A Magyar Rádió Bartók adója spontán módon emlékezett meg apukám 75 születésnapjáról. Az alkalomra két versenyművet és egy-egy kamaraművet válogattak, amelyet az alábbi hangszóró ikonra kattintva hallgathatunk meg a Rádió archívumában.
Ars nova – a XX-XXI. század zenéje
1. Szelényi István: Szonatina egy tételben (km. Szelényi László – zongora),
2. Huszár Lajos: Serenata concertante (km. Budapesti Vonósok, hangversenymester: Bánfalvi Béla),
3. Fekete Győr István: Három duó fuvolára és zongorára (km. Krazue Annamária),
4. Madarász Iván: Flautiáda (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vez. Drahos Béla)
A mikrofonnál: Varga János, Szerkesztő: Bánkövi Gyula.
Néhány hónappal ezelőtt még fogalmam sem volt erről a zeneszerzőtől. Ha valaki álmomból felriasztott volna, hogy mondjak egy jelentős 20. századi amerikai komponistát és is a Cage, Reich, Glass triumvirátusból mondtam volna valakit. Mára ez megváltozott.
Hogy a lexikális adatokkal kezdjem, George Crumb 1929ben született, ma is élő amerikai szerző. Számos elismerés birtokosa, így 1968ban Pulitzer díjat kapott a Echoes of Time and the River-ért, és 2000ben pedig a legjobb kortárs mű Grammy díjat vehette át a Star-Child-ért.
A Vox Balaenae-t 1968ban kezdte komponálni, miután a 60évek elején megismerkedett néhány bálnaéneket bemutató felvétellel. A mű lényegében egy fuvola-trió, ám rossz nyomon járunk ha Haydn és Pleyel klasszikus kamarazenei falatjaira asszociálunk. Crumb nem elektronikus szerző,de csaknem minden művében alkalmaz erősítést, így van ez itt is. A darab jól példázza a szerző természetközeli attitűdjét, amelyben a Természet nagybetűvel értendő. Nem csak a velünk élő élővilágról van szó, hanem egyfajta prehisztorikus hangütésről is, sőt tágabb értelemben a Természet Crumb-nál az Univerzumot jelenti. A darabban a bálna – e prehisztorikus korból itt maradt emlős – énekén keresztül ezt tökéletesen sikerült megragadnia.
Hosszúszárnyú bálna
Ami a formát illeti a mű 8 tételből áll: a művet a fuvola vokalizációja nyitja, ezt követi a téma (Sea Theme), és az 5 variáció, amely földtörténeti korokról lettek elnevezve. A kompozíciót a Sea-Nocturne zárja. Ennek ellenére még is a művet háromrészesnek érezzük. Ennyit a formáról, és ne is szeretnék többet mondani, nehogy az egekig magasztaljam. Mindenesetre erősen pironkodtam amikor elő alkalommal meghallgattam, hogyan lehetséges, hogy pont ezt a több, mint 40 írt jelentős művet még nem ismertem…
A művet Crumb 1969ben kezdte felvázolni és a New York Camerata mutatta be 1971ben. Ezzel a darabbal folytatódik a repertoár sorozatom, ahol George Crumb néhány nap emésztési idő után újra vendégünk lesz egy másik kompozíciójával. A ma tárgyalt műből két felvételt tette, fel: az elsőn jól látható a szerző szándékának megfelelő szcenárió – kék háttér és a maszkolt játékosok. A második felvételen követhetjük a kottát. És azért is, mert a darabra bőven ráfér a többszöri meghallgatás is.
Christina Smith – fuvola, Paula Peace – zongora, Brad Ritchie – cselló:
Az alábbi felvételen követhetjük a darabot kottából, az előadók - Atlanta Chamber Players:
1- Vocalise (…for the beginning of time) [2:48]
2- Variations on Sea-Time [7:02]
– Sea Theme [7:02]
- Variation 1 – Archeozoic [8:39]
- Variation 2 – Proterozoic [10:20]
- Variation 3 – Paleozoic [13:19]
- Variation 4 – Mesozoic [14:37]
- Variation 5 – Cenozoic [15:57]
3- Sea-Nocturne (…for the end of time) [18:26]
Nemrégiben megnéztem videóim Youtube-statisztikáját. Számomra is meglepetést jelentett, hogy videóimat főleg az Egyesült Államokból nézik, ezután Japán következik, és csak a harmadik helyen van Magyarország. Míg az USA-ból jövő “látogatókra” nem igazán van ésszerű magyarázat, addig a japán megtekintésekre van: valószínűleg japán szólista barátom, Masahide Kurita honfitársai pörgették meg a számlálót.
Érthető módon Magyarország után Egyiptom jön, hiszen Gamal-Abdel Rahim műveinek felvétele – még ha csonka is – kuriózumot képvisel, ő Egyiptom nemzeti zeneszerzője. Egyiptomot Németország és Olaszország követi quasi holtversenyben.
Ami a legnézettebb videókat illeti az Offenbach Barcarolle magasan vezet több mint 6000 megtekintéssel – a valószínű magyarázat itt is Kuri személye – már azon kívül, hogy eléggé jól adjuk elő a darabot…
Czeloth-Csetényi Gyula – flute, Masahide Kurita – flute, Surányi Bea – piano
Az ezután következő videó a Bartók – Magyar parasztdalok ; közel 5000 megtekintéssel. Lehet, hogy a magyar előadás miatt keresték fel sokan a videót. Hozzá kell tennem, a darab abban az időben került fel, amikor a Youtube 10 percben korlátozta a feltöltést, és így ketté van szelve – sajnos… Valamint, hogy a japánban készült koncert-DVD-ből máig sem sikerült elfogadható hangminőségű kivágatot készítenem nem tudom miért – DVD lejátszóval makulátlan a hang, már minden beállításban próbáltam, de kimentve torz lesz.
Czeloth Csetényi Gyula – flute, Surányi Bea – piano, 2001 demo CD.
(2 percnél az Eloy Flutes fuvolái láthatóak a magyarországi kiállításon, ahol a fuvolákat meg is szólaltattuk, de a felvételen a saját A.R. Hammig-omon játszom Elek Tihamér fejjel).
Gaubert Románc című darabja nem videó, hanem cd-ről kimásolt felvétel állóképpel; mivel ez az anyag a címlapon van lassacskán 2500 megtekintést mondhat magáénak.
Érdekesség még két amerikai vonatkozású videó. Gary Schocker nekem ajánlott Early Spring című darabja tudtommal az egyetlen felvétel a neten. Mivel Gary neve elég vonzó a Youtube keresőjének is a koncertfelvétel közel 400, a próbán készült felvétel kb. 450 megtekintést ért el. A másik kiugró adat David Chu fuvolafejeinek tesztje; az egyik videó több mint 700, míg a másik közel 1000 megtekintéssel büszkélkedhet. Mivel David elég jó nevű fejkészítő, és nem nagyon vannak feltöltve tesztek a munkáiból valószínűsíthető, hogy ezért keltették fel az érdeklődést ezek a videók.
Rehersal with Éva Csősz (piano), played by David Chu’s woodenheadjoint. (A koncertfelvétel itt található).
A Gamal-Abdel Rahim anyag egy 1994es félbehagyott (nem rajtam múlt…) cd-felvételnek a digitalizálása, amit néhány éve töltöttem fel. Művei közül az Osiris című balett töredékes lemezfelvétele viszi a prímet 1300 megtekintéssel – íme a szerző lejátszási listája.
Madarász Iván három fuvolaversenyt is írt (eddig…) hazai fuvolásaink számára: Concerto F(L)A – Bálint János számára; Flautiada – Csetényi Gyula részére (apukám); és a Episodi Concertanti-t Gyöngyössy Zoltánnak.
Ez utóbbi még nem szerepel a fenti wikipédia címszóban. Az Episodi-t – ismert okokból – Oross Veronika rögzítette felvételen; a Hungaroton oldalán bele hallgathatunk.
Madarász Ivánnal Illés Eszter készített interjút 2009ben az akkor még létező Fuvolaszó hasábjain, itt olvashatjuk.
Boldog születésnapot kívánunk!
Szigeti István: Hommage a Madarász
Madarász Iván: Concerto FLA
NobilArt koncert Matuz Gergely fuvola, Artemisia kamarazenekar
Vezényel: Gulyás Nagy György
Nagy Ákossal készített rövid beszélgetésemnek kettős aktualitása van. Az egyik, hogy a m2 műsorra tűzi ma a Kortársak az A 38 hajón: Fuvolamaraton – Flute Charm címmel a koncert felvételét. Hogy egész pontos legyek az adás már nem hétfőn lesz, hanem 00:05 perckor kedden – hogy ez este, vagy hajnal mindenki eldöntheti maga. A másik aktualitás a Mennyi fuvola (Ame no nori fue) című fuvoladarab, amelynek egyik verziója a tv műsorban is elhangzik, illetve azóta újabb változat készült belőle – ennek okán szólítottam meg a szerzőt.
Kedves Ákos, kezdjük tehát azzal, hogy adva van egy szóló darab – ami mostanában elég nagy népszerűségnek örvend, mondhatni az egyik legjátszottabb mű. Az Ame no nori fue-ról (Mennyei fuvola) van szó, amelyből szerzője, Nagy Ákos most új verziót készített.
Kérlek, igazíts el minket a verziók között – nyilvánvaló módon a szólóverzió az első. A második változatról is beszámoltunk ezen a blogon, kérlek erre is utalj vissza mielőtt a legújabb változat bemutatásába kezdenél!
Nagy Ákos: Nem tudom, hogy melyik a legjátszottabb fuvolamű ma Magyarországon, de végül is nem is fontos. Egy darab értékét azt hiszem nem a játszottsága dönti el. Egy kompozíció kapcsán egyetlen egy dolog fontos, tudniillik az, hogy régi, vagyis már ismert és ismeretlen, új esetleg még nem ismert, vagy nem felismert elemei, hogyan illeszkednek, illeszkednek-e egyáltalán és az, hogy a szerzői szándék megvalósul-e. Ezenfelül fontos az absztrakció és annak színvonala. Ha ezek mindegyikére őszintén igennel válaszolunk, akkor jó darabról beszélhetünk. A többi a managerek, a brandépítők és a zenetörténészek dolga. Engem sose érdekelt az, amit mesterségbeli tudásnak hívnak; tudom a zeneakadémiákon ez egy elengedhetetlen tényező. Számorma ez teljesen érdektelen. A “fogások” nem zsigeri, hanem tanult válaszok, csak kondíció kérdése az egész s a darab és szerzője ettől még mindig lehet pocsék és teljesen érdektelen.
Ame no nori fue című 2007-es művem, amit egyébként egyáltalán nem tartok sikerültnek, többféle előadásmódban és többféle modorban is megszólaltatható, amire a kottakép és annak írásos szövegezése is utal. (Itt lent hallható Détári Anna előadásában).
Ame no nori fue paraphase – amire gondolsz, mint második verzió – a Veiled wince (Fátyolos rezdülés) című fuvolakvártettem utolsó, záró tétele, amely a nyitó tétel parafrazeált változata. Az eredeti anyagot kommentárokkal dúsítottam, amelyek egymásba kapaszkodó heterofon hangszőttesként úsznak a szóló hangszer alatt. Kusza ritmusaik a nagy tempó miatt körülbelül az észlelési határ értékén mozognak, így néhol összefolynak, néhol kitisztulnak és ‘valódi dallamként’ hatnak; persze mindezek nagyon rövid, egy-két ütemig, ideig tartó kommentárok, leágazások az anyag testéről.
Veiled wince (Fátyolos rezdülés) – felvétel és kottakép, (ez a verzió hangzik el a televíziós műsorban is:):
Korábban már említettem ellenérzésemet a lejegyzett zenék kapcsán. Beszéltük, hogy a “zenei gyapotszedők” státuszát egyszer s mindenkorra szeretném felszámolni, ezért gyakori, hogy darabjaim bizonyos pontjain szöveges instrukciók találhatóak, amelyek egyfajta támpontot, eligazodást adnak csupán; irányítják a muzsikust, de a játékukat nem kötik gúzsba, hanem felszabadítják. Nemcsak szeretem, de vágyom is, hogy műveim új és újabb formában is létezzenek. Az irányított és a szabad improvizáció évek óta nagyon fontos részévé vált kompozíciós technikámnak. 2013 őszétől Keresteš Szabolccsal és Baráth Bálinttal Tri(o)KeBaNa néven alkalmi formációkat alkotunk hangfestőkkel a Hungarian Soundpainting Orchestra zenészeivel és más muzsikusokkal.
A Műcsarnokban hallott verzió [Visszképek és tükörhangok 2015.01.29. Ittzés Gergely előadása itt fent - a fenti videó] éppen ezt a parafrazeált variánst folytatja. Gergő megkeresett, hogy szívesen előadná a darabot. Kérése azonban az volt, hogy valahogy tegyük indokolttá, hogy a kompozíció bekerül egy elektronikus zenei koncert elejére, tehát dolgozzunk vele. A megoldás adott volt: felvettük többféle módon a leírt anyagot, amit én otthon manipuláltam. Ezeket aztán meghatározott helyen elindítja egy technikus az élő játék közben.
Elképzelhető, hogy készítesz még más változatokat is a darabból? Nagy Ákos: Elképzelhető. Illetve, mint utaltam rá többször is, folyamatosan változik a darab, mert akik eddig előadták mindig saját képükre szabták a megkötések szerint s mindig változtattak valamit azon, ahogy előzőleg megszólaltatták. Tehát ők folyamatosan átírják. Matuz Gergely a be/kivonuláskor (a darab elején és végén) például a cső másik végét fújja meg. Angeliki Sousoura értelmezése egészen más, mint Détári Annáé vagy Bán Mátéé és sorolhatnám a többi fuvolást…
Hamarosan a televízióban láthatjuk viszont a Fuvolamaraton című koncertről készült felvétel Az A38 Hajó színpadán című filmsorozatban. A hangversenyre 2014 október 26án került sor. Talán annyi elmondható – mivel ott voltam – hogy mind darabok, mint előadók tekintetében széles áttekintést nyújtott a koncert a mai, hazai fuvolazenét illetően. Akik ott voltak egész biztosan megnézik újra, akik lemaradtak róla bepótolhatják, itt a lehetőség! Érdemes…
Az adás időpontja: 2015.02.09. – hétfő TV csatorna: m2
Baráth Bálint zeneszerzőt korábban már én is megszólaltattam, az interjút itt találjuk. De ezt az interjút Szabó Kriszta készítette, a folytatáshoz a linket az idézett szöveg végén találjuk.
- Hol helyezed el magad a kortárs zenei életben?
- Nehéz megmondani, manapság nincs egy közös zenei nyelv, ahol bárki is el tudná helyezni magát. Ami azt illeti, én az akusztikus zenében összefoglaló típusnak, az elektronikusban viszont keresőnek mondom magam. Ellentét ez is, amint annyi minden nálam. Előadóként mindenféle zenét szeretek játszani, mert hiszem, hogy az, aki arra jut, hogy komponáljon és ezért ki is áll, rendelkezik egy ötlettel vagy logikával, amivel érdemes foglalkozni. Egy jó példa erre Ravel Le Gibet című darabja.
Egy újabb felvétel Szimicsevics Judit és Ötvös Gábor kettősétől. Ők már több alkalommal vendégeskedtek ezen a blogon az elmúlt hónapokban. Ez a legújabb, tüzes felvételük jól jön most, amikor az időjárás nem tudja eldönteni milyen évszak is van.
A szerző ez alkalommal is zongorista.
