seder fejeket. Végzett zenészek is többen fújnak a fejeimen, például Siklósi Tamás (első fafej megrendelőm), Szilágyi Szabolcs (ezüst), vagy Bertalan Andrea (fa) és Ittzés Gergővel (arany, fa, illetve piccolo fej) mondhatni kiváló, és igen szoros, gyakori munka, s baráti kapcsolatban állok. Sokan visszajárnak egy két finomításra, ami után elégedetten távoznak a műhelyemből, de ezt minden egyes megrendelésnél elmondom s kérem is ha bármi észrevétel gond van keressenek bátran, mert szinte minden esetben egy-két finomítással, utómunkával csiszoljuk ezt, a hangszer talán legérzékenyebb részét igazán testhezállóvá. Érdekes tendenciát figyeltem meg az évek során miszerint külföldön népszerűbb vagyok, mint idehaza. Az is figyelemre méltó, hogy azok a hazai fuvolás növendékek akik hozzám fordultak külföldön folytatják, vagy végzik tanulmányaikat. Külföldi Seder fuvolafej tulajdonosok közt megemlíteném Ibon Perezt Baszkföldről, illetve Ory Schneor-t, aki Jacques Zoon madridi növendéke volt az elmúlt évek során.

Robert Schumann - 3 Románc, Op.94 Ory Schneor és Cameron Roberts előadásában. A fej ezüst, aranykéménnyel:

- Szeretném ha még mesélnél egy másik tevékenységedről - amely látszólag nincs közvetlen kapcsoltban a munkáddal: ez pedig a The Running Project.
Sz.M. - A „The Running Project” egy kis kezdeményezés Feleségem s részemről, közös munkáink tükre, illetve a hazai távfutó utánpótlásnevelésre irányuló figyelmességünk. Andival 2009 óta dolgozok együtt edző-tanítvány kapcsolatban, aminek termése jelenleg 4 felnőtt, egyéni, magyar bajnoki cím. 2004 végeztem a TF-en atléta szakedző szakon, Andi is ott végzett testnevelő tanár szakon, ott ismerkedtünk meg - én vagyok az edző.

- Visszatérve a fuvolafej készítéshez, milyen közelebbi és távolabbi terveid vannak még ezen a területen? Lehetséges, hogy egy napon majd teljes fuvolát is készítesz?
Sz.M. - Komplett fuvolakészítés rendkívüli biztos, erős anyagi hátteret követel, amivel sajnos jelenleg nem rendelkezem. De a barokk (korabeli) hangszerkészítés egyre inkább izgatja a fantáziámat, olyannyira, hogy már az ehhez szükséges szerszámokkal, alapanyagokkal rendelkezem. Most már “csak”a munka hiányzik.

- További jó munkát, és sok sikert kívánok! Köszönöm a beszélgetést!


Ritka felvételek IX. - Elek Tihamér: Jeney - Soliloquium

2012 06 03

Ezúttal elhagytam a címből “padlásról” kifejezést, mert - ahogy már sokadik alkalommal - egy saját kezűleg készült kazettás felvételről van szó. Az eheti felvétel - mert már csak percekre vagyunk az új héttől - valóban kuriózum: Elek Tihamér játsza Jeney Zoltán Soliloquium-át, élőben, koncerten, egész pontosan az 1992-es “Budapesti Fuvolágálán” a Zeneakadémia Kistermében. Azon kívül, hogy szuper előadásban hallhatjuk a darabot, meg kell említeni még egy külön érdekességet. Egészen biztosan emlékszem, hogy Tihi a koncert napján, délelőtt jött haza külföldről, egy zenekari turnéról. És  - gondolom - a turné alatt nem ezt a darabot gyakorolta egyfolytában… hanem csak kijött és eljátszotta hasonlíthatatlan minőségben. Mintha az is rémlene, hogy kotta nélkül játszotta(!), de erre nem mernék mérget venni. Akár hogyan is nézzük egészen különleges anyagbirtoklás és hangszerkezelésnek lehetünk tanúi, amit még a gyenge minőségű felvétel sem tud elhalványítani.

Kattintsunk a gramofon ikonra!

Elek Tihamér interjú Pap Jánostól

2012 04 15

Elek.Tihamer.Pap.Janos
Olvasáshoz klikk a “Fullscreen” gombra.

12 Romances

2011 10 27

2001es , Elek Tihamér emlékére készült cd-m új külsőt kapott.

Hallgass bele itt:

Megrendelhető itt.

Vagy itt: ETSY