Fuvolafej itthonról – beszélgetés Szederkényi Mátéval

Az ígért három, nagy interjú közül a második is megérkezett. Régi tervem, hogy beszélgetést készítsek Szederkényi Mátéval, aki az itthoni fuvolafej készítés jelenleg egyetlen képviselője. Munkáival és munkái dícséretével már többször találkoztam, de vele, személyesen alig, szinte csak futólag. Azért is tartottam fontosnak elkészíteni ezt a beszélgetést, mert Máté bizonyos értelemben Elek Tihamér nyomdokán halad (aki nem csak tanárom, de fuvolám fejének készítője is volt) a fuvolával kapcsolatos munkálkodásait illetően. Remélem, egy nap én is Máté egyik vásárlója lehetek.

- Hogyan kerültél kapcsoltba a hangszerészettel, és azon belül a fuvolafej készítéssel?
Szederkényi Máté: -1996-ban érettségiztem a Deák Ferenc Téri Evangélikus Gimnáziumban, ahol – ha jól emlékszem – az osztályból én voltam az egyetlen aki nem adott be felsőoktatási jelentkezést, hanem olyan képzést kerestem ahol szakmát lehetett tanulni. Elég nagy “bütykölgető” voltam, s viszonylag alapos zenei múlttal is rendelkeztem (10 évet töltöttem el a Bem utcai majd a solymári zeneiskolában fafúvós tanszakon mint klarinétos növendék s fúvószenekari tag…), így vonzott a jelentkezés lehetősége a budapesti zeneakadémia fa és rézfúvós hangszerész – akkor meg kétéves – képzésére. Sikerült a felvételi, s a tanulmányokhoz elengedhetetlen tanműhelyt is találtam ROSÉ kft. Hajós utcai műhelyében. Nagyszerű kis CSAPATBA kerültem, olyan EMBEREKTŐL tanulhattam a szakmát mint Juhos Tibor, Elek Tihamér, Beleznay Tibor, Tóth József. Szerettem is a munkát s miután meg voltak velem elégedve a képzés után az inas-segéd éveimet is ott tölthettem a cégnél, mint alkalmazott (1998-2006). A fejkészítéssel közelebbről Tihamér révén ismerkedtem meg. A szakdolgozatom témája is Ő, és a fuvola-illetve a kézi fejkészítés volt. Bár furcsa, de konkrét saját munkára már csak Tihi halála után került sor, de amíg egymás mellett dolgoztunk a műhelyben nagyon sokat elleshettem, hiszen rengeteg zenész járt hozzá „állításra” vagy egy kis alakításokra. Nagyon szerettem a laza közvetlen stílusát s azt, hogy semmitől sem ijedt meg, minden munkában látta a kihívást, ami nem félelemmel hanem erővel, és hihetetlen munkakedvvel töltötte el… Nagyon jó EMBER volt, talán túl jó is… A fuvolafej készítés területén egyértelműen Tihamér hatott rám …s mind a mai napig azt a hangot keresem s igyekszem beleépíteni a fejeimbe, amit talán Ö is szeretett. Nem szerette a nagyon nagy hangerőt, az amerikai stílust, de mégis tudott valamit amitől a franciás hang egy kicsit modernebbé, korszerűbbé vált. A francia iskola volt munkáinak az alapja, de már nagy hatást gyakorolt rá Albert Cooper munkássága is; mondhatjuk, talán egy ötvözetet alkotott az angol-francia-német iskolákat képviselve, s persze nagyon sokat beletett saját magából is, hiszen enélkül nem lehet csinálni ezt a szakmát sem. Én is igyekszem követni a kedvelt iskolákat, de ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetek, hogy a saját megérzéseim is belekerüljenek egy-egy munkámba. Szándékosan mondtam a megérzést, hiszen mind a mai napig keresem a végcélt, amit magam sem tudok igazán konkrétan megnevezni, de talán az ezzel járó állandó kételkedés is ad erőt a folyamatos fejlesztésekhez, alakításokhoz.

- 2006ban önállósítottad magad, mint fuvolafej készítő – milyen út vezetett idáig?
Sz.M. – Igen, 2006-ban önállósítottam magam, mint hangszerész. Korábban is említettem, hogy nagyon szerettem a Hajós utcában dolgozni, de mégis mint egy ifjú “lázadó” vágytam arra, hogy a magam útját járjam. A műhelyben többnyire javításokat végeztem, de szerettem volna alkotni is saját dolgokat… Láttam a külföldi példákat a nyugati fejkészítő mesterektől, önálló nevek, saját műhely… Gondoltam miért ne tudnék én is kialakítani egy hasonlót. Így, bár elhagytam ROSÉ-t, de folyamatos kapcsolatban maradtam, hisz nagyon sokat segítettek, hogy személyes kapcsolatokat alakíthassak ki a hazai fuvolásokkal. Ők szintén sokat segítettek a fejlődésemben, hiszen, mivel Tihi elment eléggé magamra maradtam. Nagyon sokat dolgoztam, hogy először is egyáltalán egy megszólaltatható fejet készítsek. Kezdetben vörösrézből dolgoztam s miután már egy-két fogás belekerült a kezembe mertem hozzányúlni a nemesebb anyagokhoz, mint az alpakka, illetve az ezüst… De soha nem felejtem mikor először dolgoztam arannyal, teljesen kivert a víz mire végeztem a forrasztással. Érdekes, hogy magamra voltam hagyva, de mégsem, mert ha Tihi hozzáállása eszembe jutott teljesen felszabadultam s bátran vágtam bele az új kockázatosabb feladatokba is.

- Munkád során milyen elveket, eszméket követsz?
Sz.M. – Nincsenek elveim inkább elképzeléseim, elfogadom s tisztelem az alap tanításokat, iskolákat, de nem adom fel a saját gondolataimat sem, s igyekszem minden erőmmel azok megvalósítására. Ha valaki próbál lebeszélni valamiről átgondolom az érveket ellenérveket, de ha látok benne egy kis lehetőséget megcsinálom, s megyek előre.

- Szerinted az anyagválasztás hogyan befolyásolja a fuvolafej tulajdonságait?
Sz.M. – Az alapanyag rendkívül fontos, talán a legfontosabb, megköti az ember kezét, de mégis korlátlan lehetőségeket biztosít akkor ha megtanulunk bánni vele, s kihasználjuk a tulajdonságait s esetleg ötvözzük is azokat. A fuvolánál sok-sok lehetőség létezik hiszen olyan fafúvós hangszer, amiben a modern, mai napi alakjánál sehol semmi fát nem találunk, de éppen ezért ha elővesszük a korábbi modelleket sok variációt el tudunk készíteni. Gondolok itt például a – főleg nagyzenekaroknál- ma már elég népszerű fafej/fémtest kombinációra.
- Hogyan látod a fuvolafej készítés jövőjét? Van még egyáltalán feltáratlan terület ebben a munkában?
Sz.M. – Jövője biztos, hogy van s feltáratlan területek is, előttem mindenféleképpen. Őszintén szólva mind a mai napig fogalmam sincs, hogyan szólal meg s milyen fizikai folyamatok játszódnak le, de talán ezt nem is bánom hiszen nem megtervezett gépeket szeretnék készíteni, hanem testrészeket amiket a zenész hosszabb rövidebb idő után a magáénak érezhet. Így a jövő lehetőségei szinte korlátlanok, minden egyes új zenész akivel közösen dolgozhatok rejti magában az újdonságokat is. Két ugyanolyan fejet szerintem még nem készítettem talán, ez a feladat nehezebb is lenne számomra mint egy-egy munkát testre szabni.

- Amikor egy fuvolás fejet rendel tőled konkrét elvárásai vannak, vagy csak keresgél valamilyen új hangzást?
Sz.M. – Ez változó. Ittzés Gergővel például nagyon konkrét elképzeléseket követünk minden egyes új munkánk során. Vannak akiknek megtetszik egy egy típus, vagy hang, s az vezet a megrendeléshez, de olyan is előfordul, hogy a zenész azt a fejet vásárolja meg ami először nem is tetszik neki, de egy két állítás után megtalálja benne azt amit keresett.

- Milyen visszajelzéseket kaptál a munkáidról a fuvolásoktól? Kik használják rendszeresen a fejeidet?
Sz.M. – A középiskolai szinttől az akadémiáig sok növendék használja a Seder fejeket. Végzett zenészek is többen fújnak a fejeimen, például Siklósi Tamás (első fafej megrendelőm), Szilágyi Szabolcs (ezüst), vagy Bertalan Andrea (fa) és Ittzés Gergővel (arany, fa, illetve piccolo fej) mondhatni kiváló, és igen szoros, gyakori munka, s baráti kapcsolatban állok. Sokan visszajárnak egy két finomításra, ami után elégedetten távoznak a műhelyemből, de ezt minden egyes megrendelésnél elmondom s kérem is ha bármi észrevétel gond van keressenek bátran, mert szinte minden esetben egy-két finomítással, utómunkával csiszoljuk ezt, a hangszer talán legérzékenyebb részét igazán testhezállóvá. Érdekes tendenciát figyeltem meg az évek során miszerint külföldön népszerűbb vagyok, mint idehaza. Az is figyelemre méltó, hogy azok a hazai fuvolás növendékek akik hozzám fordultak külföldön folytatják, vagy végzik tanulmányaikat. Külföldi Seder fuvolafej tulajdonosok közt megemlíteném Ibon Perezt Baszkföldről, illetve Ory Schneor-t, aki Jacques Zoon madridi növendéke volt az elmúlt évek során.

Robert Schumann – 3 Románc, Op.94 Ory Schneor és Cameron Roberts előadásában. A fej ezüst, aranykéménnyel:

- Szeretném ha még mesélnél egy másik tevékenységedről – amely látszólag nincs közvetlen kapcsoltban a munkáddal: ez pedig a The Running Project.
Sz.M. – A „The Running Project” egy kis kezdeményezés Feleségem s részemről, közös munkáink tükre, illetve a hazai távfutó utánpótlásnevelésre irányuló figyelmességünk. Andival 2009 óta dolgozok együtt edző-tanítvány kapcsolatban, aminek termése jelenleg 4 felnőtt, egyéni, magyar bajnoki cím. 2004 végeztem a TF-en atléta szakedző szakon, Andi is ott végzett testnevelő tanár szakon, ott ismerkedtünk meg – én vagyok az edző.

- Visszatérve a fuvolafej készítéshez, milyen közelebbi és távolabbi terveid vannak még ezen a területen? Lehetséges, hogy egy napon majd teljes fuvolát is készítesz?
Sz.M. – Komplett fuvolakészítés rendkívüli biztos, erős anyagi hátteret követel, amivel sajnos jelenleg nem rendelkezem. De a barokk (korabeli) hangszerkészítés egyre inkább izgatja a fantáziámat, olyannyira, hogy már az ehhez szükséges szerszámokkal, alapanyagokkal rendelkezem. Most már “csak”a munka hiányzik.

- További jó munkát, és sok sikert kívánok! Köszönöm a beszélgetést!


A bejegyzés kategóriája: interjú, kép, link, videó
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!