Ideje volt már, hogy hazai felvételekből is válogassak. Ma Hartai Ferenc került sorra, akit már az én generációm egyáltalán nem hallhatott. Ma hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy fuvolázni csak most tudnak az emberek, még is, amikor előkerülnek a régi felvételek alaposan rácáfolnak az ilyen gondolatokra. A beszámolok szerint Hartai igazi virtuóz volt, képességét egész életében megőrizte, emellett még a hazai fuvolaoktatás meghatározó alakja is volt. A felvétellel kapcsoltban külön felhívnám a figyelmet a kadenciákra, amelyek önmagukban is szép, megoldandó feladatot jelentenek. Nézzük most a lexikális adatokat: Hartai Ferenc [Hochstrasser] (Nagyzsám, 1895. ápr. 2. – Budapest, 1970. máj. 5.): fuvolaművész, főiskolai tanár, érdemes művész (1954). A budapesti Zeneakadémián tanult, 1921-ben az Operaház s egyben a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarához került. Számos sikeres szólókoncertet adott hazánkban és külföldön is. 1949-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. Mindkét működési területén éveken át nyugalomba vonulása után is dolgozott.
Hartai Ferenc bélyegzője és aláírása Chamus: Chanson et Badinerie kottáján
Kattintsunk a gramofon ikonra!
.