‘dugó’ címkével ellátott bejegyzések

A fuvola akusztikaja

2017 09 05

Jövő kedden!

A dugó a fuvolafej azon területe, ahol még bőven számíthatunk újításokra. Néhányról ezen a blogon is beszámoltam, a teljesség igénye nélkül itt van néhány téma és találmány, amivel itt foglalkoztunk.

De mindig öröm hazai újdonságról beszámolni, különösen ha olyan alapos munkáról van szó, mint Lakat Zoltán (fuvolaművész) és Horváth Tamás (mérnök) közös fejlesztése. A reform fuvolafej nevet viselő fejlesztést egy hét múlva mutatják be a Zeneakadémia Wesselényi utcai épületében. Az esemény természetesen a kipróbálás lehetőségét is magában foglalja, de előzetesen regisztrálni kell hozzá, vagy a Facebook eseményen, vagy Romos Zsolt email címén.

Ami engem illet koránt sem vagyok róla meggyőződve, hogy Theobald Böhm találmánya - a modern fuvola - befejezett és tökéletes lenne, sőt biztos vagyok benne, számos, bosszantó játéktechnikai probléma - hangindítás, intonáció, dinamika, hajlékonyság (hogy csak a legaggasztóbbakat emeljem ki) -  a fuvola továbbgondolt konstrukciójával jelentősen javíthatóak.

Kedvcsinálónak - a cikkhez és az eseményhez is - egy rövid részletet ragadok ki a cikkből:

Lakat Zoltán e témában készült, átfogó írását az ikonra kattintva olvashatjuk a  Parlando 2017/4-i számában:

Facebook esemény elérhetősége itt található.

Hammig - “Magic Crown”

2012 09 25

null “The „Magic Crown“

Schon seit Jahren ist es bekannt, dass die Kopfschraube und Korkspindel einen Einfluss auf Klang und Ansprache der Querflöte haben. In langen Versuchsreihen ist es uns gelungen, diese beiden Komponenten bei der Querflöte zu optimieren. Durch das optimale Zusammenspiel von Metall-legierung, Form und Gewicht können Sie nun, das wahre Potential Ihrer Querflöte neu entdecken und nutzen. Um insbesondere die Korkspindel vor Ablagerungen und Oxidation im Kopfstück zu schützen werden beide Teile rhodiniert. Somit haben wir der „Magic Crown“ neben Ihrem schönen Klang noch ein edles Aussehen verliehen. Optisch passend zu jeder Flöte.
Die „Magic Crown“ begeistert durch Ihre direkte Projektion und eine schnelle Ansprache. Sie lässt Ihre Flöte in einer neuen farbigen Lebendigkeit glänzen und wird Sie begeistern. Sie haben die Möglichkeit Korkspindel und Kopfschraube einzeln aus-zuprobieren, unsere Spindeln und Kronen passen zu allen gängigen Flötenmarken.

Preise:
Kopfschraube „Magic Crown“ …………………. EUR 300,00
Korkspindel ……………………………………….. EUR 150,00

Bernhardt HAMMIG”

null

Dugók és koronák IV. - Horváth Márk

2012 05 14

E cikksorozat végére tartogattam egy hazai újdonságot, amit a napokban ismertem meg. Részemről ez volt életem első alaposabb dugó kipróbálása; azokról az újításokról, amikről e cikksorozat keretében írtam, illetve fordítottam nem igazán volt közvetlen tapasztalatom. Éppen ezért hittem is meg nem is dugók hasznosságában. A cikkek alapján az volt a véleményem, hogy ez egy nehezen megfogható, szubjektív terület, ami tudományosan nehezen leírható, és első sorban az érzékeli aki a hangszeren játszik. De amikor a Hangszerklinika műhelyében kipróbáltam a Horváth Márk által készített kollekciót a véleményem megváltozott; a dugónak igenis döntő, mások által is hallható, markáns hatása van a fuvola hangzásának egészére. Ezt igazából úgy kell elképzelni, hogy a dugó illetve annak anyaga a hangszer egyes tulajdonságait nem megváltoztatja, hanem bizonyos tulajdonságokat előtérbe hoz, kihangsúlyoz. A tesztelt anyagok a következők voltak:
✏ Ezüst
✏ Sárgaréz
✏ Vörösréz
✏ Alpaka
és az eredmény rendkívül meggyőző volt.

Klikk a képre!

A különféle fémek egymással nem összetéveszthető karakterisztikával rendelkeznek, és jelentősen befolyásolták a fuvola hangját, a regiszterek viselkedését, - nem csak a megszólaltatás érzetét. A dugókhoz különféle súlyok is járnak, amelyeknek további lehetőségeket kínálnak a hangzás és a megszólaltatás beállítására. Meglepve tapasztaltam, hogy az általam használt fuvola és fej még jóval több lehetőséget tartalmaz, mint eddig gondoltam. Mielőtt valaki új hangszerben, vagy fuvolafejben gondolkodna, mert már nincs megelégedve vele, mindenképpen érdemes kipróbálni a dugókat. Új hangszer esetén is jelentős segítséget nyújthat, hogy  a játékos mintegy személyére szabhassa a fuvoláját, - legyen az bármilyen kategóriájú hangszer.

Megkértem Márkot válaszoljon néhány kérdésemre, és egészítse ki ezt a beszámolót a fejlesztéssel kapcsolatos tapasztalataival.

null
Hangolódugó réz vagy ezüst lappal és állítható rezonátorsúllyal.

-Mikor fogalmazódott meg az ötlet? Mik voltak az alapelvek?
-3-4 éve láttam egy érdekes dugót egy fuvolában, ekkor kezdtem foglalkozni a témával. Az a dugó nagyon rövid testű volt, bizonytalan volt a beillesztése, de jobban szólt mint a gyáriak. Az alapelvem az volt , hogy minél kisebb felület fogja le a fej rezonálását viszont fontos volt az is , hogy stabil legyen. Ezek ötvözése és több próbadarab készítése után lett meg a jelenlegi méretezés. Az is kiderült , hogy nem csak a záró lap anyaga, de a vastagsága is nagyon sokat befolyásol. Az állítható rezonátort a rézfúvós hangszerekből merítettem. Köztudott, hogy előszeretettel használnak nehezékeket, plusz súlyokat ezeken a hangszereken.
Kipróbáltuk, hogy mennyiben változtatja meg a hangkaraktert, ha a dugó és a korona közé teszünk súlyt. Kézenfekvő volt, hogy állíthatónak kell lenni, mert minden hangszer és zenész más-más tulajdonságú és elvárású. Ezáltal mindenki a maga ízlésére tudja alakítani a fuvoláját.

-Mennyi idő egy dugó előállítása?

A fejlesztési fázisban nagyon sok prototípust gyártottam, ezek kb.fél nap alatt készültek el. Mikor már megvolt a végleges méretezés, próbáltam minél egyformábbakat csinálni, hogy kizárhassam az egyedi készítés buktatóit, hogy mindegyik egy picit eltér, és emiatt nagy szórás van a dugók tulajdonságai között. Ezért már az alapot, nagy precizitású esztergával és huzalszikrázó géppel készíttetem ezzel garantálva, hogy tényleg csak a záró lap anyaga és vastagsága legyen a változás.

-Mikor és hogyan kerül sor a dugók fizikai bemérésére?
Dr.Pap Jánossal, a Zeneművészeti Egyetem akusztika tanárával már beszéltem, ha sikerül akkor május végén sort kerítünk egy akusztikai mérésre. Mérni fogjuk , hogy dinamikailag mi a változás hangspektrum analízist és berezgési időt.

-Ami engem illet kíváncsian várom a méréssel kapcsolatos fejleményeket is. Remélem a következő hetekben minél többen próbálják ki a terméket! Gratulálok, és sok sikert kívánok!

<-az előző cikk ebben a sorozatban

Dugók és koronák III. - David Symington kísérletei

2012 04 23

Kezdjük a hetet a dugó/korona témakör folyatásával! Ismétlésként kicsit tekintsünk vissza a fuvolaépítés történetébe. Kevés olyan dolog van a fuvolán, ami az idők során ne lett volna módosítva, vagy éppen teljesen lecserélve. Az is kétségtelen, hogy ez a hangszer az amely a legtöbbet változott eredetijéhez képest, és ez a változás a legutóbbi időkben is tart. A kérdés mindig ugyan az: lehet-e újat mondani a fuvolaépítés területén? Meglepő módon évről évre azt a választ kapom, hogy „igen, lehet” . Az egyik ilyen fontos terület - jelen cikksorozat témája - a fuvolafej dugója, illetve a fejet lezáró korona. Ez a terület egyike azoknak, amelyek még nincsenek teljesen feltárva és optimalizálva. Egészen biztos, hogy van jobb megoldás is, a szokásos tömör dugó helyett, amely J.J.Quantz óta gyakorlatilag változatlan. Többen is kísérleteztek már a dugóval és a fuvolafej végét lezáró un. koronával is. Számomra legelső találkozás a korona újításával akkor történt amikor kipróbáltam hosszabb időn át egy Lafin-től származó fuvolafejet; ott láttam legelőször különleges kialakítású dugót. A másik alkalommal egy dél-koreai cég szintén tudományosan tervezett dugójával találkoztam, a szabadalom (amely itt tekinthető meg - >) bejegyzője - ha jól tudom - az alkotó, Jea Dong Lim. A következőkben egy kevésbé tudományos, mint inkább gyakorlati kísérlet sorozat bemutatása következik, amely - remélhetőleg - kellemes és inspiráló olvasnivalót nyújt

(A kép forrása itt)

David Symington, egy brit amatőr fuvolás kiterjedt kísérletek végzett különféle anyagú dugókkal. Az alábbi cikk PAN (a British Flute Society lapjának korábbi neve) magazinból származik 2003 márciusából, - azaz tíz évvel ezelőttről. A témát átvették mások is, pl. Larry Krantz oldalán is megtaláljuk ezt az anyagot.

David Symington szerint a dugó anyaga jelentősen befolyásolhatja a fuvolahangot. A különféle fémekből és ötvözetekből készült dugók (ellentétben a hagyományossal) különféle hatást kifejtve megváltoztatják a fuvolafej hangzásának karakterisztikáját. Az alábbiakban réz, ólom, titán, cirkónium és hafniumból készült dugókat mutatunk be, amelyeket Robert Bigio tervezte és kivitelezte, valamint a fotókat is ő készítette. A dugókba egy kör alakú horonyt vájtak amiben egy gumibetét kerüt, ez tartja a helyén a fejben. Felhelyezése igen egyszerű: csavarjuk le a dugó koronáját és lökjük ki a régi dugót a tisztító pálcával; tegyük be az új dugót és állítsuk be a megfelelő pozícióba a mellékelt, három rovátkás pálca segítségével (17.3mm-re a befúvónyílás közepétől). Mivel így a fej vége nyitott lesz, ebben a kísérletben rákerül egy grenadillából (Dalbergia melanoxylon – kelet-afrikai fafajta) készült, kis nyílással rendelkező korona. Tehát ellentétben a hagyományossal a dugó és a korona között nincs kapcsolat.

A fémek megválasztása
A kísérletben a dugók mérete kissé variálták a 8mm körül, mert – mint a kísérletek során kiderült - a súly meghatározó ténylező. A különféle fémek és ötvözetek különféle sűrűségekkel rendelkeztek, a legkisebb sűrűségű alumíniumtól (2.7gramm/köbcentiméter) a legsűrűbb volfrámig (19.1gramm/köbcentiméter).
Amennyire tudni lehet, az első ilyen gondolat, hogy a szokásos dugót gumigyűrűvel ellátott speciális, cilindrikus dugóra illetve koronára cserélték Ernest J Eggs (1914-1983) tett javaslatot, aki az Admiralitás technikusa volt a 60as években. Az ő fia, Leslie R. Eggs – aki fuvolajavító és –készítő is – fejlesztette tovább ezt az ötletet. Az alapgondolat, hogy eltávolítsák a hagyományos parafa dugót, amely károsítja a hangot azáltal, hogy tompítja és kiküszöböli a fuvolafej rezgését ma is érvényes.

Eredmények
A különbség meglehetősen feltűnő, az első kísérletek titánnal és ólommal nagyon meglepőek, szinte lenyűgözőek voltak. Minden fém különbözőnek tűnik érzékenység, erő, rezonancia tekintetében, az eltéréseket nehéz pontosan leírni. De a hangszerünkből olyan hangokat csalhatunk elő, mint azelőtt még soha. A játékos számára a hagyományos dugókhoz markáns az eltérés, sokkal direktebb és robosztusabb a hang.

A vizsgálat korlátai
A tesztek során ezüst fuvolát használtak, alkalmanként csillogóbb hangú fejjel. A dugó hatása a használt fejtől is függött. Az alábbi eredmények a fuvolát megszólaltató személy megfigyelései. Néhány esetben a gyakorlott külső hallgató is meg tudja különböztetni a fuvola hangjában beállt változást.

Megjegyzések a fémekről és ötvözetekről
Ha másként nincs megemlítve a dugó hossza 8mm.
Alumínium (sűrűsége 2.7g/cm3)
A 8mm-es, 3.4gramm súlyú dugó nagyon érzékeny volt, de végeredményben a hangzás vad és nem fókuszált. A 11mm-es 6.3gramm súlyú változat már sokkal jobb eredményt adott, szellős, világos tónussal.
Titán (sűrűsége 4.51g/cm3)
Az alumíniumhoz hasonló eredményt adott, de hang inkább feltűnően rezonáns és magvas lett. A 11mm-es stopper (súlya 9.7gramm) jobb ,mint a 8mm-es (súlya 7.1g) Magas, virtuóz hangokra a titán a legjobb megoldás.
Zirkónuim (sűrűsége 6.49g/cm3)
A hang tiszta, harang-szerű, és nagyon rezonáns mindenütt. A 11mm-es változat (súlya 14.7g) nagyon közel van ahhoz, hogy minden előadói igényt kielégítsen.
Ón 96.5% - réz 3.5% (sűrűsége 7.35g/cm3)
Érdektelen, mert a hang nem hajlékony és hiányzik a rezonancia.
Sárgaréz (sűrűsége 8.55g/cm3 körül) Érdektelen.
Réz (sűrűség: 8.96 g/cm3 körül)
Csillogó és rezonáns, nagyon érdekes ereményt adott. A figyelmes hallgató is felismerheti azt a hanngszínt amit „rezes” ként lehetne leírni – kissé trombitára emlékeztet. Hamar elszíneződik ezért ajánlatos aranyozni.
Ezüst (sűrűség: 10.38g/cm3 körül)
Hasonló a réz, de kissé rekedt, és kevésbé reagálnak. Hiányzik a „rezes” tulajdonság, ami a réznél meg volt.
Ólom (sűrűség: 11.84g/cm3)Már az első kipróbálásnál is meglapő eredényt mutatott. A hangja legalábbis szokatlan. Az alsó hngok minőségiek és gazdagok, a második oktáv kiegyenlített, és a magas hangok vonzóan fátyolosak. Elég nagy az ellenállása és kevésbé hajlékony; de ha egy csillogóbb hangú fejen használjuk ezek a tulajdonságok javulnak. Ez a fém puha ezért az ólom dugó könnyen behorpadhat. Mivel ez a fém mérgező vizel érintkezve nemkívánatos kioldódás következhetbe. Bár dugóként nem valószínű, hogy mérgezést okoz, de érdemes bearanyozni ha rendszeresen használjuk.
Hafnium (sűrűség: 13.1g/cm3)
Hasonló, de sötétebb hangot képez ,mint a cirkónium. A 8mm-es (21.1grammos) változat nagyon jó eredmént ad. A 11mm-es (29.6gramm) dugó viszont erőteljesn hangot biztosít a mély regiszterben, de halott és rugalmatlan minden más regiszterben. A Hafniumot 1923ban fedezték fel, és általában atomerőművekben használják, neutron elnyelő tulajdonsága miatt.
Tantalum (sűrűség: 16.1g/cm3)
Némileg hasonló a Hafniumhoz, de még több az ellenállása. Talán olyan fuvolásnak való, aki szereti a sötét hagot. (Súlya: 27.4g).
Arany (sűrűség: 18.56g/cm3)
Arany és ezüst ötvözete került kipróbálásra, súlya 28.1 gramm. Nagyon gazdag és szép mély regisztert hoz , de egyébként inkább merev és rugalmatlan. Kissé kiárbárndító és túl drága is!
Volfram (sűrűség: 19.1g/cm3)
Erőteljes és rugalmas, de kissé száraz ,üres hanggal, súlya 29.7gramm.
Volfram 75%/Réz 25% (sűrűség: 14.8g/cm3)
Gyors reagálású, és robosztus hangot biztosít,imsét jelen van a kissé „rezes” hangzás, amit minden bizonnyal a réz biztosít (súlya: 23.7g). Aranyozás szükséges, mert gyorsan oxidálódik. A jazz-fuvolásoknak érdekes lehet.
Titán, Cirkónium és Hafnium
Ez a három elem (amelyek a Periódusos rendszer negyedik csoportjába tartozik) egyfajta rokonságot mutat, ha fuvoladugó anyagaként hazsnáljuk, ezek: tiszta, csengő hang, és jó rezonancia. A hang egyre sötétebb ahogy a titántól, a cirkóniumon át a hafnium felé haladunk. (Kivállóak azok a fuvolák, amelyeket egy jól ismert amerikai hangszerkészítő épít és a csövet titánból, a billentyűket ezüstből készíti).

A dugó súlyának hatása a fej tulajdonságaira
A dugók súlyának fontosságát jól példázza egy sor, cirkóniumból készült dugó.
1) 4.8mm; 5.8g
2) 8.0mm; 10.7g
3) 10.0mm; 12.1g
4) 11.0mm; 14.7g
5) 12.0mm; 15.6g
6) 13.0mm; 17.1g
7) 14.0mm; 18.3g

Az első és egyben legkönnyebb dugó – talán meglepő – gyenge, sekélyes hangot eredményez a mély hangokon. Ahogy növeljük a súlyt (és ezzel együtt a hosszát is) és ezzel az ellenállást az eredmény egyre jobb a 4es, 5ös dugótól, amelyek mindketten tiszta, rezonánsan erőteljes és jól kiegyenlített hangot adnak mindhárom oktávon. Nehéz választani közöttük. A nehezebb dugók esetében (6os és 7es) az ellenállás már nagyobb a mély hangoknál, ezért megnövekszik az erejük, de tompává válnak és a többi oktávon a hang veszít a rezonanciából és a hajlékonyságából.

Elméletek
✎ 1) Minden fémnek és ötvözetnek meg van az ideális súlya.
✎ 2) Ez az optimum súly változhat különféle fejek esetén (csak ,hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű…).
✎ 3) A dugó optimális súlya összefügg az anyag sűrűségével – minél nagyobb a sűrűség, annál nagyobb az optimális súly.

Nagy a kísértés arra, hogy összefüggést lássunk abban ahogy az ólom ,mint lágy fém inkább a puha hangot eredményez, míg a volfrám mint kemény fém inkább az erőteljes hang irányába viszi el a fuvolafej tulajdonságát. A dugó mindössze 17.3cm-re van a befúvónyílás közepétől ezért talán nem csoda ha döntő befolyást gyakorol a fuvolafej hangjára, karakterisztikájára. Akár hogyan is, de az, hogy egy eredmény kedvező-e vagy sem, az inkább személyes megítélés kérdése. Az ötlet, hogy a fuvolát a fej módosítása által fejlesztjük ebben az évtizedben nyert teret, ez részben Albert Cooper tevékenységének köszönhető. Mostanra már a dugó, és vele együtt a korona van soron, amelyek megváltoztatják a fej tulajdonágait.
A fenti kísérlet alig érintette csak felszínt ebben a témában. Ha csak arra gondolunk, hogy hány ötvözet - variáció lehetséges még, valamint az, hogy bizonyos fémmegmunkálási eljárások a fém tulajdonságait is megváltoztatják, akkor ez a terület kimeríthetetlen. Ebben a kísérletben a dugó alakja cilindrikus volt sima felszínnel, de más formák és anyagok is elképzelhetőek, és kipróbálhatóak, ahogy azt Richard Stagg írja ‘Beyond The Button’ című írásában Pan, 1997es márciusi számában.
Végül tegyük fel a kérdést: melyik fém is a legjobb dugónak? Erre csak szubjektív válasz adható – írja a szerző, aki maga a 14.7grammos cirkóniumt választja, amely minden más, a kísérletben szereplő dugónál jobb, beleérteve az eredetiti is.

<-az előző cikk ebben a sorozatban

a következő cikk ebben a sorozatban->

Dugók és koronák II. - Kovács Kornél

2012 04 13

Az itt következő cikk teljes egészében átvétel a Parlando folyóirat alább megnevezett számából, ez az eredeti link. És ezzel folytatom a megkezdett cikksorozatot a dugókat illetően. Ez alkalommal van némi személyes érintettségem is, mert a különféle típusok nálam is megfordultak kipróbáláson. Sajnálom, hogy Kovács Kornél-féle dugókról nincs képem, illetve nem találtam a neten sem. Sőt azt sem tudom történt-e előrelépés az ügyben. Kár lenne, mert az ötlet remek volt. Most pedig lássuk a cikket (kiemelések tőlem):

Lapunk2006/1. számában Barth István könyvismertetőt írt Szabó Antal: Theobald Böhm és fuvolája munkájáról. Ez adta az inspirációt, hogy megjelenjen Kovács Kornél leírása, találmányáról. A leírtaknak több évtizedes kutatás, gondolkodás, tapasztalat az alapja. A híres hangszerépítő, Albert Cooper is elismerőleg nyilatkozott újításáról. Magyarországon is egyre több Kovács Kornél fuvoladugóval találkozhatunk, a szakma nagy örömére. (Gyöngyössy Zoltán)

A BÖHM-RENDSZERŰ FUVOLA JÖVŐJE

A fuvola fejének megújítása a fejben működő rezonátor kialakításával. A fuvola hangi adottsága elsősorban a hangszer fejének minőségétől függ. A  fuvolának ezt a jelentős darabját ami a hangszer legfontosabb jellemzőjét,  hangi minőséget meghatározza a fontos, de nem lényeges több apró újítás alapvetően nem tudta megformálni. A különböző mesterek a fuvola fejlesztése folyamán a fej jobbítása céljából napjainkban az egyéni igények kiszolgálását tartják célravezetőnek (ezek a fej anyaga, a kémény és Mundstück változatai), ezért a nagyobb gyárak az adott hangszerhez fuvolafej változatokat kínálnak kiválasztásra. További lehetőség: vannak csak fuvolafej készítő mesterek (A. Cooper, Lafin ) a legmagasabb igények kielégítésére.
Az elmúlt évek két kiemelkedő eredményt hoztak a fuvola fejlesztése terén. Az egyik az Albert Cooper által kifejlesztett Cooper Skála szisztéma, amely a hangnyílások helyét és nagyságát megváltoztatva tisztább, homogénebb hangsort eredményezett. A másik a Straubinger párnázás. A párna anyagának és kialakításának, valamint a nagyon szigorú technikai paraméterek megkövetelésének eredménye, hogy a hangszer tökéletes takarása a megbízhatóságot és az adott hangszer maximális szintű működését eredményezi. Nem elhanyagolható szempont a megduplázódott élettartam sem.
A most bemutatásra kerülő harmadik, egyben legújabb újítás egyedül csak a fuvola hangját célozza meg, és a fentiekhez hasonlóan hosszú kísérletezés után jutott el a megoldásig. Ez a szisztéma alapvető változást hoz a hangszeren. Bármilyen modern fuvolára alkalmazható, nem drága, bármikor visszaállítható a régi állapot. Jelen újítás az előző kettővel együtt azt is jelentheti, hogy a Böhm fuvola, amely 150 évig alig változott, most a következő évezred küszöbén lényegét megtartva, de jelentősen megújulva léphet át azon.
Th. Böhm a modern fuvola megalkotásakor szinte mindent megújított a hangszeren, de változás nélkül továbbvitte a fejet lezáró parafa dugót. Igaz, ennek helyét eltérően az addigi gyakorkattól-17 mm-re fixálta a befúvónyílás középpontjától. A fuvolafej bal oldala a dugó miatt akusztikailag nem működő, néma csőszakasz. A hangszer szíve a hangkamra, a fejnek kb. 4cm-es területe, központjában a nyitott csővég felé terjedhet. A hangszer ezért előre és jobb oldalon sugároz hangot. Ezt a létrejövő hangot a játékos kezeli. Anatómiai felépítése, hangkezelési szintje, valamint a hangszer adottságai együttesen határozzák meg a kapott hangminőséget.
A hangképzés a legfontosabb stúdium és gyakorlat, ami egy életen keresztül állandó csiszolást és gyakorlást igényel. Az e stúdiumok közé tartozó feladatok egyik specifikuma a képzett hang felerősítése az emberi fej üregeinek segítségével. Ezt a technikát az énekesek használják, tőlük tanuljuk el. Eredménye egy vivőbb, dúsabb hang, lényege a hangszer hangjának rezonátor üregek által való felerősítése. Nagy termekben, zenekari kíséret mellett nagy segítséget jelent a fenti technika alkalmazása.
Újításom lényege szintén rezonátor üreg alkalmazása, de most a fuvola fejében. Ha a fejben lévő parafa dugót kiveszem, egy üreget kapok közvetlenül a hangkamra mellett, azzal szoros csatolásban-nem úgy, mint a fenti technika, ahol az arc-fej üregek jóval távolabb vannak a hangforrástól. A 17 mm-en lévő ponton egy vékony aranylemezzel zárom le a csövet, amely egyben továbbadja a rezgést az utána lévő üregnek ill. üregeknek. A fuvolafej bal végén újabb lemez zárja a csövet, ami hangot sugároz: a fuvola baloldalon is szól. A fenti alakítás percek alatt elvégezhető, az eredeti állapot bármikor visszaállítható. Variálható, egyéni beállítás lehetséges. A módszer további kísérleteket igényel a piccoló, altfuvola és basszus fuvolák irányában. A FENTI MÓDOSÍTÁS A FUVOLAFEJBEN KÉPZŐDŐ HANG SZINTE MINDEN TERÜLETÉN POZITÍV VÁLTOZÁST EREDMÉNYEZ.
A fuvolafej teljes hosszában rezonál. Az újonnan kialakított rezonáló rendszer alapvetően megváltoztatja a hangot. A fej szinte önálló életet él, függetlenül a hangszer testétől, az előzőnél sokkal intenzívebben sugározza a hangot. A baloldalon is szól a fej, oly módon, hogy a fej bal oldali záró lemezénél a képzett hang csengése jól hallható, annak intenzitása szabályozhatóan jelenik meg. Ez a jelenség a középregisztertől kiindulva egyre markánsabb, a felső regiszterben intenzíven működik, megadva a hangok fényét, és olyan csengést és kiegyenlített hangszint adva annak, amivel a regiszter kényes pontjai megszűnnek.
A játékos új élménye a bal füllel jól hallható tiszta, csengő hang, amely szabályozható és gyönyörű, homogén hangokat ad. A hangok intenzitása a teljes hangterjedelemben megnő, feltűnő az alsó regiszter G-C közötti mély területe: itt mintha egy rásegítő működne, erőltetés nélkül nagy hangok képződnek. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezen a hangszeren a hagyományos hangképzést át kell értékelni. Több kényes és nehéz terület megszűnik, viszont új lehetőségek kikísérletezése várható, ami egy teljesen új típusú hang kialakulását eredményezheti.
A fuvola hangja nagyon labilis. A hang a befúváskor egy szűk területen szól optimálisan, ettől eltérve torzul. Nagyon nehéz pontosan eltalálni a befúvás szögét, a levegősugár sebességét. Ha erősebben fújod, a hang felfelé megy, ha a hang magasabb lesz és fordítva. Ha kifelé fordítod a fejet, felfelé hangolódik viszont.
Ennek a labilitásnak a kivédésére a szájnyílás és a befúvás szöge állandó korrekciós igazításával tudunk beavatkozni, és talán ez igényel legtöbb figyelmet és időt a hangképzés területén. Állandó gyakorlás és jó hallás szükséges a fuvola alapvető problémájának a kiküszöböléséhez.
Újításommal a fenti problémák szinte teljesen megszűnnek…. A hang pontosan ott szólal meg, ahol a legjobb a helye, onnan sem dinamikai, sem befúvási szög-változással nem mozdul el. Piano vagy fortissimo, ki-be forgatás, teljesen mindegy, ugyanott szól, és a legjobb hangon. Extrém esetben torzul a hang, de csak durva beavatkozásnál. Ugyanakkor megmarad némi korrekciós lehetőség, pl. zenekarban. Az eddigi anzatzolási problémák megszűnnek, az eredmény egy szokatlanul homogén játék a partnerekkel. A vibrátó is máshogy működik, az eddigi hangmagasság-változás helyett marad a dinamikai lebegés. A beépített rezgő aranylemezek hatására az ezüst fuvolafej is arany hangszínt kap.

Az nyilvánvaló, hogy a fixált 17 mm-en le kell zárnom a fejet, mert csak akkor szólal meg a fuvola. Ezt a lezárást egy nagyon vékony arany lemezzel oldottam meg, ami a közvetlen mellette képződő hang rezgését átveszi, és továbbítja a lemez mögötti rezonátor üregbe. Ez a rezonátor visszahat a fuvola eredetileg képzett hangjára, azt megsegíti oly módon, hogy felerősíti a felhangokat. Ezzel tömörebb, nagyobb, hajlékonyabb, hangolás szempontjából konkrétabb hangot eredményez úgy,  (és ez az új az eddigiekhez képest!), hogy az már a kialakult fuvola hangot manipulálja. Ellentétben az eddigiekkel, ahol az összes változás a fejen, mind a hang megszólalását segítette elő. Már így is szól a fuvola, de a rezonátor kialakítása végett a cső végét hasonlóan lezárom egy másik arany lemezzel. Van olyan fuvolafejem, amibe egy vagy akár két új lemezt tettem. Ebben az esetben egy rezonátor üreg helyett kettő vagy három is működik a fejben…
Egy azonos kvalitású arany fuvola ára majdnem négyszerese egy ezüst hangszerének. A különbség, amit kapunk, és ami hangszínben jelentkezik, nincs arányban ezzel. Zenekari használatában vitatott az arany fuvola előnye.
Szisztémám egy olcsó, eredményes, variálható és bármikor az eredetire visszaállítható megoldást jelent. Az aranylemezek biztosítják az arany fuvolák hangszínét, mégis megtartva az ezüst fuvola karakterét, kiegészítve a fenti újdonságokkal.
Az átlagos szintű hangszerek jól demonstrálják a fuvola alapvető hibáit. Ha alap- és középregisztert nézünk, a G- hangtól lefelé haladva egyre színtelenebb és egyre alacsonyabb, míg G-től felfelé egyre élesedik és magasodik a hang. A regiszterváltásnál a D-Disz-nél zökkenő van. Közismert a két szélső hang E-Cisz-problematikája. Az alapregiszter mély hangjait rendszeresen kell gyakorolni és speciális befúvást igényel ennek beállítása.
A felső regiszter teljesen más problematikával rendelkezik. A D alacsony, Disz-E magas, Fisz- Gisz- E- a biztos, tiszta intonálás miatt speciális mechanikai megoldást igényelne, ami csak az E hangnál valósult meg. B alacsony, C magas. Az egész felső oktávra jellemző a labilitás (más szóval hamisság), a hangszín kiegyenlítetlensége.
Egy minőségi fuvola elsősorban ezek javításában mutat előnyt.
Ezek a jellegzetes problémák most megszűnnek. A teljes hangterjedelemben a hangok tiszták és homogének. Minden hang optimális a hangszín, tömörség, tisztaság tekintetében, ezért nincs hang, ami más lenne, mint a többi. A legalsótól a legfelsőig teljes homogenitás a jellemző. A fuvola dinamikai adottságai megnőnek.
A megjavult és megerősödött felhangrendszer eredménye, hogy a hangszer szinte magától szól. Lecsökken a hang beindulási tehetetlensége, hamarabb gerjeszti a hangot, ezért az indítás jobb. Ez kihat a staccatókra. A nyelvindítás mellett további lehetőségek vannak a rekesz-, torok- és szájindításokra, amik az előadói eszköztárt színesítik. A megjavult hangviszonyok takarékosabb levegő felhasználást tesznek lehetővé, és az így megspórolt levegőt a hangszer megnövekedett dinamikai lehetőségének kihasználására van mód felhasználni.
A fej bal oldali végét lezáró aranylemezre jól illeszthető a megfelelő nagyságú tapadó mikrofon. Ezt egy hangoló géppel csatlakoztatva a külső hangoktól függetlenített, állandóan ellenőrizhető kontrollt kapunk a hangtisztaságra.

Kovács Kornél

<-az előző cikk ebben a sorozatban

a következő cikk ebben a sorozatban->


Dugók és koronák I. - Galway-Nagahara

2012 04 07

Úgy tűnik lesz egy legalább három részből álló sorozatom a fuvolafej dugójával illetve koronájával kapcsolatban. A téma azért is rendkívül izgalmas, mert nagy cégek és kisebb műhelyek hosszú évek óta keresik az optimális megoldást. Mindenki ismeri a fuvola fejében lévő dugót, amiről annyit tudunk hogy néha nem árt ellenőrizni a helyzetét, különben gondokat okozhat, már csak azért is, mert ha hosszabb ideig nem nézünk rá akár bele is rohadhat a fejbe… A dugó maga, régebben egy egyszerű parafadugó volt - mint a boros üvegekben… - de manapság inkább műanyag dugót használnak a fuvolában és a boros üvegekben is. A korona pedig egy, a fuvolafej lezárására szolgáló díszítő elem. Így volt ez eddig, de ez hamarosan megváltozhat.

A témában való elmélyedéshez és kedvcsinálásként is következzen itt egy rövid hír a Nagahara által kínált dugókról. Ők voltaképpen minden fejet felszerelnek már egy, a James Galway-al közösen kialakított dugóval  és koronával. Ezüst fejhez ezüst dugó/illetve nehezék jár, aranyfejhez ugyan ez aranyból.  Egyébként - kissé előreszaladva a témában - úgy tűnik minden fejlesztő alkalmaz egy nehezéket is (magán a dugón és a koronán kívül), amelynek súlya variálható. A nehezék súlyát a vásárló választja ki saját, egyedi igényeinek megfelelően.

Ugrás a Nagahara oldalára - klikk a képre.

A szett alapvető  feladata, hogy magát a dugót stabilan rögzítse a helyén, illetve ne engedje zörögni. A gyártó szerint a fuvolások tapasztalat azt mutatja, hogy könnyebbé válik az artikuláció, a pianissimo hangok indítása, valamit a magas hangok intonációja és magvassága. További előnye, hogy a hangminőség a középregiszerben és a mélyregiszterben is csillogóbb lesz.
Idekívánkozik még néhány ismeret a Nagahara céggel kapcsolatban. A kis műhely 1990 óta nötte ki magát meghatározó céggé, és - nem mellesleg - Sir James Galway jelenleg Nagahara fuvolán játszik. Modelljeiket több saját szabadalommal szerelték fel (erről is érdemes lenne egyszer hosszabba írnom…) és áraik a csillagos égig terjednek, legdrágább hangszerük ötvenezer dollár körül van… .

a következő cikk ebben a sorozatban->