Dugók és koronák III. – David Symington kísérletei

Kezdjük a hetet a dugó/korona témakör folyatásával! Ismétlésként kicsit tekintsünk vissza a fuvolaépítés történetébe. Kevés olyan dolog van a fuvolán, ami az idők során ne lett volna módosítva, vagy éppen teljesen lecserélve. Az is kétségtelen, hogy ez a hangszer az amely a legtöbbet változott eredetijéhez képest, és ez a változás a legutóbbi időkben is tart. A kérdés mindig ugyan az: lehet-e újat mondani a fuvolaépítés területén? Meglepő módon évről évre azt a választ kapom, hogy „igen, lehet” . Az egyik ilyen fontos terület – jelen cikksorozat témája – a fuvolafej dugója, illetve a fejet lezáró korona. Ez a terület egyike azoknak, amelyek még nincsenek teljesen feltárva és optimalizálva. Egészen biztos, hogy van jobb megoldás is, a szokásos tömör dugó helyett, amely J.J.Quantz óta gyakorlatilag változatlan. Többen is kísérleteztek már a dugóval és a fuvolafej végét lezáró un. koronával is. Számomra legelső találkozás a korona újításával akkor történt amikor kipróbáltam hosszabb időn át egy Lafin-től származó fuvolafejet; ott láttam legelőször különleges kialakítású dugót. A másik alkalommal egy dél-koreai cég szintén tudományosan tervezett dugójával találkoztam, a szabadalom (amely itt tekinthető meg – >) bejegyzője – ha jól tudom – az alkotó, Jea Dong Lim. A következőkben egy kevésbé tudományos, mint inkább gyakorlati kísérlet sorozat bemutatása következik, amely – remélhetőleg – kellemes és inspiráló olvasnivalót nyújt

(A kép forrása itt)

David Symington, egy brit amatőr fuvolás kiterjedt kísérletek végzett különféle anyagú dugókkal. Az alábbi cikk PAN (a British Flute Society lapjának korábbi neve) magazinból származik 2003 márciusából, – azaz tíz évvel ezelőttről. A témát átvették mások is, pl. Larry Krantz oldalán is megtaláljuk ezt az anyagot.

David Symington szerint a dugó anyaga jelentősen befolyásolhatja a fuvolahangot. A különféle fémekből és ötvözetekből készült dugók (ellentétben a hagyományossal) különféle hatást kifejtve megváltoztatják a fuvolafej hangzásának karakterisztikáját. Az alábbiakban réz, ólom, titán, cirkónium és hafniumból készült dugókat mutatunk be, amelyeket Robert Bigio tervezte és kivitelezte, valamint a fotókat is ő készítette. A dugókba egy kör alakú horonyt vájtak amiben egy gumibetét kerüt, ez tartja a helyén a fejben. Felhelyezése igen egyszerű: csavarjuk le a dugó koronáját és lökjük ki a régi dugót a tisztító pálcával; tegyük be az új dugót és állítsuk be a megfelelő pozícióba a mellékelt, három rovátkás pálca segítségével (17.3mm-re a befúvónyílás közepétől). Mivel így a fej vége nyitott lesz, ebben a kísérletben rákerül egy grenadillából (Dalbergia melanoxylon – kelet-afrikai fafajta) készült, kis nyílással rendelkező korona. Tehát ellentétben a hagyományossal a dugó és a korona között nincs kapcsolat.

A fémek megválasztása
A kísérletben a dugók mérete kissé variálták a 8mm körül, mert – mint a kísérletek során kiderült – a súly meghatározó ténylező. A különféle fémek és ötvözetek különféle sűrűségekkel rendelkeztek, a legkisebb sűrűségű alumíniumtól (2.7gramm/köbcentiméter) a legsűrűbb volfrámig (19.1gramm/köbcentiméter).
Amennyire tudni lehet, az első ilyen gondolat, hogy a szokásos dugót gumigyűrűvel ellátott speciális, cilindrikus dugóra illetve koronára cserélték Ernest J Eggs (1914-1983) tett javaslatot, aki az Admiralitás technikusa volt a 60as években. Az ő fia, Leslie R. Eggs – aki fuvolajavító és –készítő is – fejlesztette tovább ezt az ötletet. Az alapgondolat, hogy eltávolítsák a hagyományos parafa dugót, amely károsítja a hangot azáltal, hogy tompítja és kiküszöböli a fuvolafej rezgését ma is érvényes.

Eredmények
A különbség meglehetősen feltűnő, az első kísérletek titánnal és ólommal nagyon meglepőek, szinte lenyűgözőek voltak. Minden fém különbözőnek tűnik érzékenység, erő, rezonancia tekintetében, az eltéréseket nehéz pontosan leírni. De a hangszerünkből olyan hangokat csalhatunk elő, mint azelőtt még soha. A játékos számára a hagyományos dugókhoz markáns az eltérés, sokkal direktebb és robosztusabb a hang.

A vizsgálat korlátai
A tesztek során ezüst fuvolát használtak, alkalmanként csillogóbb hangú fejjel. A dugó hatása a használt fejtől is függött. Az alábbi eredmények a fuvolát megszólaltató személy megfigyelései. Néhány esetben a gyakorlott külső hallgató is meg tudja különböztetni a fuvola hangjában beállt változást.

Megjegyzések a fémekről és ötvözetekről
Ha másként nincs megemlítve a dugó hossza 8mm.
Alumínium (sűrűsége 2.7g/cm3)
A 8mm-es, 3.4gramm súlyú dugó nagyon érzékeny volt, de végeredményben a hangzás vad és nem fókuszált. A 11mm-es 6.3gramm súlyú változat már sokkal jobb eredményt adott, szellős, világos tónussal.
Titán (sűrűsége 4.51g/cm3)
Az alumíniumhoz hasonló eredményt adott, de hang inkább feltűnően rezonáns és magvas lett. A 11mm-es stopper (súlya 9.7gramm) jobb ,mint a 8mm-es (súlya 7.1g) Magas, virtuóz hangokra a titán a legjobb megoldás.
Zirkónuim (sűrűsége 6.49g/cm3)
A hang tiszta, harang-szerű, és nagyon rezonáns mindenütt. A 11mm-es változat (súlya 14.7g) nagyon közel van ahhoz, hogy minden előadói igényt kielégítsen.
Ón 96.5% – réz 3.5% (sűrűsége 7.35g/cm3)
Érdektelen, mert a hang nem hajlékony és hiányzik a rezonancia.
Sárgaréz (sűrűsége 8.55g/cm3 körül) Érdektelen.
Réz (sűrűség: 8.96 g/cm3 körül)
Csillogó és rezonáns, nagyon érdekes ereményt adott. A figyelmes hallgató is felismerheti azt a hanngszínt amit „rezes” ként lehetne leírni – kissé trombitára emlékeztet. Hamar elszíneződik ezért ajánlatos aranyozni.
Ezüst (sűrűség: 10.38g/cm3 körül)
Hasonló a réz, de kissé rekedt, és kevésbé reagálnak. Hiányzik a „rezes” tulajdonság, ami a réznél meg volt.
Ólom (sűrűség: 11.84g/cm3)Már az első kipróbálásnál is meglapő eredényt mutatott. A hangja legalábbis szokatlan. Az alsó hngok minőségiek és gazdagok, a második oktáv kiegyenlített, és a magas hangok vonzóan fátyolosak. Elég nagy az ellenállása és kevésbé hajlékony; de ha egy csillogóbb hangú fejen használjuk ezek a tulajdonságok javulnak. Ez a fém puha ezért az ólom dugó könnyen behorpadhat. Mivel ez a fém mérgező vizel érintkezve nemkívánatos kioldódás következhetbe. Bár dugóként nem valószínű, hogy mérgezést okoz, de érdemes bearanyozni ha rendszeresen használjuk.
Hafnium (sűrűség: 13.1g/cm3)
Hasonló, de sötétebb hangot képez ,mint a cirkónium. A 8mm-es (21.1grammos) változat nagyon jó eredmént ad. A 11mm-es (29.6gramm) dugó viszont erőteljesn hangot biztosít a mély regiszterben, de halott és rugalmatlan minden más regiszterben. A Hafniumot 1923ban fedezték fel, és általában atomerőművekben használják, neutron elnyelő tulajdonsága miatt.
Tantalum (sűrűség: 16.1g/cm3)
Némileg hasonló a Hafniumhoz, de még több az ellenállása. Talán olyan fuvolásnak való, aki szereti a sötét hagot. (Súlya: 27.4g).
Arany (sűrűség: 18.56g/cm3)
Arany és ezüst ötvözete került kipróbálásra, súlya 28.1 gramm. Nagyon gazdag és szép mély regisztert hoz , de egyébként inkább merev és rugalmatlan. Kissé kiárbárndító és túl drága is!
Volfram (sűrűség: 19.1g/cm3)
Erőteljes és rugalmas, de kissé száraz ,üres hanggal, súlya 29.7gramm.
Volfram 75%/Réz 25% (sűrűség: 14.8g/cm3)
Gyors reagálású, és robosztus hangot biztosít,imsét jelen van a kissé „rezes” hangzás, amit minden bizonnyal a réz biztosít (súlya: 23.7g). Aranyozás szükséges, mert gyorsan oxidálódik. A jazz-fuvolásoknak érdekes lehet.
Titán, Cirkónium és Hafnium
Ez a három elem (amelyek a Periódusos rendszer negyedik csoportjába tartozik) egyfajta rokonságot mutat, ha fuvoladugó anyagaként hazsnáljuk, ezek: tiszta, csengő hang, és jó rezonancia. A hang egyre sötétebb ahogy a titántól, a cirkóniumon át a hafnium felé haladunk. (Kivállóak azok a fuvolák, amelyeket egy jól ismert amerikai hangszerkészítő épít és a csövet titánból, a billentyűket ezüstből készíti).

A dugó súlyának hatása a fej tulajdonságaira
A dugók súlyának fontosságát jól példázza egy sor, cirkóniumból készült dugó.
1) 4.8mm; 5.8g
2) 8.0mm; 10.7g
3) 10.0mm; 12.1g
4) 11.0mm; 14.7g
5) 12.0mm; 15.6g
6) 13.0mm; 17.1g
7) 14.0mm; 18.3g

Az első és egyben legkönnyebb dugó – talán meglepő – gyenge, sekélyes hangot eredményez a mély hangokon. Ahogy növeljük a súlyt (és ezzel együtt a hosszát is) és ezzel az ellenállást az eredmény egyre jobb a 4es, 5ös dugótól, amelyek mindketten tiszta, rezonánsan erőteljes és jól kiegyenlített hangot adnak mindhárom oktávon. Nehéz választani közöttük. A nehezebb dugók esetében (6os és 7es) az ellenállás már nagyobb a mély hangoknál, ezért megnövekszik az erejük, de tompává válnak és a többi oktávon a hang veszít a rezonanciából és a hajlékonyságából.

Elméletek
✎ 1) Minden fémnek és ötvözetnek meg van az ideális súlya.
✎ 2) Ez az optimum súly változhat különféle fejek esetén (csak ,hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű…).
✎ 3) A dugó optimális súlya összefügg az anyag sűrűségével – minél nagyobb a sűrűség, annál nagyobb az optimális súly.

Nagy a kísértés arra, hogy összefüggést lássunk abban ahogy az ólom ,mint lágy fém inkább a puha hangot eredményez, míg a volfrám mint kemény fém inkább az erőteljes hang irányába viszi el a fuvolafej tulajdonságát. A dugó mindössze 17.3cm-re van a befúvónyílás közepétől ezért talán nem csoda ha döntő befolyást gyakorol a fuvolafej hangjára, karakterisztikájára. Akár hogyan is, de az, hogy egy eredmény kedvező-e vagy sem, az inkább személyes megítélés kérdése. Az ötlet, hogy a fuvolát a fej módosítása által fejlesztjük ebben az évtizedben nyert teret, ez részben Albert Cooper tevékenységének köszönhető. Mostanra már a dugó, és vele együtt a korona van soron, amelyek megváltoztatják a fej tulajdonágait.
A fenti kísérlet alig érintette csak felszínt ebben a témában. Ha csak arra gondolunk, hogy hány ötvözet – variáció lehetséges még, valamint az, hogy bizonyos fémmegmunkálási eljárások a fém tulajdonságait is megváltoztatják, akkor ez a terület kimeríthetetlen. Ebben a kísérletben a dugó alakja cilindrikus volt sima felszínnel, de más formák és anyagok is elképzelhetőek, és kipróbálhatóak, ahogy azt Richard Stagg írja ‘Beyond The Button’ című írásában Pan, 1997es márciusi számában.
Végül tegyük fel a kérdést: melyik fém is a legjobb dugónak? Erre csak szubjektív válasz adható – írja a szerző, aki maga a 14.7grammos cirkóniumt választja, amely minden más, a kísérletben szereplő dugónál jobb, beleérteve az eredetiti is.

<-az előző cikk ebben a sorozatban

a következő cikk ebben a sorozatban->

A bejegyzés kategóriája: cikk, fordítás, kép
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!