Improvizációk és szólók hallhatók négy tehetséges művész előadásában.
Fellép:
Matuz Gergely (fuvolák), Nagy Ákos és Baráth Bálint (elektronika), Fazekas Ábel (klarinét, szaxofon).
Műsor:
Igor Stravinsky: Három darab szólóklarinétra Baráth Bálint: Spectrum etude no. 1. Nagy Ákos: Hommage á Mark Rothko Baráth Bálint: Arcane bloodstain Nagy Ákos: Recitazioni to Ádám Kondor Matuz Gergely: Március 18. Baráth Bálint: Cavitation control Nagy Ákos: Chiaroscuro John Cage: Sonata for Clarinet
“A tudomány jelenlegi állása szerint az ember képes külső ingerek révén módosítani az agyában zajló folyamatokat. Az eköré épülő úgynevezett brainwave synchronization az agynak azon a képességén alapul, hogy EEG-frekvenciáját (az agyhullámot) a legerősebb külső inger frekvenciája felé tolja el.
Lehetnek-e ezek a külső ingerek zenei ingerek? Lehetséges-e olyan zajkomponensű hangmintákkal dolgozni, amik egy másfajta akusztikai és illuzórikus térben zeneivé válnak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén végezzük mikroszkopikus alapkutatásainkat.
Az ember alkotta zene egyenrangú bármilyen más természeti jelenséggel. Gondoljunk csak a víz, a föld, a levegő, a lombok, a madarak zenéjére. Tartsuk szem előtt azt is, hogy a természettől tanultunk zenélni! A rigók közel 3000 dallamot ismernek, és ezeket még variálni, tropizálni is képesek.
Egy bármilyen hangzó környezet mindenkire hat, vagyis mindenféle monoton zaj, ricsaj idővel átlép a tudatküszöbön. Ha elkezdünk rá figyelni egy sor dallamot, ritmust kihallhatunk belőle. Innét már csak egy egyszerű lépés, és máris rájövünk, hogy mi magunk nemcsak befogadói, de létrehozói is vagyunk a bennünket körülölelő környezetnek, az abban zajló eseményeknek. Azáltal, hogy mi szűrjük meg és alakítjuk tapasztalataink és benyomásaink által, érzékszerveinken keresztül a világot.”
Egy kedves kolléga megkeresett egy régi – egész pontosan 1997es – átiratommal kapcsoltban, hogy nem adnám-e neki kölcsön. Az anyagot nem volt egyszerű visszakeresni, igazából teljesen el is felejtettem, hogy valaha csináltam ilyet, de szerencsére floppy-n még megőriztem. A darabot Darius Milhaud – a francia hatok jelese – jegyzi, egész pontosan egy tétel, – a 11. – a Le carnaval d’Aix-ból (1926), címe Souvenir de Rio. Valójában egy rövid tangó, gyors középrésszel. A darab egyik legelső átiratom volt, a fuvolaszólam itt látható:
Darius Milhaud (1892-1974) – Le carnaval d’Aix, Op. 83b
Fantázia zongorára és zenekarra a Salade (Op. 83) című balett nyomán.
I. Le Corso 0:00
II. Tartaglia 1:22
III. Isabelle 2:46
IV. Rosetta 4:28
V. Le Bon et le Mauvais Tuteur 6:34
VI. Coviello 8:44
VII. Le Capitaine Cartuccia 9:19
VIII. Polichinelle 11:33
IX. Polka 12:04
X. Cinzio 13:29 XI. Souvenir de Rio (Tango) 15:00
XII. Finale 16:51
Carl Seeman – zongora, vezényl: Darius Milhaud. A Luxemburgi Rádió Zenekara játszik, 1969.
Pénteken, azaz holnap kerül sor a Zeneakadémia szokásos, házi fuvolaversenyére, amely a három akadémiai tanár növendékeit rangos grémium zsűrizi. A verseny nyilvános, összdíjazása 150.000 forint, és a Semmelweis utcai épületben, a fuvolának nem igazán kedvező 110es teremben kerül megrendezésre 10 órától.
Nem szoktam filmeket ajánlani, mert nincsenek fuvolázással kapcsolatos filmek… A minap azon gondolkodtam, van-e olyan film amiben a fuvolázás, mint olyan, központi szerepet kap. Rá kellet jönnöm, hogy nem tudok ilyesmiről. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy a fuvolázást viszonylag nehéz jól megjeleníteni egy színésznek, épületes téma sincs igazán, hiszen ki kíváncsi mondjuk Quantz, Theobald Böhm, vagy a világutazó virtuóz Terschak kalandjaira – már mint rajtunk kívül. A moziban is a zongora-hegedű uralkodik tehát, mint a való életben. Egyetlen példát tudok a hazai filmgyártásból, és ez pedig a Kalózok. A film főszereplőjét, Gubás Gabit nem más, mint a hazai fuvolázás nagyasszonya, Horgas Eszter trenírozta a szerepre, ha jól tudom. És ne felejtsük el azt sem, hogy ebből a moziból lépett elő anno a Jazz+Az zenekar is, de – ahogy ezt mondani szokták – ez már történelem. Nem érdektelen az a részlet sem, hogy a filmbeli és a valóságos zenekar vokálos lánya Behumi Dóra igazi fuvolás.
Az egyetlen, nemzetközileg is jegyzet film mostanában, amiben valamiféle fuvolázással találkozhatunk A Tolmács volt, itt Nicole Kidman egy afrikai fuvolaféleségen játszott:
A fenti kis bevezetés csak arra volt jó, hogy némi fuvolás vonatkozást is csempésszek a bejegyzésben, ugyan is a film amiről szó lesz nem tartalmaz semmilyen fuvolázást. Az 1981es amerikai The Competition című film cselekménye egy nagy zongoraverseny körül zajlik, Richard Dreyfuss és Amy Irving főszereplésével. A magyar felmenőkkel is rendelkező Richard Dreyfuss a 70es években igen foglalkoztatott sztár volt. Ő játszotta a főszerepet Spielberg Harmadik típusú találkozások-jában és a Cápában is – hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ami a filmet illeti, én annak idején a hazai TV-ben láttam, legalább két alkalommal. A több, mint 2 órás nagyjátékfilm egy romantikus történet, ennek megfelelően kapott magyar címet is, a végtelenül idétlen Szerelemverseny formájában.
Amiért az egész érdekes lehet nekünk, zenészeknek az, hogy a film rendkívül jól visszaadja a nagy zenei versenyek hangulatát, meggyőzően mutatja be a versenyzőkre nehezedő nyomást. Van itt magát protezsáltjaiban önmegvalósító erőszakos tanár, pöffeszkedő karmester, és a versenyzők, akik olykor civódnak, olykor pedig szolidárisak egymással. Tehát úgy, mint a való életben… Igazából ezért érdemes megnézni a filmet. Természetesen ehhez jön még a romantikus szál, amely a két főszereplő között bonyolódik; Dreyfuss a kissé megkeseredett, a versenyekből már “kiöregedő” zongoristát alakít, akinek ez az utolsó esélye, hogy belépjen a versenygyőztesek világába, míg Amy Irving a fiatal, szigorral trenírozott tehetség, aki tarolni készül.
Két jelenet: az első a négykezes jelenet:
Amy Irving tanárnőjét Lee Remick alakítja:
A mozi érdekessége, hogy azon ritka filmek közé tartozik, amelyben – amellett, hogy egészen hosszú komolyzenei részleteket hallhatunk – a zongorázó színész kezét is rendszeresen és hosszan mutatják. A két főszereplő 4 hónap intenzív zongoratanulással készült a szerepre, és az általuk “előadott” műveket többé kevésbé meg is tanulták. Ez Dreyfuss esetében lett a legmeggyőzőbb, a Beethoven zongoraverseny részletet sokig azt hittem tényleg ő játsza. Amy Irvng-nek is volt dolga a Prokofjev zongoraversennyel, óriási teljesítményt nyújt még akkor is ha keze nincs mindig szinkronban a hangzó anyaggal. A színészek felkészültségéhez és alakításához a “tökéletes” a legmegfelelőbb jelző.
The Competition: Prokofiev Piano Concerto #3
Akinek feltámadt az érdeklődése a film iránt, annak most jön a hideg zuhany, ugyan is nincs DVD kiadása, gyakorlatilag beszerezhetetlen. Tehát vagy meg kell várni míg a magyar TV Szerelemverseny címen leadja, vagy regisztrálnunk kell az alábbi IMDB linkre, ahol elvileg a teljes film legálisan megtekinthető: http://www.imdb.com/video/wab/vi1468728345
Csaknem pontosan egy éve annak, hogy bemutattam egy számomra ismeretlen fuvolást, a dél-afrikai Wouter Kellerman-t. Ízlésem és előérzetem nem bizonyult hibásnak, mert a klasszikus képzettségű, de világzenét játszó művész most kapott Grammy-díjat, a Wind of Samsara című albumáért, amelyet Ricky Kej-el készített. Ezt megelőzően Kellermann már háromszor nyerte el a dél-afrikai SAMA (South Africa Music Award) díjat is.
Wouter Kellerman felvételeit több helyen megtalálhatjuk és letölthetjük, így a CDbaby-n és a Bandcamp-on is. Mindkét portál flac letöltést is tud, ami azt jelenti, hogy a flac fromát wav-ba konvertáljuk CD minőségű felvételt kapunk. Ugye érthető? A wav-okat már csak ki kell írni cd-re , és már hallgathatjuk is Wouter Kellerman nem hivalkodó, még is rendkívül kifinomult és változatos játékát. Ha erre vagyunk kíváncsiak főleg a Mzansi című cd-jét ajánlom, ami a CDbaby-n elérhető.
A művész egyébként kedveli és használja is a különféle fuvolákat, így az alt- és basszusfuvolát. A fuvolás további érdekessége, hogy előszeretettel szólaltatja meg azt a fuvola-féleséget, ami nem más, mint a nálunk zeneiskolában használatos fife. Mondhatom egészen sokkoló élmény hallani ezt a hangszert, ahogy Wouter Kellermen értő, és kifejező módon megszólaltatja, amelyet mi a zeneiskolai munkából ismerünk, de igyekszünk elkerülni, ha lehet, mert fejfájást kapunk a hangjától. Művészetét bátran ajánlom azoknak, akik netán idegenkednek a világzenétől, avagy a crossover jellegű fuvolától, ugyan is Kellermen játéka olyan mértékben kifinomult, hogy a klasszikus fuvolázáson trenírozott fülek sem fognak csalódni. Jazz-es szólóiban sem távolodik el a klasszikus fuvolahang értékeitől, noha szívesen alkalmaz effekteket és beat-box elemeket, sőt beleéneklést és beszédet is. Ehhez társul még az afrikai hangszerpark és ritmusvilág, amely olykor nem nélkülözi az állathangok mímelését sem. A felvételek alapján úgy tűnik Mr.Kellerman kizárólag francia-flatter-t (azaz torok-flatter-t) alkalmaz, amelyet egész le tud lassítani, így gyakran igen gyors staccato benyomását kelti vele.
Az alkalmazott fuvolatechnikájára jó példa az alábbi beszúrásból a 9. felvétel, a The Long Road, ami egy különleges fuvolaszóló, a kompozíció egyébként Nelson Mandela életének állít emléket.
A fuvolás egyébként jelentékeny jótékony tevékenységet is folytat a dél-afrikai SOS gyermekfalvakkal kapcsolatosan.
Az alábbi beszúrás a Timeless című cd felvételeit tartalmazza (felvételenként is megvásárolható), amelyen Wouter Kellerman néhány klasszikus örökzöldet is megszólaltat.
Remélem sikerült felkeltenem a figyelmet Wouter Kellerman körül, és lesznek, akik felfigyelnek a játékára. Végül még egy lemezét ajánlom; az alábbi felvételsorozatban találjuk Sinéad O’Connor “Nothing Compares 2 U” című slágerének feldolgozását (a 7.szám), – nagyon kevés ennyire jól sikerült pop-átdolgozást hallottam fuvolástól, amely ilyen meggyőzően sikerült:
Ma lenne a tragikus körülmények között elhunyt Gyöngyössy Zoltán születésnapja. Egykori tanáromra két videóanyaggal emlékezünk, az egyiket alighanem jól ismeri a fuvolás társadalom – ez Paganini Moto perpetuo-jának cirkulációs légzéses előadása. A másik lehet, hogy nem annyira ismert; egy link a Komlómédia oldalára, ahol több Gyöngyössy Zoltánnal kapcsolatos videóanyagot is megtekinthetünk.
Zongorán közreműködik – Termes Rita
Ha jól tudom Zoli egy közismert felvételből vette az ötletet a darab ilyen módon történő megoldására. Annak idején a világ fuvolásai értetlenül álltak James Galway Moto perpetuo-ja elõtt, mivel
a művész – tőle szokatlan módon – egy kivételtől eltekintve kivágatta a levegővételeket a darabból. Akkor a felvétel már jó ideje hozzánk is eljutott, de elsőként Zoli ismerte fel az ebben rejlő lehetőséget, nevezetesen, ha a darabot legato játsza a cirkulációs légzés alkalmazásával megvalósul a folytonosság.
És még egy link, egy régebbi tv adásból: http://nava.hu/id/757120/
Nekem sajnos nem töltődött, de ha valakinek esetleg sikerül akkor az alábbi műsort hallhatja, megérné:
- Schumann: Három románc
- Debussy: Egy faun délutánja
- Kurtág György: Hommage a J. S. Bach
- Sáry József: Echo
A műveket előadja Gyöngyössy Zoltán (fuvola), Kurtág Mária (zongora) és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei.
