“Tavaszi hadjárat” – olaszországi győzelem

Vannak, akiknek a tavasz szó szerint az újjászületést, valami újnak a kezdetét jelenti. Ilyen lehet például egy jól időzített, nemzetközi szintű versenygyőzelem is. Ha valaki elég messzire üti el az ilyenkor  felkínálkozó labdát sokáig táplálkozhat az elér eredményből – és további sikereket érhet el. Az, hogy hazai fuvolások rendszeresen dobogós pozícióba jutnak egy-egy nemzetközi szintű versenyen, nem újdonság. Az viszont igen, hogy elsőként én készíthettem beszélgetést a két érintettel, akik voltak olyan kedvesek és vállalkoztak egy blog-interjúra. A fuvoladuó két tagjával, Nagy Etelka Rózával és Barta Ágnessal beszélgettünk friss, olaszországi versenyélményükről.

A lányok nem pezsgőznek, mint hittem – ezek a serlegek.

- Tulajdonképpen milyen verseny volt ez, és mikor kezdtétek el a felkészülést?
A „18. Concorso Nazionale di Musica da Camera” – ez a hivatalos neve a versenynek. A helyszín a „Villa Rospigliosi-Lamporecchio” volt, és 2012 március 23-25 között került megrendezésre. A zsűri tagjai voltak:
Daniela De Santis (zongorista , előadóművész és kamarazene docens, a „Cherubini  Conservatorio”-ban, Firenzeben),
Antonio Fornaroli - klarinétművész, és docens, a „Scontrino Conservatorio”-ban, Trapani-ban,
Rieko Okuma – fuvolaművész, a verseny szervezője,
Francesco Pepicelli - gordonkaművész, kamarazene docens, a „Morlacchi Conservatorio”-ban, Perugia-ban,
Maurizio Valentini – fuvolaművész, docens, „Accademia Internazionale Incontri con Maestro, Imola-ban, műveszeti vezetője az „Accademia Internazionale di Musica di Novarra”-nak,
Joseph Vella – zeneszerző, és karmester, a Máltai Egyetem docense.

- Régóta játszotok együtt?
Ágival még a Miskolci Főiskoláról ismerjük egymást, ahol hobbiból játszottunk együtt. Ági 2008 novembere óta tanul Trento-ban, és mióta idéntől én is itt tanulok, komolyabbra fordítottuk a kamarazenélés iránti vágyunkat. Ahogy kijöttem novemberben, rögtön elkezdtük gyűjteni a darabokat, mostanra egész komoly repertoárunk gyűlt össze, és továbbra is szeretnénk bővíteni programunkat.

- Így együtt voltatok már hasonló versenyen?
Ez volt az első versenyünk, és innentől amire tudunk elmegyünk majd.

- Mennyi időtök volt felkészülni?
Erre a versenyre kb. februárban kezdtünk el konkrétan felkészülni. Az egyik darab – Antonio Casagrande: Bagatelle per due flauti – , utolsó tétel január 31-én lett kész…
A versenyen 30 percnyi szabadon választott programot írtak ki. A mi müsorunk ez volt:
- W.F. Bach: e-moll szonáta 2 fuvolára
- Petrassi: Angyalok párbeszéde
- Omar Acosta: El Diablo Suelto
- Antonio Casagrande: Bagatelle per due flauti

- Ez utóbbi darabot pont erre az alkalomra készült?
Antonio Casagrande nekünk írta a darabot, de nem a versenyre hisz meg akkor nem is tudtunk erről a lehetőségről. Egyébként októberben kezdte el a darab komponálását, amikor már tudta, hogy ketten fogjuk előadni. Mint már említettük, a művet január 31-én fejezte be, és a már meglévő tételeket szorgosan gyakoroltuk. Februárban pedig komolyra fordítottuk a verseny kérdését.

Kik segítettek a felkészülésben?
A felkészüles során többen meghallgattak: Emilio Galante, akinél Ági végzett, és akinél én jelenleg is tanulok. Az El Diablo Suelto kottáját is tőle kaptuk. Giancarlo Guarino, aki kamaratanár itt a Conservatorio-ban, Andrea Dindo, akinél az “Steinway” Akademián tanulunk Veronában mindketten, kamarazene szakon. Egy alkalommal eljatszottuk a műsorunkat a fuvola tanszaknak, egy másik alkalommal pedig a barátainknak adtunk házi koncertet. Antonio, a zeneszerzőnk jóvoltából lehetőségünk adódott egy cd-felvételre, amin hallható lesz a programunk. Rengeteget számított, hogy mindketten Csetényi Gyula tanár úrnál tanultunk Miskolcon, közösek az alapjaink, és sokat tanultunk Gyöngyössy Zoltán bélapátfalvi kurzusain is. Még meg kell említenünk persze a Flautanduó-t (Illés Eszter és Fábián Tímea) is, akik nagy hatással voltak ránk. Sem azelőtt, sem azóta nem láttunk ilyesmit, hogy egy fuvoladuóból ennyi mindent ki lehet hozni. Ők mindig példaként állnak majd előttünk.

Hány résztvevő volt és milyen volt a mezőny?
19 duó volt, 2 kvártett, és 1 trió. Az együttesek 90%-a zongoraduó volt, valamilyen szólóhangszerrel, rengeteg volt a hegedű-zongora duó, de volt szaxofon-zongora, egy fuvola-zongora, egy cselló-zongora, egy gitár-fuvola összeállítás is. Mi voltunk az egyetlen fuvoladuó.

- Milyen jutalmak jártak a díjhoz?
A díjjak különféle kategóriákba voltak sorolva: I,II, III, IV díj volt. Az első díjon belü pedig 100/100 pont volt a „Premio Assoluto” és 100/95 „Primo Premio” ez utóbbit nyertük mi. A „Premio Assoluto”-t elnyert duók 1500 illetve 400 Euro-t nyertek, és koncertezési lehetőségeket. Mi diplomát kaptunk és egy serleget.

- Milyenek voltak a körülmények? (szállás, szervezés)
A villa , ahol a verseny megrendezték, 17. században épült . A Rospigliosi család használta az 1900-as évek elejéig, kesőbb a Sweiger család birtokába került, most különféle rendezvényeknek ad otthont. A terem ahol játszottunk fantasztikus volt, freskókkal teli, kupolás, ami elősegítette a jó akusztikát.
A szállás egy mókás történet. A szervezők 4 hotelt ajánlottak, de mi nem éltünk a lehetőséggel, ezért a coachsurfing.com oldalon kerestünk szállást. Az első éjszakát egy hegyi faluban töltöttük, két kutya társaságában, a második két éjszakát pedig egy újságíró lány házában. Mindketten nagyon kedvesek voltak, fantasztikus élményekben volt részünk. Megismerkedtünk sok új emberrel, soha nem fogjuk elfelejteni.
Az utolsó este volt a gálakoncert, amikor a „Premio Assoluto” díj sorsáról is döntöttek. A koncert után a zsűri még egyszer külön gratulált nekünk, és meghívtak csak kettőnket a záró vacsorára. Itt lehetőségünk beszélgetni a zsűri elnökével, és a bizottság többi tagjával is, akik elmondták, hogy egyhangúlag szavazták meg nekünk az első díjat.
Összességében ez a verseny egy pozitív lökést adott mindkettőnknek, hogy továbbra is folytassuk, és megmutassuk, hogy mit tudunk. Valamint bebizonyosodott az is, hogy a sok hegedű-zongora duó között egy fuvola duó is remekül megállja a helyét.

- Mikor éreztétek, hogy van esélyetek egy olyan mezőnyben, ahol ennyire uralkodó a vonós „jelenlét”?
Ez egy nehéz kérdés. Ahogy eljátszottuk a műsorunkat, pozitív volt az élményünk. Éreztük jól sikerült, de nem tudhattuk, hogy ebben a mezőnyben mennyire álltuk meg a helyünket… Amikor már az eredményhirdetésre vártunk, akkor találkoztunk egy ismerős gitártanárral, aki megemlítette, hogy a verseny utáni vacsorán a zsűri elégedetten beszélt rólunk. De igazából még akkor se hittük el, hogy nyertünk, amikor kimondták a nevünket. A bátorsággal egy percig nem volt gond, mert mindketten éreztük, hogy végre eljött a nap, amire már régóta vártunk! Nem tántorított el az sem, hogy a sok Beethoven, Schumann, Brahms…stb. szonáták mellett bevállaltuk a mi kis frappáns műsorunkat. Igyekeztünk különböző stílusú és érdekes műsort összeállítani. Szerintem sokat számított felkészültségünk mellett a magabiztos kiállásunk is, amit utóbb a zsűri meg is említett.

- Esetleg lesz a duónak állandó neve, vagy ilyet még kori kérdezni?
A duó nevén még gondolkozunk. Van egy szentimentális elképzelésem, de még nem találtunk ki semmi konkrétet…

- Így a beszélgetés vége felé megszokták kérdezni, hogy mik a további tervek, de már elmondtátok, hogy szeretnétek más versenyeken is elindulni. De addig is mikor és hol hallhatunk Titeket itthon?
Elég kevésszer jutunk haza, de ha lenne alkalom, állnánk elébe. Koncertre nagyon szívesen vállalkoznánk bármikor, mi örülnénk a lehetőségnek!

Köszönöm a beszélgetés, és GRATULÁLOK!


A bejegyzés kategóriája: Napról-napra, Nincs kategorizálva, cikk, interjú, kép, új kotta
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!